Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-25 / 173. szám, szombat

ségesek légitámadásai romhalmazzá változtatták a gyárat. Később a győ­zelmesen előnyomuló Vörös Hadsereg vonult át a városon. A „Kedzierzyn" nitrogénművek kró­nikája újabb adatokkal bővült: O 1954-ben üzembe helyezték a nit­rogéntrágya-részleget, • 1965-ben az országos nitrogéntrá­gya-gyártás 60 százalékát Kedzierzyn adta; gyártmányainak minőségét tekint­ve a lengyel vegyiparban megszerezte a második helyet. Kedzierzynben mindent alapjától kezd­tek építeni, s ami a legfőbb: korsze­rűségre törekedtek. Az üzem fejlődé­sével párhuzamosan szükségét érezték annak, hogy teljes mértékben érvénye­sítsék a technika vívmányait. E téren csak azok kezdeményezhettek, akik el­méleti ismereteiket gyakorlati tapasz­talataikkal párosították. Itt is a vég­zett főiskolai hallgatókban reményked­tek. A nyugati területeken Wroclawban, Gliwicén és Gdanskban van műszaki főiskola, s ezeknek végzett hallgatói beváltották a hozzájuk fűzött reménye­ket. Nagy szaktudású fiatal mérnökök jöttek Kedzierzynbe, s az üzem lehető­séget adott nekik a gyors pályafutásra. E lőfordul, hogy egy riporter jegy­zeteiben, amelyek általában tar­ka mozaikképként tükrözik egy nagy ország életét, mind gyakrabban tűn­nek fel hasonló feljegyzések. Szembe­tűnően kezd kidomborodni a nagy mo­zaikkép új része: a vezető posztokon egyre gyakrabban találkozunk harminc­évesekkel, már a népi Lengyelország­ban nevelkedett nemzedékkel. A ripor­ter az új nevek mellett a születési évszámot is kénytelen feltüntetni... KEDZIERZYN Kedzierzyn 25 ezer lakosú város a Gliwice-csatorna mentén. A csatorna a felső-sziléziai iparvidéket és a ha­józható Odera folyót köti össze. A vá­ros közelében 27 évvel ezelőtt kapu állt ezzel a felirattal: „Arbeit macht frei". Őrtornyok, szögesdrót. Minden hajnalban a foglyok tömegei indultak munkába. Az I. G. Farbenindustrie konszern újabb vegyiüzemet rajzolt Európa térképére, hogy ezzel is növel­je a harmadik birodalom erejét. Az építkezés a háború végéig sem fejező­dött be, de a termelést mégis elkezd­ték. Igaz, nem sokáig folyt. A szövet­LENGYELORSZÁGI P f PO RT zott, köztük 83 mérnök és technikus fölött rendelkezik, ö a legidősebb ve­zető, 38 éves, és nemcsak mérnök, hanem üzemgazdász is. Becsvágya az export növelése, ami a legnagyobb igé­nyeket támasztja a lengyel vegyipar­ral szemben. E cél elérésének útja: a lehető legjobb minőség, a lehető legki­sebb költséggel. Jakubowicz és munka­közössége kitartóan halad e cél felé. . Konkrét eredmények: Angliával, az NSZK-val, Skandináviával, Jugoszláviá­val kereskednek, s az üzletfelek tálium­oxidot, formaiint stb. vásárolnak Ked­zierzynben. JAN ZAWADA mérnök érdeméből a kedzierzyni formaiint sokkal gazdasá­gosabban állítják elő. Zawada, az ész­terek és a formalin kibővített gyártási részlegének vezetője kidolgozta a ter­melési ciklus újítását. JER­ZY KOWALIK mérnök és magiszter, egy másik har­mincéves a formalingyártás jobb technikai megoldását dolgozta ki. Ö dolgozta ki a műanyaggyártó részleg műszaki berendezésének do­kumentációját is. Az ő ter­vei szerint rendeztek be egy vegyipari üzemet Lengyelor­szágban, legutóbb pedig Ju­goszláviában. KONŠTANTY CHMIELEW­SKI mérnökről és magisz­terről, ammóniákgyártási szakemberről még sokat fognak Imi. Most éppen azon dolgozik, hogy a kok­szot, mint alapanyagot föld­gázzal helyettesítsék. Dr. WACLAW HENNEL mérnök ammóniákszintetizálási ötle­te, valamint a táliumoxidok gyártására szolgáló reakto­rok szerkesztésén végzett munkássága külföldön, fő­ként Angliában nagy feltű­nést keltett... A fiatal végzett főiskolá­sok Kedzierzynben jól tet­ték le a gyakorlati vizsgát. Nagy lehetőségek nyíltak a a fiatalok egyéni képességeinek érvé­nyesülésére és kibontakozására. Ked­zierzyn igaz csak egy város, de álta­lános társadalmi jelenséget illusztrál. AZ ÚJ SZÓ SZÁMÁRA ÍRTA: M. JANICKI A fiatalok nem szalasztották el az al­kalmat, s ma harmincévesek irányítják a kedzierzyni vegyiműveket. ÜZEMI ARCKÉPCSARNOK A nagy gépezet komolyabb üzemza­varok nélkül, csikorgás nélkül műkö­dik. Ez a fiatal vezetők maximális erő­feszítésének az eredménye. BOLESLAW SKOWROŇSKI mérnök, üzemi főtechnológus 25 éves sportember benyomását kelti. Döntő szava van min­den technológiai kérdésben, társfe a beruházásokért, a külföldi együttmű­ködésért. Oj gyártási módszerek kidol­gozásáért állami díjjal tüntették ki. ANDRZEJ JAKUBOWICZ magiszter és mérnök a szerves kémiai gyártási osz­tály vezetője: 14 rénzleg, 700 alkalma­KEDZIERZYNI TORNYOK gaa&tKEDÉs — Szudánba, Khartúmba utazik? Igen. Akkor javaso­lom, hogy éjjel érkezzék. — Értetlenül fogadtam szudáni diplomata ismerősöm taná­csát. — Nem mindegy? — De mennyire, hogy nem. Kü­lönben majd meglátja. Tudja, az első benyomások maradnak meg a legtovább az emberben. Nem szeretném, ha kellemet­len, vagy hogy pontosabban fejezzem ki magam, túlságo­san „forró" benyomást sze­rezne Khartúmról mindjárt a kezdet-kezdetén. Erre a tanácsra gondoltam, amikor éjjel két órakor ki­szálltam a repülőgépből Khartúm közelében. A tizen­öt-húszperces út a város szí­vébe valósággal felüdített. A Nílus-parti fák alatt döcö­gő kocsi ablakán kellemes szellő fújdogált be. — No, — morfondíroztam — ez lenne az a meleg éghaj­latáról híres Szudán? Hiszen itt sokkal hűvösebb van, mint Nyugat-Afrikában. Éltem azonban a gyanúper­rel és nem engedtem át ma­gam teljesen az álmodó vá­ros első varázsának. A taxis, mintegy kárpótlásképpen a dupla tarifáért, kézzel-lábbal magyaráz. Többnyire arabul, mert angolul csak néhány szót tud. Annyit azonban ki­hámozok szóözönéből, hogy most a Kék Nílus partján va­gyunk. A felélik tornyosuló hatalmas fákat valamikor ré­ges-régen még Kitchener tá­bornok ültette. Erről az an­golról sok rosszat feljegyzett a történelem, de azt kevesen tudják róla, hogy neki jutott eszébe először, fákat is lehet ültetni a Nílus partján. A ta­xis ennyit tud róla. S tiszteli érte. Azt nem tudja, hogy Ki­tchener vezette az angol egyiptomi haderőket, amelyek a törökök kiűzése után ismét gyarmati sorba taszították Szudánt. Honnan is tudná, hiszen írni-olvasni sem taní­tották meg. Hányszor teszi meg az utat Kitchener fái alatt, a Nílus partján, anél­kül, hogy tudná, mennyi vért és szenvedést látott a Kék- és a Fehér-Nílus, hogy csu_ a 14 éven át tartó „folyam háborúban" több mint 300 000 szudáni vérzett el. Éjszaka van. Az ég mil­liárdnyi csillagának szőnyege alatt álmosan és sejtelmesen nyújtózkodik a Nílus, a világ egyik leghosszabb folyója. Partmenti bokrai és fái alatt emberek heverésznek. Először azt hittem, fedél nélküli sze­gények, vagy munkanélküliek. Csak több napi szudáni tar­tózkodás után jöttem rá, hogy lakásaikból menekültek a fo­lyó hűs partjára. A szállodába érve félórát kell várnom, amíg előkerül az éjszakai portás. Talán ő is a Nílus partján aludta nem hivatalos álmát? — Milyen szobát paratmsol? Természete­sen légkondicionáltat. Ez drá­gább, de majd meglátja,hogy mennyire szükség van rá. Meg is láttam. Teljes erővel zúdul be szobámba a légkondi­cionáló hideg levegője, s még a mennyezeti ventillátor is ész nélkül forog. Amikor azonban belezuhanok az ágyba, úgjj érzem, mintha „előmelegített" lepedőbe csavartak volna. Forró az ágy, és lángolnak a falak. A napközben beszívott meleget most adja ki a lég­hűtött szoba. Ádázul vetélke­dik egymással a meleg és a hideg. S legnagyobb elképedé­semre a technika marad alul. Hol van már a Nílus-parti sé­tány kellemes hűvössége? Mi­re álomba szenderedek, már hajnalodik. Felkel a nap, liogy forró pásztáival elárasz­sza Khartúmot, ezt a megté­vesztően sokarcú várost. Árnyékban 43 fok Napközben éppen csak any­nyira futja energiámból, hogy néhány hivatalos látogatást tegyek és elolvassam az új­ságokat. Nem mindegyiket, mert a legtöbb lap arab nyel­ven jelenik meg. Mire elhatá­rozom, hogy jegyzetfüzetet, képeslapot vásárolok, zárva vannak az üzletek. Mi az ör­dög. Ezek talán éjjel dolgoz­magyatáz­miközben elém tesz egy hét decis pohár citromlevet. — Igya csak meg. jól megcuk­roztam. Ez a legnépszerűbb ital Szudánban. Mármint azok­nak, akik nem bírják a sze­szesitalt. Mondjuk a datolya­pálinkát. — Tizenkettőtől ha­tig nem talál nyitott üzletet. Ilyenkor alszik a város. Ma­gának is ajánlom. Ha estére friss akar lenni. Látta már a mai úisáaot? Ma 43 fok Cel­sius van. Árnyékban termé­szetesen. Napon talán meg sem lehetne mérni. Nem bír­ná ki a hőmérő. Este hatkor azonban szellő kerekedik a Nílus felől, és elkezd élni, lélegzeni a város. Este nyu­godtan és kényelmesen bevá­sárolhat. Megfogadom az okos taná­csot, és így rendezena t>e éle­temet arra a Itst hétre, i^íg Khartúmban Vftgyok. Mítk Bármerre járok, mindenütt Afrikában szokatlan szívé­lyességgel fogadnak. Minisz­tériumban, postán, üzletben és hivtalban, először nem ázt kérdezik meg, mit akarok, hanem azt, hogy mit paran­csolok. — Törökösen készített feketét kísérőnek jeges víz­zel? Hűs citromlét, avagy málnaszörpöt? Itt ez a szo­kás. A vendég számára illik kellemessé tenni a látogatást. Hanem a legmeglepőbb szá­momra az, hogy bármit ké­rek, halogatás nélkül elinté­zik. — Szeretne sajtóigazol­ványt? Kérem várjon néhány percet, és máris kész. Addig is parancsol még egy kávét? így húzzák ki a hivatali ka­nosszajárás méregfogát, és adnak minden külföldinek ta­nulságos leckét a szudáni vendégszeretetről és az afri­kai humanizmusból. S Ilyen tekintetben szinte páratlanok Afrikában A fátyol alatt rúzs KORAEST J HÜSÜLÉS A PARKBAN (A szerző felvétele) Fittyet hányva a tűző me­legnek, fáradhatatlanul járom a várost. Fényképezek, taxi­sokkal alkudok és emberek­kel ismerkedem. Kedvesek, nyílt szívűek és leírhatatlanul barátságosak. Vagyis egysze­rűen — szudániak. Újságíró barátaim eleve figyelmeztet­tek, vigyázzak a fényképezés­sel. A szudániak nem szere­tik, ha rájuk irányul a len­cse. Lehet. De úton-útfélen megállítanak az emberek, idő­sebbek és fiatalok, és meg­kérnek, fényképezzem le őket. A nők természetesen nem. Arcukat fekete fátyollal eltakarva lebegnek a bágyasz­tó forróságban. Időnként elő­villan a fátyol mögül egy­egy csinos, mosolygós arc. Meglepetve látom, hogy a fá­tyol alatt rúzsos az ajak, és a fekete köpenyszerű öltöny jól szabott, színes ruhát rejt a világ, vagy inkább a férfiak kutató szeme elől. Khartúm forró öleléssel szo­rít magához napközben. De éjszaka hűvös simogatással kárpótol a nappali gyötrel­mekért. Khartúm nem olyan város, amelyet első pillantás­ra meg lehet szeretni. De né­hány napos tartózkodás után már otthon érzem magam. Következik: 2. DÉL PROBLÉMÁJA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom