Új Szó, 1966. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1966-05-14 / 131. szám, szombat

Aktra Yazawa — dallamos, f urcsa név ... Japánból érkezett. Abból a távol-keleti országból, mely a második világháború Idején a haláltorpedók kétes, öngyilkos hőseit produkálta. És abból az országból, mely megélte az első atomtámadás rettenetét... Akira Yazawa kohómérnök és professzor, a Sendai Tohoku tudományos kutatóintézet dolgozója. Közismert szaktekintély, s más kutatók világszerte szívesen hivatkoznak eddig elért eredményeire. A Kassai Műszaki Főiskola kohászati tanszékén, dolgozószobájának ajtaján szerény névtábla jelzi ittlétét. Megjelenésében nincs semmi feltűnő. A mi fogalmaink szerint középtermetű férfi — a japánok átlagos testmagassága alacsonyabb az európaiak testmagasságánál — legfeljebb arcának miénktől elütő keleti vonásai vonják magukra a figyelmet. Sötét ruhát visel. Egyébként tartózkodó modorú, udvarias ember. Azt mondhatnánk, hogy ez természetes valami, egyszerűen műveltségének velejárója. Csakhogy Akira Yazawa abból az országból érkezett, ahol az utolsó fél évszázad történelme ellenére, a konvenciók és hagyományok makacsul élnek. Volt egy időszak Japán történetében, mikor minden idegenekkel való érintkezést az országra nézve károsnak tartottak, s a kereskedő nagyhatalmaknak szinte erőszakkal kellett behatolni az ország piacaira. A feudális elzárkózottság nem múlhatott el minden nyom nélkül az egyes ember felett sem. Fölszlvódott a gyermeknevelés és általában az Iskolai nevelés módszereibe, mely végül embert, életstílust, magatartást ós beszédmodort produkált. Tartózkodása ezért több a művelt ember tartózkodásánál. Keleti személytelenség, mely a kérdésekre adott válaszokban nyilvánul meg. Mikor saját magáról faggatom, ő Japánról beszél. Arról a Japánról, mely nálunk a köztudatban kétféle változatban él. Az egyik szerint kimonók, plllangókisaszszonyok, papírházak és pagodák országa. A másik szerint a militarista szélsőségek országa. Yazawa professzor szerint mind a két elképzelés jogosult bizonyos mértékben, de kiegészítésre szorult. Japán elsősorban modern ország. Igaz, hogy csak száz éve. A szűkszavú felelet mögött Japán egész újkori és legújabbkorl történelme húzódik meg. A sogunátus bukása, a parasztmozgalmak, a reformok, az abszolút monarchia kialakulása, a vasútépítés, a kohászat és modern gépipar kialakulása, a tömegek patriotizmusa, mely az idegen, főleg angol, amerikai és francia befolyás ellen irányult, s vele párhuzamosan Jött létre a dajmiók és a szamurájok szélsőséges nacionalizmusa. Akira Yazawa a japán nép fegyelmezettségében és szolgálatkészségében látja annak egyik legnagyobb erényét, mely azonban nem jelent szolgalelkűséget, inkább kötelességtudást. Tisztában van azzal ls, hogy a japán katonai klikk épp ezzel az erénnyel élt viszsza a leggaládabbul, hogy érvényesíthesse a fasizáló nacionalista irányzatot. Az a gyanúm támad, hogy itt lényegében a német alattvaló jellemével rokon vonásról van szó. A felülről végrehajtott területébe vágó kutató munka folyik. A tanszék Melkovský Jaroslav professzor vezetésével épp a kémiai egyensúlyállapot elve alapján működő kísérleti berendezések segítségével kidolgozta a folyamatos rézgyártás gazdaságosnak ígérkező eljárását. Nyersanyagul a csaknem egy évszázada felhalmozott salaktömegek szolgálnának. A bányavárosokban, a régi kohók mellett gyűltek fel, s mindmáig felhasználatlanul hevernek, holott sok rezet tartalmaznak. A tanszék az eljárást szabadalmaztatta. Több ország, AZ ISMER ETLEI ý YYYY XXXX | <ÉP •LET lomra jutásukat. Minisztereket és miniszterelnököket ölnek meg, s 1935-ben nyilvánvalóvá válnak Japán külpolitikai törekvései: Kína ismerje el Mandzsúria függetlenségét, ami anynyit jelentett, hogy szolgáltassa ki Japán gyarmatosító szándékainak. Továbbá: Kína Japánnal együtt lépjen hadba a kommunizmus ellen és számoljanak fel Kínában minden Japán-ellenes megmozdulást. Ez lényegében Japán imperialista és fasiszta expanzióját jelentette, s a minaniminorai iskolaigazgató fia ma, negyven éves korában keserűen emlékezik vissza ifjúságára és diákéveire: *—• Középiskolai tanulmányaim ideje alatt főiskolás koromig folyton háború volt. Az iskola nevelési rendszere katonák és hadvezérek eszményképeit kényszerítette rá az ifjúságra ... És hogy volt nálunk KözépEurópában? Hogy volt Magyarországon, Szlovákiában? lemás reformok, az abszolút monarchia fejlődésének körülményei erősen Bismarck és Vilmos császár elporoszosított Németországára emlékeztetnek. Nem akarom véleményemmel megsérteni a tanszék szigetországi vendégét, aki januárban érkezett és az iskolaév végéig marad nálunk. Hiszen a legjobb szándékkal jött. Mint bevezető előadásában mondta, meg akarja tanítani hallgatóit arra, hogyan kell alkalmazni a termodinamika elméletét a kohászat alapvető kérdéseire. A vaskohászatban ez már megtörtént, A szakirodalom kitűnő magyarázatát adta a hagyományos kohászati eljárásoknak. Ám egyéb fémekre vonatkozóan a termodinamikai elméletek segítségével ki lehet dolgozni a hagyományostól eltérő, előnyösebb eljárásokat. Ebből a szempontból talán a kémiai egyensúlyállapotok jelentőségének felismerése a legfontosabb a kutató számára. Akira Yazawa professzor a tanszéken angol nyelven érintkezik környezetével és angolul dolgozza ki előadásait. Természetesen tolmácsra van szüksége. A tolmács mindig kéznél van. František Sehnálek docens, a tanszék egyik előadója és Akira Yazawa régi jó ismerőse tölti be ezt a szerepet. Ismeretségük nem újkeletű. A morva származású fiatalember hatvanháromban és hatvannégyben másfél évig tanulmányúton járt Japánban. A Sendai Tohoku intézet vendége volt, s épp Akira Yazawa osztályába került. A két kohómérnök között szakmai alapon tiszteletre méltó barátság fejlődött. A japán vendég így szinte otthon érzi magát a tanszéken. A képletek és a termodinamikai törvények világában nem létezik országhatár, és világnézeti különbségek sem akadályozzák a tapasztalatcserét. Annál is inkább, mert a tanszéken évek óta Akira Yazawa szakteAkira Yazawa angol nyelvű előadását František Sehnálek docens fordítja szlovák nyelvre. (J. Hurajt f elv. J köztük Japán, Finnország, Svájc és Kanada is érdeklődött a szabadalom iránt. Sajnos, gazdasági értékesítésére nem kerülhetett sor, mert az új eljárás ipari érvényesítése pénz hiányában nem sikerült, s így a külföldnek nem nyújthatunk szabadalmi kezességet. Akira Yazawa elismeréssel nyilatkozik erről az eljárásról. Mihelyt szakterületéről van szó, otthon érzi magát. Otthon van a laboratóriumban, az előadóteremben, Sehnálek docens és a szakelőadók társaságában. És ők tudják róla, hogy kitűnő szakember. Személyiség. A szaklapok világszerte hivatkoznak eddig elért eredményeire. És mégis! Micsoda lényegében az emberi személyiség? A társadalmi viszonylatok összessége — mondta annak idején Marx. A történelmi és társadalmi körülmények produktuma. Akira Yazawa 1926-ban született Közép-Japánban, egy Minanimonora nevezetű kisvárosban, ahol édesapja elemi iskolai igazgató volt. Alig töltötte be hatodik évét, mikor a katonai klikkek gyilkosságokkal és terrorral készítik elő a hata— Végigjárni a középiskolát, úgy mondják nálunk, hogy aranyutat járni. Nagyon sokba került. Az egyes társadalmi osztályokból származó fiatalokat mély szakadék választotta el egymástól. Alighogy bejutotam a középiskolába, észrevettem, hogy a társadalmi ranglista legalján leledzek... Mintha nem ls saját magáról, hanem rólam beszélne. Kísérteties analógiák ezek. A világ másik végéből vetődött ide, s alig tud mondani olyasmit, ami ismeretlen lenne számomra. Az a filom metszésű keleti szempár, az a dallamos nyelv, a finom ujjak mozdulatai, kezének gesztusai, az a tartózkodó beszédmodor, ez az eddig ismeretlen képlet hirtelen érthetővé és egyszerűvé vált, csak annyi kellett hozzá, hogy az általánosító szimbólumok helyett konkrét értékeket helyettesítsek be. Sajnos, mind csupa negatív érték: a különbözőségei ellenére félelmetesen egy és egységes világ emberi sorsokat meghatározó adatai. — Miért választotta életpályának épp a kohászatot? — kérdem, félbeszakítva saját tűnődésemet. — Békés foglalkozásnak tartom a kohászatot — hangzik a felelet. S ez nem naivitás, inkább relativitás. A dajmiók és szamurájok fiai katonai pályáról álmodoztak. Ehhez viszonyítva a kohászat, ha eltekinttünk a hadiipar szempontjából mérlegelt jelentőségektől, rendkívül békés foglalkozás. Akira Yazawa 1945 áprilisában iratkozott be a főiskolára. Néhány hónappal később, augusztus 9-én Hirosimára és Nagaszakira lezúdultak az első atombombák. így ért véget Japán hadikalandja. — Az első háború utáni években nagy volt a nyomorúság. Városaink nagy része romokban hevert. Különösen az élelmiszerhiány nehezedett az országra, — mondja emlékeit idézve, s megint mintha az én emlékeimet idézné. Láttam Budapest romos utcáit A vonatok tetején vidékre vándorló batyuzók százait és ezreit. Az iskolapadokban sápadozó, koplaló diákokat, az utcákon szemétként sodródó millió és billiós névértékű bankjegyeket ... -— És mégis — folytatja, — örültünk a gondolkodás szabadságának, a társadalom demokratizálódásának. A japán Ifjúság most első ízben kezdett Ismerkedni a béke és a demokrácia nagy gondolataival. Különös társadalmi átalakulás lehetett ez a rettenet és az atomfelhő árnyékában. De megértem az egykori diákot. Az ifjúság általában megszabadult a militarista nevelés szabta korlátoktól, a hagyományok és konvenciók béklyóitól. Könynyebb lett számára a társadalmi érvényesülés útja. Az amerikai mintára bevezetett iskolarendszer bizonyos mértékben felszámolta a társadalmi különbségeket. Több súlyt fektet a leendő főiskolások értelmi képességeire és fölkészültségére. Manapság már az is megesik, hogy utcaseprő vagy gyári munkás fia kerül főiskolára. — Milyen a japán ifjúság, s általában a japánok viszonya az amerikaiakhoz? Erre a kérdésre František Sehnálek docens adja meg a rövid, de minden kétséget kizáró feleletet: — Képzelheti: Japán még sohase volt megszállt ország. Akira Yazawa oklevelének megszerzése és öt évig tartó posztgraduális tanulmányainak befejezése után aszisztensként működött a Sendai Műszaki Főiskola kohászati tanszókén, 1962-ben elfogadta a Tohoku tudományos kutatóintézet ajánlatát, s ma annak keretében működik. Előadássorozata után bejárja Csehszlovákiát és meglátogatja a szomszédos szocialista országokat. Oj élmények következnek, új körülmények. Vajon mennyiben befolyásolják majd azt a képletet, melyet Marx a társadalmi viszonylatok összességének nevezett? BÁBI TIBOR J

obbára így ismerik a kassai Szverdlov utca lakói a vigkedélyfi, hetvenéves Várakozň Gyula bácsit. Ez távolról sem véletlen, hanem inkább • sokévi megszokás eredménye. Gynla bácsi ugyanig szflntelenttl fúr, farag, javit valamit. E fenti sorokat látva, bizonyára nem egy olvasó legyint egyet: „£n is folyton barkácsolok, mégsem frnak rólam". Ellenben, ha már elöljáróban elárulom azt, hogy a Várakozó Gyula bácsi készítette kis hegedfi mindössze három 6a fél, a kis csellá pedig alig tfx centiméter, a kételkedő is belátja, hogy nem ok nélkül kopogtattunk az ezermester ajtaján ... Hirének „címerével:" kalapácscsal, reszelővel a kezében fogadja a váratlanul betoppanó riportert. A konyhában — „természetesen" —, saját készítésű beverflszerfi mutatós padon kínál hellyel. Egyúttal Itt a műhelye is. Gyula bácsi zavartalanul tovább dolgozik .... Egy potom áron vásárolt, hibás falilámpa tartóvázát cseréli ki éppen használhatóra. Megtudom közben, hogy Debrecenben született, és nyolcéves korában már remekbe szabott konyhazsámolyt faragott. Életének nagy részét Lőcsén töltötte. Itt egy nyomdában reklámrajzolóként, majd később vezetőként dolgozott. Mosolyogva jegyzi meg, hogy a címben idézett jelző még Itt ragadt rá. — Jöjjön, nézze meg as érdekesebb munkáimat is — invitál a szobába, miután elmagyarázta az avatatlan embernek, teljesen ismeretlen szerszámok feladatát. Elsőnek egy fémbfil és saját csiszolású flvegbfil kombinált, mintegy bűsz centiméter hosszú és feleannyi magas asztali cigarettatartót mutat. A fémfedelet G

yula bácsi mindig vidám, tréfálkozó természetű volt. Számos fejtörőt, mulatságos társasjátékot eszelt kl, melyeket általában azonnal elkészített. Most Is hamiskásan kacsintva tesz az asztal szélére egy keskeny, belülről kivájt, gömbölyített aljú celluloid lemezzel borított fatárgyat. Három és fél centis hegedű • 4 ezer tetőcserép fából • A „mértékjelző" bárpult felenielve, az elrejtett zenegéppel egy Időben az üveg mögött villanykörte gyullad kl és egy népviseletbe öltözött porcelán tigura jön mozgásba. A cigarettartartú hű mását Dél-Amerikába vitte néhány éve valaki ajándékba. Fényképet vesz elő ét az asztalra teszi. — Valamikor a lányomnak készítettem karácsonyra ezt a háromszobás faházat — mutat a képre. — Olyan volt akár egy igazi emeletes családi ház. A szobabútorokat is én készítettem. A tetőn 4 ezer tetficseréputánzat volt — fából. Kl tudja hány éjjelt virasztott át, míg elkészült ezzel a munkával? — Fogadjunk, hogy a játék „hasában" (mélypontján) levfi két fémgolyöt nem ügyeskedl bele a két lejtővégi lyukba — mondja, és mosolyogva nézi sikertelen próbálkozásaimat. — Pedig az újságírók figyes emberek — csipkelődik tovább és hirtelen pördft egyet a mókás játékon. A golyók egy szempillantás alatt a lyukban vannak. Miként? Hát még az iskolában tanult centrifugális erő segítségével! — Nincs szerencsém az életben >— szól váratlanul az ezermester. — Akinek ilyen kézügyessége van... — próbálok érvelni. — Ez nem minden. A negyvenes évek elején öt újítást is beadtam az Állami TalálmányBgyl és Szabványozó Hivatalhoz, de egyet sem fogadtak el ... Bizonyítékul öt hivatalosan lepecsételt felfedezői iktató Ivet mutat. — Egyszerű, de hasznos újításokról lett volna szó. Szerkesztettem például egy pillanatok alatt föl- vagy leszerelhető böröndfoganytyút. Ez a böröndtolvajoknak okozott volna „némi" nehézséget. Elképzelésem szerint ugyanis a tulajdonos mindig levehette volna a logantyűt. Aki pedig így, a hátán vagy a hóna alatt tartó nélküli bőröndöt vinne, egy-kettőre a lopás gyanújába keveredhetne. A szőnyegek kopása ellen egy lejtőszerű ajtópántot eszeltem ki, nyitáskor az ajtó „főikúszott" volna, csukáskor vissza. De további három találmányom sem járt sikerrel ... Csak kisvártatva folytatja: — A legnagyobb szerencsétlenség számomra ellenben az, hogy néhány éve hirtelen megvaknltam. Igaz, egyik szememre késfibb viszzzanyertem a látást, fgy fél szemmel is nagy kedvvel dolgozoml A kezem változatlan maradt... — Hires apró hegedfiit hogy készíti? — öt darab is eltörik, míg sikerül egy jót csinálni. Először domborítom, maid levékonyftom a fát, ezntán pedig a kellő helyen vlsszahomorftom. Hasonlóképpen készül a valamivel nagyobb cselló Is. Ezt a két hangszert még egy miniatűr zongora egészíti ki Gynla bácsi rádióján. Még az apró billentyűk és a pedál sem hiányzik róla. A konyhában Idfiközhen megszáradt a javítás alatt állá lámpa tartóvázán a ragasztó. Visszamegyünk hát a „műhelybe". A koros ezermester két ráncos kezének, egy sebészorvos kéz mozdulatával vetélkedő nyugalmát csodálom, ahogy dolgozik ... — így töltöm az időmet. Jobb ez mint a kártya vagy a kocsma — mondja csendesen. — Aki megkér, annak szívesen segitek, ba tndok. javítottam én már műfogsort is .. .1 Csak türelem kell hozzál — Az állandó javításokon kívül dolgozik még valami nagyobb munkán is? — Egy zenéifi, doboz alakú bárpultot készítek. Tetején a hat pohárkában kívül egy üveghenger lesz. Az utúbbi belsejében pedig egy világító gázlámpa-utánzat, melyet egy kókadt fejfi férfialak ölel át. A tréfa abban rejlik majd, hogyha valaki két „stampedlit" emel fel egyszerre, az alak bnkdácsolva járni kezd. Figyelmeztetésképp . . V

árakozó Gynla bácsi sok sok viszontagságot élt át. Mégis korát meghazudtoló munkakedvvel, kedélyesen dolgozik szerény „műhelyében" ... Már csak ezért is érdemes volt írni róla ... MIKLÓSI PGTER