Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-25 / 142. szám, szerda

1 PARI [ 1 í R A D Ó | ÚJ ÜZEM A BAZALT OLVASZTÁSÁRA A Garam völgye festői tája Nová Baňa közeiébein új Ipari létesítménnyel egészül ki. Nyolchektáros területen új nagy üzem épül az ömlesztett bazalt termékek előállítására. A modern üzem, amelynek négy termelőcsarnoka monoblokk rendszerű, műépítészet! és városrendezési szempontból egyaránt jól beleillik a környezetbe. Az új termelőkapacitás fő jelentősége, hogy biztosítani fogja a szigetelő anyagok termelését az építőipar számára s az ömlesztett bazaltból előállított termékeket a hazai piac és az export számára. Az ömlesztett bazalt termelésére szolgáló Nová Baňa-l üzem előkészítési munkáit már 1957-ben megkezdték. Az eddigi késést főleg a beruházási eszközök hiánya okozta. Csak egy 1963. évi kormányhatározat döntött véglegesen arról, hogy beruházások segítségével is meg kell teremteni a feltételeket a szigetelőanyagok termelésére szolgáló üzem számára. Az üzem nyersanyagbázisa közel, Tekovská Breznlcá-ban fekszik. Itt korszerű bazaltbányát építenek kl, amely minőségi, mosott bazaltkőtörmelékkel látja el az üzemet, míg a bánya hulladékanyagát útépítésre és az építőiparban hasznosítják. Hozzáfűzhetjük, hogy ezt a bazaltbányát hazánk legjobb minőségű bazaltot szolgáltató telepének tartják. A geológiai felderítés szerint legkevesebb 150 évre elegendő bazaltkészletek állnak Itt rendelkezésre. Az új üzem a foglalkoztatottság szempontjából ls nagy jelentőségű lesz. 415 ember talál itt foglalkozást, köztük 100 nő. A bazalt olvadékából az építőiparban szigetelőanyagként használt szálasanyag kísérleti termelését már ez év végén megkezdik, egy évvel később pedig az ömlesztett bazalt előállítására is sor kerül. Az 1970. évben az üzem már törleszteni szeretné a beruházási költségeket, amelyek 110 millió korona körül fognak mozogni. KORSZERŰ CSOMAGOLÁSTECHNIKA A Laktos Slaný üzemben a minap befejezték a sikeres próbákat a BTK 1 típusú műanyagból készülő csomagolókészltmények formázásával, töltésével és elzárásával. Önműködő termelőgépsorral végzik ezt a munkát, amely nyomás alatt, vagy vákuumos módszerrel készíti a tégelyeket s rájuk is forrasztja a fedelet. A tégelyek alapanyagául főleg kemény PVC fóliákat, szívós polisztirént és polipropilént használnak, fedelül pedig alumíniumfólia, papír vagy termoplaszttal kombinált celofán szolgál. A termelősort adagolókészUIékek, töltőberendezések és a címkét nyomó gép egészítik ki. A berendezés a legkülönfélébb pépes, kásás, pasztaszerű, tésztaszerű és szórós anyagok csomagolására alkalmas de felhasználható folyadékok s apró közszükségleti cikkek csomagolására is. — A képen a termelősor hegesztőrészének ellenőrzése. A kosúti véres pünkösd 1931. MÁJUS HUSZONÖTÖDIKÉT, pünkösd hétfőjét mutatta a naptár. Kosút és a környező majorok népe nem sejtette, hogy a jelképes piros pünkösd helyett vérrel festett pünkösdre ébred. A falu templomtornyában a harangkongás istentiszteletre szólította a hívőket. Ugyanakkor a galántai járási hivatal udvarán felcsendült Jánošík csendőrfőhadnagy vezényszava: Sorakozó! Azután hatvan csendőr 600 éles töltényt csúsztatott a töltényíárba. Jánošík főhadnagy jelenti a galántára összpontosított csendőrosztag parancsnokának, Souček törzskapitánynak, hogy a 60 főnyi csendőrkülönítmény útra készen áll. • • « Kosút nem az első helység Csehszlovákiában, ahol a csendőrök belelőttek a magasabb bért, nagyobb darab kenyeret és politikai jogokat követelő tömegbe. Kosút előtt az utolsó sortűz Duchcovban dördült el 1931. február 4-én, ennek négy halottja és több súlyos sebesültje volt. A burzsoá demokratikus köztársaság 13 éve alatt huszonötször lőttek a tömeg közé, 49 halott és 228 sebesült lett tragikus áldozatuk. A további évekbein, 1938-ig 17 sortűzet adtak le, melyek 21 halottat és 114 sebesültet hagytak hátra. Elképesztő adatok. Gondoljuk meg, hogy a rideg számok mögött több száz özvegy és árva keserű könnye hullott, amit a statisztikusok nem láttak, vagy nem akartak látni. És mindez abban az úgynevezett „demokratikus" köztársaságban, amelynek elnöke az a Masaryk volt, ak! humanista színben szeretett tündökölni. A polgári álhumanizmus ugyanis abban nyilvánult meg nála, hogy reszketett a keze, ha egy rablógyilkos felett hozott halálos ítéletet kellett aláírnia. A sorozatos vérfürdők lezajlását viszont szemrebbenés nélkül vette tudomásul és egyetlen esetben sem emelte fel tiltakozó szavát. Tekintettel arra, hogy a kosúti tragikus események 35. évfordulója egybeesik pártunk megalakulásának 45. jubileumával, nem hagyhatjuk szó nélkül az említett szomorú napot. Élénk fényt vet arra a rögös útra, amelyet pártunk harcosaínak akkoriban meg kellett járniuk. * • * „MÄJUS 28-ÄN KOSÚTON JÁRTUNK. Nem egészen egy ///////////////////////////////////////^ döntsék el, kl hova akar menni, mit akar csinálni. Egy hónap .. .1 Megnyugszik a háborgó szív, meghunyászkodnak a gyötrő gondolatok. Amikor a szőke prágai lány megpillantotta a fekete hajú Évát, felcsillant a szeme... Te is? Bn is ... Míg a turistákkal voltak, csak néhány szót váltottak. Most tegezik egymást, mint a legjobb barátok. Az egyik nyúlánk, karcsú, a másik telt testű. Az egyik szőke, a másik fekete. Az egyik harminc-, a másik huszonkilenc éves. Egyikük sem tudott férjhez menni. A szőke csalódott egy férfiban, szerencsét akar próbálni, Amerikában ismerősei vannak Nem félek, nem veszek el, jól tudok angolul... A fekete halú azt sem mondhatja, hogy csalódott, csak nem volt szerencséje. Boldog lehetsz, a nagynénidhez mehetsz. Es kezdte magát boldognak érezni. Megnyugodott. Nem kell hazamennie, a háta mögött nem súgnak össze, s nem fognak kuncogni, nem tesznek gúnyos megjegyzéseket: Így kellett neki! Az asztalhoz ült és levelet irt. Az anyjának, a munkatársainak. „Nem jövök vissza, ne haragudjatok rám ..." A nagynéninek Amerikába: Athénban vagyok, hozzád szeretnék menni... Ojra kimentek az Akropollszra. Vidámak és pajkosak voltak. Fényképeztek. Ismeretlen turisták álmélkodtak a magas oszlopok között. Néhány nap, s mennyire megváltozott mindent Már nem érezte magit parányi porszemnek a történelemben. Nem érezte az ember törpesé-' gét az ősi oszlopok között. Csak kulisszák voltak azok, érdekes háttér, melynek előterében ő állt, aki új életet kezd. A me nekültek szervezete fizeti a drága hotelt, a teljes ellátást. Intézik az ügyüket. A szőke leánynak kívánságára Amerikában keresnek munkát, laboratóriumban. Biokémikus. A fekete hajú Eva a nagynénitől várja a választ. Már vannak unokái, s még egy „unokát" ajándékoz neki. Magához veszi? Elküldi a hajójegyet? A szőke biztatja, ne csüggedj! Miért ne venné magához a testvérének a lányát? A szőke magabiztos, határozott, egy csöppet sem fél attól, hogy elvész a nagy világban. Könnyű neki, nem vár gyereket, formás, kívánatos és okos. Szerencsét próbálhat. De ő? Gyermeket vár. Kinek kellenék? Ne csüggedj! Meglátod, te ts boldog leszel... Árnyék vetődött megújuló örömére. A nővérétől kapott választ. Anyánk megbetegedett miattad... Edes jó anyám, nem elég, ha én szenvedek? Nem tudjátok, miért maradtam itt? Most már megírhatom, gyereket várok, elmegyek a nagynénimhez, már üzent, mehetek hozzá ... Eltelt egy hónap. El kellett hagyniok az Emporlkon-szállót. Athéntől délre, tengerparti kisvárosba, Lávrlonba vitték őket, a menekültek táborába. Elhanyagolt kőépületek, csaknem a városka szívében, közel a főtérhez. Rendőri felügyelet. A szőke lány biztatta, ne csüggedj, ez csak átmenet az új életbe. Tisztították a szobájukat, súrolták a padlót, otthonossá varázsolták Es ismerkedtek a többiekkel. Albánok, bolgárok, jugoszlávok, magyarok, s ök Csehszlovákiából. Egy fiatal magyar mérnök ujjongott. Svédország befogadja! Óriási szerencse! Az a Svédország fogadja be, amely iszonyodik a menekültektől. Ritka szerencse. Örömében az ismeretleneket is megölelte. Odahaza meg vár rá valaki, s könynyeket hullat érte ... Sok a fiatal menekült. Világot akarnak látni. Egyikük Indiába vágyik. Furcsa vágyak, furcsa szavak. De ami a lélek mélyén rejlik, arról mindenki hallgat. Es hallgatnak a szomorú, negyven év körüli férfiak. Nem engedik tovább őket. Nősek, kötelezettségeik vannak odahaza. Ha csak a hazájukat hagyták volna el, valahogy boldogulhatnának, de megszöktek a családjuktól, a felelősségtől, gyermekeiktől. A szőke prágai lány nem figyel a szomorú férfiak történetére. Bízik a holnapban, nem csügged, a reménytelenségnek nem ad teret a lelkében. Ez csak átmeneti időszak. Kijár a tengerpartra, napozik, a taréfos hullámok hátára veti magát. A fekete hajú Eva gömbölyödik. A szobájában várakozik. Levelet vár hazulról, Amerikából. Es gyermekét várja. Csupa várakozás az élete ... (Folytatjuk) nappal azután, hogy harctérré változott a galántai járás egyik magyarlakta faluja, amikor gyilkos golyózápor söpört végig a fehérre meszelt, alacsony házak között és munkásvér áztatta a száraz földet. Amikor a csendet a csendőrök vad üvöltése, fegyverek ropogása, golyók süvítése, sebesültek jajkiáltása, asszonyok sikoltozása és halálhörgés verte fel. Akkor még nem ismertük a hivatalos jelentést, nem olvastuk, hogyan írják le a borzalmas eseményeket azok, akik Kelet-Szlovákiából vezényeltek ide csendőröket és egy csendőrkapitányt rendeltek ki a „hadműveletek" Irányítására ... Ma már azonban olvashatjuk a jól ismert nótát „... Csehszlovákia 13 éves fennállása óta nem először a kommunisták felizgatták a tömeget" ... „tüntetés betiltása ellenére" ... „megtámadták a csendőröket" önvédelem" ... „Ennyi és ennyi halott, ennyi és és ennyi sebesült..," (Idézet Mező István szenátor 1931 június 9-i képviselőházi beszédéből). A kosúti nyilvános gyűlést a „közrend és a köznyugalom" megóvása érdekében tiltották be. Ez volt már a második gyűlés, amelyet Kosúton 14 napon belül a galántai járási hivatal betiltott. A második gyűlés sikere érdekében, amelyet minden hivatalos alakiság betartásával jelentettek be a hatóságnak, nagy agitációt fejtettek ki Kosúton, de különösen a környező majorok dolgozói körében. Az érdeklődés annál nagyobb .volt, mert közhírré tették, hogy Major István ls felszólal a gyűlésen. Fokozta továbbá az érdeklődést az a körülmény is, hogy a népgyűlésnek az eredményesen befejezett sztrájk után kellett lezajlania. A betiltó végzést nem kézbesítették idejében. Az egybehívok ezért nem értesíthették a betiltásról a környékbeli majorok népét. Délután 3 órára negyven főnyi csoport érkezett Kosútra, köztük Major képviselő is. Hegysúr községből jöttek, földmunkások voltak. A kosúti temetőhöz érve kisebb csendőrkülönítménnyel találkoztak, amely figyelemre sem méltatta őket, és nem állta útjukat. Mire megérkeztek a kosúti templom melletti gyülekezőhelyre, a későbbi tragédia színhelyére, 40—50 főnyi embercsoport fogadta és barátságosan üdvözölte őket. De már a következő percekben egyre feszültebbé vált a helyzet. A tömeg, Major elvtárssal az élén, meglepődve látta, hogy mintegy 60 csendőr fenyegetően támadó állásba fejlődik fel. A tüntetők első sorai és a csendőrök zárólánca közti távolság nem volt több 15—20 lépésnél. Amikor a csendőrök állásba vonultak, Jánošík csendőrfőhadnagy rákiáltott Major Istvánra, igazolja magát. Major igazoltatása '.{őzben a csendőrfőhadnagy tudtára adta nevezettnek, hogy a népgyűlést nem engedélyezték a hatóságok és oszlásra szólította fel az egybegyűlteket. Major képviselő erre rövid megbeszélést tartott a gyűlés rendezőivel. Megállapodtak abban, hogy zártkörű gyűlést tartanak, de a csendőrtiszt azt sem engedélyezte. Abban a pillanatban, amikor a mit sem sejtő Major elvtárs megfordult, megvillant a kard a csendőrtiszt kezében ... MAJORT TÖBB SÚLYOS ÜTÉS érte a hátán, elvesztette eszméletét s a földre rogyott. Társai rémülten rohantak hozzá, hogy segítségére legyenk de alig tettek három lépést, eldördült a sörtűz. A tömegen pánikhangulat vett erőt, az emberek sarkon fordultak s futásnak eredtek. A sortűz nyomán Gyevat János, Thurzó István és Zsabka Sándor holtan terült el a földön. A burzsoábérenc csendőrök nem érték be ezzel. További lövéseket adtak le a me nekülőkre, akiket futás közben ér találat. Pszota József, Pszota Erzsébet, R-apan Gyula, Popluhár József és Kugler József testét ls golyók fúrták át. Az utóbbin négy súlyos sebet ejtett a sortűz. Másnap Kosúton és a környező falvakban olyan intézkedéseket foganatosított a vizsgáló bizottság, amely megütötte a kivételes állapot mértékét. Csehszlovákia dolgozói felháborodással értesültek a hallatlan csendőri brutalitásról, amely a leghiggadtabb embereket is megbotránkoztatta. A feszült légkörben szinte kihívásként hatott Slávik belügyminiszter nyilatkozata, amely szerint „Kosúton most rend és nyugalom van". A sortüzeket követő napokban Kosútra utazott Dr. Clementis, Major és a többi letartóztatott védőügyvédje, hogy a helyszínen adatokat gyűjtsön a védelemhez. Dr. Clementis Novomeský szerkesztő társaságában érkezett Kosútra, de mindkettőjüket kiutasították és csendőri fedezettel kísérték kl a községből. Ugyanilyen fogadtatásban részesítették az Emberi Jogok Ligájának bizottságát, annak polgári beállítottsága ellenére is. 1931. JOLIUS 13-AN véget ért a Major István ellen lefolytatott főtárgyalás. A vádlottat nyolchavi börtönre ítélték. Az ügyész fellebbezése folytán a bratislavai bíróság 1931. szeptember 30-án lefolytatott tárgyalásán egy év és három hónapra súlyosbította az első fokú ítéletet. Major újból fellebbezett és szabadon bocsátását kérte ötezer korona óvadék lefizetése ellenében, megrendült egészségi állapotára hivatkozva. A bíróság Major kérelmét elutasította. A védelem abban a hiszemben, hogy a bíróság a kaució összegét kevesli, 20 ezer koronát ajánlott fel. De a kerületi bíróság fenékig akarta üríttetnl a vádlottal a méregpoharat: 1931. október 16-án hozott döntésével hajlandó volt Majort szabadon bocsátani, ha 8 napon belül 50 ezer koronát letétbe helyez. Szlovákia proletárjai felhördültek ezen az újabb ördögi mesterkedésen, egyúttal azonban elfogadták a „kihívást" és lázas gyűjtőtevékenységet fejtettek ki: „Mentsétek meg Majortl" jelszóval. A keservesen összekuporgatott proletárfillérekből koronák, tizesek, százasok, sőt ezresek gyűltek össze. Hátra volt még az államügyészség, amely eddig még nem élt „vétójogával". Azzal érvelt, hogy Majornak képviselői fizetésén kívül nincs egyéb ingó vagy Ingatlan vagyona, nincs mit veszítenie, amiért félő, hogy külföldre szökik, ha szabadon bocsátják. A bíróság készségesen hallgatott az ügyészségre, sőt túl is tett rajta: november 4-én 200 ezer koronában állapította meg az óvadék összegét! Ez a zsarolás az eddiginél is nagyobb gyűlöletet váltott kl Csehszlovákia dolgozói körében. Az arcátlanság külföldön is megbotránkoztatást szült, a világ felfigyelt az esetre. Az újabb sérelem ellen Major panasszal élt, amelyből a következő sorokat idézzük: „Nem tagadom, hogy számtalan elvbarátom van, azonban ezeknek ezrei munkások, munkanélküliek vagy szegény sorsú értelmiség Minden nehézség ellenére lelkesen szervezték a gyűjtést az óvadék letételéhez. Az eredmény azután az volt, hogy a gyűjtőkkel szemben — amihez a legfelsőbb bíróság adott Indltóokot —< a legszigorúbban jártak el, őrizetbe vették őket, bűnvádi eljárást indítottak ellenük . . A KOSCTI ESEMÉNYEKNEK megvolt a komoly utóhangja. A CSKP felhívta tagjait, hogy az 1931-es év folyamán kétezer új párttagot toborozzanak. Ez a felhívás a maga nemében páratlanul álló visszhangra talált. Nem kétezer, hanem ötezer új harcossal gyarapodott pártunk! A reakció és a zsoldjában álló hatóságok ennél méltóbb választ nem ls kaphattak volna a kosúti vérengzésre! RO]AK DEZSŐ