Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-01 / 149. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottságának tevékenysége és a párt további feladatai l—^M—iiimai ni nr—T—•» (Folytatás a i. oldalról| leti cikkek változatos választékának termelése, és jobban kielégítsük a hazai és a külföldi piac növekvő igényeit. Az élelmiszeripar bővíti a félkészételek előállítását és hozzájárul az elárusítás és a közétkeztetés kulturális és gazdasági színvonalának növeléséhez. A népgazdaság strukturális változásainak végrehajtása főleg a beruházásoktól függ, melyeket a hatékonyság szigorú kritériumai alapján kell fejleszteni. Ez elsősorban megköveteli, hogy teljesebben kihasználjuk a meglevő kapacitásokat, éspedig az elavult termelés intenzifikálásával és korszerűsítésével, azzal a céllal, hogy az eszközöket az egyes ágazatok és a termelés távlati fejlesztésére összpontosítsuk. Ugyanakkor helyesnek tartjuk Elvtársak! A mezőgazdasági termelés fejlesztésének biztosítása továbbra is az elkövetkező évek fő feladatai közé tartozik. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére hozott intézkedéseknek abból kell kiindulniuk, hogy a pártpolitika alapját a mezőgazdaságban két szervezési forma jelenti: az állami gazdaságok és az egységes földművesszövetkezetek. A XII. kongresszus határozatát — hogy a mezőgazdaságot fokozatosan az ipar színvonalára emeljük — továbbra is érvényesnek tartjuk. Ennek az alapvető irányelvnek a lényege a mezőgazdasági termelés intenzifikálása a tudomány segítségével, s a követelményeknek megfelelő mezőgazdasági gépek, berendezések alkalmazásával. Ez a hatékonyabb termelőeszközök alapvető növekedését, a komplex termelési technológia gyorsabb bevezetését, a termelés és a munka sz jrvezésénél az ipari módszerek alkalmazását, továbbá a mezőgazdasági dolgozók életszínvonalának emelését feltételezi. A mezőgazdaságnak a népgazdaság újratermelésében betöltött szerepe, fontossága végeredményben már önmagában megköveteli, hogy a mezőgazdaságunkat megfelelő szintre emeljük. Hazánk lakossága életszínvonalának emelése szorosan összefügg mezőgazdasági termelésünkkel. Hazánk mezőgazdasága fejlesztésének fő útja továbbra is a földnek, a legfontosabb termelőeszköznek, megbecsülése, valamint a növénytermesztés és az állattenyésztés hatékonyságának növelése. A XII. kongresszus óía eltelt időszakban a mezőgazdasági üzemek további konszolidálásával néhány fontosabb mezőgazdasági termékből sikerült növelnünk az árutermelést, ami kedvező hatással volt a növekvő fogyasztás kielégítésére és az élelmiszerpiac megszilárdítására. A mezőgazdasági dolgozók fokozott igyekezetén kívül az is lényegesen elősegítette az árutermelés növelését, hogy a Központi Bizottság jóváhagyta az anyagi-műszaki al«jp bővítését, a műtrágyák juttatásának növelését és a takarmánybehozatalt is a kívánt szintre emelte. Az is lényegesen befolyásolta a mezőgazdasági termelés fejlesztését, hogy növeltük az anyagi érdekeltséget, rendeztük a felvásárlási árakat, bevezettük a premizálást, növeltük az állami mezőgazdasági szektorok béralapjait, javítottuk a szövetkezeti tagok szociális és nyugdíjbiztosítását. A legutóbbi kongresszus óta eltelt időszakban a szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó földművesek anyagi érdekeltségének növelésére évenként megközelítőleg kétmilliárd koronát fordítottunk. A mezőgazdasági termelés növelése terén a legnagyobb gondot az állami gazdaságok és egységes földművesszövetkezetek termelési lehetőségeinek maximális kihasználására fordítjuk. A negyedik ötéves tervben a mezőgazdasági termelést 15, az árutermelést 19 százalékkal növeljük. A javaslatok, melyek az utóbbi években elért fejlődés ütemére épülnek, igényesek ugyan, de feltétlenül szükségesek a társadalmi szükségletek kielégítéséhez. Az illetékes állami és gazdasági szerveknek is ebből a tényből kell kiindulnia. A XII kongresszuson hozott határozatok és intézkedések eredményei, valamint az új tökéletesített irányítási rendszer megteremtik a mezőgazdasági termelés fejlesztésének, gazdaságossága növelésének kedvező feltételeit. A mezőgazdaság fejlesztésénél továbbra is a növénytermesztés növelését helyezzük előtérbe. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sem a mezőgazdasági üzemek, sem a mezőgazdaságnak termelési eszközöket gyártó vállalatok nem szentelnek kellő figyelmet a növénytermesztés és az állattenyésztés színvonalának kiegyenlítésére. A növénytermesztés és az állattenyésztés fejlesztésének összehangolása nemcsak az árutermelés feladatainak teljesítését segíti elő, hanem megteremti az olyan iizumek korszerűsítésének előnybe helyezését, amelyekben állandó és szakképzett törzsgárda van. A lakásépítkezést arra kell kihasználni, hogy biztosítsuk az újonnan épített, eddig még kihasználatlan kapacitások munkaerő-szükségletének kielégítését. Nagyobb figyelmet kell szentelnünk a beruházások növelésének a nem termelési szakaszon és az egészségesebb életkörnyezet kialakításának. Beruházási politikánkkal és a tökéletesebb irányítási rendszerrel el kell érnünk a beruházások és a rekonstruálások magasabb műszaki színvonalát, a gépi beruházások arányának további növelését, a megkezdett építkezések számának csökkentését, és az építőiparban előforduló egyéb hibák megszüntetését. a szükséges tartalékok biztosításának feltételeit is, ami a mezőgazdaság hosszabb időre szóló megszilárdításának az alapja. Ha növénytermesztésben az ország évi átlagtermését vesszük alapul, továbbá az állami alapokba felvásárolt mennyiséget, kiderül, hogy a felvásárolt mennyiséget a szántóföld alig egyharmada termelte. Vagyis a szántóföldnek több mint 60 százaléka, továbbá az összes rét és legelő a tagoknak járó természetbenin, vetőmagon és ültetőanyagon kívül minden termés a takarmányalapot szolgálja. Ez utóbbi területek legcélszerűbb kihasználása feltételezi, hogy a mezőgazdasági üzemek tegyék lehetővé a termőföld leghatékonyabb kihasználását a lehető legnagyobb mennyiségű takarmány és bizonyos tartalékok biztosítása érdekében. A következő években a mezőgazdaság fejlesztése fő irányvonalainak realizálása megköveteli, hogy az anyagiműszaki alapok létrehozásánál minőségi változást érjünk el, s ez mindenekelőtt az ipar és a szolgáltatások feladata. A mezőgazdasági dolgozók azonban nem téveszthetik szem elől, hogy a mezőgazdasági termelés eszközei közé nem csupán az ipartói kapott és a behozatalból származó eszközök tartoznak, hanem mindenekelőtt a föld, továbbá a jó minőségű vetőmagvak és ültetőanyagok, a gazdasági állatok stb., szóval olyan eszközök, amelyeket maga a mezőgazdaság termel. Szövetkezeteink gazdálkodásának fejlesztésénél jelentős tényezővé kell válnia a szövetkezeti demokrácia fejlesztésének. A tapasztalatok bizonyítják, hogy nálunk a szövetkezésnek nagy, eddig kihasználatlan lehetőségei vannak. Maga a szövetkezeti demokrácia is a tagok kezdeményezése kibontakozásának komoly forrása. Megteremti annak kedvező feltételeit, hogy közvetlen viszony alakuljon ki a termelőeszközökhez és a termelési eredményekhez. Egyidejűleg valamennyi szövetkezeti tagnak teljes mértékben tudatosítania kellene, hogy milyen alapeszközökkel gazdálkodnak, s hogy ezek gazdaságos kihasználásával a társadalomnak is tartoznak. Ez nemcsak a mezőgazdasági, hanem a termelő- és fogyasztási szövetkezetekre is vonatkozik. A mezőgazdasági üzemek további, gazdaságilag előnyös szakosításával, összpontosításával, a munkamegosztás elmélyítésével is számolunk, ami a szervezés és irányítás terén megköveteli, hogy az eddigi színvonalat növeljük. Mind a mezőgazdasági üzemeken belül, mind a mezőgazdasági és ipari üzemek között tovább bővül az együttműködés, sőt az utóbbi esetben minden eddiginél szükségszerűbbnek mutatkozik e kapcsolatok kibővítése, méghozzá kétoldalú szerződéses megegyezéssel. Bizonyos, kétoldalú, előnyös feltételek esetében kombinált típusú mezőgazdasági-ipari üzem is létrejöhet. A tudomány és a technika a mezőgazdaságban is egyre inkább termelőerővé válik. Hatását természetesen nemcsak abban kell látnunk, hogy progresszívan megváltoztatja a növénytermesztés és állattenyésztés technológiáját, hanem abban is, hogy a mezőgazdasági üzemekben megváltozik a termelés szervezése és új viszony alakul ki a mezőgazdaság és a népgazdaság többi ágazata között. Ezért — ahogy ezt már a XII. kongresszus is meghatározta — a mezőgazdaságnak az Ipar színvonalára történő emelése nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az egész népgazdaságot érinti. Persze nem feledkezhetünk meg arról, hogy a feladatok megvalósítása az emberekre vár. A mezőgazdaságban az anyagi érdekeltség érvényesítésénél tehát elsősorban azokat a dolgozókat fogjuk támogatni, akik döntő módon befolyásolják a termelés eredményességét. A jutalmazás nagysága a termelési költségektől ls jelentős mértékben függ. A következő években el kell érnünk, hogy lényegesen növeljük a beruházások gazdaságosságát, egyrészt az álló- és forgóeszközök műszaki színvonalának növelésével, másrészt azok gazdaságos kihasználásával a mezőgazdasági üzemekben. Tervünk, hogy a jövőben fokozatosan megszüntetjük a mezőgazdasági és ipari dolgozók élet és munkakörülményei között ma még fennálló különbségeket. A mezőgazdasági dolgozóknak legkevesebb 70 000 lakásegységet építünk, szociális és egyéb intézkedéssel segítjük őket. A mezőgazdaság fejlődése településeink eddigi jellegének megváltozását is közvetlenül befolyásolja. E folyamat rendezésére a párt intézkedéseket fogadott el. Ezt természetesen hosszú lejáratú folyamatnak tartja, ezért komoly hiba, ha a gyakorlatban meggondolatlan és egyoldalú intézkedéseket tesznek, amelyek joggal váltják ki a kisebb falvak lakosságának kritikáját. Érthető, hogy a következő években a lakásépíA népgazdaság helyzete, az a tény, hogy még mindig nem sikerült kiküszöbölni az extenzív fejlődési irányzatokat, indokolttá tette a döntést a tökéletesített irányítási rendszer elvei bevezetésének meggyorsításáról a jövő év elejétől, hogy az egész gazdaságban, és főleg a vállalatokban, nagyobb érdeklődést keltsünk a hatékony termelés és a munka iránt. A tökéletesített irányftási rendszer néhány eive gyakorlati kipróbálásának egy éve áll mögöttünk. Ez év elejétől az új rendszert kiterjesztettük az iparban és az építőiparban. Az új irányítás továbbfejlesztése kétségkívül hatással lesz a gazdasági fejlődés egészségessé tételére, de ez nem jön magától, jelentős mértékben elterjedtek olyan helytelen elképzelések, hogy a tervszerű irányítás tökéletesített rendszerének bevezetésével már minden radikálisan megváltozik, hogy a vállalatok tetszés szerint meghatározhatják az árakat, hogy nagy legyen a nyereségük, hogy a bérek automatikusan növekedni fognak. Tudatosítanunk kell, hogy csak akkor számíthatunk sikerre, ha az irányítási szervek az új rendszer szellemének megfelelő gazdaságpolitikát folytatnak, és ha minden irányítási fokon megalkuvás nélkül megoldjuk a nézeteltéréseket és konfliktusokat, amelyek az új Irányítás érvényesítésével keletkeznek. Például a tervkészítést és tervteljesítést kötekedések, túlhajtott követelések, tartalékok elkendőzése és hasonló módszerek kísérték sok éven keresztül, valamennyi irányítási fokon. Szokás lett ebből, amit nem olyan könnyű elhagyni, ami azonban ellenkezik a tökéletesített irányítási rendszer elveivel, gazdasági módszereivel és szabályaival. Teljes érvényesítésük a vállalatok munkaeredményeitől függően pozitív, de negatív hatással lehet. Ezután már nem lesz úgy, mint eddig, hogy a rosszul gazdálkodó vállalatok eredményeit a jó gazdálkodóké rovására kiegyenlítik. A nézeteltérések és ellentétek másik lehetséges forrása a dolgozók anyagi érdekeltségének következetes érvényesítése. A múltban nivellizációs irányzatok érvényesültek a munka díjazásában, most azonban nagyobb eltéréseket kell kialakítani az átlagbérekben személyenként, de a vállalatok és üzemek között is, az elért eredmények, a munka bonyolultsága, minősége és fontossága szerint. A saját eszközökből és hitelből történő beruházások finanszírozása növeli a vállalatok felelősségét a beruházások hatékonyságáért. A nem hatékony és fölösleges beruházósoknak alacsonyabb vállalati jövedelem lesz a következménye. Azzal, hogy életbe lépett a termelői árak és a piaci árak közeledését szolgáló módszerek rendszere, a termelés fokozatosan a hazai és a külföldi piac nyomása alá kerül. Mindezt szem előtt kell tartanunk és azzal kell számolnunk, hogy az új helyzet új, és sokkal nagyobb igényeket támaszt a gazdasági szervezetekkel, állami intézményekkel, a Nemzeti Fronttal, a szakszervezettel és a pártmunkával szemben. A tökéletesített irányítási rendszer gazdaságilag igazságosabb és így behatóbb vállalati anyagi érdekeltségi rendszerhez fűződik. Arról van szó, hogy a vállalatok valóban saját magukra dolgozzanak, hogy csak akkor érjenek el magasabb jövedelmet, ha növelik a műszaki és gazdasági színvonalat, olcsóbban termelnek és tökéletesebb termékeket kínálnak. Az első lépést a vállalati érdekeltség új értelmezésének jegyében ebben az évben tettük meg. Eltávolítottuk a tésre és a közművesítésre fordított eszközöket elsősorban a nagyobb falvakra összpontosítjuk, olyanokra, amelyek egy-egy vidék gazdasági, társadalmi központját alkotják. Ez persze semmiképpen nem jelenti azt, hogy a kisebb falvakat kihalásra ítéljük, vagy nem engedjük meg, hogy az ottani lakosok családi házat építsenek. A víz mind népgazdasági szempontból, mind a lakosság ellátása szempontjából egyre lényegesebb tényezővé válik. A víz jelentőségét és a vele való célszerű gazdálkodás szükségességét, jelentőségét már a Vízgazdálkodás Központi Igazgatóságának létrehozásával is hangsúlyoztuk. Tény, hogy ma is kevés a vizünk, s a következő években még többre lesz szükségünk. Ezért sürgetően előtérbe lépnek azok a szükségszerű intézkedések, amelyekkel a víz lehető leggazdaságosabb felhasználását szorgalmazzuk, ilyenek a víztartályok építése és a víz alapvető tisztasága megjavításának érdekében hozott intézkedések. direktív bérmutatókat és a mennyiségi tervmutatók teljesítése szerint törté'.iö béralapmerítést, és előre meghatározott szabályok érvényesülnek a vállalatok jövedelmének elosztásában az állami költségvetés és a vállalatok között. Az eredmények azonban egyelőre nem elégítenek ki bennünket, főleg az állami költségvetési befizetések rendszerét illetően, amely eddig tökéletlen. Mivel ma még a korábbi irányítási rendszer számos eleme érvényesül, nem tűntek el a spekulációk sem a tervkészítés körül, és olyan jelenségek, mint a tartalékok elkendőzése, a központi eszközök licitációs kikényszerítése és ehhez hasonlók, ami csökkenti a tervnek, mint az irányítás alapeszközének funkcióját. Nyilvánvaló tehát, hogy az új intézkedések deklarálása még nem biztosítéka a fordulatnak, s hogy az irányítás tartalmi változásainak helyes értelmezésében elmaradnak mind a központi szervek, mind a vállalatok. E problémák megoldása megköveteli, hogy tudományos irányítás érvényesüljön minden területen, az államigazgatástól kezdve a vállalaton és üzemen belüli irányításig. A központi szerveknek körültekintőbb politikát kell folytatniuk és eszközöket kell biztosítaniuk a társadalmi szükségletekre úgy, hogy a vállalatok megérezzék: az új irányítási rendszerben a kezdeményezés és mindenirányú tökéletesítés valóban kifizetődik, mert nagyobb jövedelmet biztosít. Államunk gazdaságpolitikája szigorúan büntetni fogja a gazdasági elmaradottság minden megnyilvánulását. Csak az egész társadalom javára szolgálhat az, ha a magas műszaki és gazdasági színvonallal rendelkező vállalatoknak jobb fejlődési távlataik lesznek és dolgozóikat nagyobb jutalmazásban részesítik. Gazdaságunk olyan helyzetben van, amely megköveteli, hogy határozottan felszámoljuk a gazdasági elmaradottságot, legyen bár ennek oka a műszaki elmaradottság, vagy elmaradottság a termelés szervezésében, amelynek következtében nem használják ki a termelési eszközöket és a munkaidőt. Számos ágazatban van munkaerőhiány, s ezért nem engedhetjük meg a munkaerők célszerűtlen lekötését. A tökéletesített irányítási rendszer gyorsabb bevezetése attól függ, hogyan sikerül megoldani az árkérdést. Még mindig vannak olyan elképzelések, hogy az új feltételek között a monopoltermelők diktálják az árakat, s így kedvezőbb feltételeket teremtsenek jövedelmünk növelésére. A valóságban fordítva áll a dolog, az árnak meg •kell határozni a költségek társadalmilag megengedhető magasságát, egyik vagy másik termék esetében. A központi irányítás szerveinek éppen ilyen árpolitikát kell érvényesíteniük a vállalatokkal szemben. Már abból is látható, amit eddig elmondtam, hogy növekednek az igények a központi szervekkel szemben a gazdaságpolitika megvalósításában. Az ármozgás ellenőrzéséről, az árszint stabilizálásáról, az árspekuláció megakadályozásáról, a szállítók monopolhelyzetükkel való visszaélés ellen hozott intézkedésekről stb. van szó. De a terv és a piac egységének helyes érvényesítéséről is, gazdaságunk arányos fejlődésének, a társadalmi-gazdasági célok megvalósításának érdekében. A tökéletesített Irányítási rendszert fokozatosan bevezetjük társadalmunk egész anyagi szférájába. Az egész népgazdaságban érvényes alapelvek szerint változásokat fogadtunk el a mezőgazdaság tervszerű írá(Folytatás a 6. oldalon.) A mezőgazdasági termelés fellendítése Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése