Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-20 / 198. szám, szerda

ÄIGUYEN C1WNG THAN 29 éves. Vinh Long tarto­mányban született, foglalkozá­sa fegyverkovács. Az ellenál­lás éveiben a partizánok so­raiban harcolt a francia gyar­matosítók ellen. A nép bosszú­állóinak fegyverellátásáért 1950-ben oklevéllel tüntették ki. Csakhamar megbetegedett, és viszatért szülőfalujába pi­henni és kezeltetni magát. Földijeivel együtt ott is aktí­van harcolt az ellenséggel. 1961-ben megbízták, hogy szervezzen műhelyt Vinh Long partizánjainak fegyverrel és hadifelszereléssel való ellátá­sára. Than barátait fegyverko­vácsokká, vasöntőkké, tűzsze­részekké nevezték ki, bár nemigen értettek új mestersé­gükhöz. Szerszámaik egy kis sportzsákban is elférek volna. Annál nagyobb volt a hazafiak lelkesedése. Than így bíztatta társait: — Mi, parasztok életünkben so­hasem foglalkoztunk techniká­val. Ma sem nagyon értünk hozzá, de feladatul kaptuk, hogy gyorsan sajátítsuk el. Nincs elég nyersanyagunk. Majd a néphez fordulunk, és az emberek segíteni fognak a Fegyvergyár tt dzsungelben nyersanyagkeresésben. Ma semmink sincs, holnap minde­nünk lesz. Egyszer egy büntető különít­mény hajója a hazafiak kelep­céjébe esett. A banditáknak azonban sikerült ép bőrrel el­menekülniük. A hazafiaknak nem volt nagykaliberű fegy­verük, hogy elsüllyeszthessék az ellenséges motoroshajót. Valaki kérkedve odakiáltott nekik a hajóról: — Uraim, a mi hajónk fém­ből van, nem fából. Ne pocsé­kolják lőszerüket! Golyóik csak a festést horzsolnák le. — Várj, te disznó, majd el­jön az idő... — szitkozódott Than. Than és barátai azóta sok­sok kilométert tettek meg az őserdőben és a mocsaras vidé­keken, hogy alkalmas helyet találjanak a fegyvergyártó­műhely számára. Hű barátaik sok-sok tonna vas- és acélhul­ladékot gyűjtöttek össze. Meg­indult a munka. Ojabb gon­dok sokasodtak. A munkások hiányos ismeretei, alacsony fokú szaktudása miatt több kudarc érte a lelkes hazafia­kat, de azért nem kedvetle­nedtek el. Than hitt a siker­ben, s ez lelket öntött társai­ba. 1961 közepén Thanék „fegy­vergyára" már ágyulövedéke­ket gyártott. Than csoportjá­nak segítségével a nép bosz­szúállói 90 különféle ellensé­ges hajót süllyesztettek el vagy rongáltak meg súlyosan, s az Ong Doc, Hay Thau, Bai Hap folyók vidékén, valamint a Kamau-félszigeten sok ezer ellenséges katonát tettek harc­képtelenné. A banditák már nem merészkedtek szabadon utazgatni a folyókon. Nguyen Chung Than-nak számos találmánya van. Pél­dául sajátos víz alatti akná­kat, lassított időzítésű lövedé­keket, kézigránátokat szer­kesztett, módszereket dolgo­zott ki fel nem robbant bom­bák és ágyúlövedékek robba­nóanyagának kiszerelésére. Than kis műhelye ma már igazi üzem. Több száz szak­munkás, partizánfegyverek gyártásának mestere dolgozik Thannal a keleti Nam Bo ős­erdőiben. Sokan elhagyták Than üzemét, hogy Dél-Viet­nam más vidékein újabb fegy­vergyártóműhelyeket szervez­zenek. Valahányszor Dél-Vietnam útjain partizánaknák robban nak és pusztítják az amerikai technikát, bérenceket és „ta­nácsadókat", a hazafiak tud­ják, hogy a hős Than elvtárs és társai kedveskedtek „aján­dékkal" a hívatlan vendégek­nek. IAPNI A frontváros Hanoiban ma csend van. Nem hallani a sugárhajtású repülőgépek zaját, reggel óta még egyszer sem bőgtek fel a szirénák. Időnként azért hallatszik repiilőgépbúgás, de ezek a MIG-ek. A vietnami légierő ellenőrzi Hanoi egét. A város mindinkább a front­város jellegét ölti. Hanoi frontváros lett, ami­óta június 29-én este első íz­ben csaptak fel lángnyelvek az amerikai gépek támadásai után. Ezen az estén ezrek és ezrek gyűltek össze, egészen ösztönszerűen, hogy kifejez­zék haragjukat és gyűlöletü­ket. „Le az amerikai impe­rialistákkal I Le a gyikosok­kal!" A békés Hanoi haragvó né­pe másodszor július 6-án vo­nult ki az utcákra, amikor híre terjedt, hogy több tucat hadifogoly amerikai pilótát vezetnek végig a városon ki­lallgatásra. Megdöbbentő tüntetés volt. A hanoi városi színháztól a központi stadio­nig tízezrek álltak áttörhe­tetlen sorfalat, s ezen az élő folyosón, gyűlöletet lövellő tekintetek között kellett el­haladniuk az erős őrségtől kísért, fogságba esett légika­lózoknak. Másnap hallottam, hogy az Amerika Hangja az 1957-ben aláírt genfi egyez­mények megsértéseként kom­mentálta az amerikai pilóták „megszégyenítését". Miközben e sorokat írom, ismét felhangzik a sziréna. A bombák tompán, messze robbannak. A lakosság azon­ban elfoglalja helyét az óvó­helyeken. A támadók ez al­kalommal nem közelednek a városhoz. Felhangzik a légi­riadó végét jelző sziréna. Az emberek megszokták. Hanoi — frontváros. IURIJ JUHANOV Az US A r my új felderítői ELGONDOLKOZTATÓ ADATOK A x amerikai légierő eddig két millió bombát szórt le Dél­Vietnamban, egymilliárd töltényt lőttek ki a katonák, 27 millió gránát csapódott • vietnami főid­be és ötmillió rakétát vetettek be. - O ­A VDK és • felszabadított dél­vietnaini területek fölött és • partizánakciók során csak • márciusban zárult száraz évszak­ban 1440 amerikai repfilőgfepet lőt­tek le vagy pusztítottak el a föl­dön (a 114 ezer megsemmisített vagy fogságba esett agresszor kö­zül 43 ezer volt amerikai, A|-zé­landi, dél-koreai, vagy ausztráliai). Jean Laríeguy francia törté­nész becslése szerint az Egye­sült Államoknak kb. egymillió dollárlába kerül mindegyik harc képtelenné tett dél-vietnami partizán. Ezért az amerikaiak mindent elkövetnek, hogy olyan készülékeket szerkesszenek, amelyek segítségével a szinte mindenütt Jelenlevő, de látha­tatlan Viet Kongot felkutassák. E célból az emberi testből ki­párolgó 400 különféle szagot már messziről felismerő auto­matát állítottak elő. A felderí­tő repülőgépeket a radartól megbízhatóbb lézer-sugarakkal és infravörös sugarakkal, a sö­tétben is „látó" televíziókészü­lékekkel szerelték fel. Es ki győzné még felsorolni a szeny­nyes háború szolgálatába állí­tott technikai újításokat. A partizánok felkutatása a Járhatatlan dzsungelekben olyan nagy gondot okoz az ame­rikai hadvezetésnek, hogy még a leglehetetlenebb dolgokkal is megpróbálkoznak. A rádióval felszerelt beidomított rendőr­kutyákkal is kísérletet tettek, de csakhamar abbahagyták, mert A vietnami háború ellen tüntető londoniak kiderült, hogy a kutyahús Viet­namban csemegének számít. Ezután következtek a polos­kák, nem tréfa, közönséges po­loskák (hemipterák). A „kor­látozott háború" Aber Denee t JMarylan állam) kísérleti in­tézetének tudósai „korszakal­kotó" felfedezést tettek. Hosz­szas és fáradságos megfigyelé­sekkel megállapították, hogyha a poloska ember közelibe kerül, a Jó falat reményében üdvrival­gásba tör ki. Soka: törték a fe­jüket, hol lehetne ezt haszno­sítani, aztán rádöbbentek: fel­derítőnek Vietnamban! Mindent a győzelemért! Csak erősítő be­rendezésekkel kell felszerelni a poloskákat, az ellenség felé nyílással rendelkező dobozban a dzsungelbe szállítani és a ki­éhezett állat már száz méterről megérzi a partizánt és üdvrival­gással adja a Jenkik tudtára. Á kísérletek állítólag beváltak, a szakértők elégedettek. Egyes pesszimista újságírók azonban nem nagyon hiszik, hogy a po­loskák megfordítják a dél vis'­nami hadihelyzetet. S ha már az állatoknal tar­tunk, nem árt emlékeztetni ar­ra, hogy az amerikai „katonai tudomány" nem először veszt igénybe az állatvilágot. A koreai háború idején súlyos beteg­ségek baktériumaival megfertő­zött legyeket, patkányokat és egereket szórtak le az amerikai repülők a demokratikus Koreá­ra. A baktériumháborút tiltó nemzetközi egyezmények felrú­gása sem hozta meg Koreában a győzelmet az Egyesült Álla­moknak. A több mint 300 ezer korsze­rűen felszerelt amerikai katona nem tudja kicsikarni Dél-Viet­namban a győzelmet, s az US Army felderítőt közé besorolt poloskalégiók ezen szintén alig­ha változtatnak. (szűcs)' Egy kalózgép roncsai Hanoi kö­zelében A vietnami háború lépcsőzetes kiterjesztésének, az eszkaláció­nak útján az Egyesült Államok kritikus határkőhöz érkezett. Ezt az új fejezetet a következő vonások jellemzik: 1 A VDK elleni kalóztámadásokat kiterjesztették a legsűrűbben lakott fővárosra, Hanoira és az ország legnagyobb kikötőjére, * Haiphongra is. Az amerikai propaganda ugyan azt állítja, hogy csak az üzemanyag-raktárakat és hadászati célpontokat támad­ják, de a tények azt bizonyítják, hogy az egyre hatékonyabb légelhá­rító tűzbe kerülő amerikai repülők nemigen válogatnak a célpontok­ban és igy egyre több polgári személy veszti életét. 2 De még jobban jellemzik a lakosság ellen fokozódó terrort a Yen Bai, Trai Binh és Bau Thai tartományok gát- és vizrend­* szere ellen folyó barbár bombatámadások. Ezek célja, hogy az esős évszakban megáradt folyók vize elöntse a békés falvakat, tönk­retegye a termést és éhségre kárhoztassa a parasztság százezreit. Közben az amerikai politikusok és a propagandagépezet krokodil­könnyeket hullat és humanitásról fecseg, sőt fenyegetőzik, mivel a VDK háborús bűnösöknek akarja minősíteni a vietnami nép ellen hadüzenet nélkül támadó amerikai repülőgépek foglyul ejtett pilótáit. Ez az álszenteskedés netovábbja. 3 A dél-vietnami bábkormány vezetői után egyre több kardcsör­tető amerikai politikus is a VDK elleni totális hadjárat szük­* ségességét hirdeti. A Dél-Vietnamba küldött további amerikai erősítések (ősszel már 400 ezer amerikai katona lesz ott) azt bizonyít­ják, hogy ez a fenyegetőzés nagyonis reális veszély. Ezért rendelte el a VDK elnöke a részleges mozgósítást. Az Egyesült Államok a háborús szakadék szélére rántotta az em­beriséget. A Johnson-kormány, amely békét igért az amerikai népnek, a hidegháborús politikát forró háborúvá változtatta és lépésről lépésre kiterjeszti azt. Washington igyekszik bebizonyítani, hogy a helyi há­ború járható út a nukleáris fegyverek korában is. A vereségek és kudarcok a helyi háborúban azonban nagyobb konfliktusokat szülnek, és könnyen világháborúvá szélesedhetnek. A Varsói Szerződés tagországainak bukaresti értekezletén elfogadott dokumentumban figyelmeztették Washintgont, hogy minden eszközzel támogatják a szabadságért küzdő vietnami népet. A támadások fo­kozása a védelem növelését vonja maga után, s ha a VDK kormá­nya kérni fogja, önkénteseket is küldenek Vietnamba. Az egész földkerekségen óriási tiltakozó mozgalom bontakozódott ki az esztelen amerikai háború ellen. A világ városaiban egymást érik a tüntetések, amelyek az agresszió beszüntetését követelik. A Bé­ke-világtanács felhívással fordult az emberiséghez, hogy július 20-át nyilvánítsák a hős vietnami néppel való szolidaritás napjává. Ezekben a napokban még fokozódik a harc a veszélybe került világbéke megőrzéséért. Sz. B. Ä VARSÚI SZERZŐDÉS CSÚCSÉRTEKEZLETÉN ELFOGADOTT bukaresti közös nyilatko­zat az amerikaiak vietnami agressziójáról négy pontban foglalta össze az egységes ál­láspontot: • 1. határozottan figyelmez­tette az Egyesült Államokat az eszkaláció folytatása következ­tében reá háruló felelősségre és az előre nem látható köve­kezményekre; • 2. közölte, hogy a VDK a háború új szakasza által fel­vetett igényeknek megfelelő, mindinkább növekvő — erköl­csi, politikai, gazdasági, védel­mi, anyagi, műszaki — segítsé­get kap a szocialista országok­tól; • 3. ha a VDK kormánya ké­ri, megadják a lehetőséget ön­kénteseiknek, hogy a VDK-ba utazzanak, segíteni a vietnami népnek az amerikai agresszo­rok elleni harcában; és • 4. határozottan elitélik az USA-nak a háborút Laoszra és Kambodzsára kiterjeszteni célzó lépéseit. A dél-vietnami klikk zsoldosa el­fordul a meggyilkolt gyerekét ma­gához ölelő anyától.

Next

/
Oldalképek
Tartalom