Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-01 / 90. szám, péntek

visszhang.., mimm visszltan • PETŐFIRŐL ÚJ HANGON Petőit és a szlovákság kapcsolatának témájára már nem egy tanulmány látott nyomdafestéket itt, meg déli határainkon túi és az Irodalomtörténészek, a publicisták nézetei ritkán tanúskodtak közös nevezőről. Lényegében így volt ez abban a néhány éve a KULTÚRNY ŽIVOT hasábjain lezajlott vitában is, amelyet jó­magunk ismertettünk. Annál örveudetesebb, hogy most ugyaneb­ben a lapban, azonos témában, az álláspontok közeledésének je­gyeit fedezhetjük fel. Rudolf Chmel ismerteti a lap 12. számában Csukás Imre Petőfi és a szlovákok című monográfiájának a szegedi Pedagógiai Fő­iskola tavalyi antológiájában megjelent első részét. Úgy értékeli, hogy sok viszonylatban újszerű, az anyagot ú] szemszögből vizs­gálja és ösztönzően hat a kérdés tisztázására. Csukás részle­tesen fejtegeti azt a kérdést, miként lehetséges, hogy Petőfi al kotása olyan lassan tört utat a szlovák irodalom és Irodalom­kedvelők berkeibe, annak ellenére, hogy már Stúrék politikai és irodalmi programjában cáfolhatatlanul kimutathatók a rokonvo­nások? A tanulmány írója ezt nemcsak a nemzettségl ellentmondások­kal magyarázza, hanem főleg azzal a politikai okkal is, hogy a magyar forradalommal és a szabadságharccal egybenőtt Petőfi nem érdekelte a szembenálló tábor híveit. Az Irodalmi ok viszont az volt, hogy a Stúr-iskola romantizmusával nem egyezett Petőfi plebejusi, forradalmi eszmékkel telitett realizmusa. R. Chmel nemcsak ezeket a következtetéseket irja alá, hanem véleménye egyezik Csukással Petőfi származásának sokat vitatott kérdésében is. E szerint Petőfi anyanyelve kétségtelenül szlovák volt, de a költő már 3—4 éves korában színtiszta magyar kör­nyezetben nevelkedve magyarrá lett. Más szóval, soha nem érez­hette magát szlováknak. R. Chmel recenzióját azzal a kívánsággal zárja, hogy érdemes lenne figyelmet szentelni ennek a felli­gyeltető tanulmánynak. IRODALMI ELÉGTÉTEL FORBÁTHNAK A folyóirat következő számában fura/ Spitzer, a K Ž főszerkesz­tője írt méltatást Forbáth Imre verseinek Ctibor Stítntcký tolmá­csolásában megjelent szlovák nyelvű válogatásáról. Kiemeli, hogy a költő érzékenyen rezonál az ember boldogtalanságára, lázado­zik ellene. Ugyanakkor eltölti a világ és az ember sorsa jobbra­fordulásának hite. A kötetet nemcsak azért becsüli, mert hozzá­járul a hazai költői avantgarde megismeréséhez, hanem főleg azért, mert nem egy költeménye a jelenlegi korszerű verselés alapvető törekvéseinek medrébe illeszkedő és mai. Recenzióját ezekkel a szavakkal zárja: „Nincs minden költő nek az a szerencséje, hogy müve több irodalom szerves részévé válik, ľorbáth éppúgy tartozik a csehszlovák, mint a magyar irodalomba." S J. Spitzer ebben a körülményben a költőnek az utókor által nyújtott irodalmi elégtételt lát. VITA MÉCS LÁSZLÓ KÖRÜL? Az IRODALMI SZEMLE 2. számában jelent meg Szalatnai Rezsó cik­ke, amely nagy vonalakban törekszik felmérni a múlt köztársaság magyar papköltőjének, a ma Magyarországon élö hetvenesztendős Mécs Lászlónak átmenthető irodalmi örökét. A cikkírót a semmikép­pen sein titkolt rehabilitási szándék vezérli és ez sajnos, bizonyos mértékben rányomja jegyét írására. Elsősorban abban, hogy kissé el­bagatellizálja mindazt, amit számunkra Mécs költői és főleg emberi alapállásában elfogadhatatlan volt és marad. Az ilyen egyoldalúság következtében a megrajzolt portré ok nélkSI idealizál, abelyett, hogy adekvát képet festene műről és alkotóról egyaránt. Az ÉLET ÉS IRODALOM 12. számában e-1 jelzéssel megjelent kis megjegyzés írója nagyon határozottan szembeszáll ezzel a kísérlettel. Bár szavakban azt állítfa, hogy „nem arról van szó tehát, hogy el­zárkózunk az antifasiszta katolikus megnyilvánulásainak értékelése elől", mégis a cikk egésze ez ellen szól. Egyetértünk ugyan vele. Iiogy hazai magyar irodalmi életünknek van „egyéb és fontosabb, szocialista hagyománya is, amelyet fel kellene fedezni", mégsem tartjuk teljesen elfogadhatónak azt a nézetét, hogy „minek ébreszteni már elfelejtett nevét?" Szerintünk inkább azon van a hangsúly, hugy hogyan. Más szóval a marxista Igényű értékelés minden bixony­nyal ebbeu az esetben Is helyénvaló lenne és tudatunkat, múlt is­mereteinket gazdagító hasznát sein vonhatnánk kétségbe. A hallgatás nem módszer és nein válasz, bár el kell utasítanunk Szalatnaiuak azt a kité'elét is. hogy „ok nélkül hallgatunk róla". Véleményünket tehát abban foglalhatnánk össze, hogy Mécs eseté­ben ma nem találjuk helyénvalónak sem az indokolatlan rehabilitá­ciós törekvéseket, sem azt a merev szempontot, amely erőt akar bizonyítani a kényelmes hallgatással. Viszont nagyon helyesnek tar­tanánk, ha ehhez a kérdéshez állást foglalna leghivatottabb kritiku sunk, Fábry Zoltán is, aki nemegyszer foglalkozott már Mécs László költészetével. REALIZMUS MODERN KÖNTÖSBEN Miloslav Bružek a NOVA MYSI, 3. számában a realizmussal és annak a szocialista művészetben betöltött szerepével foglalkozik. Kiemeli, hasznos lenne, ha a kulturális lapok különféle, gyakran meddő gazdaságtani, szociológiai és társadalomtudományi viták helyett végre igyekeznének tisztázni ezt az izgató kérdést. Ki­fejti, hogy a szocialista művészetre rendkívül károsan hatott egyetlen egy leszűkitetten értelmezett stílusirányzat monopóliuma. Végeredményben maga a realizmus is eltérő stílusjegyekkel je­lentkezik, mert minden mű alkotója másképpen közelíti meg az adott valóságot. Ezen túlmenően a nem realista irányzatok sem állnak mindig ellentétben a valósággal. Sőt esetenként előfordul, hogy azt sokkal jobban kifejezik, mint a szocialista művészetnek kikiáltott olcsó, színes lenyomatok, a művészi formát nélkülöző „csasztuskák". Éppen ezért szükséges teret biztosítani nemcsak a kérdés szé les körű megvitatásának és tisztázásának, hanem a különböző stílustörekvések érvényesülésének is. Kétségtelen ugyan, hogy a realista irányzat továbbra is a szocialista művészet alapvető áramlata lesz, de ez keretei közül nem zárhatja ki a nem rea­lista irányzatokat. Ezek ugyanis nemcsak kifejezhetik világunkat, életünket, hanem közvetve gazdagíthatják a realista művészetet is. A nyílt versengés előrelendíti a fejlődést és M. Bružek hang­súlyozza, hogy a mai korszerű realizmusnak ettől a versenytől nem kell tartania. Amíg például tiltottuk az absztrakt művészetet, addig sokkal több volt a pártolója, mint most. amikor a kiállí­tásokon mindenki véleményt formálhat róla. Ugyanez vonatkozik az abszurd színházra és a konkrét költészetre. Az alkotás külön­böző stilusáramlatalra épitő realizmusnak viszont mindig meg­lesz a közönsége. Az új utak keresése során a szocialista művészetet nem ettől a szabad versengéstől kell féltenünk — szögezi le a cikkíró — hanem a pózolástói, a divatmajmolástól, az üres gesztusoktól, amelyek csak leplezik a tehetségtelenséget. S végső soron a di­lettantizmus semmivel sem hajt ízesebb gyümölcsöt, a giccsnél, bármennyire is modernkedő köntöst ölt magára, I. Időszerű közgazdasági kérdések A fogyasztói hitel... A lakosságnak nyújtott hitelek és kölcsönök fontos szere­pet játszanak a személyi fogyasztás, a kereslet-kínálat szabá­lyozásában és aii életsxínvonal részletproblémáinak megoldá­sában. Az új irányítási rendszerben az eddiginél nagyobb szerepet kapnak, szorosabb kapcsolatba kerülnek a lakosság takarékbetétjeinek felhasználásával. ... alakulása,... Sokáig az az elmélet uralko­dott, hogy a takarékbetétek összege állandóan emelkedik, tehát nem kell támogatni a fo­gyasztói hitelnyújtást. Ez o globális szemlélet nem vette fi­gyelembe, hogy a bankbetétek összege nagyobbára a maga­sabb keresetű rétegek megta­karításai révén emelkedett. Ezek valóban nem szorultak rá annyira a hitelre, mint az ala­csonyabb keresetű rétegek, amelyeknek nem voltak taka­rékbetétjeik a bankban. Ma is az a helyzet, hogy a takaré­koskodók 25 százaléka birto­kolja a bankbetétek összegének 80 százalékát. 1963-ban fordulat állt be, s azóta a fogyasztói hitel össze­ge megtöbbszöröződött: a ki­egészítő kölcsön 1965-ben 1958­hoz viszonyítva csaknem 43­szorosára emelkedett, a többi kölcsön 11 ós félszeresére. Ta­valy 834 millió korona kiegé­szítő kölcsönt folyósítottak bú­torvásárlásra, televíziós készü­lékre 443 millió koronát, mo­torkerékpárra 99 millió koro­nát, a többi árucikk vásárlásá­ra pedig 452 millió koronát. A fogyasztói hitel egyenlőtlenül oszlik meg az országban: pél­dául a dél-csehországi kerület­ben 81 korona esik egy lakos­ra, az észak-morvaországi kerü­letben 127 korona, a nyugat­szlovákiai kerületben 138 ko­rona. A fogyasztói hitel összege a lakosság igényléséhez viszo­nyítva idáig alacsony, a taka­rékbetétek 18—20 százaléka (Magyarországon például 69 Fehér köpenyes Az önkiszolgáló üzletek elő­nyei a hagyományos módsze­rekkel dolgozó üzletekkel szemben ma már elvitathatatla nok. További elterjedésük elő­nyös mind a népgazdaság, mind a fogyasztók szempontjá ból. Sajnos az önkiszolgáló üzle­tek elterjedésével az eladó te­vékenysége furcsa jelleget öl­tött. Az a nézet alakult ki, hogy mivel az önkiszolgáló üz­letekben az áru saját magát adja el, nincs szükség eladói művészetre. A kiszolgáló személyzet fi­gyelme nem arra összpontosul, hogy segítsen a vevőknek a vá­sárlásban, hanem arra, vájjon melyik vásárlónak van lopási szándéka. Ml pedig mindany­nylan azt szeretnénk, ha a ki­szolgálók udvariasságukkal és szolgálatkészségükkel hozzáse­gítenének bennünket a kultú­rált vásárláshoz. Önkiszolgáló üzleteinkben gyakran változik az áru elhe lyezése, s a tájékozatlan vevő bizony sokszor percekig járhat­kelhet, amíg a keresett árut megtalálja. A vásárló ilyenkor „elveszett gyermeknek" érzi magát, s kisebbségi érzés tölti ©1 „ügyetlensége" miatt. A szi­gorú képű, fehér köpenyes ki­A mezőgazdaságban a nagy­üzemi gazdálkodás a technika fejlődésével mind nagyobb fö­lénybe kerül a kisüzemivel szemben. A nagyüzemi gazdál­kodásban eredményesebb a munkaerő, a föld, a gép és az épületekbe fektetett tőke hasznosítása, következésképpen többet és főleg olcsóbban ter­mel. Ezért a kisüzem nem bírja vele a versenyt. A nagy­üzem fölénye a mezőgazdaság­ban is egyrészt a tőke kon­centrációjához és ceintralizá­ciójához, másrészt pedig a kis­paraszti termelők elszegénye­déséhez, tönkremenéséhez, pro­letarizálódásához vezet. Objek­tív törvénye ez a kapitalizmus­nak, s fokozottan, gyorsuló ütemben érvényesül korunk­ban. Az Egyesült Államokban 1910-ben 6 361 000 farmon gaz­dálkodtak. 1950 ben még százaléka, Jugoszláviában meg­haladja a takarékbetétek össze­gét j. Az új irányítási rendszer­ben — nagyobb szerepénél fog­yva — kiterjed a fogyasztói hi­telnyújtás, főleg készpénzköl­csön-folyósítás formájában. ... funkciói,, A fogyasztói hitelnek segíte­nie kell a termelés és a fo­gyasztás, Illetve a szükséglet keletkezési Ideje és a pénzbe­vétel ideje közötti egyenlőtlen­ség áthidalását, befolyásolnia kell a népgazdaság egész me­netét, de a népgazdaság mene­tének is a fogyasztói hitelt. Ed­dig a fogyasztói hitel szabályo­zásában az adminisztratív eljá­rás uralkodott, s ezért nem ér­vényesülhetett ama gazdasági funkciója, hogy hasson a ter­melésre. A hitelnyújtást ugyan­is arra használták fel, hogy forgalomba hozzák az elfekvő árut. így elősegítették az ala­csony használati értékű termé­kek gyártását, holott a fogyasz­tói hitelnek "éppen a korszerű, keresett cikkek termelésére kell nyomást gyakorolnia. A fogyasztói hitel a nemze­ti jövedelem újraelosztásának eszköze is. Ez abban nyilvánul meg, hogy a lakosság bizonyos rétegeinek ideiglenes fölös vá­sárlóereje (takarékbetétjeinek összege) átáramlik azon réte­gekre, amelyek ideiglenesen nem rendelkeznek elegendő pénzzel. A fogyasztói hitelnek ez a szerepe eddig nemigen ér­vényesült, mert a takarékbeté­teket, mint a lakosságnak nyúj­tott kölcsönök forrását, java­részt (például 1960—1964 kö detektívek? szolgálók nem érnek rá taná­csot adni, hiszen elsősorban a felügyelet biztosítására hivatot­tak. Sokszor az Idősebb vásárlók elvárnák a kiszolgáló személy­zet segítségét az áru kiválasz­tásában. A gyermekkel vásárló anyának szintén jól esnék, ha az eladó a vásárlás közben foglalkozna gyermekével. Saj­nos erre nincs ideje, mert min­den Idejét az áru vélt eltulaj­donításának megakadályozásá­ra használja fel. A kiszolgáló személyzet tehát a tarsadalmi tulajdon védelme érdekében elsősorban fel­ügyeletei gyakorol, s így a vá­sárlókkal való foglalkozás tel­jesen háttérbe szorul. S ez bi­zony nem dicséretre méltó tény. I.ehet ezért a helyzetért az eladószemélyzetet hibáztatni? Aligha. Hiszen az önkiszolgáló üzletekben az engedélyezett áruveszteség Igen alacsony, az ezen felüli veszteséget pedig az eladóknak kell megtéríte­niük. így ne csodálkozzunk, ha önkiszolgáló üzleteinkben gyakran nem kedves kiszolgá­lókkal. hanem fehér köpenybe öltözött detektívekkel találko­zunk. —ács 5 382 000 farmot számoltak, de 1964-ben már mindössze 3 400 000 farín volt az USA-ban. A farmerek tönkrememésl fo­lyamata meggyorsult. 1920— 1930 között a csökkenés 2,5 százalék, 1950—1965 között már 39 százalék. Ezzel párhu­zamosan nőtt a gazdaságok átlagos területe. Ez 1910-ben 56 hektár volt, 1960-ban pedig már 120 hektár. Már 1955-ben a tízezer dollár értéknél több árut termelő farmok — az ösz­szes farmok 12,2 százaléka — szolgáltatták a mezőgazdasági árutermelés 58,2 százalékát. Nem véletlen, hogy az amerikai szakirodalomban új műszó ho­nosodott meg ezzel kapcsolat­ban: a tönkrement farmereket „kitraktorozottak"-nak nevezik. A hivatalos szervek követke­zetesen folytatják a klsbirtokoik felszámolásának politikáját. Az illetékes személyiségek szerint ztttt 80 százalékban) más cé­lokra használták fel. Az újraelosztó funkcióhoz közel áll a fogyasztói hitel szo­ciális szerepe. A hitel elősegíti a fiatal házasok és a többgyer­mekes családok életszínvonalá­nak emelését, mert lehetővé te­szi számukra, hogy kielégítsék legalább alapszükségleteiket (lakás, bútor stb.J. A fogyasz­tói hitelnyújtás tehát egyik módja a szociális különbségek tompításának, s a szerepét még hatásosabban kell kihasználni a jövőben, amikor a béregyen­lősdi felszámolásának követ­keztében megnövekednek a ke­reseti különbségek. A lakosság­nak nyújtott hitelek és kölcsö­nök terén előnyben kell része­síteni azokat a családokat, ame­lyek számára legkevesebb esz­köz áll rendelkezésre a gyor­san növekvő szükségletek ki­elégítésében. A fogyasztói hitel sajátos jel­lege, hogy átmenetileg növeli a vásárlóerőt, tehát előrehozza a keresletet. Ez és a hiteltörlesz­tés stabilizációs tényezők. A hi­telnyújtás befolyásolja a keres­let-kínálat alakulását, a tör­lesztés pedig rendszerességet, ritmusosságot, névlegességet visz az állam és a lakosság pénzgazdálkodásába. Eddig ez még nem nyilvánult meg a gya­korlatban, mivel a fogyasztói hitelnek elenyésző súlya van a lakosság pénzbevételében és kiadásában A hitelnyújtás távlati elkép­zeléseken alapuljon, ami bizto­sítja a fogyasztói hitel tartós hatását a termelésre, a fogyasz­tásra és a pénzgazdálkodásra, ... és szabályozása A fogyasztói hitelt a kamat­tal, a visszafizetési Idővel és a minimális készpénz lefizetéssel lehet szabályozni. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kamat ós a visszafizetési idő változtatá­sára a lakosság csekély mér­tékben reagál, mivel a foglal­koztatottság társadalmunkban mindenki számára biztosított. A készpénz lefizetés azonban, ami az áru árának 10—50 szá­zalékát teszi ki, erősen reagál. Példa erre, hogy Szlovákiában tavaly a készpénzkölcsön 23 százalékát a kiegészítő kölcsön­re kapható áruk vásárlására költötték, bár a készpénzköl­csön után jóval magasabb a kamat, mint a kiegészítő köl­csön után. Az az összeg tehát, amit a kiegészítő kölcsönre vá­sárláskor készpénzben kell fi­zetni, egyes áruknál viszonylag Igen nagynak bizonyul. Külföl­dön a készpénzbefizetés össze­ge kicsi," nálunk azonban a túl­kínálat hiánya miatt egyes ter­mékeknél Inkább emelkedik, mint csökken. Így továbbra is hathatós eszköze marad a fo­gyasztói hitelnyújtás szabályo­zásának. Bár korlátozott mozgása van a fogyasztói hitelnek, mógls fo­kozza a lakosság vásárlását. Hiszen közreműködésével pél­dául 1958—1964 között 7,2 mil­liárd korona értékű árut adott el a kereskedelem, ós átlag minden második családban vá­sároltak kölcsönre. A fogyasz­tói hitel tehát tömegméretben elterjedt. Koncepciója tisztázá­sával pedig nagyobb szolgálato­kat tehet mind a lakosság, mind a társadalom számára. VIKTÓRIA KANICHOVÄ. közgazdász-aspiráns az Egyesűit Államokban a je­lenlegi 3,5 millió farra több mint 70 százalékának, azaz 2,4 millió farmnak a legközelebbi években „el kell tűnnie". Hasonló a helyzet a többi fejlett tőkésországban is. A Közös Piac országaiban pl. mintegy nyolcmillió falusi la­kost tartanak feleslegesnek. Franciaországban az elkövet­kező tíz évben további 800 ezer családi parasztgazdaság megszüntetésével számolnak. A kormányzat azzal segíti ezt a folyamatot, hogy hitelt csak az életképes gazdaságok kaphat­nak. Nyugat-Németországban ugyancsak a kormányzati cél­kitűzések közé tartozik mint­egy félmillió gazdaság felszá­molása. A kisbirtokoknak ez a „he­ródesi legyilkolása" — ahogyan egy amerikai közgazdász ne­vezte találóan a folyamatot — azonos ütemben folyik tehát minden fejlett tökésországban. A „kitraktorozottak' ( Koncentrálás a tőkés mezőgazdaságban

Next

/
Oldalképek
Tartalom