Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-06 / 124. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések ANYAGHIÁNY? SOK KRITIKA hangzott el ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Számtalan helyi vita alakult ki egyéni és kollektív nézetekkel, de kevesen foglalkoztak a járási építkezési vállalatok megváltozott helyzetével és működésével. A tervezésnél kezdődnek a problémák. Kevés járási vállalat Indulhat az év elején konkrét tervvel, mert tevékenységük jelentős részét a karbantartás képezi. Másrészt a tervezett kisebb beruházások csak az év elején nyernek jóváhagyást és pénzügyi fedezetet. Emiatt a járási vállalatok megrendelései részben későn, olyan időben érkeznek, amikor a gyártó vállalat kapacitása már foglalt, részben pedig nem lehet biztosítani az anyag időben történő szállítását vasúton. Az anyagbeszerzés költségei fgy évről-évre emelkednek, mert az anyagot legtöbb esetben saját tengelyen kell szállítani. Hol itt a gazdaságosság, hol a pénzügyi tervek reális alapja, hol van az előkalkuláció valószínűségének megközelít? értéke? Az utóbbi időben még a központilag kiutalt anyagra sem kap a járási vállalat igazolást minden esetben. Másik probléma az anyagok ára. Az a benyomásunk, hogy a minisztériumok saját érdekükben döntenek az árkérdésekben, anélkül, hogy számítanának az ilyen döntések következményeivel, illetve gazdasági hatásával. Az 1963-ban bevezetett új árakra és az azóta történő állandó változásokra gondolok. Az építkezési vállalatok ugyanakkor kötve vannak a még érvényben lévő kalkulációs árjegyzéki árakhoz, és nem áll módjukban szerződésileg költségtérítést igényelni a beruházóktól. Ilyen és ehhez hasonló ún. objektív nehézségekről még sokat lehetne beszélni, de úgy gondoljuk, hogy az új irányítási rendszer éppen ezek eltávolítását akarja segíteni. Ez attól függ, mennyire sikerül leküzdeni az egoisztikus jelenségeket. EDDIGI TAPASZTALATUNK AZ, hogy az anyaghiány kifejezés helytelen, mert kivételes esetekről eltekintve inkább rossz anyagelosztásról kellene beszélnünk. Anyag van, de nem ott, ahol arra éppen szükség van. Bizonyítják ezt a magas normán felüli készletek az egyes vállalatoknál, valamint az a körülmény, hogy az utolsó pillanatban mindig sikerül a hiányzó anyagot valamelyik vállalatnál, mint feleslegest megtalálni. Felül kellene vizsgálni az elosztó szervek létjogosultságát az új irányítási rendszerben, hogy mennyiben szolgálják népgazdaságunk érdekeit, szükség van-e még ezen közbeeső szervekre? A tömérdek járási, kerületi és területi elosztó raktár anyagkészlete aprólékosan nem áttekinthető, magasak a raktározási költségek és feleslegesen köti le a forgalmi eszközöket. Gazdaságos-e az. anyagok másodfuvarozása, fel- és lerakása, raktározása és átcsomagolása? Mekkora az az időveszteség, amíg a közbeeső szervek által az anyag eljut a gyártó vállalattól a közvetlen felhasználóhoz? Nemzeti jövedelmünket . milyen arányban terhelik az ebből kifolyó passzív költségek? Éppen ez a hosszú út, idő az okozója annak, hogy a gyártó vállalatok csak elkésve tudnak reagálni a piac szükségleteire. Nem érvényesül a kereslet és kínálat elve. Ugyancsak helytelennek tartjuk a monopolizált jogok meghagyását, mint például a CsehA járási építkezési vállalatok anyaggazdálkodási problémái szlovák Autóközlekedési Vállalatnak a kavics és homok kizárólagos szállítási jogát. Miért nem vonatkozik ez a tégla vagy az előre gyártott elemek szállítására? Milyen népgazdasági érdek fűződik ehhez? Ha egészséges verseny alakulna kí a koronáért, akkor nem fordulhatna elő, hogy a szerződéses feladatokat a hónap utolsó napján éjjel-nappali munkával teljesítsék és ezzen lehetetlenné tegyék az ellenőrzést. Lehetséges-e a járási vállalatoknál hatvan-hetven épületen technikai ellenőrzést és fizikai átvételt biztosítani éjjeli műszakban? Lehet-e minden esetben biztosítani, hogy a kavics és a homok a megfelelő helyre kerüljön, ha más szállítja? Az építkezési vállalat rá van utalva a CSAV szolgálataira, de nem tekinthető vele egyenlő partnernek, mert monopol jogával visszaél, és sok esetben kedvezményeket és elnézést kényszerít kl az építkezési vállalattól. ILYEN ÉS HASONLÓ AKADÁLYOK után jó eredményeket csakis úgy érhetünk el, ha az új irányítási rendszer alapmotívumából indulunk ki, ennek alapján szervezzük meg a vállalat termelését és -—. anyaggazdálkodását is. Az anyagellátásban is fontos, hogy a felettes szervek szintén lépést tartsanak az élettel, gyors intézkedésekkel a nemkívánatos viszszás helyzeteket szüntessék meg. Csak így érvényesülhet a dolgozók kezdeményezése. KUBÍK ARPÄD közgazdász, Dunaszerdahelyi Járási Építő Vállalat A bolgár építőipar átszervezése A FIAT mértege Torinóban közzétették a FIAT" 1965. évi mérlegét. A gyár 24 milliárd líra nettó profitot ért el, termelésének értéke az 1964. évi 908 milliárd líráról 955-re emelkedett. Ebből 275 milliárd líra volt az export értéke. A FIAT először gyártott többet egy év alatt egymillió gépkocsinál, pontosan 1 013 588 gépkocsit az 1964. évi 946 433-mal szemben. A traktorok száma 36 343-ról 44 041-re emelkedett. A gyár bruttó profltja 80 milliárd líra volt. Az alkalmazottak számát 1,200 fővel csökkentették. A Bolgár Népköztársaság minisztertanácsa határozatot fogadott el az építőipar irányításának tökéletesítéséről, miután a közeljövőben ez az iparág ls áttér a tervezés és a gazdaságirányítás új rendszerére. A mostani átszervezés értelmében a jövőben az építésügyi minisztérium felel az építő- és az építőanyagiparban megvalósított gazdasági és műszaki politikáért. A minisztérium végzi az iparág tudományos és műszaki fejlesztésének egységes állami irányítását és kidolgozza az építkezések tipizálásával és az épületelemek előregyártásának fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket. Intézkedés történt az eddigi 17 állam építőipari vállalat kilenc vállalattá történő összevonásáról. Az egyesült vállalatok az önálló gazdasági elszámolás alapján működnek és közvetlenül az építésügyi minisztériumnak vannak alárendelve. A vállalatok 1967. január elsejével az új gazdasági mechanizmusra térnek át. Az új minisztérium, amelyet községgazdálkodási és építészeti minisztérium elnevezéssel a múlt hónap elején hoztak létre, a települések megtervezésével, városrendezéssel, lakóházépítéssel, architekturális kérdésekkel, stb. foglalkozik majd. Az új bérezés problémái a kereskedelemben Az áj gazdaságirányítási rendszerben a vállalatok bruttó jövedelmi érdekeltsége megköveteli a kereskedelmi dolgozók anyagi érdekeltségének rendezését is. Tavaly a kísérletező vállalatokban új fizetési rendszert próbáltak ki, s ezt ez év január (illetve február) elsejétől minden kereskedelmi vállalatban bevezették. Az új bérezés szerint az üzleti alkalmazottak (elárusítók) fizetése a teljesítménybértől és a kvalifikációs bérpótléktól függ. Ez utóbbi fix része a fizetésnek, s megfelel az elárusító anyagi felelősségének, szakképzettségének és személyi értékelésének. A teljesítménybér viszont a forgalomtól függ. Központilag nincs meghatározva, hogy e két bérrész milyen arányban alkossa a fizetést. Jó, ha a teljesítménybér a fizetésnek több mint a felét teszi ki, mert ez biztosítja az eladók anyagi érdekeltségét a forgalom növelésében. Másrészt viszont vigyázni kell arra is, hogy a teljesítménybér ne legyen túlságosan nagy, mert ez csökkentené az érdeklődést a szakképzettség növelése iránt. Az üzleti alkalmazottak üj bérezési rendszere a következő elveken alapszik: — a fizetés fix tétele az ún. kvalifikációs bérpótlék, amely az elárusító szakképzettségét, anyagi felelősségét és személyi értékelését tükrözi; — e fix tételhez járul az üzlet alkalmazottjainak kollektív teljesítménybéréből való részesedés, amely a ledolgozott munkaórák számától függ (az igazgató az üzletvezető javaslatára azonban a kollektív teljesítménybér 20 százalékát más módon is eloszthatja az elárusítók között); — ha a teljesítménybér és a kvalifikációs bérpótlék nem éri el a garantált bért, akkor a különbözetet a garantált bér magasságáig a vállalat kiegészíti. (Példa: kitanult, 4. tarifaosztályba sorolt elárusító garantált bére 900 korona. Ha a kvalifikációs bérpótlék mondjuk 350 korona, a teljesítménybér 450 korona — összesen 800 korona —, akkor a vállalat a 100 korona különbözetet hozzáfizeti.) A forgalom nagymértékben függ az idénytől- Előfordulhat, hogy a szezonon kívüli időszakokban a teljesítménybér és a kvalifikációs bérpótlék nem éri el a garantált bért, s ha a különbözetet a vállalat meg ls téríti, az átlagbér jóval alacsonyabb lehet, mint más időszakokban. Ezért a kereskedelmi vállalatok maguk határozzák meg, hogy az egyes időszakokban a teljesítménybér a forgalomnak milyen százaléka legyen. Ha a szezon Idejére kisebb, a szezonon kívüli időszakokra pedig nagyobb százalékarányt határozunk meg, akkor a keresetek bizonyos mértékig kiegyenlítődnek. Be kel.l tartani azonban azt az elvet, hogy a szezon idején a keresetek magasabbak legyenek, mint máskor, hogy az elárusítók érdekeltek legyenek a minél nagyobb forgalom lebonyolításában. Az új bérezés bevezetésével növekedett a teljesítménybér részaránya a fizetésben. A kísérletező kereskedelmi vállalatokban tavaly a teljesítménybér aránya 16,6 százalékról (1964-ben) 45,8 százalékra emelkedett. Növekedett az átlagbér is, mégpedig a bútor- és cipőszakmát kivéve — összhangban az egy eladóra jutó forgalommal. Ebben az évben bizonyos problémák merültek fel, amelyek abból adódnak, hogy nem minden kereskedelmi vállalatban értelmezik helyesen az új bérezést, s általában az érdekeltséget. Több vállalatban például a tartalékalapokat a béralap rovására képezik, s emiatt csökken az átlagbér. Az új bérezés bevezetésének az a célja, hogy összhangba kerüljön a kereskedelmi dolgozók anyagi érdekeltsége a vállalati anyagi érdekeltséggel. Tehát ne csak a vállalat bruttó jövedelme függjön a forgalomtól, hanem az üzleti alkalmazottak fizetése is. S mivel a kereskedelem összes pénzbevétele 95 százalékban a forgalomtól függ, az új bérezés ebből a szempontból helyes, és megfelel az új irányítás elveinek. Jelenleg arról van szó, hogy e helyes bérezési rendszert átültessük a gyakorlatba. SZABÚ LAJOS, .az SZNT dolgozója A több műszak és a dolgozó nő Nyugtalanító, hogy a nők több műszakban dolgoznak, mint a férfiak. Ezzel összefüggésben szem előtt kell tartani azt, hogy a dolgozó nők több mint egyharmada az iparban 20—35 éves, tehát a népesedés szempontjából a legfontosabb korban vannak. Ha pedig elgondolkojjunk az egészségre ártalmas kétműszakos üzemeltetésről, akkor elsősorban a nőknek ezt a csoportját nézzük. 1960-ban az Állami Népesedési Bizottság dolgozói kutatták a váltakozó műszakokban 20—40 éves férjes asszonyok megbetegedési eseteit a strašnicei Tesla-üzemben. A kutatás meglepő eredményeket hozott. Az ellenőrzés alatt álló nők 80 százalékánál, amikor még nem következett be náluk a fiziológiai funkciók hanyatlása, a legkülönbözőbb Idegzavarok álltak be: ingerlékenység, sírógörcs, étvágytalanság, fáradékonyság a szellemi összpontosítás hiánya, álmatlanság, fejfájás, emésztési zavarok stb. Ezek a jelenségek leginkább a váltakozó műszakokban dolgozó nőknél fordulnak elő. Az így dolgozó nők élete a rohanás, a túlfokozott testi és lelki megerőltetés. A rendszertelen megterhelés a legfőbb körülmény, amely kedvezőtlenül befolyásolja a nők egészségét. Ezért a vállalatoknak különös gondot kellene fordítaniuk a nők kiválasztására, munkába sorolására és a műszakokba való beosztására. Nem hagyhatók figyelmen kívül a fiziológiai, pszichológiai és szociológiai szempontok. A változó műszpkokban dolgozó nők helyzetének megkönnyítését célzó társadalmi intézkedések egyrészt a munkamegterhelés hatékony csökkentésére, másrészt a háztartási gondok, az ún. második műszakban nyújtandó segítségre irányuljanak. Az egészségre ártalmas körülményeket a munkahely maximális higiéniájával, a tisztasággal csökkentsük, továbbá szellőztető berendezésekkel, a jó világítással és a zaj csökkentésével. Ebből a szempontból a vállalatokban komolyan kell venni a higiénikus utasításait, amelyek sok helyütt éveken át csak papíron léteznek. A rendszertelen megterhelés olyan következményekkel jár, amelyekkel komolyan kellene foglalkoznunk és tudatosítanunk a több műszak bevezetésekor. A több műszak bevezetésekor a fő elv az legyen, hogy csak az egészséges embereket tegyük ki ilyen megterhelésnek, s gondoskodjunk egészségük megvédéséről, éspedig ne csak papíron. Szükséges lenne, hogy nagyobb vállalatokban szaktanácsadó legyen, aki idejekorán segíthet a nehéz helyzetek megoldásában. A tanácsadót maguktól keressék fel a dolgozók, vagy legalább az üzemi orvos tanácsára, aki figyelemmel kíséri az esetleges szellemi rendellenességeket. Az ls sokat jelentene, ha a több műszakba sorolás előtt a dolgozó nők kötelező oktatáson vennének részt, amelyen, megismerkednének a több műszakban való munka igényességével, tanácsot kapnának idejük beosztását, gyermekeik nevelését, a házastársak konfliktusmentes együttélését illetően. Egyre kevesebben dolgoznak az iparban a mezőgazdaságban e s A tudományos és műszaki forradalom korát éljük. A népgazdasági ágazatokban hódít az automatizálás, különösen az iparban. Következésképpen gyorsan emelkedik a munkatermelékenység (az egy főre jutó termelés). Ahogyan alakul az egyes országokban a munkatermelékenység az iparban, až építőiparban és a mezőgazdaságban, úgy oszlik meg a kereső lakosság a gazdasági ágazatokban. Az alábbi táblázatból áttekintést nyerhetünk arról, milyen volt a kereső lakosság ágazat szerinti megoszlása 1850-ben, milyen ma és milyen lesz előreláthatólag 1980-ban (százalékban). o BO <8 N 2 5 a £ «i -c Ž 5 so H ™ Š .2 00 it « N •Jt 30 xd a a > r* B* *ffl ^ _ = oc s c 2 e £ s "E e s a S o -So «!B £«J 0Q1O g ja JS u J3 q xi T J3 £ ja -í M Qííc o ta cBaa >03® STÍO r^to a j: «» m NOJ t-CB 5 <n Sm r°?o) EH tH Urt tli T-I S* iH C/l i-l Zrt Wi-I Mezőgazdaság 60 10 23 37 26 13 4 7 Ipar és építőipar 35 10 47 33 37 42 44 33 Szolgáltatások 5 80 30 30 37 45 52 60 Könnyen elképzelhető, menynyivel kellett emelkedni a munkatermelékenységnek a mezőgazdaságban, ha ma ötször kisebb arányú mezőgazdasági dolgozó ötször meg tízszer nagyobb számú lakosság élelmiszerellátásét tudja biztosítani, mint száz évvel ezelőtt, mégpedig figyelembe véve azt is, hogy ma az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás többszörösen nagyobb, az élelem pedig összehasonlíthatatlanul bővebb választékú és jobb minőségű. Az iparban ma még azért nem dolgozik kisebb arányú kereső lakosság, mint száz évvel ezelőtt, mert a munkatermelékenység eddig nem tudott lépést tartani az iparosodási folyamattal. De az automatizálás megteremti a munkatermelékenység ugrásszerű növekedésének a feltételét, úgyhogy 1980-ban a fejlett országokban a dolgozó lakosságnak már csak tíz százaléka marad az iparban. A táblázatból láthatjuk, mennyivel többet kell tennünk a munkatermelékenység növelése érdekében a mezőgazdaságban és az iparban nálunk, mint másutt, ha élvonalban akarunk maradni, mégpedig akkor, amikor a szolgáltatások terén, főleg közszolgáltatásokban, a kereskedelemben, a közlekedésben is van mit tennünk. Milyen jövedelmünk összetétele? Az egy fór® jutó teljes jövedelem nálunk a következő jövedelemforrásokból tevődik össze: 64 százalékát a bérek, 30 százalékát a társadalmi juttatások (ennek 46 százalékát a pénzbeli és 54 százalékát a naturális juttatások) és 6 százalékát a mezőgazdasági dolgozók naturális fogyasztása képezi. A társadalmi juttatások közül a pénzbeli juttatásokat legnagyobb részt a családi pótlék, a táppénz, a nyugdíj és rokkantsági járadék alkotja, a természetbeni juttatásokat pedig az iskolaügyi, kulturális és egészségügyi szolgáltatások, valamint a kedvezmények a személyi közlekedésben. A társadalmi juttatások összetétele az alkalmazotti családokban a következő (százalékban.): családi pótlék 14,1 táppénz 10.

8 nyugdíj és rokkantsági járadék 12,5 iskola, kultúra 22,7 egészségügy 12,5 közlekedés (engedmények) 13,2 egyéb 14,2 Az utóbbi években a társadalmi juttatások a nemzeti jövedelemhez viszonyítva aránytalanul növekednek, de még lényegesebb, hogy viszonylag igen nagy a részarányuk a teljes jövedelemben. Ezért szükségesnek látszik egyrészt a társadalmi juttatások koncentrálása kisebb csoportba, s ezen belül is főleg a családi pótlékba. Másrészt az anyagi érdekeltség szempontjából bizonyos összeg felszabadítása a bérek növelésére.