Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-12 / 100. szám, kedd

Jegyzetek kiállításokról SZOVJET AKVARELLISTÁK M. SZEMJONOV: A papa egy hete HÉTFŐ Papa rettentően elfoglalt ember. Anyu panaszolja ls a szomszédoknak: — Szegény Nyikolájoml Folyton abban a hivatalban! Elvész szegény a munkában! Nem értettem, hogyan lehet elveszni a munkában. Utánanéztem a magyarázó szótárban. Papa megtanított rá, hogyan kell kikeresni egy szót. Meg ls találtam. És nem ls egy szót, hanem mindjárt kettőt. „Elvesz" és „elvész". Az egyjk az „elvenni" igéből származik és annyit jelent, mint „eltulajdonítani, elsajátítani". Ez persze, nem lehet az igazi. A másiknak többféle jelentése is van. Sorjában kiírtam mind: 1. „Elveszik, elkallódik, eltűnik lopás, hanyagság stb. következtében. 2. Elbújik, láthatatlanná válik. 3. Megszűnik létezni. 4. Elpusztul". Sokáig eltűnődtem ezeken a kifejezéseken és lassan meghűlt bennem a vér. Lehet, hogy Papa hanyagság vagy lopás következtében elvész a munkában és rendőrkutyákkal kell majd megkerestetni? Eszembe Jutott, hogyan nyomoztak tavaly Kuzminék nyaralójában Petyka elveszett kerékpárja után. De semmi efféle nem történt. Apa hét órakor beállított. 'Amikor leültünk teázni, azt mondta: — Most új rendet vezettek be a hivatalban. Ezentúl minden este itthon leszek. Anya azt felelte erre: — Nagyszerű. Legalább foglalkozol majd a fiaddal. Ogyis végképp elkanászodott már. Éjszaka azt álmodtam, hogy kanász vagyok. Egy Irtó nagy réten disznókat őrzök. KEDD Nem tudom, mi lehet az oka, hogy olyan rengeteg Időt töltök el a leckémmel. Ma is, mikor elővettem a füzeteimet, az ébresztőóra pont kettőt mutatott. Akkor telefonált Száska fcreszik, hogy tőlünk látni, amint egy repülőgép betűket fr az égre. Kinéztem, de semmit sem láttam, csak az emelődarukat a ízemközti építkezésnél. Kiszaladtam hát a konyhába. Onnét mindjárt megláttam a repülőgépet. Rettentő magasban, O meg A betűket rajzolt. Amikor fölmásztam a konyhaasztalra, hogy lobban szemügyre vegyem a betűket az égen, véletlenül kiszórtam a makarónit, amit Anya otthagyott egy zacskóban. Nataska fölkapott egyet és a nyakamba fújt vele. Elvettem tőle és visszafújtam. Erre Nataska elszaladt, én meg a tejet kezd;tem fújni a lábasban. Erről jutott eszembe, hogy szappanbuborékot eregetek. Szappant oldottam föl egy kis bögrében, és fölálltam az ablakpárkányra. Onnét szálltak ki az óriási szivárványszínű buborékok. De az építkezésein észrevették és az egyik munkás megfenyegetett az ujjával. Le kellett másznom az ablakból. Ekkor szólt másodszor az ébresztőóra. A számtanpéldák elég hamar mentek, csak egyet nem tudtam megoldaná. Fölhívtam telefonon Papát. — Olvasd föl — mondta. — „Egy textilgyár egy hónap alatt tlzenháromezer-hatszáznyolcvanöt vég kartont, vásznat és flanellt gyártott. A karton háromszor annyi volt, mint a vászon, a flanell pedig négyszerte kevesebb. Kérdés, hány vég készült egy-egy anyagból?" — A feladat csak ügy oldható meg — válaszolta Papa —, ha feltesszük a kérdést: miért nem váltják le a gyár Igazgatóját? Hallottam, hogy a közelében valaki nevet, Papa pedig dühösen még annyit mondott: — Anyádat szekírozd az ostoba példáiddal! Egyébként se telefonálgass a hivatalomba! Azt se tudom, hol áll a fejem, csak forgok, mint mókus a dobban, 0 meg... Kicsit elszontyolodtam, de aztán eszembe jutott, hogy a nyaralóban láttam egy mókust, a kerítésen szaladt. Vajon hol lehet most és mit csinálhat? Szerettem volna többet tudni a mókusok életéről, ezért elővettem a lexikont. De ott csak annyi állt: kisebb erdei rágcsáló. No, ez nem sok. Tovább lapoztam hát és elolvastam mindent, ami állatokról és madarakról szólt. Mire a libához értem, megszólalt a csengő. Márt azt hittem, megint a vekker, de nem: Anya jött meg. Nataska nyomban elárulta neki, hogy kiszórtam a makarónit. Anya kijelentette: — Csak jöjjön haza apád, majd ellátja a bajodat! Papa későn Jött haza. Ml ketten, Nataskával már lefeküdtünk. De hallottam, hogy azt mondta, hivatal után gyű'És volt, s ott a családban végzett revelőmunka is szóba került. SZERDA Papát nagyon szeretem. Ha nagy leszek, én is sokat dolgozom majd, akárcsak ő. De a pihenésemet másképp oldom meg. Ö például, ha Nataskával bemegyünk a szobájába, rögtön azzal fogad bennünket: „Gyerekek, játsszatok egyedül, én fáradt vagyok" — és elővesz egy könyvet. Ha meg sé tálni indul, előbb Pjotr Ivanovlcsnak telefonál. Vele sétálni vagy beszélgetni sose fáradt. Ma, amikor Anya lement vásárolni, partizánosdlt játszottunk. Én megtámadtam Nataskát, ő meg úgy védekezett, hogy bezárkózott a fürdőszobába. Erre én meg meggyújtottam egy csomó papirost és az ajtó alá dugtam. Nataska üvöltött, mire berohant a szomszéd néni és azt mondta, Isteni csoda, hogy föl nem gyújtottam a házat. Este, amikor Papa megtudta, komisz kölyöknek nevezett. — Értelmes játékot kell játszani — mondta, és átment Pjotr Ivanovicshoz. Hát, ami azt illeti, a kártya se valami értelmes játék. CSÜTÖRTÖK Ma szülői értekezlet volt az Iskolában. Utána moziba mentünk, hogy megnézzük „Az ezred fiá"-t Az előadás sokára kezdődött Zsenyka mamája elmondta, hogyan kell tápszerből valamilyen süteményt készíteni. Mindenki fölírta a receptet, az én mamám is, meg a tanítónőnk Nyina Pavlovna is. De minket, gyerekeket nem érdekelt a dolog, 'nkább hancúroztunk. Akkor bejött a moziIgazgató és azt mondta, hogy a harminckettes fiúiskola nagyon fegyelmezetlen és hogy panaszt tesz a kerületi oktatási osztályon, hadd mossák meg a fejünket. Amikor pedig kiijöttünk a moziból, Vovka Bolikov sehogy sem akart beállni a sorba, mindig előreszaladt és grimaszokat vágott. Anya otthon kifakadt: — Nem lehet ezekkel a gyerekekkel bírni! Csak egyszer jönne el valamelyik apa, hogy meglátná, mit művel a csemetéje! Papa azt felelte, hogy nem az apákon múlik. Aztán közölte: hogy mindenben egyetért azzal, amit a mai értekezleten a szülői! bizottság elhatározott. — Honnét tudod, hogy miről volt szó? — ámult el Anya. — Jő reggelt! — gúnyolódott Papa. — Igaz, hogy egy kicsit elkéstem, de végig ott voltam részt vettem a vitában, még javaslatot is tettem az otthoni nevelőmunkára. — Hogy-hogy nem láttalak? — Nem tudom. Én csak azon csodálkoztam egyre, hogy nem vagy ott... Ebből vita lett, majd kiderült, hogy Papa szórakozottságában a harmlnchármas leányIskolába ment. Anya erre olyan éktelen nevetésbe tört ki, hogy Nataska fölébredt. Papa pedig dühöngött és kijelentette, hogy többé nem áll kötélnek. PÉNTEK Vacsoránál a következő beszélgetés folyt le: — Nyikoláj, mikor foglalkozol végre komolyan a fiaddal? — Ml baj megint? kérdezte Papa és letette az újságját. — Ezerszer megmondtam neki, hogy tanítás után ne csavarogjon el. Ma egy álló óra hosszat a boltokat járta. Féltem, Papa majd megszid, siettem hát magyarázkodni: csak egy percre szaladtam be a papírboltba, hogy megnézzem, van-e bélyegalbum. — Ez az egész? Ebből csapsz ekkora hűhót? Végy neki egy bélyegalbumot, és kész! Ezzel Papa újból kezébe vette az újságot. Anya pedig átment a másik szobába és sírt. Azt mondta, hogy valahányszor nem jövök haza idejében az Iskolából, rémképeket lát: hátha elgázolt egy autó. De ezzel, úgy látszik, senki a világon nem törődik, mert Papa egyáltalán nem hajlandó a gyerekeivel foglalkozni. SZOMBAT Esténként Anya szokta ellenőrizni, hogy megcsináltam-e a ház! feladatomat. Azt kívánja, hogy mindent szóról szóra vágjak be. Egyszer, amikor nem ért rá, Papát kérte meg, hogy kérdezzen ki. Elmondtam az 1812-es Honvédő Háború utáni eseményeket: — „Az európai forradalom elfojtására az orosz cár, a porosz király és az osztrák császár reakciós Szent Szövetséget kötött..." — Rendben van —, szakította félbe papa —, nagyszerűen bemagoltad. De tudod-e, mit jelent az hogy „reakciós"? Nem tudtam, nát hallgattam. Papa erre megmagyarázta, majd kijelentette, hogy nem elég a leckét gépiesen elszajkózni. Amikor az órán Nyina Pavlovna megkérdezte, kl tudja, mit jelent az, hogy „reakciós", csak én tartottam föl az ujjamat. És amikor megmondtam, azt kérdezte, ki magyarázta el nekem. — Papa, mikor kikérdezett — feleltem. — Ügy. És a Papád rendszeresen kikérdez? Nem tudom, miért, de na gyon szerettem volna azt felelni, hogy igen. De eszembe jutott, hogy pionír nem füllenthet, inkább nem válaszoltam hát. Papának szombatonként tanulónapja van. Esti egyetemre készül. Mihelyt hazajön a hivatalból, nyomban leül a könyvéhez. Egyszer bementem hozzá, hogy megkérdezzek va lamit, de ő csak Intett: — Menj anyádhoz, nem érek rá. VASÁRNAP Délelőtt sétáltam, délután vendégek jöttek. Mi ketten Nataskával gyümölcsszörpöt Ittunk. A vendégek nagyon sokáig maradtak. Előbb végignézték az „Eszményi férjet" a tévé ben, aztán kártyáztak. Az orosz, meg számtan írásbelimet még tegnap megcsinál tam. De a földrijzra már nem maradt Időm. Amikor lefeküdtem, Anya megkérdezte: — Mondd csak, Szláva, a leckédet megtanultad? Papa azonban közbevágott: — Mi volna, ha legalább egyszer egy héten nem kínoznád a gyereket a leckéjével? Ma vasárnap van. Furcsa ember a Papa. Igaz, hogy vasárnap van, de holnap hétfő. És náluk a hivatalban, blzonvára nincs egy Nyina Pavlov-na, mint nálunk. Azt hiszem, Papáékhoz Is olyan osztályfőnököt kellene kinevezni, mint a miénk. Meg nemcsak oda, hanem minden hivatalba. Olyat, aki sűrűn megkérdezi: — Nos, kedves Papa elvtárs, legutóbb azt a feladatot adtam, hogy törődjenek jobban a gyerekeik otthoni nevelésével. Tartsa fel a kezét, aki a feladatát elvégezte! (KARDOS TILDA fordítása) A bratislavai Barátság Házának áprilisi tárlata a szovjet képzőművészet egy nálunk kevéssé ismert fejezetét, a sajátosan intim, lírai hangzású, az alkotó egyéniségére annyira jellemző akvarelleket mutatja be. A múlt század eleji romanticizmus korában, majd a századforduló táján kibontakozó újabb orosz piktúra keretein belül éli a vízfestés virágkorát. A forradalmak s a háborús esztendők viszont a súlyosabb mondanivalójú, mozgósító, elkötelezett szellemű olajfestésnek kedveztek. A fejlődés biztos és békés útját járó Szovjetunióban ma ismét kedvelt s elterjedt az igényes technikájú akvarell. Moszkvában tavaly rendezték meg az első Összövetségí Akvarell Kiállítást, amelynek egy jellegzetes, mintegy 100 képből álló válogatása érkezett hozzánk. A különböző korosztálybeli festők hazájuk szelíd, és drámai természeti szépségeit, népei színes és céltudatos életét tükrözik műveiken, melyeken keresztül közelebbről s bensőségesebben ismerkedhetünk meg a szovjet néppel s képzőművészetükkel. A valósághoz és természethez kötött ábrázolás mindaz, amit itt látunk. Alkotóikat a dolgok és jelenségek optikai varázsa sugalmazza. A vonal finom érzékenységével, lágyan suhanó ecsetvonásokkal, átlátszóan könnyű foltokban, vagy határozottabb, keményebb színekkel foglalják biztos kompozícióba a látványt. A leningrádi és a moszkvai festőknek s a hatalmas ország úgyszólván minden köztársasága festőművészének fő témája a táj, a városok és a munkahelyek motívumai. A balti államok régi kultúrájú művészei: a ldtvám JurkeAz alig négymilliós finn nép építészete az egyetemes architektúra élvonalában áll, s ugyanezt mondhatjuk ipari formatervezésükről és alkalmazott művészetükről is, melyek értékes korszerű hagyományok eredményei. A bratislavai Művelődési Házban rendezett kiállításuk anyaga lenyűgöző egyszerűségével s formatisztaságával roppant ösztönző és ízléstfejlesztő. Anyagi kultúrájukat méltón jellemzik a sorozatgyártásban készült különböző műfajú darabok. Alvar Aalto nevéhez fűződik világhírű bútoriparuk hagyománya, amit a fiatal nemzedék folytat. Kiváló ülő bútoraik több típusát mutatják be, nikkel- és favázas, bőrrel és szövettel kárpitozott vagy nádból fonott üléssel ellátott, öszszerakható, forgatható székek és „testhezálló" zsöllyék, melyeket többféle célra is lehet használni. A nemes anyag, s a választékos színösszeállítás szép összhangja megkapó. A magas szőrű sajátos rya szőnyegek magabiztos geometriai mintájukkal és színárnyalataikkal szinte érezhető meleget árasztanak. A szőttes, a függöny- és bútorszövetek színei harmonikusan egymásba olvadóak, vagy ritmikusan csíkozottak, vagy pedig nagyon eredeti fehér-fekete mustráJúak. lisz és Peráskevics fejlett technikával, finom érzékenységgel vetik papírra a borús északi tájat, a nyugtalanul tájtékzó tengert. — Az észt Pllár és Ujga pedig a havas vidékeket, Duskin a fekete és zöld hatásos ellentétére épített Téli halászkikötőt, Zvirbulisz a gazdag zsőkmánnyal hazatérőket foglalja képbe. Zarimy ég és tenger drámai színárnyalataival jelzi a vészesen közelgő vihart. Aljamovszkij szilárd grafikus vázát ad Tallint ábrázoló szürkés tónusú képének. Volkov lendülettel, szokványmentesen érezteti a Moszkva partján bontakozó tavaszt. — Alfajevsakij rajzos fogalmazásban ragadja meg az ősi Bokhara és Szamarkánd panorámáját. Budrisz dekoratív temperáján halvány lilába, fehérbe, zöldbe, rózsaszínbe öltözteti a krími tájakat. Megkapóak Kokorin aranyló, Bohajrai ősze, s Korovin tájai. A szovjet ember életét jellemző zsánerképek: Briulán finom felfogású Moszkvai Nagyszínháza a felé áramló művészetért lelkesedő tömeggel. És Zariny modern szűkszavúsággal felvázolt Rejjülőtere. A kissé felszínes fogalmazású arcmások nem érik el a többi mű színvonalát. Zvirbulisz: A halász feleségének sokat mondó arcmása emelkedik ki közülük. A szibériai festőket országuk hatalmas technikai fejlődése ihlette meg. A sokrétű anyag vall az életet és békét szerető, szépért. Jóért lelkesülő, nagy színkultúrájú, ecsetjüket egyre szabadabb lendülettel kezelő szovjet festőkről. Művészetkedvelő közönségünk a felszabadulás hónapjában szíves örömmel köszönti a tájékozódását fokozó vonzó kiállítást. Az alacsony asztalokon elhelyezett agyagművészeti termékek zöme a XIX. század végén alapított Arábia gyárból származik, mely ma a finn kerámia központja. Sok a négyszögletű sötétzöld, fehér, vagy feketemázas edény, mely rendeltetésének tökéletesen megfelelő formájú. Karj Franck kezdte el a szokványos megoldásokkal szemben a tetszés szerint kombinálható étkezőés konyhaedények tervezését. A dísztárgyak is természetes, sohasem hivalkodó eleganciájukkal tűnnek kl. A szolid és célszerű ivókészletek és egyéb üvegedények, s a zöldes, vagy füstszínű, meg vakító kristálytisztaságú vázák és tálak megoldásában sincs nyoma a szenzációhajhászásnak. Valóban funkciósak és megnyerő egyszerűséggel dekoráltak, s éppen ezért művészi színvonalúak. — Szögletes, vagy gömbszeletekből összeállított ernyőjük, világítótestek szórjék rájuk a kellemes fényt. Itt is Alvar Aalto és Tapio Wirkkala nevét kell említenünk. Ezen élményszámba menő, ötletekben gazdag bemutató igazolja, hogy lehet művészi igénnyel tervezett eszközöket, műtárgyakat a tervezők és kivitelezők szoros együttműködésével iparilag is kifogástalanul előállítani. BARKANY JENÖNÉ VOLKA N.: TAVASZ A MOSZKVA FOLYÖN AZ EZER TÖ ORSZÁGÁNAK IPARMŰVÉSZETE