Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-10 / 158. szám, péntek

MINDENRE AKAD MAGYARÁZAT Az utóbbi időben immár szokássá vált, hogy szerkesztőségünk csaknem rendszeresen tájékoztatja olvasóit terveiről, problémáiról. Íme, ezt tesszük most is. Az év elejétől új formában, új tartalommal megjelenő lapunk iránt nagy mértékben fokozódott az érdeklődés. Sajnos, ezzel együtt sokasodtak a panaszok is ä lap kézbesítését és árusítását illetően. Olvasóinknak, lapunk barátainak ezúton mondunk köszönetet észrevételeikért, mert a konkrét panaszok kivizsgálása le-, hetővé teszi a hibák okainak feltárását és nagy részben kiküszö-. bölését is. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy közel fél év alatt sok hiányosságot sike'ült orvosolnunk. Ám továbbra is maradtak megoldatlan problémák. • A helyes címzett Gyakran megesik, hogy a lap terjesztésével, kézbesítésével kapcsolatos hiányosságokat olvasóink a szerkesztőség számlájára írják. A valóság viszont az, hogy a szerkesztőség munkatartalma a kéziratok elkészítése, a lap előállítását már a nyomda végzi (természetesen a szerkesztőséggel szoros együttműködésben). A kész lapot pedig egy másik vállalat — a Posta Hírlapszolgálat veszi át, és az újság további útja már kívül esik a szerkesztőség hatáskörén. Valamennyi napilap szerkesztősége évente milliókat fizet a Posta Hírlapszolgálatnak a terjesztésért, és kézbesítésért. Egészen természetes, hogy az érvényes szerződések értelmében a szerkesztőség — és az előfizető — minden hiányosságért felelősségre vonhatja az említett vállalatot. Ezen a helyen mondjuk el, hogy az elmúlt évek folyamán a Posta Hírlapszolgálat — minden hiányosság ellenére is felbecsülhetetlen munkát végzett. Az egész országban széles körű kézbesítői és kiskereskedelmi hálózatot létesített és naponta sok ezer, sok százezer olvasó igényeit elégíti ki. Köszönet illeti azokat a becsületes kézbesítőket, akik sárban, hóban, fagyban naponta házhoz viszik újságunkat az előfizetőknek. Igazságtalanok lennénk velük szemben, ha ezt külön nem emelnénk kl. Am a hibák így is hibák maradnak és eltávolításukat sokak számára akár népszerűtlen Intézkedések érán ls szorgalmazzuk. Az olvasó az előfizetési díj fejében Joggal elvárja a rendszeres, kifogástalan, késedelemmentes kézbesítést és ezen a téren még mindig adódnak szembetűnő fogyatékosságok. • Mi okozhatja a lap késését? A kelet-szlovákiai kerületben a téli hónapok folyamán rengeteg az Indokolt panasz. Kassára lapunkat repülőgép viszi. A kör dös idő viszont gyakran lehetetlenné teszi a leszállást. Vehetnénk ezt objektív nehézségnek is, ha ... Igen, ha ... Ha nem élnénk a huszadik század második felében, az űrrepülés korszakéban. Nem titkolhatjuk, hogy az Illetékes minisztérium az újságok téli szállításának problémáit (konkréten a repülőjáratokra gondolunk) mindmáig nem olr dotta meg. Nézetünk szerint a korszerű technika korában ez már nem lehetetlenség. Hisz a repülőgépnek le se kellene szállnia, akár ejtőernyőn is ledobhatná az újságoikat. Eddig azonban késik a megoldás, és helyette számtalan indoklás hangzik el a jelenlegi állapot magyarázására. Az esténkénti késések viszont lehetnek szubjektív jellegűek ls. Okai: szervezési hiányosságok, mulasztások és néha felelőtlenség. Ebben az írásban ezekről szeretnénk szólni. • A magyarázat kevés — a megoldást sürgetjük! A Posta Hirlapszolgálat az olvasóinktól beérkezett valamennyi panaszt, észrevételt ki-: vizsgálta és a vizsgálat eredményéről tájékoztatta szerkesztőségünket. Az esetek túlnyomó többségében bebizonyosodott: a panasz jogos volt. Ez egészen természetes, hisz nem fordul hozzánk panasszal az az olvasó, aki elégedett a lap kézbesítésével. A Posta Hírlapszolgálat egyegy szervének válaszával azon egyszerű oknál fogva nem érthetünk egyet, mert a fogyatékosságokat magyarázzák. Indokolják. Az előfizetőt, a megrendelőt nem érdeklik a szervezet nehézségei. Miért ls érdekelnék? Megoldásuk teljes mértékben a vállalat feladata. Ezzel kapcsolatban szeretnénk kiragadni néhány példát a sok közül. Vasy Károly (Ekei) panasszal fordult hozzánk, hogy címváltozását a posta nem intézte el és nem kapta meg az előfizetett lapot. A posta a hibát beismeri és közli a mulasztás helyrehozásának módját: a hiányzó lapszámokat utólag kézbesítették! Hasonlóképpen orvosolták Monos Józsefné komáro-. mi és H. Halušková sabi-> novi olvasór A panaszát ls. Ml más lenne ez, mint egyszerű alibizmus a mulasztást elkövető szervek részéről? Mit ér egy napilap akármennyire érdekes száma is néhány napos, esetleg hetes késéssel? Porubszký József bratislavai olvasónk panaszára azt a választ kaptuk, hogy előfizetőnk körzetében ez év január elsejétől február elsejéig 5 (azaz öt)! kézbesítő váltakozott, sőt három napon át egyáltalán nem kézbesítették az újságokat. A válaszból, sajnos, hiányzik a lényeg: ki ezért a felelős, és milyen következtetést vontak le belőle, hogy hasonló eset a jövőben elő ne fordulhasson. Mert a puszta magyarázat nem több szegénységi bizonyítványnál... Vetter Gyula lekéri olvasónk a megkésett kézbesítést kifogásolta. Az illetékes szervek indoka: a kézbesítő három községbe hordja a postát és az újságokat, ami óriási megterhelés számára. Ebből következik (legalábbis az illetékesek szerint), hogy az előfizető vegye ezt tudomásul, és nyugodjék bele a változtathatatlanba. Félreértés ne essék: nem a túlterhelt kézbesítőt okoljuk, hanem a feletteseit, akik tudnak túlterheltségéről és az ebből törvényszerűen adódó fogyatékosságokról, de megoldás helyett „magyarázzák" a nehézségeket. Hogy Lekéren vasárnap miért nem kézbesítik az újságot? Erre ls kész a válasz: nem akad készséges diák, aki a vasárnapi kézbesítést elválalná! Persze, a diákok a rosszak, mert nincs bennük megértés ... Ugyanez a válasz Moravanszky Jenő és Cibulk a István komáromi olvasóink panaszára ls: nem sikerült diákot szerezni az újságok kikézbesítésére. • Kirívó eset Külön figyelmet érdemel Fajd Dezső, jelsőcl olvasónk panaszának „intézése". A Posta Hírlapszolgálat a panaszt csak részben tartja indokoltnak. A kézbesítő két község előfizetőinek viseli gondját. Emellett szombatonként Losoncra jár üzemi iskolába. Ezért a szombati számokat az előfizetők nem minden héten kapják meg (gyakran csak hétfőn, egyszerre a vasárnapi és hétfői számmal), dehát ez így ís indokolt, mert a kézbesítő iskolába jár! A válaszokhoz csatolták a két község (Jelsőc és Panyidaróc) nemzeti bizottságának Igazolását, hogy a kézbesítő ellen nincs semmi kifogásuk. Őszintén bevalljuk, a kézbesítő ellen nekünk sincs kifogásunk. Az Ilyen hozzáállás nem nyújt alapot a szerkesztőség és a Hírlapszolgálat elvtársi együttműködéséhez, főleg nem akkor, amikor ezt a kapcsolatot politikai, társadalmi és nem utolsósorban gazdasági szempontok szövik át. Az eseteket sorolhatnánk tovább. Sajnos, panaszban nincs hiány. Végezetül mégis le kell szögeznünk, hogy szerkesztőségünk a jövőben sem elégedhet meg az efféle langyos, megoldást nem biztosító magyarázatokkal és mindent megtesz olvasóink, előfizetőink elégedettsége érdekében. A jövőben nem riad vissza a gazdasági szankcióktól sem, amelyekre a kiadóvállalat és a Posta Hírlapszolgálat közötti szerződés feljogosítja. Ismételten olvasóinkhoz fordulunk, hogy észrevételeiket szíveskedjenek a jövőben Is közölni szerkesztőségünkkel, így a konkrét esetekből kiindulva, közös erővel orvosoljuk az esetleges hibákat és elejét vehetjük a további elégedetlenségnek. Közhasznú vállafkozások Csehszlovákia Kommunista Pártja rendkívüli figyelmet szeit* tel a népi képviseleti szervek, a nemzeti bizottságok munkájának. JogkörUk további bővítésére — amint ismeretes — a párt és a kormány dokumentumokat adott ki, amelyet megvitatott a nemzeti bizottságok közelmúltban megtartott országos konferenciája. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk Imrich U r b a n C f k elvtárssal, a košicei JNB titkárával. • Hogyan gondoskodik a JNB az említett dokumentumok feldolgozásáról? — Az országos konferencián Lenárt elvtárs,. miniszterelnök tartott részletes beszámolót, melyben értékes javaslatok hangzottak el az alsóbb fokú nemzeti bizottságok jogkörétiek, pénzügyi gazdálkodásának lényeges bővítésével kapcsolatosan. Először is azzal törődtünk, hogy a járási nemzeti bizottság vezetői, képviselői alaposan megismerkedjenek ezzel a beszámolóval. Ezt követően egy szélesebb kollektíva segítségével javaslatot dolgoztunk ki a JNB plenáris ülésére, amely állást foglalt és programot hagyott jóvá az említett Irányelvek gyakorlati megvalósítására. A helyi és a városi nemzeti bizottságok vezetőinek munkáját hasonló konkrét intézkedések megtételére irányítottuk. • Milyenek az eddigi eredmények? — Az alsóbb fokú nemzeti bizottságok nagyobbrészt helyesen értelmezték például a lakosság részére nyújtandó szolgáltatások jelenlegi terjedelme biztosításának, színvonala emelésének szükségességét. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a 114 község és két város közül — Košicét kivéve — 51-ben érdeklődés nyilvánult meg 112 üzem létesítésére. 21 már működik. Például Csányban kenyérsütéssel, teherszállítással, kavicskitermeléssel foglalkoznak, Budimírban fürdőt, borbély- és fodrászüzemet létesítettek. Hasonló kisüzemek létesültek Medzeven, Valalikyben és másutt... Számításaink szerint járásunkban rövid időn belül további kisüzemek létesítésére kerül sor melyek ebben az évben megközelítőleg 3 millió korona értékű szolgáltatást nyújtanak a lakosságnak és a nemzeti bizottságok költségvetése számára közel egymillió korona tiszta Jövedelmet hajtanak. • Mely községek a legeredményesebbek? — Külön elismerést érdemel Medzev, Szepsi, Csány, Szenya, Šaca, Haniska, Budimír és Valaliky. Viszont Csécs Družstevná pri Hornáde, Jánok, Kec. Pekfany, Košická N. Ves, Makranc, Téhány községekben az eddiginél nagyobb kezdeményezést, szocialista vállalkozó szellemet várunk a HNB vezetőitől a szolgáltatások bővítése terén. • Milyen intézkedéseket tesz a JNB a kisüzemek gazdasági megerősödése érdekében? — Egész sor Intézkedés történt. Többek között kioktattuk az illetékes HNB-k vezetőit és dolgozóit a kisüzemek pénzügyi gazdálkodásával kapcsolatos irányelvekről. A JNB szakbizott. ságai dolgozóinak soraiból 15 tagú aktívát létesítettünk, néhány vezető és dolgozó védnökséget vállalt az egyes községek felett. Joggal elvárjuk, hogy az új irányelvek megvalósításában a példás kisüzemek létesítésében mutatkozó eddigi jó tapasztalatokat újabb sikerek követik. ( ik.) LEGELŐN (M. Anger felv.

J a

z alkonyati órákban a tornaújjalusi iskola Igazgatója motorkerékpáron száguldott velem a vasútállomáshoz. Távolról már látni lehetett a közeledő vonatot. Csak néhány perc állt rendelkezésemre, hogy megváltsam a menetjegyet. A pénztárosnő százas bankjegyemre úgy nézett, mintha idegen valutával, dollárral, vagy frankkal akartam volna fizetni. Nincs aprópénze. Az utánam következő munkásnak, aki huszonötkoronással akart fizetni, hasonlóképpen válaszolt. Mindketten ott álltunk kezünkben a pénzzel, fegy nélkül. A tehetetlen pénztárosnő a KALAND AZ APRÓPÉNZ KÖRÜL váróterem falára mutatott, ahol egy hirdetmény arra figyelmeztette az utasokat, hogy a jegyváltásra készítsenek elő aprópénzt. A hirdetmény azonban a fonák helyzeten mit sem változtatott, mert a vonat már az állomáson prüszkölt. A munkás közben egy ismerősétől megszerezte az aprópénzt és menetjeggyel szállhatott jel a vonatra, míg én jegy nélkül, kissé szorongva foglaltam el helyemet az üres fülkében. A vonat elindult s a szorongás egyre kényelmetlenebbé vált. Nem attól tartottam, hogy négy korona többletet kell fizetnem, hanem a gondolat nyugtalanított, hogy ok nélkül megbüntetnek. De e csekély büntetéssel csak akkor úszhatom meg, ha előzőleg jelentést teszek vétkemről. E szorongó gondolattól sarkallva keresni kezdtem a kalauzt. Benéztem az egyik, majd a másik kocsiba, de a jegykezelőt sehol sem találtam. Tétován és tanácstalanul tértem vissza a fülkémbe, az ablakhoz ültem és borongva néztem az elvonuló tájat, amely üde zöldjével úgy harsogta a derűt, akár a szomszédos fülkében daloló fiatalok a jókedvet. Nagyidánál újabb utasok szálltak fel, egy család gyerekekkel foglalt helyet a fülkében. Az egyik fiúcska ragaszkodott az ablakhoz. Átengedtem neki az ülőhelyemet. Erősen sötétedni kezdett. A tavaszi zöld halványabb lett, maid teljesen eltűnt az óriási vasmű huzalai, emelődarúi, tornyai és kéményei között. Eleven, vörösen izzó tűzfolyam vált láthatóvá, majd hirtelen máglyaszerű lángok csaptak fel az alkonyatban, amelyek megvilágították az óriási vasbetonépületeket és oszlopokat. Más körülmények közt mindez élvezetes látványt nyújtott volna. Most azonban a büntetéstől való szorongás nyugtalanított. Minduntalan a jegyeilenőrt vártam, aki rámcsap és felelősségre von. Fel' rémlett bennem a gondolat, talán abban is kételkedhet majd, hogy Tornáról jövök. Megteheti, jogában áll feltételezni, hogy messzebbről utazom. Ügy látszik, legcélszerűbb, ha egyetlen szó, ellenvetés nélkül megfizetem a büntetést, amit a jegyellenőr rám ró. Nincs más megoldás. A vörösen Izzó táj tovább vonul. Bennem a szorongó kérdések és feleletek hosszú láncolata kígyózott, és jól tudtam, a dialógus végére csak a jegyellenőr tehet pontot. De az ellenőr nem jött. Helyette a kassai állomás lámpái villantak fel és a szorongás akkor hirtelen megszűnt bennem, mintha éles késsel vágták volna el. Megkönnyebbülten szálltam le a vonatról és fürge léptekkel a kijárat jelé siettem. Egy pillanatra felvillant bennem a gondolat, hogy bemegyek az állomás egyik hivatalába és megfizetem a díjtalanul megtett utat, hisz mindössze csekély összegről volt szó — de meggondoltam. Attól tartottam, hogy szokatlan eljárásom gyanúra adhatna okot. SZABÓ BÉLA