Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)
1966-07-19 / 197. szám, kedd
KJJ< OLDOTT MUNKA TÁ RSUNK JELENTI KARLOVY VARY BOL Fesztivál tanulságokkal Léván a közielmúltban adták At rendeltetésének a 700 méter hosszú és 50 m széles vasúti felüljárót. (Kovács Árpád felvétele.) azt az 25-ös létszámnak megfelelően már most két tanerő vezeti. SÚLYOM LÁSZLÓ Losonc AZ ÜJ ÉLET község szövetkezete a Csehszlovák—Mongol Barátság nevét viseli. Itt a napokban becses vendéget fogadtak a csehszlovákiai mongol nagykövet személyében. Az ünnepi beszéd és a tapasztalatcsere után a nagykövet üdvözlő levelet adott át a mongol Hasad község szövetkezeteseitől. Ezt követően valamennyien színes kultúrműsoron vettek részt. BANKÖ TERÉZ, Oj Élet MÉG A MGLT évben elkezdték a városbúi a kórház felé vezető út peremének parkosítását. A betonkeretet elkészítették, a fákat is kiültették, de a további munkákkal nem törődtek. A kiásott föld Is ottmaradt az útszélen, míg nagy tokára elvitték. A fűnek szánt területet felverte a gaz. Meddig marad ez igy? BEDNÁRIK MARTA, Zselíz Jö MUNKÁT VÉGEZNEK A Tűzvédelmi Szövetség abafalvai szervezete az utóbbi években jó munkát végez, amiről a HNB irodájának falait díszítő oklevelek is tanúskodnak. A tűzoltókocslt önsegéllyel javították meg, a fecskendőt Ambrus István és Kosztur Aladár gépészek tartják példás rendben, hogy a tűzesetek alkalmával idejében közbeléphessenek. Az aratás idején a nőket is bevonják a tűzvédelmi szolgálatba, s jövőre pedig már a női raj is öregbíti majd az abafalval tűzoltók eddigi jó hírnevét. TITUS PANČÍK, Abafalva ERRÖL-ARRÚL KOSICÉN, a nyugdíjasok otthonában a közelmúltban pártgyűlést tartottak. A másfél óráig tartó gyűlést Gutt elvtársnő nyitotta meg, majd Kisák elvtársnő tartott beszámolót a pártkongresszussal kapcsolatban. Sző esett a pártcsoport munkájáról is, az ápolók és az oUhon lakói viszonyáról, a brigádmunkáról és a kulturális életről. A gyűlést élénk vita követte. TÖTH PÁL, Košice SOK SOK NEHÉZSÉG, és akadály leküzdése, több évi fáradságos munka után a járási és a városi nemzeti bizottság jóvoltából ez év május 2-án Losoncon a Vasúti utcában megnyitották — 1345. óta — az első magyar óvodát. Ürömmel állaníthatjnk meg, hogy az óvoda jól működik, és A fesztivál kezdetekor valaki tréfából azt mondotta, ha nem lehet a legjobban szervezett vagy a legjobb filmek fesztiváljának nevezni az ideit, minden valószínűség szerint a „legudvariasabb" jelző illik majd reá. Nos, az udvariasság megnyilvánulását valóban tapasztalthattuk. Olyan versenyfilmek is szót kaptak a fesztiválon, melyek igénytelenségükkel, mondanivalójuk silánytalanságával egyáltalán nem érdemeltek meg fesztiváli szereplést. Bár eredményét illetően nehéz volna jóslásokba bocsátkozni, feltételezhetően az „udvariasság" a dijak odaítélésénél nem kísért majd. Igaz, a fesztiválok nem egy meglepetést szoktak tartogatni. Mielőtt a végleges eredményt megtudnánk. saját értékítélet szerint hadd mondjam a magyar Hideg napok című film nagydíjra érett alkotás. Ezt követően a jugoszláv „Három" és a bolgár „A cár és a tábornok" című filmeket kell említenem. Kellemes meglepetés volt „A bürokrata halála" című kubai film is, bár a vígjáték műfajában az „Elet a kastélyban" című francia film viszi a pálmát. A versenyfilmek közt egyébként vasárnap este mutatták be Peter Solan „Amíg tart ez az éjszaka" című filmjét. A csehszlovák filmgyártásnak ez az alkotása a kolibai stúdióban készült, s általában jó hír előzte meg. A jó hír alapján, őszintén szólva, csalódva hagytam el a mozlterinet. Többet, művészileg érettebb alkotást vártam. A film átlagszínvonala — hazai viszonylatban — kielégítő, fesztivál! versenyfilmnek azonban távolról sem megfelelő. A film — Tibor Vichta ötlete alapján — egy előkelő bárt választ a történet színhelyéül. Nem tudom, jól mondtam-e, amikor történetet említettem. Ennek a filmnek ugyanis egyetlen témája az előkelő hegyi bár egy éjszakája, ahová a különböző típust képviselő emberek gondjaikat felejteni jönnek. A film alkotói — különböző embertípusok tulajdonságait felvillantva — nem akarnak vádlók lenni, inkább a tanú szerepében mondják el, amit a bár egy éjszakájáról, szereplőiről tudnak. Sajnos, amit megtudhatunk, az meglehetősen esetleges, s távolról sem meríti ki a téma adta lehetőségeket. Egy két szellemes jelenettől eltekintve ugyanis széteső a film, s nem érződik rajta a gondolati egybehangoltság. Az eredetiség látszata érdekében nemegyszer az ösztönösség és rögtönzés lehetőségeivel is él a film, a művészetben azonban ezek sem lehetnek öncélúak. Solan korábbi alkotásai — A boxolő halála, Arc az ablakban — erőteljesebben vallanak az alkotó szándékáról. A szereplők közül mindenekelőtt Marian l.abuda és Jitka Zelenohorská alakítását emelném ki. A kubai versenyfilmet „A bürokrata halála" címűt korábban már említettem. A film a bürokratizmust gúnyolja ki szellemesen, ötletesen. A filmet Tomas Gutierrez Alea rendezte, annál nagyobb csalódás az angolok „ifjú Cassidy" című filmje. Az ír szabadságért küzdő munkás, a film főhőse megjárja az érvényesülés nagy útját (ellenállást szervez, röpcédulát terjeszt, nagy író lesz stb.). Olyannyira, hogy dicsőségében végül ls maga marad, mivel szerelme nem meri vállalni vele ezt a tündöklő életet. Szirupos, klkonstruált, az olcsó szórakozás igényeit kielégítő film. A fesztivál utolsó napján egyébként a „Vihar támad" című vietnami és az „Ahol a kaland kezdődik" című svéd filmet láthattuk. A vietnami film megrázó erővel mutatja az agresszorok ellen harcoló hős délvietnami nép elszántságát, szabadságért való önfeláldozó küzdelmet. A filmet a fesztivál közönsége elismeréssel fogadta. A fesztivál vendégeit Vu Nang An, a hanoi filmstúdió igazgatója üdvözölte, elmondta, milyen nehéz körülmények között dolgoznak a vietnami filmesek. Egyik kezükben a filmfelvevőgép, a másikban a fegyver. Az Igazgató szavaira George Sadoul neves francia filmtörténész válaszolt, aki a filmkritikusok és újságírók nevében szolidaritásáról biztosította a vietnami népet. A fesztiválon részvevő újságírók egyébként gyűjtést rendeztek a vietnami filmesek részére, s egy filmkamerával ajándékozták meg a küldöttséget. Az „Ahol a kaland kezdődik" című svéd film egy válságba került fiatalember életéről szól, akinek minden napját, a rettegés árnyékolja be. Érdes, kidolgozott kezek, für~ ge ujjak, cserzett arc, markáns, nyílt tekintet, szúrós, fekete szakáll — Puskás Arno, Európa-szerte ismert alpinista, a hegyek rajongója, a Magas Tátra festője I Húsz éve hegymászó, két évtizede járja a Magas Tátrát; keresztül-kasul, széltében, hoszszában, ismeri akár a tenyerét. Egész lénye tükrözi a hegyek közt eltöltött kemény, viszontagságos életet. Amikor ismerőseinktől megkérdeztem, hol találom, így válaszoltak: „Valahol a Tátrában". Aztán összejöttünk. Természetesen a Magas Tátráról, az ott élő emberekről, a balesetekről, a Hegyi Szolgálatról és a művészetről beszélgettünk. Majd műterme iránt érdeklődtem, mert arról az a fáma járja, hogy a maga nemében egyedülálló. Mosolygott: — műterem? Ott van fönn, valamelyik kiszögellésen, sziklán, a magasba tör5 csúcsok közt, kopár falak mentén, vízesések, gleccserek tövében. Nincs pompásabb műterem a természetnél! — És ha zord az időjárás, ha vihar van, zúduló hógörgeteg morajlását visszhangozzák a völgyek? — Akkor pihen a paletta, hordágy kerül elő, acélzsineg, falikampó... — És odahaza, a hegyek alján? Az nem műterem? — Amolyan raktár féle. Temérdek színes kréta, festék, tuss, ceruza, ecset, állvány. Meg aztán vázlatok, rajzok, festmények. De dolgozni? A magasban, meredélyek, szakadékok fölött, tükörsima sziklafalak árnyékában élvezet előszedni a vázlatkönyvet, jegyezni, felskiccelnl, kirajzolni a témát. Az az igazi. — De fáradsággal, veszéllyel, lemondással jár!? — Nincs fáradság, lemondási Szeretni kell a csúcsokat. Magányukat, megkapó vonalaikat, közelükben a naplementét, a virradást, közelről az elrepülő kőszáli sas után nézni... Csodálatos ajándék ez, érdemes érte kockáztatni. A Lomnici-csúcs, lusztrációi, rajzai, térképbe- f jegyzései mind ott születtek a magasban. Pontos rajzok, egyéni vonalvezetés, sajátos kézírás: geometriai síkok, fehér-fekete színfelületek, mozzanatok a g^. magasba vágyó ember és a hegyek örökös küzdelméből. Színdús, tarka festmények, apró, mozaikszerű kockákból, lényeA természet szerelmese a Zöld-tó, a Késmárki-csúcs, a Gerlach, a javorina, a Papirusvölgy, „Az örök hó völgye", a tarajos vizű Poprád ezüstös pisztrángjaival, a csillogó tengerszemek — mind újból és újból megigéznek, elbűvölnek. — Ennyi év után is? — Örökké. Nemcsak a közibük tévedt látogatót ejtik rabul kifürkészhetetlenségükkel, változatosságukkal, de bennünket, „hétpróbás hegyi fiúkat" is. Hát még a festőt! A kék tátrai égbolt, az áttetsző, kristálytiszta lég, az erdők zöldje, a csúcsok vakító szürkesége — óránként váltakozó színskála: más esőben, hóban, ködben, viharban, napfényben, szivárványfakadáskor, márciusban, amikor verőfényes napsugarak szárítják fel olvasztják a lejtők havát, szeptemberben, októberben, amikor őszi szelek kergetőznek. Micsoda kiszámíthatatlan színek! Az ősz Votruba mester a megmondhatója! ötven éve festi már csodálatos krónikáját — ám szavai szerint — Itt még száz év ls kevés ... Puskás Arno már befejezte a hegyek, bércek, csúcsok, utak, ösvénvek, tavak, patakok számbavételét. Tíz kötetben és számtalan festményen, tíz vaskos kötetben, melyeknek 11gében őszinte, realista alkotások. A Magas Tátra. •— Ml nőtt jobban a szívéhez, a hegymászás, vagy a festészet? =—- A hegymászás. A festészet csak hobbym, persze, nem igen tudnék már róla lemondani. Gyűjteményét, húsz év munkásságát több külföldön készült rajza és festménye egészíti kl. Lakásában függnek, jóformán nem különböznek a többitől: a Trigler, az Elbrus, a Mont Blanc du Tacul, a Gervasutti, melynek csúcsára mellesleg világrekordban ért fel. Ezek visszaemlékezések. Helyettesítik a fényképeket, képeslapokat ... — És a hegyeken kívül más témakör sohasem vonzotta? — „Varga, maradj a kaptafánál!" Kísérleteztem hangulatos dél-európai városrészletekkel, kikötőkkel, hajókkal, olykor a tengerrel és jellegzetes emberével. Abbahagytam. Autodidakta vagvok, képzőművészetet, elméletet, anatómiát nem tanultam. Ml, hegymászók, valamennyien autodidakták vagvunk: mesterségünket könyvből, előadáson nem tanítják, ebből a ..szakmából" nincsenek vizsgák, bizonyítványok. Ezt csak ellesni lehet, szorgalommal, kitartással, akarattal és tehetséggel elsajátítani. És így van a képeimmel is. Húsz évvel ezelőtt választottam a hegyeket, húsz évig tartott, míg kifejlesztettem stílusomat, meghatároztam mondanivalómat. Csak a hegyek... ... A jövőben sem tágítok mellőlük. TANZER IVÁN Meglepetés dolgában a neves francia filmrendező, Alain Resnais, „A háború véget ért" című filmjét kell említenem. A film kétségtelenül a fesztivál legjobb filmalkotása, s minden fenntartás ellenére magas művészi színvonalat képvisel. Alain Resnais, a film rendezője jorge Semprum emigráns spanyol író (mindketten jelen voltak a fesztiválon J forgatókönyve alapján készítette a filmet. A film főhősének három napján keresztül —a forradalmi harc módozatainak kilátásait latolgatja. Harminc évvel a spanyol polgárháború után a spanyol hazafiak nem mondanak le arról, hogy hazájuk szabadságáért küzdjenek. Tudják, hogy ez a harc hosszadalmas, nem máról holnapra megoldható, de vállalják a küzdelmet. A film főhőse — forradalmár, aki azonban a harc klasszikus formáit a pillanatnyi katonai terror miatt — nem tartja célravezetőnek. E miatt véleménykülönbség támad az illegális harc vezetői között, akik később maguk is rájönnek, hogy a reális valóságtól elszakítva a néptömegek aktív bevonása nélkül tömegakciókat nem tervezhetnek. A film a forradalmár három napján keresztül emberközelbe hozza az Illegális mozgalom ma felvetődő kérdéseit éppúgy, mint a személyi adottságokat. Megoldásaiban némi rezignáltságot érzünk, s politikai lényegmondanivalója bizonyos értelmében fenntartásra adhat okot, bár kétségtelen, hogy az emigrációt a filmben felvetett ellentmondások is jellemzik. Eltekintve — egyébként művészien megoldott. kissé azonban túlhangsúlyozott „lírai nagyjelenetektől" — a film magas művészi szinten tolmácsolja mondanivalóját. Resnais a történet átgondolt ritmusára, s az új kifejezési eszközökre és megfogalmazásl lehetőségekre építi filmjét. A főszerepben Yves Montand-t láthattuk. Annak ellenére, hogy a cseh szöveg pontatlan volt, s így nehéz az egyes áttételeket pontosan megítélni, a film kimagasló alkotás. A bemutatást követő sajtóértekezleten egyébként Semprum hangsúlyozta, hogy a filmben kevéssé érvényesül az írói fantázia, a mondandó valós tényekre támaszkodik. Resnais pedig azt hangsúlyozta, célja az volt, hogy az illegális mozgalom egy emberét ábrázolja eszmei meggyőződésével, s erkölcsi jellemzőivel egyaránt. Távolt állt tőle. hogy példaszerű hőst formáljon. A fesztivál szerves része a szabad fórum. A négy napig tartó vita eredményét rendkívül nehéz volna összefoglalni, „A film mint művészet és szórakozás" című vitatéma ugyanis általában monológokhoz vezet. Abban azonban nagy általánosságban megegyeztek, hogy a kérdés fából vaskarika. Ugyanis mióta filmművészet létezik, azóta művészet és szórakozás — legalább is igényben — sohasem választható külön. Az idei fesztivállal kapcsolatban, annak ellenére, hogy a film csillagok felvonultatása elmaradt, s szokatlan bőségben találkozhattunk szervezési fogyatékosságokkal, rögtönzésekkel, megállapíthatjuk, hogy egészében hozzájárult a népek közti barátság eszméjének ápolásához, s a filmművészettel foglalkozó egyes kérdések tisztázásához, vagy felvetéséhez. A fesztivál azonban bőven ad tanulságot is. Az erős középmezőny ellenére talán a legfontosabb az, hogy a jövőben igényesebb legyen a versenyfilmek válogatása, s a mennyiségi szemlélet helyett a minőség legyen a lényeges. A világ filmfesztiváljain mindenütt ez az elv érvényesül. Ezért a kiváló hírnévnek örvendő csehszlovák filmművészetnek sem kell e téren szerénykednie. Ahhoz ugyanis, hogy a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál korábbi években megszerzett jó hírnevét öregbíteni tudjuk, a mostaninál jóval több gonddal, felelősséggel kell előkészíteni a két év múlva megrendezésre kerülő nemzetközi filmfesztivált. FONOD ZOLTÁN
