Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-05 / 153. szám, vasárnap

Vita Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusán 198B. 9 (Folytatás a 8. oldalról.) gót. Elsősorban arról van szó, hogy a különböző rendszerű államok a fegyverek bevetése nélkül oldják meg a vitás kérdéseket, nem pedig az elnyomók és az elnyomottak, az igazság és a hazugság elvtelen együttéléséről. Világos, hogy itt nincs és nem is lehet szó az imperializmus elleni harc valamiféle megkerüléséről. Ellenkezőleg: ki akarjuk alakítani a legszélesebb antiimperialista front kedvező feltételeit. Ezt a frontot csak rendszeres politikai igyekezettel alakíthatjuk kl, amely meggyőző és hatásos lesz, nem pedig gondolatszegény, differenciálatlan szektás frázisokkal, amelyekkel nemhogy szövetségeseket nyernénk, hanem végső soron elüldözzük őket magunktól. A testvórpártoknak a kommunista gondolatok befolyásának elmélyítésére irányuló törekvései során helyesen kell alkalmaznunk az általános és a különleges jelenségek kötelező marxilenini dialektikáját. A sajátos nemzeti feladatok tiszteletben tartását mindig úgy keli értelmeznünk, hogy megvalósításuk ne történjék a közös, internacionális érdek számlájára, ós ne bontsa meg a két érdek egységét. Elvszerűen kell értelmezni a demokráciáért vívott harcot, s ez nem engedi meg, hogy a burzsoá demokráciát azonosítsuk a parlamentarizmus egyes formáival és általában a demokráciával. Annál sürgetőbb számunkra ls, hogy idejében és folyamatosan, konkrét módon fejlesszük új, szocialista demokráciánkat. Szólni szeretnék arról, amiről beszólt Novotný elvtárs is: a dolgozóknak a gazdasági élet irányításában való fokozatos részvételéről az új rendszer feltételei között. Az újszerűen értelmezett kollektív szerződések pontosan rögzítik a dolgozók kollektívájának új, szélesebb Jogkörét. Ez, valamint az igazgató tanácsok létesítése semmiképpen sem jelenti a felelősség valamilyen áthárítását, az anarchiát, vagy a termelési fegyelem aláásását. Ellenkezőleg, csak így alakíthatjuk ki a felelősség következetesebb megosztásának, a gyakorlatunkban eddig sokszor előforduló ösztönösség leküzdésének feltételeit, ami egyben az igazi fegyelem megbízható alapja. Elsősorban azért tértem ki ezekre a kérdésekre, mivel a tőkés országok munkásmozgalmában ma a munkásság termelésben betöltött szerepének kérdése az elsőrendű. Testvérpártjaink tevékenysége szempontjából rendkívül fontos, miként tudja ezeket a kérdéseket újszerűen és mind magasabb szinten megoldani a szocialista gazdaság, milyen érveket vehetnek át tőlünk, hogy a nem kommunista munkásokat is megnyerjék a szocializmusért vívott harcnak. Pártunk egész tevékenysége szempontjából éppúgy, mint a nemzetközi kommunista mozgalom munkássága szempontjából elvi Jelentőségű testvéri viszonyunk a Szovjetunióval ós lenini Kommunista Pártjával. > Ismét hangsúlyoznunk kell, hogy a Szovjetunió az a döntő erő, amely a világreakciót visszatartja a további pusztító, háborús kalandok klrobbantásától. Nemrég, az SZKP XXIII. kongresszusának napjaiban meggyőződhettünk arról, mit jelentenek a szovjet rakéta és nukleáris fegyverek, amelyeknek óriási hatékonysága a legkorszerűbb tudomány vívmánya alkalmazására épül. Egyben tudatosítottuk, milyen óriási értékeket fordít a szovjetek országa és a derék szovjet nép a világbéke megvédésére és mennyire szógyenteli dolog bármilyen formában becsmérelni ezeket az áldozatokat. Még Jobban tudatosítottuk, hogy miért gyűlöli annyira a reakciós burzsoázia a Szovjetuniót, miért tartsa esküdt ellenségének, miért fordít óriási eszközöket a szovjetellenes intrikák és uszítás fokozására. A nemzetközi osztályharc szempontjából a dolog egészen világos. Minden olyan tett, amely a Szovjetunió nemzetközi helyzete és tekintélye alapjainak gyengítését, az egyszerű emberek százmillióinak szemében nagy tekintélyének csökkentését kíséreli meg, segítséget nyújt a reakciónak és árt a haladásnak. A szocializmus és a baladás hívei számára a Szovjetunióval való őszinte szolidaritás nem valamilyen taktika kérdése és nem is lehet az, mert ez közös ügyünk elsőrendű érdeke. Amikor kongresszusunk újra legszívélyesebb üdvözleteit küldi a szovjet népnek és az SZKP-nek, hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem egyoldalú dolog. A Szovjetunióban mi Is bárhova Is látogatunk el, mindig találkozunk a pártunk és köztársaságunk iránti hasonlóan őszinte megnyilvánulásokkal, a szeretet és a tisztelet nagyon konkrét bizonyítékaival. Ennek a szövetségnek további megszilárdítása pártunk Irányvonalának múlhatatlanul szükséges lényeges vonása. A világ helyzetének ós mozgalmainak Jelenlegi körülményei a lejátszódó folyamatok jelentős bonyolultsága jellemzi. Ezeket nem foghatjuk fel sematikus módon, hanem csak a reális tények komoly tanulmányozása ós elemzése útján. Említsük meg a világ jelenlegi fejlődésében tapasztalható, az iparilag fejlett és a fejlődő országok közötti különbségek elmélyülését. Bolygónkról még távolról sem száműztük a nyomort, évről évre az emberek tízmilliói éhen halnak. Ugyanakkor számos ország a gazdasági fellendülésre törekedve óriási nehézségekbe ütközik, amelyeket elmélyít az imperializmus újgyarroatosító politikája. Teljes egészében tudatosítjuk ezt a mély ellentmondást és ez még inkább kötelez bennünket gondos marxista felmérésére, elkerülve az egyoldalúságot és a torzítást. Kizsákmányolt, elnyomott emberek élnek nemcsak a fejlődő, hanem a fejlett tőkés országokban is. Az osztályharc frontja az államok mind két csoportján végighúzódik, a fejlett és a gazdaságilag fejletlen országok határát semmiképpen sem azonosíthatjuk az osztályhatárokkal. Nézetem szerint nincs semmiféle ellentmondás a szocialista országoknak a szüntelen gazdasági fellendülésre ós az életszínvonal emelésére irányuló igyekezete, valamint azon kötelességük között, hogy segítsék a fejlődő országokat, az elnyomott népek felszabadulási harcát. Ezt eddig is tettekkel bizonyítottuk és ismét jelentkezünk ehhez a gondolathoz. Hiszen éppen a szocialista államok gyors fellendülése útján lehet az eddiginél lényegesen hatásosabb segítséget nyújtani, hogy így a szocializmus eredményei minden ország dolgozói körében növeljék vonzó erejét. A kommunista mozgalom célja nem korlátozni, hanem ereje teljéből kiszélesíteni annak a harcnak a frontját, amelyben a szocialista és a fejlődő országokra, illetve a fejlett tőkés államok proletariátusára is sajátos feladatok hárulnak. Támogatnunk kell mindazt, ami kialakítja az összes földrész dolgozóínak egységét, harcolva az ellen, ami az egységet megbonthatja, mivel csak így jöhet létre az a hatalmas forradalmi hullám, amely elsöpri az imperializmust. A világ Jelenlegi helyzete szemléltetően bizonyítja, mennyire sürgető és szükséges ma a nemzetközi kommunizmus felzárkózottsága. Pártunk Központi Bizottsága teljesítette a XII. kongresszus aktív határozatát, amely az egységbontással szemben hangsúlyozottan kiemelte az egység gondolatát. Nem csekély igyekezetet fordított arra, hogy felújítsuk a mozgalom egységét és meghatványozzuk harci erejét. Nézetünk szerint a kommunista pártok viszonyának kérdése sokkal komolyabb annál, semhogy olcsó újságírói sikerek forrásává váljon, semhogy ezzel kapcsolatban különféle karikaturisták élcelődjenek. Ma már teljesen lejáratták magukat az olyan eljárások, amelyek bármiféle alkotó tettben a kommunizmus elárulását látták, az olyan szubjektivista hangulatok, amelyek egy tollvonással fejezeteket töröltek kí mozgalmunk történetéből. Amennyiben ma is ilyen vádaskodás hangzik el pártunk cfmóre, akkor csak a sórtegetők maradnak szégyenben. Mindenütt érezzük és nemcsak nálunk, hogy a kommunisták milyen határozottan ós egyértelműen elutasítják az ilyen hangoskodást, milyen erős és Igaz az egység akarása. Ezért határozott véleményünk, hogy a gyűlölködés, a rágalmazás politikai kampánya nem méltó a kommunista mozgalomhoz. Pártunk a proletár nemzetköziségben alapvető elvet látott és lát, nézete szerint ez egész mozgalmi tevékenységének megszeghetetlen elve. A mozgalom közös fellépése csak a rendszeres és intenzív két- illetve sokoldalú kapcsolatok, a nézetek cseréje, az álláspontok szembesítése alapján lehetséges. Ennek során minden pártnak a lehető legfelelősségteljesebben kell eljárnia mind hazájának munkásosztályával és dolgozóival, mind az egész mozgalommal szemben tiszteletben tartva és gondosan fontolóra véve a testvérpártok álláspont ját. A kommunista gondolat gyakorlata szüntelenül űj utakat nyit, feltárja a pártok tevékenységének sokrétű formált és módjait, amelyek figyelmes tanulmányozást és elemzést érdemelnek. Ezért nagy érdeklődéssel követjük a tőkós társadalom Jelenlegi helyzetének testvérpárjaink által kidolgozott új elemzését, a francia elvtársak termékeny vitáit ideológiánk komoly kérdéseiről, az olasz kommunisták kezdeményezését a munkásság és a szóles monopóliumellenes arcvonal egységének kialakításában, a finn testvérpárt jelentős politikai sikereit, a nyugateurópai kommunisták májusi bécsi tanácskozásainak eredményeit. Kétségtelen, hogy főleg a munkásosztály szövetségesének megnyeréséért vívott harcban az utóbbi időben alkalmazott új formák nem egy értékes eredményt és okulást szolgáltatnak egész mozgalmunknak. Kétségtelen, hogy a kommunisták aktív és alkotó jellegű eljárása főleg a szocialistákkal, de például a hívők tömegeivel is folytatandó politikai párbeszéd kérdéseiben új lehetőségeket tár fel, és megdönti a kommunizmusellenes előítéletek sorát. Az idő rövidségére való tekintettel már csak megemlíthetem, ami annyira közel áll gyakorlatunkhoz és értékes számunkra, vagyis az SZKP és további szocialista országok testvérpártjainak gazdag tapasztalatait a gazdaságirányítás új módszerei és az új társadalom fejlesztése más szakaszai terén. Ismét hangsúlyozni szeretném, hogy ezek a tapasztalatok elvi jelentőségűek a tőkés országokban dolgozó elvtársaink harca szempontjából is, szerves részét képezik közös internacionális törekvései nknek. Ettől nem kisebb figyelmet kell fordítanunk pártunk és egész mozgalmunk történetére, nemzetközi tapasztalataira azért is, mert az egyes történeti szakaszokkal foglalkozó számos cikkben és emlékiratban sok helytelenség és torzítás fordult elő. Többi között azokra a törekvésekre célzok, amelyek újszerűen akarják megvilágítani például a Komintern pártunk iránti viszonyát és általában szerepét. Ezeknek a jelenségeknek közös nevezője rendszerint az a törekvés, hogy elkendőzzék a fejlődés alapvető vonásait, erősen kiemeljék az azelőtt ismeretlen egyes negatív tényeket é« azokat döntő jelentőségűnek állítsák be. Pártunk nem hallgatja el a múlt tévedéseit, elítéli a lenini normák megszegését és áldatlan következményeit. Egyetértek azonban azokkal a felszólalókkal, akik tiltakoztak a kétségtelenül túlsúlyban levő minden pozitív tett fölötti közömbös elsiklás ellen. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a fiatalok rendszerint már nem ismerik a múltnak ezeket a tényeit ós így az ilyesmi súlyos következményekkel jér a nevelésben. Ezért a Komintern XII. kongresszusának 30. évfordulója alkalmából több tíz testvérpárttal együtt ml is nyíltan felemeltük szavunkat mellette, mivel az új történelmi feltételek között Is sürgetően eszünkbe juttatja a világkommunizmus egységének lenini követelményét. A jövő esztendőben megünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak, az emberiség űj, szabad korszaka kezdetének 50. évfordulóját. A szocializmus helyzete ma világméretekben megváltozott. Sokkal erősebti lett és ugyanakkor sokrétűbb is. /S Szovjetunió azonban továbbra is döntő fontosságú támasza. Mozgalmunk legutóbbi tapasztalatai, a szovjet testvérpárt munkássága, a XXIII. kongresszus lefolyása meghatározzák, miként szilárdítjuk az egység gondolatát. Ezt az egységet meggyőző módon kifejezésre juttatja az inter» nacionális szolidaritásnak légköre is, amely uralja XIII. kongresszusunkat. Az egységet követelő kommunisták milliója határozot törekvése minden bizonnyal gyümölcsöző lesz. Nem kételkedem abban, hogy pártunk erre törekedve a jövőben is aktív módon eleget tesz kötelességeinek. (Tans.) A pártszervek nem helyettesíthetik a gazdasági és államszerveket FRANTIŠEK TESAŔ elvtárs, az észak-csehországi kerületi pártbizottság vezető titkára František Tesaf vitafelszôlalásának bevezetőjében kijelentette, hogy a pártirányítás ós a pártmunka kérdéseivel kíván foglalkozni az észak-csehországi kerületi pártbizottság tapasztalatai alapján. A pártmunka tartalma és formái feletti elgondolás legkomolyabb ösztönzőjének a CSKP Központi Bizottsága 1965. évi januári plenáris ülését kell tartani. Tartalma és határozatainak érvényes volta ma már kétségtelen, ami az alapszabályzat megváltoztatását célzó javaslatból is kitűnik. A következőkben a plénum határozatainak jelentőségót méltatta, és rámutatott gyakorlati alkalmazásának nehézségeire és sikereire. A legfontosabbnak azt tartom, hogy az előző időszakhoz viszonyítva újra meghatározták a pártmunka és a pártirányítás tartalmát, A párt vezető szerepének értelmezésében nagy változásra került sor, és ennek következtében megint első helyre került a párt politikai, nevelő és meggyőző munkája. Természetesen ez nem könnyű feladat. Egyrészt a pártszervek és pártszervezetek hatáskörének meghatározásáról van szó, másrészt többi szerv és szervezet hatáskörének meghatározásáról, hogy mindegyik azt csinálja, ami megilleti, hogy ne keveredjen ós ne azonosuljon a párt-, az állam- ós a gazdasági élet vezetése. Ilyen keveredés, ahogy erről számtalanszor meggyőződtünk, szükségszerűen a személyi felelősség csökkentéséhez vezet, s végül ls a párt vezető szerepének lebecsülését ós megsértését eredményezi. Megkülönböztetni azt, hogy mi a párt feladata, és mi más szervek és szervezetek dolga, nagyon bonyolult dolog, mert minden konkrét esetben újra ós újra véghez kell vinni ezt a megkülönböztetést. Ugyanis nem létezik egy közös, minden egyes esetre érvényes mód, amit minden megfontolás nélkül alkalmazni lehet. Még mindig a rógi módszer érvényesül, mely szerint a pártszervek döntöttek csaknem mindenről és minden kis részletről, ez pedig az állami gazdasági szervek s a társadalmi szervezetek kezdeményező készségének csökkentéséhez vezetett. Így saját magunk teremtettük meg a kedvező légkört az allbizmusra és a személyi felelősség csökkentésére. Mi magunk szoktattuk hozzá a gazdasági és államapparátus vezető dolgozóit, hogy felülről, a kerületi vagy a központi szervektől várjanak utasításokat. A továbbiakban a fenti elvek gyakorlati alkalmazásáról beszélt az északcsehországi kerületben, s a következőket mondta: Elvégeztük a kerületi nemzeti bizottság munkájának, tanácsának, bizottságai, vezető funkcionáriusai és képviselői munkájának alapos elemzését. Ez a kerületi pártbizottság számára lehetővé tette, hogy kritikai álláspontot foglaljon el a KNB eddigi eredményeivel és munkamódszereivel kapcsolatban. Kiderült, hogy némely balsiker oka a reszortizmus, a kerület fejlődése fontos kérdéseinek részleges megítélése volt főleg a tanács részéről. Ezért a tanácsnak csökkent a tekintélye az egyes szakosztályokkal ós bizottságokkal szemben. Az egyes vezető funkcionáriusok személyi kapcsolatai sem voltak hozzájuk illő, igényes és elvtársi kapcsolatok. Ezeket a kérdéseket a kerületi nemzeti bizottság plénuma után a pártszervezetben és a képviselők pártcsoportjában a vezető funkcionáriusokkal együtt újra megtárgyaltuk. A továbbiakban a kezdeményezés eredményeiről beszélt, amelyek között az a legfontosabb, hogy ma a kerületi nemzeti bizottság vezető funkcionáriusaival szemben emelhetik az igényeket. A részletkérdések megoldása, amelyeket azelőtt a kerületi pártbizottság és a kerületi nemzeti bizottság plénuma oldott meg, ma az illetékes államszervekre, vagy annak apparátusára és választott szerveire hárul, s a kerületi pártbizottság és plénuma csak elvi jelentőségű ügyekkel foglalkozik, A kerületi pártbizottság most hasonló módon akarja rendezni viszonyát a kerületi szakszervezeti szervekkel. E ténykedés közben nem hanyagoljuk el a népgazdaság problémáit sem. Da másképpen látunk hozzá e kérdések megoldásához. A koncepció szempontjából és alapszervezeteink politikai feladatainak szempontjából ítéljük meg azokat. A fentiekből kifolyólag foglalkozni kellett a káderpolitikánk kérdéseivel ls, s le kellett szögezni, hogy sem a kerületi pártbizottság, sem a pártszervezetek nem helyettesíthetik a gazdasági ős államszerveket, sem a szakszervezeteket és más szerveket sem. A választott szervek ós bizottságok legkedvezőbb összetétele mellett sem ítélhetik meg részleteiben az előterjesztett kérdéseket és nem tudják biztosítani azok megoldását. Ez tulajdonképpen az állami és a gazdasági szervek feladata. Ott pedig olyan elvtársakra van szükség, akik szakképzettségükkel, politikai és erkölcsi tulajdonságaikkal kezeskednek a rájuk bízott feladatok teljesítéséért. A káderpolitikára vonatkozó legfontosabb elv, hogy nem szabad a társadalmi és szociális szompontokat összetéveszteni az elvégzett munkához való igényes és elvi jelentőségű állásfoglalással. Befejezésül Tesaf elvtárs az északcsehországi kerület további fejlődését célzó kérdésekkel foglalkozott.