Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-27 / 205. szám, szerda

mMMttmM. VEZETŐ SZEREP. DE TUDOMÁNYOS ALAPOKON Mi tagadás, ma is előfordul olyan nézet, amely kétségbe vonja a párt vezető szerepének indokoltságát és jogosságát a kultúra és művészet terén. Ennek egyik alapvető oka, hogy még élnek az emlékezetben azok az évek, amikor a hivatalos vonal csaknem egyenlőségjelet tett a művészet és a politika közé. A művészettől lényegében azt kívánták, hogy propagandát és népművelést he­lyettesítsen, ahelyett, hogy sajátos formanyelvén, a párt intenciói szellemében, teljesítse semmi mással nem pótolható küldetését. Ezek az évek azonban már rég mögöttünk vannak és így mind nyilvánvalóbbá válik, hogy minden törekvés, amely a művészetet el akarja szigetelni a politikától, nemcsak helytelen, hanem egy­ben kárára van magának a művészetnek is. Miért? Egyszerűen azért, mert a párt és az állam politikája társadalmi életünk szer­ves velejárója, múlhatatlanul fontos tartozéka és a tőle való ide­genkedés a művészetben egyet jelent az „elefántcsonttoronyba" zárkózással S ki ne tudná, hogy ez a művészet elsenyvedéséhez vezet. A művészet és a politika természetes kapcsolata — állapítja meg Miloš Fiala a RUDE PRÁVO július 17-i számában megjelent cikkében — „nem a párt valamiféle kitalálása • • " Mi sem bizo­nyítja ezt jobban annál, hogy a művészeti alkotásban mindig fon­tos szerepe van a művész világnézetének, az adott kor társadalmi erői iránti rokon- vagy ellenszenvének, az emberiség jövőjével összefüggő elképzeléseinek. Ebben a kapcsolatban a párt vezető szerepe ma már egészen más­képp jelentkezik, mint a személyi kultusz éveiben. Kifejezően tanúskodik erről a CSKP XIII. kongresszusának kulturális határo­zata ts. A párt a művészektől megkívánja, hogy önként, saját meg győződésükből járuljanak hozzá a párt célkitűzéseinek megvalósí­tásához. Nem arról van szó, hogy műveikben illusztrálják a párt politikáját, hanem azoknak eszmei kiindulópontja és alapvető tár­sadalmi célzatossága összecsendüljön a párt elképzeléseivel. A mű­vészet tehát nincs gépiesen alárendelve a politikának, a párt csu­pán azt kívánja tőle, hogy sajátos eszközeivel segítse az emberek tudatának formálását, és így közvetett módon részt vállaljon a párt politikájának kialakításából is. Természetes — szögezi le a cikkíró —, hogy számos mű a jövő­ben is ellentétes nézeteket vált ki, vitatkozni fogunk afölött, hogy mennyiben járul hozzá a társadalmi fejlődéshez. A művészet és a pártpolitika valóban alkotó jellegű kapcsolata ugyanis nem azo­nos a teljesen harmonikus, minden konfliktustól mentes fejlődés­sel. Éppen ezért figyelmesen kell méltatnunk azokat a műveket, amelyek minden ártó szándéktól mentesen feltárják társadalmunk ellentmondásait. A határozat teljesen világosan hangsúlyozza azt is, hogy a párt politikája nem dönthet el olyan kérdéseket, amelyeknek megol­dása kizárólag a művészetre hárul. Míg a múltban gyakran direk­tív módon szabták meg a művészet feladatait és megoldásuknak konkrét módját is, addig ma a párt az alapelveket, a célkitűzése­két fogalmazza meg, nem pedig az esztétikai normákat és az alko­tói eljárásokat. Ebben is megnyilvánul a művészet pártirányításá­nak tudományos jellege, amely nem „favorizálja" ezt vagy azt az irányzatot és egyedüli értékmérője, hogy az adott mű mennyiben járul hozzá a szocialista kultúra gazdagításához. A párt ugyanak­kor — hangsúlyozza a cikkíró — fenntartja azt a jogát, hogy véle­ményt mondjon a művészeti alkotások politikai és közéleti hoza­máról. FRISS HAJTÁSOK A KULTÚRA FAJÁN A cseh nyelvű kulturális folyóiratok palettáját néhány hónap óta új színek gazdagítják. Három új irodalmi folyóirat jelent meg. Ez gyakorlatilag igazolja, hogy pártunk kulturális politikája igyek­szik tág teret biztosítani különböző irodalmi-művészeti irányzatok­nak és áramlatoknak. A negyedévente megjelenő ESTETIKA mellett új kritikai folyó­irat az IMPULS. Már az első számok bizonyítják, hogy nem egy vonatkozásban elősegítheti a kritikai front megerősödését, foko­zott rendszerességet érvényesíthet ebben a rendkívül fontos, és tegyük hozzá, mind ez ideig eléggé hézagos, gyakran az ösztönös­ség és a szubjektivizmus hatása alatt álló munkában. A legfontosabb művészi ágakkal komplex módon foglalkozó, évente tízszer megjelenő SESlTY igyekszik maga köré felzárkóz­tatni a fiatalabb írókat és művészeket. Nyilvánvaló azonban, hogy célja nem valamilyen nemzedéki elkülönülés, hiszen munkatársai között szép számmal találhatunk középkorú írókat is. Inkább arra törekszik, hogy magas gondolati szinten szóhoz juttassa a hasonló alkotói elképzeléseket pártoló irodalmárokat és művészeket. A harmadik folyóirat elme: ORIENTACE, amely kéthavonta jele­nik meg. Igyekszik párhuzamba állítani, konfrontálni azokat az irodalmi alkotásokat és kritikai felfogásokat, artielyek ugyan sok mindenben eltérőek, de egy pontban, a szocialista humanizmus pártolásában, érintkeznek. Remélhető, hogy az új irodalmi folyóiratok munkássága valóban hozzájárul a cseh, de nemcsak a cseh szellemi élet felélénkítésé­hez és dúsításához. Ebben a törekvésükben, amelyet gondosan figyelemmel kísérünk majd, sok sikert kívánunk szerkesztőiknek. ISMÉT RÓLUNK VAN A SZÓ Az utóbbi időben nem panaszkodhatunk visszhangtalanságra, leg­alább is viszonylag nem. A magyarországi kulturális lapok rend­szeresen foglalkoznak csehszlovákiai és ennek keretében hazai magyar irodalmunkkal is.'A NAGYVILÁG mellett talán a legtöbb ilyen jellegű írás az ELET ES IRODALOM-ban jelenik meg. A folyóirat 28 .száma például, amely címoldalán indítja Egri Viktor Válasz a nevetésre című írását, közli Dobossy László rövid, de sokatmondó elihefuttatását arról, hogy tulajdonképpen hol is kell keresni az ország határain túl Móricz Zsigmond olvasói „hát­országát". Néhány csehszlovákiai, lengyel és román tapasztalata alapján arra a következtetésre jut, hogy Móriczot a legjobban Kelet-Európa országaian érthetik meg: „Az indulatok, amelyek Móricz regényeit feszítik, a szertelenségek és mértéktelenségek, amelyek a nyugati olvasókat esetleg zavarhatják, itt az élet, a sors és a valóság hiteles művészi megjelenítéseként hatnak." Hegedűs Géza a folyóirat 29. számában közli recenzióját Mo noszlóy M. Dezső Töltésszimmetria című kötetéről. Elöljáróban foglalkozik a magyar nemzetiségi irodalmak visszhangtalanságáňak kérdésével, s nagyon találóan megállapítja: „Így azután a szom­szédság magyar költészete otthonukban hazai, de nem eléggé ha­zai, minálunk meg külföldi, de nem eléggé külföldi költészet." Magát a kötetet elismerő szavakkal, meglepetésként nyugtázza: „Eddigi verseiben alig-alig lehetett többet felismerni, mint egy művelt emer pillanatnyi hangulatainak, benyomásainak világos, de inkább szabatos, mintsem költői kivitelű leszögezését. Igazánból azonban, ezzel a verskötet számára oly különös című könyvvel lé­pett Monoszlóy Dezső a saját-hangot megtalált, érett költők közé." C. I. Mit kezdjünk a fűrészpor-hegyekkel ? A fűrésztelepeken és a fafel­dolgozással foglalkozó üzemek­ben komoly probléma a fűrész­por eltávolítása. Ugyanakkor a fűrészpor több termelési ágban egyre inkább keresett nyers­anyaggá válik. A tűlevelű vagy lombos fák fűrészelésekor kelet­kező apró forgácshulladékból és a fűrészporból sajtolással jó fűtőanyagot, fűrészporbrikettet állítanak elő. Ezenkívül lepár­lásra is használják. A bükkfa­fűrészport azonban még ma is nagyrészt elégetik. A fűrészpor fő átvevője nálunk a húsipar, amely füstölésre használja. Te­kintélyes mennyiségű fűrész­port tüzelnek el a fűrésztelepe­ken s részben a háztartásokban is. A téglagyárak az agyagba ke­verik a fűrészport, miáltal a ki­égetés után jobb tulajdonságo­kat kap a tégla. Jelentős meny­nyiségű fűrészport használ fel a mezőgazdaság is az állatok almozására. A heneoveei faipa­ri kombinátból ebben az évben már több mint 60 vagon bükkfa­fűrészport küldtek a déi-szlo­vákiai mezőgazdasági üzemek­be. A faanyag komplex felhasználása Egy nagyobb fafeldolgozó üzemben naponta vagonszámra keletkezik fűrészpor, faforgács és más hulladék. Mit kezdjünk velük? Egyes üzemekben fa­rostlemezeket és faforgácsleme­zeket gyártanak belőlük, ami igen kifizetődő. Világszerte je­lentős kapacitásokat építenek a fahulladék és a silányabb mi­nőségű faféleségek feldolgozá­sára. Európában 1964-ben csak­nem 3 millió tonna faforgácsle­mezt és 2,5 millió tonna farost­lemezt termeltek. Csehszlovákia ezen a téren jelentősen lema­rad. Míg az egy főre eső fa­kitermelésben az 5. helyet fog­laljuk el, nyersanyagfogyasztá­sunk 50 százalékkal nagyobb az európai átlagnál, s a faforgács­lemezek felhasználásában csak a 13. helyen, a farostlemezek felhasználásában a 11. helyen, a papírfogyasztásban a 12. he­lyen, a lemezpapír fogyasztásá­ban pedig a 11. helyen vagyunk. Az említett termékek esetében a többi szocialista ország is lé­nyegesen megelőzött bennün­ket. Lengyelország 1963-ban 100 százalékkal több kemény és 220 százalékkal több farostlemezt termelt, mint hazánk, ami pedig a furnírokat illeti, csaknem két­szeresen múlta felül a mi ter­melésünket. Az említett évben Románia 32 százalékkal több farostlemezt és 250 százalékkal több furnírt és faforgácslemezt termelt, mint mi. Más országok­ban is — elsősorban a fa kom­plex hasznosítása után — in­tézkedéseket tettek az erdők jö­vedelmezőségének fokozatos nö­velésére. Finnországban példá­ul ennek révén azzal számolnak, hogy 70—80 év múlva — az er­dőgazdaságban ilyen távlattal kell dolgozni — a kitermelés rendes lehetőségei a mai ma­ximálisan évi 50 millió erdei köbméterről 80—100 köbméter­re növekszik. Ezekkel a kérdésekkel foglal­kozott az SZLKP májusi kong­resszusán Lupták elvtárs, a kö­zép-szlovákiai kerületi pártszer­vezet képviselője is. Hangsú­lyozta: a tartós jellegű fahiány következtében gyakorlatilag va­lamennyi európai országban nö­vekszik a faipari termékek je­lentősége, ezek világviszonylat­ban is egyre keresettebbek, a mi szempontunkból pedig a konvertibilis valuták hozamá­ban is lényeges szerepet játsza­nak. Érdekesség kedvéért meg­említjük, hogy 100 kg fa 800 kg cementtel, vagy 530 kg kőszén­nel, vagy 410 kg koksszal, vagy 177 kg nyersvassal egyenlő. Egy köbméter fűrészáruért külföl­dön 43 kg hosszú szálú gyapo­tot, vagy 16 kg gyapjút, vagy 126 kg marhahúst, vagy 50 kg búzát, vagy 660 kg kukoricát vásárolhatunk. 17 köbméter fű­részáru egy Skoda MB 1000 ko­csival egyenértékű. A fűrészpor problémái... De térjünk vissza a fűrészpor­hoz, amelyet hosszú ideig a heneoveei fafeldolgozó kombi­nátban is tehernek tartottak. Sok panasz volt az üzemre amiatt, hogy a szél által elhor­dott finom fűrészpor belepi az egész környéket. Nagy gondot okozott nekik az a körülmény is, hogy minden pillanatban fennállt a halmokban heverő fűrészpor öngyulladásának ve­szélye, amely az egész telepet fenyegette. Bizonyos javulás következett be azután, hogy egy nagyméretű silót építettek a fűrészpor tá­rolására. Ámde azt a 3 vagon­nyi fürészport, amelyet az üzem mindennap termel, a fogyasz­tók vagonhiány miatt nem tud­ták átvenni. De ha elegendő vagon állt volna rendelkezésre, akkor sem tudtak volna meg­birkózni a fűrészpor-invázióval. Az utolsó intézkedések mégis bizonyos javulást hoztak: míg az elmúlt években átlag évi 80 vagon fűrészport szállítottak az átvevőnek, ebben az évben már az első öt hónapban 140 vagont szállított belőle a heneoveei fakombinát. ... és kecsegtető jövője A fűrészporra azonban még ennél is kecsegtetőbb „jövő vár. Az itteni fűrészpor nagy ré^ szét ugyanis közvetlenül üzemben furallá kívánják fel­dolgozni. A furáit gyártó rész­leg 1970 körül kezdi meg a ter­melést. A bükkfaforgács hidro­lizálása után keletkező gázkon. denzátumok hasznosításával együtt az 1970. évtől kezdődően évi 1500 tonna fural termelését tervezik. Hozzáfűzhetjük: a fu­ral kivitele igen kedvező. Egy tonna bükkfa-fűrészpor ára 110 korona. A fural a legfinomabb fűrészporból készül, amelynek nagykereskedelmi ára kilo­grammonként 4 korona. Ugyan­akkor egy kilogram furáiért 5,70 korona paritást érünk el. Sokat vár a fűrészportól a bőrfeldolgozó ipar is. A trutnovl Kara már évi 4000 tonna fűrész­porra kötött szerződést Hencov­qevel, amelyet a gyár rekon­struálása után kíván felhasznál­ni. Külföldön már megszokott dolog, hogy a fűrészport leme­zekké és más alakított termé­keké sajtolják. MI még ezen a téren is lemaradozunk ... A rendelkezésünkre álló fa­anyag — a fahulladékot is be­leélve — komplex hasznosítá­sa, amelyre a CSKP XIII. kon­gresszusának határozata is rá­mutat, olyan kilátásokat nyit, amelyek nemcsak erdőállomá­nyunk megkímélését fogják eredményezni, hanem az egyéb­ként hásznavehetetlen hulladék felhasználásával a hazai Ipar és a kivitel szempontjából is érté­kes termékek előállítását teszi lehetővé. DÓSA JÖZSEF MENNYIT BÍR Kl A KERÉKKÖPENY? A gottwaldovi gumiipari és műanyagkutató intézet dnlgozói munkájukban új, modern labo­ratóriumokat, vizsgálóberendezéseket, prototí­pus-műhelyeket és félüzemi termelésre szolgáló létesítményeket vehetnek igénybe. A régebben szétforgácsolt kutatás összpontosítását és az új intézet létesítését a műanyagtermelés rohamos fejlődése és a míikaucsuk elterjedése tette szük­ségessé. A fenti képen az intézet egyik érdekes berendezését látjuk, amellyel a gumiabroncsok üzemi tulajdonságait vizsgálják. Igen magas, akár 340 km/órás sebesség mellett ellenőrzik a kísérleti gumiabroncsok gördülő ellenállását és úgyszintén kritikus és destruktív sebességü­ket. ÚJ KORSZERŰ HAJÓ A DUNÁN A komáromi hajógyárban a minap új típusú dunai teherhajót bocsátottak vízre. A Csehszlovák Dunaha­józás számára készült s a „Váh" nevet kapta. Az eredeti megoldású motoros teherhajó teherbíró képessége 2000 tonna. Műszaki terveit a gyártó üzem dolgozói készítették. A hajó 101,5 méter hosszú, 14,18 méter széles, 8,4 méter magas. Az üzemanyagkészle­tek 18,5 km/óra sebessége mellett 290 órás megsza­kítás nélküli utat biztosítanak. MOZDONYLABORATÖRIUM A zvoleni fűtőházban egy országos viszonylatban egyedülálló laboratóriumot rendeztek be, amely a mozdonykazánok legnagyobb ellenségével — a kazán­kővel vette fel a harcot. A gőzmozdonyok kazánjai­bői vett minták alapján a kazánkő kémiai összetéte­lét vizsgálják a laboratóriumban, a Diesel-motoros mozdonyoknál pedig a nyersolaj fellobbanásának és az üzemanyag maximális kihasználásának lehetősé­geit, továbbá az olaj viszkozitását, a zsírok tulajdon­ságait és a korrodálödásra való befolyásukat tanul­mányozzák. EMBERI SZEM HELYETT ­AUTOMATA A trutnovi Kara vállalat kutatólaboratóriumának dolgozói Jan Galatík vezetésével olyan gépet szer­kesztettek. amely pótolja a szakképzett szőrmeosztá­lyozók munkáját. Az egyedülálló gépnek a világon nincs párja. Az önműködő berendezés teljesen objektíven szét­osztályozza a kikészített bőröket a szőrme sűrűsége és minősége szerint, ugyanakkor minden bőrnek auto­matikusan meghatározza a méreteit s az adatokat feljegyzi. A szőrmék osztályozása százszázalékosan pontos, mert nem függ az osztályozók látásán és tapintásán alapuló szubjektív értékelésétől, s az eb­bö eredő pontatlanságoktól. A gép ezenkívül 40 szá­zalékkal fokozza a munka termelékenységét. A ki­készített bőrök osztályozása a bőrfeldolgozó ipar szempontjából rendkívül jelentős, mert meghatározza a nyersanyag további feldolgozási lehetőségeit. CSEHSZLOVÁKIA - REPÜLŐIPARI NAGYHATALOM Csehszlovákia az utóbbi években több mint 300C repülőgépet exportált a világ ötven országába, úgy­hogy a könnyű repülőgépek (2000 kg-ig) gyártásában és exportjában a második helyet foglalja el a vilá­gon. Az ez évi brnői nemzetközi mlntavásár látoga tói számára bemutatják az L—29 Delfin sugárhajtású repülőgépet, az L—14 Blaník teljesfémböl készült vitorlázót, s első ízben Itt mutatják be a Tréner so­rozatba tartozó csehszlovák gyakorlatozó akrobata­gép legújabb típusát ls. A Z—526 jelzésű gép lég­csavara önműködően stabil fordulatszámmal forog.

Next

/
Oldalképek
Tartalom