Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-24 / 172. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések •••••••••••••••••••••• Ú I M I M E K • •••••••••••••••••• • • • Minden fiatalember Pavel Juráček e két részből álló filmje a katonaélet hétköznapjait viszi a közönség elé. Őszintén, nagy szavak és frázisok nélkül, sok humorral és emberséggel ábrázolja az egyenruhás fiatalok sajátos életét, ami oly nagyon különbözik a megszokott „civil élettől". A két elbeszélésben nem a cselekmény, a történet a fontos. Az is csak arra szolgál, hogy a rendező rávilágthasson a katonaélet leghétköznapibb, legszokványosabb jelenségeire, amelyek tulajdonképpen a katonaságnál eltöltött évek sajátságos ízét adják. Az Achillessarok című film két katona városban vivő útjáról és az ott töltött las&an múló órákról szól. Az eskütétel előtt álló újonc feltört sarkával orvosi vizsgálatra indul, kísérője, az őrvezető, nagyképűen lekezeli öt. Aki valaha katona volt, jól ismeri ezt a viszonyt. Ám mi marad az önteltségből, az együtt töltött nap után? A másik, a címadó film egy hadgyakorlat forgatagából emeli ki az egyes jelentéktelen és mégis sokat mondó epizódokat, tökéletes hangulatot keltve. Később tanúi vagyunk annak, miiyen lelkesedéssel és körültekintéssel készülnek a katonák táncmulatságukra. Ünnepélyesen feldíszítik a kultúrtermet, fehér abrosz, virág kerül az asztalokra, mindent ragyogóra fényesítenek, zenéről, italról gondoskodnak. A környező községekben színes plakátokat ragasztanak ki, amelyek invitálják a lányokat, akikért a nagy napon autóbuszt küldenek. A katonák ünneplőbe öltözve, fényesre kefélt hajjal várják a vendégeket, de ó jaj, mekkora a csalódásuk, amikor a hatalmas autóbusszal egyetlen kislány vonul csak be a terembe. Kínos helyzet, kellemetlen hangulat, s néhány perc múlva még ez az egy lány is távozik. — Pavel Juráček, aki már több film forgatókönyvének elkészítésében is részt vett, s akinek Támogatásra szoruló alak című műve az oberhauseni és a mannheimi nemzetközi filmfesztiválon díjat nyert — ezzel a müvével is meghódítja a közönséget. Örökség Guy de Maupassant novellája nyomán készült az Örökség című argentin film. Ricardo Alventosa, a legifjabb argentin rendező nemzedék soraiba tartozik. 1960 óta dolgozik a filmszakmában. Több sikeres rövidfilm fűződik nevéhez. Az Örökség első önálló, egész estét betöltő filmje, amelyben a 100 év előtti Franciaországban lejátszódó történetet a mai Argentínába, városi környezetbe helyezte át. Cesa Cachelini minisztériumi tisztviselő és családja türelmetlenül várja a kedves rokon, a gazdag Carlota néni halálát, hiszen az örökség nagyot lendítene sorsukon. Igaz, már az örökség ígérete is elég ahhoz, hogy az ambiciózus papa férjet szerezzen szép leánya, Coralie részére. De a néni nem siet a túlvilágra, s amikor végre mégis megválik a földi élettől, vagyonát Coralie gyermekére hagyja. Ha a fiatal párnak három éven belül nem lenne gyermeke, a vagyon a szegényekre száll. Ki akarná ezt? Megindult a harc a gyermekért. Az ifjú férj szinte belebetegszik a nagy igyekezetbe. Sikertelensége számos családi vihar oka. Nincs veszteni való idő, ezért a papa veszi kezébe az ügyet és a férj tudtával egyik korlátolt, fiatal, jó erőben levő kollégáját bízza meg a fontos feladattal ... A film remekül jellemzi nemcsak a nagyratörő hivatalnok családi körülményeit, hanein munkahelyét és kollegáit, azok egymás közötti és feletteseihez fűződő viszonyát is. A hősnek inába száll a bátorsága Jaroslav Dietl Baleset című színművéből František Filip rendezésében készült ez a film Rudolf Hrušinskýval a főszerepben. Honza Vavrinec — Rudolf Hrušinský alakítja — a nagyhivatal bátortalan, szerény, beosztott tisztviselője egy véletlen folytán megízleli, milyen is az, amikor valakiről azt hiszik, hogy „Valaki". Másnap a hivatalban le akarják váltani Honza osztályvezetőjét, s ő összeszedve minden bátorságát, a miniszter helyettesének szemébe meri mondani, hogy a leváltás helytelen. Persze magára marad, senki sem mer mellé állni, bár fellépése ámulatba ejtette kollégáit. De mindenki félti a helyét, ki merne szembehelyezkedni a nagy hatalmú helyettessel. Honza kitart álláspontja mellett, mert — talán leginkább saját magának — be akarja bizonyítani, hogy nem gyáva. Legnagyobb meglepetésére végül őt nevezik ki osztályvezetőnek, a miniszterhelyettes pedig titkárnőjével, Honza imádottjával együtt távozik egy másik minisztériumba, ugyancsak helyettesnek. Honzának meg kell kezdenie a munkát az osztályon, mégpedig azokkal a munkatársakkal, akik nem mertek melléje állni, de most alázatoskodnak körülötte. Rudolf Hrušinský alakítása sokáig emlékezetes marad. A film jó szórakozást nyújt, s amikor a közönség kilép a moziból, rájön, hogy neín a szórakoztatás volt a film alkotóinak egyetlen célja. S. K. • • Üzemirányítás a mezőgazdaságban A mezőgazdaság új irányítási rendszerének bevezetésére készülődünk. Szükséges, hogy ezzel egyidőben a mezőgazdasági üzemek belső irányításának tökéletesítését is szem előtt tartsuk. Annál inkább szükség van erre, mert kiváló mezőgazdasági üzemeink mellett sok olyan szövetkezetünk és állami gazdaságunk van, amelyekben a termelés irányításának a legelemibb problémáival küszködnek. Azonos feltételek — eltérő eredmények Gyakran látjuk, hogy az azonos termelési feltételek közt gazdálkodó szövetkezetek is eltérő gazdasági eredményeket érnek el. Miért van ez? Az utóbbi években végzett gazdasági elemzések egyértelműen bizonyítják, hogy ennek fő oka a szövetkezetek belső irányításának színvonalában fennálló különbség. Azonos értékű termelési eszközzel rendelkező, azonos természeti viszonyok közt gazdálkodó szövetkezetekben a hozamok, a termelési költségek, s így a jövedelem is, lényegesen eltérnek egymástól attól függően, hoéy a szövetkezet élén rátermett és szakképzett vezetők állnak-e, vagy pedig olyanok, akik nem sokat értenek a munkaszervezéshez. A szövetkezet belső irányításának általános színvonala távolról sem kielégítő. Vannak gépekkel jól ellátott nagy mezőgazdasági üzemeink, ahol a munkaintenzitás alacsony, nem kielégítő a gépek kihasználása, rossz a munkafegyelem, arról nem is beszélve, hogy a munkafolyamatok ésszerűsítését, a termelés hatékonyságát szem előtt tartó döntések általában teljesen ismeretlenek. Természetesen az eredmények is gyengék. A fejlett mezőgazdaságú országokban éppen az üzemirányításnak szentelnek nagy figyelmet. Ez meg is látszik az eredményeken, a hozamokon és a termelési költségeken. Az Egyesült Államokban 1953-ban 5,2 milliárd munkaórát dolgoztak le a növénytermesztésben, de 1963-ban már csak 3 milliárdot. Az élőmunka-költség tehát 40 százalékkal csökkent, de a hozamok emelkedtek, a kukoricáé például 57 százalékkal (24,7-ről 39,4 métermázsára átlagban). Hasonló a fejlődés az állattenyésztésben is. Az Egyesült Államokban 1 liter tej előállításához 1,25 perc élőmunkára van szükség, Svédországban 1,15-re, nálunk 6 percre. Ezekben az országokban tehát nagymértékben emelkedik a munkatermelékenység a mezőgazdaságban. Az okok A szövetkezetek ki nem elégítő irányításának, mint mezőgazdaságunk lemaradása egyik fő tényezőjének több oka van. Egyik az, hogy a kollektivizálás időszakában a szövetkezetek mennyiségi növekedése volt a fontos, s teljesen háttérbe szorult az irányítás ésszerűsítése. A politikai szempontok ebben az időben szükségszerűen előbbre valók voltak, mint a gazdaságossági szempontok. De később, a szövetkezetek gazdasági megszilárdulása időszakában is, a mezőgazdaság extenzív fejlődése következtében még mindig a mennyiségi szemlélet dominált az ésszerű eszköz- és élőmunka-ráfordítás rovására. A termelés rossz szervezésének gyökereit az adminisztratív utasításos irányítási rendszerben is fellelhetjük (a legapróbb részletekig menő termelési és felvásárlási feladatok központi meghatározása, beavatkozás a jövedelem elosztásába, a termelőeszközök kiutalása gyakran tekintet nélkül a szükségletekre stb.), valamint abban, hogy a felsőbb szervek különböző technológiai eljárásokat és termékek termelését erőszakolták rá a szövetkezetekre anélkül, hogy ezeket rendesen kikísérletezték volna. A tökéletlen anyagi érdekeltségi rendszer sem tette érdekeltté az embereket az ésszerű munkaszervezésben. Nem értékelték azok munkáját, akik a szövetkezet belső rendjét magasabb szintre igyekeztek emelni. A szövetkezeti demokrácia eddigi értelmezésének, főleg a túlhajtott kollektív döntésnek, ugyancsak része van a szóban forgó helyzet kialakulásában. Emellett jellemző, hogy amely szövetkezet vezetői ésszerűen meg tudtak egyezni a felsőbb szerv dolgozóival az eszközök elosztását, a termelési és felvásárlási feladatokat illetően, és vállalkozók módjára bátran folyamodtak nbm éppen „szocialista" módszerekhez, ott nem volt annyi probléma a munkaszervezéssel, az irányítással. Hogyan tovább? A népgazdaság, s majd a mezőgazdaság tervszerű irányításának új rendszere feltételeket teremt a munka ésszerűsítésére a mezőgazdasági termelés döntő láncszemeiben — a szövetkezetekben és állami gazdaságokban. Az üzemirányítás észszerűsítése, vagyis a termelési és munkafolyamatok irányítási módszereinek tökéletesítése a mezőgazdasági üzemben tehát szerves része, folytatása és betetőzése a vállalati szférában a mezőgazdaság új irányításának. A mezőgazdasági üzemirányítás tökéletesítésében részt kell vállalnia a mezőgazdasági tudománynak és kutatásnak, az iskolai és Iskolán kívüli oktatásnak és az ésszerű üzem irányítási elvek bevezetése szervezésének. A mezőgazdasági ökonómiai kutatásnak újonnan ki kell dolgoznia a mezőgazdasági szolgáltatások, a vállalati tervezés és nyilvántartás, az anyagi érdekeltség, az üzemi részlegek szervezése, s a közvetlen irányítás alapelveit. Az oktatást illetően gazdasági szemlélettel élő, vállalkozó szellemű vezetőket kell kiképezni, akik tudnak majd mozogni az új irányítás szabta környezetben. Az ésszerű irányítást módszerek bevezetését pedig a mezőgazdasági üzemek közvetlen felső szerveinek, a termelési igazgatóságoknak kell megszervezniük. Ebből a szempontból rendezni kell a mezőgazdasági üzemek és a termelési igazgatóságok kapcsolatait az önállóság, a hatáskör szempontjából. Amíg életbe lép a mezőgazdaságban az új irányítási rendszer és kidolgozzák az üzemirányítás tökéletesítésének elveit, addig — de azontúl is — a legjobb mezőgazdasági üzemektől kell eltanulni, hogyan lehet jól irányítani a termelési és munkafolyamatokat. MÉSZÁROS GYÖRGY Senki sem születik bűnözőnek Néhány megjegyzés az ifjúsági bűnözés margójára Hrušinský és Bohdalová A hősnek inába száll a bátorsága című film egyik jelenetében. Az ifjúság bűnözéséről a sajtóban is egyre gyakrabban olvashatunk. Káros azonban az a jelenség, hogy a fiatalkorúak bűncselekményeiről nyilvánosságra hozott konkrét adatok alapján általánosítsunk. Szinte elfogadottnak tekintjük azt az állítást, hogy az ifjúság rossz és hajlamos minden bűncselekményre. A valóság teljesen más. Köztársaságunk lakosságának 8,4 százalékát teszi ki a 15—18 éves ifjúság, de a bűnözésekben mindössze 6,5 százalékban részesedik. Ebből is látszik, hogy a felnőttek sokkal több esetben vétenek a törvény ellen, mint a fiatalok. A múlttal összehasonlítva sem mutat az Ifjúsági bűnözés emelkedő irányzatot. AZ IFJÚSÁGI BŰNÖZÉS TÁRSADALMI VESZÉLYESSÉGE Ennek ellenére a fiatalok által elkövetett vétségek nagy társadalmi veszélyt jelentenek, s azt is meg kell mondanunk, hogy az ifjúsági bűnözés nem csökkenő irányzatú. Érdekes ez annál is inkább, mert a bűnözés kapitalizmus szülte objektív feltételeit hazánkban már teljesen felszámoltuk. Arra sem lehet állandóan hivatkozni, hogy a bűnözésre az emberi tudatban lappangó burzsoá csökevények hatnak. Már azért sem, mert a felszabadulás óta egy teljes nemzedék növekedett fel hazánkban. A konkrét esetek elemzéséből megállapíthatjuk, hogy társadalmunkban is létrejöhetnek olyan feltételek, amelyek lehetővé teszik a bűnözést, elsősorban azért, mert a szocialista társadalom adta lehetőségeket nem használjuk ki kellőképpen a bűnözés teljes felszámolására. Figyelmeztető tény, hogy a fiatal bűnözők tetteiket rendszerint más fiatalokkal együtt követik el. A csoportos bűnözést gyakran határtalan durvaság és kíméletlenség jellemzi. A bűncselekményt becstelen önzés is ösztönzi. A bűnöző fiatalságnál megnyilvánul a társadalmi érdekek magas fokú lebecsülése és a társadalmunk iránti nagyarányú tiszteletlenség. Ezzel kapcsolatban említsünk meg néhány konkrét esetet. Bratislavában egy közép- és főiskolásokból álló csoport az elmúlt évben rendszeresen és szervezetten több betörést hajtott végre. Az eltulajdonított tárgyak értéke meghaladta a 30 000 koronát. Persze a pénzre egyáltalán nem voltak ráutalva, csak önző vágyalkat akarták kielégíteni. Komáromban ez év húsvét másodnapján három Ittas fiatalkorú behatolt egy ötvenéves munkásnő lakásába és mert kiutasította őket, földreteperték, zsebkendőt gyömöszöltek a szájába ós megerőszakolták. Szereden ugyancsak három munkakerülő a késő esti órákban megtámadott egy gyanútlan járókelőt és több mint 500 koronát raboltak el tőle. Az összeget a tett után közösen elitták. Az ifjúkori bűnözők eseteit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy tetteiket leginkább kalandvágyból követik el, de pénzsóvárgás, a rossz szülői nevelés, a rossz barát, esetleg az alkohol, a munkakerülés ós végső esetben a kellő intelligencia hiánya is közrejátszhat a bűnözésben. Sok a visszaeső bűnöző a büntetett előéletű fiatalok között. Ezek gyakran a gyermekintézetek neveltjeiből kerülnek kl, esetleg a felbomlott családokból, de nem utolsósorban a munkakerülők soraiból. Sok a bűnöző a cigányok között. S itt mindjárt azt is leszögezhetjük, hogy a munkakerülésért nem csupán a családot terheli felelősség, hanem a nemzeti bizottságokat is, amelyek a társadalmi szervezetekkel együtt éppen a cigányok átnevelésében mulasztanak sokat. Kl FELEL AZ IFJÜKORI BŰNÖZÉSÉRT? A nem kielégítő nevelés és átnevelés tehát a bűnözés közös nevezője. Senki se születik bűnözőnek. Éppen ezért helytelen, ha csak sopánkodunk afelett, hogy mennyire rossz a mai ifjúság. Fontos megállapítani a konkrét személy konkrét felelősségét az ifjúság neveléséért, s ha ezzel kapcsolatban felelőtlenséget tapasztalunk, a felelősségrevonástól sem szabad visszariadnunk. Polgári törvénykönyvünk előírja kötelességeinket az ifjúság nevelésében. A szülő köteles felügyelni kiskorú gyermekére, figyelemmel kísérni annak minden lépését és az iskolának is megvannak e téren a kötelességei. A törvény ereje sújtja azokat a szülőket, akik nem törődnek kiskorú gyermekeikkel, akik megengedik, hogy szeszes italt fogyasszanak stb. A mindennapi élet azonban azt mutatja, hogy a szülők e téren sokat mulasztanak, s ha ezért nem büntetik meg őket, akkor a nemzeti bizottság is elhanyagolja kötelességeit. És itt talán mindannyiunkra hivatkozhatnánk, akik semmivel sem törődve nézzük, hogy a kocsmában szeszes italt mérnek ki a fiatalkorúaknak. AZ ÁTNEVELÉS LEHETSÉGES Az ifjúság természetes kalandvágyát megfelelő mederbe kell terelnünk. Ez az elsőrendű kötelesség. Azok a szervezetek és intézmények azonban, melyeknek feladata az ifjúság nevelése, ennek a követelménynek nem minden esetben tesznek eleget. Az ifjúsági bűnözők átnevelése szempontjából meg kell mondanunk őszintén, hogy nincs elég javítóintézményünk, s a rendelkezésünkre állók jellege sem felel meg minden esetben. Problémák vannak a nevelőintézetekből kikerült fiatalok elhelyezésével ls. Egyes termelőüzemek gazdasági vezetői az intézetből kikerült fiatalokat nem hajlandók alkalmazni, bár a munka a leghatásosabb nevelőeszköz. Dr. KIRÁLYI PÁL, a kerületi ügyész helyettese, Bratislava