Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-24 / 172. szám, péntek

A nemzeti bizottságok feladatai a XIII. pártkongresszus után Az Oj Szónak nyilatkozik. ANTON ŤAŽKÝ felvtárs, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke A CSKP XIII. KONGRESSZUSÁNAK határozatai a nemzeti bizottságok munkájában is alapul szolgálnak körzetük gazdasági és kulturális életének fejlesztésére. A nemzeti bizottságok vezetőinek, tagjainak, az ott dolgozó komriiunistáknak halaszthatatlan feladata a jelenlegi időszakban: gyorsan, alaposan megismerkedni a XIII. pártkongresszus határozataival és a nemzeti bizottságok küldetéséről, feladatairól szóló következtetéseivel. A pártkongresszus határozata a nemzeti bizottságok címére kimondja: „A párt jelenleg a nemzeti bizottságok legfőbb feladatának tekinti a gazdasági és kulturális élet fejlesztéséről, az életkörülmények megjavításáról, a lakosságnak nyújtandó szolgáltatások bővítéséről, a mezőgazdaság jelentős fellendítéséről történő gondoskodást. A nemzeti bizottságoktól aktív tevékenységet vár az élet minden szakaszán. Éppen ezért a jövőben tovább erősíti a nemzeti bizottságoknak, mint állami és társadalmi rendszerünk alappilléreinek hatáskörét, jogkörét a szocialista demokrácia fejlesztése, szocialista társadalmunk irányítása terén ..." Pártunknak a nemzeti bizottságok munkájával kapcsolatos állásfoglalásából következik, hogy a nemzeti bizottságoktól nagyon felelősségteljes és következetes munkát vár kulturális és gazdasági politikájának megvalósítása során. Teljes joggal, hiszen a nemzeti bizottságok, mint az államhatalom népi szervei, mindennapos tevékenységükkel legjobban megteremthetik a lakosság elégedettségének feltételeit. A nemzeti bizottságokban csaknem 241 ezer képviselő tevékenykedik. Ennek közel egytizede a mi kerületünkben dolgozik. További néhány tízezret tesz kí azoknak a száma, akik a nemzeti bizottságok segédszerveiben mint aktivisták, vagy bizottsági tagok gyakorlati tapasztalataikkal, szakképzettségükkel segítik a nemzeti bizottságokat konkrét nevelő, tervező és irányító munkájukban. VÉLEMÉNYEM SZERINT a CSKP XIII. kongresszusa határozatainak tanulmányozásánál tudatosítanunk kell, hogy a tervrajzát az eredeti koncepció alapján már el is készítették. Ez magában sok milliós kiadást jelent. A laikus is könnyen megérti, hogy egy gyár alapítása — a már említett többletkiadáson kívül is — olyan létesítmények építését teszi szükségessé, amelyek nem kellenének, ha az építendő üzemet egy már meglevő, a termelés szempontjából vele összefüggő gyáregység mellé építenék. Ilyen létesítmény például az iparvágány, a hőtermelő részleg, a külön villanytelep, az irodaház. Ezek a létesítmények itt Párkányban már mind megvannak, illetve épülnek. Ezek a végtermék készítő részleg szükségleteit is ki tudják elégíteni. Kár, hogy ilyen természetes és logikus dolgokat évekig kellett bizonygatni. — Hogy bebizonyították, az összefügg az új gazdasági irányítás szellemével? — Erről csak ennyit: ha ma egy-egy új beruházás megvalósításáról tárgyalok, elsősorban azt kérdik tőlem, az új részleg beruházási összege mennyi idő alatt térül vissza A papír impregnáló üzemrész esetében, mert a felettes szervek valóban a tényeket vették figyelembe, nem volt nehéz igazunkat bebizonyítani. Hiszen az ipari trösztök ma világszerte arra törekednek, hogy egy-egy termék előállítása egy üzemen belül, zárt technológiai folyamatban történjék. Miért Párkányban? Járek mérnök kitekint az ablakon és az egyik állványon dolgozó ácsra mutat. — A gyárépítéssel kapcsolatban azonban még ma is érik párt által a nemzeti bizottságok elé kitűzött feladatok teljesítése minden nemzeti bizottság vezetőjétől, képviselőjétől' megköveteli a határozatok alkotó és céltudatos alkalmazását választókörzetük feltételeinek megfelelően. Továbbá megkívánja a városokban és a falvakban élő tömegek nézeteinek és cselekedeteinek egybehangolására irányuló törekvés elmélyítését. Helyes lesz, ha a pártkongresszus határozatainak helyi adottságaink szerinti alkalmazásánál a feladatokat megosztjuk hosszú lejáratúakra és olyanokra, amelyek teljesítése nem tűrhet halasztást. Ezt azért tartom szükségesnek, mert csakis a sürgős tennivalók felismerése és folyamatos teljesítése útján tudjuk biztosítani a távlati tervben foglalt feladatok sikeres végrehajtását. Mondjuk meg őszintén, mit érnének a szépen összeállított távlati tervek például a mezőgazdaságban, ha a szövetkezetek és az állami gazdaságok elhanyagolnák az agrotechnikai határidők betartását, ami nélkül a hektárhozamokat sem lehet növelni! Ugyan ki hinné el, hogy a helyi párt- és államhatalmi szervek megtárgyalták és adott körülményeiknek megfelelően érvényesítik a XIII. pártkongresszus határozatait, ha határukban a kapásnövényeket túlnőtte a gaz és dudva, vagy rétjük kaszálatlan. Tapasztalataink bizonyítják: nem az a jó gazda, aki sokat beszél és ígér, hanem az, akinek az udvarán és földjein rend uralkodik. Bármennyire is egyszerűnek tűnik, az igazság az, hogy a szocialista építésben nagy eredményeket csak az egyének és a munkaközösségek alkotó, szorgos munkájával érhetünk el. Ezért mindannyiunknak a népgazdaságirányítás új elveinek gyors gyakorlati alkalmazásán s ennek közvetítésével a társadalmi igények minél tökéletesebb kielégítésén kell fáradoznunk. A XIII. pártkongresszus után meddő próbálkozás lenne a gazdasági életünk fejlesztésével járó felelősséget másra hárítani. Pártunk nagyon világosan és érthetően arra figyelmeztet bennünket, hogy mindannyian tevékenyen munkálkodjunk a szocialista építés kellemetlenségek az embert. Ezek azonban már csak apró tűszúrások a régiekhez képest. Látja? Ez az egyszerű mesterember életében soha nem avatkozott bele — mert nem is ért hozzá — a közgazdasági problémákba. Ha már ő is meghányja-veti, érdemes-e itt Párkányban papírgyárat építeni? Sajnos a hozzá nem értők és a rosszakarók a közvéleményt nem egyszer megtévesztik. Van, aki biztos forrásokra hivatkozva „informálja" munkatársait, ismerőseit, hogy a cellulózgyár megindulása után a Duna egész halállománya kipusztul. Az ember külön-külön mindenkinek nem magyarázhatja meg, hogy a gyár építésével egyidőben az üzemben országos viszonylatban is egyedülállóan korszerű víztisztító berendezést szerelünk fel. És azt sem mindenki tudja, hogy itt Párkánynál a Duna másodpercenkénti vízáteresztése normális vízállásnál több mint háromezer köbméter. Ebből az irdatlan mennyiségből mi másodpercenként mindössze egy köbméter vizet használunk fel. Beszélik az emberek, hogy nincsenek Itt erdőségek, a gyárnak messze van a nyersanyagbázisa. Kevesen tudják, hogy az épülő üzem fő nyersanyaga nem a fa, hanem a papír és textilhulladék lesz. És a gyár koncepciójának bírálói azt sem tudják, hogy a későbbi fő külkereskedelmi partnereinknek a balkáni országokba és Ausztriába a Duna hátán milyen olcsón szállíthatjuk termékeinket. A mérnök a falon függő térkénre tekint és mutatóujjával körülhatárolja a már beépített területet. feladatainak teljesítésén, elsősorban a termelésben. Az utóbbiaknak színvonalát a szocialista társadalom fejlesztése és az életszínvonal növelése szükségleteinek megfelelően kell fokoznunk. A KÖVETKEZŐ IDŐSZAKBAN a nemzeti bizottságokra háruló feladatok nem könnyűek, de társadalmi szempontból fontosak s ezért dolgozóink ellenőrizni fogják teljesítésüket. Ojból hangsúlyozni kívánom, hogy nemzeti bizottságaink döntő fontosságú feladatai közé tartozik: a szolgáltatások terjedelmének, minőségének fejlesztéséről, a jó életkörülmények megteremtéséről, a lakások építéséről és karbantartásáról, a mezőgazdasági földterületek kihasználásáról stb. való gondoskodás. A kongresszusi határozatok teljesítése érdekében kifejtett tevékenységünk közepette se feledjük, hogy az, aki irányít, szervez, az ellenőrizni is köteles, és aki ellenőriz, az segít is. Erre a segítségre a mi vonalunkon elsősorban az alsóbb fokú nemzeti bizottságoknak van szükségük, melyekre megnövekedett gazdasági önállóságuk folytán — amit a XIII. kongresszus is teljes mértékben pártolt — igen jelentős feladatok hárulnak. Kerületünkben ehhez tartjuk magunkat... Feldolgozta: KULIK GELLÉRT Szépítik a falut Hazánk többi községéhez hasonlóan Fegyvernek is jelentős változáson ment át az utóbbi években. Oj utcasorok nőttek ki a földből; az utolsó húsz év alatt több ház épült a faluban, mint azelőtt talán egy egész évszázad alatt. Sajnos azonban, az utcák (a járda és a kocsiút egyaránt) sok helyütt nagyon rossz állapotban vannak. Ezen akar most segíteni a község lakossága. A faluszépítési akció keretében eddig már két ízben szerveztek vasárnapi brigádmunkát. A szorgalmas munkáért minden részvevő dicséretet érdemel. VERES VILMOS, Nyír — A cellulózgyár építésének második fázisát hatvannyolcban kezdjük meg. Nem akarok jövendőmondó lenni, de azt hiszem, nem túlzás, ha azt állítom, hogy ez a terület — éppen kedvező fekvése, a Duna vízbősége miatt a vegyipar számára később még ugyanazt jelenti, mint gépiparunk számára Plzeň . .. Bátorság Egyik külföldi újságíró kollégám jó két hónapja azt kérdezte tőlem, tudnék-e neki olyan vállalatot mutatni, ahol az ipartelepítés, a fejlesztés már új utakon, a gazdasági érvek állandó figyelembe vételével halad. Azt válaszoltam, hogy az új irányítási rendszer még meglehetősen rövid keletű, így gyökeres változást még nem hozhatott. Tévedtem. Párkányban például az új szellem, az új légkör már meghozta gyümölcsét. Itt már nem kell bizonygatni, hogy a kétszerkettő négy. A párkányi papírgyár építésének élén ma olyan emberek állnak, akik igazuk tudatában, ha kellett, kierőszakolták a „happy endet". Bebizonyították, hogy a tények, az igazság egyik felének semmibe vevésével a legkorszerűbb gyár is csak félgőzzel dolgozhat. Az ilyen „happy end" elgondolkoztatja az embert. Elsősorban azt juttatja eszünkbe, milyen szükség van ma az őszinte, bátor emberekre. És hogy a múltban a logika fejtetőre állítása hány igaz kezdeményezést futtatott zátonyra. TÓTH MIHÁLY BALESET A S.-tér és az Sz. utca sarkán történt az eset. Délután huszonöt perccel hat előtt. Ezt pontosan tudom, mert bent üldögéltem a bisztróban, s két korty feketekávé között épp az órámra pillantottam. Akkor érte fülemet a tompa puffantás, vagy inkább robbanásszerű hang. Lehet, hogy pont annyi idő volt. De az is lehet, hogy öt percet késett, vagy sietett az órám. Ezt sose tudja az ember. Egyébként ez nem is fontos. A vizsgálat szempontjából csak az a fontos, ki szegte meg a közlekedési szabályokat... Szemközt ültem az ajtóval, s kibámultam az utcára. Magát a balesetet nem láttam, csak a robbanásszerű zajra lettem figyelmes. Csakhamar egy négykézláb kúszó fiatalember jelent meg az ajtó keretében. Előbb csak a feje. Makrancos, szőke hajzat borította. Fel akart tápászkodni. Mikor felpillantott, láttam, hogy a bal szemöldöke felett vérző, vágott seb éktelenkedik. A járda felé kúszott. Lassú, végtelennek tűnő mozdulatokkal tette meg az alig két méternyi távolságot. Feje után megjelent a válla, aztán a dereka, fara, erőlködő lába. Minden mozdulata a vágóhídon letaglózott borjú vergődésére emlékeztetett. Kirohantam az utcára. Csak a nagy csődületet láttam, közte két egyenruhás rendőrt. A fiatalembert közben valaki feltámogatta, s oldavást a lámpavasnak támaszkodva álliogált most. Vérzett a homloka, de nem törődött vele. üres tekintettel bámulta az utcát, de nem hiszem, hogy bármit is felfogott volna abból, ami történt. A csődületből több hang vízért kiáltozott. A bisztró ajtajából a pincér egy nagy söröskancsót nyújtott oda a legközelebb állónak. Kézről kézre adták az edényt. A csődületben egy pillanatra rés támadt, s láttam, hogy a lábszárakkal kerített kis aszfalt szigeten egy harminc év körüli férfiember hever. Sápadt arca az égre meredt. Egyik lábán vér áztatta át a nadrágszárát. Rövid ujjú inge is csupa vér volt. Most már nem emlékszem a jobb, vagy a bal vállán sebesült e meg. Egy éltes asszonyka anyás mozdulattal a feje alá tette a karját. Sötétmintás barna műselyem ruhát viselt. A karja meztelen volt. Szánakozva megemelte az eszméletlen férfi fejét. Bal kezében nedves zsebkendőt szorongatott. Azzal mosogatta a férfi arcát és meztelen mellét. A csődület megint összezárult. A rendőr dühösen kiáltozott. — Menjenek az úttestről. Mi keresni valójuk az úttesten?! Alig figyelt rá valaki. Asszonyok és férfiak mohó kíváncsisággal vették körül a baleset színhelyét. Lábak, vállak, lejek erdeje nőtte körül az eszméletlenül heverő áldozatot. Nem volt ebben a tolakodásban, se szánalom, se segítő szándék, csak mohó kíváncsiság. Megszégyenülve eloldalogtam a csoportosulástól. Oda ahhoz a villanypóznához, amit a szőke motorkerékpáros támogatott. Tulajdonképpen ketten voltak. Még egy fiatal, tizennyolc éves suhanc állt mellette. Ennek szemmelláthatóan semmi baja se esett, de épp olyan üres tekintettel bámulta az utcát, mint idősebb társa. A motorkerékpár ott hevert a kövezeten. A fényszóró üvege és a szélvédő üveg darabokra tört. Az Idősebb motorkerékpáros elvesztette az egyik szandálját. Mezítláb tipródott az üvegszilánkok közt. Vérzett a lábujja. Ügy látszik, észre se vette. A motorkerékpárral és a két epsegben maradt motorkerékpárossal senki se törődött. Hiszen távolabb, a kövezeten a világ legizgalmasabb drámája zajlott le. Az a vadidegen, ismeretlen férfi talán haláltusáját vívta. Az esemény egyetlen szemtanúja, egy nyápic kis emberke a tér sarkára szorulva magyarázta az esetet az egyik rendőrnek. — A motorkerékpár onnan jött, az Š. utcából. Ez meg itt úgy látszik a villamosra sietett. Kilépett az úttestre. Ebből az irányból, az Sz. utcából. Hű, micsoda szaltó mortálé volt. A motorkerékpár bukfencet vetett a levegőben. Ez meg elterült a kövezeten ... Nem bírom az irgalmatlan tömegjeleneteket. Visszamenekültem a bisztróba és elfoglaltam előbbi helyemet. Ogy se tudok segíteni a dolgon, s nem vagyok hajlandó tülekedni csak azért, hogy lássam egy szerencsétlen ember vergődését. Egyébként is, meg kell fizetni a kávémat. Talán két-három percig üldögéltem, de a pincér most nem törődött velem. Ott állt az ajtóban, s figyelmét teljesen lekötötte az utcán lejátszódó jelenet. Nem bírtam tovább a tétlen üldögélést. Megint kirohantam az utcára. A tömeg már szabaddá tette az úttestet, s a járdára szorult. Az egyik rendőr a baleset színhelyének vázlatát rajzolta jegyzettömbjébe. A másik a járda szélén ácsorgókat szorította beljebb a háztömb fala felé. Úrámra pillantottam. A zuhanás óta eltelt csaknem tíz perc. Néztem a felelőtlen kíváncsiságtól űzött, zsúfolódó embereket, és abban a pillanatban feltámadt bennem a gyanú, hogy valami fontosról megfeledkeztek ... A rendőr karjára tettem a kezem: — Mondja, hívta már valaki a mentőket? — A mentőket... — visszhangzott a rendőr üres hangja. Nem hallgattam végig. A szálloda portájára rohantam. Egy tizenkét, tizenhárom éves kislányba ütköztem a bejáratnál. — A mentőknek akar telefonálni? Itt van, adok egy huszonötfillérest. A kislány hangjába annyi aggodalom és kétségbeesés szorult, hogy meghatottságomban szerettem volna megsimogatni az arcát. Ennyi felnőtt között ennek a gyermeknek jutott eszébe a legfontosabb intézkedés. Nem volt szükség a huszonötfilléresre. A szálloda portáján szolgálatot teljesítő egyenruhás nő tárcsázta az életmentő számot. Még semmit sem tudott a balesetről, mely a portától alig húsz méternyi távolságban esett meg. A kislány szájából értesült róla. A szerencsétlen járókelőt hat előtt két perccel két markos ápoló beemelte a mentőkocsiba. Akkor megkapta már a szakszerű első segélynyújtást. Mikor a hordágy a kocsi magasságába emelkedett az eszméletlen férfi szeme tágra nyílt. Szomorú, szürke szempár volt, mint a napját vesztett égbolt. Banális, mindennapi eset. Az országban naponta százával megesik ilyesmi. A fölnőttek egyik ócska, otromba tragédiája. Csakhamar elfelejtem, de azt a kislányt és a kezében szorongatott huszonötfillérest nem felejtem el soha. BABI TIBOR