Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-10 / 158. szám, péntek

NYÁRI OROMOK. (K. Bachan felvétele) D

unaradványba érünk. Hajabács László, a HNB elnöke vesz a gondjaiba. Időszerű probléma? Érdekesség? Gyerünk a szövetkezet Irodájába, az agronómus majd csak mond valamit. De bizony az agronómus a földeket járja. Délután kettőkor, munkaelosztáskor bent lesz. Még csak tizenegy múlt. Visszafelé jövet az elnök megáll a faluvégen egy kidőlt sarkú kis házikó mellett. Odaszól az ajtóban álló anyókának: — No, jöjjön, Zsuzsi néni, átadom a kulcsokat! Majd egy másik asszony felé indul, aki az ud-. var végében deszkaólat épít. Am, alig hogy ész-, reveszi őt, hadonászni kezd a fejszével: — Engem oda be nem tesz! Nem bizony! Kéménye sincs, a teteje ls beázik! Mihez kezdjek én ott? Nem megyek én oda! De nem ám! MAGÁNYOS ÖREGASSZONYOK 1966. 10. — Márpedig innen ki kell mennie, Etus néne. Ezt a házat lebontják. Abban meg ellakhat egy darabig, amíg jó idők vannak, aztán kijavítjuk. Csak hurcolkodjon át szépen. Etus néne még emelgeti a fejszét a szemközti szalmatetős kunyhó felé, de Zsuzsi néni tipegve követi az elnököt. Neki a szomszéd házban utaltak ki helyet. Nagyon öreg már az is, régóta nem lakják. A nyolc örökös fele Magyarországon él, a másik fele itt, de a házra úgy látszik nem tartanak igényt. Alacsony, hosszúkás épület, földpadlós szobákkal, gerendás mennyezettel. Közvetlenül a bejárat előtt megpillantja az elnök a harmadik öreget. — Éppen a legjobbkor jön, Julis néni! Most adom át . a kulcsokat A megszólított kenyeret tart a kezében és tá-: nyért letakarva. Az elnök megpróbálja kinyitni a házat. Nehezen megy, a rozsdás zárban nem forog a kulcs. Aztán mégis enged. Az ajtón túl üres lakás fogad: konyha, két oldalt egy-egy szobával. Az elülső szobában áll ugyan egy szekrény, de Julis néni megjegyzi. — A szekrényt tegyék ki. Nem kell, nekem van szekrényem. — A szekrényt majd kivisszük — bólint az elnök. — Az nem a magáé.' Magáé csak a ház. A háznak egy része. Osztozzanak el rajta ... A

két öreg csak áll, szemközt egymással, Julis néni az elülső szoba földjén, Zsuzsi néni a konyha földjén, közöttük az elnök, s csak nézik egymást és a falakat. — No, melyik szoba kié? — szól az elnök, de ők csak állnak. Julis néni egyenesen, föltartott fejjel, kezében a kenyér, meg a tányér letakarva, Zsuzsi néni meggörnyedt derékkal, ókulláréval a szemén. — Nekem mindegy — mondja az egyik aszszony. — Nekem ls mindegy — feleli rá a másik. — No, melyik kié? — Ismétli az elnök, de ők ls ismétlik a „nekem mindegy"-üket, és csak állnak az üres faiak között, csak nézik a friss meszelést, a nyirkos foltokat, a földes padlót, a gerendás mennyezetet. Az egyik egyenes testtartással, kezében a kenyér, meg a tányér letakarva, a másik görnyedten, szemüveggel a szemén, akárcsak az anyám. Neorealista filmekben sem látni meglnditóbb jeleneteket. — No, válasszanak — szól Ismét az elnök. Ezt már nem lehet kibírni. A hátsó szobába megyek, az ajtó mögé, háttal a többleknek... • • • • A

kocsmában vett lángossal a Duna fölötti magas parton állok. A hátam mögött a vadonatúj műúton megrakott teherautók járnak, építik a gátat. Nemsokára, munkaelosztás után Juhász Béla agronómus és Kurucz József pártelnök Hajabács Lászlóval egyetemben beszámolnak Dunaradvány sikereiről és panaszairól, a tegnap kolaudált néhány kilométernyi műútszakaszról, arról, hogy a több mint tíz éve kitűnően működő EFSZ mindeddig hiába hadakozott új középületekért, mert a faluban ami üzlet, óvoda, műhely van, az mind régi, s csak az idén kezdik meg egy nagy áruház építését. Beszámolnak a nyolcak szövetkezeti' alapon épülő házról, arról a kötelezettségükről, hogy az árvíz sújtotta Csicsón és Bogyaréten brigádban felépítenek egyegy házat, a lehetetlen viszonyok közt megkezdett dohányszárító építéséről. Arról, hogy az árvíz idején kétszáznyolcvan menekülőnek adtak szállást és kosztot, hogy gépjárműveik és gyalogmunkásaik Paton és Dunamocson segítettek menteni, hogy az Izsáról befogadott százötven anyasertés helyett háromszáznyolcvanat küldtek viszsza, hogy a homokzsákokkal megrakott hajók csak itt köthettek kl, és hogy egy-egy hajórakományt, húsz-harmincezer zsákot este tizenegytől reggelig hordták a környező falvakba. Beszámolnak terveikről, a régi jegyzői lakásnak orvosi lakássá és rendelővé való átalakításáról, s két iskola és a kultúrház tatarozásáról, az országút menti járda betonozásáról, a szövetkezet telepére vezető út aszfaltozásáról, a községen végighúzódó magas folyópart kiegyenesítéséről és betonlapokkal való megkötéséről. A

jelenről, múltról, a jövőről beszélnek és én mégis úgy érzem: ez a mai nap itt Dunaradványon a két öregasszony ünnepe csupán. Két öregé a tíz-tízenkettő közül, akik rokonok nélkül, magányosan élnek ebben a kis Duna menti faluban, akinek nincs gyerekük, vagy ha van, messze Csehországban talált magának munkát, otthont és családot. Igaz, az állam gondol iájuk, ez évben tizenötezer koronát ad a községnek az aggok megsegítésére, a nemzeti bizottság ls menteni igyekszik őket a düledező, lebontásra váró házakból. De vajon mit érezhetett a magányos Patkány Júlia, amikor ott állt ma délelőtt a puszta négy fal között, az üres szoba földes padlóján, egyenes derékkal, felemelt fejjel, az üzleti kenyeret és a letakart tányért a kezében tartva? Eszébe jutott-e a fia, aki most betegen fekszik valami idegen városban, akinek az új címét sem tudja, mert nemrég változott a címe, de le van írva valahol egy üdvözlőlapon. S mit érezhetett özvegy Kalácska Jánosné, a konyhábín álló Zsuzsi néni, akinek görnyedt háta, nagy szemüvege annyira emlékeztet az anyámra? Gondolatai talán ott jártak egy gyárban a fia mellett, a furcsa gépek között, ahol a fia oly jól érzi magát, hisz gyerekkora óta annyira szereti a gépeket. Vagy a fia lakására gondolt, a szép, modern lakásra, vagy a menyére, akinek nincsen gyereke, de nem is lesz már soha? Vagy talán az a kép jelent meg előtte, amikor röviddel a front után a fia kezében felrobbant a gránát? A fiú molnár szeretett volna lenni, de a Dunán a malmokat a háború után megszüntették, így hát engedett idősebb barátai hívásának, és tizennyolc éves fejjel elindult Csehországba. Azóta csak látogatóba jár haza, immár huszadik éve. Most ls készül haza, három napra. Jó családból nősült, csak kár, hogy a felesége olyan nagy beteg. Amúgy igen rendes asszony, de magyarul nem ért. A fiú a tolmács, ha hazajönnek ... • • • • K

éső este van, amikor visszafelé megáll értem az autó. S amíg Komárom felé haladva magunk mögött hagyjuk a tegnap megnyitott műutat, ismét látom a két öregasszonyt, a nyirkos, meszelt házban, s a fülembe csengenek Kurucz József pártelnök szaval: „...nálunk a fiatalság végzi a munka nagyját. A szövetkezeti tagok hatvan százaléka fiatal. Itt megtalálják a számításukat. Táncolnak, zenélnek, esténként összejárnak, színdarabot játszanak. A komáromi színház előadásaira a szövetkezet rendel autóbuszt. A kultúrházat is a szövetkezet veszi át, szövetkezeti klubja lesz Radványnak. A klub leendő vezetője már el is végezte a tanfolyamot .. S mégis... Vannak problémák, amelyek ősidőktől fogva újra és újra előbukkannak, amelyeket a legcivilizáltabb, a legkultúráltabb környezet sem fogja soha maradéktalanul megoldani. Ezért van, hogy ha elhagyott, üres házban két magányos öregasszony áll, az ember torkát valami fojtogatja... MIKÚTS I. RÖBERT • •••••••••• ••••••••••• Él ŕ 11 M í K • •••••••••• ••••••••••EJ BÖRBUNDAK Dot 16 éves, nézeteit, vágyait a szexussal telített képeslapok formálják. Ogy gondolja, a Reggel kötött házassága révén nemcsak az iskola kellemetlen kötelezettségeitől és az otthon korlátozó felügyeletétől szabadul meg, hanem kitárul előtte az élet, az édes élet kapuja. Az ifjú férj egészen más gondolatokkal és elképzelésekkel indul a házasságba. Csendes, nyugodt családi életre, kellemes otthonra, gondos feleségre vágyik. De munkából hazatérve rendetlen lakás, mosatlan edény fogadja, vacsorának se híre, se hamva. Dot napjait a fodrásznál, moziban, társaság-, szórakozáshajszolásban tölti, mondén dáma szeretne lenni. A két fiatal nem tud egymáshoz alkalmazkodni, konfliktusuk mindikább kiéleződik, a házasság zátonyra fut. Reg visszatér nagyanyjához. E érzései barátja, Pet iránt elmélyülnek, vasárnapjait a bőrbundás motorkerékpáros fiatalokkal tölti. Ám a szerelem után a barátság sem lesz időtálló, s a fiú végül ls kénytelen új tartalmat keresni életének. A film forgatókönyvét Eliot George novellája alapján Glllian Freeman írta. Sidney J. Fúrie, a kanadai származású angol rendező nagy hozzáértéssel és elfogulatlan realitással viszi vászonra a mai fiatalokról szóló szomorú történetet. Dot megszemélyesítője a fanyar szépségű Rita Tushingham, akit az Egy csepp méz című filmből ismert meg és zárt szívébe a hazai közönség. A rendkívül ambiciózus, önmagával szemben mindig igényes fiatal színésznő az Egy csepp méz óta nem vállalt filmszerepet, mert nem kapott igényeinek megfelelő ajánlatot. Inkább színpadi szerepeket vállalt, hogy minél több tapasztalatra tegyen szert. A Bőrbundákkal kapcsolatban ezeket mondotta: „Örülök, hogy vártam erre a filmre. Igaz, ez is fiatalokról szól, az ő problémáikról, de egészen más szemszögből nézve." Rita Tushingham partnere Reg szerepében Colin Campbell. BETONDZSUNGEL Pszichológiai kalandfilm, bűnügyi történet Joseph Losey angol rendező 1960-ban készült filmje, amely egy angliai börtön betonfalai közé viszi el a nézőt. Johnny Bannionnak — Stanley Baker alakítja, kitűnően — a londoni alvilág alakjának történetét ismerjük meg, s ezen keresztül a börtönélet könyörtelen légkörét. Az a fogoly, aki megsérti az alvilág íratlan törvényeit, jobban retteghet sorstársai bosszújától, mint az igazságszolgáltatástól. Johnny Banniont jó magaviseletéért 20 hónappal a kiszabott büntetés letöltése előtt kiengedik a börtönből. Ogy távozik, hogy zsebében viszi a következő rablás pontos, részletesen kidolgozott tervét, melynek ötletét egyik fogolytársától kapta. Kint már várják, megünneplik visszatértét és megkezdődik a következő bűntény előkészítése, szervezése. A fogadóirodát kirabolják, a rablott összeget Bannionnak sikerül elrejtenie, de a rendőrség letartóztatja és Ismét a börtön lakója lesz. A pénzt nem adja kl, tehát gazdag ember, akinek tekintélye van mind a foglyok, mind az őrök előtt. Társai — akik közreműködtek a rablásban — megszöktetik, de kiszabadításáért az egész összeget követelik tőle, nem elégednek meg a kialkudott résszel. Bannion szökni kényszerül saját társai elől, az üldözők golyója azonban eléri és kioltja életét. Ott hal meg, az elásott negyvenezer font közelében, melynek hollétét haldokolva sem árulja el. NAPFOGYATKOZAS Michelangelo Antonioni neve nem ismeretlen a hazai közönség előtt, bár alkotásait inkább a lapokból ismerjük, mint a mozik vásznáról. Antonioni, a világ egyik legkifejezőbb rendező egyénisége, újságíróként kezdte pályafutását. Első önálló filmjét 1950-ben készítette (Egy szerelem krónikája), melyet azóta csaknem minden évben egy-egy újabb alkotás követ. Az utóbbi években főleg az emberek közötti kapcsolatok feltérképezésének szenteli figyelmét. Az elidegenedés — napjaink betegsége — foglalkoztatja, ennek akar mélyére hatolni, összefüggéseit kitapintani. Négy művének tárgya az elidegenedés. Az első a Kaland 1959-ben, a második az Éjszaka 1960-ban készült. Ezt követte 1962-ben a Napfogyatkozás, majd 1964-ben a Vörös sivatag. Mindkettő díjat nyert a cannes-i filmfesztiválon. E négyes sorozatból nálunk elsőnek a Napfogyatkozás kerül bemutatásra Monika Vittivel a főszerepben. Egyelőre a filmklubok tűzik műsorukra, fii filmképek, a hang, a színészi teljesítmény — minden a rendező kezében összpontosul itt, hogy maradéktalanul a szerző mondanivalóját szolgálja. A kifejező és stíluseszközök összehangolása, a cizellálásszerüen kidolgozott, rendkívül finoman stilizált képsorok spontán jegyzik fel az élet folyását. Antonioni a film hősnőjének sorsán, érzelmi életén mutat rá a modern civilizáció emberének befeléfordulására, magárahagyottságára, a technika fejlettsége és a gondolati értékek közötti aránytalanságra. S mindezt olyan formában közvetíti a nézőnek, hogy az maga is aktív résztvevőként figyel! a cselekménvt. TRÓNKÖZELBEN Mihail Sadovean Sasok nemzetsége című regényének megfilmesítésére vállalkozott Mirceai Dragan. A történet 1612ben indul, Moldava történelmének legizgalmasabb, legforradalmibb napjaiban. A történelmi háttérből élesen emelkednek ki az egyes alakok — nemesek, grófok, fejedelmek, — akik minden eszközt szentnek tartanak, amely a trón megszerzéséhez segítheti őket. A film alkotói nem mélyültek el a regény szociális-történelmi mondanivalójában, inkább a felszínen maradtak és arra törekedtek, hogy a korszerű filmgyártás eszközeivel — szélesvásznú, színes, sztereofon film — nagy tömegeket mozgató kalandos-háborús filmet készítsenek, amely vonzza a közönséget. Őszintén meg kell mondanunk, hogy ezt a szándékot csak helyenként koronázta siker K. Jelenet a Betondzsungel című angol bűnügyi jilmböl.