Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-12 / 100. szám, kedd

r r f r LJJ KORHÁZ EPÜbiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiii Átlói földrajzi atiaszok és térképek készülnek Lépten-nyomon találkozha­tunk a Bratislava-Krasňany-I Kartográfiai és Térképészeti Intézet sokféle termékeivel. Még a természetben is. A Kis Kárpátok erdei útjainak ke­reszteződéseinél elhelyezett tá­jékoztató turistatérképek és táblák is itt készültek. Az intézet 1964-ben költözött át Modráról új krasňanyi szék­jbázába. Az intézetben Stefan Tóth mérnök elmondja, hogy saját szükségleteink kielégíté­sén kívül az Intézet exportcé­lokra is készít főként domború térképeket. Az intézetben ké­szített térképek háromfélék: gazdasági térképek, iskolákat és a közönséget szolgáló tér­képek, valamint üzemek és vál­lalatok megrendelésére készí­tett térképek. Amint a továb­biakból megtudjuk, az Intézet Speciális terméke a domború térkép. Tartós, kifejező, köny­nyen tisztítható, technikája ér­dekes. És ami a legfontosabb, a kis iskolás gyermeket is be­vezeti plasztikussága folytán az elemi földrajzi ismeretekbe. Az Intézetben a térképeket mű­anyagból préselik. Az intézet tevékenysége igen kiterjedt. Földtani, geofizikai térképek, körzeti tervezéshez, az iskolai földrajzoktatáshoz szükséges térképek, hajózási, fali- és hordozható, valamint kézitérképek, tájékozódási, tu­ristatérképek, különféle atla­szok készülnek itt a szlovákiai és a csehországi iskolák és a Szlovák Tudományos Akadémia részére is. Nagyrészt ebben az intézetben készülnek a Hanzel­ka és Zikmtind külföldi útjairól készült térképek is. A népgazdaság és a tájéko­zódás szempontjából igen fon­tos a színösszeállítás, a tör­delés, valamint a borítólapok megválasztása — például a tu­ristatérképeknél. Erre a célra az intézetnek saját képzőművé­sze van. Az intézetnek tudományos 'aspiránsai is vannak. Jozef Pl­)At mérnök matematikai-kar­tográfiai tudományos munkán, Pravda mérnök pedig műanyag kartográfiai munkán dolgozik. Ärra a kérdésünkre, hogy az intézet a termelés megjavítása Crdekében mit kívánna, Tóth elvtárs azt válaszolta: főleg elegendő jó minőségű papírra #s testékre volna szükségük, hogy kielégíthessék a hazai és Í külföldi megrendelőket. EDITA SUTKOVA ÁPRILISI „Két gombfelvarrást kérek!" — toppantam be az Országos Öhaj­teljesítő Vállalat hogylshívjákut­Gai XXXV. Gombfelvarró Szaksza­bóságának fogadószalonjába. A különböző színű, telefonokkal s Vezérifigépekkel megrakott óriási méretű, ragyogó íróasztal mögött gubbasztó főnök azonnal ab­bahagyta az Üj Szó sportrovatjá­Bak böngészését, kedvesen rám­)DOS0lyg0tt, majd megnyomott egy gombot. Foszforeszkáló fény gyul­ladt kl, és egy halk, de erélyesen sürgető hang visszhangszerűen ismételte: Janii Egy pillanat múl­va ott termett a Jani nevű inas­gyerek. „Vezesd szeretett vendé­günket az öltözőkabinba" — szólt a főnök. A következő pillanatban a kipárnázott, légkondicionált ka­bin karosszékében ültein. Jani azonnal beéllította a televízióké­szüléket, Jegelt dzsuszt töltött egy Csiszolt kristőlykehelybe, majd óvatos mozdulatokkal lesegítette rólam a nadrágomat, és diszkré­ten eltűnt. Talán csak 2—3 per­cig élvezhettem a lebilincselő mű­sort, mert a képernyő fölött már­ts felvillant: „Gomb felvarrva! Máris hozom!" Es azonnyomban hozta a nadrágot a tervszerűen, célszerűen, szakszerűen, nagysze­rűen felvarrt gombbal. De csak eggyel. A másik helyén gombostű­ve) odatűzött cédula: „Méltóztas­sék két hét múlva ismét megtisz­telni bennünket!" Hangos csodál­kozásomat hangtávközlö készülék tudatta a főnökkel, aki azonnal ott termett, és Imígyen szabad­kozott: „Százezer bocsánat, de tet­szik tudni, termelési tervünk sze­rint az egyik gombot a Jani varrja fel, a másikat pedig a Jóska, ám az ütemterv pontos tel­jesítése érdekében csak két hét inúlva foghat hozzá". Megtörtént? Dehogy? Nincs a földkerekségen olyan szabóság, ahol az Ilyesmi megtörténhetne. De más szakmában sajnos igen! Jme Színhely: Bratislava, Gorkij ut­ca 1, I. emelet, I. egészségügyi körzet rendelőintézete, dr. Vero­tüka fiurtfová szemorvos rendelő­Kórház. Az ember mindig kis­sé megilletődve lép be ide. A látogatók letompítják a hang­jukat és tisztelettel nézik a fe­hér köpenyes orvosokat, ápoló­nőket, akik számára az évek során mindennapivá vált, hogy másoknak, tegnap még vadide­gen embereknek a legdrágáb­bat: az egészséget adják visz­sza. Olyan kórházban jártam a minap, ahol a látogató még nein lát fehér kabátos orvost. A vadonatúj műtőterem ajtaja fölé még csak most szerelik a piros fényű lámpát, a szerelő most vizsgálja, működik-e a villanyjelzés: „Műtét, tilos a belépés!" Az ország egyik leg­korszerűbb és legnagyobb kór­háza, a Bratislava-Kramáre-1 egészségügyi központ épül itt. A tervek szerint 1967 január elsején kezdi meg tevékenysé­gét a 14 szintes, 742 ágyas kórház. Dr. Fedor Liška főor­vos bízik benne, hogy az inté­zet pontosan, határidőre meg­nyílik. Laikus számára minden or­vosi műszer titokzatosnak tű­nik, így a riporter is nehezen tudja eldönteni, valóban kor­szerű lesz-e az új kórház... Liška doktor a folyosón fel­halmozott ládákra mutat: — Kevés kórház rendelkezik olyan korszerű műszerekkel, mint majd a mienk. Különösen a baleseti sebészeten lesznek kiváló lehetőségeink. Orvosi nyelven intenzív terápiának ne­vezzük azt az eljárást, amely­lyel a szerencsétlenül járt, leg­többször eszméletlenül fekvő beteg állapotát: szívverését, vérnyomását, a legfontosabb belső szervei működését auto­matikusan megállapíthatjuk. A hagyományos eszközök segítsé­gével a legfontosabb adatok megállapítása is negyedórákat vesz igénybe. TRÉFA je előtti „vérófolyosó" egy pad­dal a kényelemszeretőknek és szűkség szerint szabályozható mennyiségű állóhellyel. Ruhafogas nincs, viszont elég meleg van ah­hoz, hogy a felsőkabátban, sállal a nyakuk körül, esetleg kalappal a fejükön várakozók gőzfürdőben érezzék magukat. Időpont: 1966. március 29. Főszereplők: én és a nővérke, akinek átadtam az üze­mi orvos céduláját. Az utasítás: szemfenék-vizsgálat, és látóképes­ség ellenőrzése. A nfivérke atropint késiül a szemembe csepegtetni, hogy a szembogár kitáguljon. így kell a szemfenék-vizsgálathoz. — Talán előbb az ellenőrzést? — in­dítványozom. — Nem lehet, mert ahhoz Irányítólap és előre meg­határozott időpont kell — így ő. — De ha már Itt vagyok? Miért jöjjek még egyszer? Nem lehetne a két vizsgálatot egyszerre? — Nemi De hiszen ez színtiszta bü­rokrácia, az egészségügy arcul­csapása — méltatlankodtam, majd a panaszkönyvet kértem és a nő vérke nevét kérdeztem. — Minek? Teljesen fölösleges — mondotta s megjegyezte: — Maga laikus, nem lehet Illetékes előírásokra!— Márpedig én nem írtam elö sem­mit, esupán azt kértem, amit bár­ki más is logikusnak tartana. A nővérke becsepegtette az atropint és szakszerűen figyelmeztetett: — estig homályosan fog látni. — Tessék ezt írásban igazolni — kértem. — Minek? Nem hisznek magának? — kérdezte ... Következett a szemfenék vizsgá­lat, a lelet és a 10 nappal később­re, április 8-ra, 9,50 órára kiállt tott irányítólap átvétele. A kért Igazoláson dr. Durišová bélyegző­jével s aláírásával azonban csu­pán ennyi áll: „Szemvizsgálaton volt". A nővérke azt mér nem Ir­ta oda, hogy estig csökkent lesz a látóképességem. De én igy ls nagyon tisztán láttam azt, ami fonákságával mindenképpen felül­ra'iljn a bevezetőül elmondott tré­fás mese józan ésszel elképzelhe­tetlen csattanóját. KOLAR MARCELL — Itt, ezekben a ládákban mondja Liška doktor — a röntgenfelszerelés van. E té­ren is korszerű eszközöket kapnak az intézmény orvosai. Azt talán még a laikusnak sem kell magyarázni, hogy a kor­szerű orvostudományban a röntgennek milyen fontos sze­repe van. Azt ls meg kell em­lítenem, hogy az egész kórház számára központilag „táplált" oxigénvezetéket építettünk. Ez azt jelenti, hogy az oxigénve­zeték állandóan „nyomás" alatt lesz, így az életet adó elem minden kórterembe eljut. Régebben az oxigént a betegek ágyához nehéz palackokban szállították. Ez mindig bizo­nyos időt vett igénybe. A má­sodpercek talán sehol sem olyan drágák, mint az életmen­tésnél. — Csak úgy az érdekesség kedvéért: mennyibe kerül egy ilyen kórház felépítése? — Sokba. A tervek szerint 1967. január l-ig kereken 113 millió koronát adunk ki a kra­Gyéren megvilágított utcakö­zön bandukolunk a Drevona klubhelyisége íelé, amely a kassai Lenin utcában található. Esti hét óra körül jár az idő. A barakképület ablakai csalo­gató fényt hintenek az utca­közre. Utunk célja: megismer­tetni a kassal magyar főisko­lásokat, az érdeklődő fiatalo­kat a Csehszlovák Rádió ma­gyar szerkesztőségének munká­jával. Amolyan ismerkedési est ez, kötetlen beszélgetés. A helyiségben még alig lé­zengenek néhányan. A tágas te­rem elég egyszerű, de a cél­nak megfelel. Ami a legfon­tosabb: jó meleg van, az öblös vaskályhában duruzsol a tűz. A fiatalok asztalokhoz ülhetnek egy csésze fekete vagy hűsítő ital mellett elcseveghetnek, vagy meghallgathatják az ép­pen soron levő előadást. Amíg a fiatalok gyülekeznek, Riczko Béla tanárral beszélge­tünk. Elmondja, hogy az ifjúsági klub öt éve működik Üj nem­zedék néven. A fiatalok min­den hét péntekén esti hét órá­tól kilenc óráig tartják „meg­szállva" ezt a helyiséget. A klub vezetőjével, Varga Leven­tével mindent megtesznek, hogy a fiúk és lányok ottho­nosan érezzék magukat, és hogy a szórakozáson, csevegé­sen kívül tartalmas előadások­ban legyen részük, s maguk is hozzászóljanak a különbözö problémákhoz. — Milyen előadásokat tar­tottak itt az utóbbi időben? — Novicky Béla matemati­kus a kibernetikáról tartott ér­dekes előadást, Dobos László, a csehszlovákiai magyar értelmi­ség szerepéről beszélt, dr. Re­hák a modern orvosi műszere­ket ismertette a fiatalokkal, Szőke József és Tóth Elemér pedig az Oj Ifjúság szerepével foglalkozott. Természetesen szó­ba kerültek az irodalmi prob­lémák ls. Dióhéjban ezekkel a problémákkal foglalkoztunk az utóbbi időben. Az előadásokon sok fiatal volt jelen, többen (CTK) — A közép-szlovákiai cementgyárak Banská Bystrica-i üzemének dolgozói húsvétkor sem pihentek. Az ünnepnapo­kon — amikor a gépek korlát­lanul fogyaszthattak villamos energiát — 5400 tonna cemen­tet gyártottak, ezer tonnával többet, mint amennyit két ren­des munkanapon állíthattak volna elő. márei kórház építésére. Azt hi­szem azonban, hogy ha az egészségügy fejlesztéséből van szó, semmi se drága. Az inté­zet nemcsak a betegek gyógyí­tására szolgál majd, hanem — mint az ország egyik legjob­ban felszerelt kórházában — az orvosképzés és a már „kész" orvosok továbbképzése ls Itt folyik. A medikusok például a professzor végezte műtétek le­folyását színes televízió segít­ségével tanulmányozhatják. Bi­zonyos időközökben orvoskon­ferenciákat is tartanak majd itt, hogy Ily módon később az egész ország egészségügye át­vehesse a nyert tapasztalato­kat. Korszerű kórház épül Bra­tislava perifériáján, a Kis-Kár­pátok festői lejtőjén. Az impo­záns épületek azt bizonyítják, hogy rendszerünk a dolgozó ember egészségét mindennél többre becsüli, és védelmére, ha kell százmilliókat Is szíve­sen áldoz. ZLATA JURtKOVA hozzászóltak az elhangzottak­hoz, mi több, vitába is bocsát­koztak ... Együttműködünk a Bacsányi-körrel is. Részt vál­laltunk az Ady-est megrendezé­sében, a Jókai-emlékest sikeré­hez is hozzájárultunk. Ott va­gyunk minden kulturális ren­dezvényen ... — Ezeken a bizonyos péntek estéken mennyi fiatal gyűlik itt egybe? — Hatvan, nyolcvan, száz, mikor mennyi. Többnyire egé­szen megtelik a terem. Az ér­deklődéssel nincs baj, de saj­nos, kevés ez a heti két óra. Este kilenc órakor el kell hagynunk a helyiséget. .. Beszélgetés közben lassan beszállingóztak a fiatalok, meg­telt a helyiség. A fiatalok érdeklődéssel hall­gatták Molnár elvtárs előadá­sát, a rádió magyar szerkesztő­ségének munkájáról, jövő ter­veiről. Az előadást követő vitában többen felszólaltak, s ezekből a felszólalásokból kiderült, hogy hallgatják a rádió ma­gyar adását, érdekli őket a rá­dió tevékenysége. Bátor, bíráló szavakkal mutattak rá a hiá­nyosságokra is. A vita, beszélgetés egyre élénkebbé vált, csak az volt a baj, hogy félbe kellett sza­kítani, mert az óra mutatója átbillent a kilencen. Szép és hasznos, hogy a kas­sai magyar főiskolások annyira összetartanak, hogy intenzíven él bennük az érdeklődés a vi­lág dolgai iránt. Hasznosabb, okosabb dolog a klubélet, mint a kávéházi vagy kocsmai szó­rakozás. A heti két óra azon­ban kevés, többet kellene nyúj­tani a fiataloknak, az előadá­sok, irodalmi estek mellett egy kis zenét,'táncot, hogy még szí­nesebbek legyenek ezek az összejövetelek. Ezt természete­sen nem könnyű megoldani, de hisszük, hogy a jövőben mégis találnak módot arra, hogy hosszabbá, színesebbé váljanak ezek a találkozók. —des—' Húsvétkor elegendő vasúti teherkocsi ls rendelkezésükre éli, úgyhogy 1700 tonna ce­mentet szállíthattak a megren­delőknek. Ezzel lényegesen csökkentették az év elejétől — vasúti teherkocsik hiánya kö­vetkeztében — tetemesen fel­duzzadt cementkészletet. 5400 tonna „húsvéti cement 11 1 MéttU Mencia NEM TÖRTÉNT SEMMI... Üzemjárás közben figyel­tem fel arra, hogy a munka­biztonsági előírások meg szegése felett általában sze­met hunynak, ha ez a ki­hágás még nem okozott balesetet. „Vígan" emelnek kétezer kilóra méretett da­run három tonnát, hagyják útban a munkadarabokat, a védőszemüvegeket a szek­rényben őrzik. Bezzeg, ha baleset történik! Akkor a kivizsgálások csak a munka­biztonsági segédeszközökre, előírásokra összpontosulnak. Alig hallottam balesetről, amelyről a vizsgálat ne ál­lapította volna meg, hogy az előírások elhanyagolása okozta. Mindenki, aki a bal­esetet okozó hanyagságban valamiképpen részes — példás büntetésben részesül. Azután ismét három ton­nát emelnek a két tonnás daruval — a következő bal­esetekig ... Az ilyen elrettentő gyakor­lat megelőzésére nagysze­rű példának lehettünk tanúi a Körmöci Bányák vasútál­lomáson. A tolató személy­zet és a jelzőkezelők mun­kájából hiányzik az össz­hang, illetve „ottfelejtenek" a szabadra állított vágá­nyon egy tolató mozdonyt, s ez majdnem balesetet oko­zott. A tolatok a veszteglő mozdonyt a harmadik va­gányon nem vették észre, mert a második vágányon álló kocsik eltakarták. Ab­ban a hiszemben, hogy a mozdony már elment, jelez­ték a szemafor kezelőjének, hogy a harmadik vágányra beengedheti a közelgő te­hervonatot. A tehervonat mozdonyvezetője azonban Idejében észrevette a toglalt vágányt, s gyorsféket hasz­nált. Ugyanakkor a veszteg lő mozdony vezetője is észrevette a hibát, teljes gőzt adott és elindult, hogy a közelgő vonat elöl mene­küljön, vagy legalább csök­kentse az összeütközés ere­jét. A vonat szerencsére 70 méterrel a mozdony mö­gött lefékezett és megállt. A mozdonyvezetők lélekje­lenléte és bátorsága meg­mentette a helyzetet, össze­ütközésre nem került sor, semmi baj sem történt. Számos üzemünk gyakor­lata szerint ilyen esetben — elvégre nem történt semmi — minden mehetett volna tovább a megszokott meder­ben. S talán senki sem érez­te volna szükségét annak, hogy elővegye a munkabiz­tonsági előírásokat. Nem így a vasúton. Ott annak elle­nére, hogy semmi baj sem történt, az esetből szigorú következtetéseket vontak le. Vizsgálatot folytattak le az ügyben, pontosan megállapí­tották, ki miben volt hibás. Ügy kezelték az esetet, mintha nemzetközi expressz siklott volna ki, s olyan tü­zetesen a dolog végére jár­tak, mintha katasztrófa tör­tént volna. Schmidt jelző­kezelöt megfosztották a prémiumától, hat hónapra eltiltották a jelzőkezeléstö), Valko indítónak tíz száza­lékkal csökkentették a fize­tését, Molnár jelzökezelőt megrótták, Kostrian állomás­főnöktől megvonták a pré­miumát. Ugyanakkor a két mozdonyvezetőt — Karol Fofkót és Tibor Krátkyt —, valamint Peter Jedlička vo­natvezetőt nyilvános dicsé­retben és pénzjutalomban részesítették. Az egész ese­tet nyilvános gyűléseken is­mertették. Pedig nem történt sem­mi... És éppen ez a köve­tésre méltó a körmöcbányai esetben. Csak így előzhetők meg a balesetek, csak így érhető el a biztonsági elő­írások általános betartása. Üzemeink esetében Így is mondhatnánk: már akkor elő kell venni a paragra­fust, amikor a kis darura a nagy terhet rákapcsolják ós nem akkor, amikor a drótkötél szakad ... VILCSEK GÉZA E 191 IV 0 Á

Next

/
Oldalképek
Tartalom