Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-02 / 180. szám, szombat

„Autójárvány" dühöng Franciaországban és okoz nap nap után kellemetlen közlekedési torlódásokat — főként Párizs utcáin. A nyilvántartott gépkocsiknak csaknem egynegyede ugyanis /több mint kétmillió) Szajna megyében közlekedik egy ezer négyzetkilométernyi területen. A Párizs-környéki úthálózat hiába egyike a legkarbantartottabbaknak a világon, nem képes megbirkózni az autók ilyen tömegével. Hiszen az utcák legtöbbje még abból az időből való, amikor csak lovas postaés bérkocsik közlekedtek a városban. Nappal állandó a túlzsúfoltság Párizs úttestein, de tetőfokát reggeli hét és kilenc, és esti öt és nuolc óra között éri el. A hajnali órákban gyérül csak a forgalom. Az „öreg" utcák ekkor pihenik ki a csaknem húszórás zsivajt. • CSIGATEMPÓBAN Párizs ma már el sem képzelhető e lármás és bűzös járművek hömpölygő áradata nélkül. Az egyre gyakoribb torlódások is hozzátartoznak az utcaképhez. A hirtelenül lefékezett stoplámpájukat haragosan egymásra villogtató teherkocsik, autóbuszok, taxik és személygépkocsik egész torlaszt alkotnak és tökéletesen „eldugaszolják" az utat. Nem kell Zátopeknek lenni ahhoz, hogy az ember a csúcsforgalom idején megelőzze ezt a kerekeken mozgó sokaságot. Már többször is gyorsabban tettem meg gyalog a Köztársaság tér és a Bonne Nouvelle metróállomás közötti másfél kilométeres szakaszt a Nagy Boulevardon, mint autóbuszon. Egy taxisofőr elpanaszolta egyszer, hogy olykor egy órát Is szállít vala.kit az Opera-tértől a Lyon pályaudvarig (6 km-es távolság). Idegőrlők ezek a torlódások, de bámulatos a párizsi autóvezetők türelme! „Semmi értelme a mérgelödésnek" — mondják —„hiszen ez nem segít. Nyugodtan ki kell várni az előttünk veszteglő kocsi elindulását." Alig sikerül azonban néhány méterrel előbbrehaladríi, máris újból megállítja a kocsisorokat a közlekedési lámpa vörös fénye. Egyes kocsivezetők oly nyugodtak, hogy újságot olvasva várnak a „szabad" jelzésre. A legnehezebb azonban parkolóhelyet találni. Az utcákat mindkét oldalról parkoló kocsik szegélyezik. Alig szabadul fel egy hely, máris más kocsi foglalja el. A város szívében hétköznap — egy talpalatnyi helyet sem talál az autós, hiába kering kocsijával körbe-körbe akár fél órát is. Éjszaka ötszázezer kocsi marad a szabad ég alatt. Az üzemanyag sok ezer literje fogy el, míg a gépkocsivezetők parkolóhelyet hajszolnak, vagy a „vörös fény" miatt rostokolnak. Az elillanó széngáz annyira szennyezi a levegőt, hogy a forgalmas helyeken, például az Opera téren a forgalmi rendőröket félóránként kell leváltani. Érdekes, hogy Párizsban ennek ellenére aránylag kevés a közlekedési baleset. A csak néhány milliméteres távolság ellenére a kocsisorban a járművek csak ritkán mennek egymásnak, és abban az esetben is legfeljebb kicsit megkarcolják, vagy behorpasztják egymást. Személyek nemigen sérülnek meg. Hová tart e rengeteg autós? Munkába, iskolába, előadásokra ... Földalattin ugyan gyorsabban jutnának el, de csúcsforgalom idején az utazás e közlekedési eszközön szörnyű megpróbáltatás. Két-három túlzsúfolt szerelvényt ls el kell engedni, míg végre sikerül a felszállás, és akkor is alig lehet lélegzeni a kocsik elhasznált levegőjében. Sokan húsz-harminc kilométernyi távolságról, vagy még meszszebről járnak be Párizsba dolgozni. A város határain kívül jobb a közlekedés. Mindent egybevetve az utazási idő — a városi akadályok ellenére — valamivel rövidebb gépkocsin, és a dolgozónak minden kis időmegtakarítás aranyat ér... • MENEKÜLÉS A SZABADBA Hét közben a főváros utcáit „dugaszolja el" a rengeteg autó, szombaton viszont az országutakat árasztják el a kocsijukon a természetbe menekülő párizsiak. Mert nagy szükségük van nyugalomra és friss levegőre a heti munka után! Az országutakon vasárnap estefelé legnagyobb a torlódás, amikor az autók százezrei igyekeznek vissza a fővárosba. Az autóutakon gyakoriak a súlyos balesetek. Minden víkenden több száz az áldozat. ' Karbantartással, eltérítésekkel, új hidak építésével javul az útrendszer, de nem olyan gyorsan, mint ahogyan a gépkocsik szaporodnak. Franciaország minden hatodik lakosa gépkocsitulajdonos, és számuk egyre gyarapszik. Ez a sok autó nem okvetlenül a jólét jele. A friss levegő utáni vágy a döntő az autóvásárlásnál. A francia lemond akár egy új lakásról, kulturális igényekről, de még a drágább élelmiszerekről is, csakhogy gépkocsit vethessen (esetleg részletfizetésre is vásárolhat). Nyáron sokan utaznak el a fővárosból autón szabadságra. Párizs utcáin tehát legalább ilyenkor csökken egy kicsit a torlódás. A

repülőgép ablakából kővé dermedt tajtékzó tenger képe tárul elénk. Itt, Afganisztánban találkoznak a világ legnagyobb hegyrendszerei: a Himalája, a Karakorum, a Kuen-lün, a Pamír, a Hindukus. A sziklarengetegben a legjellegzetesebb természetesen a Hindukus. Északkeleti irányból ezer kilométeren át délnyugatra vonul, és két részre osztja az országot. A hegységek évezredeken át bevehetetlen erőddé tették Afganisztánt, ugyanakkor akadályozták egyesülését és fejlődését, elszigetelt, nehezen megközelíthető vidékké változtatták egyes részeit. Az ember csak az utóbbi években győzött a kőrétegen. Szovjet és afgán építők a modern technika segítségével utat törtek a sziklákon keresztül. Tavaly nyílt meg a forgalom a Salang és Hindukus hegyszorosokon keresztül. Megépült a Kushk—Herat —Kandahar városokat összekötő 680 kilométer hoszszú műút, amely a nyugati országrészben négy területet köt össze. Kandahár Kabulból elindulva kilenc órai út után elérjük Kandahárt, a második legnépesebb és legjelentősebb afgán várost, amely Ahmed Sah Durrani XVIII. századbeli virágzó államának fővárosa volt. A nyugtalan vérű hódító mauzóleumának aranykupolája már messziről magára vonja a figyelmet. A várost zöldbe ágyazták, központi utcája inkább fasor. Itt, az ország kereskedelmi központjában sok a történelmi műemlék. A Girishkbe vezető úton mutogatják a Cseés tevekaravánok. Vízkészlet nélkül senki sem merészkedett a sivatagba. Délután izzásig forrósodik a levegő, Ilyenkor délibáb jelenik meg a vándor szeme előtt. Hol bővizű tavakat, hol árnyat adó dús erdőket vél felfedezni a távolban. Aztán hirtelen minden eltűnik . .. Észrevétlenül emelkedünk. A Csere-hágon 1300 méter magasságban már hűs szellő simogat. A hegyi levegőtől erőre kapunk. A rövid pihenőnek hirtelen vége szakad. Elérjük a Farah-fennsíkot. Ismerős Kabul fiatalodik Az új műút Kabulból indul ki. A tengerszint fölött 1800 méter magasságban fekvő, hegykoszorúktól övezett Kabul nemcsak államigazgatási központ, hanem fontos közlekedési góc is. Afganisztánban nincs vasút, ezért a leggyorsabb és legkényelmesebb közlekedési eszköz az autó. A Sherdarvaz lábánál elterülő ősi város elmaradhatatlan keleti bazárjaival, keskeny, görbe utcáival, egymáshoz tapadó házaival mindinkább háttérbe szorul, itt is új lakónegyedek dominálnak széles utcákkal, északról ' nyugatra húzódó korszerű épületekkel. Kidolgozták a főváros 25 éves korszerűsítési és fejlesztési tervét, ezt fokozatosan már meg is valósítják. Az afgán kormány ezen a téren ls igénybe veszi a Szovjetunió bőkezű segítségét. A. PETROV ÉS A. SZTUPAK AFGANISZTANI ÚTIJEGYZETEI elsőszülöttje A dzsangalakl autójavító üzemet méltán nevezik az afgán nehézipar elsőszülöttjének. Mintegy ezer ember — mérnök, műszaki munkás — szorgoskodik az üzem tágas szerelőcsarnokaiban. Az itt összeszerelt autóbuszok az ország valamennyi útján felismerhetők. Üzemi alapon technikum is működik: négy év alatt több mint 650 szakembert képzett. Kabultól Kandahárig 500 kilométer az út. A zöldellő, gondosan megművelt Csardeh völgyből indul ki, kanyarog, majd egyre magasabbra emelkedik, végül Shishgau vidékén eléri a háromezer méter magasságot. Télen gyakran hó lepi el a szorost, ilyenkor több napra megszakad a közlekedés. hel Zinát, azaz „negyven lépcsőt" . A sziklába vájt meredek lépcsőzet egy kisebb fennsíkra vezet, amelyet Babur trónjának neveznek. A nagymogulok birodalmának alapítójáról nevezték el. Babur 1525-t»3n betört Indiába, és az észak-indiai fejedelemségek nagy részére kiterjesztette uralmát. A tehetséges hadvezér költészettel és irodalommal is foglalkozott. Lírai versgyűjteményeket és indiai hadjáratainak leírását hagyta utódalra. Valamivel távolabb Maivand településen látható az a diadaloszlop, amelyet az 1880ban az angolokon aratott afgán győzelem emlékére emeltek ... Az út kitör a hegyi szorosokból. A hőmérő higanyszála 40 fok fölé emelkedik. Kezdődik a Dashti Mardokh, a „halálsivatag". Néhány évvel ezelőtt csak nagy nehezen vergődtek rajta keresztül az Iránból kőolajat szállító autók Herat Farah-Rud után átkelünk a Shindan-fennsíkon és eljutunk Heratba. A múlt században Közép-Ázsia legfontosabb stratégiai pontjának tartották. A Herirud folyó jobb partján terül el. A legősibb afgán városok egyike zöld köntösbe öltözött. Az óváros közepén levő fellegvárból belátható az egész vidék. Történelmi műemlékekben rendkívül gazdag. Épületei közül kiválik a Dzsuma Maszzsid mecset, a középkor pazar alkotása. Ornamentikájával egyedülálló. Az iszlám megtiltotta az emberábrázolást, ezért a mohamedán művészet elsősorban a díszítésre helyezte a súlyt, s tökélyre emelte az ornamentikát. Herat északi városrészében, Hardzsirdban van Hodzsa Abdulla Anszari híres mohamedán hittudós mauzóleuma, óriási, boltozatos, téglalapalakú épület KABUL LATKEPE ELŰTIÍRBKN A SP'NZAR SZAl'ÖVAL. napégette táj. Ám hirtelen egy várost pillantunk meg a lábunknál. Megint délibáb? Kísérőink mosolyognak. Farah Rúdhoz közeledünk, amely annyira eltér a többi afgán településtől. öt évvel ezelőtt még pusztaság volt az új város helyén. Az elviselhetetlen hőségben szovjet és afgán építők rakták le a város alapjait. Ma már kényelmes szálloda, fürdőmedence fogadja a vendé- > geket. Pillanatnyilag autószervizt rendeznek be. Farah körül terméketlen földek terülnek el. Pedig viszonylag nem is olyan régen még virágzott e táj, a szélesen elágazó öntözőrendszerek életet jelentettek a rekkenő hőségben. A XIII. században azonban Dzsingisz kán hordái elpusztították az ön- ; tözőrendszereket, gátakat, víztárolókat, sivataggá változtatták a tájat. Az afgán kormány most csatornák, gátak építésével vissza akarja hozni a vidék fénykorát. a XVI. század legnagyobb költőjének, prőzaírójának és misztikus gondolkodójának sírboltja is. Herat másról is híres. Oj élet árasztja el az ősi várost. Ez mindenütt érezhető. Itt székel egy emeletes házban a Kusch—Herat—Kandahár műútépítés afgán—szovjet vezérkara. Hazek khán ezredes, az építkezés vezetője szófukar ember, de amikor az építőkre terelődik a szó, szinte felvillanyozódik. — Vasakaratú emberek. Nem riadnak vissza a nehézségektől, s bármilyen akadályt leküzdenek! — így nyilatkozik a szovjet szakemberekről. Pásztor a földgyalun Guílam Ali Mamade pásztó 1960-ban, amikor az útépítésen első ízben tűntek fel a gépek, félelemmel vegyült kíváncsiságtól hajtva nyájastul megjelent az építkezési terepen. Csodálta a hatalmas földgyalukat, emelődarukat, talajegyengető gépeket. Egyszer felajánlották neki, üljön a földgvalu vezetői kabinjába, és tanulja meg a gép irányítását. Megriadt, azt hitte, gúnyt űznek belőle. Később hozzászokott a gépekhez, és egyszer bemerészkedett a kabinba ... Hat hónap múlva már önállóan dolgozott. Afganisztánban az ottani naptár szerint a XIV. század közepéhez közelednek, a valóságban az ősi ország új, nagy építkezéseivel szilárdan megvetette lábát a XX. században.