Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-02 / 150. szám, csütörtök

Vita Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusán (Folytatás a 4. oldalról) séről. Ehhez a munkához már hozzáláttunk. Szeretném elismerésemet kifejezni az Építésügyi és a Közlekedésügyi Minisztériumnak, az Állami Tervbizottságnak, az Állami Műszaki Bizottságnak és más központi szerveknek az ezzel kapcsolatos kérdések megoldásáért. Elismerés illeti azokat a Kerületeket is, amelyek ritka megértéssel sietnek Prága segítségére építőipari és karbantartási kapacitásukkal. A városi pártbizottság nagyobb igényeket támaszt a fővárosi nemzeti bizottság funkcionáriusaival szemben, hogy a jelenleg rendelkezésükre bocsátott jelentős eszközökkel hatékonyan gazdálkodjanak. Nem vagyunk elégedettek a jelenlegi helyzettel, amelyet joggal bírálnak a prágaiak és vendégeink is. A főváros lakossága jó munka- és életkörnyezetének kialakításában látjuk alapvető feladatunkat a párt XIII. kongresszusa után. A XII. és a XIII. kongresszus között a prágai ipar, elsősorban a gépipar fejlődését egyes meghatározott ágazatok koncentrálásának és szakosításának törekvése jellemezte. Ebben az időszakban Prága ipari termelése 17,5 százalékkal gyarapodott. Számos gyártmányfajta termelését a köztársaság más kerületei vették át és ez a fővárosban lehetővé tette 19 500 gépipari dolgozó felszabadítását, akikkel megerősítettük a közlekedést és a szolgáltatásokat. Ennek, valamint a gépipar részleges korszerűsítésének segítségével 100 százalékkal fokoztuk a motoros mozdonyok, 50 százalékkal a villamosok, 75 százalékkal a félvezetők és 80 százalékkal a számológépek gyártását. Ennek a folyamatnak voltak itt-ott jelentős problémái és nehézségei is. Gyakran kellett felvennünk a harcot a meg nem értéssel, a tiltakozással, amelynek táptalaja a maradiság, a szűk látókörűség és bizonyára a kényelemszeretet volt. A prágai gépiparban aránylag gyorsan jelentős szerkezeti módosításokat, a termelési programok nagyméretű átállítását sikerült elérnünk, számottevő zökkenők és politikai nehézségek nélkül. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a párt szervei ebben a feladatban fontos politikai szükségszerűséget láttak és politikai munkájukkal ezt a folyamatot nagy mértékben elősegítették. Meggyőződésünk, hogy a tervszerű irányítás űj rendszere és annak tovább fejlesztett formája, valamint a hozzáértő központi irányítás igazolja az elfogadott intézkedések helyességét, kialakítja az országos viszonylatban fontos ágazatok fejlesztésének kedvező feltételeit Olyan ágazatokról van szó, amelyek a legjobban megfelelnek a számos tudományos és műszaki erővel, a munkásosztály gazdag tapasztalataival és hozzáértésével rendelkező város jellegének. Aránylag a legkevesebb történt olyan gyártási programok más kerületekbe való átirányítása terén, amelyeknek Prágában nincs mit keresniük. Így volt ez annak ellenére, hogy a városi szervek a lehető legnagyobb figyelmet szentelték ennek a kérdésnek. Ennek következtében sokkal kevesebb munkaerőt szabadíthattunk fel az alapvető ágazatok számára. Ez többek között megnyilvánul abban, hogy egyes új üzemek kapacitását nem tudjuk teljes mértékben kihasználni. 1970-ig számolunk 11 nagy gépipari üzem átépítésének és korszerűsítésének befejezésével és további 20 ezer munkaerő megtakarításával. Ez egyben megkívánja a tudományos-kutatási alap feltétlen koncentrálását a legfontosabb ágazatokra. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a prágai gépipar jövőjét elsősorban a tudományos-műszaki fejlesztés dönti el. Elvtársaki A központi irányítás terén rendkívül fontos intézkedés az új rendszer gyorsabb bevezetése. Ogy látszik, hogy sok gondot szentelünk a nagy népgazdasági és társadalom-gazdasági intézkedéseknek, de kevéssé törődünk az irányítás új vállalati rendszerével. Pártmunkánkban az új Irányítási rendszer elmélyítésével párhuzamosan éppen a vállalatokra és az üzemekre kívánjuk összpontosítani figyelmünket. Hiányosságnak tartjuk, hogy sokat beszélünk arról: a vállalatokat az eddigi adminisztratív nyomás helyett majd gazdasági nyomás fogja befolyásolni, de alig számolunk a vállalatokkal, mint az új irányítási rendszer élő _ hordozóival és úttörőivel. Az új rendszer kísérleti kipróbálása néhány új tapasztalatot szolgáltat, hogy miképp lg lehetne az eddigitől eltérő módon felépíteni a vállalati Irányítást a munka 2. szervezése és az emberek díjazása viszonylatában. • A pártmunkában ls általánosítani kí% vánjuk a vállalati irányítás új formái' nak tapasztalatait, segítséget nyújtva abban, hogy ezeket a tapasztalatokat alkalmazza az összes prágai üzem. Üzemeink idei gazdasági eredményei jók, de józanul értékeljük őket, tekintettel arra, hogy még nem érvényesül teljes egészében az új irányítási rendszer. Vállalataink tevékenységének alapvető mércéje lesz a jövőben is, hogy mennyire tudják meggyorsítani a bruttó jövedelem növelését az adott tartalékok kiaknázása, az új technika alkalmazása és az irányítás ésszerűsítése alapján. Az új gazdasági feladatokkal . szemtől-szembe tisztázzuk a pártmunka új módszereit is. A párt vezető szerepét a gazdaságban érvényesítve abból az elvből indul ki, hogy a párt nem közvetlenül, hanem megfelelő jogkörrel és anyagi, erkölcsi felelősséggel felruházott apparátus közvetítésével irányítja a termelést. A gazdasági vezetőktől a termelési folyamat, irányításáért és a gazdasági eredményekért teljes mérvű felelősséget követelünk. Ezért lehetetlen, hogy a párt szervei és szervezetei továbbra is közvetlenül beleavatkozzanak a termelési és technológiai folyamatba, eldöntsék az ezzel kapcsolatos kérdéseket, ahogy azt eddig tették. Az ilyen gyakorlat elmosta a felelősséget és alibizmusra vezetett, amely ugyan sok embernek megfelelt, de a társadalom nagy kárát látta a múltban és ma is. A pártmunkának ez az értelmezése nem jelenti, hogy a kommunistákat és a pártszervezeteket mentesítjük a gazdasági feladatok teljesítéséért járó felelősség alól. A konkrét munkahely pártszervezete és gazdasági vezetősége közti munkamegosztást nem fogjuk fel úgy, hogy a gazdasági vezetés csak a termelés irányításával törődik, míg a pártszervezet kizárólag a politikai nevelőmunkával. A pártszervezetnek a politikai nevelőmunka sikerei s hatékonysága érdekében számításba kell vennie az emberek alapvető érdekeit. A munkahelyen ezek az alapvető érdekek többnyire szervesen egybefűződnek a termeléssel, a termelési folyamat megszervezettségével és irányításával. A másik oldalon a vezető gazdasági dolgozó nem kerülheti meg a pártszervezet nézeteit. A pártszervezet ugyanis általánosítja és befolyásolja az egyének, illetve a kollektívák nézeteit, a munkahelyen dolgozók kapcsolatait, azokat a feltételeket, amelyek kedvezően, vagy kedvezőtlenül kihatnak a kezdeményezés és az aktivitás alakulására. A vezető dolgozók nagyon rövidlátóak lennének, ha szem elől tévesztenék azokat a körülményeket, amelyek a termelésben összefüggnek az emberrel. Népgazdaságunk forrásait csak az ember és annak munkaereje aknázhatja ki, lett légyen szó akár munkásról, tudósról, akár gazdasági dolgozóról. Az ember munkájától, szakképzettségétől, tájékozódási képességétől és irányító tevékenységétől függ az élő és a holt munka végső eredménye. A párt szerveinek és szervezeteinek joga és kötelessége a jövőben is véleményt mondani az adott munkahely fejlesztésének minden alapvető kérdéséről, a technikáról, a technológiáról, a munka megszervezéséről éppúgy, mint az emberek széthelyezéséről, a tervek előkészítéséről, a távlati feladatokról és az eredményekről. Csupán arról van szó, hogy szigorúan meghatározzuk a termelés operatív Irányításába való beavatkozásuk lehetőségeit. Ez vonatkozik a párt szerveinek és szervezeteinek káderekkel végzett munkájára is. Itt nem is annyira az egyes esetek megítéléséről van szó, hanem inkább annak a pártos alapelvnek érvényesítéséről a káderekkel folytatott munkában, amelyről Novotný elvtárs beszélt a beszámolóban. Minden vezető posztra felkészült, hozzáértő, a szocializmushoz teljesen hű emberek kerüljenek, akik szüntelenül művelődnek, irányítani és szervezni tudják a munkát és meg tudják nyerni az embereket is. Különleges figyelemmel kívánunk foglalkozni a műszaki értelmiséggel. Főleg a tevékenység két formájára gondolunk: egyrészt a műszaki értelmiség legjobb képviselőit bevonjuk a párt aktívájába, közvetítésükkel elmélyítjük a párt ismereteit, és a termelés szakaszán érvényesítjük a párt haladó következtetéseit. Másrészt az ideológiai nevelés rendszere útján segítséget nyújtunk a műszaki értelmiségnek munkája politikai alapjainak kiépítésében, hogy tevékenységére fokozottabb mértékben tekintsen a társadalom szemszögéből. Hangsúlyozottan előtérbe állítjuk világnézetünk filozófiai alapjait és ugyanakkor a szociológiát, a lélektan és az irányítás modern elméletét is. A pártszervezetek szervező tevékenységének alapját képezheti fokozatosan a pártfeladatokkal való megbízás rendszere. Ez nagyon hatékonyan biztosítja a kommunisták és a pártonkívüliek aktivitását, elősegíti a pártmunkában előforduló formalizmus elleni harcot. A párttagokat és a pártonkívülieket így a párt és a társadalom érdekében kifejtett tevékenységük alapján ítélhetjük meg, nem pedig a pártkötelességek alaki teljesítése vagy a nagy szavak szerint. A kollektívák pártfeladatokkal való megbízása során a gyakorlatban közelebbről megismerkednek a munkások, a műszaki és a gazdasági dolgozók. Nemcsak termeléssel kapcsolatos pártfeladatokat kell adni, hanem fel kell ölelnünk az egész pártmunkát, az ideológiai nevelést, a fiatalokról való gondoskodást, a szakképesítés növelését, a nők és a fiatalok szakmai érvényesülését. A pártszervezetek feladata fejleszteni a kezdeményezést, amelynek alapvető formája a szocialista verseny. Üzemeinkben számos új versenyforma aiakult ki. A hloubétíni Teslában a gazdasági kezdeményezés brigádjai alakultak, a ČKD elektrotechnikai üzemében és a Dukla Karlín gyárban a XIII. kongresszus tiszteletére vállalt becsületbeli feladatok teljesítésének mozgalma folyik, a ČKD mozdonygyárában komplex-brigádokat szerveztek. Nézetünk szerint üzemeinkben támogatnunk kellene a szocialista verseny különféle formáit, a szocialista munkaverseny megszervezésében azonban pártvonalon érvényesíteni szeretnénk az alábbi elveket: a verseny teljes mértékben irányuljon az új termelési követelmények teljesítésére, a minőségre, a jövedelmezőségre, a világszínvonal elérésére, az export-feladatok valóra váltására. A versenyben vegyenek részt a műszaki dolgozók és munkások komplex csoportjai, mivel egyedül ez biztosítja a szocialista munkaverseny hatásosságát, ez küszöbölt ki formális jellegét. A verseny gyakorlati megszervezésében abból indulunk ki, hogy az adott munkahely koncepcióját a párt és a gazdasági vezetésnek, illetve a szakszervezetnek közös tárgyalásán kell eldönteni és a verseny gyakorlati részéért maradéktalanul felel a szakszervezet. Érvényre juttatjuk a legnagyobb fokú hatékonyság elvét JAN MUŠAL elvtárs, az Észak-morvaországi KNB elnöke Kongresszusunk megvitatja a nemzeti bizottságokról szóló határozat javaslatát. Pártunk rendszeres gondot fordít a nemzeti bizottságokra, tevékenységük további elmélyítésére és kiterjesztésére. Ez teljes összhangban van azzal, hogy a proletár diktatúrából az össznépi államformába való átmenet idején tovább mélyítjük szocialista demokráciánkat. A nemzeti bizottságok, amelyek területi hatáskörükben a társadalom irányításának szervei, a jövőben is jelentős gazdasági szerepet töltenek be. Ezt azonban nem lehet csupán úgy értelmeznünk, hogy a gazdaság egyes ágazatait, vagy szakaszait irányítják. Elsősorban felelősséget kell viselniük az adott területen az egész gazdaság átfogó fejlesztéséért, éspedig úgy, hogy a fejlődés a megfelelő területi arányokban a legkedvezőbb s harmonikus legyen. Népgazdaságunk eddigi fejlődése arra utal, hogy a legkedvezőbb harmonikus és valóban hatékony gazdaságfejlesztés legfontosabb feltétele a távlati elgondolások tisztázása, éspedig az irányítás minden fokán. Ezért kidolgoztuk kerületünk távlati — éspedig nemcsak 1970-ig, hanem 1980-ig szóló fejlesztési tervét. Az ezzel kapcsolatos munkánál szem előtt tartottuk kerületünk természeti és gazdasági adottságalt és érvényre juttatjuk a legnagyobb fokú hatékonyság elvét. Ezzel egyidejűleg azt is figyelembe vesszük, milyen mozgató erők befolyásolják döntő mértékben a fejlődés színvonalát. Ezzel összefüggésben a kerület hatékony fejlesztését alátámasztó programok kidolgozásáról van szó. A távlati elgondolások rögzítéséhez szükséges munkamegosztásra úgy kerül sor, hogy a kerület távlati tervét a kerületi nemzeti bizottság állitja össze, amely a kerületi pártszervezetnek felelős a kerület kiegyensúlyozott, arányos fejlesztéséért, ami vonatkozik a központilag irányított ipari ágazatok fejlesztésére is. A KNB e munkájában igénybe veszi a járási nemzeti bizottságok, valamint a vállalatok segítségét, ezenkívül szorosan együttműködik az Állami Tervbizottsággal, az illetékes szakágazati igazgatóságokkal és minisztériumokkal is. Mindez természetesen feltételezi, hogy a vállalatok vezetőségének elvileg figyelembe kell vennie a nemzeti bizottságok elgondolásait, sőt a fejlesztéssel összefüggő egyes kérdésekben ezek álláspontját kell saját kiindulópontjuknak tekinteni. Elvtársak, nincs tekintélybeli kérdésről szó, hanem arról, hogy a vállalatok és a nemzeti bizottságok kölcsönös együttműködésének a távlati tervek kidolgozásában szükséges minél eredményesebb munkát kell lehetővé tennie. Mind a két félnek szem előtt kell tartania a kerületi fejlesztés alapvető lehetőségeit, elsősorban a termelőerők elhelyezésének, a munkaerő-gazdálkodásnak, a lakásigények kielégítésének, a közlekedési és vízhálózatnak stb. lehetőségeit. Mindez feltétlenül szükséges, amit a negyedik ötéves terv előkészítésével kapcsolatban szerzett tapasztalataink is bizonyítanak, éspedig különösen azok a tervjavaslatok, amelyeket az egyes vállalatokban kidolgoztak és ez év januárjában előterjesztettek. A benyújtott javaslatok arra utalnak, hogy sok helyütt még mindig extenzív fejlesztésre törekszenek. A vállalatok és szervezetek a dolgozóknak csaknem 48 ezer főnyi létszámemelését kérték, több mint 40 milliárd koronát javasoltak beruházásokra és generáljavításokra, jóllehet a vállalatok tervjavaslatai az ipari termelésnek csupán 13,4 százalékos növelését irányozták elő az egész ötéves tervidőszakra. Ezekkel a javaslatokkal természetesen nem érthetünk egyet és kérjük, hogy az illetékes szervek fokozatosan vizsgálják felül mindazokat az eszközöket, amelyeket már az előző években a gazdaságfejlesztés céljaira fordítottunk. Indokolt elgondolásunk az is, hogy kerületünk gazdasága fejlesztésének döntő fontosságú tényezői. A területi terv részletesebb összeállításával kapcsolatban ki kell dolgozni az egyes üzemek, vállalatok s ágazatok fejlesztése hatékonyságának fokát megállapító megbízható módszereket is. Ennek érdekében szorosan együttműködünk a bratislavai Területi Tervezést Kísérleti Intézettel, mert tudatosítjuk, hogy a területi tervezést illetően a> eddiginél sokkal határozottabb lépéseket kell tennünk. Az új irányítási rendszer sem rögzíti kellőképpen a területi tervezés alapelveit. Gátlólag hat számos elméleti kérdés tisztázatlansága, de a szakágazati szervek magatartása is. Éppen ezeknek a szerveknek és saját érdekükben meg kellene értenlük, hogy a gazdaság tervezésének s fejlesztésének feltétlenül az egyes területek adottságaihoz kell igazodnia, mert gazdaságuk megfelelően arányos fejlesztése újabb források feltárását, s az értékek gyarapítását teszi lehetővé. Elvtársak, a területi tervezésnek azonban nemcsak a termelés arányos fejlesztése, s a termelőerők megfelelő széthelyezése a célja, hanem a nem termelő szakaszok fejlesztése is, továbbá a lakosság munka- és létfeltételeinek kedvezőbbé változtatása, valamint polgártársaink új, szocialista életstílusának megalapozása. Szükséges, hogy a vállalatok minden módon támogassák a nemzeti bizottságokat e tevékenységükben. A nemzeti bizottságok jogkörének bővítése semmit sem érne, ha a vállalatok ugyanakkor nem viselnének nagyobb felelősséget a munka- és létfeltételek kedvezőbbé tételéért. Ma már nem elegendők csupán az önkéntesség elvén, vagy a büntető rendelkezéseken alapuló kapcsolatok. Létre kell tehát hoznunk a gazdasági kapcsolatok s eszközök olyan szilárd rendszerét, s olyan gazdasági szabályokat rögzítenünk, amelyeknek hatására az egyoldalú szakágazati nézőpontok az egész társadalom szempontjaihoz igazodnának, s alátámasztanák a vállalatok anyagi érdekeltségét azoknak a feltételeknek létrehozásában, amelyek elősegítenék a munkaerő felújítását s a dolgozók életkörülményeinek kedvezőbbé változtatását is. Azért beszélek erről, mert az említett problémákkal kapcsolatban előkészített anyag egy része nem utal a problémák következetes és átfogó megoldására. A XII. kongresszus határozatai, s a nemzeti bizottságokról szóló mai határozati javaslat ls hangsúlyozza a nemzeti bizottságok egyik legfontosabb feladatát, hogy gondoskodniuk kell a szolgáltatások fejlesztéséről, a lakosság igényeinek legnagyobb fokú kielégítéséről, valamint kedvező életkörülményeinek kialakításáról. M'.išal elvtárs említést tett a kerületben szerzett egyes tapasztalatokról, majd így folytatta: (Folytatása az 6. oldalon.) "