Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-01 / 149. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottságána k tevékenysége és a párt további feladatai (Folytatás az S. oldalról.) nyitásában és szervezésében. Ezek; te­kintetbe veszik a mezőgazdasági ter­melés sajátosságait, amelyek elsősor­ban a biológiai jellegzetességből és a természeti feltételek hatásából, a szo­cialista tulajdon két formájából és a termelőerők eddigi általában alacso­nyabb színvonalából erednek. Annak szükségessége, hogy az irá­nyítási rendszerrel nagyobb teret kell adni a vállalatok önálló döntéseinek és kezdeményezésének a mezőgazdaság­ban, abban jut kifejezésre, hogy a ter­melés változó feltételeire csak a köz­vetlen termelő reagálhat igazán, aki anyagilag érdekelt a gazdálkodási eredményekben. A gazdasági módszerek rendszere ezzel számol és feltételeket is teremt a gazdaságilag hatásosabb, egyenjogú szerződéses kapcsolatoknak, amelyek elfogadják a mezőgazdaság jelentőségét a többi népgazdasági ága­zattal szemben. A terv és a közvetett irányítási mód­szerek alkalmas egybekötése a mező­gazdaságban is lehetővé teszi olyan rendszer érvényesítését, amely elegen­dő teret biztosít a társadalom szükség­leteinek jobb kielégítésére. Anélkül, hogy fordulat álljon be a mezőgazda­ság fejlődésében, nem lehet tartósan megszilárdítani a népgazdaságot. Más­részt azonban a mezőgazdaság fejlesz­tése objektív szükségleteinek egyidő­ben történő biztosítása nélkül nem képzelhető el fordulat a mezőgazdaság fejlődésében. A tökéletesített irányítási rendszer­nek nagy jelentőséget tulajdonítunk a közlekedésben. Fontos lesz a negyedik ötéves terv kidolgozása. Az egész negyedik ötéves időszakban kulcsjelentőségű helyzete lesz az 1967. évnek. Ez abból követke­zik, hogy ekkor különösképpen előtér­be kerülnek gazdaságunk megelűző fejlődésének egyes ellentétes oldalai, amelyek a termelés és az import irán­ti igények növekedésében nyilvánulnak meg, miközben a tartalékok mozgósítá­sa nem éri el a szükséges ütemet. Az idei tervben, különösen a külkereske­delem terén és a nemzeti jövedelem növekedési ütemében mutatkozó meg nem oldott ellentétek — az utóbbi az eddigi kb. 2,5 százalékos növekedésével az egész ötéves időszak tervezett átla­ga alatt marad — gyengítik a további fejlődés megbízható alapjának létreho­zását. Ezért az ötéves tervet tovább át kell dolgozni a központi szervekben, a vállalatokban és a vállalatokon be­lül is, meg kell teremteni a feltétele­ket a források további gyorsított meg­teremtéséhez. Elvtársak! Mint már haligsüiyoztam, nagy jelen­tőségű változások küszöbén állunk, Ezeket nemcsak az irányítási módsze­rekben, hanem a gazdasági szemlélet formálásában, s főleg a szocialista ál­lam gazdaságpolitikai módszereiben és tartalmában is meg kell valósítanunk. Ezek a változások túlnövik a köz­gazdaság kereteit. Részét képezik a párt törekvésének, amely egész társa­dalmunk irányításának tudományos alapokra helyezését célozza. A népgaz­daság bekapcsolódása tudományos és műszaki forradalomba elmélyíti a szo­cialista demokráciát és a szocialista termelőerők tökéletesebb felhasználá­sát eredményezi. A tökéletesített rend­szer érvényesítése szilárd, egységes po­litikai és gazdasági vezetést igényel a központtól, ugyanakkor az emberek szélesebb körű részvételét feltételezi a termelési és a társadalmi problémák megoldásában, amihez új lehetősége­ket teremt. A népgazdaság-fejlesztés intenzifiká­lására való törekvést támogatva hoz­zánk hasonlóan más szocialista orszá­gokban is módosítják a tervezés és az irányítás eddigi módszereit. Ily módon tartalmat nyer az a lenini gondolat, hogy a szocializmusra áttérő országok egész sora kidolgozza a szocialista épí­tés számára legalkalmasabb formáit és módszereit. Ez a törekvés a gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés kibővítéséhez vezető új utak keresésé­ben nyilvánul meg. Tekintettel a meg­közelítés sokoldalúságára és a megol­dási módszerek sokrétűségére, az érde­kelt szocialista országok fejlődési fo­kát is figyelembe véve, célszerű lesz az új tapasztalatok felhasználása. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság a szocialista világrendszer szilárd része és a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának aktív tagja. Ez döntő mértékben meghatározza gazdasági, tudományos és műszaki együttműködé­sünk külső feltételeit. A népgazdaság­fejlesztés irányainak a meghatározásá­nál is ebből indulunk kl. Rendkívüli figyelmet fordítunk a kölcsönös gazda­sági, tudományos és műszaki együtt­működésére. Bizonyos pozitív eredmé­nyek ellenére máig is nagyok a kihasz­nálatlan lehetőségek. Előttünk áll a feladat, hogy lényeges előrehaladást érjünk el a szakosításban. Kevéssé használjuk ki a termelési kooperáció lehetőségeit s nem kielégítő a tudo­mány és a kutatás erőinek összponto­sítása a termékek műszaki színvonalá­nak emelése érdekében. E feladatok megoldása alapfontossá­gú gazdaságunk fejlesztésében. Tuda­tában vagyunk annak, hogy a szocia­lista rendszer fejlődését — a népgaz­daság óriási, az emberiség történeté­ben páratlan növekedése ellenére — befolyásolják az egyes országok gaz­dasági színvonalában máig is meglevő különbségek. Természetesen közös ér­dekünk, hogy a kölcsönös együttműkö­dés problémáit ne csak mai szemmel, hanem a jövő fejlődése szempontjából értékeljük. Köztársaságunk külső gazdasági és tudományos műszaki kapcsolatainak fő pillérét a Szovjetunióval való viszo­nyunk képezte és egyre inkább képezi. Ezt továbbra is sokoldalúan fogjuk fejleszteni. A kölcsönös árucsere nagy terjedelmében is megnyilvánuló elv­társi együttműködés egyúttal bizton­ságot ad fő iparágaink fejlesztésében. A jövőben az együttműködés új for­máit bontakoztatjuk ki, ami a kölcsö­nös előnyösség fokozását eredményezi. Feltételezhető, hogy egyes nyersanya­gokat — például egyes vasércfélesége­ket — fokozatosan a feldolgozás ma­gasabb fokán fogunk importálni, részt veszünk a számunkra szükséges nyers­anyag- és más anyagforrások Szovjet­unióban történő fejlesztésében stb. A szocialista országokkal való mun­kamegosztáson és kereskedelmen kívül továbbra is fejleszteni fogjuk gazdasá­gi, tudományos és műszaki kapcsola­tainkat a többi országokkal. A magunk részéről már sokszor — és nem csupán szavakkal — bebizonyí­tottuk szolidaritásunkat azokkal az or­szágokkal, amelyek a gyarmati hata­A gazdasági fejlődés eredményei, az irányítás hatása és a nemzetközi mun­kamegosztásban való részvétel haté­konysága feltételezik az életszínvonal további növekedését. Ezt azonban nem értelmezhetjük egyoldalúan, mint a gazdasági fejlődés eredményét. Az élet­színvonal növekedése hatással van az ország termelőerőinek további fejlődé­sére is Éppen ezért következetesebben ér­vényre kell juttatnunk a munka sze­rinti Jutalmazás alapelvét, valamint az életszínvonal valamennyi elemének harmonikus fejlődését. Tehát nemcsak a szükséglet növeléséről van szó, ha­nem a fokozatos minőségi változások­ról, különösen az életkörnyezetben és a dolgozók .életmódjában. Jelenleg elsősorban az anyagi érde­keltséget kell fokozni, céltudatosan fel kell számolni az egyenlősdit s az illetékeseknek anyagilag kell viselniük a rossz és felelőben munka következ­ményeit A megkülönböztetett jutalmazáshoz kell igazítani a piacot és a szolgáita­tást, fokozottabban kell gondoskodni a termelésről, a kereskedelemről, az áru minőségéről és választékáról, hogy folyamatosan biztosítsuk a különböző jövedelmi csoportokba tartozó lakosság igényeinek folyamatos kielégítését. A termelésnek tekintetbe kell vennie az új gyártmányok bevezetésének szük­ségességét. A hazai piac áruválasztéká­nak bővítése, a termelésre ható na­gyobb gazdasági nyomás, valamint a szállítók monopolhelyzete negatív be­folyásának csökkentése érdekében a lehetőségek szerint bővítenünk kell a közszükségleti áruk cseréjét és kül­földről történő behozatalát. A piacon és a szolgáltatásokban be kell tartani a helyes értékviszonyokat és az árszinteket úgy kell megállapíta­ni, hogy azok kifejezzék a kínálat és a kereslet változását, biztosítsák a szükséglet és a termelés közötti egész­séges kapcsolatokat, éspedig az áru előállítására fordított társadalmilag szükséges munka megfelelő értékelése, valamint a tervezett árszint stabilizálá­sa mellett. Az ilyen áringadozás össz­hangban lesz a nemzeti jövedelem nö­vekedésével és a dolgozók életszínvo­nala további növelésének alapelvével. Az egyéni szükséglet összetételére befolyással lesz majd az iparcikkek fogyasztásának gyorsabb növekedése. Az élelmiszereket illetően a tápérték összetételének javítására törekszünk, hogy jobban megfeleljen az egészség ügyi követelményeknek. A lakosság elégedettsége nagyban függ a kereskedelem jó munkájától. Szükségesnek mutatkozik, hogy meg­szilárdítsuk a kereskedelem helyzetét a termeléssel szemben. A kereskedelem tevékenysége egyrészt abban rejlik, hogy a fogyasztókat képviseli a ter­meléssel szemben, másrészt abban, hogy rugalmasabban kielégíti a fo­gyasztók érdeklődését. Ezért a keres­kedelmi vállalatoknak közvetlen üzleti kapcsolatokat kellene létesíteniük a lom ellen harcolnak felszabadulásu­kért, vagy már a független fejlődés útjára léptek. Erőnkhöz és lehetősé­geinkhez mérten a jövőben is támogat­ni fogjuk ezeket az országokat, hogy megszabaduljanak az egykori tőkés ha­talmak gazdasági béklyóitól, és meg szilárdítsák nemzetgazdaságukat. To­vábbra is bővíteni fogjuk gazdasági kapcsolatainkat, műszaki segítséget nyújtunk nekik s a kölcsönös szükség­letek és a kölcsönös előnyösség tiszte­ltben tartása alapján fejleszteni fog­juk a kereskedelmet. Ügy véljük, hogy nagyobbak a lehe­tőségek a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére a fejlett tőkés országok­kal az alapfontosságú nyersanyagok, gépek és berendezések, valamint a közszükségleti cikkek terén is. Itt egy­részt sok függ kereskedői ügyessé­günktől, másrészt a gazdasági és nem gazdasági jellegű akadályok leküzdé­sétől, amelyekkel az említett országok fékezik a gazdasági, kereskedelmi és a tudományos-műszaki kapcsolatok fej­lődését. A tőkés országok tudományos és műszaki eredményeinek felhaszná­lásával kapcsolatban azt tartjuk fon­tosnak, hogy sohase veszítsük szem elől szocialista elveinket és kommu­nista céljainkat. Külfölddel való gazdasági kapcsola­taink alapját a külkereskedelem képe­zi. Az elmúlt időszakban éppen itt tükröződtek élesen gazdaságunk belső problémái. Egyelőre még nem sikerült teljes mértékben kihasználnunk a kül­kereskedelmet népgazdaságunk haté­konyságának fokozására. Ennek előfel­tételeit a termelés és a külkereskede­lem szorosabb összekapcsolásával te­remtjük meg, amint ez a tökéletesített irányítási rendszerből is következik. Am egyúttal meg kell javítanunk a külkereskedelem munkáját is. termelőüzemekkel s igényelni bizonyos közszükségleti cikkeket. Egyes ágaza­tokban keresni kell a termelés és a fogyasztó közötti közvetlen kapcsolat kiépítésének lehetőségét. A kereskedelem színvonalasabb mun­kájának feltétele a szocialista keres­kedelmünk célszerű versengése. Erre a célra kihasználhatjuk a fo­gyasztási szövetkezeteket, és ezért meg kell szüntetni az állami és a szövetke­zeti kereskedelem eddigi hatáskörének elhatárolását, ugyanakkor a fogyasz­tási szövetkezetek továbbra is kötele­sek biztosítani a vidéki lakosság áru­ellátását. Célszerűen fejleszthetik az egyes élelmiszercikkek termelését, és olyan üzleteket létesíthetnek, melyek megrendelésre jobban ellátják a falut Iparcikkekkel. A közszükségleti cikkek gyártása és a lakosságnak nyújtott szolgáltatáso­kat illetően támogatnunk kell a terme­lőszövetkezetek vállalkozását, amelyek a piac számára kisebb sorozatokban gyárthatnak árut. A fogyasztási és a termelőszövetkezetek társadalmunkban szilárd alapokon nyugszanak. Az életszínvonal fontos és oszthatat­lan része az életkörnyezet javítása. A víz, a levegő, a föld az emberiség számára nélkülözhetetlen érték. Az életkörnyezet céltudatos javítása érdekében megtettük az első lépése­ket. A területi tervező és beruházó te­vékenység megszilárdításával, a nem­zeti bizottságok jogkörének bővítésével kapcsolatos intézkedésekre, valamint a negvedik ötéves tervbe foglalt elkép­zelésekre gondolok, mint amilyenek például a közlekedési hálózat nagyará­nyú korszerűsítése, a közutak rekonst­ruálása és építése, a lakásépítkezés további fejlesztése, főleg a lakónegye­dek komplex kiépítése terén mutatkozó fogyatékosságok kiküszöbölése és a nem termelési állóalapok karbantartá­sának megjavítása. A fogyasztás jelentős részét a társa­dalmi alapokból biztosítjuk. A jövőben — az eszközök célszerű befektetésével — ebből biztosítjuk főleg a társadalmi fogyasztásnak azt a részét, amelyek a termelőerők fejlődésének és a munka­erők újratermelésének szolgálatában állnak, amilyen a nevelés és a műve­lődés, országos jelentőségű kulturális létesítmények az egészségügy, a népe­sedési politika stb. Elvtársak! Az emberi társadalom jelenlegi fej­lődése befolyásolja a tudományos-mű­szaki forradalom kezdetét, amely nem­csak nagy horderejű műszaki és tech­nológiai fordulatot idéz elő, hanem sarkalatos változásokat a nyersanyag és az energia alapjaiban, a tudomány s a technika ismeretei mély gyökeret vernek a gyakorlatban, és mindez nagyszabású szociális változásokat hoz magával. Ma már szemtől szembe ál­lunk egy olyan folyamattal, amely túl­Az egészségügyi szolgáltatások fej­lődése kedvezően megnyilvánult a la­kosság egészségi állapotában. Nemzet­közi viszonylatban is jó eredményeket értünk el a megelőző gondoskodás te­rén. Annak ellenére, hogy az orvosok száma jelentősen növekedett, még nem sikerült az egészségügyi szolgáltatáso­kat megfelelően megjavítanunk, hogy a dolgozók elégedettsége összhangban álljon a befektetett eszközökkel. Ezért meg kell javítani az egészségügyi szol­gálatot, főleg az egyes körzetekben, s el kell érnünk, hogy az orvosok gyó­gyítsanak és ne legyenek megterhelve adminisztrációs munkákkal. A párt harcolni fog azért, hogy a társadalmi fogyasztásban a jövőben is első helyen álljon a gyermekes csa­ládok támogatása. Erre a célra — kü­lönböző formákban — évente mintegy 15 milliárd koronát fordítunk. Megfon­toltan és fokozatosan a gyermekpóilé­kokban összpontosítjuk a gyermekes családok támogatásának egyes formáit. Távlatilag feltételezzük, hogy meghosz­szabbítjuk a fizetett szülési szabadsá­got. A nyugdíjbiztosítással kapcsolatban a jogosultsági igény a korhatár eléré­se és a szükséges évek ledogozása után a dolgozó nyugdíjba mehet. Az állami szervek az életkor meghosszabbodásá­val összefüggésben gazdaságilag támo­gatni fogják azokat a nyugdíjasokat és idősebb, szellemileg és fizikailag munkára alkalmas egyéneket, akik to­vább is hajlandók részt venni a mun­kafolyamatban. Az életszínvonal további fejlődésének legelőkelőbb helyén a lakás áll. Az új építkezések mellett meg kell javítani a meglevő lakásalap karbantartását, javítását és korszerűsítését. Valószínű­leg 1970-ig nem sikerül eredeti elkép­zelésünket megvalósítani a lakásprob­léma megoldása terén, annak ellenére, hogy egyre több pénzt fordítunk a la­kásépítkezésre. Fokozatosan be akarjuk fejezni a lakónegyedek ellátottságát, és a lakás­színvonal növelése mellett tovább akar­juk fejleszteni a komplex lakásépítke­zést. Igényes feladat előtt állnak mű­építészeink, akiktől megköveteljük, hogy a lakás és az ipari építkezés is célszerű legyen és megfeleljen a mo­dern urbanisztika és architektúra kö­vetelményeinek. Ugyanakkor feltételez­zük, hogy a lakosság nagyobb mérték­ben vesz részt a lakásépítkezésben, a lakásszövetkezetek, illetve a családi házak építése és korszerűsítése kereté­ben. A szocialista életmód kialakításának feltétele a szabad idő bővítése a mun­kaidő lerövidítésével, a szabad idő ki­használása művelődésre, a családról való gondoskodásra, pihenésre és a társadalmi életre. Mérlegeljük, hogy a mélybányákban, a nehéz munkát igénylő és az egész­ségre káros munkahelyeken bevezetjük az ötnapos, 40 órás munkahetet és a többi munkahelyeken a 42 órás mun­kahetet, természetesen azoknak a fel j tételeknek megfelelően, amelyeket a népgazdaság és egyes ágazatainak fej­lődése létrehoz. Az életszínvonal fejlődése a termelés fejlődésétől, összetételétől, hatékonysá­gától és a termékek minőségétől függ. Az életszínvonalat nem korlátozhat­juk csak a fogyasztásra. Az életszín­vonal más területeinek — amilyen pl. a szolgáltatások, a lakásépítkezés fej­lődése és minősége, a szabad idő bőví­tése és az életkörnyezet alakítása —, figyelmen kívül, hagyása esetében fej­lődésében bizonyos eltorzulásokra ke­rülhet sor. Nem mellőzhetők azok a feltételek sem, melyek közepette až anyagi és kulturális szükségleteket kielégítjük. Az életszínvonal minőségében és ösz­szetételében végrehajtott és a jövőben végbemenő változások célja a szocia­lista életforma kialakítása, a szabad, szocialista ember életmódja, mely biz­tosítja az egyéniség teljes és harmoni­kus fejlődését. Az életforma változásait a politikai, anyagi és társadalmi felté­telek létrehozása alapján fokozatosari valósíthatjuk meg. E kérdések fölött gondolkodniuk kell a tudományos munkahelyeknek, s keresniük kell až olyan életszínvonal és életforma kiala­kításának útjait, mely a szocialista tár­sadalmi rendszer sajátja. lépi a jelenlegi civilizáció fejlődésének határait. A szocialista társadalom el­sődleges küldetése, hogy maradékta­lanul kibontakoztassa a tudományos­műszaki forradalmat, s az egész em­beriség rendelkezésére bocsássa gyü­mölcseit. Pártunk törekvései mindig szorosan • összefüggtek a tudomány és a techni- ( ka fejlődésével. A XII. kongresszus ezeket a problémákat minden politikai és gazdaság tevékenység honlokteré­(Folytatás a 7. oldalon.) biztosítsuk az életszínvonal emelését Ä tudomány és a technika fejlesztése

Next

/
Oldalképek
Tartalom