Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-18 / 135. szám, szerda

MÉG EGYSZER A TRAGÉDIÁRÓL Állami díjasok ** A Kárpátok A húszas évek közepén, amikor Dímitri] Andrusov akadémikus komoly egyetemi előkészületek után megkezdte tudományos munkásságát, a Cseh-masszívum geológiája már elérte az akkori csúcsszlnvona­lat. Sok megoldatlan kérdést kínált ezzel szemben a földtani kutatás számára Szlovákia. A prágai Károly Egyetem abszol­vense, a párizsi Sorbonne és a szent-pétervári egyetem egy­kori hallgatója ezért tanítójá­nak, Radin Kettnernek, a cseh geológusok mai nesztorának ta­nácsára az Északnyugati-Kárpá­tokra összpontosította kutató tevékenységét. Negyven évvel később pedig, mint a szlová­kiai modern geológia megala­pítója és a csehszlovák Kárpá­tok földtani problémáiról szóló első szintetikus mű szerzője, a köztársasági elnök kezéből át­vette a Klement Gottwald Álla­mi Díjat. Annak ellenére, hogy Andru­sov akadémikus műve valóban úttörőnek mondható, nem állít­hatjuk, hogy a Kárpátok geoló­giája tudományos tevékenysége kezdetén teljesen tabula rasa lett volna. Már a múlt század­ban nagy figyelmet szentelt Szlovákia földtani tanulmányo­zásának Dionýz Štúr. A Nyuga­ti-Kárpátokkal foglalkozó klasz­szikus művét később, a század elején magyar, német, francia és cseh geológusok folytatták. E problémakör feldolgozása azonban még mindig várt a mesterére. Uogyan ne szerethette vol­na meg a fiatal Andrusov a geológiát? Hisz apjával, az ismert orosz geológussal, több orosz főiskola professzorával bejárta Oroszország európai és ázsiai részének sok vidékét, kő­olajat, szenet és más értékes ásványokat keresve az expedí­ciókkal. Szívébe zárta a termé­szetet és a tudományt, különö­sen a gyakorlati geológiai mun­kát, ezért évek múltán szinte A gyógyászat KONÁROVICE KIS KÖZSÉG Kolín közelében. Hozzá hason­lót százával is találhatunk az országban. Mégis különbözik tőlük érdekes és fontos inté­zetével. A földszintes, fehérre meszelt, üvegtetős épületeknek féltve őrzött lakóik vannak. Jó­létükről, példás ellátásukról az Intézet tapasztalt szakemberei gondoskodnak, otthonuk állan­dó hőmérsékletét pedig légkon­dicionáló berendezések szabá­lyozzák. Egészségi állapotuk ál­landó megfigyelés tárgya. Itt tenyésztik ugyanis az orvostu­domány kísérleti állatait. Találomra kopogtatunk az egyik épület ajtaján. A kelle­mesen fűtött hosszú folyosók télikert benyomását keltik. A tükörfényes kőpadlón futósző­nyeg. A csempézett falak men­tén virágok. Az innen nyíló he­lyiségekben egymás mellett és felett ketrecek. Nem, ne finto­rítsák az orrukat, finnyáskodás­nak itt igazán nincs helye, még akkor sem, ha eláruljuk, hogy a faházikók lakói ebben az épületben kizárólag egerek. Selymes szőrű, fürge, apró fe­hér egerek. A tudomány szem­pontjából fontos, hogy semmi­ben se szenvedjenek hiányt és jól is érezzék magukat ebben a környezetben. Csak így biz­tosítható tömeges szaporodá-. suk. S a kis clncogók nem is hálátlanok. Dr. EVA PALONKOVÄ, az In­tézet igazgatónője szerint éven­te ötvenezernél is több fehét egér születik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szomszédos épület lakói lemaradnak. Ott ugyanennyi patkánnyal gyara­pítják évente a meglévők szá­mát. Kutatóintézeteink, gyógy­szergyáraink és nem utolsósor­ban a konárovicei kísérleti in­tézet dolgozói egyhangúlag azt vallják, hogy minél több van belőlük, annál jobb. Ezért ve­szik körül őket oly nagy gon­doskodással. Az orvosnő kinyitja az egyik ketrec ajtaját, kivesz belőle egy életrevaló példányt. Gyen­géden megsimogatja, mint a kismacskát szokás. — Tiszta, szerelmese szenvedélyesen meg kellett sze­retnie a romantikusan gyönyö­rű, geológiai szempontból pe­Uig rendkívül érdekes és bo­nyolult Szlovákiát is. A Garam középső folyásának és az Ala­csony-Tátra földtani viszonyai­nak első tanulmányozása után, Andrusov teljesen átadta ma­gát Szlovákia geológiájának, s mindjárt belefogott az egyik legnehezebb kérdés, az ún. kárpáti szirti vonulat, később pedig az egész Északnyugati­Kárpátok hegységszerkezeti ta­nulmányozásába. A terepen végzett rendszeres tanulmányozás, térképezés és laboratóriumi kutatás nélkül Andrusov nem is álmodhatott a Kárpátok geológiája sarkala­tos problémáinak megoldásáról. Ezt a feladatot nem végezhet­te el egyedül, pedig három év­tizeddel ezelőtt még nem volt egyetlen tudományos munkatár­sa sem. Kutató céljának ve­tette alá azonban más irányú gyakorlati tevékenységét is: ér­demeket szerzett a szlovákiai Kárpátok geológiai kutatásá­nak kiépítésében, ő maga szá­mos szakvéleményt dolgozott ki a mérnöki földtan számára a völgyzárógátak, a vasutak és alagutak, a bányák és más ipari létesítmények tervezésé­nél s elsősorban az ő érdeme, hogy felnevelte a fiatalabb szolgálatában akár a patyolat — tartja fe­lénk, majd így biztat: No, ne féljenek, nem harap. Mi azonban csak akkor nyug­szunk meg, amikor ismét be­csukódik a ketrec ajtaja. — Ogy látszik, éhes — állapítja meg szakértelemmel, az itteni laboratórium saját készítményű tablettáit dobva a rács mögé. És hogy ízletes ez az „eledel", arra a kis rágcsáló reszkető orrcimpáinak játékából is kö­vetkeztethetünk. A MEGFIGYELÉSEK sok olyan problémára adnak gyors vá­laszt, amelyekhez más állato­kon végzett kísérletek esetében évekre volna szükség. Figye­lemmel kísérik az azonos sú­lyú, korú és nemű kísérleti ál­latok fejlődését, összehasonlít­ják őket a többivel, azokkal, amelyeken nem végeztek be­avatkozást. Természetes, hogy a beoltott anyagok hatása — az elváltozások — ily módon könnyűszerrel ellenőrizhetők. Az összehasonlítások alapján si­került néhány nemzedéken ke­resztül olyan sokkal ellenállóbb fajokat is kitenyészteniük, me­lyek még alkalmasabbak a ku­tatómunkára. A tengerimalacok és a házi­nyulak birodalmában vidám az élet. Meg sem látszik rajtuk az erős próba, melynek a be­léjük fecskendezett inzulin A KORSZERŰ ÜJ SZEREDI szlovák szakemberek és a geo­lógiában jártas tudományos dolgozók egész új nemzedékét. Gondoskodott arról, hogy ta­nítványai munkája eredménye­képpen bevezetődjenek és ki­bontakozzanak Szlovákiában a földtani tudományok egyes szakágai, például a paleontoló­gia és a mikropaleontológia, hogy a kutató- és a felderítő munkában a legkorszerűbb ku­tatómódszereket használják. A csehszlovák Kárpátok ** geológiájáról szóló tudo­mányos mű, amelyet most ál­lami díjjal tüntettek ki, nem jöhetett létre alkotója mély tudása és kutató szorgalma, sem számos tanítványa hozzájá­rulása nélkül. A viták tüzében született meg, amelyek olykor igen élesek voltak hazai s nemzetközi viszonylatban is. Kárpátjainkra vonatkozó fon­tos, komplex eszmei-tudomá­nyos nézetről volt ugyanis szó, amellyel sokáig a nagy geoló­giai kapacitások sem értettek egyet. Andrusov akadémikus azt vallja, hogy a Nyugati-Kár­pátokat, s egyáltalán a Kár­pátok egész vonulatát olyan geológiai rétegek összessége képezi, amelyek nem keletke­zést helyükön fekszenek, ha­nem valamilyen, ez ideig nem tisztázott hegyképző folyama­tok révén a hegység belső ré­szeiről a széleire tolódtak el. Hasonló jelenség tapasztalható az Alpesekben, a Kaukázusban és a Himalájában is, ezért nem indokolt, hogy tagadnánk az ilyen eltolódást a Kárpátokban, amelyek az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig húzódó eurá­zlai hegységrendszerhez tartoz­nak. l/ülönösen ez a következte­tés bizonyítja, hogy a földtan nemcsak a népgazda­ság segítőtársa az ország kin­cseinek hasznosításában, ha­nem részt vesz az ember világ­szemléletének a kialakításában is. Ilyen Andrusov „A csehszlo­vák Kárpátok geológiája" című kutató jellegű műve ls, mert bővíti az ember ismereteit és a jólétért folyó törekvését új, szélesebb horizontú utakra ve zeti. —rv— folytán naponta többször is ki­teszik őket. Pedig a gyógyszer adagolása változó, a reakció sem minden esetben azonos Az orvosok gondosan feljegyzik tapasztalataikat. A MAJMOKAT is kísérleti cé­lokra tartják az intézetben. A különbség mindössze annyi, hogy míg a többi állatot itt te­nyésztik, a majmokat Indiából hozzák be. Gyógyszeriparunk legújabb készítményeit próbál­ják ki rajtuk, mindaddig, amíg ... Mert a majmok koná­rovicei küldetése, hogy meghal­janak helyettünk — A betegek csak a száz százalékosan kipróbált gyógy­szerekkel gyógyíthatók — tájé­koztat az orvosnő. — Nincs jo­gunk kockáztatni az emberéle­tet. Ezt nálunk ma már min­denki természetesnek tartja, noha pl. Nyugat-Németország­ban egyes szakemberek nyilván nem ezt az elvet vallják. Ha nem sajnálták volna az időt, a pénzt, a fáradságot, akkor bi­zonyára elkerülhették volna né­hány évvel ezelőtt a látszólag ártalmatlan idegcsillapítószer — a Contergan-okozta világra szóló botrányt A ki nem kísér­letezett gyógyszer használata miatt ugyanis több ezer torz­szülött jött a világra. NÁLUNK ilyesmi nem fordul­hat elő. Erről értékes kísérle­teivel a konárovcel kutatóinté­zet is gondoskodik. KARDOS MARTA LAKÓTELEP EGY RÉSZE Több, mint egy hónapja mu­tatta be a Košicei Állami Szín­ház Madách Tragédiáját, de a kulturális folyóiratokban itt-ott most is rábukkanhatunk egy­egy sommázó véleményre. Leg­utóbb például a PREDVOJ 19. számában Eva Tomaščínová vet­te bonckés alá ezt az előadást. Bár elismeri a mű filozófiai krédójának hitelét, hiányolja azonban az „eredetibb filozó­fiai koncepciót." Nos, nem lep­lezem meggyőződésemet, hogy ez kissé anakronisztikus köve­telmény, amely erőszakoltan akarja egy évszázadra vissza­NIETZSCHÉTŐL HITLERIG ­A NAGYVILÁG legutóbbi két számában gazdag csehszlová­kiai vonatkozású anyagot kö­zöl. A 4. számban folytatódik a kerekasztal beszélgetés arra a témára, hogy mit adjanak ki Magyarországon a világiro­dalom nagyjaiból. E vita kere­tében szót kért Dobossy László, a cseh és a szlovák irodalom kiváló ismerője is. írásában q többi között felvet néhány na­gyon érdekes gondolatot. Rámutat például arra, hogy a magyar könyvkiadásnak ugyan elvitathatatlan szép eredménye számos cseh szerző, elsősorban Hašek, Olbracht, Čapek, Wolker, Nezval művei­nek megjelentetése, ugyanak­kor azonban sok kerül olyan al­kotások lefordítására is, ame­lyek távolról sem érik el ezt a szintet. Furcsái j a továbbá, hogy nem fordítják például Otokar Brezinát, és Vladimír Hnlant, aki ma már világvi­szonylatban számon tartott és elismert költő, aki az európai líra élvonalába tartozik. Do­bossy véleménye szerint na­gyobb figyelmet kellene szen­telni František Langertnek és F. X. Sahlának is. Ugyanebben a számban Mezei András A modern szlovák líra­kincsesháza című versváloga­tásról írt bírálatot. Megállapít­ja, hogy a kötet majd fél év­század termését fogja át, „ele­ven, érzékletes és színvonalas ajándék". Részletesebben jel­lemzi az egyes költőket is. kezdve Ján Poničannal, egészen Milan Rúfusig. Különösképpen kiemeli Laco Novomeskýt, aki „az ellentmondásokat önmagá­ban is legyőző kivételes sze­mélyiség, nagy költő ... Hiá­nyolja viszont, hogy az olvasó csak ízelítőt kap Vladimír Rei­sel, Ctibor Stítnický, Milan Laj­čiak és Milan Rúfus költésze­téből. A folyóirat 5. száma közli Jaroslava Pašiaková cikkét, a­menően érvényesíteni az érté­kek tartalmi méltatásának mai mércéjét. Egyetértek viszont a recen­zenssel abban, hogy ez az elő­adás a rendezést állítja elő­térbe és Rakovskýnak lényegé­ben sikerül megfelelő színpadi eszközök megválasztásával életközeibe hozni a művet. Végül a recenzens, miután az Oj Szó bírálatával lényegében egybecsendülő véleményt mond az egyes főszereplökről, elis­meréssel nyugtázza az egész együttes merészségét, hogy vál­lalta ezt az igényes feladatot. ÉS TOVÁBB? mely számot ad a Szlovák Tu­dományos Akadémia világiro­dalmi intézetének tavaly őszi kezdeményezéséről, az avant­£ljrde egyes megnyilvánulá­sairól tartott nemzetközi esz­mecseréiül. Pašiaková hangsú­lyozza, hogy ebben az esetben nem volt szól valamilyen en­gedményről „a világszerte ész­lelhető avantgardista láznak", inkább a két háború közti ha­ladó művészi és irodalmi tö­rekvések újraértékeléséről. A vitával kapcsolatban kifogá­solja, hogy adós maradt a szé­lesebb európai összefüggések tisztázásával. Egyetlen kivételt képezett Dobossy László, aki figvelmeztett arra, hogy > az avantgardista művek és irány­zatok más funkciót töltöttek be a nyugati irodalmakban, mint a közép- és kelet-európai népekében. Seres József bírálatában Vla­dimír Mináí Sohasem vagy egyedül című mű"ét elemzi. Számos helyes megállapítása van ugyan, de egy szarvashi­bával teljesen lerontja az össz­hatást. Miután leszögezi, hogy „a két kisregény Mináč fejlődé­sét, útkeresését mutatja", prob­lematikusnak kiáltja ki a meg­oldást és a kérdésfeltevést. Hogy miért? Azért, mert néze­te szerint Mináč hőseit „kisza­kítja az otthoni környezetből, sőt hazájuktól is messze viszi »Keletre«. Ez akarva-akartalan menekülésnek látszik." Egy má­sik helyen pedig még konkré­tabban arról beszél, hogy Zsorzsík (a kisregény hőse) »már régebben elhatározta*, hogy „Keletre" megy, Szibériá­ba, ahol alkothat, ahol igazi „férfimunka" vár rá«. Csakhogy ez a „Kelet" és ez a „Szibéria" nem más — legalább is a mű és az adott helyzet tanúsága szerint —, mint Kelet-Szlovákia, a Vasmű építkezése... G. I. (K. Bachan felvétele) Lukács György Az ész trón­fosztása című műve 1954-ben jelent meg első ízben német nyelven a demokratikus Berlin­ben, majd két évre rá Magyar­országon is. Ez a mű tudvale­vőleg éles és beható bírálatnak vetette alá a 19. és 20. század német irracionális filozófiáját és annak idején támadások ér­ték, mind a jobb, mind a bal oldalról. Lukács ezt a művet most összegyűjtött alkotásainak nyu­gatnémet kiadásába is beliktat­ta, mégpedig módosítás nélkül. Ezzel szemben a könyv új elő­szavában, amely e fejezet címét viseli, határozottan körvonalaz­za álláspontját nemcsak a né­met történelem hagyományai­val, hanem a mai nyugatnémet fejlődéssel kapcsolatban is. Ezt az álláspontot ismerteti a LI­TERÁRNI NOVINY cikkírója a folyóirat 19. számában. Lukács világos okfejtéssel bl­TALLÔZÁS A NAGYVILÁGÉ zonyítja, hogy a német történe­lemben megtalálhatóak a náciz­mus gyökerei. Ezek visszavezet­nek a német parasztháborúk korszakáig, amikor leverték az antifeudális erőket. A mai nyu­gatnémet rendszer szerinte nem vezet ennek a gyászos örökségnek a felszámolásához ós a hivatalos kormánykörök politikájától nem várható a né­met múlt újraértékelése. Lu­kács nem titkolja azt a meg­győződését sem, hogy az NSZK mai rendszerében semmi sem történik annak a nézetnek a leküzdése érdekében, amely sze­rint Hitler csak véletlenszerű és szerencsétlen történelmi epi­zód volt. Az előszóban azonban egyben hangsúlyozza, hogy a tömegek látják a társadalmi élet ellentmondásait, nem tö­rődnek bele azokba. Ezen túl­menően várható, hogy az iroda­lom feltörekvő új hulláma még jobban felrázza ezeknek a tö­megeknek a tudatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom