Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-27 / 144. szám, péntek

MAMLOCK PROFESSZOR LADISLAV HOLOUBEK OJ OPERÁJA A Bratislavai Zenei Ünnepségek keretében a Szlovák Nemzeti Színház e napokban mntatta be Ladislav Holoubek ú) ope­ráját, a Mamlock protesszort. Ho­loubek sorrendben immár ötödik operájának bemutatóját az idei bratislavai zenei fesztivál legje­lentősebb eseményének tekinthet­jük. Ladislav Holoubek, mint opera zeneszerző, első ízben a harmin­cas évek végén, illetve a negy­venes évek elején mutatkozott be a szlovák operaközönségnek, amikor hat év leforgása alatt bárom operamüvei jelentkezett. 1938-ban mutatták be a Rider Hag­gard angol íré regénye nyomán készült Stella clmfi operáját, 194U-ben jelentkezett a Jarko Elén librettójára irt Virradat cím« operájával, majd 1944-ben Ferdi­nand Gnbay librettójára szerzett Vágy clmfi operamfivével. Bár ezek az operák nem arattak ki­emelkedő sikert és az operakő zSnség sem tartotta meg őket em­lékezetében, mégit jóval felül­múlták az előző időszak szlovák zeneszerzőinek (Figui— Bystrý, Smatek, Rosinský) dilettáns kísér­leteit és fontos hídszerepet töl­tenek be Snchoft Örvény clmú operájához. Húsz évi hallgatás után 1960 őszén jelentkezett nj­ból Holoubek Család cimü mai té­májú negyedik operájával. Most újból mai témájú operával mutatkozik be Holoubek. A Mam­lock professzor cselekménye né­met környezetben, a fasizmus ha­talomra jutásának Idején játszó­dik. A librettót maga Holoubek irta Eriedrich Wölf haladó német író drámája nyomán. Wölf darab­ja — amely számos színházban aratott már sikert — gondolati magvát illetően erősen humanista tfiltetű, az embertelenség, az erfi­szak és a jogtalanság min­den megnyilvánulása ellen irá­nyul. Wölf darabja erősen fa­sisztaellenes és a faji előítéletek elleni beállítottsága ma ls idősze­rű. A dráma fő alakja Mamlock professzor, aki kizárólag tudomá­nyos munkájának él, nem törödik a politikával, azzal sem, hogy mi történik a világban, csak későn jön rá, hogy ez a passzív huma­nizmus és pacifizmus tulajdon­képpen milyen káros. Az opera zárójelenetében jut el a felisme­réshez, hogy nincs a vilá­gon nagyobb bűntett, mint nem harcolni akkor, amikor harcolni kell!" A téma kivételes időszerű­sége volt az egyik döntő ténye­ző, amely Holoubeket rávette Wölf fasisztaellenes drámájának megzenésítésére. Zenei szempontból Holoubek új operája ismét minőségi ugrást je­lent előre. Kompozíciós törekvé­seiben ahhoz igazodott, hogy a hagyományos és új zenei kifejező­eszközöket és zenei szervezési el­járásokat egységbe foglalta. Az anyag drámaiságának zenei foko­zása érdekében Holoubek a 12 tónusú dodekafonikns eljárást is alkalmazta, bár nem használja dogmatikusan, mégha fö szerve­ző tényező is. A dodekafoniku­san megformált részek mellett a bővített tonalitásra, atonalitásra és a hagyományos harmóniára épülő részek váltják egymást, sőt Holoubek, ahol azt szükségesnek és hatásosnak látta, nem mondott le a motivikus munkáról és a fő­szereplők zenei jellemzéséről sem. Meglepfi, hogy bár Holoubek kom­pozíciós módszere a racionalista eljárásokra és konstruktív ele­mekre épül, zenéje sok helyfitt mégis rendkívül erős érzelmi alá­festésfi, ami különösen a jól éne­kelhető részekben njilvánul meg. Holoubek másik előnye egyre fo­kozódó drámai érzéke és a ki­bontakozó cselekményeknek meg­felelően fokozott hatékony gra­dáció, amit legjobban a Mamlock professzor második képe bizonyít, amely tele van drámai konfliktu­sokkal és feszültséggel. Jó érzé­ke van a kontrasztok ás azok ha­tásos váltása iránt és a szöveg­könyvvel összhangban sikeresen helyezi el a drámai csúcsponto­kat. A Mamlock professzor a kama­raoperák típusába tartozik. Ho­loubek ezért választotta csupán a klasszikus zenekart, melyet zon­gorával és zilofonnal bővített. A hangszerelés takarékos, szem előtt tartja az énekelt szöveg tiszta érvényesülését, kamarajel­legű. Csnpán a drámai csúcspon­tok helyein találkozunk a parti­túrában sűrűbb hangszerelésfi és dinamikusabban felfokozott sza­kaszokkal. Holoubek zenéjének vitathatat­lan pozitív vonásai mellett még mindig probléma nála a stílus­egység fogyatékossága. Ügy tfi­nik, hogy ez a különféle szerve­zési-kompozíciós technika és a többféle stílusalkotó kifejezőesz­köz alkalmazásának következmé­nye. A dodekafonikus elv válta­kozása más hagyományos kompo­zíciós eljárásokkal és eszközök­kti Holoubek esetében oda ve­zet, hogy zenei nyelvezete né­mely helyes stílusban sokatmon­dó és több irányú. A partitúra ze­nei minősége nem mindenütt egyenletes. Az egyéni és sajátos helyek mellett idegen irodalom visszhangja is érezhető. Az ope­ra jó énekelhetöségére való tö­rekvésében helyenként vitatható és nem teljesen indokolt az áriák előnyben részesítése a recitativa vagy a próza rovására, ami a stí lustól idegenül és természetelle­nesen hat. Történetesen a sebe »ült munkás ariosójára és dr. Hellpach egyes szakaszaira gon­dolunk (amikor a közleményt ol­vassa fel Mamlocknak). Ugyan­csak nagyobb figyelmet kellett volna szentelni a librettó egyes részeinek (főleg az elsó képnek), ahal biányzik a szerkezeti—drá­mai egység, átfűtöttség és a szö­veg minőségével szemben ls na­gyobb irodalmi igényeket kellett volna támasztani. Holoubek új operája lelkes ren­dezőre talált a brnói Václav Vélníkben akit a bratislaval kö­zönség Smetana Két özvegy című operájának sikeras szlnrevltelébfil Ismer. Veíník aprólékos gondos Sággal kidolgozott rendezését ki­emelkedőnek minősíthetjük. Holou­bek operáját a leíró naturalizmus és a részletek kidomborításának minden nyoma nélkül mint idő­szerűén erős, politikailag tenden­ciózusan kiélezett drámát vitte színre, a ffi hangsúlyt a gondolat­ra helyezve. Az embertelen faji gyűlölettel ét nemzetiségi ellen­tétekkel hatalomra kerülő fasiz­mus hátterében sikerült Váíník­nek egyszerű, józan, ám rendkí­vül hatásos rendezői-színészi esz­közökkel kiemelni Mamlock zsi­dó sebészprofesszor és családja drámáját. Különösen megrázó az egész második kép és a harmadik kép zárórésze. Figyelemreméltó eredményt ért el Véžnfk a színé­szekkel is. Törekvését, hogy ma zimális színészi-polgári megnyi­latkozást érjen el, — siker ko­ronázta. Ebből a sikerből nem kis rész illeti a bratislavai opera szóló­énekeseinek együttesét is, akik — amint az a szlovák zeneszerzők új műveinek és általában a mo­dern operák bemutatásakor lenni szokott — áldozatot nem ismer­ve, minden erejük latbavetésével dolgoztak a mű sikerén. Ez kivé­tel nélkül minden magánénekes­re is vonatkozik, mert nem lát­tunk egyetlen egy gyengébb vagy közönyösebb teljesítményt sem. Mamlock professzor alakját ra­gyogóan formálta meg Juraj Mart­voň, akinek minden feltétele megvan a hasonló jellemek meg­formálására. Az alternáló Cenék Mlčák (a bratislavai opera új erőssége) teljesítménye is mél­tóságteljes és nemes, kezdettől fogva előrevetíti Mamlock alak­jának tragikumát. Dr. Hellpach fasiszta orvos alakjában a külön­ben mindig megbízható dr. Gus­táv Papp lelkes, meggyűző telje­sítménnyel mutatkozott be. Ugyan­ez vonatkozik Jaroslava Sedláŕo­vára, aki mély emberi megértés­sel eleveníti meg Elena Mamlock alakját. Juraj Oniščenko szép tel­jesítményét Rolf Mamlock szere­pében még fokozni lehetne a fér­fiasság vonásával. A további sze­repekben átlagon felüli teljesít­ményt nyújtottak: Stanislav Be­ňačka, (dr. Carlsen), Václav Nou­zovský és Gejza Zelenay (dr. Hirsch), Luba Baricová és Nina Hazuchová (dr. Inge Ruoff), Emil Schütz és Juraj Wiedermann (Sei­del szerkesztő), Imrich lakubek és František Subert (Siinon), Dra­homíra Kráfovcová és Anna Mart­vonová (Ruth Mamlock), Kristína Kusá és Marta Meierová (Hedvi­ga nővér), Bohuš Hanák és Fra­ňo Hvastija (Ernest), Pavol Gá­bor (sebesült munkás). Ürömmel jegyezzük meg, hogy ezúttal a mondott szöveg és a párbeszédek kultúrája is színvonalas volt. A rendezőnek segítségére volt Pavol Maria Gábor színpadképe is nemcsak a kiváló térmegoldás miatt, hanem alapvető színmeg­oldásával is, amely jől kidomborí­totta a sorsdöntő napok súlyos és feszült légkörét. A zenei beta­nítást maga a szerző végezte, ami rendkívül gondos, műszakilag biz­tos előadást eredményezett. A ze­nekar teljesítménye ebben az esetben igazán kellemes megle­petés volt. A Mamlock professzor Holou­beknak eddigi legjobb operája. A szerző általa minőségi gyarapo­dást ért el egyrészt saját zenei nyelvezetében, másrészt a mai té­mák zenei feldolgozását illetően. Ugyanakkor értékes gyarapodást jelent a szlovák operamfivészet szempontjából is, ahol az eddigi sikeres művek sorába új témájú, erősen humanista tartalmú alko­tás került. A. G. ns őszerű közgazdasági kérdések De soká épül ez a gyár! Népgazdaságunk egyik leg­égetőbb problémája a beruházá­sok alacsdny hatékonysága, ami abban nyilvánul meg, hogy a befektetésekhez mérten aránytalanul kevés a termelés. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy soká tart az új ipari léte­sítmények elkészítése. Miért tart soká? Kísérjük dió­héjban végig egy új gyár ke­letkezését. A beruházási folyamat három fő szakaszra oszlik: az előké­szítés, a tervezés és az építés szakaszára. ELŐKÉSZÍTÉS E szakasz főbb állomásai: 1. megjelenik a követelmény az új gyárra, melynek alapján a főberuházó (rendszerint a mi­nisztérium ) megbízza valame­lyik gyárat, mint beruházót, a beruházási szándék kidolgo­zásával; 2. a beruházási szán­dék alapján a beruházó a ter­vezővállalatnál megrendeli a beruházási tanulmányt; 3. a be­ruházási tanulmány alapján a beruházó kidolgozza a beruhá­zási feladatot, amelyet a mi­nisztérium jóváhagy. Ez képe­zi aztán az alapdokumentumot az új gyár tervezéséhez. Vizsgáljuk meg most az első szakaszban felmerülő problémá­kat. Sajnos nagyon hamar ke­letkezhetnek hibák, amelyek rá­nyomják bélyegüket az egész folyamatra. Az új gyár szükség­lete évek hosszú során át nem jelentkezett mint a kereslet és a kínálat törvény érvényesülé­sének a következménye. A túl központosított adminisztratív intézkedések deformálták e tör­vény hatását, az új gyár szük­séglete nem jelentkezett mint természetes szükséglet, hanem mint egyes vezetők szubjektív elképzelése. Ilyen alapon ne építsünk semmit, ne pazaroljuk a nemzeti vagyont. A tervezővállalatok által ki­dolgozott tanulmánynak meg kellene akadályozni ilyen gyá­rak születését. Sajnos ritkán si­kerül. A beruházó mindig siet, kivált addig, míg a beruházási feladatot jóvá nem hagyják, ne­hogy valaki meggondolja, és a megígért beruházási összeget ne adja meg. A beruházási ta­nulmány kidolgozásához egy-két hónap marad a tervező számá­ra. Ilyen rövid idő alatt nem lehet alapos tanulmányt készí­teni, mivel a tervező jutalmazá­sa főleg a kitűzött terminus betartásától függ. Nincs érde­kelve abban, hogy minél jobb legyen a tanulmány, nem igyek­szik több alternatívát kidolgoz­ni, hiszen nem fizetik meg ezért. Viszont a beruházó elé­gedett, ő teljesítette a rárótt feladatot, — megrendelte a ta­nulmányt. A tanulmány alapján kidolgozza a beruházási felada­tot, ami legtöbb esetben csak abból áll, hogy kiírja a tanul­mányból a fontosabb adatokat. Sokszor gátolja az alapos ta­nulmány kidolgozását a geoló­giai és hidrológiai kutatások hiánya. Ezt a beruházónak kel­lene biztosítani még a tanul­mány kidolgozása előtt. Sajnos vagy nincs rá ideje, vagy nincs róla tudomása, hogy ez is szük­séges. A kutatás nélkül kidol­gozott tanulmány azután nem képez reális alapot a beruhá­zási feladat és a tervek kidol­gozására. A beruházási folyamat első szakaszának — az előkészítés­nek — főbb hibái tehát: bizal­matlanság a beruházó részéről, hogy megkapja-e az ígért beru­házást; rövid idő a tanulmány kidolgozására; a beruházó hiá­nyos ismeretei a beruházási politika terén. TERVEZÉS Az előkészítési szakaszban el­követett hibákat itt már csak részben lehet jóvátenni. A hiá­nyos előkészítés nagyon megne­hezíti a tervező munkáját, ami aztán kihat a terv minőségére. Ebben a szakaszban a beru­házási folyamat harmadik részt­vevője is megjelenik — ez a kivitelező a szállítókkal karölt­ve. Így kialakul a beruházási folyamat három fontos résztve­vője: a beruházó, a kivitelező és a tervező. A kivitelezők vagy egyes szál­lítók, konkrétan az építőválla­iatok és a gépberendezést gyár­tó és szerelőüzemek, legtöbb esetben kiváltságos helyzetben vannak a másik két partnerral szemben. Ez onnan van, hogy monopolt képeznek bizonyos gyártmányokra vagy munkák elvégzésére. így a beruházó és a tervező arra kényszerül, hogy el­fogadja a kivitelező követelmé­nyeit, mert nincs módjában mástól kérni a munkák elvég­zését, vagy egyes gépek szállí­tását. Itt említésre méltó még az a fontos tényező, hogy nincs meg a beruházások és a kivi­telezők kapacitása közötti egyensúly. A beruházási köve­telmények nagyobbak, mint amire a kivitelezők képesek, így módjukban áll válogatni az építkezésekben. Egyszerre sok helyen építenek vagy szerelnek, s kevés ember jut egy helyre, ami következtében elhúzódik a kivitelezés ideje. Ezért a fel­sőbb szerveknek adminisztratív úton kell közbelépniök bizo­nyos beruházások gyorsabb be­fejezése érdekében. Egyes gépek szállítási ideje túl hosszú. Például a szivattyú­ké, kompresszoroké 20—26 hő­nap, bár ezeket többnyire soro­zatban gyártják. Ez azt jelenti, hogy a terveknek a kivitelezés előtt már két évvel hamarább el kell készülni, hogy a beruhá­zó idejében megrendelhesse a szükséges gépberendezéseket. Ez az idő más iparilag fejlett országokban sokkal rövidebb. A terv kidolgozásánál a ter­vező újból Időhiánnyal küzd. Az ideje főleg arra pazarlódik el, hogy ami az előkészítésből ki­maradt, azt bepótolja, ós reális alapokra helyezze a készülő tervet. A tervezőnek nincs ide­je ós módja tanulmányokat vé­gezni, vagy tanulmányutakat tenni a tervvel kapcsolatban. A legtöbb tervezőnek nem ada­tik meg, hogy saját szemével lásson más országokban más megoldásokat, bár amin fára­dozik, nagyon sokszor másutt már meg van oldva. A tervezők jutalmazása séma­tikus, és bizony nem érezhető, hogy ösztönző hatással lenne a terv minél színvonalasabb ki­dolgozására. Inkább arra ösz­tönöz, hogy a megadott határ­időre úgy-ahogy összecsapják a tervet. ÉPÍTÉS Itt már kiütköznek a tervben lévő hibák. Megbosszulja ma­gát a felületes előkészítés, a gyors tervezés, és kezdődik a végtelen huzavona. Például megváltozik az elején jóváha­gyott gyártási program, ami a terv, gyakran a felépített ré­szek változását vonja maga után. Megváltoznak a tervben feltüntetett épületelemek, egyes típusú gépek helyett újabb tí­pusú gépeket kezdenek gyárta­ni, amelyeknek már más köve­telményei vannak az építészetí vagy energetikai részre. Végre ha 4—10 év alatt el­készül az új gyár, csak ritkán éri el a tervezett kapacitást, csak ritkán térül meg a befek­tetett összeg a tervezett idő alatt. S a világszínvonalhoz vi­szonyítva már elavult a gyártá­si technológia. A leírt hibák és problémák nem általánosak, de gyakran előfordulnak. Pedig lehet gyor­san és jól építeni, számtalan példa van erre mind itthon, mind külföldön. A HIBÁK ORVOSLÁSA szerintem a következőkben van: — mint a népgazdaság min­den területén, a beruházási po­litikában is érvényre kell jut­tatni a kereslet és kínálat tör­vényét, amelynek automatiku­san kell szabályozni azt a szám­talan folyamatot, melyeket ed­dig az emberek szubjektív vé­leménye irányított; — fontos, hogy egyensúlyt te­remtsünk a beruházások és a kivitelezők kapacitása között (-ne kezdjünk építeni ezer he­lyen egy emberrel, inkább egy helyen ezer emberrel); — az üzemek saját forrásaik­ból és hitelből fedezzék a be­ruházási költségeket, mert így érdekeltekké válnak a beruhá­zások minél jobb előkészítésé­ben, tervezésében és gyors ki­vitelezésében; — alapos előkészítés és ter­vezés sok hibát és problémát kiküszöbölne. Meg kell tehát fordítani az arányt: hosszabb legyen az előkészítés és terve­zés, de rövidebb a kivitelezés; — végül — de nem utolsó­sorban — meg kell oldani a be­ruházási folyamatban résztve­vők anyagi érdekeltségét, hogy ösztönző hatása legyen. CZIKÖ ELEMÉR mérnök A munkaidő lerövidítésének néhány közgazdasági vonatkozása A KORMÁNY januárban hatá­rozatot fogadott el a munkaidő lerövidítéséről heti 44 órára. A határozat lehetővé teszi, hogy négyhetenként két szabad nap­pal rendelkezzenek a dolgozók. Az alábbiakban néhány szót szólunk eme intézkedés közgaz­dasági vonatkozásairól. Azzal, hogy 44 órára csökken a heti munkaidő, 4,5 százalék­kal csökken a munkaidőalap az országban, s ezt a szerveze­teknek a belső tartalékok jobb kihasználásával kell fedezniök. A vállalatokban elsősorban csökkenteni kell a felesleges időveszteséget és ki kell kü­szöbölni a hiányosságokat a termelési folyamat szervezésé­ben. Az új rezsim célja, csök­kenteni a munkaidő hosszát. Ezért az átmenet a 44 órás mun­kahétre semmi esetre sem Je­lentheti a túlórák számának nö­vekedését. Ezentúl is megma­rad a nyolcórás műszak. Az el­ső lépés tehát a túlórák lénye­ges korlátozása. Azzal, hogy a dolgozók a sza­bad napokat személyes ügyeik intézésére használják fel, lé­nyegesen csökken a foglalkoz­tatottaknak nyújtott fizetett szabad idő. A heti munkaidő lerövidítése két órával négyhetenként 8 órát jelent, tehát két szabad napra kevés. Mármost, ha két szabad napot vezetnek be, ak­kor a műszakok hossza bizo­nyára elhúzódik. Az eddigi ta­pasztalatok is ezt bizonyítják. A műszakok a hétfőtől pénte­kig terjedő napokon húzódnak el, úgyhogy a munkaszombato­kon továbbra is meghagyják a rövidebb munkaidőt. A rövidített munkaidő nem lehet kedvezőtlen hatással a közszolgáltatásokra sem. Ezért itt az alkalmazottak ciklikus cserélődésére van szükség, hogy a nyitvatartási idő ne le­gyen rövidebb. A rövidített munkaidő ugyanis bizonyos ne­hézségeket szül, ezért a köz­szolgáltatásokban több alkalma­zottat kell foglalkoztatni. A nyitvatartási időt csak némely típusú kis üzletekben lehet le­rövidíteni. Ugyanígy egyes kate­góriájú kis postahivatalokban. A rövidített munkaidő beve­zetésével kapcsolatban több bér- és munkajogi kérdés me­rül fel. Elsősorban azt kell tu­datosítani, hogy a munkaidő le­rövidítésével a keresetek nem csökkennek. Az állam ezt azzal biztosítja, hogy ideiglenesen, amíg a vállalatokban nem jön létre a pénzfedezet, addig ki­egyenlíti a különbözetet. A TERMELÉS folyamatossága, a családok együttléte szempont­jából szükséges, hogy a sza­bad napok minél egységesebbek legyenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom