Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-21 / 138. szám, szombat

KULTÚRA ÉS MŰVELTSÉG A „Marxism Today" (A marxizmus ma című angol kommunista folyóiratban tavaly arról vitáztak, mi is az a követelmény, melynek eleget téve, az embert műveltnek nevezhetjük. Irene Armitage „The Future of Higher Education" (A magasabb műveltség jövője) plmű cikkében nem csekély követelményeket állított fel a művelt emberrel szemben. Elgondolkoztatóak ezek a követelmények a művelődés problémáiról általában, de különösen hazai viszonylatban. Azt hiszem, nem árthat, ha véleményt mondunk ezzel kapcsolatban most, amikor hazánkban minden erőt arra mozgósítunk, hogy az életet valóban szocialista módon reudezzük be, hogy az irányítás számos jelentós hibája után most mér pkosan és megfontoltan járjunk el, úgy, ahogy művelt emberekhez illik. Nem képezi vita tárgyát, hogy a műveltséghez bizonyos, jelentős mennyiségű ismeret, tudás is tartozik. A kérdés csak az, mennyi ez a tudás, hol az a szint, amelynek elérésével valakit műveltnek nevezhetünk.. írástudó és írástudó között még nagy különbség lehet. Nem egyszerű tehát anjiak megválaszolása: ki a műveli ember? Ha valamelyik, káderszempontból erős szociológiai intézetünk megfelelően mély és széles körű reprezentatív felmérést végezne műveltségünk helyzetéről, biztosan érdekes és tanulságos eredményre jutna. Azt hiszem nem sok örömünk lenne benne. Legalább annyira kellemetlen meglepetést okozna, mint legutóbb a vezető beosztású dolgozók műveltségének kutatási eredményei. Megállapítottuk ugyanis, hogy bár sok művelt ember él közöttünk, még mindig akad műveletlen, és sok az olyan, akinek a műveltsége társadalmi funkcióját tekintve nem kielégítő. Rájönnénk a mi társadalmunk még messze van attól, hogy egészében művelt társadalomnak, népünket pedig művelt nemzetnek jelenthessük ki. Olyan helyzetre gondolok, amelyben az emberek döntő többségének középiskolai végzettsége van, s ezenfelül még valamije: erkölcsi tudattal öszszekapcsolt reális elképzelése az életről. Amilyen nyomasztó a tudat, hogy a világon még ma is töméntelen ember éhezik, holott nem kellene éheznie, éppen ilyen szörnyű és csaknem érthetetlen az is, hogy még ma is rengeteg az írástudatlan, s legalább annyi, ha nem több a félművelt emberek száma. Az éhség és írástudatlanság megszüntetésének legfőbb akadálya az, hogy az emberek rengeteg időt vesztegetnek el nem produktív termékek előállítására. Ilyenek a társadalom anyagi és kulturális értékeinek tömeges rombolását szolgáló berendezések, a természeti gazdaság és főleg az emberek tömeges pusztítására előállított eszközök. Am úgy vélem, hogy a világnak eme megoldatlan problémái ellenére is emelni lehetne a társadalom műveltségi szintjét mégpedig a rendelkezésünkre álló eszközökkel és módszerekkel. A lényeg az, hogy a művelt emberek tudáskincsüket átadják a kevésbé művelteknek vagy műveletleneknek különböző tanfolyamok keretében, munka közben, post graduális tanulmányi formákban munkaiskolákban stb. Ezeket azonban az eddiginél sokkal gondosabban kellene megszervezni és egy szervezési és módszertani központból szakszerűen kellene irányítani. A felnőttoktatás átszervezése halaszthatatlanul sürgős. Tekintet nélkül arra, mekkora ismeretmennyiséget kö>vetelünk meg a művelt embertől, vannak bizonyos feltételek és kritériumok, melyeknek teljesítése a feltétele annak, hogy valakit művelt embernek tarthassunk. Tehát az első feltétel az, hogy az illető értse ós felfogja, mi történik benne és körülötte, Minden embernek ismernie kellene testét mind fiziológiai, mind pszichológiai szempontból. Mindkét területen el kellene tehát sajátítania az alapismereteket nemcsak a test és a szervezet normális funkciójáról, hanem e szervek bizonyos deformációjáról, beteges elváltozásairól is. A műveltséggel kapcsolatban nem tartam kevésbé fontosnak a társadalom szervezetéről, normális vagy abnormális működéséről, egészséges vagy egészségtelen jelenségeiről szerzett ismereteket sem. De a legalaposabban természetesen azt a területet kell az embernek ismernie, ahol dolgozik, A műveltségnek különböző fokozatai vannak. Az átlagostól kezdve a további elérhető szintekig, illetve egészen a rekordmagasságokig, ahová csak az ún. zsenik, a különösen tehetséges emberek jutnak el. Az ember,! társadalom funkcióját illetően van néhány olyan munkaterület, amelyeket a művelt embernek ismernie kell. E területek közé tartozik a gazdasági élet, ami az újratermelés és az élet bővített újratermelésének az alapja. Véleményem szerint egyetlen müveit ember sem hagyhatja figyelmen kívül a társadalomnak — amelyben él — e tevékenyrégét. Hasonlóan fontos terület az, amely a különböző nemű egyének kölcsönös kapcsolatait alakítja. Ide tartozik a férfi és nő közötti szerelem, a házasság, viszonyuk gyermekeikhez (a nevelés és barátság), tehát a családi együttélés. Ehhez sorolhatjuk még az emberek egymáshoz való viszonyát a társadalomban általában és az egyes nemzeti csoportok kapcsolatait. A művelt embernek ismernie kell ezt a területet is, sőt nemcsak ismernie, hanem a lényeget és az összefüggéseket meg is kell értenie. Kicsi fiúk, kicsi lányok! Jöjjön el anyukótok: nézze meg, hogy mit kínálnak — tavaszra szép új ruhákat: az ODEVA - üzletházaki ODEVA

I Minden városbani Bő választéki Olctó árakl Ugyanakkor feltételezzük, hogy az ismereteket terjesztő központ majd hivatása magaslatán fog állni, hogy a legújabb ismereteket fogja népszerűsíteni, hogy programjában nem marad le az illetékes tudomány legújabb felfedezései mögött. Az egyik követelmény, amelyet a Marxism Today folyóiratban Irene Armitage megemlít, különösen fontosnak tűnt számomra főleg azok után, amit a művelt ember kritériumaként eddig felsoroltam. Ez pedig az a követelmény, hogy a művelt ember alkotó lény legyen olyan értelemben, hogy szükségét érezze — egy vagy több irányban a társadalom művészi, tudományos, szociális vagy politikai életében való aktív részvételnek. Ez körülbelül az a követelmény, amit ma az oly gyakran használt angazsált fogalom alatt értünk. Enélkül az ember minden tudása felesleges lenne, vagy pusztán az egyén önző érdekeit szolgálná, mondhatnám ellenkező esetben az egésznek nem lenne semmi értelme. Végül még meg kell határoznunk a műveltség helyét a kultúrában. A műveltség és a kultúra viszonyával számos kiváló személyiség foglalkozott és foglalkozik. A kultúrával kapcsolatos elmélkedésekből következik, hogy a kultúra magva s egyben kiinduló pontja az iskolában szerzett műveltség. A kultúra fogalma természetesen jóval tágabb. Sigmund Freud „Das Unbehagen in der Kultur" (Viták a kultúrában) című érdekes munkájában tágabb értelemben magyarázza. Kulturális értéknek tekint minden olyan tevékenységet és értéket, amely a nép javát szolgálja. A kultúrához számítja azt a tevékenységet is, amely nem függ össze közvetlenül a hasznot hajtó értékekkel, hanem az esztétikai, higiéniai, erkölcsi, etikai gyarapodást segíti elő.. Hasonló következtetésekre jut kortársa Antonio Gramsci, az egyik legnagyobb marxista gondolkodó is. „Az iskola és a kultúra szervezése" címen ismert megjegyzéseiben és elmélkedéseiben a különféle típusú kulturális szervezetek, az akadémiák és kulturális intézmények, nyelvtudományi körök stb. egyesítését ajánlja. Javasolja az akadémiák — amelyek többnyire a régi ismeretek rendszerezését végzik — hagyományos munkájának összefoglalását és egybekapcsolását a kollektív élettel, a termelés és a munka világával. Az igazi műveltségből és kultúrából nem lehet kizárni az erkölcsi-etikai elemet sem. Ez nemcsak az egyének, hanem a népek számára is az ösztönző erő a magasabb műveltség és kultúra elérésében. A kultura azután a műveltség következményeként jelentkezik, a műveltség pedig a humanitás alapját képezi. Ez a humanitás megnyilvánul az ember mindennapos tevékenységében, vonzza a nép széles tömegeit és felrázza őket közönyükből. A társadalmi értékeknek tehát nem a „hatalom és a dicsőség" a mércéjük. És ha valamilyen dicsőségről egyáltalán szó lehet, akkor az a kulturális (szellemi) értékek, valamely nemzet társadalma kulturális vívmányainak elismerése, dicsősége. A hatalommal dicsekedni a kulturálatlanság, az alacsony kulturális és műveltségi színvonal jele. A szocialista alapokra épült társadalomban, amely tevékenységében a marxista világnézet, a dialektikus és történelmi materializmus legújabb tudományos ismeretekkel tökéletesített elveihez igazodik, minden feltétel megvan ahhoz, hogy minden ember fizikai és szellemi képességeit a legmasszebbmenően fejlessze. Csak meg kell találni annak a módját, hogy mindig a legalkalmasabbak kerüljenek vezető szerepbe, s hogy a hatalommal esetleg ne élhessenek vissza olyanok, akik ugyan sokat tudnak, de tudásukat saját javukra vagy egy szűk kör javára hasznosítják. JOMUS HORVÁTH SZINTE GÁBOR (MNK): KANYARGÓ ÚT. MONOSZLÓY DEZSŐ: Clnkínáíg,(Uá Irántam érzett lángolása Kedvesem igen érthető a testire gondolok mert o szellemi ha volna is semmiképp nem lehetne hűebb hiszen tudott dolog hogy még a szent próféták is kik törökülésben egy helyben ülnek fejükből eregetett kötélhágcsóikon minduntalan a tilosban járnak egyszóval a testi lángolást Illetően hiszek Magának annál is inkább mivel ha eltűnődöm fizikai lényem felett csecsemőkorom óta feltűnő változást felsorolni alig lehet néhány növekedési tényt talán bár ez is inkább hasznomra hasznunkra szolgál ami egyelőre igen üdvözítő még akkor is ha a sok növekedésben egy s más meg is kopott már így például (s a többi tünet is ilyen apró-cseprő) kopik és őszül a hajállomány mire az ember felnő de erre a régi római rabszolgapiacon se adtak volna (s ilyen azóta hála az égnek nincsen) a maga lángja is jól teszi hót ha nem fagy meg néhány nem is jeges mindössze dérütötte tincsen Aztán meg (de ez kívülről nem is látszik) testsúlykilogrammonként néhány milliliterrel csökkent a vérem a szívizmom időszaki sántaságban szenved persze ettől még nem csökkenhet a maga lángja s hogy erről egyáltalán itt szó esik ez lehet a Mars és Saturnus lakók hiánya akiknek talán szívük veséjük hajuk és szőrük sincsen fejükkel támaszkodnak lábujjukra a priccsen Minek soroljam? pár zománckopás stb. de bőröm még nem sápad szemem szaruhártyája ajkam nyálkahártyája még egyre nedves Mi ez ahhoz képest mikor növények szippantják fel oxidált sóimat Ezért ha értem lángol ez a dolgok vizsgálatában nem rendellenes s mint kémiai jelenség szavamra mondom szerves FARKAS JENŐ: CUety akácoh öreg akácok, miért siettek az égig nőni? Ágatok törött, korcs. Parázs lesz belőlük; higgyétek, kinek vágya sok, kinek reménye ég felé tör, az földön marad. Lucskosan járja sáros útját s felette szellő suhan el pajkosan. Itt álltok szárazon s kevélyen. Akárcsak én. Levéltelen. Ágatokon vén varjú gubbaszt. Rügyetek alszik s félelem riaszt, ha csonka ujjatokra nézek az ablakomon át. Magányos ember érzi csak, hogy bennetek látja önmagát. De jön a nyár s fehér virággal bólogattok majd édesen. Lesz, aki így szól: akácillat! Érzed-e szívem Édesem? Akkor majd ablakom kitárom szobámba hívlak. Illatod vén, virágtalan testvéredtől akácom el nem tilthatod. öreg akácok, álmotokra vigyáz most szemem. Vén legény vagyok, akár a borzas varjú amott a szomszéd jegenyén. De kivirágzunk! Legyen a bérem fürtös, fehér akácvirág, szeretet, méz, mosoly és forró tzivem, szám- és a szép világ.