Új Szó, 1966. június (19. évfolyam, 149-178. szám)

1966-06-08 / 156. szám, szerda

1IIIIIIII!IIIIIII!!!IIH!!II!IIII!!IIIII!!IIII!!IIIII!IIIIII!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII Az eszme hű katonája fgHübsch Sámuel tizenhat éve az'érsekúfvári JNB képviselője. íA városban és a falvakon egyaránt jól ismerik, nagy népszerűségnek örvend választót körében. Mivel érdemelte ki ezt a megtiszteltetést? A kérdésre nem válaszol közvetlenül. Szerényebb ő annál, hogy munkásságával kérkedjen, noha szabad idejének nagy részét a társadalmi megbízatásoknak szenteli. — Kötelezettségeim teljesítése nemcsak a szabad időmet veszi igénybe — mondja —, de gyakran a munkahelyemről is elszólít. A távolmaradásért persze nem jár fizettség. Hübsch elvtárs üzeme, a Járási Ipari Vállalat az új irányítási rendszer szerint gazdálkodik s a munkabért a napi teljesítmény határozza meg. A megbízatásával járó kiesést túlórában kell pótolnia. . A sorozatos anyagi hátrány, lemondás megéri a sok fáradozást? — Őszintén mondhatom, hogy az anyagiak és a személyt kényelemről való lemondás nem határozhatják meg a képviselő tevékenységét. Ehhez szeretet és ragaszkodás kell... Választási megbízatásának időszaka alatt egyszer sem fordult elő, hogy igazolatlanul távol maradt volna a plénum és a munkaerőügyi szakbizottság üléséről. Az utóbbi szakbizottság elnöki tisztségét is viseli, ahol a járás igazán fontos kérdését kell közmegelégedésre megoldaniok. Hatszáz dolgozó nő kérvénye fekszik a szakosztályon. Munkába helyezésüket követelik haladéktalanul. Ám mit tehet a bizottság? Hogyan találjon részükre foglalkozást, mikor a járásnak nincs olyan nagy üzemé, mely a jelentkezőknek keresett lehetőséget biztosítana? — Minden ülésen nagyon sokat foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Nézetem szerint a problémát csak akkor oldhatjuk meg végérvényesen, ha sor kerül további üzemek építésére. Hübsch Sámuel választókörzete Érsekújvár város egyik legelhagyatottabb negyedét a sokat emlegetett, rossz hírű cigánypérót is magába foglalja. Negyven évig ő is itt lakott a Rózsa utcában. Saját tapasztalatból tudja tehát, mily rossz választói helyzete. — Az utóbbi években sok új lakásegység épült a városban, ahol a péró egynéhány családjának is sikerült szép otthont biztosítanunk. Ahhoz azonban, hogy a cigánynegyedet végleg felszámolhassuk legalább nyolcvan további lakásra lenne szükség. Hübsch elvtárs nagyon jól tudja, hogy a fokozódó igényeket csak akkor elégítheti ki a társadalom, ha ennek gazdasági alapját is megteremtjük, magasabb színvonalra emeljük a termelést. Ha választókörzetében jár, sohasem mulasztja el az alkalmat, hogy az igények kielégítésének anyagi oldalát is bemutassa, bará tait jobb munkára serkentse. A közvetlen beszélgetés során a párt alakulásának, fejlődésének távoli eseményeihez is eljutunk. Hangjából határozottság érződik, amikor a párt régi harcáról, a munkások követeléseiről beszél. Gyermekkorának keserű emlékei és családja sorsa viszi közelebb a munkásmozgalomhoz. 1924-ben lép be a pártba s mint az eszme hű katonája, odaadóan dolgózik. Ha a sztrájkolók segítségét kérték, vagy a kisemmizettek tanácsért fordultak hozzá, sohasem utasította vissza őket. Még a főispánt hivatalba is bekopogtatott, ha érdekeik megvédéséről volt szó. A gazdasági válság éveiben a párt területi vezetőségében működött. Készségesen segített a tömegek szervezésében, eszmei nevelésében. A Horthy-fasiszta megszállók azonban nem nézték szívesen „felforgató" tevékenységét. Internálták, feleségét, gyermekét elhurcolták és meggyilkolták. Hübsch elvtárs homlokán mélyebbre gyűrődnek a ráncok, hafát ezüstösre festették az évek. Akaratereje, harci szelleme azonban 61 éves kora ellenére is fiatalos. A sok harc és megpróbáltatás dacára is büszkén tekint a múlt dicső harcaira, melyben a mai kor szelleme, fejlődésünk örömteli távlata kovácsolódott. SZOMBATH AMBRUS B

ármelyik napon is látogat el az ember ezekben a napokban a brnói vásárvárosba, mindig nagy nyüzsgés, sürgésforgás és ünnepi hangulat fogadja. Hisz itt adtak találkozót az ország szövetkezeti szektorának és a helyi gazdálkodásnak a vállalatai, hogy bemutassák legkiválóbb termékeiket és ismertessék mindazt, amivel meg akarják lepni a legközelebbi időben a vásárlóközönséget. Igen, a vásárlókat, a vevőket. Mert a termelés és a kereskedelem is már nem csupán fogyasztót lát a vásárlóban, akinek bármit meg kell vennie, amit eléje tesznek, hanem olyan partnernek tartja, akinek igényei vannnak, aki meggondolja, mit vásároljon, s aki azt követeli a termelőktől, hogy olyan választékú és minőségű termékeket gyártsanak, amilyenekre valóban szüksége van. Az ilyen áruért aztán — amennyiben pontosan azt kapja, amit kíván — akár nagyobb árat is hajlandó fizetni. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a vásárló érdekében bekövetkezett minőségi ugrás, a viszonyok alapvető megváltozása a Brno 66 kiállítás egyik jellegzetes vonása. Figyelem a látogatók magatartását. Sétálnak a rengeteg szebbnél-szebb, sok tekintetben tökéletesnek mondható közszükségleti cikkek között. Egyeseket figyelmen kívül hagynak, nyilván nem esnek érdeklődésük körébe, másutt hosszasan elidőznek, alaposan szemügyre véve, jegyzeteket készítenek maguknak, esetleg bővebb magyarázatot ls kérnek a termelőüzem képviselőjétől. Sokan mindjárt meg is vásárolják a kiszemelt árut, mert a kiállításon sok dolgot meg is lehet venni, illetve meg lehet rendelni. S itt is érdekes jelenséget tapasztalok, amely azonban a kereskedelemben nem számít újdonságnak: a látogatók nemcsak olyan árut vásárolnak, amely valóban újdonság vagy hiánycikk, hanem sok esetben olyat is, amelyet esetleg otthon is könnyűszerrel beszerezhetnének. Vásárfiáról lenne szó? Lehetséges. Azt hiszem azonban, sokkal nagyobb szerenet Irts'"' f* az ÜNNEPI HÉTKÖZNAPOK a BRNO 1966-on a körülmény, hogy szép környezetben kínálják az árut, az érdeklődő alaposan megnézheti, meggyőződhet minőségéről és előnyeiről, készségesen megmagyarázzák neki az áru különlegességeit és — ha akarja — szép csomagolásban kaphatja meg. Ezért olyan dolgot is hajlaildó megvásárolni, amely néhány perccel azelőtt még esze ágában sem volt, s akár nagy távolságban levő lakóhelyére is kész cipelni. A Brno 66 fő küldetése az üzletkötés, a véleménykutatás és a vásárlóközönség érdeklődésének a felkeltése az új árucikek iránt. Van azonban egy nem ilyen hivatalos, de annál megkapóbb akciója is, ha így nevezhetjük az ország kerületeinek nemes vetélkedését. Itt már nem csupán a szövetkezeti iparnak és a helyi gazdálkodásnak a vásárlóközönségért folyó versengéséről van szó, hanem arról, hogy a lehető legjobban reprezentáljanak a kerületek, bemutassák népművészetüket, történetüket, természeti szépségeiket, műemlékeiket, legfontosabb ipari létesítményeiket és termékeiket, s végeredményben megnyerjék a látogatókat kerületük meglátogatására. Ezt szolgálja az egész C pavilon, ahol mindennap más-más kerület játssza az első szólamot. Nemcsak képletesen, hanem a valóságban is. Reggeltől estig szól itt a jellegzetes népi zene, a pódium dobog a táncosok lábai alatt, a váratlanul kellemes akusztikájú csarnokban szállnak a mélabús vagy vidám népdalok hangjai. Nincs hiány a meglepetésekben és a szokatlan látványosságokban sem. Minden kerület kl akar tenni magáért, s mint az eddigi tapasztalat bizonyítja, ez sikerül is. Míg az ember legalább részben végigsétálja az egész kiállítási területet, bejárja például a 20 ezer négyzetméter területű Z pavilont, vagy a helyi gazdálkodás központi kiállítását az A pavilonban, megtekinti a 19 ezer négyzetméteren elterülő, eddig legnagyobb csehszlovák bútorkiállítást, a sok-sok többi pavilont és a szabad térségen elhelyezett kiállításokat, bizony alaposan elfárad. Ünnepi a hangulat a kiállításon. Ünnepi, s mégsem olyan feszes, „diplomáciai", mint az őszi nemzetközi mintavásáron. Az üzletfelek nem fekete ruhában, fehér ingben, nyakkendő' ben tárgyalnak, hanem fesztelenül, baráti légkörben. A kiállítás kereskedelmi és társadalmi szempontból is minden várakozást felülmúl. A tavalyi kiállításhoz hasonlóan jó feltételeket teremt a tavaszi brnói vásárok hagyományának kialakításához, amelyek iránt már a külföld is kezd érdeklődni. DÓSA JÓZSEF Roberto Benzi és Jane Rhodes vendégszereplése Bratislavában A csehszlovák hangszerek világviszonylatban is a legjobbak közé tartoznak. ROBERTO BENZI vendégszereplésének híre minden alkalommal feszültségben tartja Bratislava zenekedvelőit, sőt ezen túl a széles nyilvánosságot is. Az érdeklődést kíváncsiság is fűszerezi: vajon mivé fejlődött a hajdani csodagyermek, milyen irányt vett, megtalálta-e a maga művészi útját? A fiatal művész fellépése egyértelműen megadta a választ: a csodagyermekség kora minden mellékzöngéjével és utóhatásával egyetemben régen lezárult. Roberto Benzl ízig-vérig muzsikus, és kitűnő karmester. Ennek keretén belül lehetnek meggondolásaink, de ez művészetének alapvonását nem érinti. Benzi nem tartozik a töprengő, vívódó művészek fajtájához. Nem bocsátkozik le a lélek rejtett tárnáiba, előadóművészetének magvát nem a „mélyből a magasba" ívelő vonal képezi. Nyílt, derűs, világos egyéniség, aki a valóság talaján áll, és inkább kifelé néz, mint befelé. De jó értelemben vett külsőséges zenei Mi,lámpás' Neves prózaírónk, Gárdonyt Géza világosságot, fényt osztó „lámpásnak" nevezte a falvak tanítóit. Napjainkban minden bizonnyal a kultúrfelelősöknek adná a fenti jelzőt. Az már csak véletlen, hogy vidéken jobbára éppen a tanítók töltik be ezt a tisztséget. Nincs ez másképp Karván sem. Magas, csillogó szemű, barna hajú férfi Pollák Imre, a falu kultúrfelelőse. Tavaly március óta végzi ezt a feladatot. "k magyar mezőgazdasági iskola növendékei között találtunk tá, éppen a traktorvezetés titkaiba avatta be a fiúkat. — Kell itt érteni mindenhez, csak győzze az ember — fogad mosolyogva. Elárulom, hogy Írni szeretnék a falu kulturális életéről és ennek kapcsán róla is. Szája újra mosolyra húzódik, örül az alkalomnak, hogy nyílton beszélhet majd az eredményekről és a problémákról. — A jó szándékon kívül, bátorság is kellett ahhoz, hogy elvállaljam a megbízatást. Mind a CSISZ, mind a Csemadok helyi szervezetei ugyanis a gyakori elnökváltásokon kívül, nagyon gyér tevékenységet fejtettek ki. Az újonnan épült kultúrház is berendezetlenül, csaknem teljesen kihasználatlanul állt. Nagy fába vágtam tavaly a fejszét... Belevágta a fefszéjét, de meg ls birkózott a feladattal. Lassan berendezés is került a kultúrotthonba, ahol ma már háromszor hetente mozielőadás van. A faíu saját zenekarral rendelkezik, s így vasárnaponként itt sem marad el az ötórai tea. Havonta többször színvonalas egészségügyi, mezőgazdasági és politikai előadásokra gyűlhet össze a falu lakossága. De a MATESZ egyegy előadásán kívül, magyarországi művészek is szerepeltek már Karván! Lelkesedés, önfeláldozás kell ahhoz, hogy valaki falun kultúrfelelős legyen. Kiváltképpen olyan helyen, ahol a szokásosnál lényegesen több gonddal kell megbirkóznia. Bizonyára nagyon kevesen tudják például, hogy Pollák Imre csaknem egész télen a saját tüzelőjéből fűtött a kultúrházban ls. A megtakarított pénzen gyarapította a berendezést. — A legtöbb probléma ma is a falu fiataljaival van. Igaz, nagyrészt kezdik már megszokni a rendszeres munkát, mégis sokszor csupán passzívan figyelik mások tevékenységét. Hiába tervezgetjük például hosszabb Ideje már, hogy önálló színjátszó csoportot alakítunk. A fiatalok között alig akad valaki, aki szerepet vállalna. Ehelyett elzárkóznak a falubéli szakiskola diákjaitól, vagy ami még rosszabb, néhányuk komoly nézeteltérést szít... A „mezősök" februárban például egy esztr^dműsor bemutatójára készültek. Próbáikat — természetesen — a részben társadalmi munkában épült új kultúrotthonban tartották. Ezek a próbák azonban egy-két este gátolták a falu néhány fiatalját abban, hogy a nagyteremben pingpongozzanak. A kultúrház tágas előcsarnoka, — kl tudja mi okból? — nem felelt meg nekik. Hiába magyarázta Pollák Imre a fiatalembereknek, hogy sáros csizmáikban amúgy sem ugrálhatnak a több ezer koronás parketten. A néhány fiatal kitartott szándéka mellett, s miután ocsmány jelzővel illették a kultúrfelelőst, sértődötten távoztak. Haragjukban levelet írtak a szerkesztőségnek. Ez adta az indítékot nekünk is, hogy Karvára látogassunk. — Tánciskolát szervezünk — gondoltam, erre seregesen jelentkeznek majd a fiúk és lányok. Mit gondol hány pár írta alá a jelentkezőlapot? — ? ? ? — Nyolc! — mondja kissé keserű mosollyal, és mentegetőzve az órájára pillant. — Ne haragudjék, termelési gyakorlatom van a fiúkkal. Mennem kell. Karván, Pollák Imre végzi a fa'.u „lámpásának" feladatát. Lelkiismeretesen, minden szabad Idejét ennek szentelve, jól látja el „másodállását". Ezt a HNB véleménye és a falu lakóinak szavai is igazolták. Nézeteltérése mindeddig csupán a falu néhány fiataljával volt, mert a passzivitás helyett lendületesebb munkát, nagyobb érdeklődést és segítséget remélt ... Ahhoz, hogy egy lámpás világítani tudjon, energiára van szüksége. A karvai „lámpásnak"' a fiatalok jelenthetnék az energiát. Üdvös lenne ezért, ha panasz és tétlenség helyett, Inkább mindannyian bekapcsolódnának a közös munkába! MIKLÚSI PÉTER szemléletét nem minősíthetjük hibának, inkább derűs lényével járó természetességnek nevezhetnénk. A fiatal karmester vezénylési technikája külön érdekesség. Karmesteri keze pálca nélkül kötetlenül, szabadon lendül, ábrázol, árnyal, értelmez, de amellett szertelenségébea sem hat szertelennek, mert minden mozdulata él, akar, oeszél, kifejez. Benzi csodagyermek korától nagyszerűen ismeri hangszerét, a zenekart, partitúra nélkül vezényel, a zenei anyag tökéletes ismeretéve'. Ezúttal feleségével együtt vendégszerepelt, ami hangversenyének új színt kölcsönzött. Janes Rhodes, a párizsi Nagyopera szólistája Debussy három Villon-balladáját és Massenet Werther operájának levéláriáját adta elő zenekari kísérettel. A szép fiatal művésznő eleinte erős lámpalázzal küzdött, de a kezdeti elfogódottság után különösen a régiesen zsolozsmás hangulatú második balladát (Anyja kívánságára, könyörgésül a Mi Asszonyunkhoz) formálta felszabadult hangvétellel, mély kifejező erővel. Jane Rhodes vérbeli operaénekesnő, és így a Debussy dalciklus különleges szépsége mellett is a Massenet ária volt megragadóbb produkciója. Az ária tolmácsolása megéreztette, hogy a művésznőt nem egyszerű lámpaláz, de a muzsika feszültsége tartla érezhető, sőt látható izgalomban. Az átélési készség nála nem erős akarattal elért koncentráció, hanem művészi alaptulajdonság, ami egy előadóművésznél felbecsülhetetlen erény. Mezzoszopránjának drámai mélységei, lebegő magasságai és ellehelt pianói méltán ragadták a közönséget tapsviharra. BENZI EZÚTTAL francia programmal szerzett hallgatóságának örömet. A Francia hatok baráti társulásához tartozó Georges Auric Előjátékával nyitotta meg műsorát. Franciaország Verdijének, Georges Bizet-nek Jeux d'enfants című zenekari szvitjét gall könnyedséggel, ellenállhatatlanul fiatalos, játékos derűvel, nem parftimösen, de eredeti üde Illatában közvetítette. A színesen, érdekesen öszszeállított gazdag hangverseny után felhangzó tapsorkán azt bizonyította, hogy Bratislava hangversenyközönsége végleg szívébe zlrta a „felnőtt" Benzit. HAVAS MARTA 1968. VI. 8.