Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-02 / 150. szám, csütörtök

Vita Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusán (Folytatás a 6. oldalról.) Sokan még mindig saját érdekeiket tartják elsőrendűnek, s nem lesz könynyü, hogy megszokják és tudatosítsák: saját szükségleteik csupán akkor lesznek jobban kielégítve, ha biztosítva lesznek az egész társadalom szükségletei. Ezért szükségesnek tartjuk az új rendszer további és elmélyültebb magyarázását, melynek értelmezése szorosan összefügg a helytelen nézetek és vélemények állandó leküzdésével, többek között összefüggésben azzal, hogyan kerül sor a vállalatok jövedelmének s az egyének jutalmazásának megkülönböztetésére. Bebizonyosodott, hogyha az irányítási rendszer részletkérdéseinek megoldásánál szakképzettségre van szükség, akkor különösen szükség van a vezető tisztségeket betöltő párt és gazdasági dolgozók politikai érettségére. Ez összefügg a különféle, gyakran feszült helyzetek megoldását feltételező tehetséggel, s főleg azzal, hogy az ilyen helyzeteket meg tudják előzni. Mindez megköveteli, hogy a kerületben az irányítás minden fokán céltudatosabb és hozzáértőbb pártmunkát végezzünk. Ezért a pártpolitikai és szervezési munkával szemben a követelményeket fokozzuk. Az elmúlt időszakban e téren néhány döntő szakaszra összpontosítottuk erőnket. Az első az élvonalbeli pártfunkcionáriusok aktívájának eszmei-politikai előkészítése és nevelése. Azokról a kommunistákról van szó, akik döntő mértékben befolyásolják a politikai és gazdasági tevékenységet és önállóan kell megoldaniuk számos bonyolult problémát. Megfelelő eszmei és gyakorlati-politikai felkészültségük, az első feltétele annak, hogy kerületi szervezetünkben a pártmunka hatékony legyen. Tudatában vagyunk annak, hogy amilyen alapossággal felkészítjük és felfegyverezzük a pártaktívát a XIII. kongresszuson kitűzött feladatok teljesítésőre, olyan feltételek jönnek majd létre a párt vezető szerepének további megszilárdítására, valamint arra, hogy kerületünkben minden dolgozót megnyerjünk a kongresszus határozatainak teljesítésére. Előtérben a társadalmi érdek JOSEF ŠIMON elvtárs, a prágai körzeti pártbizottság tagja Az új főigazgatások tevékenységével kapcsolatban ugyan még nincs sok tapasztalatunk, mégis úgy gondoljuk, visza kell utasítanunk egyes elhamarkodott bíráló hangokat, amelyek általánosságban nagyobbrészt negatív módon értékelik ezeknek az új szerveknek a munkáját. Elvégre mindannyiunktól s főleg á szakágazati egységek pártalapszervezeteinek munkájától függ, hogy a gyakorlatban bizonyítsuk be az új szervezeti rend célszerűségét és hasznosságát. Irányvonalunk a párt Központi Bizottságának 1965. évi novemberi utasítása, hogy az apparátus kisszámú, önálló elgondolású legyen s ne vegye át feleslegesen az alárendelt vállalatok hatáskörét. Az elmúlt évben a központi szervek nagy részénél átszervezték a központi irányítást. Ezt az igényes feladatot — számos fontos Irányító munka egyidejű biztosításával — egészben véve sikeresen teljesítettük, s ebben döntő szerepük volt a pártalapszervezeteknek, valamint az összüzemi bizottságoknak is. Az irányító apparátus nagy részének áthelyezésénél és felszabadításánál természetesen számos hibát tapasztaltunk és a párt kádermunkájára vonatkozó szabályok apróbb megsértése is előfordult. Ám azonnali beavatkozásokkal ezeket a hibákat gyorsan helyrehoztuk. A gazdasági átszervezéssel egyidejűleg átépítettük a párt alapszervezeteit is. A központi szervek új alapszervezeteinek munkája ma már állandósult, s a kommunisták túlnyomó részt teljesítik pártfeladataikat. Až átszervezés közben előfordult hiányosságokra vonatkozó bírálatok részletes elemzése közben rájöttünk egyes kommunisták helytelen eljárására is. Bírálnunk kell a központi szervek egyes dolgozóit, elsősorban azokat a kommunistákat, akik azt gondolják, hogy munkájuk a központi szervekben nyugdíjazásukig biztosítva van, s a szakágazati Igazgatóságokon vagy a termelő üzemekben lealázónak és másodrendűnek tartják a munkát. A legnagyobb akadályt a túlságosan begyökerezett „tárcasovinizmus" képezi. Más szóval: egyes központi hivatalok apparátusán belül sokan funkciójukhoz ragaszkodnak. A modern közigazgatásnak általánosan müveit és nagy szakképzettségű emberekre van szüksége. Megpróbálok röviden rámutatni néhány ilyen problémára. Az átmeneti időszakban a régi előírások már nem érvényesek, az újak pedig vagy nincsenek kidolgozva, vagy az új szabályok szerint még nem tudunk dolgozni, az új elveket különféleképpen értelmezzük és magyarázzuk. Például a beruházások egész területe, mint a tudományos-műszaki forradalom végrehajtásának legfontosabb eszköze, máig sincs elvileg kidolgozva. Természetes dolog, hogy a máig nem tisztázott kapcsolatok a tervezési munkák terén, a szállítások és a szerelések tervezésében, az építkezés ellenőrzésében, valamint az anyagi ösztönzők érvényesítésében számos felesleges vitát eredményeznek s nemegyszer a központi szervek szintjén történő döntést követelnek. Egyes felsőbb gazdasági egységekben a gazdasági mutatókat helytelen módszerekkel érik el, például az árak emelésére való törekvéssel vagy csupán végértékesítés egyoldalú biztosítása útján, továbbá az exportáruk és a piaci alapok leszállításával. Emellett szembetűnően nem becsülik fel az anyagi-műszaki ellátást, a kölcsönös szállításokat az egyes felsőbb gazdasági egységek, a vállalatok és az üzemek között. A jelen időszak feladatai mindanynyíunk számára nagyon nehezek. Ezért nagyon gyorsan meg kell szabadulnunk a tárcasovinizmustól, az egyéni ós a csoportérdekektől. Nem szabad egyesek érdekét szembeállítani a többiek érdekével. Keresnünk kell az utat, hogyan hozzuk őket hatékony együttműködéssel összhangba a társadalmi érdekek biztosítása érdekében. Elsősorban a központi szervek pártalapszervezetei hivatottak arra, hogy a társadalmi érdekek védelmezői legyenek. A párt Központi Bizottsága minden intézkedését csak akkor viszszük sikerre, ha népgazdaságunkban rugalmas, modern irányítást biztosítunk. Az ifjúság nevelésében ártalmas az egyoldalúság TIBOR HALEČKA elvtárs, a prešovi járási pártbizottság elnökségének tagja Az Ifjúság nevelésének problémáiról folyó vitákban sok álláspont merült fel, amelyek közül két ellentétes, egyoldalúan szélsőséget képviselő jellegzetes irányzatot lehet általánosítani. Az egyik gyámkodó elégedetlenséggel, ifjúságunkat lényegében negatívan értékeli. A második álláspontra azok helyezkednek, akik Ifjúságunkat általában pozitívan értékelik. Mindkét állásponttal találkozhatunk még a pártta-< goknál ls. Hogy a pártszervezetek minden munkahelyen és Iskolában következetesen érvényesíthessék a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségnek párt általi közvetlen Irányítása elvét, közős nevezőre kell hozni a párttagok álláspontját, összhangban azzal, milyen a párt viszonya az Ifjúsághoz, mert ebben az esetben ls ártalmas az egyoldalúság. Ogy vélem, hogy a nevelőmunka céltudatossága megkívánja, hogy e kérdéseknek a párton belüli nevelésben ls alapos figyelmet szenteljünk. Helyes és hasznos az, hogy arra a kérdésre, milyen a mai ifjúság, egyre gyakrabban olyan válaszokkal találkozunk, amelyek az ifjúság behatóbb, differenciáltabb ismeretén alapulnak, jobban figyelembe veszik azt, hogy az ifjúság formálásához idő szükséges és az illuzórikus elképzelések helyett reálisan figyelembe veszik az egyes korosztályok lélektani sajátosságait stb. Ez lehetővé teszi a helyesebb következtetések levonását a fiatal emberek nevelésének tartalmával és formáival kapcsolatban is. A problémák és a helyzet tényleges ismerete alapján vonhatnánk le következtetéseket a nevelőmunkára. Az ifjúság nevelését, — s nemcsak az oktatást — korszerűsítenünk kell. De nem divatosságra gondolok a nevelésben. Ez valamennyi típusú Iskolára, nevelőIntézetre és a nevelésben résztvevő intézményre vonatkozik. Érvényes a főiskolákra is, ahol elhanyagolják a főiskolai pedagógiát, amit gyakran középiskolai pedagógiai normák helyettesítenek, vagy pedig elutasítanak mindennemű normát a főiskolák pedagógiai gyakorlatában. A pedagógiai problémákkal kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet legalább két mozzanatra, amelyek — nézetem szerint — negatívan nyilvánulnak meg a nevelési eredményekben. Először: a természet- és társadalomtudományok, főként az utóbbi évtizedekben páratlan fejlődésen mentek át Ez a folyamat a technika fejlődésében alkalmazott következményekkel együtt tudományos-műszaki forradalomként nyilvánul meg. Épp úgy, mint a társadalmi élet különböző területein e jelenséggel is meg kell birkóznunk a pedagógiai elméletben és gyakorlatban, mégpedig nemcsak az oktatási formák korszerűsítésével. Arról van szó, hogy a meglévő és egyre szaporodó ismeretek mennyiségét hogyan soroljuk be a tantervekbe, hogy összhangban álljanak a tanuló ifjúság intellektuális felfogóképességével és ugyanakkor mennyiségi szempontból is biztosítsák a fiatalok jó felkészülését az életre. Az ismeretekkel szemben támasztott igények általában túl nagyok. Egyúttal azonban megállapítjuk, hogy a közép- és a főiskolák tantervébe új tantárgyakat kell besorolni. Például a középiskolákon a filozófia, a pszichológia, a szociológia és a logika alapjait. Megállapítottuk azt is, hogy elégtelen a zenei- és képzőművészeti nevelés az esztétikai ízlés kialakítása és az esztétikai nevelés szempontjából. A pedagógiai elmélet azonban csak megállapítja a szocialista személyiség sokoldalú fejlesztéséről szóló tézist, ahelyett, hogy e követelményt konkrétan összhangba hozná a társadalmi élet sokrétű fejlesztésének programjával. A második mozzanat a nevelés módszereivel függ össze. Itt hangsúlyoztuk a meggyőzést, mely ma is a helyes nevelési módszerek egyike. De a gyakorlatban e módszert gyakran egyoldalúan mint szóbeli gyámkodást értelmezték. Ez az ifjúság körében végzett munkában a lélektan élégtelen érvényesítésének egyik következménye. Ifjúságunk nevelésében azonban konkrét célokat követünk a szocialista társadalom fejlesztése szükségleteinek szempontjából. Elsősorban az Ifjúság olyan előkészítését és életfelfogását akarjuk biztosítani, hogy a fiatalok alkotó képességeiknek megfelelő helyet találjanak életünkben. A fogyatékosságok itt a legnagyobbak. Ezen a téren nem vagyunk mindig elégedettek, s az ifjúság egy részével kapcsolatban számos kifogásunk van, főként az utóbbi időben tapasztalt negatívfsta bírálatok megnyilvánulása miatt. De vannak ennél rosszabb jelenségek is, például a dekadens életstílus és a közömbösség. E jelenségek egyik oka az, hogy a szocialista társadalom fejlesztésében elért sikereink utópisztikus elképzelésekhez vezettek bennünket céljaink elérésének ütemét illetőleg. Ez megnyilvánult a szocializmus leegyszerűsített elméleti felfogásában is. A szocialista társadalomnak erre a leegyszerűsített felfogására alapult az iskolai oktatás, s az ifjúság azután a gyakorlati életben gyakran az elmélet és a gyakorlat, a szavak és a tettek közötti ellentmondásba ütközött, és erre a maga módján érzékenyen reagált. Tehát a nevelűmunka eredménye is az, hogy az ifjúság társadalmi életünk problémáit és fogyatékosságait ma nem mindig a reális lehetőségek és a reális példák szempontjából, hanem a szocializmusról alkotott Illuzórikus elképzelések szempontjából ítéli meg. Egyes fiatalok tudatában viszont értéküket vesztik az elsajátított elméleti értékek, mert a gyakorlatban nem tudják érvényesíteni. Azok a feladatok, amelyeket a Központi Bizottság beszámolója a CSISZ szervezetei elé állított a sokrétű munkaformák fejlesztése és a szervezeti felépítés tekintetében igen sürgős és halasztást nem tűrő feladatok. Kell, hogy fontos legyen számunkra, hogy a CSISZ szervezet ne formális, effektív hatást érjen el az Ifjúság körében végzett munkájában. Elsősorban le kell küzdenie a merev munkaformákat, tiszteletben kell tartania a fiatal emberek sokrétű érdeklődését, megértéssel kell lennie a fiatalok alkotó lelkesedése és kezdeményezése iránt, s az eddiginél szélesebb mértékben kell az eszmeinevelő munka tartalmát azokra a kérdésekre irányítania, amelyeket a fiatal embereknek meg kell oldaniuk. A cukorrépa-termesztésben olyan eredményeket értünk el, amelyek megérdemlik módszereink széles körű elterjesztését MIROSLAV ŠTÉPÁN elvtárs, a jičíni járási pártbizottság vezető titkára Pártunk XII. kongresszusának határozata többek között feladatul adta a mezőgazdasági termelés színvonalának az ipar színvonalára való emelését és a földalap teljes kiaknázásával, az anyagi-műszaki alapok fejlesztésével s a tudomány és a technika sokoldalú felhasználásával a mezőgazdasági munka jellegének fokozatos megváltoztatását. A jičíni járásban a ml feltételeink között a legfontosabb termék a cukorrépa. A cukorrépatermesztés hagyományos módszere — miután nagy menynyiségű kézi munkát igényel és kevés a munkaerő — a mezőgazdasági vállalatok számára túlságosan drága volt és gazdaságilag arra kényszerítette a vállalatokat, hogy csökkentsék a vetésterületet. Lényegében tehát arról volt szó, hogy belső utakon összehangolják a társadalom és a mezőgazdasági vállalat gazdasági érdekeit. Éppen ezt a szempontot vettük figyelembe, amikor hozzákezdtünk a távlati program kidolgozásához, amely az új technológia alapján a cukorrépatermesztés Intenzitásának fokozását és magasabb hatékonyságának elérését tűztük kl. A járási bizottság e munkában a szövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóinak eddigi tapasztalataira és javaslataira támaszkodott. Hatékony segítséget nyújtott pártunk Központi Bizottságának mezőgazdasági osztálya, valamint a kutatóintézetek, a Mezőgazdasági és az Élelmiszeripari Minisztérium. Ez a kezdeményezés adta az alapot a jičíni mozgalom keletkezésére. A járást pártbizottság kezdettől fogva az élen állt az új technológiai eljárások érvényesítéséért vívott harcban. A pártái apszervezetek és az egységes földművesszövetkezetek vezetőségeiben, a nemzeti bizottságokban és a társadalmi szervezetekben működő kommunistákon keresztül alakította ki a közvéleményt az új munkamódszerek bevezetésének szükségességéről. Sok erőre és lendületre volt szükség ahhoz, hogy az emberek gondolkodásában leküzdjük a bsgyökeresedett szokásokat, hagyományokat és gyakran a nem megfelelő rendeleteket is. A gyakorlati példákkal való oktatás volt a legmegfelelőbb eszköz a mozgalom elterjesztésére a járás valamennyi mezőgazdasági vállalatában. A gazdasági propaganda és közvetlenül a földeken, illetve a jičíni Agrostrojban szervezett „új technika "napjai" még fokozták a szövetkezeti tagok és az állami gazdaságok dolgozóinak szakképesítését és döntő befolyással voltak a munkaszervezés megjavítására, a gépesítés kihasználására s az új, haladó módszerek megértésére. Hogy mit értünk el gyakorlatilag? Lényegében az üzemek brigádsegítsége nélkül sikerült biztosítanunk a cukorrépatermelést. 1963 tavaszán a vetésterület 40 százalékán első ízben alkalmaztuk a cukorrépatermelés új technológiáját. 1965-ben lényegesen roszszabb időjárási feltételek között a termőterületnek már 97 százalékán végeztük új technológiával a vetést. A járásunkban szerzett tapasztalatok Igazolják, hogy az új technológia alkalmazásával az őszi talajelőkészítés, a pontos sortávolság betartása, a gyomirtók alkalmazása és az egyelés során egy ügyes munkásnő az azelőtti 5—6 árral szemben naponta átlagosan 20 árnyl teljesítményt mutathat fel. Sok olyan asszony van nálunk, aki az egyelés Idején az agrotechnika betartásával 3,5—4 hektárnyi teljesítményt is elér. Eredményeink még ennél ls sokkal szembetűnőbbek a munkaerő-megtakarítás területén a cukorrépa betakarításánál. 1963-ban a termőterület 24 százalékán valósult meg a többmenetes betakarítás. 1965-ben már a terület 65 százalékáról gyűjtötték be a répát új technológiával, gyakorlatilag brigádsegítség nélkül. Törekvéseink legértékesebb eredménye az a tény, hogy a mezőgazdasági üzemekben az új technológiai eljárások a cukorrépatermesztésnél aránylag rövid időn belül nélkülözhetetlenné váltak, mivel ezt a kérdést összefüggéseiben oldottuk meg és kedvező felté(Folytatás a 8. oldalon.)