Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-19 / 136. szám, csütörtök

Hathatós segítség Dél-Szlovákia árvlzsújtotta területein hathatós segítséget nyújtanak még ezekben a napokban is a kassai Magasépítő Vállalat dolgozói. Eddig 770 ezer korona értékben tizenkilenc szovjet faházat építettek fel és 1,6 millió korona értékű megrongálódott lakást javítottak ki. Sikeresen teljesítik azonban a CSKP XIII. kongresszusára tett felajánlásaikat is. Ezek szerint a komáromi járásban az év végéig még 424 lakást építenek fel. A kész épületelemeket Kassáról szállítják a helyszínre. MATÖ PÁL, Kassa illllllllllllllllllllllllllllllllllllllll A pártkongresszus tiszteletére A trebišovi járásban, Bély község lakói is tevékenyen bekapcsolódtak a faluszépítési akcióba. Most, tavasszal már több brigádot szerveztek. Külön dicséretet érdemel E. Csorba és A. Remák, akik fejenként ötven órát dolgoztak le. A ledolgozott órák száma öszszesen eléri már az 1500-at. Ez 7500 korona értéknek felel meg. A község lakói az eddig elért eredményekkel és a még előttük álló kötelezettségvállalások teljesítésével üdvözlik pártunk XIII. kongresszusát. Ján Kunco, Csernő - • Pártunk közelgő XIII. kongreszszusának tiszteletére Ipolyság lakói is számos kötelezettségvállalást tettek. Az EFSZ tagok például elhatározták, hogy idei termelési tervüket közel 20 ezer koronával túlteljesítik. Ez 100 mázsa sertéshús- és 35 mázsa baromfihústöbbletet jelent. A növénytermesztésben a gabonafélékből 1 mázsával növelik a hektárhozamot. A városfejlesztési és szépltési akció keretében rendezni fogják a Stúr és Hodia utcákat és a Május 1 utcában bővítik a csatornahálózatot. Több helyütt járDicséretes vállalkozás Egyházkarcsán a helyi EFSZ asszonyai, lányai valóban hasznosan töltötték a hosszú téli estéket. Ügy gondolták, hogy míg a férfiak gazdatanfolyamon vannak, ők addig varrni tanulnak. A tanfolyamot Gódáy Vincéné varrónő vezette. Az asszonyok és a fiatal lányok nemcsak a varrás művészetét, hanem a szabás tudományát is elsajátították. A tanfolyam befejezéséül 'díszbemutatót rendeztek. HAJD0 GIZELLA, Egyházkarcsa dát építenek, a gyermekek számára pedig játszótereket létesítenek. Kadek Gábor, Ipolyság - • A Vítkovlcel Klement Gottwald Vasmű n. v. CSISZ szervezetének tagjai a napokban tartották összüzemi értekezletüket. A Jelenlevők között volt a vállalat igazgatója, Hoječký mérnök is. Dalibor Galino a vállalat CSISZ szervezetének elnöke értékelte a fiatalok munkáját és beszámolt az egyes részlegeken dolgozó fiatalok felajánlásáról a XIII. kongresszus tiszteletére, minek értéke több mint 8 millió korona megtakarítás. A szép eredmények elérésének Jutalmául a vállalat ingyenes kirándulással ajándékozta meg a Ilatalokat: az út az NDK-ba, Jugo«zlávlába, Lengyelországba, Magyarországra és a Szovjetunióba vezet. Papp Pál, Vítkovice Kázsmér Sándorné a közkedvelt Erzsi néni — özvegyasszony, öt gyermeket nevelt lel. A Királyhelmec! Állami Gazdaság leleszi üzemrészlegén dolgozik, 80 borjút gondoz. Képünkön: Vincent Ondruüek a kelet-szlovákiai KNB alelnöke a „Legjobb mezőgazdasági dolgozó" kitüntetést nyújtja át Kázsmérnénak. Vállalásukat teljesítették A Komáromi Állami Gazdaság a múltban mindig teljesítette tejeladási tervét és évről évre növelte a fejés! átlagot. Az 1965. évi katasztrofális árvíz azonban ebben a termelési ágazatban különösen érzékeny károkat okozott. A kiürítéskor elhajtott szarvasmarhákat néhány napig nem fejték rendszeresen és következménye a tejhozam nagymérvű csökkenése volt. A visszatelepített tehenek napi fejési átlaga 2—2,5 literre csökkent. Az állattenyésztésben dolgozók tudták, hosszú, fáradságos munkára lesz szükség, hogy ezt az alacsony fejési átlagot legalább az árvíz előtti színvonalra emeljék. Kötelezettségvállalást tettek, hogy 1966. március 31-ig a rájuk bízott tehenek fejési átlagát 7 literre emelik, és ennek a kötelességüknek eleget ls tettek. A gazdaság Igazgatósága és az üzemi bizottság értékelte a kötelezettségvállalás eredményeit és jutalomban részesített 9 olyan dolgozót, akik 7 liternél többet fejtek az elmúlt hónapban. Az eredmények arra sarkallták a dolgozókat, hogy április elejével új kötelezettséget vállaljanak és a rájuk bízott tehenek fejési átlagát 1966. június 15-ig 9 literre emeljék. A gazdaság Igazgatósága örömmel fogadta a dolgozók kezdeményezését és ismét 5000 korona jutalmat tűzött ki azoknak, akik egy-egy tehénnél elérik a 9 literes napi fejésátlagot. SZAJKÚ JÁNOS, az üzemi bizottság elnöke Darnyán, 19Ö1. május 8-án megrendezett körzeti tűzoltó versenyen nyolc község kilenc raja vett részt. Az első helyet a darr.t, al helyi önkéntes tűzoltócsoport nyerte el, melynek parancsnoka AnderkA István. A járási versenyre 1986. június 19-én kerül sor, s a győztes csoport reméli, hogy ott is szépen fog Kerepelni. Imre Viktor, Darnya Mik or vo It eros Tóth J anos ötvennyolc nyarán a Párttörténeti Intézet felhívására hozzáfogott emlékiratainak megírásához. Egyszerű mondatok, régi írás, mégsem vesztette el időszerűségét. Velős tömörséggel kezdődik: „Szüleim urasági cselédek voltak. Három gyermeküket elküldték Kassára, Pavlík József asztaloshoz mesterséget tanulni. Tanonc lettem .. S 1913 augusztus végétől 1958. augusztus hetedikéig Tóth János leírt mindent, amit szükségesnek vélt. Tizenegy sűrűn gépelt oldalon mondta el élete történetét. A tizedik oldalon jut el a Tanácsköztársaság leveréséig. A pécell és maglód! gyűjtőtáborba zsúfolt foglyok szenvedését ecseteli: „Puskatussal és derékszíjjal vertek bennünket. Román katonák, magyar csendőrök tették ezt velünk a román és magyar tisztek jelenlétében, akik kórusban röhögtek kínjainkon és éhségünkön. Azt mondtam magamban akkor, ha kikerülök innen, mint az élő fában a szú, úgy rágom majd a térdetek csontjait..." Ettől kezdve már csak pontszerűen Jelzi az eseményeket: illegális úton érkeztem haza Csehszlovákiába ... Itthon azonnal beléptem a Szociáldemokrata Pártba ... Baloldali elvtársaimtól tanultam ... A szakszervezetben csakhamar a vezetőség tagja lettem ... A CSKP megalakulása idején az elsők között töltöttem ki a jelentkező lapot... Sejtvezető voltam ... a helyi pártszervezet vezetőségi tagja" ... stb. Negyven év történetét zsúfolta bele az alig egy gépelt oldalnyi szövegbe, s ezzel az óhajjal zárja életrajzát: „Csak az a kívánságom, hogy a mai ifjúság legyen olyan erős, mint mi voltunk és vagyunk" ... A kísérőlevélben pedig ezt írja: gyermekkoromtól a mai napig Igyekeztem megvilágítani múltamat... de fölöslegesnek tartottam hosszabban elidőzni egyes részleteknél..." Aztán a keltezés és aláírás következik: 1958. 7. 30. — Tóth János ... Furcsa ellentmondás ez a levélíró szándékában. Az utóbbi negyven év története alig egy gépelt oldal — valóban részletes adatok és személyes élményeinek leírása nélkül, de teljes öt oldalt szánt inaséveinek és csaknem ugyanannyit katonaéveinek leírására, mégpedig saját magát meghazudtoló részletességgel... Reggel hattól este kilenc óráig tartott a kis inas napja. Közben egyórai déli pihenő. Tehát tizennégy órás munkaidő. Tizenhárom éves múlott, mikor inasnak állt. „Huszonnégy fillért kaptunk ebédre... Húsz fillért vacsorára" — Írja csaknem hatvanéves korában, s rendkívüli fontosságot tulajdonít a reggeli, ebéd, uzsonna és vacsora részletes leírásának: „A reggeli tea volt, két kocka cukorral. Tea, amennyi kellett, kenyér is, amennyi kellett. Ebédre leves és főzelék hús nélkül, válogathattunk, bab, borsó, lencse és savanyú krumpli között. Ha tésztát akartunk, csak kis tésztát vehettünk, de akkor főzelékre már nem jutott. Délután uzsonna: száraz kenyér sós hagymával... Vacsora: tlz deka sonkahulladék, kenyér tetszés szerint, vagy hagymás krumpli íróval, vagy aludtej." Vajon emlékszik-e a ma! fiatal, mit evett ebédre, vagy vacsorára... ? Mesterét úgy írja le, mint intelligens, művelt embert, aki négy gimnáziumot végzett és tökéletesen írt, beszélt németül, magyarul és szlovákul. Nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy a rábízott inas tökéletesen elsajátítsa a mesterséget. Hiszen négy évre szerződtette. Az első, második év után egy felnőtt munkaerőt pótolt, s a keze alól kikerülő bútoroknak a mester jó hírét kellett öregbítenie. Igaz, megvoltak a sajátos pedagógiai módszerei: a testi fenyítés. Első éves tanuló volt Tóth János. Egy ízben a mester ellenőrizte a rábízott fényezést. Nem találta jónak. Neki eset a fülének és a hajának, ordított és legazemberezte. Épp akkor vetődött be a műhelybe Schrűger úr, a mezőgazdasági akadémia tanára, aki valami rendelés után jött érdeklődni. Miért sírsz, kisfiam? — kérdezte, mert észrevette a szepegő gyereket. — Megvert a mester úr, merthogy csapnivaló rossz a fényezés. A tanár úr nagyon szépnek találta a gyerek munkáját, de meg ls kapta véleményéért a szellemi pofont, — írja Tóth János. — A mester ráförmedt, hogy a tanár úr a saját katedráján ugyan eldöntheti, melyik hallgatója, hogyan oldja meg a feladatát, de a műhelyben ő határozza meg, mi a jó és mi a rossz munka. Még egy ilyen esetet említ. Valami enyvezés miatt történt a dolog. A mester indulatosan jött haza. Semmiképpen se tetszett neki a munka. Pedig a fiú meg volt győződve róla, hogy lelkiismeretesen csinálta. Föllázadt a gorombaság és testi fenyítés ellen. — Mielőtt megüthetett volna, előkaptam a gyalupad alól a hosszú eresztő gyalut. Négy, vagy öt kiló lehetett a súlya. — Állj! — kiáltottam — ha most hozzám nyúl, megölöm! Ez már nem a kis inas, hanem az önérzetében megsértett, izmosodó legényember hangja volt. Akkoriban ő volt a műhely lelke. A mester belesápadt haragjába, s aztán megjuhászkodott. Okos megfontolás vezette: nem bocsáthatta el a fiút, mert egy segéd akkoriban napi öt korona munkabért követelt... Tóth János 1917 márciusában bevonult katonának. Az akkori rendeletek értelmében, ha az iparos tanonc három évig szerződéses viszonyban volt, a mesternek fel kellett szabadítani. Tóth János akkor a negyedik évét töltötte Pavlik Józsefnél. — Kértem a mestert, szabadítson fel, — írja emlékiratában. A mester azt felelte: — Fiam, egyenlőre otthon katonáskodsz, hát minek szabadítsalak fel. Ha meg a frontra mégy, mi értelme lesz, hogy a zsebedben őrizd a segédleveledet? Albániából, a frontról Irt az öccsének, sürgesse meg a felszabadítás ügyét a mesternél. Azt üzente neki, hogy az tizenöt koronájába kerülne, ha pedig elesne, fölöslegesen dobta kl a pénzt. Értelmetlennek találta a háborús vérontást. Horvátországon, Hercegovinán és Dalmácián át Albániába vezényelték. Mocsaras vidéken és hegyeken át meneteltek. Nehezen bírta a megerőltető gyaloglást. Útközben elhányta töltényeit, pedig ezért szigorú büntetés járt. Mozgó és állóharcokban vett részt. A mocsaras vidéken megbetegedett: maláriát kapott. A Skutarl-tó közelében, egy üdülőtelepen kezelték ki. A fiúméi kórházban a horvát katonák már nyíltan beszéltek Ausztria bukásáról. Orosz hadifoglyok a háború befejezéséről és a cári hatalom bukásáról suttogtak. Tizennyolc szeptemberében Fiúmébői visszakerült Kassára, ahol asztalos munkára osztották be. Tizenkilenc tavaszán a Tanácsköztársaság megalakulásának hírére bátyjával együtt fölutazott Budapestre. Április másodikán önként sorozásra jelentkezik. Május közepe táján harcba indult: a dunántúli ellenforradalmi megmozdulások felszámolására. A maga akaratából tette — az a fiatalember, aki Albániában a frontra menet eldobálta töltényeit... Leírja hadiélményeit, s onnan kezdve egyre szűkszavúbb az emlékirat. A végére értem, és azon tűnődöm, miért volt Tóth János számára olyan fontos az inasévek részletes leírása. Hiszen azt se mondhatni, hogy gyűlölte volna mesterét. Okos embernek tartotta. . A mesterségre ls megtanította. A szidás, ütlegelés nem ment akkoriban olyan rettenetes bűnszámba. Kamaszos hetyke lázadásait az önérzetében sértett fiatalember természetes reakcióiként kell elkönyvelni, s úgy látszik, maga a mester is könnyen túltette magát a dolgon, mihelyt józan érdekeire gondolt. S még egy kérdés ötlik fel bennem: Tóth János azt kívánja, bárcsak a mai fiatalság is olyan erős lenne, mint „mi voltunk". Hát hol és mikor volt erős Tóth János. Mikor kénytelen-kelletlen tűrte az inasévek sivár nyomorúságát, vagy tizennyolc éves korában, mikor szembeszállt mesterével? Van ebben az életrajzban egy szörnyű epizód: a mester azt üzeni a frontkatonának, hogy nem szabadítja fel, mert az tizenöt koronájába kerülne, (az oklevél kiállításáért járó Illeték és okmánybélyeg), ha pedig elesne, akkor fölöslegesen dobta ki a pénzt. „Tehát a rabszolgák élete nem ért meg tizenöt koronát sem," — írja Tóth János túlzónak látszó általánosításában. Élt is benne a szándék, hogy visszatérte után megmondja a magáét a mesternek, csakhogy Tóth János akkoriban már nem a mester ellen lázadt, hanem az ellen a világ ellen, mely ezt a szörnyű közömbösséget és a háborút szülte. Mire hazakerült, a mester nem volt már az élők sorában ... Tóth János a világgal szállt perbe, meg talán saját magával is. Utóvégre választhatott volna: dolgozik, idővel műhelyt nyit, s folytatja, ahol a nevelője abbahagyta. Tart inast, segédet is. Iparos lett az egykori mezőgazdasági cseléd fiából, miért ne tollasodna? Ehelyett beáll a Tanácsköztársaság hadseregébe. A vereség után beállt a Szociáldemokra Pártba, majd kommunista lett. így és ilyen értelemben volt erős Tóth János — egy életen át... Csakhogy mindez a tanoncévek és a háborús évek Idején dőlt el. Ezért tulajdonít olyan nagy fontosságot az első húsz évnek. BÁBI TIBOR w Építőiparunk űj utakon A Szlovák Nemzeti Tanács építőipari bizottsága tegnapi ülésén értékelte az ez évi tervteljesítést, amelyben már megnyilvánult az új irányítási rendszer befolyása. Az első negyedévben a szlovákiai építőIpari szervezetek 50 millió koronával lépték túl a bruttó jövedelmet, ami elsősorban a mennyiségi mutatók magas teljesítésének, a költségek megtakarításának és a rendelkezésre álló eszközök gazdaságos felt használásának köszönhető. Ez év első négy hónapjában a szlovákiai építőipari vállalatok 65 millió koronával teljesítették túl a termelés tervét, a tárgyi teljesítésben azonban még hiányosságok mutatkoznak. Ez elsősorban a lakásépítkezés, továbbá az Iskolai és az egészségügyi építkezésekre vonatkozik, bár ezen a téren is a múlt évhez viszonyítva javult a helyzet. A ' bizottság megtárgyalta a lakás- és a polgári építkezések biztosítását is 1970-ig. Az 1965. évhez viszonyítva az építőipari munkák Szlovákiában a negyedik ötéves terv végéig csaknem 31 százalékkal növekednek, az egészségügyi építkezéseknél 175 százalékkal, az iskolai építke^ zéseknél 79 százalékkal, a komplex közművesítésnél pedig 90 százalékkal. A legkomolyabb problémák most is az anyagiműszaki ellátásban nyilvánulnak meg. Különösen feszült a helyzet már ebben az évben is a technológiai berendezések, a kerámiai termékek, valamint a csatornázási és más vezetékek szállításában. A bizottság az erre vonatkozó komplex anyagot megoldás céljából előterjeszti az SZNT elnökségének. A bizottság tagjai foglalkoztak a szlovákiai építőipari vállalatok állóalapjainak elemzésével is s intézkedéseket javasoltak az anyagszükséglet további csökkentésére. 1966.