Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-13 / 191. szám, szerda

ÚJ KÖNTÖSBEN IPOLYVISKI HELYZETKÉP Ha olykor-olykor Ipolyvlskra vetődök, mindig felfedezek valami újdonságot a. faluban. Legutóbbi látogatásom alkalmával épülő emeletes lakások kötötték le a figyelmemet, melyek a terebélyesedő község látképét szinte kiemelik a hepe-hupás Ipoly menti tájból. Egyelőre csak két ilyen, Inkább villának beillő családi fészek helyezkedik el a vasút mellett húzódó várdomb ölén. De ahogy ezek a lapostetejü kockaházak a kanyargó Ipolyon keresztül a part mentén elhelyezkedő őstelepülés házsoraira bámulnak, az már kifejezi a falun születő új építkezési módot. A második újdonságot tulajdonképpen észre sem vettem volna, ha nem zúdul le a nyári eső. Ahogy az ég csatornái megeredtek, a dombokról lefolyó víztömeg széles tócsákká egyesült az utcán, teljesen megbénította a közlekedést. A betonlapokkal kirakott járdákon azonban el lehetett kerülni a latyakot s a falu belterületének minden zegét-zugát sár nélkül ls meg lehetett közelíteni. Méltó környezetben Bartal Károly, az agilis HNB elnök, a községházán aprólékosan tájékoztatott községük fejlődéséről. Elmondotta, hogy a nemzeti bizottság milyen összeget fordított a járdák és az utcák építésére, és a lakosság öntevékeny munkájáról is a megelégedés hangján beszélt. A felsorolt adatokat mégsem tartottam fontosnak lejegyezni, hiszen ahol az ország egyik élenjáró szövetkezete gazdálkodik, ott a falu fejlesztésének gondja sem lehet másodrangú kérdés. Az eső alábbhagyott. Bartal elvtárs javaslatára a falu megtekintésére indultunk. Mégiscsak más, ha az eredményekről a színhelyen győződik meg az ember. A falu lakói közül sokan kint dolgoztak az utcán. Főleg a felvégiek voltak elemében. Járdalapok lerakásával, kavicsterítéssel fittyet hánytak a munkát gátló esőnek. Az sem számított. A közbiztonsági szervek prágai főigazgatóságának dolgozói a közrendbontások számának csökkenését állapították meg. Eddig körülbelül egyharmaddal kevesebb ez Idén az utcai verekedések száma, mint tavaly volt. A kedvező jelenség főleg a közbiztonsági szervek erélyesebb beavatkozásának, valamint a visszaeső bűnözőkre vonatkozó. gyorsított büntetőeljárást Ez a hallgatás szeget ütött a fejembe: talán nem büszkék arra, hogy kérges kezük munkája nyomán megszépülnek az utcák, új köntösbe öltözik falujuk? — Ezt nem állítanám — állt melléjük a HNB elnöke. — Népünk szereti faluját és az áldozatoktői sem riad vissza. A szövetkezet azonban, mi tagadás, közelebb áll életükhöz. Ennek megvan a magyarázata. A közös gazdálkodás létrejöttének köszönhetik, hogy új házakat építettek, modern bútort, szőnyeget, televíziós készüléket és sok minden mást vásárolhattak. Egyszóval: boldogulásuk előtt a szövetkezet nyitotta meg az utat, s ez végsősoron meghatározta a falu fejlődését is. Józan megfontolással Az alkony lassan becsukja előttünk a falu nyitott képeskönyvének fedelét. A helyi nemzeti bizottság helyiségében kigyúlnak a lámpák. A falu képviselői egymásnak adják a kilincset. Mire a HNB plénumülése megkezdi munkáját, minden szék foglalt. A szemek az előadóra szegeződnek, aki a XIII. pártkongresszus nagyhorderejű határoszabályozó rendelkezésnek köszönhető. A városok azonban továbbra is problémát okoznak. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítást nyert, hogy az ország lakosságának 20 százaléka él 37 legnagyobb városunkban. Ezekben sok a bűnöző. A tettesek többnyire fiatalok, akik főként alkohol hatása alatt követik el törvénybe ütköző cselekedeteiket. Még mindik gyakoriak a betörések, elégedetlenkednek, azért, hogy egyszerű ondolálásért a járási székhelyre vagy Ipolyságra kell felutazniok. Rövidesen ez a probléma is megoldódik, mert a szövetkezet mezőgazdasági adóját jövőre már a HNB költségvetésébe fizeti, ami egyúttal nagy anyagi lehetőségeket biztosít a falu további fejlesztésére. Most a kenyércsata a döntő Ralla József, a szövetkezeti elnök, az aratási előkészületekről tájékoztatta a HNB képviselőit. Az aratást megelőzően szerződést kötöttek a traktorállomással. Ámhogy ne érhesse őket meglepetés, a Dobrá Niva-I szövetkezettől — ahol csak később érik be a gabona — még két kombájnt biztosítottak. Saját gépeik is kijavítva, készenlétben várják a nehéz kenyércsatát. — Még egy fontos dolgot szeretnék előterjeszteni — vette át a szót Gálik József agronómus. — Annyi takarmány, mint ez idén, nem termett eddig falunk határában. Az előző esz tendőhöz viszonyítva húsz vagonnal több kiváló minőségű szénát és lucernát tároltunk a kazlakban. Ültetvényeink tiszták, nem maradtak kapálatlanok s így minden erőt a veszteségmentes aratásra összpontosíthatunk. Nem féltek az újítástól A plénumülés résztvevői azt is számon kérték a szövetkezet vezetőitől, hogy a közös gazdaság miképpen teljesíti az állam iránti kötelezettségeit. Ezen a téren sincs lemaradás. A szövetkezet zöldséggel, hússal jól ellátja a piacot, tejtermelése pedig — noha a hasznavehetetlen meddő teheneket kiselejtezte — fejőstehenenként az eddigi négy literrel szemben túlhaladja a napi nyolcliteres átlagot. Nemrég hétszáz kacsát és ugyannyi libát vásároltak, hogy gyarapítsák bevételüket, gazdagítsák közellátásukat. — Jövőre — emelkedett ismét szólásra Balla elvtárs — már kiskacsákat és libákat sem kell vásárolnunk. Kilátás mutatkozik keltetőgépek beszerzésére s ezek segítségével nagyüzemi szintre emeljük a víziszárnyasok tenyésztését. Saját életükről beszéltek a plénumülésen, de törekvéseikkel a társadalom érdekeit is méltóképpen szolgálják. Amikor eltávoztam a faluból, arra gondoltam, hogy ez az őstelepülés amely a múltban annyi szegény ember nyomortanyája volt, ma beteljesült és a bízvást megvalósuló reménység otthona lett. SZOMBATH AMBRUS a gépkocsilopások és az élősködés. A fiatalok a parkokat sem kímélik. Az ifjúság kihágásai közé tartoznak a sportakciók utáni, a közlekedést veszélyez tető „felvonulások" és „tüntetések", melyek sokszor közrend bontással, verekedéssel végződnek. A közbiztonsági szervek figyelmeztetik a polgárokat, hogy saját érdekükben tartsák be az üdülőközpontokban érvényes előírásokat. A fürdési tilalom megszegése sok veszélyt rejt magában. Még csak a nyár ele jén vagyunk, de már 23 vízbefúltat tartunk nyilván. |K. M.J Korszerű kockalakások — az új falusi építkezési mód előhírnökei. 1 111 M , S í' l|l í ... . • A betonjárdák és a kavics elűzték a sarat az utcából. (Tóth A. felvételei) hogy a szerszámok megtapadtak, nehezebben fogad szót ilyenkor a lapátnyél. Az egyik csoporttal szóbaelegyedtem. Panaszkodtak az Időjárásra, de közveílen munkájukról — noha kérdeztem — egy szóval sem tettek említést. Annál többet beszéltek a szövetkezetről, mely gondok közepette készül az Idei gazdag termés betakarítására. zatai nyomán a község életének legfontosabb kérdéseiről beszél. Helyesléssel fogadják a HNB elnökének bejelentését is, mely az ipolysági mosoda és vegytisztító üzem szolgáltatásait érinti. Az üzem, melynek begyűjtőhslye van a faluban, közmegelégedésre teljesíti feladatát. Anka József borbélymester munkájával kapcsolatban sem merül fel kifogás. Az asszonyok azonban Szigorúbban, hatásosabbon Csökken az utcai verekedések száma • Bűnre serkent az alkohol • A gondatlanság 23 áldozata visszhang... 'tmmm visszhani H • MILYEN A FRANCIA TV? Érdekes cikkben számol be a francia televízió szervezeti felépítéséről és műsoráról a PRAVDA minapi számában Miloš Smutni/í Már elöljáróban hangsúlyozza, hogy a rádióhoz hasonlóan a tv is állami ellenőrzés alatt áll, bár formálisan független intézménynek számít. Ez az ellenőrzés nem is akármilyen! A tv vezetői a legmagasabb kormányposztokról, többek között a belügyminisztériumtól és tájékoztatásügyi államtitkártól nap-nap után megkapják a pontos instrukciókat, hogy mire összpontosítsák figyelmüket, mi az, amit elhanyagolhatnak vagy el kell hanyagolniuk. Az utasítások be nem tartása felmondással ls járhat. Ugyanakkor a tv dolgozói teljes szabadságot élveznek a forma, az előadási mód megválasztásában. Meg kell adni, hogy ezzel a lehetőséggel tökéletesen élnek is. Főleg a közvetlenségre, a szellemességre a frissességre és a hatásos egyént hangvételre törekednek. A cikkíró megjegyzi, hogy a francia tv hozzávetőleg ugyanolyan súlyos anyagi körülmények között dolgozik, mint a mi televíziónk. Műsorában több az élénk híranyag, a különféle szórakoztató műsor, közkedveltek például a sanzonénekesek, kevesebb, viszont színvonalas a saját tv-játék. Sokkal ritkábban mutatnak be színházi előadásokat és aránylag új filmeket, ami pénzügyi nehézségekkel magyarázható. Ezért vetítenek sok régi —, és a cikkíró hozzáteszi — rendkívül gyenge filmet, főleg az amerikai produkcióból. A cirkusz is hetente egyszer műsoron van, és természetesen nem hiányoznak a mieinknél összetettebb kvízek sem. Különben a francia tv előnye, hogy mintegy két év óta már két párhuzamos műsort sugároz eltérő jelleggel, úgyhogy választani is lehet.• ÚJ ÖTLET A DFF SZERVEZÉSÉBEN Nemrég fejeződött be a Dolgozók Fesztiválja és törvényszerűen megjelentek az első méltató cikkek. Az elismerő szavak mellett a kritikusok egy része most az egyszer aggodalmát sem palástolja, főleg azzal kapcsolatban, hogy a rendezőség az idei 17. évfolyamban egy új elképzelést érvényesített. Ennek lényege, hogy a fesztiválnak ezentúl két része lesz. Tavasszal a nagy befogadó képességű szabadtéri mozikban fogják bemutatni a közönség szélesebb rétegeinek érdeklődésére számot tartó „látványos" filmeket, míg ősszel, immár zárt mozikban, előadásra kerülnek az igényes művészi alkotások. Joggal mutat rá a KULTURNl TVORBA 27. számában fan Kiiment arra, hogy eddig szó sem volt ilyfajta megosztásról s mégis ez a világviszonylatban egyedülálló filmünnepségünk tömegeket vonzott. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy — általában színvonalas műsorpolitika mellett — tizenhat év alatt nem kevesebb, mint 15 millió nézője volt népszerű fesztiválunknak. A külföldi elismerés sem maradt el, például a neves lengyel esztéta, Czeslaw Michalskí tavaly azt írta az Ekran című lapban, hogy a film népszerűsítése terén a DFF többet végzett, mint a világ összes többi filmfesztiválja együttvéve. J. Kiiment nem ért egyet ezzel a lépéssel — s véleményében mi is osztozunk — mivel szerinte a látványosság, az érdekesség követelménye összegyeztethető a művészi igényességgel és a társadalmi elkötelezettséggel. Figyelmeztet arra, hogy az új elképzelés, pártolóinak jó szándéka ellenére visszájára sülhet el. Végső soron oda vezethet, hogy a dolgozók Filmfesztiválja megreked a kommercionális felületesség és látványosság hínárjában. Már pedig ezt senki sem kívánhatja. • 3 KÖNYVÜNK A KRITIKA TÜKRÉBEN Nem is egy, hanem egyszerre három könyvünkkel foglalkozik a magyarországi KRITIKA 6. száma, amelybe különben Somogyi Sándor Rendezni végre közös dolgainkat címmel Irt polemikus hangvételű cikket Vladimír Mináč Itt nemzet él című esszéjéről. „Megrázó, gondolatokat és érzelmeket felkavaró mű ez a nagyszabású összegezésként megírt könyv; nem egyszerűen csak lobogó vádirat a nácizmus, az újjászerveződő fasizmus ellen, hanem ugyanakkor alapos történelmi és kulturális analízis; egy gondos filológus és egyszersmind szenvedélyes esszéíró műve, érvelő okfejtés és tettre késztető impulzivitás foglalata," — a többi között ezekkel a szavakkal méltatja Fábry Zoltán Európa elrablását Illés fenő. Úgy könyveli el a bratislavai Tatran kiadó gondozásában ez idén megjelent művet, mint amely a marxista történelem- és társadalom-szemlélet szintjén éberségre riasztó pártossággal szól nemcsak a magyar nyelvterülethez, hanem egész Európához. Varga Rózsa Is az elismerés hangján boncolgatja Forbáth Imre régebbi keletű tanulmányainak és cikkeinek gyűjteményes kiadását (Tatran, Bratislava, 1966). Kiemeli főleg sokoldalúságát a művészet és a természettudományok korszerű problémáinak áttekintésében, írásainak polemikus élét, ami tanulmányait „bizonyos kig ma is aktuálissá" teszi. Kifogásolja viszont, hogy a könyv terjedelme ilyen szűkre szabott. A kritikus szerint ennek a kötetnek feltétlenül tartalmaznia kellett volna az Irodalmi Szemlében nemrég megjelent, „A csehszlovákiai magyar irodalomról" című tanulmányt. Végül Sziklay László bírálatára figyeltünk fel, aki behatóan foglalkozik Turczel Lajos irodalmi kritikáival, amelyek az Írás és szolgálat című kötetben jelentek meg. A szerző legnagyobb érdemét így foglalja össze: „A kötet látszólag egymástól független, apró kirtikái'nak legnagyobb érdeme, hogy még a kívülállónak is is megadják a pontos diagnózist: a személyi kultusz korának művészetellenes, a költészetei politikai plakátnak, legfeljebb nevelőeszköznek tekintő látásmódja részben az ért élt tovább Csehszlovákia magyar irodalmában, mert bizonyos fokig „alapállást" jelentett, magának a megszólalásnak a lehetőségét biztosította." m BARRANDOV REFLEKTORFÉNYBEN A fenti kifejező címe van Garai Tamás írásának, amely a FILMVILÁG 13. számában arról a felfokozott nemzetközi érdeklődésről beszél, amelyet a csehszlovák filmgyártás legutóbbi sikerei váltottak ki. A külföldi producerek egymásnak adják a kilincset a prágai filmgyárban, a Barrandovon, hogy „szerződést kössenek nagyszabású koprodukciókra." A magyarországi cikkíró véleménye szerint ezeknek a sikereknek és a nagv érdeklődésnek nyitját a fiatal rendezők erőteljes előretörésében, abban találhatjuk meg, hogy „sajátos formanyelvre, új kifejezési eszközök használatára törekszenek és olyan időszerű és általános vmberi problémákat dolgoznak fel. amelyek nemcsak az ország határain belül számíthatnak érdeklődésre." A folyóirat különben ugyanebben a számában közli Almási Miklós elismerő bírálatát Miloš Formán Egy szöszi szerelmei című filmjéről. Mondanivalóját az alábbi sorok foglalják össze: „S ha most kérdés marad számunkra, mennyire lehet majd ezt a stílust, a feszélyezett komikum és a fájdalmas líra ötvezetét súlyosabb társadalmi konfliktusok számára is kiszélesítem, mégis úgy érezzük, hogy Formán filmje több mint ígéret ennek a lehetőségnek megvalósítására is." G. 1.