Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-14 / 192. szám, csütörtök

Fokozódó érdeklődés a bukaresti dokumentumok iránt Varsó (CTK) ** „A lengyel nép teljes mértékben egyetért a Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozatával, amely elítéli az USA vietnami agresszióját, és készen áll — amennyiben a VDK kormánya óhajtja —• önkénteseket küldeni Vietnamba — jelentette ki kedden Edward Ochab, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke. A szocialista országok egységének megszilárdítása szükséges, tekintettel arra, hogy igen fontos és időszerű feladatok állanak előttük az Európa békéjéért és biztonságáért vívott harcban. Tovább szilárdítjuk egységünket, amely Lengyelország sikeres fejlődésének fő záloga, mondotta végül a lengyel Államtanács elnöke. A SCINTEIA AZ EURÓPAI BIZTONSÁGRÓL Bukarest (CTK) — A Scinteia Az európai biztonság — kontinensünk valamennyi népének vágya — című tegnapi vezér-' cikkében arról a nagy visszhangról ír, amelyet Európa- és világszerte keltett az európai AZ FDP NEM HAJLANDÓ KOALÍCIÓRA LÉPNI Düsseldorf (CTK) — Az észak-rajna-vesztfáliai szabad demokraták szerdán elutasították a vasárnapi választásokon győzelmet aratott szociáldemokratákkal való koalíciót. Az FDP és az SPD egyórás tanácskozásáról kiadott nyilatkozatban a szabad demokraták hangsúlyozzák, hogy „az adott körülmények között nincs lehetőség az SPD-vel való koalícióra. A politikai kommentátorok általában fordulópontként értékelik a választási eredményt. Több vezércikkíró is azt hangoztatja, hogy „ezzel végéhez közeledik az Erhard-korszak." Több kommentátor hangsúlyozza: a választási eredmény hatást gyakorol a bonni politikai konstellációra is. Éppen ezért Erhand fő gondja annak megakadályozása, hogy ÉszakRajna—Vesztfáliában a választások után most egy SPD—CDUkoalíció jöjjön létre, mert attól tart, hogy ilyen tartományi „vörös-fekete" koalíció hatására Bonnban is meginogna kancellári pozíciója. béke és biztonság megszilárdításáról kiadott bukaresti nyilatkozat. A lap rámutat, hogy a román közvélemény nagyra becsüli e dokumentumba foglalt eszméket és javaslatokat. Megállapítja továbbá, hogy Románia következetesen szembeszáll a feszültség politikájával és az európai országok kapcsolatainak egészséges alapokon való megszilárdítását óhajtja. AZ IZVESZTYIJA A TANÁCSKOZÁSOK NYUGATI VISSZHANGJÁRÓL Moszkva (CTK) — Az Izvesztyija hírmagyarázatában értékeli a Varsói Szerződés országai bukaresti tanácskozásának nyugati visszhangját. E tanácskozás történelmi dokumentumai számos nyugati politikust és hírmagyarázót arra kényszerítenek, hogy búcsút vegyenek teljesíthetetlen álmaik világától, amelyben a katonai kalandok kellemes szórakozásnak tűntek. A visszhangról írva a hírmagyarázó megjegyzi, hogy még túlságosan rövid idő telt el a tanácskozás óta ahhoz, hogy a nyugati diplomáciai körök alaposan reagálhattak volna a tanácskozás eredményeire. A nyugati sajtó azonban már növekvő érdeklődéssel ír a dokumentumokban forlalt programról. A KÉT NÉMET ÁLLAM TELJESEN EGYENJOGÚ A „Balti tenger hete" alkalmából Rostockban rendezett hagyományos nemzetközi sajtókonferencián Oscar Fischer, az NDK külügyminiszter-helyettese kijelentette, hogy a bukaresti tanácskozások során megállapítást nyert: Németország mindkét részében végre kell hajtani a lefegyverzést, el kell ismerni a két német állam létjogosultságát és egyenjogúságát. A német kérdés, és az egység helyreállításával kapcsolatban hangoztatta, mindkét világháború német földről indult el. A német nép elsőrendű feladata, hogy letörjük a nyugatnémet militarista és revansista erők szarvát. Oscar Fischer annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a világ nemzetei jól értelmezik a bukaresti tanácskozások eredményét és az ott elhangzott figyelmeztetést. Az NDK kormányának több képviselője ezután válaszolt az újságírók kérdésére. néhány sírban D. SZ. POLJANSZKIJ, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Kanadában járt küldöttségének vezetője volt, kedden este visszautazott Moszkvába. WOLFGANG KIESE WETTER, az NDK külügyminiszterének helyettese EAK-beli hétnapos hivatalos látogatása alatt pótjegyzőkönyvet írt alá az NDK és az EAK kulturális egyezményével kapcsolatban. Kiesewetter, az NDK kulturális küldöttségének vezetője szerdán elutazott Egyiptomból. CHICAGO néger negyedében kedd este összetűzésre került sor a négerek és a rendőrség kőzött. Az összetűzés következtében néhány néger megsebesült. A rendőrség 41 négert letartóztatott s néhányat durván megvert. (CTK) AZ URUGUAYI KOMMUNISTA PÁRT Popular című lapja kedden közölte Albert Altesornak, a párt politikai bizottsága tagjának cikkét a CSKP XIII. kongresszusáról. Altesor hangsúlyozta, hogy a kongresszus „a vietnami, a kubai ós a szabadságukért harcoló nemzetekkel való szolidaritás mellett szállt síkra." (CTK) A FINANCIAL TIMES című londoni lap szerdai számában fennakad azon, mennyire megnövekedett az angol fiatal kommunisták szervezetének — a Kommunista Ifjúság Ligájának taglétszáma. Míg 1960-ban a ligának 1734 tagja volt, jelenleg 5440 fiatalt tömörít. (CTK) MAO CE-TUNG A HÁTTÉRBEN? Peking (CTK) — Tegnap a központi kínai lapok közölték Mao Ce-tungnak, a Kínai Kommunista Párt elnökének és a nepáli hercegnek fényképét, aki jelenleg Kínában tartózkodik.^ A Kínai Kommunista Párt elnöke az utóbbi időben olyan ritkán jelenik meg a nyilvánosság előtt, hogy az a külföldi megfigyelők számára a legkülönfélébb találgatásokra ad okot egészségét s a jelenlegi politikai eseményekben való részvételét illetően. Pekingben hivatalos cáfolatokat adnak ki Mao Ce-tung állítólagos megbetegedéséről, és kijelentik, hogy a jelenlegi „nagy kultúrforradalmat" is Mao Ce-tung közvetlen vezetésével valósítják meg." Megegyezés a kurdok és az irald kormány között A bagdadi kormány ismertette az Iraki Tájékoztató Iroda jelentését, amely szerint Musztafa Barzani, a kurd felkelők vezetője elfogadta a Bazzazkormány 12-napos programját alapként az észak-iraki helyzet rendezésére. A jelentés szerint Ravanduza észak-iraki községben, ahol nemrég még elkeseredett harcok folytak a kurdok és a kormánycsapatok között, találkoztak az iraki kormány és a kurd felkelők képviselői, és tárgyalásokat kezdtek a kormányprogram végrehajtásának módozatairól. Ez a program, amelynek célja az észak-iraki helyzet normalizálása, elismeri a kurd nemzetiséget és a kurdok nemzeti jogait az egységes iraki haza keretei között, és előirányozza, hogy ezeket a jogokat egy külön törvényben rögzítik a decentralizáció elve alapján. Azokban a tartományokban, ahol a kurd lakosság többségben van, a kurdok elég széles körű jogokat kapnak önkormányzati téren. A kurdok számára biztosítják azt is, hogy részt vegyenek a kormányban és az ország lakosságához viszonyított számarányuknak megfelelően a kormányintézmények munkájában is. (TASZSZJ Nagyon valószínű, hogy az öt éve tartó véres iraki polgárháború, amelynek során több tízezer embert megöltek, 150 ezer fegyvertelen állampolgárt deportáltak, ezekben a napokban valóban a végéhez ért. Bazzaz iraki miniszterelnök után Barzani, a kurd felkelők vezére is bejelentette a fegyvernyugvást. A kurdok tárgyalási alapnak fogadták el a kormány 12 pontját. A hosszú polgárháborúban az ország lakosságának 20 száza^ lékát kitevő, több mint másfél milliós kurd nemzeti kisebbség az önkormányzatért, a nemzeti nyelv szabad használatáért, valamint azért küzdött, hogy számarányának megfelelően vehessen részt az államügyek intézésében és részesüljön a fejlesztési beruházásokból. INDONÉZIA Djakartában az elnöki palota közelében mintegy 5000 tüntető diák Suharto tábornoknak határozatot adott át, amelyben követelték, hogy a kormányból távolítsák el Abdulgani és Leimen miniszterelnök-helyetteseket. A diákok szóvivői kijelentették, hogy Abdulgani, a neves nacionalista politikus, Sukarno elnök hosszú éves munkatársa, opportunista, de nem felel meg az indonéz jobboldalnak Leimen 9em, az indonéz keresztények képviselője, mert nem lép fel Sukarno ellen. INDIA Uttar Pradesh indiai államban a baloldali pártok kedden tiltakozó tüntfftést rendeztek az áremelések ellen. A tiltakozó sztrájk folyamán összetűzésekre került sor, öt ember életét vesztette, 110 megsebesült. Bandában, mintegy 200 km-re az északkelet-indiai Lakhnau városától a rendőrség tüzet nyitott a tüntetőkre, öt személy meghalt, 60 megsebesült. E tüntetés része volt annak az egynapos általános sztrájknak, amelyet az Uttar Pradesh-i baloldali politikai pártok az adók és az árak emelése ellen hirdettek ki. OLASZORSZÁG Az olaszországi nyomdászok és a géptávírók dolgozói kedden bejelentették, hogy még két napig sztrájkolni fognak béreik emeléséért ós új munkaszerződések megkötéséért. Az első sztrájk, amelyet július 16-án hirdetnek ki, 24 óráig tart, a második, amely július 22-én kezdődik, 48 órát tart. E sztrájk mindkét olasz hírügynökséget az ANSA-t és az ITÁLlA-t, valamint a legtöbb napilapot és folyóiratot is érinti. ÍRORSZÁG Észak-Írországban további vallási zavargások várhatók. A lakosság protestáns része e napokban ünnepli a boynei csata 276. évfordulóját. Terence O'Neill, a Nagy-Britannia részéit képező Észak-Írország miniszterelnöke kedden felszólította a jobboldali protestáns rendbontókat, akik az elmúlt hat hét folyamán három katolikus lakost megöltek, hogy az ünnepségek alkalmával tartózkodjanak a további provokációktól. Kedves Szerkesztő Kollégát Örömmel vettem kérését, hogy írjak a bratislavai Oj Szónak amerikai élményeimről. Ha olvasói sem ellenzik, idöről-időre megpróbálok beszámolni egyegy benyomásomról. Mint a dátumból is látható, New York egyik külvárosából, ahogy itt mondják „suburbanjából

a és éppen a legnagyobb amerikai nemzeti ünnepen ülök neki a levélírásnak. Mindkettőről el kellene mondanom egyet s mást. Az amerikai életforma egyik jellemző vonása lett az, amit kissé öngúnnyal, de büszkén is „Suburbania, U. S. A." néven csúfolnak egyes szociológusok. Azokról, a milliókról van szó, akik megrémülve a nagyvárosok tömény zsúfoltságától, rohamosan növekvő bűnözési hullámától, a közlekedés végső csődjétől — elmenekülnek a suburbanokba. Persze ennek a menekülésnek egy feltétele van, mint szinte mindennek Amerikában: a pénz. A suburbanban házat, telket, autót, sőt 2 autót kell venni és vonatozni kell naponta a városba és vissza. A család csak akkor költözhet ki, ha a férfi egyedül eleget keres, hiszen ha az asszony is dolgozna, nem volna érdemes ilyen messzire költözni. Aztán a többi feltétel mellett még fehérnek is kell lenni. Egyetlen suburbanban egyetlen néger, Puerto Rico-i vagy indián sem lakik, csak színtiszta fehér. Fehér középosztálybeli — ez tulajdonképpen a „Suburbania U. S. A". Az sem mindegy, ki melyik suburbanban lakik. Az egyikben 20—30 ezer dollár egy ház ára, a másikban 100—200 ezer, a harmadikban már csak milliókról lehet beszélni. A „Suburbania U. S. A." az amerikai belső társadalmi demokrácia végső és teljes felbomlása. Egy külvárosban egyazon kereseti viszonyok között élő, azonos vallású és majdnem biztosan ugyanarra a pártra szavazó emberek laknak. Sőt, a suburban-házak belső berendezése és a ház előtt vagy a garázsban álló gépkocsik minősége is azonos árkategóriába tartozik. S mindezekből logikusan következik: uniformizált a gondolkodás is. De csak az egytípusú suburbánon belül, egyik a másikat nem Suburbi NEW YORK-I LEVÉL értntt, a láthatatlan, de rendkívül erős határok átlépése teljesen lehetetlen. Itt, ahol most levelemet írom, ebben a kis külvárosban 30 percnyi vonatozásra New York központjától, csupa, ahogy itt mondják, főbb tisztviselő lakik, szinte egyforma egyemeletes házban. Reggel az asszony autón kiviszi a férjét az állomásra, majd este érte megy a vonathoz. A szomszédok, akik délután átköszöngetnek egymásnak a bokorkerítés fölött, miközben teljesen egyformára nyírják a tenyérnyi „kert" füvét a ház előtt, a vasútállomásnál már csak biccentenek egymásnak. Ott már mindegyik külön egyéniség, csak véletlenül vannak a legnagyobb kánikulában is egyforma sötétszürke „businessuit"-ban, fehér ingben, sötét nyakkendővel, egyforma szögletes „attashé" aktatáskával a kezükben és kerek fehér vagy világosszürke szalmakalappal fejükön. Ott már egyéniségek, már semmi közük egymáshoz és a másik ügye „nem az én businessem" — gondolják magukban. Aztán kezükben ugyanazzal az újsággal merev arccal utaznak a légkondicionált vonatban a New York-i Grand Central állomásig, melynek földalatti peronjára félpercenként futnak be a pontosan ilyen öltözetű urakkal a vonatok a többi suburbanokból. Ilyenkor csak egy Irányban lehet haladni, különben elsodorná az embert a tömeg, mely aztán lassan eloszlik a környező irodaházak automata-liftjeiben. Délután ugyanez visszafelé. Hazaérve ledobják az elegáns egysoros öltönyt, rövid nadrágot húznak, meg atlétatrikót, a nyírt, öntözött kertben felállítják az egyforma marha-steak sütőt, megeszik nia USA a nemzeti eledelt, a véres marhaszeletet, utána megnézik a kedvenc „show"-t a TV-ben, lehetőleg a hírek előtt már elzárják és azzal a boldog tudattal, hogy „privacy"-jük, egyéniségük biztosítva van, alvásra haftják• az egyébként bankrészletektől és részletfizetési határidőktől még feleségük előtt is titokban gondokkal telt fejüket. Most, amikor július 4-én e sorokat írom Bronxville egyik házában, körülöttem durrogni kezdenek az e napon szokásos robbanógyutacsok. A Függetlenség Napját ünnepli ma az ország, a legnagyobb nemzeti ünnepet. Néhány hivatalos hazafias szónoklat, a házak elé kitűzött csillagos-sávos lobogó és mintegy 600 közlekedési haláleset jelzi a napot. E s persze a robbanógyutacsok. Amerika suburbanfal szerte az országban nagyvárosainak peremén ezzel emlékeznek minden esztendőben 1776-ra, a függetlenségi nyilatkozat aláírására. Az amerikai nemzetté válásnak ez a ragyogó dokumentuma, melybe Thomas Jefferson százezrek álmát öntötte bele a gyarmatosítók elnyomás alól való felszabadulásáról, már a suburbanokban puffogó robbanógyutacsok kis felhőcskéiben él csak tovább. Es néhány ugyancsak puffogó frázisban, melyek azt igyekeznek bizonyítani, hogy sok tízezer kilométernyire az Egyesült Államok partfaitól, a függetlenségért harcolt fenkik leszármazottját most is a függetlenségi nyilatkozat szellemében bombázzák Hanoi és Haiphong külvárosait. Az amerikai suburban lakó azonban behúnyja szemét, a robbanógyutacs hangja megsüketíti fülét, — nem akar tudni semmiről. Elkíspolg áriasít ott „szabadsága" civilizációs kényelmébe temetkezik. Nem akar tudni Vietnamról, sem Dominikáról. Csak egy érdekli: maradjon meg a gazdasági fellendülés, mely biztosítja helyét a maga zárt kis körében, állását, hogy fizethesse a részleteket és tovább építhesse kis elefántcsonttornyát. Nemzeti eszmények? Függetlenségi nyilatkozat? Messze vannak és semmit sem adnak a materiális élethez. Jefferson eszméiből nem lesz olajtüzelésű melegvíztároló, sem újabb típusú hűtőszekrény. Sokan vannak a „Suburbania U. S. A." lakói 's számuk szaporodik. A nagyvárosok egyre inkább csak a kisfizetésű munkásemberek, a színes bőrűek, a társadalom kivetettjei és a munkanélküliek zsúfolt, bűnözéssel teli, közlekedési csőddel, emelkedő lakbérekkel küzdők lakóhelyeivé válnak. Es ők sincsenek kevesen, minden esetre jelenleg a lakosság többségét alkotják. Az ő körükben élnek azok az amerlkat milliók, akik még emlékeznek a függetlenségi nyilatkozatra és azok a százezrek, akik azt is tudják, hogy Jefferson gondolataival ellenkezik a Vietnam fölött hangsebességgel röpködő és bombát hajigáló B-52-es légierődök. De hangjuk elvész a „Suburbania U. S. A." gyutacsainak robbanásában és a kispolgári langyos víz hullámverésében. Kedves Szerkesztő Kolléga, félek, talán kicsit pesszemista képet festettem. De közel háromévi amerikai tartózkodásom után ezt meg kell értenie. Máskor talán sikerül „színesebbet", vígabbat írni. Nem rajtam múlik. Üdvözlettel: IPPER PÁL BRONXVILLE, NEW YORK, 1 966. JÚLIUS 4.