Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-24 / 141. szám, kedd

itmiiii Tengere la tťárók a polgári közlekedésben A tengerek mélye mind jobban izgatja az em­berek képzeletét. Világszerte mind több labora­tóriumban vizsgálják a víz alatti biztonságos köz­lekedés, kutatás, munka lehetőségeit. Különle­ges batiszkáfjával az Ifjabb Piccard megdöntötte a mélységi merülés minden eddigi rekordját. Könnyűbúvárok milliós kincseket hoznak a fel­színre, a tenger alatt egyre többféle „jármű" köz­lekedik. A tenger alatti járművek többsége azonban még ma tengeralattjáró és legtöbbjük katonai. A haditengerészeti tengeralattjárók teljesítmé­nye hatalmasan megnőtt az atomhajtóművek ré­vén. A „Nautilus" és a „Leninszkij Komszomol" áthajózott a sarki jégmezők alatt; a „Skate" s nemrégiben a szovjet tengeralattjárók is víz alatt körülhajózták a Földet. A legújabb tenger­alattjárók már több száz méteres mélységbe merülhetnek, sebességük a víz alatt is elérheti az óránkénti 60 kilométert. Mintegy száz főnyi személyzettel hónapokat tölthetnek a víz alatt, tízezer kilométereket tehetnek meg anélkül, hogy a felszínre emelkednének. Nemcsak katonai járművek Mihelyt valóban sor kerül a tengerek kincsei­nek kiaknázására, szükség lesz áru- és utasszál­lító tengeralattjárókra. Főként a sarki tengere­ken. A jégmezők ugyanis megállíthatják a leg­erősebb jégtörőt is, de a tengeralattjárók aka­dálytalanul haladhatnak alattuk. Márpedig a sarki tengerek mélyén hatalmas ásványi kincse­ket sejtenek a geológusok. Hogy a drága harceszközből szállítóhajó vál­jék, ehhez az atomreaktoros, gőzturbinás meg­oldásnál aligha lehet jobbat találni. A hajócsa­varról viszont már régen kiderült, hogy távolról sem tökéletes. Ha ugyanis túlságosan gyorsan forog, üregek, buborékok képződnek a felüle­tén. Ez a jelenség — a kavitáció — akadályoz­za a sebesség növelését, rongálja, marja a hajó­csavart. A hajók — a tengeralattjárók is — csak haladás közben kormányozhatók, egyébként kor­mányfelületeiken nem keletkezhet kormányerő. A tengeralattjárók emellett álló helyzetben is billenthetők, dönthetők; emelkedhetnek vagy süllyedhetnek. A jó manőverezéshez azonban szükséges lenne, hogy a hajók oldalazhassanak is, s egészen kis sebességgel haladva is kielégítő legyen a kormányzásuk. Lapátkoszorús megoldás A hajtást és a kormányzást egyaránt forradal­masítja egy új, lapátkoszorús megoldás, amely­lyel már modellkísérleteket végeznek. A lapát­koszorús tengeralattjárót hajócsavar helyett a hajótest orra és tatja körül forgó, gyűrűbe fog­lalt lapátkoszorú hajtja és kormányozza. A lapá­tok állásszöge, vagyis felületüknek a forgássík­hoz viszonyított állása változtatható, csakúgy, mint a helikoptereké. A hajó orrán, illetve tatján elhelyezett lapát­koszorú egymással ellentétes irányban forog, így kiegyenlítődik a forgatónyomaték. A hátsó lapát­koszorút merev gyűrű veszi körül. Ez, továbbá áramvonalas tartópillérei motor nélküli haladás közben ls stabilizálják a tengeralattjárót. Ha a lapátokat „negatív" helyzetbe állítják, forgásuk közben nem előrehajtó, hanem hátratoló erő ke­letkezik — hátrálhat a hajó. Oldalazni úgy lehet vele, hogy az oldalazás irányába forogva növelik a lapátok állásszögét, így a lapátkoszorú „na­gyobbat fog"; a másik oldalon viszont negatívba állítják a lapátokat; ez az oldalazás irányába tolja a hajótestet. Hasonlóképpen mozgatható a hajó függőleges irányban is. Az orron és a taton elhelyezett lapátkoszorúk lapátjainak ellentétes szögű állítása a hajóorr emelkedésével jár, a tat süllyed, illetve az orr balra, a tat pedig jobbra tér ki, következéskép­pen egyhelyben körbe fordítható a hajótest. A lapátok állásszög-változásával a hajó „műre­pülni" is képes. Bukfenc, orsó, s számos más műrepülő figura is elvégezhető vele. Acél helyett üveg Bár a lapátkoszorús hajtás biztosítja a ten­geralattjáró „abszolút" manőverezését, még sem old meg minden problémát. A víznyomás ezután éppúgy összeroppanthatná a hajótestet, mint eddig. Ha viszont a hajótest lemezeinek vastag­ságát, továbbá a merevítések számát növelik, súlyos lesz a hajó, alig marad lehetőség hasznos telier szállítására. Egyetlen megoldás marad tehát: más anyagot kell használni. De mindeddig egyetlen anyagé sem érte el az acél szilárdságát. Újabban azon­ban új anyagot ajánlanak erre a célra: a píro­kerámot. A pirokerám különleges üvegfajta. Nyo­mószilárdsága nagyobb az acélnál, s keményebb is nála, de könnyebb az alumíniumnál, fajsúlya mindössze 2,59. Az amerikai Corning-művek szak­embereinek számításai szerint egy pirokerámból készült szokásos méretű és az acélhajókéval azonos önsúlyú tengeralattjáró 9 ezer méteres mélységig merülhetne le az összeroppanás veszé­lye nélkül. Bár a pirokerám üveg, nem átlátszó, hanem tejszerű színeződésű. Nagy előnye még, hogy — üveg lévén — rendkívül egyszerű eljárással formázható: a tengeralattjáró egyes elemei for­mába önthetők és úgy erősíthetők össze, hogy a víznyomás még inkább összeszorítsa az egyes darabokat. Ogy vélik, a kísérletsorozat kedvező eredményei alapján rövidesen sor kerülhet egy pirokerám héjú tengeralattjáró építésére. így képzelik el a tervezők a lapátkoszorús ten­geralattjárót. Portyázás a külföldi technikában MÁGNESES GYÖSZO Készülékek szerelésénél és fisszeépítésénél gyakran van szükség kis acélalkatrészek felszedésére és szűk helyeken való elhelyezésére. Ilyenkor könnyen előfordul, liogy az alkatrészek a kézből kiesnek. Vékony alátéttárcsák éles szé­lei is gyaikran megsértik az új­jakat. Ezeket a nehézségeket segíti áthidalni az állandó mágnessel ellátott gyűszű, amelyre a kis állandó mágnestárcsát ragasz­tással lehet felerősíteni. AUTOMATIZÁLT BANKFORGALOM A Szovjetunióban Onega né­ven olyan elektronikus számí­tógépes rendszert dolgoztak Christian Soendergaard Nielson dán feltaláló fia egy napon el­vesztette a fogkrémtubus kupakját. Sehol lem tudott rábukkanni. Ez az esemény ösztökélte olyan zár feltalálására, amelynek ku­pakját nem lehet elveszíteni. A kis találmány gyorsan elterjedt, nemcsak a fogkrémtubusokon, hanem üvegpalackokon is alkal­mazzák. A műanyagkupak kezelése nagyon egyszerű. ki, amelynek segítségével a pénzfizetési forgalmat teljes mértékben automatizálják az ország egész területén. A ter­vek szerint a pénzfizetési és átutalási műveleteket először lyukkártyára rögzítik, majd automatikus készülék közvetí­tésével mágnesszalagra veszik fel. 1970-ig a Szovjetunió terü­letét 15 zónára kívánják fel­osztani, amelyek mindegyikén egy-egy átutalási ellenőrző iroda fog működni. ELŐHÍVÁS SÖTÉTKAMRA NÉLKÜL A Technophot-cég oszcillo­grafálás céljára új brómezüst regisztrálópapírt hozott forga­lomba. Az új fényképészeti papír előhívását egy kis készü­lékben sötétkamra nélkül, né­hány másodperc alatt, nappal is el lehet végezni. Az új pa­pírnak ugyanolyan nagy érzé­kenységi tulajdonságai vannak, mint a normál brómezüst re­gisztrálópapírnak, és ugyan­olyan kontrasztdús még nagy­frekvenciás kitérések esetén is. A kétfürdős-rögzltőeljárással előállított oszcillogram rögtön értékelhető, és minden további kezelés nélkül évekig változat­lan maradj Svéd festő művei a Nemzeti Galériában Kiállító helyiségeinkben egy­mást követik a nemzetközi vi­szonylatban is nagy nevet vi­selő alkotók tárlatai. Moore fe­lejthetetlen benyomást hagyott plasztikái után, most Nemes Endre, az 1909-es képzőművé­szeti nemzedék tagjának raj­zai s képei jelentek meg a bratislavai Nemzeti Galéria termeiben. A svéd festő Magyarországon született, a- Szepességen járt középiskolába. Képzőművészeti tapulmányait Bécsben kezdte és 1930—34 közt W. Nowaknál Prágában folytatta. A cseh fő­város szellemi klímájában érez­te valóban otthonosan magát. Korán alakult ki kapcsolata a nemzetközi haladó művészet­tél és festőtársaira is ösztönző hatással volt. Ebből az időszak­ból valók a tárlaton is látható expresszionista és kubista ih­letésű rajzai s későbbi metafó­rás és szürrealista művei. A megszállás előtti Prága feszült légkörében a lét metafizikai kérdéseit feszegeti. S a meghitt környezet elhagyására nem mű­vészi nyugtalanság készteti, hanem a fasizmus pusztító vi­hara elől menekül 38 végén Finnországba, onnét Norvégiá­ba s végre 1940-ben Stockholm­ban talál otthonra. A háború alatti alkotásaiban a régi ha­za motívumai öltenek formát s aggódó emberféltés szól be­lőlük — majd a svéd művészet uralkodó irányzatba, a szürrea­lizmusba kapcsolódik s képze­letéből fantasztikus és imagi­nárius művek születnek. Későb­bi síkszerű díszítményező mű­veit kalligrafikus rajzosság jel­lemzi. — 1947-ben a göteborgi képzőművészeti iskola igazgató­ja s szervezője lesz, és nyolc­éves működése alatt egész A londoni festőnemzedéket nevel. Az új iránytól elzárkózó svédeknél is meghonosítja a háború utá­ni modern művészetet. 1955-ben tér vissza Stockholmba s mű­terméből hallatlan bőségben kerülnek ki a növekvő elmé­lyültséggel, alkotókészséggel s érzékenységgel formált szabad és monumentális alkotások. Technikája egyre gazdagodik, olajjal, temperával, akryllel dolgozik. Márvány intarziái, stukkolusztrói, acéllemezre festett, sajátos varázst sugár­zó zománcfestményei számos svéd középületet díszítenek, az architektúra és társművé­szetei szintézisének megvalósí­tására törekedve. A színpadi képzőművészet terén is műkö­dik. A svéd alkalmazott művé­szetet új eszmékkel, szikrázó ötletekkel gazdagítja. — Az egyetemes művészet befolyásá­ra az ötvenes évektől az el­vont művészet híve lesz. Vász­nain a forma és szín öntörvé­nyű alakzatai jelennek meg. A képtéren belül felbontott, s el­rendezett elemek nem ábrázo­lók, valamiféle tárggyal alig azonosíthatók, képi szimbólu­mok. Ez a szokványosság bék­lyóitól mentes művészet terem­tő gesztussal fejez ki feszültsé­get, érzést és szellemi tartal­mat. Az utolsó évek egységes láto­másba olvadó színű, szinteti­záló termésében igyekszik a valóság mélyére hatni. Nemes Endre nevét és művét régi és új hazáján kívül Európa-szerte, mindkét Amerikában egyéni és csoportkiállításai révén is jól ismerik, nagyra értékelik. Itt­hon és a legfőbb kultúrköz­pontok képtáraiban is becsben tartják alkotásait. BÁRKÄNY JENŐNfi English Chamber Orchestra vendégszereplése Bratislavában A bécsi szólisták minden te­kintetben „fiatal" együttese után a londoni English Cham­ber Orchestra mutatkozott be nagy sikerrel a bratislavai hangverseny közönségnek. Kitűnő kamaraegyüttest is­mertünk meg bennük. Beszél­hetnénk a zenekar dús, telt, vi­rulóan, egészséges vonóshang­zásának minőségi oldalairól, az összjáték fegyelméről, az együt­tes kamarazene-kultúrájáról. Mindez megvan bennük, de mu­zsikálásuk alapjellegzetességét mégis másban kell keresnünk. Előadásmódjuk rendkívül élő, közvetlen, és őszintén emberi. Olyan nyelven beszélnek, amit mindenki megért, akinek szíve és értelme nyitva áll a művé­szet szépségeinek befogadására. Talán ebben rejlik produkció­juk vonzerejének legfőbb titka. Műsorukat Haydn La passio­ne című szimfóniájával nyitot­ták meg. A „Szenvedély" szim­fónia a klasszikus fegyelem és az érzelmi sűrűség megragadó keverékével a preromantlka korszakát idézi. A hallgató úgy képzelné, hogy Albion fialnak és leányainak értelmezésében (az együttesnek meglepően sok nőtagja van), a mérleg inkább a klasszikus mértéktartás, mint az érzelmi telítettség oldalára billen. Angol vendégeink im­pulzívan muzsikáltak, játékukat áthevítette az érzés. Mozart „Sinfonie coneertan­te" című (Es-dúr, K 363.) he-, gedűre és brácsára írt verseny­művének szólóját Emanuel Hur­wltz (hegedű) és Cecil Arono­witz (brácsa] tolmácsolásában hallottuk. Emanuel Hurwitz mint az együttes első hegedű­se, a Mozart mű szólistája és a koncertmestert pult mellől irá­nyító zenekarvezető valójában három feladatot töltött be. Hur­witz rendkívül vitális muzsikus­egyéniség, hármas feladatát egy jelzővel értékelhetjük: ki­váló művészi teljesítményt nyúj­tott. A szólisták valóságból és képzeletből szőtt hangulatot kel­tettek életre hangszerük „szív­hangjain". Cecil Aronowitz kü­lönös színezetű, bársonyosan meleg tónusa külön említést kí­ván. Kár, hogy ez a gyönyörű mozarti alkotás soha nem sze­repel a kamaraegyüttesek re­pertoárján. A műsor második fele alap­jában véve már nem jelentett fokozást. Nagyon szépen adták elő Henry Purcell kifejező ere­jű g-moll Chaconneját. Némi csalódást keltett, hogy Britten Frank Bridge témájára írt va­riációi helyett Mozart A-dúr szimfóniájával (K 201.) fejez­ték be műsorukat. Mozart szimfóniáját nagyobb stílushű­séggel és valamivel alacso­nyabb érzelmi hőfokon adták elő. Bár az idők változásával a stllushűség fogalma ls bizo­nyos átalakuláson megy át. A stílus szabta határok minden­esetre eltolódnak és tágulnak. Ezt fogadhatjuk pozitív vagy ne­gatív bírálattal, helyeslőn vagy elutasítón, ízlés, felfogás és vérmérséklet szerint, de közös nevezőn el kell ismernünk: a barokk és klasszikus zene elő­adói felfogásának formálódása és alakulása együtt jár az em­ber érzelem- és gondolatvilágá­nak, egész életérzésének átala-. kulásával. A közönség meleg tapssal kö­szönte meg angol vendégeink élvezetes teljesítményét. HAVAS MÁRTA AZ ELEKTRA ROZSNYÓN A rozsnyói magyar középis­kola irodalmi színpada uz el­múlt hetekben igényes feladat megoldására vállalkozott: beta­nulta és előadta Szophoklész Elektra című drámáját, mely­nek színrevitele gyakran még a hivatásos színjátszó együttesek­nek is gondot okoz. A darab be­tanításával és rendezésével já-. ró fáradságos munkára Kanalá­né tanárnő vállalkozott, s a ne­héz feladat megoldásában nagy segítségére volt Krausz Zoltán és dr. Halyák J. is. Az előadás játék szempontjá­ból jó átlagos színvonalat ho­zott, de ha figyelembe vesszük, hogy a szereplők mindnyájan középiskolai diákok, akkor ez az eredmény is figyelemre mél­tó. játékának finom kulturáltsá­gával kiemelkedett Sunyovszky Szilvia, Elektra alakítója. Su-. nyovszky Szilvia igazi színész­tehetség. Ezt a tavalyi ifjúsági alkotőversenyen és a Jókai-na­pokon is bebizonyította: a vers-; mondásban szlovákiai viszony­latban első díjat nyert. JÁN GRENDA V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom