Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-05 / 153. szám, vasárnap

Vita Csehszlovákia Kommunista Pártja Xlll. kongresszusán SZLOVÁKIA SZOCIALISTA HAZÁNK VIRÁGZÓ RÉSZE MICHAL CHUDÍK elvtárs, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke Az elmúlt időszakban pártunk sike­resen oldotta meg a szocializmus épí­tésének valamennyi alapvető problémá­ját, a két testvérnemzet és a köztár­saságban élő nemzetiségek kapcsolatát is. Csehszlovákia Kommunista Pártja nem politikai frázisokkal, nem a tör­ténelmi igazságok tagadásával és lep­lezésével, — ahogyan ezt a burzsoázia tette —, hanem a régi méltánytalansá­gok kiküszöbölésével, az egész ország termelőerőinek hatalmas arányú fej­lesztésével és elsősorban a köztársa­ság lemaradó részei, főként Szlovákia gazdaságának és kultúrájának gyors fellendítésével oldotta meg a múlt ége­tő nemzetiségi problémáit. Nekünk, kommunista szlovákoknak itt pártunk legmagasabb fórumén, az egész köztársaság területi pártszerve­zeteinek demokratikusan megválasztott képviselői előtt hálával kell megerősí­tenünk, hogy Szlovákia lemaradásának valamennyi égető problémája megoldó­dott. és hogy a múltban nyomorúsá­gos, a kapitalista köztársaság agrár függvényét képező Szlovákiából szo­cialista hazánk virágzó, iparilag, mező­gazdaságilag és kulturálisan fellett ré­sze let* SzlovdKimiak a cseh kerületek szín­vonalára való emelése — amit Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának VIII. kongresszusa tűzött ki a szlovák kér­dés megoldásának alapköveként — si­keresen halad mindazon nehézségek ellenére, amelyek népgazdaságunkban az utóbbi két-három évben adódtak. A feladatokat, amelynek megoldá­sán hatalmas kongresszus előtti előké­szítés után e kongresszuson pártunk és tulajdonképpen az egész csehszlo­vák nép szellemi ereje munkálkodik. 'A már megtett utat nem tekintjük si­mának, konfliktusoktól, nehézségektől és akadályoktól mentesnek. Mi, éppen mi jól tudjuk, milyen bo­nyolult ideológiai, gazdasági, politikai és nemzetközi feltételek között győzött szocialista forradalmunk. A szocialista társadalom kialakításának útja pedig fáradságos szakaszokkal teli út volt, amelyen haladva a győzelmet a kom­munisták ezrei és ezrei segítettek ki­vívni. Nem volt ez másként Szlovákiában sem, sőt sok tekintetben politikailag még bonyolultabb volt a helyzet, ha­bár a cseh munkásosztály, az egész cseh nép segítsége Szlovákia gyors fejlesztésében megteremtette a politi­kai problémák megoldásának féltéte­leit, mert a szlovák nép életszínvona­lának emelkedésében tapasztalta a szo­cializmus jótékony hatását. A nemzetközi reakciónak Szlovákia nagy csalódást okozott akkor, midőn ismét előrángatták a hazai nacionalis­ta burzsoáziát; de sikertelenül, mert a nép elutasította őket. Ugyancsak pórul Jártak, amikor az évszázadokon át kipróbált és bevált fegyvert a nép vallásos érzésével való visszaélést akarták felhasználni politi­kai mesterkedéseik céljaira, és amikor a kommunisták elleni keresztes had­járatukban részt vett az egyházi fő­papság, Verolíno pápai nunclussal az élén. A szocializmus ellenségei nem értek célt, mert a nép már azoknak a mar­xista-leninista eszméknek a zászlaja alatt haladt, amelyet a nép képviselői negyvenöt évvel ezelőtt a párt luboch­ňai konferenciáján és prágai alapító kongresszusán magukénak vallottak. Büszkék vagyunk arra, hogy az orosz proletariátussal és a többi ország pro­letariátusával együtt a mi szegény né­pünk képviselői is — mozgalmas nem­zeti történelmünk legnagyszerűbb for­radalmi hagyományainak szellemében — megmutatták az elnyomatásból ki­vezető utat azzal, hogy magukévá tet­ték a III. Internacionálé programját. Szlovákia szocialista fejlődésének oszthatatlan részeként növekedett a nemzeti öntudat. A nemzet gazdag tör­ténelme, elődeink forradalmi fellépé­sei, a parasztfelkelések, a bányász­lázadások, a Szlovák Tanácsköztársa­ság mind ezt tanúsítják, bár a burzsoá történészek gondosan titkolták vagy eltorzították. Mindez hála a történelem marxista értékelésének az egész nép szellemi kincsévé vált, a csehszlovák szocia­lista hazafiság aktív részévé, s többek között ebből fejlődött ki a proletár internacionalizmus érzése is a többi nép iránt. Szocialista forradalmunk ebben a szellemben oldotta meg kapcsolatain­kat a Szlovákiában élő magyar és uk­rán nemzetiséggel ls. Ma a magyar és ukrán nemzetiségű polgártársaink a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaságot, Igazi hazájuknak tekintik, s testvéri egyetértésbea • cseh és szlovák néppel aktívan hozzá­járulnak felvirágoztatásához. Nagyra értékeljük részvételüket közös művünk­ben. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szlovák Nem­zeti Tanács rendszeres figyelmet szen­tel a magyar és ukrán nemzetiség sok­oldalú gazdasági és kulturális fejlődé­sének. Dél-Szlovákia gyorsan fejlődő mező­gazdasági termelésével és fokozódó iparosodásával olyan korszerű üzemei­vel — mint a bratislavai Slovnaft, a vágsellyei Duslo, a szeredi Nikkel­kohó, a komáromi Steiner Gábor Hajó­gyár, a Párkányban épülő cellulózkom­binát, a dunaszerdahelyi cukorgyár, a Léván épülő gyapotipari kombinát és az élelmiszeripar hálózata — a szó szoros értelmében egyik legdinamiku­sabban fejlődő része hazánknak. A kultúra, az iskolaügy és a művészet az Itt élő magyar lakosság körében összehasonlíthatatlanul gyorsabban és intenzívebben fejlődik, mint bármikor azelőtt. Leraktuk a szocialista ipar és a me­zőgazdaság fontos alapjait Kelet-Szlo­vákiában is, amelynek fejlesztésében jelentősen részt vett az ukrán lakos­ság. Biztosíthatjuk XIII. kongresszusun­kat, hogy a szlovák nemzeti szervek gondoskodnak a magyar és ukrán nemzetiség sokoldalú gazdasági és kul­turális fejlődéséről, amint ezt a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság alkot­mánya feladatukká teszi. Épp oly kö­vetkezetesen gondoskodnak erről, mint Szlovákia általános fejlesztéséről. Elvtársak, két testvérnemzetünk, a csehek és a szlovákok, akiket évszá­zadokon át erőszakkal elválasztottak egymástól, még az idegen uralom ide­jén is forradalmi harcaikat mindig vállvetve vívták a viharos európai fej­lődésben. A csehszlovák államiság, a szocia­lista társadalmi rend és a többi nem­zettel való testvéri kapcsolat úgyszól­ván népünk vérévé, szellemi és poli­tikai arcélének alapjává vált. Elvtársak, igen gyakran látogatnak hozzánk Szlovákiába államférfiak, köz­gazdászok, újságírók, közírók és tör­ténészek, s nem titkolják, azért jön­nek, hogy saját szemükkel győződje­nek meg arról, igaz-e, hogy Szlová­kia a felismerhetetlenségig megválto­zott. Az őszintébhek közülük nem leplezik csodálatukat és meglepetésüket, ami­kor öntudatos, müveit, kitűnően öltö­zött embereket találnak nálunk, amikor megállapítják, hogy ugyanolyan meny­nyiségű élelmiszert fogyasztunk, mint a kanadaiak, az amerikaiak, a svédek, és hogy — sajnos — nem kevesebbet iszunk is, mint ők. Elvtársak, amikor most pártunk kongresszusán négy év után mérleget vonunk, látnunk kell az összefüggést szocialista forradalmunk keletkezése, annak a szocialista társadalom konk­rét építésében való teljesülése és a sürgető feladatok között, amelyeket a társadalmi átalakulások folyamata tűz elénk. A mai Szlovákia is mint szocialista forradalmunk produktuma, gazdasági, szellemi kincsei és tartalékai egyre fontosabb tényezővé válnak a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság általános fejlődésében, államunk és szocialista kultúrája erejében. Bár XIII. kongresszusunkon már szó volt erről, engedjék meg, hogy még néhány adattal alátámasszam e té­nyeket. Novotný elvtárs beszámolójá­ban rámutatott, hogy Szlovákia Ipari termelése az ötszörösére növekedett. Ehhez hozzáfűzhetjük, hogy 1965-ben Szlovákia ipari termelésének terjedel­me 3 milliárddal haladta meg a Mün­chen előtti Csehszlovák Köztársaság 1937. évi ipari termelésének terjedel­mét. Ma Szlovákiában az iparban és a többi ágazatban a dolgozók 72 száza­léka, a mezőgazdaságban pedig vala­mivel több, mint egynegyede dolgozik. Szlovákia iparának gyors fejlő­dési üteme lehetővé tette, hogy ma az egy lakosra eső ipari termelésben magasabb szinten állunk, mint számos tőkés állam, közöttük Ausztria, Olasz­ország, Franciaország, Finnország, Norvégia, Hollandia, Írország, és más országok. A mezőgazdasági termelés a szövet­kezetesítés után csaknem 40 száza­lékkal emelkedett, és falvaink a fel­ismerhetetlenségig megváltoztak. Á termelőerők hatalmas arányú fejlődé­sén kívül hozzájárult a magas élet­színvonal eléréséhez a munkaképes la­kosság, a férfiak és a nők magas fokú foglalkoztatottsága is. A szocialista építés éveiben felvirág­zott a szlovák kultúra, és kiváló íróink, zeneszerzőink és képzőművé­szeink művei gazdagították az új szo­cialista csehszlovák kultúrát. Erőteljesen emelkedett a lakosság műveltségének színvonala. Szlovákia a főiskolát végzettek számának tekinte­tében országos viszonylatban 34 szá­zalékkal, a közép- és szakiskolákat végzett dolgozók számának tekinteté­ben 28 százalékkal van képviselve. Szlovákia szocialista fejlődésének oszthatatlan részét alkotja a lakosság nagy mértékben javuló egészségi ál­lapota. Gyakorlatilag felszámoltuk a gyer­mekbénulást és csaknem az összes fer­tőző betegséget, mint például a tuber­kulózist — főként a gyermekeknél —, a szamárköhögést, stb. A háború előtti színvonalhoz viszo­nyítva Szlovákiában a csecsemőhalan­dóság hatszorosan csökkent. Lényege­sen meghosszabbodott az emberi élet­kor. 1983-ban Szlovákiában az átlagos életkor hetven évet tett ki az 1930. évi ötvennel szemben. Szlovákia ipara, fejlett mezőgazda­sága, gazdag kulturális élete, az egész csehszlovák népgazdaság szükségletei­nek biztosításában betöltött növekvő szerepe, a tudomány és a kutatás fej­lődése egyre szorosabb együttműködést követel a szlovák nemzeti szervek és a nemzetgyűlés, valamint a kormány között. A CSKP Központi Bizottsága és az SZLKP Központi Bizottsága két évvel ezelőtt az alkotmány alapján eb­ben az értelemben rendezte a Szlovák Nemzeti Tanács helyzetét és tevékeny­ségének tartalmát. A Szlovák Nemzeti Tanács és végre­hajtó szerveinek együttműködése az állam központi szerveivel, egyrészt a célszerű munka- és felelősség megosz­táson, másrészt azon alapul, hogy az SZNT részt vesz a központi irányítás­ban és teljes mértékben felelős az ál­lam, a népgazdaság egységes irányí­tásáért és Szlovákia sajátos problémái­nak megoldásáért. Novotný elvtárs felszólalásában a mezőgazdaságot Szlovákia jelentős tar­talékának nevezte. Ez valóban így van. Még mindig nem küzdöttük le az extenzív naturális magántulajdoni gaz­dálkodásnak a történelem folyamán felgyülemlett hatását a szocialista me­zőgazdasági termelési viszonyok fej­lesztésével. Egyrészt nem tudtuk megfelelően ki­küszöbölni az éghajlati, talaj-, vízgaz­dasági hatásokat, másrészt pedig nem tudtuk teljesen kihasználni a szocia­lista mezőgazdasági nagyüzemi terme­lés előnyeit. Tehát nem ismeretlenek előttünk a szlovákiai mezőgazdaság tartaléka kihasználásának útjai. Nagy kiterjedésű síkságaink, mint például a Csallóköz, Záhorie területe, a Kelet-szlovákiai Síkság, vagy pedig a Vég, az Ipoly és más folyók völgye, ahol a leghosszabb a vegetációs idő­szak, legtöbb a napsugár és a meleg, tehát, ahol a természet kedvező felté­teleket teremtett, és ahol sokat In­vesztáltunk a mezőgazdasági talajjaví­tási és egyéb építkezésekbe — arra köteleznek bannünket, hogy mindenek­előtt ezeken a területeken termeljünk több mezőgazdasági terméket. Ezért a mezőgazdaság továbbfejlesz­tése tartalékainak keresésénél erőfe­szítésünk, szervező munkánk elsősor­ban ezekre a termelési feltételekre összpontosul, hogy a dunaszerdahelyl, nyitrai, érsekújvári járásokhoz hason­lóan 30, sőt több métermázsás gabona­termést érjenek el hektáronként, a tr­navai, záhoriel, a Kelet-szlovákiai Sík­ság és más hasonló termelési feltéte­lekkel rendelkező szövetkezetek és ál­lami gazdaságok is. A mi feladatunk, hogy Szlovákia ter­mőterületein a mezőgazdaság elsődle­gesen gyorsabb fejlesztését tudatosít­sa minden mezőgazdasági dolgozó és pártszervezet, hogy az élenjáró mező­gazdasági üzemek példájára emeljük a termelés általános szfnvonalát.­Másik, nem kisebb tartalékot képez­nek Szlovákia hegyaljai- és hegyi ter­mőkörzetei. Földjeink csaknem egy­harmada mezőgazdasági terület, és csak 18 százalékban vesznek részt a piaci termelésben. Amikor joggal be­szélünk arról, hogy az Ipar adós a mezőgazdaságnak, ez fokozottan érvé­nyes ezekre a területekre. Míg példá­ul a síkságokon a gabona és takar­mányfélék termesztése és betakarítása csaknem teljesen gépesített, a hegyi­és hegyaljai feltételek között a burgo­nyatermesztés és betakarítás, valamint a takarmányfélék betakarítása csak mintegy 35 százalékban van gépesítve. Megvalósítjuk a füves területek ter­mővé tételének programját, melyet a Banská Bystrica-i mozgalom néven ls­merflnk. E területek mezőgazdáinak eddigi tapasztalatai arra utalnak, hogy követ­kezetesebben kell megfontolnunk és differenciálnunk a mezőgazdaság fej­lesztését támogató — főként gazdasá­gi jellegű — intézkedéseinket, mert bár egyesek közülük kedvező hatású­ak a síkságokon, de ugyanakkor ne­gatív eredményeket hoznak a hegyvi­déken. Arra fogunk törekedni, hogy a me­zőgazdaság irányításának tervezett rendszere e problémákat, s egyben a hegyvidéki mezőgazdák életfeltételeit is figyelembe vegye. Nemcsak a sz<V­vetkezetesekre és az állami gazdasá­gok dolgozóira gondolok, hanem a több mint 400 ezer hektár mezőgazda­sági területen dolgozó, túlnyomó részt nehéz feltételek között egyénileg gaz­dálkodó parasztra ls. Bár nem zárkózunk el e területek fokozatos és megfontolt szocializálása elöl sem, rövid távra azzal számolunk, hogy túlnyomó részükön még egyéni­leg fognak gazdálkodni. De érdekünk, hogy ez a föld is megtel elően nagyobb értékeket adjon a társadalomnak. Nagy tartalékaink rejlenek a nép­gazdaság többi ágának, például a gép­iparnak, vegyiparnak, élelmiszeripar­nak a mezőgazdaság számára végzett tevékenysége lényeges javításában és elmélyítésében is. Ezért helyesnek tart­juk, hogy mindazokat a problémákat, amelyeket mezőgazdaságunk nem ké­pes maga megoldani, az egész társa­dalom segítségével oldjuk meg. Az egész állam szükségleteinek, va­lamint Szlovákia fejlesztésének szem­pontjából is egyre nagyobb jelentősé­gű lesz a nem érctartalmú nyersanya­gok, főként a magnezit, a cementgyár­tási nyersanyagok és más építőanya­gok, de egyes új anyagok, így a per­lil. betonit és mások felhasználása is. A saját nyersanyagforrások jobb ki­aknázása konszolidációs tényezőként fog hatni gazdaságunkban, de termé­szetesen csak akkor, ha teljes mér­tékben tiszteletben tartja a népgaz­daság hatékonyságának követelményét. A vasércjövesztés összpontosítása a leghatékonyabb üzemekbe és a nem effektív, vagy már kimerült lelőhelyek fokozatos felszámolása a nem érctar­talmú nyersanyagok jövesztésének és feldolgozásának fejlesztésével egyide­jűleg lehetővé tenné, hogy a szlová­kiai bányák sok éves dicső története korszerű hazánk és a KGST-országok szükségleteinek szempontjából megfe­lelő effektív alapon folytatódjék. Továbbra is fájó probléma marad a faanyag, Szlovákia eme egyik legfon­tosabb forrásának elégtelen kihaszná­lása. Végeredményben, mint tudjuk, ez országos probléma. Habár bizonyos fej­lődésre számítunk a faanyag komplex kihasználása terén, a faipari üzemek­ben még 1970 után is felhasználatlan marad a fahulladék 78 százaléka. Ugyanakkor néhány faipari termék be­hozatalát mérlegeljük. Mélységes meggyőződésem, hogy a tervszerű irányítás tökéletesített rend­szerének feltételei között erőteljesen bebizonyosodik a faipar magas fokú népgazdasági hatékonysága, és ez le­hetővé teszi elsődleges fejlesztését. Engedjék meg, hogy még egy prob­lémát említsek, amellyel az országos szervekkel karöltve igen komolyan foglalkozunk a szlovákiai szervekben. Ez a 15 éves korosztályba tartozó fia­talok előkészítése. Amint már Dubček elvtárs is említette, a kedvező nép­szaporulati fejlődés következtében a negyedik ötéves terv éveiben 477 ezer tlzenötéves fiatal lép be a népgazda­ságba, vagyis 128 ezerrel több, mint az előző ötéves tervben. Szlovákiai vállalataink, főként az új irányítási rendszer hatására 50 ezer­rel kevesebb tanoncot igényelnek, mint amennyit tanoncviszonyba lehetne fel­venni. Nézetünk szerint biztosítanunk kell e fiatalok kiváló szakképzettsé­gét, mégpedig a szlovákiai vállalatok pillanatnyi szükségleteinek színvonala felett is. Tudjuk, hogy új fontos feladatok várnak ránk, amelyek a CSKP csaknem fél évszázados harcának eredményeire alapulnak és olyan megoldások várnak ránk, amelyek közelebb hoznak ben­nünket végső célunkhoz — a kommu­nizmushoz. Engedjék meg kifejeznem mélységes meggyőződésemet, hogy mint mindig a múltban, Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIII. kongresz­szusán is a szlovákiai kommunisták hazánk valamennyi dolgozójával együtt becsületesen fognak harcolni jelen problémáink megoldásáért és a kongresszus által kitűzött célok elé­réséért. 1986.

Next

/
Oldalképek
Tartalom