Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-01 / 149. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottságának tevékenysége és a párt további feladatai (Folytatás a 6. oldalról.) be állította. Az utóbbi években töké­letesedett a műszaki fejlődés irányí­tása, sikerült meggyorsítani a terme­lés megváltoztatását, tökéletesíteni a különféle termékek egész sorát, emel­ni egyes termelési ágazatok műszaki színvonalát, úgy, hogy tökéletesebb szerszámgépeket, automatákat, egész­ségügyi berendezéseket, műszereket, textilipari gépeket gyártunk, és jobb egyes kohóipari, valamint vegyipari anyagok, illetve termékek minősége, így például a közös csehszlovák—szov­jet fejlesztési munkahelyen sikerült megoldani az orsónélküli szövés tech­nológiáját, amely ma már felülmúlja a világszínvonalat. Pártunk igen nagy fontosságot tu­lajdonít a Csehszlovák Tudományos Akadémia, valamint főiskoláink alap­vető fontosságú kutatómunkájának, amelynek elsősorban az a célja, hogy egyrészt új ismeretekkel, találmányok­kal befolyásolja a társadalmunk to­vábbfejlődésével kapcsolatos elgondo­lásokat, másrészt, maradéktalanul ér­vényesítse mind gazdasági, mind poli­tikai életünk gyakorlatában. Egyes tudományágak — különösen a fizika, az atomkutatás, a vegyészet, a bioké­mia, a biológia s az automatizálás el­mélete — terén elért kimagasló ered­mények megalapozzák a tudomány és a technika további fejlődésének felté­teleit. Az elért eredmények ellenére sem tarthatjuk elegendőnek a tudomány és a technika társadalmi hatékonyságát, különösen a tudományos és műszaki ismereteknek a termelésben való érvé­nyesítését. Ez azoknak a problémák­nak egyike, amelyre indokoltan mutat­nak rá hazánk dolgozói a CSKP XIII. kongresszusa téziseinek megvitatása­kor. Bár tudjuk, hogy a tudományos­műszaki forradalom lényegében hosz­szan tartó folyamat, azt is tudatosíta­nunk kell, hogy a népgazdaságunkra háruló feladatok közvetlenek, és sür­gős megoldást igényelnek. Ezért — különösen ami a legközelebbi éveket illeti — szükségesnek tartjuk a gyor­san feltárható műszaki tartalékok ma­radéktalan hasznosítását, valamint azt, hogy a negyedik ötéves terv kidolgo­zásának befejező szakaszában minden elgondolást alá kell támasztanunk a tudomány és a technika vívmányai­nak hasznosítását célzó intézkedések­kel és növelni kell hatékonyságukat 1. Döntő fontosságú a nagyszabású strukturális módosítások, különösen a gépipari 'termelés átszervezése, a gaz­daság kemizálása, az automatizálás s a számítási technika érvényre jutta­tása, valamint a tüzelőanyag és ener­giaalap, főként pedig a nukleáris tech­nika összetételének megváltoztatása szempontjából, hogy egységes tudomá­nyos-műszaki politikát folytassunk. En­nek érdekében meg kell gyorsítanunk a kutatómunka ütemét, maradéktalanul hasznosítanunk kell azokat a kapaci­tásokat, melyekkel a Csehszlovák Tu­dományos Akadémia s főiskoláink ren­delkeznek — ezeken a munkahelye­ken számos kiváló szakképzettségű dolgozónk van — és az eddiginél job­ban kell élnünk a nemzetközi munka­megosztás adta lehetőségekkel is. A kutatómunka és a fejlesztési tevé­kenység összpontosuljon elsősorban az új, technológiai irányzatok megoldásá­ra, új, világszínvonalú termékek elő­állítására, hazánk dolgozóinak igé­nyeit kielégítő, megbízható és esztéti­kai szempontból is tökéletes termékek előállítősára, a lakosság kedvező lét­Elvtársak! A szocializmus győzelme után ha­zánkban az osztályok és rétegek, a nemzetek és nemzetiségek közötti szo­cialista viszonyok érlelődésének és ki­alakulásának időszakába léptünk. Belső fejlődésünk rúgója most már nem az antagonisztikus erők harca, hanem a közös érdek, a szocialista osztőlyok és társadalmi rétegek köl­csönös közeledése, mely eltörli a mun­ka feltételeiben és a társadalmi hely­zetben még fennálló különbségeket. Am a társadalom szociális összetéte­lének még mindig osztály jellege van, s azt jsgy ideig szükségszerűen meg ls őrzi. Szükségszerűen kiütközik még az egyes osztályok és rétegek részbeli ér­dekeinek különbsége, valamint a szo­cialista öntudat különböző foka. Az új szocialista viszonyok kialakulása óta igen rövid idő telt el. Társadal­munk szocialista jellegének és szocia­lista erkölcsének állandó erősítése cél­tudatos és kemény harcot követel a burzsoá csökevények és szokások visszatérése ellen, a társadalomellenes és Idegen eszmei befolyás ellen. Nem téveszthetjük szem elől a nem­zetközi méretekben folyó éles osztály­harcot sem, melynek szocialista társa­feltételeinek és egézséges környezeté­nek kialakítására, valamint a munka­idő megtakarítására. Ezzel egyidejű­leg növelni kell a kutató és fejlesztési munka iránti igényeket, meg kell gá­tolni a megoldásra vőró feladatok vé­letlenszerű megőllapítását és biztosí­tani, hogy műszaki szempontból szín­vonalas és gyors legyen az adott prob­lémák megoldása. Több ízben bebizonyosodott, hogy ter­melésünk sokfélesége következtében és mivel világviszonylatban csupán egy százalékkal járulunk hozzá a kutatási alapokhoz, objektívan lehetetlen, hogy nálunk minden magas színvonalú le­gyen és a színvonalon fejlődjék. Szük­séges tehát, hogy intézményeink és vállalataink a központi irányítás tá­mogatásával kialakítsák tudományos­műszaki jellegüket és a hatékonyság lehetőségeinek elemzése alapján hatá­rozzák el, melyik munkaszakaszra összpontosítsák a jövőben erejüket, s mely szakaszokon kell abbahagyni a további műszaki tevékenységet. Mindehhez jelentősen hozzájárul az is, hogy az intézetek tevékenysége gazdaságilag közvetlenebbül függ a vállalatok gazdasági eredményeitől, s a jövőben e téren hathatósabban érvé­nyesülnek a gazdasági ösztönzők. Leg­újabban számos intézetet csatoltunk a vállalatokhoz, és most ott is az ön­álló elszámolás elvei érvényesülnek, így például az ipari kutatás és fejlesz­tési kapacitásnak mintegy 90 százalé­ka gazdasági téren érvényesül. Az alapvető kutatómunka egyes területein azonban ügyelnünk kell arra, ne té­vesszük szem elől a távlati fejlesztés célkitűzéseit. Ez annyit jelent, hogy ezeket a kutatási és fejlesztési munka­helyeket ezentúl is az őllamnak kelle­ne irányítania és pénzügyileg is bizto­sítania. Megvan minden feltételünk a továb­bi fejlődésre. Kiépítettük a mintegy 130 000 dolgozót foglalkoztató kutatási és fejlesztési munkahelyek széles há­lózatát. Az extenzív fejlődés következ­tében felhalmozódott tartalékokat úgy kell hasznosítanunk, hogy a kijelölt szakaszokon fokozatosan növelhessük a dolgozók szakképzettségét és ellát­hassuk tökéletes technikával. Nem bé­kélhetünk meg, hogy egyes intézmé­nyeinkben minden 100 dolgozóra csu­pán egy vagy két tudományos szak­képzettségű dolgozó jut. Mint marxistáknak a termelési - vi­szonyokban és a társadalmi termelő­erőkben végbemenő változásokkal ösz­szefüggésben kell a tudományos és műszaki forradalmat értelmeznünk. Ez olyan folyamat, amelyben őltalánosan megváltozik a termelőerő összetétele, és ezzel egyidejűleg mélyrehatóan be­folyásolja az emberek életének szociá­lis feltételeit, munkája jellegét s a modern civilizált ember általános hely­zetét is. Az alkotó munka egyik legfontosabb feltétele a bizalom légköre s az egész társadalom támogatása és gondoskodá­sa. Közismert tény, hogy a tudományos és műszaki munkában sokkal jobban kell bíznunk az emberben, szem előtt tartva társadalmi, erkölcsi és egyéni értéküket. Ennyit pártunk gazdasági politiká­jának a legközelebbi időre s a ne­gyedik ötéves tervvel kapcsolatban ki­tűzött fő irányelveiről s feladatairól. Meggyőződésünk, hogy ezzel a gazda­sági politikával egyre nagyobb műkö­dési teret nyitunk a dolgozóknak, s így több lehetőségük lesz képességük kibontakoztatására és alkotókészségük érvényesítésére. dalműnkön belüli tükröződése nagyon konkrét formákban nyilvánul meg. Törekvéseink osztály jellege megnyil­vánul abban is, hogy szocialista tár­sadalmunk, mint a forradalmi erők vilőgfrontjának egyik erős lőncszeme, részt vesz a békéért, a haladásért és a szocializmusért vívott világméretű harcban a nemzetközi reakció ellen­forradami céljai ellen. A párt ezért következetesen fellép a szocialista fejlődés megzavarására irányuló törek­vések ellen, akár kívül, akár országon belül ütik fel a fejüket. Föllép min­den olyan törekvés ellen, mely a kis­polgári mentalitást és az antagonisz­tikus osztályviszonyokat akarja felele­veníteni, leleplez minden demagóg fel­lépést, mely a párt ideológiája és po­litikája ellen Irányul. A jelenlegi társadalmi fejlődésünket meghatározó erő, társadalmunk egysé­gének legfőbb hordozója, a munkás­osztály volt és marad, mert érdekei őt fűzik a legerősebben a szocialista társadalmi rendhez, a kommunizmus ideológiájához és távlatához. A mun­kásosztály a maga egészében legkö­vetkezetesebb védelmezője az általá­nos társadalmi érdekeknek, a szocia­lizmus iránt tanúsított aktív állásfog­lalásával hatékonyan befolyásolja a többi társadalmi réteg politikai és er­kölcsi átalakulását. A párt politikájá­ban továbbra is a munkásosztályra fog támaszkodni, s főleg — mint a XII. kongresszus is hangsúlyozta — a mun­kásosztály leghaladóbb magvára, a leg­öntudatosabb munkásokra, akik a leg­következetesebben védelmezik és hajt­ják végre a párt politikáját. A munkásosztály vezető szerepét tekintve, mindig erősen hangsúlyoztuk a pártnak a szövetkezeti parasztság­hoz és a többi társadalmi réteghez fű­ződő szoros kapcsolatát, s a gyakor­latban küzdöttünk annak megszilárdí­tásáért. A párt továbbra is arra fog törekedni, hogy elmélyítse a munkás­osztály szövetségét a szövetkezeti pa­rasztsággal, ami szocialista társadalmi rendünk politikai gerince. Ehhez ked­vező feltételeket teremt a szövetke­zeti parasztság szocialista jellegének megszilárdulása, ami a mezőgazdasági termelés technikai és szervezési szín­vonalának rendszeres növelése alapján megy végbe, s magába foglalja annak ipari szintre emelését, a mezőgazda­sági munka feltételeinek és a földmű­vesek létfeltételeinek átalakítását, s a falu és a város közti ellentétek foko­zatos kiegyenlítését. A szocializmus további fejlődése so­rán fokozatosan létrejönnek a fizikai és szellemi munka közti lényeges kü­lönbség kiküszöbölésének feltételei, és annak feltételei, hogy az alkotó tudo­mányos megismerés folyamata egyre inkább az emberi tevékenység tartal­mává váljon. Ennek kifejezése a mun­kásosztályon belüli minőségi struktúra megvőltozása, hiszen az utóbbi évek­ben jelentős mértékben megnövekedett a technikailag képzett munkások és szakemberek száma. Másrészt nagy változások álltak ba a technikai és tudományosan képzett értelmiség társadalmi helyzetében, melynek munkája elengedhetetlen és egyre jelentősebb tényezője a szocia­lista termelésnek. Mindez a munkás­osztálynak a szocialista és kommunis­ta társadalom felépítéséhez fűződő ér­dekei megértéséhez és a velük való azonosuláshoz vezet. A szocialista értelmiség manapság többnyire a dolgozó nép fiaiból nőtt ki, s ennek elvi jelentőségű befolyása van alkotó lehetőségei és a szocialis­ta társadalomban betöltött szerepe szempontjából. A munkásosztály az ér­telmiség alkotó hozzájárulása nélkül nem valósíthatná meg érdekeit és cél­jait, az értelmiség pedig a munkás­osztály nélkül társadalmilag nem ven­né hasznát saját munkájának. A szo­cialista értelmiség tudományos és technikai céljait nem valósíthatja meg a kommunista párt politikai törekvé­sein kívül, mely mindkét társadalmi erő érdekelnek konkrét formát és célt ad. A párt természetesen figyelembe ve­szi a munkásosztólyon belül végbeme­nő fejlődést is. Látja, hogy a progresz­szív erőkön kívül maradi, szektás és egyenlősdi hangulatokat tápláló réte­gek is vannak kebelében, s ezeket íendszeresen és céltudatosan le kell küzdeni. A pártnak szem előtt kell tartania az értelmiség egyes rétegei­nek előbbi fejlődését is, a szocialista öntudat különböző fokát, illúzióik, szokásaik és az idegen eszmei behatá­sok leküzdésére irányuló egyenlőtlen igyekezetüket. Újra hangsúlyozni akarjuk, hogy az értelmiség bármiféle felsőbbrendűségi érzete, vagy rendi kizárólagossőgra való törekvése, éppen úgy, mint mun­kájának lebecsülése, megzavarja tár­sadalmi érvényesülésének lehetőségeit, és ellentmondásban van a szocializ­mus objektív tendenciáival. Minden kétségen kívül áll, hogy a munkásosz­tály technikai és általános kulturális színvonalának emelkedése és az ér­telmiség szocialista öntudatának elmé­lyítése alapján megy végbe már ma is az egységes szocialista társadalom kialakulásának folyamata. Éppen ezért semmi áron sem szabad megengedni, hogy bármiféle mesterséges ellentéte­Elvtársak! A párt Központi Bizottságának kez­deményezéséből a beszámolási időszak­ban szőmos Intézkedést foganatosítot­tunk politikai és őllami viszonylatban egyaránt, hogy jobban eleget tehes­sünk a szocialista társadalom tovább­fejlesztésében ránk váró feladatok­nak. Szüntelenül és sokoldalúan töké­letesíteni kívánjuk szocialista demok­ráciánkat, maradéktalanul kibontakoz­tatva alapvető irányát, jobban kihasz­nálva az új társadalmi viszonyok bel­ső dinamikáját, hogy állandóan növe­kedjen köztársaságunk minden polgá­rának aktivitása. A párt minden téren támogatni fog­ja a szocialista demokrácia fejleszté­sét. A dolgozók öntudatos részvétela ket támasszon valaki szocialista társa­dalmunkban, épp ellenkezőleg, min­dent meg kell tennünk a szabad mun­ka embereinek egységes szocialista társadalmáért. Társadalmunk egysége megszilárdí­tásának fontos tényezője nemzeteink és nemzetiségeink általános fejleszté­se és közeledése. Ez lesz a következő időszakban is a párt nemzetiségi po­litikájának alapvető tartalma, amely megszabja az összes gazdasági, szo­ciális, kulturális és politikai feladat konkrét megoldásának módját. Kiin­dulási alap a Szlovákia általőnos fej­lesztésében elért példátlan eredmé­nyek. Üzembe állítottunk többek kö­zött 130 milliárd korona értékű álló­alapot, amelynek műszaki színvonala magasabb, mint a cseh kerületek ha­sonló létesítményeié. Ennek következ­tében lényegesen csökkent a cseh, il­letve a szlovákiai kerületek gazdasága közti különbség. Ennek alapján jelen­tősen megnőtt Szlovákia népének élet­színvonala. A csehek és szlovákok legsajátabb közös érdeke elsősorban következete­sen valóra váltani a párt egységes gazdasági irányvonalát, amelynek cél­ja növelni az egész népgazdaság ha­tékonyságát. Ennek az irányvonalnak szerves része Szlovákia gazdasági fel­lendítése, amely arra épül, hogy a lehető legjobban kiaknázzuk az ipar és a mezőgazdaság helyi forrásait, mind nagyobb részesedésüket a nem­zeti jövedelem kialakításában. Tovább­ra is ezt az utat járjuk majd az egyes szlovakiai kerületek és a cseh kerü­letek gazdasági színvonalának kiegyen­lítésében. Csehszlovákia Kommunista Pártja a nemzetiségi politika érvényesítésében következetesen igazodik a proletár nemzetköziséghez. Ennek az elvnek helyes értelmezése és alkalmazősa so­rán tiszteletben tartja és fejleszti a haladó nemzeti hagyományokat és sa­játosságokat, maradéktalanul felkarol­ja azokat szocialista hazánk fejleszté­se érdekében. A nemzetiségi viszonyok marxista—leninista értelmezésétől és szocialista megoldásától teljesen idegen a nemzetiségi kérdés bármilyen fölé­rendeltsége, vagy szem elől tévesz­tése, idegen tőle a nemzeti kizáróla­gosság és az elszigetelődés. Közös ügyünknek kárára vannak az utóbbi időben nálunk egyes körökben előfor­duló bizonyos nacionalista jelenségek, amelyeket az ellenséges propaganda is éltet. A párt a jövőben is határo­zottan fellép a hasonló irányzatokkal szemben és szilárdan követi a csehek és szlovákok, illetve a hazánkban élő magyar, ukrán és lengyel nemzetiségű polgárok internacionális egységének, szolidaritásának és együttműködésé­nek vonalát. Még erőteljesebben fejlesztjük pol­gáraink internacionális érzelmeit, nem­zeti büszkeségét, szocialista hazafisá­gőt, a szocializmus és a kommunizmus gondolatai iránti hűségüket. Ez egy­ben annyit jelent, hogy világviszony­latban átvesszük mindazt, ami pozitív és haladó, visszautasítjuk azonban a saját nemzetünkkel szembeni hányave­tiséget, az elvtelen hajbókolőst min­den idegen előtt. Nincs szükségünk semmi olyasmire, ami összeegyeztet­hetetlen a szocializmus érdekeivel. Kommunista ideológiánk és a szocia­lista fellendülés koncepciója a társa­dalom leghaladóbb elrendezését bizto­sítsa. A szocializmus össznépi politikai bá­zisa, Csehszlovákia testvéri nemzetei és nemzetiségei szilőrd szövetségének megtestesülése a Nemzeti Front, amelynek vezető ereje Csehszlovákia Kommunista Pártja. Az elkövetkező idő­szakban a Nemzeti Frontban tömörü­lő valamennyi szervezetnek fokozott mértékben ki kell vennie a részét a politikai és az eszmei tevékenységből, a kulturális és a társadalmi élet gaz­dagításából, az emberek közti szocia­lista kapcsolatok általános szilárdítá­sából. a gazdaság irányításában és a köz­ügyek igazgatásában az az alapvető út, amelynek követése lehetővé teszi kö­zös nevezőre hoznunk alkotó munkás­ságunkat a szocialista társadalom épí­tésében. Ez egyben kifejezésre juttatja a szocialista ember ama elvitathatat­lan jogát, hogy részt vegyen minden őt érintő kérdés eldöntésében, és egy­ben kötelességét ls, hogy oszthatatla­nul felel nemcsak önmagáért, hanem az egész társadalomért is. Szocialista demokráciánk elmélyíté­sének objektív törvényszerűségei és megfelelő formái vannak, amelyekhez következetesen Igazodnunk kell, mert a társadalom és az ember szocialista (Folytatás a 521. oldalon.) A társadalom összetétele, nemzeteink és nemzetiségeink közeledése A szocialista demokrácia elmélyítése

Next

/
Oldalképek
Tartalom