Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-02 / 180. szám, szombat

45 éves a Kínai Kommunista Párt Az SZKP Központig Bizottságának üdvözlő levele a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának A moszkvai Pravda tegnapi számában közölte azt az üdvöz­lő levelet, amelyet a Szovjet­unió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottságához abból az alkalom­ból intézett, hogy 45 évvel ez­előtt alakult meg a Kínai Kom­munista Párt. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága testvéri üdvözletét és szerencse­kívánatalt küldi a kínai kom­munistáknak a Kínai Kommu­nista Párt megalakulásának 45. évfordulója alkalmából. A Kínai Kommunista Párt nagy és bonyolult utat tett meg az eltelt 45 év alatt. A Szovjet­unió Kommunista Pártja és a szovjet nép mindenkor támogat­ta a kínai nép harcát, amelyet a kommunista párt vezetésével a nemzeti függetlenségért és a szocializmus felépítéséért foly­tatott. A kínai kommunisták — internacionalisták, a kínai nép legjobb fiai mindenkor hangoz­tatták, milyen nagy jelentősége van a Szovjetunió munkásosztá­lyával, a szovjet néppel és a Szovjetunió Kommunista Pártjá­val ápolt egységnek a kínai for­radalom győzelme szempontjá­ból. Az amerikai imperializmus Jelenleg fokozza agresszióját a világ népei ellen, bűnös háborút visel Vietnamban. A világ szá­mos területén aktivizálódtak az imperialista erők, s igyekeznek feltartóztatni a szocializmus és a kommunizmus építését a szo­cialista világrendszer országai­ban, igyekeznek megállítani a világ forradalmi munkás- és nemzeti felszabadító mozgalmá­nak előrehaladását. Ez a hely­zet a világ kommunistáinak rendkívüli sürgős feladatává te­szi a szocialista közösség, a kommunista mozgalom és a ha­ladó világerők öszeforrottságá­nak erősítését, hogy együttesen harcolhassanak az imperializ­mus ellen. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusán is­mét kijelentette, hogy szilárdan barátságra törekszik a Kínai Kommunista Párttal, és a jövő­ben is minden erejével azon lesz, hogy marxizmus—leni­nizmus alapján utat találjanak a nézeteltérések rendezéséhez. Meggyőződésünk, hogy párt­jaink és népeink végül minden nehézséget leküzdenek és a for­radalom közös nagy ügyéért vívott küzdelemben egységes harci osztagként lépnek fel. Nagy szocialista alkotó sike­reket kívánunk a kínai kommu­nistáknak és dolgozóknak! Éljen a Kínai Kommunista Párt 45. évfordulója! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Az évforduló alkalmából más kommunista és munkáspártok is üdvözlő táviratokat küldtek a Kínai Kommunista Pártnak. A kommunisták ereje az internacionalista összeforrottságban rejlik A moszkvai Pravda a fenti címmel cikket közöl Leontyev és Sarapov tollából. A cikk meg­állapítja: A kommunista világmozgalom hosszú utat tett meg. Amikor az orosz proletariátus Lenin pártjának vezetésével félszázad­dal ezelőtt a világon elsőként átvette a hatalmat, mindössze 400 000 kommunista volt a vilá­gon. A kommunista és munkás­pártoknak ma 50 millió tagjuk van. Az idén ünnepelte fennállásá­nak 45. évfordulóját Csehszlo­vákia Kommunista Pártja, a Ro­mán Kommunista Párt, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt, a Kanadai és a Portugál Kommu­nista Párt. Ezek az évfordulók nemcsak időközelségükben függ­inek össze az Októberrel, hanem a Nagy Októberi Szocialista For­radalomnak a világtörténelem fejlődésére, a kommunista moz­galom kibontakozására gyako­rolt befolyásával is. Mint a kínai kommunisták nemegyszer hangoztatták, az Októberi Forradalom nagyon erősen hatott a kínai nép nem­zeti felszabadító harcának ki­bontakozására, a Kínai Kommu­nista Párt megalakulására. A marxizmus propagálásának úttörője Kínában Li Ta Csaó, a kommunista párt egyik alapi­tója és vezetője volt. A bolsevi­kok vezette orosz forradalom­ban talált választ arra a kérdés­re, mit tegyenek és melyik utat válasszák, hogy győzzön a kí­nai forradalom. A Komintern és Lenin szemé­lyw^n nagy figyelmet szentelt az ázsiai nemzeti felszabadító mozgalomnak és a kínai forra­dalom fejlődésének, a kínai kommunisták harcának. A kínai kommunisták az SZKP és a töb­bi testvérpárt tapasztalatainak alkotó szellemű tanulmányozá­sával és a Komintern támogatá­sával fáradhatatlanul küzdöt­tek a kispolgári forradalmisko­dás, a nacionalista és soviniszta bál- és Jobboldali elhajlások el­len. így a kommunisták vették át a polgári demokratikus for­radalom irányítását és vezették győzelemre a forradalmat. A forradalmi harc több mint 30 évig tartott. Hosszú és bonyolult út volt. A nehéz küzdelemben a kfnai munkásosztály és a kommunista párt sok kiváló ve­zetője, a haladás harcosainak százezrei estek el. A kínai nép a kommunista párt vezetésével hosszú hősies küzdelmet vívott a japán ag­resszorok ellen. Kína felszaba­dulása után a kommunisták ki­dolgozták a demokratikus fej­lődés programját. A kuoming­tangista reakció és az amerikai imperialisták meg akarták foj­tani a demokrácia és a haladás erőit. A kínai nép hősiesen harcba szállt a belső reakcióval, s a kommunista párt vezetésével győzelemre vitte a népi forra­dalmat, és kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot. A kínai nép ebben a küzdelemben a Szovjet­unió sokoldalú támogatását és segítségét élvezte. A kínai forradalom győzelme igazolta annak a marxista—le­ninista tanításnak helyességét, hogy a népek nemzeti felszaba­dító harca és a munkásosztály nemzetközi forradalmi harca elválaszthatatlanul összefügg, igazolta a proletár nemzetközi­ség erejét. A cikk a továbbiakban felso­rolja a szovjet—kínai együttmű­ködés akkori eredményeit, és kiemeli, hogy a Kínai Kommu­nista Párt legutóbbi, VIII. kong­resszusa 1956. szeptemberében hangoztatta a párt hűségét a marxizmus—leninizmushoz és a kommunista mozgalom fő irány­vonalához. A továbbiakban a cikkírók rámutatnak, hogy a kínai párt­vezetőség politikai irányvonala néhány évvel ezelőtt kezdett el­térni az 1957. és 1960. évi moszk­vai tanácskozásokon kollektí­ván kidolgozott irányvonaltól, és kezdte aláásni a szocialista közösség egységét és a kommu­nista pártok összeforrottságát. A kínai vezetőség felülvizsgálta a szovjet—kínai barátság előző irányvonalát. Az imperialista reakció a kommunista világmoz­galomban felmerülő nézeteltéré­seket arra használja fel, hogy szakadást idézzen elő a népek egységes antiimperialista front­jában, és aláássa a forradalmi és nemzeti felszabadító moz­galmat. A Szovjetunió Kommunista Pártjának mindenkor az volt és ma is az a nézete, hogy a kínai pártvezetőség és más kommu­nista pártok között felmerült nézeteltérések a marxizmus— leninizmus elveinek szellemé­ben megoldhatók. Tegyük magunkévá a pártirányítás elveit az új feltételek között Jirí Hendrych elvtárs beszéde a prágai Pártfőiskola avató ünnepélyén Amint már közöltük, Jiíí Hendrych elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága elnöksé­gének tagja, a Központi Bi­zottság titkára beszédet mondott csütörtökön a prá­gai Pártfőiskola avató ünne­pélyén. Beszéde bevezető részében tolmácsolta a Pártfőiskola taná­rainak és hallgatóinak a Köz­ponti Bizottság elvtársi üdvöz­letét, és jókívánatait fejezte ki az idén végzett hallgatóknak és kandidátusoknak. Ezután azok­kal az elvekkel foglalkozott, amelyeket a CSKP KB elnöksége hagyott jóvá a Pártfőiskola fej­lesztésével kapcsolatban. A párt számára rendkívül fontos, mondotta Hendrych elv­társ, hogy elsajátítsuk a párt­irányítás elveit szocialista tár­sadalmunk sokoldalú fejleszté­sének jelenlegi új szakasza és főként a népgazdaság tökélete­sített irányítási rendszere felté­telei között. Mindez elsősorban azt jelenti, hogy a gyakorlatban helyesen kell érvényesíteni a kommunista pártnak, mint a társadalom vezető erejének sze­repét és kapcsolatait. Ez kulcs­kérdése a pártmunkások előké­szítésének is. A párt vezető szerepének és befolyásának erőteljes érvénye­sítése a társadalmi élet vala­mennyi területén az eddigi ta­pasztalatok felhasználása mel­lett mindenekelőtt megkívánja a társadalmunk fejlődésében mutatkozó új jelenségek rend­szeres megismerését és tiszte­letben tartását. Ez feltételezi a népgazdaság fejlődésének elem­zését a társadalomban, a mun­kásosztályban, a szövetkezeti parasztságban, az értelmiségben végbemenő fejlődés és változá­sok rendszeres elemzését. Ehhez a feltétlen szükséges­séghez kell Idomítanunk a poli­tikai dolgozók és funkcionáriu­sok felkészítését is, hogy elsa­játítsák a bölcsészet, a politi­kai gazdaságtan és a történelem új ismereteit, valamint a mar­xista szociológia, a szociálpszi­chológia és a társadalmi folya­matok irányítása elméletének ismereteit. Ügy vélem, hogy ma senkit sem kell meggyőzni már arról, hogy a minőségileg új, igénye­sebb feladatok megoldása sok területen nemcsak új munka­módszereket kíván meg, hanem a mai kornak megfelelő politi­kai dolgozó-típusra is szükség van. Ez hosszan tartó folyamat, amelyet a pártnak céltudatosan kell irányítania. Ezen a téren fontos szerepe van minden egyes párttag, főként a párt­funkcionáriusok és dolgozók önképzésének is. Rendszeresen s a gyakorlat­ban kell pontosan meghatároz­nunk, hogy a pártfunkcionáriu­soknak milyen vonásokat kell elsajátítaniuk, milyen tulajdon­ságokat kell ápolniuk, s milye­nekről kell minél gyorsabban leszokniuk. Éppúgy, mint pártunk és tár­sadalmunk tevékenysége, a Pártfőiskola munkája is a jövő időszakban a XIII. kongresszus határozatainak megvalósítása jegyében foiyik. Arról, hogyan értékeli a Központi Bizottság elnöksége a kongresszus lefo­lyását és eredményeit, nemré­gen Novotný elvtárs beszélt a prágai IX. kerületben. A XIII. kongresszus értékelé­sével kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a kongresz­szus általánosította és össze­foglalta azokat a tapasztalato­kat, amelyeket szocialista társa­dalmunk új fejlődési szakasza kezdetének éveiben gyűjtöt­tünk. A kongresszus figyelmün­ket elsősorban a társadalom 1970-ig terjedő fejlesztésére összpontosította . A XIII. kong­resszus tárgyalását a küldöttek magas fokú aktivitása jelle­mezte, bíráló, konstruktív állás­foglalásuk a megtárgyalt prob­lémákhoz? Nyilvánvaló volt a nézetek egysége az eddigi fej­lődés értékelésében és a továb­bi kibontakozás irányainak és feladatainak meghatározásában. A kongresszus kifejezésre jut­tatta a párt politikájába vetett szilárd bizalmát és az előttünk álló problémák megértését. A kongresszus a párt egységét, felzárkózottságát és a néppel való szoros kapcsolatát doku­mentálta. Hendrych elvtárs ezután rész­letesen taglalta a XIII. kong­resszus előkészítését és lefolyá­sát, majd így folytatta: A XIII. kongresszus azt bizonyította, hogy a pártnak széles fronton sikerül a gyakorlatban leküz­denie a dogmatikus, sematikus merevség és a szubjektivizmus utolsó maradványait is. Most arról van szó, hogy ez az alko­tó szellemű módszer megfele­lően érvényesüljön valamennyi pártszerv, valamennyi' kommu­nista, az állami, gazdasági in­tézmények és a társadalmi szer­vezetek dolgozói további mun­kájában is. Ez igen fontos kérdés. De annál inkább gondoskodnunk kell arról, hogy az alkotó mód­szer leple alatt ne mellőzzék könnyelműen a pártmunka be­vált alapelveit, a marxizmus­leninizmus alapelveit. Mindnyá­jan tudjuk, hogy ez a veszély sok esetben főként az ideológia és a kultúra területén fennállt és fennáll. Hendrych elvtárs a továbbiak­ban néhány olyan kérdésről be szélt, amelyeknek ma nagy fi­gyelmet kell szentelnünk mind a gyakorlati munkában, mind pedig az elméleti és propagan da tevékenységben. A pártmunka középpontjában — amint ez a XIII. kongresszus tárgyalásából is kitűnik — to­vábbra is hazánk gazdasági fejlesztésének kérdései fognak állni. A kongresszusi határoza­tokban és a küldöttek vitafel­szólalásaiban főként két kérdés került előtérbe: a tudományos­műszaki fejlesztés és a tervsze­rű irányítás tökéletesített rend­szere. Ez a két kérdés nem függet­len egymástól. A pártdokumen­tumok nemegyszer világosan rámutattak, hogy a párt a terv­szerű irányítás tökéletesítését egyáltalán nem tartja öncélú­nak. A kongresszus egyértel­műen és sürgetően állapította meg, hogy a tudományos-műsza­ki fejlesztés meggyorsítása, be­kapcsolódásunk a tudományos­műszaki világforradalom áram­latába dönti el társadalmunk további fejlődését, hazánk hely­zetét a világban, a kommuniz­mus felé haladásunk ütemét. Kell, hogy ez a tudat hassa át a dolgozókat, úgyhogy a tudo­mány és a technika fejlesztése a szó szoros értelmében az egész társadalom ügye legyen. Most, amikor a tudomány és a technika fejlődése valóban világméretű, a gyors tudomá­nyos-műszaki haladás feltételeit nem teremthetjük meg széles körű kapcsolatok nélkül, csu­pán saját országunk erejével és eszközeivel. Ez különösen vo­natkozik a mi aránylag kis or­szágunkra, amelynek lehetősé­gei korlátozottak. Ezért hang­súlyozzuk a tudományos kutató együttműködés jelentőségét a szocialista országokkal, főként a Szovjetunióval és rámutatunk arra is, mennyire meggyorsít­hatja tudományos és technikai fejlődésünket a többi országgal való kapcsolataink fejlesztése. Kívánatos, hogy ehhez döntő mértékben hozzájáruljon pár­tunk politikai munkája is. Hendrych elvtárs beszéde to­vábbi részében az állami terv szerepével, valamint a terv és a piac viszonyával foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy e problémá­kat szorgalmasan fel kell dol­goznunk és tisztáznunk, vala­mint azokat a kérdéseket is, amelyek az új rendszer érvénye­sítése során merülnek fel éle­tünkben. Majd így folytatta: A pártmunka fejlesztésének a XIII. kongresszuson jóváhagyott koncepciója a párt alapszabály­zatának bázisán tág teret nyit valamennyi pártszerv önálló te­vékenységéhez. A kongresszus tárgyalása, amely alapos elemző munkára támaszkodott, rámuta­tott társadalmunk bonyolult szo­ciális struktúrájára is, s ezzel kapcsolatban arra, hogy mun­kánkat differenciálnunk kell a jelenlegi feltételek között. De emellett az erkerülhetetlen dif­ferenciálás mellett állandóan gondoskodni kell a pártmunka egységének megőrzéséről és to­vábbi szilárdításáról. A XIII. kongresszus nyoma­tékosan hangsúlyozta annak szükségességét, hogy munkánk folyamán nem szabad szem elől tévesztenünk a világon fennálló alapvető osztályellentéteket, a töke és a munka, a kapitalizmus és a szocializmus közötti ellen­tétet. Állandóan abból kell kiindul­nunk, hogy ez az ellentét köz­vetlenül, vagy közvetve kihat munkánk valamennyi területére, a gazdasági életre, a szocialista demokrácia területére, a felépít­mény területére stb. Emellett éppen a társadalmunkon belüli osztályok közeledése tesz erős­sé bennünket a világméretek­ben folyó fő osztályharcban. Pártunk ebben az évben ün­nepelte fennállásának 45. évfor­dulóját. Felidéztük és újból megerősítettük azoknak a küz­delmeknek állandó érvényű ér­tékeit, amelyeket a párt a szo­cializmusért és társadalmunk fejlesztéséért vívott a múltban és vív a jelenben Is. Ugyanakkor megvizsgáltuk pártmunkánk történelmi jelentőségét is. Sajnos nálunk továbbra is megnyilvánul az a hajlam, hogy ne csak magát a történelmet, hanem elsősorban társadal­munk jelenségeinek történelmi szempontból való megvizsgálá­sát is elvessék. Ez az irányzat még egyes történészeknél is lát­ható. A párt kedvező feltételeket teremt a történelmi kutatások­hoz és e kutatások eredményei­nek publikálásához. Történé­szeink számos munkája magas színvonalat és értékelést ér el. Számos történészünk tagja pártunknak. A történészek frontja elismerést vívott ki ha­zánk határain túl is és sor ke­rül a nemzetközi együttműkö^ dés elmélyítésére is. A történé­szek munkája azonban elkép­zelhetetlen pártos társadalmi és történelmi felelősség nélkül. Pártunk a lehetőségekhez mérten továbbra is minden téren támogatni fogja a hisztoriográ­fia jelentős munkáját. Ezzel kapcsolatban szeretnék emlékeztetni arra, hogy nem­sokára a Nagy Október 50. év­fordulójának évébe, a szocialis­ta világforradalom 50. esztende­jébe lépünk. Ebben az évben az októberi eszméket, Lenin művét és az SZKP tapasztalatait, vala­mint a XIII. kongresszus hatá­rozatainak megvalósítását rend­kívül nagy mértékben fel akar­juk használni a nevelőmunka fejlesztésére. Hiszem, hogy ezen a téren is érvényesülni fog tör­ténészeink és a Pártfőiskola te­vékenysége. Hendrych elvtárs beszéde vé­gén rámutatott, hogy a XIII. kongresszus eredményei szol­gálnak vezérfonalul munkánk valamennyi területén. Most munkánk eredményessé­ge elsősorban attól függ, milyen következetesen valósltjuk meg a XIII. kongresszus határoza­tait. Az az időszak, amelybe a XIII. kongresszussal léptünk, sok tekintetben sorsdöntő lesz, nem lesz mentes konfliktusoktól és nehézségektől, ami minden új dologért vívott küzdelem ve­lejárója. Erre fel kell készül­nünk. Mindnyájunknak tudatá­ban kell lennünk a párt iránti és a dolgozók iránti felelőssé­günknek, nem szabad lebecsül­nünk és kitérnünk a ránk váró igen igényes munka elől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom