Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)
1966-06-02 / 150. szám, csütörtök
Vita Csehszlovákia Kommunista Pártj a XIII. kongresszusán (Folytatás az 5. oldalról.) Népgazdaságunk fejlesztésével kapcsolatban a múltban főleg a legfontosabb termelési ágazatokat részesítették előnyben, a szolgáltatások Jelentették a szakképzett munkaerők forrását, ami természetesen hátrányosan befolyásolta színvonalukat. A jövőben azt akarjuk elérni, s e) ls kell érnünk, hogy a társadalom igé nyelt a lehető legnagyobb mértékben kielégíthessük a legkülönfélébb szolgáltatásokkal, s hogy a terven felül nyert források állandóan hozzájárulhassanak egyes területek gazdasági, s kulturális életének fellendítéséhez. Mindezt szem előtt tartva tárgyaltunk az 1970-ig előirányzott távlati tervről, s a szolgáltatások eddiginél lendületesebb fejlesztését célzó feladatokról. Hazánk dolgozói a nemzeti bizottságok közvetítésével vesznek részt az állam irányításában. Hogy a nemzeti bizottságok sikeresen tegyenek elegei küldetésüknek, ezt a tényt sem szabad szem elől tévesztenünk. Ellenkezőleg, fel kell ébresztenünk a dolgozók széles tömegeinek érdeklődését, hogy minél nagyobb mértékben vegyenek részt a közügyek irányításában. Hazánk dolgozói hovatovább megértik, hogy saját maguknak is hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy minél kedvezőbb legyen az a környezet, amelyben élnek, laknak és dolgoznak. Állandóan újabb lehetőségeit keressük annak, hogy a dolgozók fokozottabb mértékben vegyenek részt a nemzeti bizottságok munkájában. E téren a progresszív módozatok egyikének tekintjük a konkrét tettekre serkentő kötelezettségvállalási mozgalmat, amelyet kerületi pártszervezetünk vezetésével hazánk felszabadulásának 20. évfordulója előtt kibontakoztattunk és ez idén is sikeresen terjesztünk. Polgártársaink e kezdeményezésében látjuk annak egyik progresszív és távlatilag gyümölcsöző módját, miként vegyenek részt az irányítási tevékenységben. Minden tömegpolitikai munkánk e módszerek népszerűsítésére összpontosul. A valóságot feltáró művészeti realizmust pártoljuk JAN BLAŽEK elvtárs, a brnói iparművészeti iskola tanára A párt fokozott figyelmet fordít a kultúra és a művészet problémáinak sikeres megoldására. Ezeknek a sajátos szakaszoknak pártirányítása nem könnyű, rendkívül tapintatos eljárást követel. A közelmúltban, de még ma is a párt egyes tagjai s funkcionáriusai teljes mértékben nem fogták és nem fogják fel a kultúra és a művészet kérdésének jelentőségét. Helyenként felmerülnek olyan helytelen nézetek is, mintha csupán gazdasági viszonylatban építenénk szocializmust. Az Ilyen nézetek vitathatatlanul tévesek, mivel a kultúra és a művészet az emberiség fejlődésének minden szakaszában közvetlenül hozzájárult a társadalom életmódjának kialakításához és ez így van ma is. A kultúra és a művészet jelentős mértékben kihat az ember szellemi látókörének tágítására, arra vezeti, hogy az életben alkotó folyamatot lásson, segítséget nyújt neki alkotó szemszögből tekinteni saját munkájára, szilárdítja erkölcsi tulajdonságalt és az emberek közti érzelmi viszonyokat. A képzőművészet mély eszmei hatása mellett lényegesen befolyásolja és részben kialakítja társadalmunk anyagi kultúráját, életkörnyezetét. A kultúra és a művészet szerepe lebecsülésének következményei kedvezőtlenül visszatükröződnek gazdasági téren, illetve társadalmunk minden más szakaszán is. A gazdasági ösztönzés — amint azt tapasztalataink bizonyítják — nem befolyásolja gépiesen az emberek gondolkodásmódját. Nemcsak az észre, hanem az emberek érzéseire is apellálnunk kell, befolyást kell gyakorolnunk életük és munkájuk körülményeire, mind következetesebben és mind mélyebben behatolva az ember szellemi világába. Ennek az érzelmi szférának fontos eszköze és kulcsa éppen a művészet. Pártunk ezért a szocialista kultúra továbbfejlesztésével kapcsolatos kongresszusi határozat tervezetében helyesen felméri a kultúra szerepét. Ugyanakkor társadalmunkban kitűzi fejlesztésének távlatait és fokozatosan kialakítja előrehaladásának minden feltételét. A mai helyzetben, amikor szocialista társadalmunkat kívülről még mindig veszélyeztetik, feltétlenül vissza kell utasítanunk a szocializmussal szembeni ellenséges művészetet. A párt feladata a többi között felhívni a művészek figyelmét az adott helyzet problémáira és bonyolultságára, vezetni őket, természetesen nem erőszakkal, nem parancsolgatás és a művészeti forma kérdéseit is érintő, tekintélyt követelő beavatkozás útján. A művészeti realizmust, vagyis a valóság mélységét, lényegét feltáró ábrázolást pártoljuk. Annál inkább tudatosítanunk kell, hogy a művészt ábrázolásnak számos különféle lehetősége és módszere van. Közös ügyünket tehát nagyon eltérő eszközökkel, rendkívül különböző stílusokkal szolgálhatjuk. Magának a művészetnek a fejlődése sok kísérletezést követel, mégha annak részben eredménytelenség is az ára. A kísérletezésnek ez a feltétlen szabadsága ugyanakkor épp olyan feltétlenül megköveteli minden kísérlet szocialista kritikáját, elvszerű, pártos felmérését. Végül itt van a nép is, amely ítéletet mond. A művészet fogyasztóinak bírálata természetesen nem mindig hibamentes, mivel a fogyasztók különböző •követelményei, eltérő Ízlésüknek meg telelő mércék öltenek benne testet. Szocialista társadalmunk célja as élet teljessége. Ezért a szocialista művészetnek ls teljességre, a lehető legnagyobb gazdagságra kell törekednie. Ma, amikor már végre elcsitul a reagálás a személyi kultuszra, amely kedvezőtlenül kihatott a kultúra és a művészet irányítására is, gyakran vagyunk tanúi annak, hogy a művészet egyes ellentmondásalt, amelyek fejlődésének normális szakaszaiban mindig hajtóerőt képeztek és a nézetek pezsgő kicserélését váltották ki, nem normális módon kiélezik. Sőt, egyes művészek nemkívánatos szélsőségeket követnek. A nyilvánosságban ennek folytán olyan vélemény alakult kl, hogy a művészi alkotás pólusai sokkal messzebbre esnek egymástól, sokkal szélsőségesebbek, mint ahogyan az a valóságban van. A művészetben mindig normális módon egymás mellett éltek és élnek az avantgarde és a hagyományos Irányzatok, a kísérletező, illetve az új ismeretek szintézisére törekvő irányzatok. Művészetünknek ma számos esztétikai programja van, amelyek szükségesek, hogy eljussunk az objektivitáshoz, mivel csak a nézetek szembesítésével és harcával alakíthatjuk ki az általánosan elismert értékeket. Meg kell mondanunk, hogy a művészek különféle csoportjai és az egyének munkájuk belső szükségletei számára dolgozzák ki esztétikai programjaikat. Semmiféle művészi érték nem alakulhat ki program nélkül, olyan művészek munkássága nyomán, akik nem tudják, mit akarnak, mire törekednek. Akadnak emberek, akiket túlságosan nyugtalanít, hogy jelenkori művészetünkben harcot vívnak egymással ezek az eltérő alkotói programok és megnyilvánulások. Ügy vélem azonban, hogy ez teljesen normális jelenség, főleg ha az eltérő Irányzatok képviselői egységesek az alapvető kérdésben, ha a szocializmus talaján állnak. Ezt a helyzetet mindannyiunknak meg kell szokni és elsősorban kritikánknak kellene maradéktalanul felfognia. Igaz, hogy minden esztétikai művészeti program a maga nemében egyoldalú. Ezt azonban nem vethetjük a szemükre. Művészetünk egészséges fejlődését jobban veszélyeztetik szerintem egyes toleranciát nem ismerő csoportok és egyének hatalmi törekvései, akik elképzeléseiket még hatalmi eszközökkel ls érvényesíteni akarják, elnyomva az ellentétes esztétikai nézeteket. Ez tulajdonképpen a dogmatizmus másik oldala, amely éppolyan káros a művészet fejlődésére, mint az első oldala volt. Nem feledkezhetünk meg az elmúlt évek tapasztalatairól és arról az egyszerű igazságról sem, hogy nem törhetünk utat az igazi művészethez a művészeti szövetségek tárgyaló asztalai mellől, hanem csak a társadalmunk jelenlegi törekvéseinek művészi ábrázolásáért folytatott kitartó harcban, a konkrét műalkotásokban. A művészet jelenlegi fejlődésének komoly problémája a divat kérdése is. Ehhez valamennyien tudatosan vagy nem tudatosan igazodunk és mindanynvian kicsit lenézően tekintünk rá, az öltözködés és a hajviselet divatjára éppúgy, mint más divatokra. A tudományban és a művészetben azonban a divat komoly veszélyt jelenthet. Mihelyt a művészet lemond társadalmi szerepéről, könnyen behódol az ún. divatos modernizmusnak, amelyben a szenzációk imponálóbbak a rendszeres alkotó munkánál. Ma gyakran vagyunk tanúi annak, hogy a divathullám által kiváltott esztétikai programok még egy Idényt sem tartanak kl és szertefoszlanak. Sok fiatalt nagyon gyakran magával sodornak ezek az olcsó szenzációk és ennek elsősorban alkotó munkájuk látja kárát. A művészet mai fogyasztóinak táborában is differenciálódás folyik. A művészet sajátos vonásai közé tartozik, hogy az egyik ember életérzésének, mondjuk Smetana, vagy Mánes műve felel meg, a másikénak például a kakofonikus zene vagy a nonfiguratív festészet. És ebben a vonatkozásban a művészek és a művészetfogyasztók körében is gyakran tapasztalhatunk két szélsőséget. Egyes művészek és kritikusok bizonyos mértékig egyoldalúan tekintenek a nagyközönségre, és néha általánosítva lebecsülik. Olyan az elképzelésük, hogy a közönség által meg nem értett, vagy el nem fogadott minden műalkotás igényes, jelentős művészeti érték, s a meg nem értés okait kizárólag a közönségnél kell keresnünk, amely állítólag még nem eléggé fejlett. Nyilvánvaló, hogy az ilyen elképzelések, amelyek nem veszik tekintetbe a művészet címzettjét és nem számolnak azzal, hogy különféle formákban jelentkezik, leszűkítik azoknak körét, akiknek az Ilyen mű mondhat valamit. Ezzel általában csökkentik a művészet társadalmi szerepét és hatását. Másrészt az emberek egy bizonyos része olyan nézeteket vall, amelyek * l*M» szórakoztatássá fokozzák le a művészetet, elutasítják a velük szemben magasabb igényeket támasztó művészetet, amelynek megértéséhez bizonyos előtanulmányozás, művelődés szükséges. Mind a két szélsőséges nézet abból a merev, szektás elképzelésből Indul ki, hogy a művészetnek csak egyetlen egy univerzális modellje van, amely kötelezi az összes művészt és az egész nagyközönséget. A művészet nagysága és mélysége alapján ítélik meg a szocialista társadalmunk kulturális színvonalát is. A kulturális front kérdéseinek sikeres megoldása ezért a jövőben kétségtelenül nagyon kedvező hatást gyakorol. Meggyőződésem, amennyiben a gyakorlatban helyesen és érzékenyen megvalósítjuk a XIII. kongresszusnak a szocialista kultúra továbbfejlesztésére vonatkozó javasolt határozatát, akkor lényegében hosszú időszakaszra előre megoldjuk kultúránk és művészetünk egészséges fejlesztésének kérdéseit. A siker elsősorban attól függ, hogy a művészeti szövetségekben és általában a kultúrában, illetve a kritikában dolgozó kommunisták milyen aktívan és harcos szellemben érvényesítik a gyakorlatban a párt kulturális politikáját. Ugyanakkor feladatunk az is, hogy az emberek körében kifejtett eszmei tevékenység kérdéseit megfelelő formában a gazdasági kérdésekkel párhuzamosan oldjuk meg. Szilárdítjuk a kommunisták és pártonkívüliek eszmei-politikai egységét JOSEF NÉMEC elvtárs, a közép-csehországi kerületi pártbizottság vezető titkára Az ország komoly gazdasági problémái megoldásának, valamint az eszmeipolitikai kérdéseknek bonyolultsága az utóbbi időben pártunkra, valamennyi pártszervezetre és párttagra rendkívüli igényeket rótt. Pártunk kritikailag értékelte tevékenységünk számos területét és munkánk eredményeit. Nyíltan rámutatott a komoly problémákra és ezek kiküszöbölésének útjára. A Központi Bizottság ugyanakkor hangsúlyozta, ml mindent megtettünk már a termelőerők fejlesztése, valamint a dolgozók anyagi és kulturális életfeltételeinek állandó javítása terén. Ezt az objektív értékelést a közvélemény megfelelően értelmezi és teljesen egyetért vele. Ez éppen azért van, mert az életre ésszerűen tekint s nem hangsúlyozza egyoldalúan bizonyos oldalait. Az aktivitás és a munkaigyekezet helyes iránya ez, mely a népgazdaságnak meghozza a szükséges értékeket. Ebben azt látjuk, hogy dolgozóink többsége mélységesen bízik a szocializmusban és a párt vezetésével elszántan, minden erejét latba veti e cél érdekében. Kerületi pártszervezetünk konkretizálta a népgazdaság intenzív fejlesztésének irányvonalát, különös tekintettel a minőségre, a jövedelmezőségre és a műszaki tökéletességre, mert ezekben látjuk az intenzív fejlődés legnagyobb forrásait. Az 1964-ben megtartott kerületi pártkonferencia az iparban működő alapszervezeteknek meghagyta, hogy a lehető legjobban elégítsék ki a társadalmi szükségleteket jó minőségű, műszakilag tökéletes termékekkel, tekintetbe véve azok legmagasabb rentabilitását. E népgazdasági feladatok biztosítását az emberek közötti tömegpolitikai munkában látjuk. A Központi Bizottság januári határozatával összhangban 1965-ben támogattuk a műszaki dolgozók kezdeményezését s bevált a mérnökök és a műszakiak igazolványáért folytatott verseny. Ma már közel 7000 műszaki dolgozó kapcsolódott e versenybe s a feltételezett népgazdasági haszon meghaladja a 300 millió koronát. E jelentős gazdasági eredményeken túl a verseny nagyban elősegíti a munkások és a technikusok közötti elvtársi kapcsolatok fejlesztését és megszilárdítását. A műszakiak versenye megváltoztatta a régebbi gyakorlatot, amikor ls a pártszervek kizárólagosan csak a vezető gazdasági dolgozókkal működtek együtt. A pártszervek ma a kommunista szakemberek és pártonkívüliek nagy táborával dolgoznak együtt s ezek progresszív javaslatait támogatják. A párt irányításával megszilárdult a munkások és a technikusok közötti együttműködés. Ez a őelákovicei TOS üzemben lehetővé tette a lemaradás eltávolítását, sőt az új gyártmányok szerkezeti munkálatainál hároméves Időelőnyre tettek szert. Ma egész műszaki csoportokat serkentünk versenyre, hogy bátor és igényes feladatokat oldjanak meg. A kommunistákat már régóta arra vezetjük, hogy munkahelyükön valóban az élgárda szerepét töltsék be. Ebben nagyon sokat segítenek a párttagoknak adott részletes konkrét feladatok. A konkrét feladatokkal való megbízás a pártalapszervezetekben hat az emberek azon természetes törekvésére, hogy az elsők között legyenek s törekedjenek kiemelkedni. Igy aztán minden megoldott feladat növeli az emberek önbizalmát. A szocialista munkaverseny fejlesztését két irányban biztosítjuk. Egyrészt az igazságosabb anyagi érdekeltséggel, hogy az egyes dolgozóknál nagyobb mértékben hassanak az erkölcsi tényezők. Ezt számunkra lehetővé tette, hogy a XIII. kongresszus tiszteletére elindítsuk „a becsületbeli feladatok" mozgalmat. Ezek az intézkedések kedvezően befolyásolják a gazdasági fejlődést s kedvező hatással van kerületi pártszervezetünkben a politikai aktivitás növelésére is. Az első négy hónapban a tervezett ipari termelés terjedelmét több mint három százalékkal túlteljesítettük, s a terven felüli áru értéke meghaladja a 241 500 000 koronát. A múlt év ugyanezen Időszakához viszonyítva a termelés több mint 13 százalékkal növekedett. E növekedés közel 82 százalékát a munkatermelékenység növelésével biztosítottuk. Bár az év elejétől elért eredményeket nem becsülhetjük túl, vitathatatlan azonban, hogy a dolgozók kezdeményezésének növelését bizonyítják. Kerületünk földművesei is a kongresszus előtti időszakban munkájukkal bizonyították, hogy megértették felelősségüket és a népgazdaság jelenlegi szükségleteit. A tavaszi munkákat az idén sokkal előbb és minőségileg ls jobban végezték el, mint az előző években. A kerületben az idén teljesítettük a XII. kongresszus irányelvét: a szántóföld 51 százalékát vetettük be szemes terménnyel. Sikeresen befejeztük 40 000 hektáron a burgonyaültetést. A kongresszusig több mint 35 000 hektárt kiegyeltünk, ami a cukorrépa-terület mintegy 70 százalékát jelenti. Az iparban és a mezőgazdaságban elért jó eredmények azonban nem takarhatják el azt a tényt, hogy pártunk elgondolását, valamint a gazdaságunk nagyobb intenzifikálására irányuló szükséges változásokat még nem minden dolgozó értette meg teljeseri. Kerületi pártszervezetünkben ezért a politikai nevelőmunka kulcsfeladatának tekintjük az új irányítási rendszer bevezetésénél az iparban és a mezőgazdaságban a kommunisták és pártonklvüliek eszmel-politikai egységének további szilárdítását. A vezető dolgozókkal, funkcionáriusokkal és párttagokkal széles körű propagandamunka keretében megkü- 196®. lönböztetett figyelemmel ismertettük ezen igényes probléma tartalmát, mely a gyakorlatban újabb és újabb eszmei politikai kérdés^-o* vet fel. (Folytatása az 7. oldalon.) "