Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-12 / 100. szám, kedd

Jegyzetek kiállításokról SZOVJET AKVARELLISTÁK M. SZEMJONOV: A papa egy hete HÉTFŐ Papa rettentően elfoglalt ember. Anyu panaszolja ls a szomszédoknak: — Szegény Nyikolájoml Folyton abban a hivatalban! Elvész szegény a munkában! Nem értettem, hogyan lehet elveszni a munkában. Utána­néztem a magyarázó szótárban. Papa megtanított rá, hogyan kell kikeresni egy szót. Meg ls találtam. És nem ls egy szót, hanem mindjárt kettőt. „Elvesz" és „elvész". Az egyjk az „elvenni" igéből származik és annyit jelent, mint „eltu­lajdonítani, elsajátítani". Ez persze, nem lehet az igazi. A másiknak többféle jelentése is van. Sorjában kiírtam mind: 1. „Elveszik, elkallódik, eltűnik lopás, hanyagság stb. követ­keztében. 2. Elbújik, láthatat­lanná válik. 3. Megszűnik lé­tezni. 4. Elpusztul". Sokáig eltűnődtem ezeken a kifejezéseken és lassan meg­hűlt bennem a vér. Lehet, hogy Papa hanyagság vagy lopás kö­vetkeztében elvész a munká­ban és rendőrkutyákkal kell majd megkerestetni? Eszembe Jutott, hogyan nyomoztak ta­valy Kuzminék nyaralójában Petyka elveszett kerékpárja után. De semmi efféle nem tör­tént. Apa hét órakor beállított. 'Amikor leültünk teázni, azt mondta: — Most új rendet vezettek be a hivatalban. Ezentúl min­den este itthon leszek. Anya azt felelte erre: — Nagyszerű. Legalább fog­lalkozol majd a fiaddal. Ogyis végképp elkanászodott már. Éjszaka azt álmodtam, hogy kanász vagyok. Egy Irtó nagy réten disznókat őrzök. KEDD Nem tudom, mi lehet az oka, hogy olyan rengeteg Időt töl­tök el a leckémmel. Ma is, mikor elővettem a füzeteimet, az ébresztőóra pont kettőt mu­tatott. Akkor telefonált Száska fcreszik, hogy tőlünk látni, amint egy repülőgép betűket fr az égre. Kinéztem, de sem­mit sem láttam, csak az eme­lődarukat a ízemközti építke­zésnél. Kiszaladtam hát a konyhába. Onnét mindjárt megláttam a repülőgépet. Ret­tentő magasban, O meg A be­tűket rajzolt. Amikor fölmásztam a kony­haasztalra, hogy lobban szem­ügyre vegyem a betűket az égen, véletlenül kiszórtam a makarónit, amit Anya ottha­gyott egy zacskóban. Nataska fölkapott egyet és a nyakam­ba fújt vele. Elvettem tőle és visszafújtam. Erre Nataska el­szaladt, én meg a tejet kezd­;tem fújni a lábasban. Erről jutott eszembe, hogy szappanbuborékot eregetek. Szappant oldottam föl egy kis bögrében, és fölálltam az ab­lakpárkányra. Onnét szálltak ki az óriási szivárványszínű bu­borékok. De az építkezésein észrevették és az egyik mun­kás megfenyegetett az ujjá­val. Le kellett másznom az ab­lakból. Ekkor szólt másodszor az ébresztőóra. A számtanpéldák elég hamar mentek, csak egyet nem tudtam megoldaná. Föl­hívtam telefonon Papát. — Olvasd föl — mondta. — „Egy textilgyár egy hónap alatt tlzenháromezer-hatszáz­nyolcvanöt vég kartont, vász­nat és flanellt gyártott. A kar­ton háromszor annyi volt, mint a vászon, a flanell pedig négy­szerte kevesebb. Kérdés, hány vég készült egy-egy anyagból?" — A feladat csak ügy old­ható meg — válaszolta Pa­pa —, ha feltesszük a kérdést: miért nem váltják le a gyár Igazgatóját? Hallottam, hogy a közelében valaki nevet, Papa pedig dü­hösen még annyit mondott: — Anyádat szekírozd az os­toba példáiddal! Egyébként se telefonálgass a hivatalomba! Azt se tudom, hol áll a fejem, csak forgok, mint mókus a dobban, 0 meg... Kicsit elszontyolodtam, de aztán eszembe jutott, hogy a nyaralóban láttam egy mókust, a kerítésen szaladt. Vajon hol lehet most és mit csinálhat? Szerettem volna többet tudni a mókusok életéről, ezért elő­vettem a lexikont. De ott csak annyi állt: kisebb erdei rág­csáló. No, ez nem sok. Tovább lapoztam hát és elolvastam mindent, ami állatokról és ma­darakról szólt. Mire a libához értem, megszólalt a csengő. Márt azt hittem, megint a vekker, de nem: Anya jött meg. Nataska nyomban elárulta ne­ki, hogy kiszórtam a makaró­nit. Anya kijelentette: — Csak jöjjön haza apád, majd ellátja a bajodat! Papa későn Jött haza. Ml ketten, Nataskával már lefe­küdtünk. De hallottam, hogy azt mondta, hivatal után gyű­'És volt, s ott a családban végzett revelőmunka is szóba került. SZERDA Papát nagyon szeretem. Ha nagy leszek, én is sokat dol­gozom majd, akárcsak ő. De a pihenésemet másképp oldom meg. Ö például, ha Nataskával bemegyünk a szobájába, rög­tön azzal fogad bennünket: „Gyerekek, játsszatok egyedül, én fáradt vagyok" — és elő­vesz egy könyvet. Ha meg sé tálni indul, előbb Pjotr Ivano­vlcsnak telefonál. Vele sétálni vagy beszélgetni sose fáradt. Ma, amikor Anya lement vá­sárolni, partizánosdlt játszot­tunk. Én megtámadtam Natas­kát, ő meg úgy védekezett, hogy bezárkózott a fürdőszo­bába. Erre én meg meggyúj­tottam egy csomó papirost és az ajtó alá dugtam. Nataska üvöltött, mire berohant a szom­széd néni és azt mondta, Isteni csoda, hogy föl nem gyújtottam a házat. Este, amikor Papa megtudta, komisz kölyöknek nevezett. — Értelmes játékot kell ját­szani — mondta, és átment Pjotr Ivanovicshoz. Hát, ami azt illeti, a kártya se valami értelmes játék. CSÜTÖRTÖK Ma szülői értekezlet volt az Iskolában. Utána moziba men­tünk, hogy megnézzük „Az ez­red fiá"-t Az előadás sokára kezdődött Zsenyka mamája el­mondta, hogyan kell tápszer­ből valamilyen süteményt ké­szíteni. Mindenki fölírta a re­ceptet, az én mamám is, meg a tanítónőnk Nyina Pavlovna is. De minket, gyerekeket nem ér­dekelt a dolog, 'nkább hancú­roztunk. Akkor bejött a mozi­Igazgató és azt mondta, hogy a harminckettes fiúiskola nagyon fegyelmezetlen és hogy pa­naszt tesz a kerületi oktatási osztályon, hadd mossák meg a fejünket. Amikor pedig kiijöt­tünk a moziból, Vovka Bolikov sehogy sem akart beállni a sorba, mindig előreszaladt és grimaszokat vágott. Anya otthon kifakadt: — Nem lehet ezekkel a gye­rekekkel bírni! Csak egyszer jönne el valamelyik apa, hogy meglátná, mit művel a cseme­téje! Papa azt felelte, hogy nem az apákon múlik. Aztán kö­zölte: hogy mindenben egyet­ért azzal, amit a mai értekez­leten a szülői! bizottság elha­tározott. — Honnét tudod, hogy miről volt szó? — ámult el Anya. — Jő reggelt! — gúnyolódott Papa. — Igaz, hogy egy kicsit elkéstem, de végig ott voltam részt vettem a vitában, még ja­vaslatot is tettem az otthoni nevelőmunkára. — Hogy-hogy nem láttalak? — Nem tudom. Én csak azon csodálkoztam egyre, hogy nem vagy ott... Ebből vita lett, majd kide­rült, hogy Papa szórakozottsá­gában a harmlnchármas leány­Iskolába ment. Anya erre olyan éktelen ne­vetésbe tört ki, hogy Nataska fölébredt. Papa pedig dühön­gött és kijelentette, hogy többé nem áll kötélnek. PÉNTEK Vacsoránál a következő be­szélgetés folyt le: — Nyikoláj, mikor foglalko­zol végre komolyan a fiaddal? — Ml baj megint? kér­dezte Papa és letette az újság­ját. — Ezerszer megmondtam neki, hogy tanítás után ne csa­varogjon el. Ma egy álló óra hosszat a boltokat járta. Féltem, Papa majd megszid, siettem hát magyarázkodni: csak egy percre szaladtam be a papírboltba, hogy megnéz­zem, van-e bélyegalbum. — Ez az egész? Ebből csapsz ekkora hűhót? Végy neki egy bélyegalbumot, és kész! Ezzel Papa újból kezébe vet­te az újságot. Anya pedig át­ment a másik szobába és sírt. Azt mondta, hogy valahányszor nem jövök haza idejében az Iskolából, rémképeket lát: hát­ha elgázolt egy autó. De ezzel, úgy látszik, senki a világon nem törődik, mert Papa egyál­talán nem hajlandó a gyere­keivel foglalkozni. SZOMBAT Esténként Anya szokta el­lenőrizni, hogy megcsináltam-e a ház! feladatomat. Azt kíván­ja, hogy mindent szóról szóra vágjak be. Egyszer, amikor nem ért rá, Papát kérte meg, hogy kérdezzen ki. Elmondtam az 1812-es Honvédő Háború utáni eseményeket: — „Az európai forradalom elfojtására az orosz cár, a po­rosz király és az osztrák csá­szár reakciós Szent Szövetsé­get kötött..." — Rendben van —, szakítot­ta félbe papa —, nagyszerűen bemagoltad. De tudod-e, mit jelent az hogy „reakciós"? Nem tudtam, nát hallgattam. Papa erre megmagyarázta, majd kijelentette, hogy nem elég a leckét gépiesen elszaj­kózni. Amikor az órán Nyina Pav­lovna megkérdezte, kl tudja, mit jelent az, hogy „reakciós", csak én tartottam föl az ujja­mat. És amikor megmondtam, azt kérdezte, ki magyarázta el nekem. — Papa, mikor kikérdezett — feleltem. — Ügy. És a Papád rendsze­resen kikérdez? Nem tudom, miért, de na gyon szerettem volna azt fe­lelni, hogy igen. De eszembe jutott, hogy pionír nem fül­lenthet, inkább nem válaszol­tam hát. Papának szombatonként ta­nulónapja van. Esti egyetemre készül. Mihelyt hazajön a hi­vatalból, nyomban leül a könyvéhez. Egyszer bementem hozzá, hogy megkérdezzek va lamit, de ő csak Intett: — Menj anyádhoz, nem érek rá. VASÁRNAP Délelőtt sétáltam, délután vendégek jöttek. Mi ketten Na­taskával gyümölcsszörpöt It­tunk. A vendégek nagyon sokáig maradtak. Előbb végignézték az „Eszményi férjet" a tévé ben, aztán kártyáztak. Az orosz, meg számtan írás­belimet még tegnap megcsinál tam. De a földrijzra már nem maradt Időm. Amikor lefeküd­tem, Anya megkérdezte: — Mondd csak, Szláva, a leckédet megtanultad? Papa azonban közbevágott: — Mi volna, ha legalább egyszer egy héten nem kínoz­nád a gyereket a leckéjével? Ma vasárnap van. Furcsa ember a Papa. Igaz, hogy vasárnap van, de holnap hétfő. És náluk a hivatalban, blzonvára nincs egy Nyina Pavlov-na, mint nálunk. Azt hiszem, Papáékhoz Is olyan osztályfőnököt kellene kinevezni, mint a miénk. Meg nemcsak oda, hanem minden hivatalba. Olyat, aki sűrűn megkérdezi: — Nos, kedves Papa elvtárs, legutóbb azt a feladatot ad­tam, hogy törődjenek jobban a gyerekeik otthoni nevelésé­vel. Tartsa fel a kezét, aki a feladatát elvégezte! (KARDOS TILDA fordítása) A bratislavai Barátság Házá­nak áprilisi tárlata a szovjet képzőművészet egy nálunk ke­véssé ismert fejezetét, a sajá­tosan intim, lírai hangzású, az alkotó egyéniségére annyira jellemző akvarelleket mutatja be. A múlt század eleji roman­ticizmus korában, majd a szá­zadforduló táján kibontakozó újabb orosz piktúra keretein belül éli a vízfestés virágkorát. A forradalmak s a háborús esztendők viszont a súlyosabb mondanivalójú, mozgósító, el­kötelezett szellemű olajfestés­nek kedveztek. A fejlődés biz­tos és békés útját járó Szovjet­unióban ma ismét kedvelt s el­terjedt az igényes technikájú akvarell. Moszkvában tavaly rendezték meg az első Összövetségí Akva­rell Kiállítást, amelynek egy jellegzetes, mintegy 100 képből álló válogatása érkezett hoz­zánk. A különböző korosztály­beli festők hazájuk szelíd, és drámai természeti szépségeit, népei színes és céltudatos éle­tét tükrözik műveiken, melye­ken keresztül közelebbről s bensőségesebben ismerkedhe­tünk meg a szovjet néppel s képzőművészetükkel. A valósághoz és természet­hez kötött ábrázolás mindaz, amit itt látunk. Alkotóikat a dolgok és jelenségek optikai varázsa sugalmazza. A vonal finom érzékenységével, lágyan suhanó ecsetvonásokkal, átlát­szóan könnyű foltokban, vagy határozottabb, keményebb szí­nekkel foglalják biztos kom­pozícióba a látványt. A lenin­grádi és a moszkvai festőknek s a hatalmas ország úgyszólván minden köztársasága festőmű­vészének fő témája a táj, a vá­rosok és a munkahelyek motí­vumai. A balti államok régi kultú­rájú művészei: a ldtvám Jurke­Az alig négymilliós finn nép építészete az egyetemes archi­tektúra élvonalában áll, s ugyanezt mondhatjuk ipari for­matervezésükről és alkalmazott művészetükről is, melyek érté­kes korszerű hagyományok eredményei. A bratislavai Művelődési Ház­ban rendezett kiállításuk anya­ga lenyűgöző egyszerűségével s formatisztaságával roppant ösztönző és ízléstfejlesztő. Anyagi kultúrájukat méltón jellemzik a sorozatgyártásban készült különböző műfajú da­rabok. Alvar Aalto nevéhez fű­ződik világhírű bútoriparuk ha­gyománya, amit a fiatal nem­zedék folytat. Kiváló ülő búto­raik több típusát mutatják be, nikkel- és favázas, bőrrel és szövettel kárpitozott vagy nád­ból fonott üléssel ellátott, ösz­szerakható, forgatható székek és „testhezálló" zsöllyék, me­lyeket többféle célra is lehet használni. A nemes anyag, s a választékos színösszeállítás szép összhangja megkapó. A magas szőrű sajátos rya szőnyegek magabiztos geomet­riai mintájukkal és színárnya­lataikkal szinte érezhető mele­get árasztanak. A szőttes, a függöny- és bútorszövetek szí­nei harmonikusan egymásba olvadóak, vagy ritmikusan csí­kozottak, vagy pedig nagyon eredeti fehér-fekete mustrá­Júak. lisz és Peráskevics fejlett tech­nikával, finom érzékenységgel vetik papírra a borús északi tájat, a nyugtalanul tájtékzó tengert. — Az észt Pllár és Ujga pedig a havas vidékeket, Duskin a fekete és zöld hatá­sos ellentétére épített Téli ha­lászkikötőt, Zvirbulisz a gaz­dag zsőkmánnyal hazatérőket foglalja képbe. Zarimy ég és tenger drámai színárnyalatai­val jelzi a vészesen közelgő vihart. Aljamovszkij szilárd grafikus vázát ad Tallint áb­rázoló szürkés tónusú képének. Volkov lendülettel, szokvány­mentesen érezteti a Moszkva partján bontakozó tavaszt. — Alfajevsakij rajzos fogalmazás­ban ragadja meg az ősi Bok­hara és Szamarkánd panorámá­ját. Budrisz dekoratív tempe­ráján halvány lilába, fehérbe, zöldbe, rózsaszínbe öltözteti a krími tájakat. Megkapóak Ko­korin aranyló, Bohajrai ősze, s Korovin tájai. A szovjet ember életét jel­lemző zsánerképek: Briulán fi­nom felfogású Moszkvai Nagy­színháza a felé áramló művé­szetért lelkesedő tömeggel. És Zariny modern szűkszavúság­gal felvázolt Rejjülőtere. A kis­sé felszínes fogalmazású arc­mások nem érik el a többi mű színvonalát. Zvirbulisz: A ha­lász feleségének sokat mondó arcmása emelkedik ki közülük. A szibériai festőket országuk hatalmas technikai fejlődése ihlette meg. A sokrétű anyag vall az éle­tet és békét szerető, szépért. Jóért lelkesülő, nagy színkul­túrájú, ecsetjüket egyre sza­badabb lendülettel kezelő szov­jet festőkről. Művészetkedvelő közönségünk a felszabadulás hónapjában szíves örömmel köszönti a tájékozódását fo­kozó vonzó kiállítást. Az alacsony asztalokon el­helyezett agyagművészeti ter­mékek zöme a XIX. század vé­gén alapított Arábia gyárból származik, mely ma a finn ke­rámia központja. Sok a négy­szögletű sötétzöld, fehér, vagy feketemázas edény, mely ren­deltetésének tökéletesen meg­felelő formájú. Karj Franck kezdte el a szokványos megol­dásokkal szemben a tetszés szerint kombinálható étkező­és konyhaedények tervezését. A dísztárgyak is természetes, sohasem hivalkodó eleganciá­jukkal tűnnek kl. A szolid és célszerű ivókészletek és egyéb üvegedények, s a zöldes, vagy füstszínű, meg vakító kristály­tisztaságú vázák és tálak meg­oldásában sincs nyoma a szen­zációhajhászásnak. Valóban funkciósak és megnyerő egy­szerűséggel dekoráltak, s ép­pen ezért művészi színvona­lúak. — Szögletes, vagy gömb­szeletekből összeállított ernyő­jük, világítótestek szórjék rá­juk a kellemes fényt. Itt is Al­var Aalto és Tapio Wirkkala nevét kell említenünk. Ezen élményszámba menő, ötletekben gazdag bemutató igazolja, hogy lehet művészi igénnyel tervezett eszközöket, műtárgyakat a tervezők és ki­vitelezők szoros együttműködé­sével iparilag is kifogástalanul előállítani. BARKANY JENÖNÉ VOLKA N.: TAVASZ A MOSZKVA FOLYÖN AZ EZER TÖ ORSZÁGÁNAK IPARMŰVÉSZETE

Next

/
Oldalképek
Tartalom