Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-06 / 124. szám, péntek

IÍ J F I 1 M E K AZ EREDMÉNY TITKA

: TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁS • •••••••••• ••••••••••• • niivnvnhi •• vvvhhi vvnv Iskolai dolgozók szemináriuma a tézisekről és a felnőttoktatásról 1. Az elnök című szovjet film egyik jelenete. AZ ELNÖK Aieksze] Szaltikov, szovjet rendező „Az elnök" című filmjét Jurij Nagibin azonos című regényéből készítette. A forgatókönyvet maga a szerző írta. A film a szovjet mozikban nagy sikert aratott, bár a kritika nem fogadta egyértelmű elismeréssel. Néhány kritikus a film írójának és rendezőjének szemére vetette az eszmei-művészi szempontok következetes érvényesítésének hiányát. D. Piszarevszkij, az egyik szovjet kulturális lapban viszont többek kczött ezeket írja: Nehezen találnánk olyan embert, akinek ez a film nem vágna elevenébe, akit közömbösen hagyna. E népi drámában maga az élet lüktet, tragikus és komikus, fájdalmas és örömteli vonásaival. Alakjai élnek, húsból, vérből valók, akik keservesen küszködnek. A kétrészes film egy kolhozban játszódik le, ahová Jegor Trubnyikov, hadirokkant éppen hazatér. A kolhoztagok csaknem nyomorognak a háborút követő években — közöttük Trubnyikov bátyja és családja ls —, már nem bíznak benne, hogy valaha jobb is lehet a sorsuk. Ilyen körülmények között vállalja Trubnyikov a kolhozelncki tisztséget, bár a falubeliek közül sokan sanda szemmel néznek rá. ö azonban szigorú magához ls, másokhoz Is, nem Ismeri a megalkuvást és gyűlöli a henyélést. Mindenáron lelket akar rázni az emberekbe, hiszen tőlük függ, hogyan élnek, csak rá kell bírni őket, hogy becsületesen dolgozzanak. Trubnyikov megjelenésével megindul a harc a jobbért, a maradiság, a feketézés, a rosszindulatú szóbeszédek ellen. Ľ harc során a falusiak közül egyre többen állnak melléje, de bátyja Szemjon, állhatatosan kitart az ellenség táborában. Trubnyikov mélyen emberi magatartása, erkölcsi ereje, céltudatossága, igényessége és becsületessége végül is győzedelmeskedik, a kolhoztagok szívükbe zárják az elnököt. Mihail Uljanov forró temperamentummal, mesterien alakttja Trubnyikov szerepét. Hisz annak igazában, vállalja, csalódásait és reményeit, vágyait és döntéseit. Uljanov Trubnyikovje az utóbbi idők kiemelkedő alakítása INTIM MEGVILAGITASBAN Ivan Passer első önálló filmje mesteri alkotás. Érett, egy. Z. Včra Kfesadlová és a kis Mlrek Ark az Intim megvilágításban. A háttérben Vostríil bácsi. séges stílusa tiszta, mint a patak vize. Passer több évig Miloš Formán munkatársa volt, így nem véletlen, hogy filmjének itt-ott formanos íze van. Az Intim megvilágításban tulajdonképpen nem történik semmi izgalmas, de izgalmas az, ahogyan Passer elénk vetíti ezt az eseménytelen napot és éjszakát. Tíz év után találkozik ké; iskolatárs, zenészek mind a ketten, és azt emlegetik, mi mindent akartak elérni és hol tartanak ma. Passer ellenállhatatlan humorral a nüanszokra is rezdülő finom érzékkel ragadja meg a pillanat varázsát. Alakjait sok szeretette] és egy csipetnyi iróniával rendkívül pontosan építi fel. Bambas például valójában realista, aki elsősorban büszkén mutogatja barátjának új házát, családját, autóját stb., és csak a második üveg szilvapálinka hatására tör fel belőle, mi is volt a vágya valaha. Hangversenydobogón akart kitűnni, és ma esküvőkön, temetéseken zenél. Végeredményben úgy látszik, mégis csak elégedett sorsával. Passer a nagyvárosból érke zett szemével láttatja velünk a község életét, az emberek világát, a temetés megható szépségét. Mindezt olyan egyszerű természetességgel, ami a nagyvonalú művészek sajátja. Művében csillog a humor, és magával ragad a zene. MÉNILMONTANTI EMBEREK A francia filmrendezők középső nemzedékéhez tartozik Maurice Delbez, kinek „Ménilmontanti emberek" című filmje Párizs külvárosába viszi el a •ézőt. Egy öregedő asszony és egy fiatal néger férfi szerelmi történetén keresztül mutat rá a fajgyűlölet pusztító mérgére. Sajnos a rendező nem birkózott meg mindenben a feladattal, nem sikerült kikerülnie az érzelgősség buktatóit. A két főszereplő alakját háttérbe szorítják a valóban jól sikerült jellegzetes epizódfigurák, a központi gondolat viszont szétforgácsolódik. Több önálló egyéni sors megfigyelői lehetünk, •melyek érdekesek ugyan, de nem segítik elő a drámai kifejlődést. BOLYGÓ HOLLANDI A DEFA filmesei roppant igényes feladatra vállalkoztak, amikor Wagner ismert operáját a Bolygó hollandit filmre vitték. Az operák megfilmesítése mindig merész vállalkozás, de kétszeresen az a Wagner-mű esetében. Joachim Herz, a Bolygó hollandi rendezője, — aki Herald Hornnal együtt dolgozott a forgatókönyvön is — arra törekedett. hogy hű maradjon a wagneri partitúrához, de nem olyan formában, hogy műve végeredményben egy színházi előadás filmfelvétele legyen. A két fekvésben játszódó cselekmény kihangsúlyozására műszaki fogást alkalmazott: a reális történetet klasszikus formájú, míg az álomvilágot szélesvásznú filmre vette fel. Emellett még számos eredeti ötletet éivényesltett a filmben. A főszerepeket Anna Prucnal, Fred Dürren és Gerd Ehlers játssza, Gerda Hannemann, Raíner Lüdeke és Hans Krämer éneklik. Külön ki kell emelnünk a lipcsei opera kórusának teljesítményét. S. K. N

éhány napja a CSEMADOK Központi Bizottsága háromnapos szemináriumot rendezett Tátraloinnicon, a csehszlovákiai magyar nyelvű középiskolák Igazgatói számára a párt XIII. kongresszusát előkészítő tézisekről, valamint a felnőttoktatás problémáiról. A szeminárium, ha nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és ha nem is volt olyan színvonalú, mint amilyet jogosan vártunk, sok kérdést érintett és hasznosnak mondható. Hiányérzetet leginkább az előadások rapszodikus jellege okozott. A legtöbbet — tekintve, hogy a szemihárium gerincét a felnőttoktatás problémáinak a megvitatása képezte — az iskolaügy dolgozóinak az előadásaitól vártunk. Csalódást azonban éppen ezek az előadások okoztak. Ahelyett ugyanis, hogy egyetlen tárgykört tettek volna mérlegre, és elemeztek volna részletesen, ezek az előadások többnyire, sajnos, csupán címszavakban beszéltek, s a tulajdonképpeni kérdést, a felnőttoktatás jelenlegi helyzetét és a felnőttoktatás megjavításának módját alig. vagy csak közvetve érintették. KÉM1AO (Arn. Štubňa felv.j A szeminárium előnyének azt tartjuk, hogy (ha nem ls szabott konkrét célt), vázolta a továbbtanulás lehetőségét és felkeltette a felnőttnevelés megszervezése szükségességének az érzetét. Pozitívumnak tartjuk azt is, hogy ha nem is idézték és ha nem is hivatkoztak rá közvetlenül, a szeminárium légkörét áthatotta a párt XIII. kongresszusát előkészítő tézisek megvitatásának a szelleme. A felszólalók (Ferencz Dezső, janda Iván, Damts Tamásné, Bertók Imre, Vass István, Lancz józsef, Nótafalusy Elemér és a többiek) mind a tézisek alapján, a tézisekkel összhangban elemezték az érintett kérdéseket. Kifejezésre jutott, hogy a sok megoldásra váró probléma ellenére az iskolák dolgozót helyeslik és támogatják azt a nagy erőfeszítést, amit a párt a továbbtanulás lehetőségeinek a megteremtése, az oktató-nevelő munka színvonalának a javítása, valamint a pedagógusok helyzetének a rendezése érdekében kifejt. Nem kétséges, hogy a szeminárium hatására, a szeminárium eszmecseréjének az eredményeképpen, néhány Iskolában bizonyára ott ls megnyitják a dolgozók esti iskoláit, ahol erre eddig talán nem ls gondoltak. S ha igen, a szeminárium betöltötte célját, teljesítette hivatását. A tanácskozás kapcsán a felnőttoktatásról mégis szeretnénk néhány más vonatkozású, de ezzel szorosan összefüggő kérdést is elmondani. K

öztudomású, hogy rohamosan fejlődő életünk egyre szükségesebbé teszi, hogy mind az iskolai, mind az iskola utáni nevelés állandóan tökéletesedjen, s a tanulás, a továbbképzés, mindenki számára egy életen át tartson. Társadalmunk vezető ereje a tanulást és a tanulással kapcsolatos teendőket a szocialista építés egyik lényeges elemének tekinti. Kifejezésre jut ez a párt XIII. kongresszusát előkészítő tézisekben is. „A párt — irja e fontos dokumentum — nagyra becsüli az összes típusú Iskolák szocialista tanítóinak és nevelőinek áldozatkész munkáját, és azt az erőfeszítést, hogy minél jobban felkészítsék az új nemzedéket a társadalomban reá váró feladatokra és küldetésre. Támogatni fogja a szocialista oktatási rendszer politikai és szakmai színvonalának további emelését, a pedagógiatudomány és gyakorlat fejlődését eredményező kezdeményezést. A tanítók és nevelők tevékenységének nagy társadalmi jelentőségével és felelősségével összhangban törekedni fog a munkájukhoz szükséges feltételek megteremtésére." Tulajdonképpen ennek a célnak és Irányvonalnak a jegyében zajlott le a tátralomnici szeminárium ls. A CSEMADOK Központi Bizottsága dicséretet érdemel, hogy a sok egyéb, szintén fontos teendője mellett, az iskolán kívüli képzésnek abból a munkájából is részt vállal, ami tulajdonképpen az Iskolák, vagyis az állami szervek feladata. Szép, és elismerést érdemlő az ls, hogy a CSEMADOK mélyíteni próbálja kapcsolatát a tanítókkal, az Iskolaügy dolgozóival és a maga részéről mindent megtesz, hogy emelkedjen a csehszlovákiai magyar dolgozók iskolai végzettségének az arányszáma és műveltségi színvonala. Az általános műveltség színvonalának a fokozása ma társadalmi követelmény. Az iskolahálózat bővítését, a dolgozók továbbképzését a párt szorgalmazza és segíti minden eszközzel. Abban a folyamatban, ami a nagyobb tudásért országszerte megindult, nem képezhetnek kivételt a csehszlovákiai magyar dolgozók sem. Tanulniok kell, hogy helytállhassanak az egyre nagyobb képesítést követelő munkában, hogy lépést tarthassanak a korral. k felnőttnevelés nagy és égető kérdés. Eredményt ezen a téren is csak a társadalmi összefogás, az ügy érdekében Végzett minőségi munka, a megértés ós a kölcsönös segítség hozhat (zsa | KEK RÓZSA Az Oj Színpad bemutatója A Kék rózsa bemutatásával kapcsolatban rögtön a premiert követően néhány erős bíráló megjegyzés hangzott el, melyek komolytalan hangon, lebecsülőleg nyilatkoztak mind a bemutatott műről, mind a szerző eddigi egész életművéről. Véleményem szerint ennek a fölényességnek és ironizáló hangú bírálatnak a lényeghez igen kevés köze van. Gejza Dusík operett- és tánczeneszerzői tevékenysége szlovákiai viszonylatban ma is fogalom és tiszteletet ébreszt. Dusík nemcsak megalapítója és úttörője a szlovák operettnek, hanem mind a mai napig tulajdonképpen egyetlen állandó művelője, aki — a számtalan akadály ellenére — annak színvonalát egyre magasabbra emeli. Dusík több mint harmincéves zeneszerzői tevékenysége során tíz operettet írt, közöttük az 1939-ben elkészült Kék rózsa hozta a legnagyobb sikert. Ennek az operettnek zeneszámai hosszú időre a legnépszerűbb slágerek voltak. Műveinek dallamossága és ötletgazdagsága ugyanakkor azt is elárulja, hogy a szlovák népdalok jelentik számára az ihlet forrását. Vitathatatlan, hogy Dusík operettjei sem mentesek a művészi fogyatékosságoktól és problémáktól. A korra jellemző különféle sallangokon kívül régebbi operettjeinek legnagyobb gyengéje a szöveg. A mai fül számára túlságosan beporosodtak, elöregedtek. A cselekmény operettlzűen sematikus, a humor és a tréfa helyenként nehézkes és erőltetett. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról a körülményről, hogy Dusík és állandó szövegkönyvírója, munkatársa dr. Pavol Braxatoris műveiket egy bizonyos társadalmi helyzetben, egy bizonyos társadalmi réteg számára olyan időben írták, amikor a szöveggel szemben nem támasztottak különösebb igényeket. Ez is magyarázza Duslk zenéjének jelentős művészi fölényét a szöveggel szemben. Ám a dramaturgia és a rendező dolga Dusík régebbi operettjeinek új színrevitelénél gondos ellenőrzésnek vetni alá a szöveget, átdolgozni, esetleg Időszerüsíteni az egyes részeket. A bratislavai Oj Színpadon 23 év után Kornel Hájek kassai vendégrendező készítette elő a Kék rózsa új bemutatóját. Hájek az utóbbi időben odaadóan viszi színre Dusík operettjeit. Ezért volt meglepetés számunkra, amikor a Kék rózsa bratislaval bemutatóján nem észleltünk határozottabb, egyénibb felfogást. Megmaradt csupán a szokásos operettrendezési gyakorlat színvonalán, anélkül, hogy korszerűbb, aktuálisabb előadásra törekedett volna. Csak sajnálni lehet, hogy Hájek Braxatorisszal a szövegíróval közösen nem próbálkozott meg a librettó átdolgozásával, leporolásával. Igen kevés ilyen igyekezet nyomát láttuk, s ami volt ls, sok esetben a közreműködők egyéni kezdeményezésének eredményeként jött létre (Láznička, Krajíček). Különben Hájek előadásában megvan a szükséges könnyedség, lendület, a pergő cselekmény; szolid színvonalú jó szórakozást nyújt. Hájek a legeredményesebben az együttes fiataljaiból összeválogatott főszereplőkkel dolgozott. Ez főleg a Schweighoferová—

Krajíček kettősre vonatkozik. Ivan Krajíček— aki ebben a darabban mint vendég szerepel — újból bebizonyította kivételes képességeit. Mária Schweighoferová teljesítménye az Oj Színpad együttesében mindig ugyanazon a magas művészi színvonalon áll, mindig megtalálja az alakban a lényegest és a fontosat, sohasem ismétli önmagát. A Kittnárová~Vlach kettős egy kicsit a háttérben marad. Elena Kittnárová ugyan kiváló énekteljesítményt nyújt az előadáson, de alakítása egészében Igen hűvös. Karol Vlach főleg énekproblémákkal küzd. A Kék rózsa kellemetlen művészi válságban érte őt, hiszszük, hogy ez a válság csupán átmeneti jellegű. Mint mindig, ezúttal is figyelemre méltó alakítást nyújtott jindra Láznlöka. Művészetében ugyan nincsen új vonás, de bevált gesztusalt a közönség szívesen fogadja. Elena Sálková alakja megformálásához a hagyományos operetteszközöket vette igénybe, teljesítménye mégis többnyire mesterkélt, a külsőségekre épített. A többieknek, mint például Dano Živojnovičnak, Ladislav FecAronak és Belo Turbónak kevés lehetősége volt. így sem sikerült nekik megválniuk a szokásos operettmanőverektől. Az előadás sikerében Hájekon kívül érdeme van Ottó Sujánnak (díszletek), Irena Schanerovának (kosztümök), Boris Slováknak (choreografia) és Boris Slováknak (zenei betanítás), akik művészi szinten oldották meg feladatukat. A Kék rózsa bemutatását követő kiugró siker azt mutatja, hogy ez a mű nem eldobni való művirág, ahogyan egyesek elhamarkodottan gondolták. A Kék rózsa még ma ls hálás közönségre talált, sikere miatt nem kell aggódnunk. (A. G.)