Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-12 / 100. szám, kedd

További tüntetések Dél-Vietnamban a polgári kormány megalakításáért (Folytatás az 1. oldalróll DÉL-KOREAI KATONÁK INDULNAK DÉL VIETNAMBA A pusani kikötőből útra kelt a dél-koreai katonákat szállító Iwjó Dél-Vietnam felé. Dél-Ko­reából összesen mintegy 20 ezer katonát küldenek Déi­Vietuamba az amerikaiak támo­gatására. A vietnami néphadsereg fő­parancsnoksága a nemzetközi felügyelő és ellenőrző bizott­ságnak tiltakozó levelet kül­dött Nyugat-Németország rész­vétele ellen a vietnami hábo­rúban. A tiltakozó nyilatkozat elítéli, hogy Nyugat-Németor­szág fegyvert és hadianyagot szállít Dél-Vietnamba és zsol­dosokat toboroz az Egyesült Államok vietnami haderejének megsegítésére. A DIÁKSÁG A KORMÁNY ELLEN Saigon — Hue dél-vietna­mi város diákszervezete tegnap elutasította a kormány javasla­tát a tárgyalásokra és folytat­ta a mai tüntetés előkészüle­teit. A város utcáin mintegy húszezer személy vonult fel. Saigonban, Dél-Vietnam fő­városában a radikális buddhis­ták fokozták propagandájukat a polgári kormány megalakítá­sáért. Zavargásokra azonban nem kerül sor. Az Egyesült Államok dél­vietnami légi haderejének pa­rancsnoksága elhatározta, hogy korlátozza a bevetéseket a Vietnami Demokratikus Köztár­saság területe fölé, mert meg­állapította, hogy az észak-viet­nami légelhárítás jól működik és az amerikai repülőszemély­zet rámutatott a légi bevetések nagy kockázatára. • • • Az AP hírügynökség utolsó jelentése szerint a dél-vietua­mi egységek a Klen Tuong tar­tományban a kambodzsai határ közelében súlyos harcban áll­nak a partizánokkal. VÁROSOK A HOLDON? GERMÁN TYITOV A VILÁGŰR MEGHÓDÍTÁSÁRÓL Moszkva — Germán Tyi­tov, a második szovjet űrhajós a Sztrojtyelnaja Gazeta tegna­pi számában az űrhajósok nap­ja alkalmából azt írja, eljön az idő, amikor a Holdon apró városok létesülnek, mestersé­ges földi x légréteggel, üveghá­zakkal és víztartályokkal. E városokban laboratóriumok és üzemek épülnek. A Hold hatalmas űrállomássá változik, ahol nemcsak űrhajó­kat. hanem bolygóközi állomá­sokat szerelnek majd fel és innen irányítják a világűrbe. Tyitov hangsúlyozta, hogy a Hold körül keringő űrállomá­sok már nem tartoznak a fan­tázia világába. A tudomány és az űrtechnika jelenlegi színvo­nalára való tekintettel ez mái­terjesen reális. A világűrben minden bizonnyal megjelennek az űrhajós építők és szerelők. A világűrben szerelik tnajd ösz­sze az űrállomások alkatré­szeit, és agregátokat létesíte­nek a Holdon. Franciaország fontos Amerika számára Az USA nem tartja be a kivonulási határidől Washington — Wa­shingtoni hivatalos körük­ből kiszivárgott hírek sze­rint az Amerikai Egyesült Államok e héten közli Franciaországgal: nem tart­ja be azt a határidőt, ame­lyet De Gaulle tábornok francia elnök szabott az amerikai katonai egységek visszahívására Franciaor­szág területéről. De Gaulle tábornok 1967. áp­rilis 1-ét jelölte meg időpont­ként, ameddig 30 ezer ameri­kai katonának el kell hagynia Franciaországot. Az Egyesült Államok nem szándékszik teljesíteni azt a követelményt sem, hogy 1967. március 31-ig Franciaországból áthelyezze a NATO parancs­noki! szerveit. Washingtoni politikai körök véleménye szerint az Egyesült Államok De Gaulle számára készülő üzenete elvben nem utasítja el a francia elnök kí­vánságát, csupán a határidő kérdésében nem ért vele egyet. Paul Findley köztársasági párti képviselő az amerikai te­levízióban felszólította Joliu­son elnököt, haladéktalanul utazzon Párizsba és tárgyaljon De Gaulle francia elnökkel. „Franciaország rendkívül fon­tos a NATO és ezzel az Egye­sült Államok számára" — mondotta az amerikaii képvi­selő. néhány sorban LEONYID BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkár ra fogadta Németország Szo­cialista Egységpártjának, az SZKP XXIII. kongresszusán részt veťt küldöttségét. L. Brezsnyev ugyancsak találko­zott a Vietnami Dolgozók Pánt­jának küldöttségével is. SURJÁN BAHADUR THAPA nepáli miniszterelnök tegnap repülőgépen 17 napi hivatalos látogatásra Indiába érkezett. AZ INTERPARLAMENTÁRIS UNIÚ TANÁCSÁNAK ülésére tegnap repülőgépen Canberrá­ba érkezett dr. František Krie­gel, a csehszlovák Nemzetgyű­lés külügyi bizottságának el­nöke. WOODFORD GREEN angol városban ismeretlen tettesek megkísérelték, hogy ledöntsék Winston Churchill volt angol miniszterelnök szobrát. A kí­sérlet nem sikerült. A PÁRIZSI NOTRE DAME ka tedrális közelében egy régi épületről levált és lezuhant egy 50 kg súlyú kőtömb. A kő egy autóra esett, amelyet erősen megrongált. Sebesülés nem történt. FRANKFURT AN DER ODER városában építő munkásak ki­ásták 30 svéd katona csontjait, akik az 1618-tól 1648-ig tartó 30 éves háborúban életüket vesztették. BULGÁRIÁBAN gyakorlati­lag nincs olyan gazdasági ága zat, amely nem tartana fenn kapcsolatokat a Szovjetunió­val. Az 1961—1965. években négymilliárd 300 millió rubel­re emelkedett a két ország közötti árucsereforgalom. TRIPOLISZBAN megkeodő dött az arab országok közok­tatásügyi és tervezésügyi mi­nisztereinek uemzetközi érte­kezlete, amelyet az UNESCO rendez az arab országok ligá­jával együtt. A konferencián 16 arab ország küldöttsége vesz részt. Angol hajó feltartóztatta a Manuélát London — Nagy-Britannia hadügyminisztériuma közölte, hogy a Berwick nevű angol ha­dihajó parancsot kapott a Ma­nuela görög tartályhajó feltar­tóztatására. A tartályhajó 15 ezer tonna kőolajjal Beira mo zambique-i kikötőbe tartott. Az angol hajó a görög tartályha­jót 240 kilométernyire Beirátől feltartóztatta. Az angol hajó legénységének egy része meg­szállta a görög hajót. A Ma­nuela legénysége nem tanúsí­tott ellenállást. Londonba érkezett további hírek szerint a beiraí kikötő térségében két portugál hadi­hajó is cirkál. Magyarország második ötéves tervének eredményei A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL JELENTÉSE Budapest — A Magyar Népköztársaság központi stak tisztikili hivatala a második ötéves terv teljesítéséről szóló jelentésében rámutat arra, hogy az ország nemzeti jövedelmei az 1961—1965-ös években az előirányzott 36 százalékos uö< vekedéssel szemben kb. 23 százalékkal nőtt és a szocialistái ipar termelése lényegében a tervnek megfelelő mértékben kb. 47 százalékkal emelkedett. Az állam az elmúlt öt ess* tendőben 86 milliárd forintot — az összes beruházások 42 százalékát fordította ipari beruházásokra. A uillamosenergiaipsn- kapa- mértékben nőtt, mint a tnez6= gazdaság teljes termelése. AJ mezőgazdaság 1965-ben 27 szá­zalékkal több terméket adot$ hazai felhasználásra és export" ra, mint 1960-ban. A Magyar Népköztársaság g második ötéves tervidőszakban' összesen mintegy 206 milliárd forintot fordított beruházások* ra a népgazdaság szocialistái szektorában. Ez az összeg 1B milliárd forinttal nagyobb a»­nál, amelyet az ötéves tertf előirányzott. A munkások és alkalmazót* tak egy főre jutó reáljövedeU me öt év alatt a tervben elő­irányzott 16—17 százalékod meghaladó mértékben, éspedig több mint 18 százalékkal növe­kedett. A munkások és alkal< mazottak reáljövedelmét meg­határozó tényezők közül az egy; keresőre jutó reálbérek öt é»i alatt kb. 9 százalékkal növ&< kedtek. Magyarország lakossága 1985 végén 10160 000 fő volt, tehát 154 000 fővel (1.5 százalékkal! több mint 1960 végén. citását öt év alatt 600 mega­wattal — 38 százalékkal bőví­tették és 1965-ben 11 milliárd kWó villamosenergiát termel­tek, tehát másfélszer annyit, mint öt évvel azelőtt. A kohá­szat termelése 1965-ben 31 szá­zalékkal volt több, mint 1960­ban és a gépipar termelése öt év alatt összeserf 59 százalék­kal emelkedett. A gépipari üze­mek öt év alatt összesen 781 ezer mosógépet, 202 000 centri­fugát, 64 000 padlókefélö gé­pet. 244 000 porszívót, 238 000 hűtőszekrényt gyártottak és 17 ezer különféle szerszámgépet, 21 000 teherautót és autóbuszt, 523 Diesel-mozdonyt, 377 000 rádiót s 392 000 televíziót ad­tak el külföldre. Magyarországon öt év alatt mezőgazdasági beruházásokra összesen 43 milliárd forintot, az összesen beruházások 19,4 százalékát fordították, vagyis kétszer annyit, mint amennyit a megelőző öt évben fordítot­tak. A mezőgazdaság termékki­bocsátása továbbra is nagyobb HÚSVÉTI BÉKEMENETEK KYÜOAT NÉMETÜRSZÁGBAN Bonn — A Német Szövet­ségi Köztársaságban vasárnap 34 ezer személy vett részt a húsvéti békemenetekben, ame­lyeket szombattól hétfőig a le­szerelésért küzdő mozgalom szervezett. Nagy-Britannia, Svédország, Hollandia, Franciaország, Nor­végia és Belgium békeszerveze­teinek hivatalos küldöttségein kívül a nyugatnémet békevé­dőkkel együtt meneteltek a Görögországból, Spanyolország­ból, Olaszországból és Török­országból jött munkások, akik jelenleg a Német Szövetségi Köztársaságban dolgoznak. A vasárnapi béketüntetésekeií beszédet mondottak Kony Zil« liacus és Frank Allaun ango| munkáspárti képviselők. A viet­nami háborút ellenző amerikai bizottság szolidáris üdvözletei küldött a húsvéti felvonulások' részvevőinek. Az angol alsóház 51 munkád párti képviselője üdvözlő üze* netében támogatásáról biztosi totta a leszerelésért küzdff nyugat-németországi mozgaloní békeköveteléseit. / • • ľ | * ISMÉT NAPIRENDEN a Kasmíri kérdés Delhi — A vasárnapi sajtó közlése szerint az indiai kor­mány tájékoztatta külföldi kép­viseleti hivatalait, hogy Pakisz­tán megszegte a taskenti dek­larációt és várható az India­ellenes propaganda fokozása. A lapok hivatalos körökben nyert értesülésekre hivatkozva hangsúlyozzák, hogy India szá­mára teljesen elfogadhatatlan Pakisztán arra irányuló kísér­lete, hogy a taskenti deklará­ció megvalósítását kapcsolatba hozza a kasmíri kérdés ren­dezésével. Nagyon csekélyek a kilátá­sok az indiai ós pakisztáni ke­reskedelemügyi és külügymi­niszterek áprilisi találkozójára Delhiben. India úgy véli, hogy új összejövetelt most Pakis»­tánnak kell kezdeményeznie. Hivatalos körök vélemény® szerint India nem utasftfa vissza a kasmíri kérdés tár­gyalását, azonban feleslegei­nek tartja, hogy a taskenti ko»­ferencia után a két fél máris hangoztassa e kérdésben elté­rő véleményüket. INDIA azt a célt tűzte kt* hogy 1966-ban jobb vetőmag és jobb talajművelés segítsé­gével 95 millió tonna gabonád termel. A GHANAI katonai puccsot követő, félig-meddig mesterségesen szított lelkese­dés lassanként alábbhagy. Az afrikai ember természetéhez tartozik, hogy szereti a látvá­nyosságokat, szívesen elmóká­zik, s ha csak lehetőség van rá, 'W mások rovására. Ilyesmi érződött ki a katonai hata­lomátvételt követő tömegtünte­tések színes, táncos és zenés egyvelegéből is. Hirtelen mindenki felfedez­te, hogy valamilyen formában elnyomta Kwame Nkrumah kormánya. Ghanai újságító ba­rátaim is hirtelen rádöbben­tek, hogy csak most tudják, mi is az igazi, a hamisítatlan sajtószabadság. Most végre sza­badon írhatják le gondolatai­kat és továbbíthatják a cen­zornak. aki szintén teljesen szabadon közli le mindazt, amit a katonai rezsim leközöl­hetőnek ítél. A tüntetések hangneme is fokozatos változáson megy ke­resztül. Kezdetben Nkrumahra irányult a fő tűz. Később a szovjetekre és a kínaiakra. Most megint a volt elnök a központi cél. Csakhogy előbb­utóbb kiapad az ötletek forrá­E-, sa. A legleleményesebbnek egy J törzsfőnök bizonyult, aki aján­dékozás címén felkereste An­1966 krah tábornokot az accrai vár­ban. Ugyanott, ahol másfél hó­. 12. nappal ezelőtt még Nkrumah lakott. A törzsfőnök szóvivője 3 táblát vitt a következő felirat­tal: „Nkrumah, itthon felejtet­Kenyér és cirkusz ted a nadrágodat!" Na tessék. Kell ennél lényegre tapintóbb megnyilatkozás? Ankrah tábornok a puccs másnapján megcáfolta, hogy a hatalomátvételt egy Londonban élő és szemlátomást őrült gha­nai emigráns utasítására haj­tották volna végre. Vegye tu­domásul a világ — hangoztat­ta a joggal dühös tábornok —, hogy a puccsot mi magunk csináltuk, Mi és senki más. Eddig rendben is lett volna a dolog. Csakhogy nem sokkal később egy ghanai püspök nyilvánosan kijelentette, hogy a puccs „Isten műve volt. Azóta is várok a cáfolatra. A ghanai puccs egyik új­donsága, hogy egymás után szólaltatják meg a volt Nkru­mah-kormány felelős politiku­sait. Amoako Atta volt pénz­ügyminiszter sírva fakadt, ami­kor megjelent előttünk. Elől egy foga hiányzott és lerítt róla, hogy nem éppen kesztűs kézzel bántak vele. A sajtó­értekezleten elnöklő Kekessie nevű hivatalnok, aki gyakran összetéveszti magát egy rend­őrbíróval, ezúttal nem tette fel a szokásos kérdést: Hogyan bántak önnel a börtönben? Nem is lett volna helyénvaló. Ellenben minden módon igye­kezett rábírni a pénzügymi­nisztert, nyilatkozzék a Szov­jetunió ellen. Erre azonban Amoako-Atta többszöri unszo­lásra sem volt hajlandó. Csö­könyösen kitartott azon véle­ménye mellett, hogy azok az üzletek, amelyeket Ghana a Szovjetunióval és a szocialista országokkal kötött, hasznosak és előnyösek voltak Ghanára nézve. Nem így Kweku Akwei, a Népi Konvenció Párt volt ok­tatási titkára, aki minden ere­jét latba vetette, hogy meg­győzze a közönséget: kívüle mindenki korrupt volt. Minden miniszter, az összes parla­menti képviselő, Nkrumah is. Csak egy, ismétlem egy lélek áll ma tisztán az úr, akarom mondani a hadúr előtt, s ez nem más, mint Eweku Akwel. Hozzá hasonlóan viselkedett és nyilatkozott Kwaku Boateng egykori belügyminiszter ls, aki a legnagyobb szívfájdalommal írta alá a letartóztatásokról intézkedő papirosokat. Ellen­ben a letartóztatottak számá­nak növekedéséről csak a bör­tönök létszámának gyors emel­kedéséből értesült. „Én kérem ártatlan vagyok. Csak névleg voltam belügyminiszter. Nkru­mah csinált mindent. Ö felelős mindenért." A nemzetközi sajtó képvise­lői előtt a legnagyobb sikert Dai-Anang, a ravaszságáról és gyors észjárásáról közismert ghanai diplomata és költő arat­ta. A puccs idején az elnökkel volt Pekingben. Ekkor kijelen­tette, hogy véleménye szerint a puccs napok alatt összeom­lik. De, amikor ezt a kijelen­tését a fejére olvassák, ügye­sen vágja ki magát: „Ezt mondtam volna? Ha igen, ak­kor tekintsék a körülmények kényszerítő erejének. Utóvégre Pekingben voltunk". S a Pe­kingben szót nyomatékosan ki­hangsúlyozza. Ez elég a nyu­gati sajtónak, és tetszik a gha­naiaknak is. És hogy még tel­jesebb legyen a siker, hozzá­teszi: „Az elnök azt mondta nekem Pekingben, hogy elpusz­títja, majd újjáépíti Accrát! Képzeljék csak el!" Elképzel­jük. Viszont Dei-Anang egy pont­tal vezet. Gunyoros tekintetét körbe futtatja a szorgalmasan jegyezgető újságírókon, majd feldörög a hangja: „Aki pedig azt kérdezi tőlem, miért szol­gáltam Nkrumah elnököt, és miért nem mondtam le, attól én ugyanezt fogom kérdezni. Miért istenítette a ghanai sajtó Nkrumah elnököt, és miért imádkoztak érte a papok?" Hatalmas taps. Kettő null a költő javára. Mister Kekessie, aki oly könnyen zavarba tudja hozni a hivatásos politikusokat* szemmel láthatóan zavarban van. Nem tudja, mit csináljon. Állítsa le az egészet, vagy en­gedje, hogy Dei-Anang learassa' az összes babérokat. Dei-Anang azonban kitűnő formában van. Kimondja azt, amit mások ma már gondolni is alig merészel­nek. Mondhattok és írhattok bármit Nkrumahról, az afrikai népek felszabadításáért és a kontinens egységéért vívott harcát nem vitathatjátok el tő­le. Még nagyobb taps. Kekes­sie a terem kiürítésével fenye­get. A sajtóértekezlet befejez­tével az az érzésem, hogy végf­re helyben vagyunk. A szigo­rúan egyoldalú, becsmérlő kép; kezd megváltozni a volt elnök­ről, s ez ellen nem tiltakoz­nak a ghanai újságírók. Jó jel. Korán örvendeztem. Másnap! közölték az Eric Heyman lap­szerkesztő sajtóértekezletéra összesereglett újságírókkal: egyelőre beszüntetik ezeket a találkozókat. Vagyis nem szol­gálnak ingyen cirkusszal a ghanaiaknak, sem a külföld­nek. A katonai rezsim vezetőt arra a sajnálatos következte­tésre jutottak, hogy a sajtó­értekezletek nem várt ered­ményt hoztak. A szerencsétlen újságírók tehát kenyér nélkül maradtak. Akarom mondani cirkusz nélkül. A cirkuszból elég. Most már kenyér kelle­ne. Egyelőre rejtély, hogy ezť képes-e megadni Ghanának a katonai rezsim.

Next

/
Oldalképek
Tartalom