Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)
1966-05-19 / 136. szám, csütörtök
A harmadik szövetkezet élén A SZLOVÁK PRÚZA TÍZ ÉVE A szlovák írók klubjában a fenti címmel a közelmúltban Zdenék EIS cseh irodalomtudós előadást tartott. Az előadás, mint arra EIS is rámutatott, egyenes folytatása volt a Kultúrny život-ban előzőleg indított vitának, amelyben fellépett V. Mihálik, M. Tomčík, Hiibl és mások. Mivel az előadás megállapításai figyelemre tarthatnak számot, az alábbiakban rövidesen ismertetjük. Tíz évvel ezelőtt a szlovák és a cseh irodalomban, valamint azok kölcsönös kapcsolatában új mozgás indult. Az 1956-os év határkő volt nemcsak azért, mert a társadalmi és irodalmi problémák megértek a változásra — mondotta többek között Zdenék EIS —, hanem azért is, és számunkra talán ez a legfontosabb, mert cseh részről ez után az év után indul meg egyre szemléltetőbben és elmélyültebben a szlovák irodalom megismerése fordítás útfán. Csehországban a legismertebb szlovák prózaírók 1956 előtt Peter filemnický és František Hečko voltak. Műveik több kiadásban és nagy példányszámban jelentek meg, cseh nyelvre fordítva. Századunk egyetlen szlovák írója sem ért meg két olyan terjedelmes monográfiát és olyan gyors egymásutánban egyetlen művészi alkotásról sem rendeztek annyi értekezletet és beszélgetést, mint Jílemnický müveiről. Hečko a cseh olvasó számára Jilemnickýhez viszonyítva „homo novus" volt; emellett meg kellett állapítani, hogy Csehországban a szlovák prózát esztétikai és eszmei szempontból éppen a Falu a hegyek között szerint 'télték meg. lény, hogy a cseh kritika erről a könyvről Irt 1952 óta a legtöbbet és a legkedvezőbben. A cseh kritika azonban már nem jegyezte fel az ellenvetéseket, amelyeket ez a könyv 1955—56 ban váltott ki Szlovákiában. lilemnický és Hečko mellett 1956 előtt még Tatarka, Horák, Mináč, Lazarová és Mňačko prózáit ismerték Csehországban, azonban 1956-ig egyikük műve sem váltott ki olyan figyelmet az olvasókból vagy a kritikusokból, mint az előbb említett két író művei. A legreálisabb útnak ahhoz, hogy a szlovák prózát hozzáíérhetóvé tegyék a cseh olvasó számára, a fordítás ígérkezett. Csak ha már elterjedt a szlovák irodalom Csehországban, lehetett róla kritikát írni és irodalomtudományi alapon elemezni. AZ IRODALOM — mondotta Zdenék EIS —, a cseh és szlovák irodalom kapcsolatainak folyamata, azok történelme — mindez nem okmányok, hanem esztétikailag ható irodalmi művek világa. A szlovák prózának előbb meg KULTURÁLIS HÍREK • Csehszlovák filmfesztivált rendeztek Midnapurban. Ez az Indiai város kb. 130 kilométer távolságra fekszik Kalkuttától, lakóinak száma több mint 200 ezer és egy négymilliós kerület székhelye. A fesztivál műsorán „A halál neve Engelchen", „Fekete Péter", „Egy bolond krónikája" és más sikeres filmek szerepeltek. • Már több mint 24 ország filmművészete jelentette be részvételét az Idei Karlovy Vary-1 filmfesztiválra. Hollandia, Ausztrália, Törökország és Albánia nem vesz részt a fesztiválon. • Az idén első ízben rendez e CSSZBSZ Központi Bizottsága a Filmintézettel együttműködve nyári szemináriumot a szovjet filmművészet kérdéseiről. A szemináriumot Chebben tartják július 16-tól 24-ig. A szemináriumra három kiemelkedő szovjet filmművészeti személyiséget is meghívtak. • Március folyamán emelkedett hazánkban a mozik látogatottsága. Csaknem félmillióval volt több a mozilátogatók száma mint az elmúlt év ugyanazon Időszakában. kellett valósulnia saját nemzeti irodalma keretében, hogy azután hathasson más irodalom térségében is. Ha a határkövet jelentő 56-os évet tekintjük, helyénvaló feltenni a kérdést, mely szlovák prózai művek voltak azok, amelyek az író alkotó kezdeményezésével új irányba terelték a szlovák prózát és így felkeltették a csehek érdeklődését is? Ezek a művek voltak nevezetesen: Tatarka könyve: Az egyetértés démona, és Alfonz Bednár Órák és percek című műve. Az Egyetértés démona volt az első abszurd próza, abszurditása azonban nem volt öncélú, konformizmus elleni tiltakozásként jött létre. Vele a szlovák Irodalomban valami új vette kezdetét, ezenkívül Tatarka művészi fejlődésében is fordulat állt be, amit következő prózái igazolnak. Vele egyidejűleg, de más irodalmi eszközökkel, más utakon és más gondolatmenettel követel figyelmet a szlovák próza számára Alfonz Bednár. Kőkalitka című műve azért lett határkő a szlovák prózában, mert benne az írónak sikerült művészien ábrázolni társadalmunk egyik legégetőbb problémáját: az osztálykérdés elszigetelését az általános emberitől. Mivel jött a cseh próza 1956ban? — vetette fel a kérdést előadásában EIS. — két regény jelent meg: Norbert Frýd-tól az Élők doboza, és E. Valenta könyve: Kövesd a zöld fényt. Mindkét regény önmagában véve figyelemre méltó mű és alkotóik munkájában határkövet jelent, azonban egyik sem beszél 1956-ban arról, ami akkor az idők szellemi klímájának megfelelt. A cseh prózában később következett be a fordulat és más viszonylatokban. A HÁBORÚS NEMZEDÉK Az induláshoz alkalmas pillanatra várt a szlovák prózában az ún. háborús nemzedék, amely az első köztársaság végét és a háborús éveket 17—25 éves korában élte át. Olyan nemzedék ez, amelynek fejlődésében a hetek éveket és a napok hónapokat jelentettek. Az irodalmi gyakorlatban általános nézet, hogy a legmegfelelőbb idő, amelynek „el kell telnie, hogy a történelmi valóság regény témává válhasson" (idézi EIS Sartre-tj — legkevesebb tíz év. 1956-ban a háború óta 11—12 év telt el. Az ötvenhatos év ezenkívül lehetővé tette ennek a nemzedéknek, hogy fokozatosan kivesse magából a deformációkat, amelyek — bizonyos időszakban — sújtották. E nemzedék népes családjából elsőnek jelentkezett regény-trilógiájával Vladimír Mináč. Neki is meg kellett birkóznia az irodalmi és szellemi konfliktussal; elsőként adja meg az új hangot a felkelésről eddig Irt könyvekkel szemben, amelyek a hősiesség dicsfényében lebegtek. Csehországban Mináč trilógiáját részben mint a nemzedék vezérlő alkotását tekintették, másrészt mint a nemzedék önarcképét. Mináč cseh kortársainak (Ptáčnik, Očenášek, Lustig, Škvorecký) még nem volt „készen" generációs vallomásuk, és ha dolgoztak is rajta, nem helyezték olyan széles alapokra, mint Mináč. Egyikük sem Irt olyan művet, amely ilyen mértékben legyőzte volna a szokványosat és az olvasói előítéletet. Mináč valamivel idősebb nemzedék-társára — Ladislav Mňačkóra sok minden vonatkozik az előbbi általános jellemzésből. Bár életsorsa eltérő volt Mlnáčétól, háborús élményeik közös nevezőre hozhatók. Mňačko két művében foglalkozott az ifjúság és az érés élményeivel: a Marx utcában és a balladisztikus regényében, A halál neve Engelchen. Ennek a nemzedéknek az íróira és Így Mlnáčra és Mňačkóra is jellemző, hogy az élet minden területén elutasították a megoldásokat, amelyek nem Indultak ki pontosan a szocialista elvekből. Ez okozta, hogy ennek a nemzedéknek a második legnagyobb élménye a rehabilitált ember lett. A szlovák háborús írónemzedék második hullámában Rudolf fašik és Ladislav Talký mutatkozik be. Műveikkel (A holtak nem énekelnek és az Ámenmária) későbben léptek fel és ezért szélesebb perspektívájuk nyílt a háborúra, bár ők a háborút más szemszögből nézik, náluk az embert Inkább a háború mechanizmusa morzsolja szét. Az Ámenmária egy egyén drámája, aki nem tudja elérni, hogy átkerüljön a front igazságos oldalára, ahol szeretne lenni. Jašík és Ťažký „belépését" a nemzet lelkiismeretébe a cseh prózában eddig még csak mellékesen érték el, többnyire epizódfigurákban. A két szlovák szerző igen meleg fogadtatásának a cseh kritikánál tehát megvannak az okai. A FIATALOK A háborús nemzedék után, sőt már velük egyidejűleg is jelentkezett a fiatalok nemzedéke. Elsősorban két név jellemezte: f. Blaiková és A. Hykisch. Elbeszéléseikkel már 1957-ben feltűntek, de teljes irodalmi kibontakozásukra csak 1961-ben került sor. Akkor jelent meg J. Blažková Nylon hold ja és Hykisch Álom érkezik az állomásra című könyve. Írói Indulásuk sok külső és belső nehézségekbe ütközött, mégis, övéké az elsők dicsősége, akik áttörték a körülzártságot. Alighogy Blažková és Hykisch feltűntek az irodalomban, egyszeriben „öregekké" váltak, mert nyomon követték őket a még fiatalabbak: Kot, J. Johanides, P. Balgha, Kužel, Jaroš, V. Bednár, V. Šikula, J. Sloboda, Vilikovský stb. Ez az új nemzedék azzal a meggyőződéssel jött az irodalomba, hogy nem tűrhető tovább a pozitív hős. Ez a támadás számukra csak kezdet volt, jobban mondva kiút, amelyben valamenynyien megegyeztek. A problémák később jöttek, amikor kiéleződött a kérdés, hogy mi legyen az új, amivel felléphetnek? Új kritériumokkal jelentkezett Vlado Bednár és Vincent Sikula. Nemcsak, hogy megszilárdították elődeik hódításait, de a fiatal próza problematikáját új síkra emelték. Arra a kérdésre kerestek feleletet, hogy: milyen az ember körülöttem? A fiatal szlovák próza fejlődésében Jelentős differenciálódás jött létre, elmélyültek a különbségek az egyes írók között, mint tehetség mind a valóság iránt elfoglalt művészi állásfoglalás szempontjából. Ha a fiatal szlovák prózának eleinte segítő kézre volt szük sége, akkor ma a helyzet már megváltozott. A fiatalok elválaszthatatlanul jelen vannak és műveik súlyával egyre inkább Jelenvalók lesznek az irodalomban. Nélkülük a szlovák irodalom nem képzelhető el. Zdenék Eis tartalmas és a fentiekben csak kivonatolt előadását a következőkkel zárta: Šalda mondta: „Nem arról van szó, hogy a szlovák irodalom beleolvadjon a cseh irodalomba, hanem arról, hogy alkotóan támogassa a cseh irodalmat és vele együtt egy magasabbrendű művészetté lényegüljön." Amint látják tehát — folytatta Els — nem úgy jöttünk Szlovákiába, hogy lehajoljunk a fiatalabb, elmaradott testvérhez, nem voltak bennük atyai buzgalmak, ellenkezőleg, az Iro dalom olyan erényeiért Jöttünk, amilyenekkel — amint azt ma gunk éreztük — otthon egyáltalában nem rendelkezünk, vagy legalábbis nem a megfelelő mértékben, tgy tettünk abban a meggyőződésben, hogy a szocialista Csehszlovákia keretein belül mi is megtehetjük a magunkét a cseh és a szlovák nemzet együttélése új modelljének kialakításáért. Azt hiszem, ezzel járulunk legfőképpen hozzá a humanista programhoz, amelyet magunkénak vallunk. Feldolgozta: t. GÁLY OLGA Korán reggel a javítóműhely udvarán találtam Tóth Jánost, a nagydaróci szövetkezet elnökét. A gépesítővel beszélgetett. S bármilyen furcsán is hangzik, az aratást emlegették. — Nagy jelentőséget tulajdonltunk a gépi betakarításnak — mondja az elnök. Az eddigi évek során a szalma okozott a legtöbb gondot. Az idén 250 hektárnyi területről kell gyorsan behordani, hogy idejében elvégezhessük a tarlóhántást. Ez a munka felkészültséget igényel. A műhelybe Invitál, ahol egy pótkocsit szerelnek át, hogy a szalmát szecskázott állapotban szállíthassák. — Kevés a pótkocsink — mondja — s úgy segítünk magunkon, ahogy lehet. Üjabb vásárlása további kiadást jelentene. A gépparkban egy vadonatúj SK—4-es kombájn áll. Tavaly kapta a szövetkezet, de nem használták. Az elnök homloka ráncba szalad, amikor beszélni kezd róla. — Felkínáltuk a gépállomásnak ... Egyelőre nem vásárolják meg. Pedig az árán öt pótkocsit, vagy három univerzális traktort vásárolhatnánk ... A javítóműhelyből a szövetkezet irodája felé vesszük az Irányt. Amíg megtesszük a rövid utat, az elnök az állattenyésztésről beszél... — A tehenek számát a jelenlegi 116-ról 170-re növeljük. Az egyik tehénistállót borjúneveidének építjük át. Évente itt mesterséges táplálással mintegy 400 borjút nevelünk fel. Amikor a szövetkezet irodájához érünk, tréfásan megjegyzi: — Sok itt az ajtó. Könnyen eltévedek ... — ? ? ? — Még csak négy hónapja, hogy idekerültem. Tóth János elnök Jelenlegi munkahelye több mint húsz kilométerre van családjától. Tizenhárom éves elnöki pályafutásának ez a harmadik álloAz idén már huszonegyedszer harsantak fel a fanfárok, hogy ünnepélyesen hirdessék a Prágai Tavasz zenei fesztivál megnyitását. A fesztivál programja rendkívül gazdag. Prága közönsége várakozással tekint a neves külföldi művészek és együttesek fellépte elé, akik 17 ország képviseletében lépnek a dobogóra. A Prágai Tavasz hivatalos rendezvényei ez évben Is a hagyományokhoz híven zajlanak le. A múlt szerdán az ünnepélyes megnyitón a prágai Károly Egyetem auláját zsúfolásig megtöltötték a hazai és külföldi vendégek. Dr Jifl Hájek, iskola és művelődésügyi miniszter beszédében főleg a mai zene jelentőségét méltatta, miután az idei Prágai Tavasz műsorán a mai zene szerepel. Többek között megjegyezte: A XX. század cseh és szlovák zenéje a nemzeti hagyományokra támaszkodik, példaképe Smetana, Janáček és Martinü, de nem zárkózik el a világban jelentkező modern áramlatok elől sem. Mintegy e szavak igazolására hangzott fel Leoš Janáček zenéje, az Ifjúság című fúvós hangszerekre írott mű, a Cseh Filharmónia előadásában. A mester 70 éves korában Irta a művét, amely elmében és szellemében ragyogóan ábrázolja az alkotóerők örök ifjúságát. A Janáček-négyes befejezésül Janáček I. vonósnégyesét játszotta. Ezt a művet Tolsztoj Kreutzer-szonátája ihlette, a szenvedőkkel való együttérzés inspirálta. Kidomborodott a zene nagyfokú eszmei telítettsége. A következő napon a fesztivál részvevői Bedflch Smotana mása. Azt mondták: „Jánosi Nagydarócon szükség van rád." S ő nem vitatkozott. Elfoglalta új munkabplyét. — Hetente kétszer „hazaugrok" — mondja. De ha szorgosabb lesz a munka, jó lesz, ha egyszer hazamehetek. Egy szövetkezet életében néhány év nem nagy idő. Tóth János Kalonda és Rap után rövid idő alatt Nagydarócon ls megmutatta, hogy érti a dolgát. Míg tavaly — az utóbbi szövetkezetben — egy anyától 6,5 malacot választottak el, az idén négy hónap alatt hatot. Persze ez nemcsak az elnök, hanem a gondozók érdeme is. A 49 éves, napbarnított arcú, fiatalos járású elnököt úgy Ismerik, mint aki szeret tervezgetni. S amit egyszer —< alapos megfontolás után — elhatároz, azt végre is hajtja. Persze csak akkor, ha cselekedetével a közöst gyarapítja. Ott van például a műtrágyaraktár. Ezelőtt az értékes tápanyagot a szabad ég alatt tárolták. Átépítéssel készül a 22 vagon befogadására alkalmas helyiség. Bármikor is érkezik a műtrágya, tető alá kerül. — Megszokott-e már az új helyen? — kíváncsiskodom. — Meg. Jó munkatársakra találtam, s a tagsággal ls megértjük egymást. Az elnök nem szeret panaszkodni. Náluk az alkatrészhiány ls csak pár óra, esetleg egykét nap kérdése. Az esztergapadon Ocsovat Józsi bácsi sok mindent elkészít. Csupán az bosszantja, hogy két traktort s egyéb tervezett gépet nem kaptak meg időre. Azt reméli, hogy a XIII. pártkongresszus után e téren is megszűnnek a merev intézkedések. A kongresszus küldöttei között ott lesz Tóth János is, a: nagydaróci szövetkezet elnöke, aki e bizalmat fáradhatatlan és lelkiismeretes munkájával érdemelte kl. Helytáll a harmadik szövetkezet éién is. NÉMETH JANOS sírjánál adóztak kegyelettel ft nagy zeneszerző emlékének. Este a szokásokhoz híven Smetana Hazám című szimfónikus költeménye szerepelt a fesztivál műsorán. Az utóbbi években mindig más élvonalbeli zenekar tolmácsolja ezt az örök életű művet. Az Idén a Szlovák Filharmónia kapta a megtisztelő feladatót Ladislav Slovák vezényletével. Kiválóan helytálltak. Míg a cseh zenekarok általában a mű líraiságát hangsúlyozzák, Ladislav Slovák a drámai részleteket emelte ki, pálcája intésére a Vyšehrad, Sárka, Tábor, Blaník harcias jellege még fokozódott. Meg kell állapítani, hogy a szlovákiai művészek a Ural részletekben sem maradtak adósok (különösen szépep hangzottak a kürtök) és csodálatosan szép volt a felfokozott zárórész. A Prágai Tavasz keretében már hagyományosan megrendezik a szólóénekesek és a hangszerszólisták versenyét. Az idén nemzetközi orgonaversenyt rendeztek, melynek csúcspontját a győztesek hangversenye jelentette. Csehszlovákiában 1958ban rendeztek először orgonaversenyt. Az idei versenyen 13 ország több mint 40 fiatal orgonaművésze vett részt. A I. dijat Petr Sovadína (Csehszlovákia) és Otfried Miller (NSZK), a II. dijat Ivan Sokol (Csehszl.) a III. dijat pedig megosztva K. R. Böhme (NDK), Eva Kamrlová és Jaroslava Potméšilová (Csehszl.) nyerték. A bíráló bizottság több orgonaművészt elismerő oklevéllel tüntetett ki, közöttük a magyar Baróti Istvánt ls. Dr. KAMIL Š LAPÁK 3Wág,ai SAtuauz, 1966 KONGRESSZUSI KÜLDÖTT