Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-27 / 115. szám, szerda

Megtalálni a fő láncszemet A PÁRTBIZOTTSÁGOK AKTIVISTÁINAK MUNKÁJÁRÓL 1966. . 27. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése alapvető változást jelent a gazdasági életben és fokozottabb igénye­ket, új követelményeket tá­maszt a pártmunkával szemben is. Egyik legfontosabb felada­tunk a párt vezető szerepét biztosítani az új feltételek kö­zött is. A párt vezető szerepe politikai oldalának hangsúlyo­zásp és magasabb szinten való gyakorlati megvalósítása nem könnyű feladat. E munkában jelentős szerep vár a járási pártbizottságok aktivistáira. A dunaszerdahelyi járási pártbizottság nagyon fontos­nak tartja az aktivisták mun­káját, akik önzetlenül segíte­nek a politikai, gazdasági és ideológiai problémák megoldá­sában. Az aktivisták összekötő kapocs a járási pártbizottság és az alapszervezetek között, s nagy szerepük van a meg­ismerés folyamatában. Ezek az elvtársak tapasztalataik alap­ján különböző szempontból íté­lik meg az eseményeket, jelen­ségeket, s az ő szubjektív vé­leményükből olyan következte­téseket vonhatunk le, amelyek a legjobban megközelítik az objektív igazságot. Ezért a já­rási pártbizottság az aktíva vé­leményére támaszkodik, mert előmozdítja a konkrét és he­lyes következtetéseket és dön­téseket. Ki legyen aktivista? Nem könnyű feladat ponto­san meghatározni az aktíva összetételét, vagyis azt, kik tartozzanak a járási pártbizott­ság aktívájához. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a járá­si aktíva alapját az alapszer­vezetek elnökei és a bizottsá­gok tagjai képezik, egyszóval azok, akik közvetlenül valósít­ják meg a párt politikáját. El­sősorban és döntő mértékben tőlük függ, hogy a felsőbb fo­kú pártszervek határozatai mi­ként valósulnak meg a gya­korlatban. Éppen ezért a járá­si pártbizottság egyik alapvető célja, hogy fokozatosan min­den pártszervezet önállóan dol­gozzék, s az alapszabályzat, valamint a felsőbb pártszervek irányelvei alapján saját maguk oldják meg a problémákat. Ma a társadalmi élet irányítása igényesebb feladatot jelent mint a múltban, s az alapszer­vezeteket nem irányíthatja köz­vetlenül a járási pártbizottság instruktora vagy aktivistája. Ebből az elvből kiiindulva a járási pártbizottság kiválasz­totta azokat az alapszervezete­ket, amelyek fejlettségük, ta­pasztalataik és összetételük következtében képesek már most önállóan dolgozni. Eze­ket az alapszervezeteket a já­rási pártbizottság titkárai köz­vetlenül irányítják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a szervezetek semminemű segít­séget nem kapnak. Ezzel az in­tézkedéssel a differenciált (megkülönböztetett) segítség elvének további elmélyítését követjük. A helyzet ugyanis az, hogy ma még nem minden alapszervezet áll küldetésének magaslatán, s különböző objek­tív és szubjektív okok miatt nem képesek a fokozott köve­telményeknek megfelelően biz­tosítani a párt vezető szerepét. Ezek a szervezetek nagyobb és hathatósabb segítséget igé­nyelnek. Az említett intézke­dés lehetővé teszi, liogy a já­rási aktíva és a lektorok te­vékenységének súlypontját a gyengébb szervezetre helyez­zük. A járási aktíva összetétele sokrétű. Tagjai mindenekelőtt a járási intézmények, a gaz­dasági és állami szervek és üzemek vezető dolgozói, a kul­turális dolgozók stb. A járási aktíva tevékenységének haté­konysága mindenekelőtt tagjai­nak fejlettségétől függ. A já­rási pártbizottság ezért a leg­fejlettebb elvtársakat bízza meg e felelős tisztséggel. A szak­tudáson kívül fontos követel­mény a politikai fejlettség, a párt politikájának ismerete, mert csak így tud az aktivista hatékony segítséget nyújtani az alapszervezeteknek. Ez a segítség azonban nem jelenthet adminisztratív beavatkozást az alapszervezet tevékenységébe, amelynek az alapszabályzatból adódó joga van önálló dönté­seket hozni a párt politikájá­nak szellemében. Az aktivista szerepét úgy értelmezzük, mint a segítőtársét, aki önkényes beavatkozás nélkül is befolyá­solhatja az alapszervezet tár­gyalását és tanácsaival segít­heti a problémák megoldását. Ez nincs ellentétben azzal a követelménnyel, hogy az akti­vistának tevékenyen kell hoz­zájárulnia a felsőbb pártszer­vek határozatainak teljesítésé­hez az alapszervezetben. Szakképzettség — politikai érettség A járási aktíva egy csoport­ja beosztásánál, munkahelyénél fogva jobban ért a mezőgaz­dasághoz, a másik csoport az iparhoz, ideológiához stb. Ha vannak is olyan általános po­litikai problémák, amelynek megmagyarázása, vagy megol­dása az egész aktíva feladata, mégsem volna helyes az aktí­vát általánosan irányítani. Ezért a járási aktíva nagy vo­nalakban három szakaszra ta­gozódik: mezőgazdasági, ipari és ideológiai szakaszra. E cso­portok munkáját a járási párt­bizottság megfelelő osztályai irányítják. Az a véleményünk, hogy az aktíva ilyen megosz­lása hatékonyabbá teszi az ak­tivisták munkáját és sokkal konkrétabb segítséget tudnak nyújtani az alapszervezeteknek. Természetesen ezen a beosztá­son kívül az aktíva összetéte­le változhat attól függően, mi­lyen feladatokat kell megolda­ni, vagy az alapszervezeteknek milyen segítségre van szüksé­gük. Az aktivistákat általában konkrét feladatokkal küldik ki az alapszervezetekbe. Ilyenek például a járási pártszervek fontos határozatai teljesítésé­nek biztosítása. Az aktivisták az évzáró taggyűlések idősza­kában 2—3 hónapig rendszere­sen látogatták ugyanazt az alapszervezetet, és jelentős sze­repük volt mind az évzáró pártgyűlések, mind a szövetke­zeti zárszámadások sikeres le­folyásában. Az aktivisták ápri­lisban részt vettek a nyilvá­nos pártgyűléseken, amelyeket V. I. Lenin születésének évfor­dulója alkalmával szerveztünk. Még számos feladatot és akciót tudnék felsorolni, amelyekben hatékony segítséget nyújtanak az aktivisták. Hiba volna azt gondolni, hogy csak a kommunisták és veze­tő funkcionáriusok lehetnek a járási aktíva tagjai. A járási pártbizottság nagyra értékeli a szakemberek, a tudományos dolgozók és nem utolsósorban a pártonkívüliek segítségét. A járási pártbizottság tudja, hogy a szubjektív és nem reális ala­pokra helyezett döntések elke­rülésének egyik fő módszere a funkcionáriusok, az aktivisták, a szakemberek véleményének figyelembe vétele, valamint a tudományos Ismeretek felhasz­nálása a politikai irányításban. Ezért például fontos határoza­tok előkészítése esetén kikéri a szakemberek véleményét, fi­gyelembe veszi tapasztalatai­kat, ismereteiket. így volt ez például a jutalmazásról, a szarvasmarhatenyésztésről szó­ló határozatoknál. Bátran meg­állapíthatjuk, hogy mindhárom határozat tükrözi a járás fej­lődésének szükségleteit és kedvezően befolyásolta járá­sunkban a mezőgazdasági ter­melést. Az aktivisták nagyon hasznos segítséget nyújtanak a komplex elemzések elkészítésé­nél. A járási pártbizottság cso­portokat létesít, hogy egyes szövetkezetekben, vagy üze­mekben elvégezzék a gazdasá­gi, a politikai élet és a párt­munka komplex elemzését és javaslatokat tegyenek olyan in­tézkedésekre, amelyek elősegí­tik a helyzet megjavulását. Ezek az elemzések jó alapját képezik a járási pártszervek tárgyalásának, lehetővé teszik, hogy a pártszerv a számos probléma közül megtalálja a fő láncszemet és célravezető döntést hozzon. Tájékozódni és tájékoztatni Az aktivisták irányítás és előkészítés nélkül nem végez­hetnek eredményes munkát. Annak ellenére, hogy az aktí­va a legfejlettebb elvtársakból áll s általánosságban ismeri a párt politikáját és a fontosabb határozatokat, szükségszerű, hogy konkrétan megismerked­jen azokkal a feladatokkal, amelyek megoldását elő kell segíteni az alapszervezetekben. Ezért a járási pártbizottság rendszeresen tanácskozásra hívja össze az aktivistákat. Időnként — ha a feladatok megkívánják •—• az aktivisták részt vesznek a járási pártbi­zottság plénumának ülésén, ahol lehetőségük nyílik közvet­lenül tájékozódni a járás problémáiról és megismerni a plénum határozatait. A járási pártbizottság plénumának ápri­lisi ülésén is részt vettek az aktivisták és megismerkedtek a nyilvános tagsági gyűléseken felvetett problémákkal. Az akti­visták nevelésének és előké­szítésének további módja a kü­lönböző elméleti szemináriu­mok és előadások szervezése az aktuális bel- és külpoliti­kai kérdésekkel kapcsolatban. Az aktivisták és lektorok ré­szére a felsőbb pártszervek előadóinak segítségével rend­szeresen szemináriumokat tar­tunk a nemzetközi helyzetről. A járási pártkonferencia ked­vezően értékelte az aktivisták munkáját. Megállapította, hogy az aktivisták túlnyomórésze becsülettel teljesítette küldeté­sét és hasznos segítséget nyújt mind az alapszervezeteknek, mind a járási pártbizottságok­nak. Ez azonban nem Jelenti azt, hogy minden a legnagyobb rendben van. A járási pártbi­zottság továbbra is fontos fel­adatának tartja az aktíva ösz­szetételének és tevékenységé­nek megjavítását. NÉMETH BÉLA, a dunaszerdahelyi járási pártbizottság dolgozója Nyolc óra alatt a tönkökre szabdalt fatörzs olyanná ázik a forró vízben, hogy a borotva­élesre fent penge félmillitméte­res fóliát hánthat le belőle. A nedves, meleg, gőzölgő vékony­ka falemezek ott tornyosodnak a vágógépeken, hogy egy továb­bi kés alá kerüljenek, amely — mint a metélt tésztát — 45 milliméter hosszú, ós 2,3x2,1 milliméter oldalú apró hasá­bokra vagdalja őket. Micsoda pontosság! Pedig csak gyufát gyártanak itt. A nemrég még büszke, hatal­mas fenyőtörzs apró szálakra szabdalva nagy fémtartályokba kerül. Innen a pálcikák egy rázó szerkezetbe hullanak, amely apró lyukú fémszalagba állítja katonás sorokba a sok­ezernyi fadarabkát. Először pa­rafinos oldatba mártja a gép, majd sötétbarna gőzölgő folya­dékba meríti néhány millimé­ternyi részét. Stop! Itt álljunk meg. Itt készítik a gyufák fe­jét. Ugyanazokat, amelyek kö­zül az egyik úgy pattant le gyújtás közben, hogy kiégette a nadrágomat. Persze, ez még odahaza történt, Itt nem sza­bad gyufát gyújtogatni. De azért megkérdem: miért nem tart jól a gyufafej? — Azt pontosan megmond­hatom — válaszolja kísérőm, Zauška elvtárs, és belelapoz a technológiai előírások kötegé­be. — Itt van ni... A gyufa­fej leválásának okai... A fa előmelegítésének elégtelensége, az égő anyag csekély enyvtar­talma, az elégtelen szárítás, a parafkioldat alacsony hőmér­séklete. Ez minden. Óhajt még valamit? — Igen. Hogy ne pattanjon el a gyufa feje a gyújtásnál. — Hm... A pártszervezet elnökével, a szakszervezet elnökével, s egy vezető gazdasági dolgozóval ar­ról beszélgetünk a Banská Bys­trica-! gyufagyár egyik műhe­helyében, milyen a gyufa „kilá­tása", nem szorítja-e kí a gyu­fát valami más gyújtószerszám, hiszen ez a régimódi eszköz szinte anakronizmus ma, az űr­hajózás ós atomenergia korá­ban. — Ne csodálkozzék — mond­ja Jakubovie elvtárs, — de a gyufahasználat egyáltalán nem csökken. Igaz, nem is emelke­dik, évek óta egy szinten mo­zog, de határozottan nem csök­ken. Sőt, mint hallottam, Nyu­gat-Németországban vadonatúj gyufagyárat helyeztek nemrég üzembe. A gyufa még távolról sem a múlté ... — De valami fejlődés csak van a gyufagyártásban? — A törős gyufa, a karton­gyufa nem vált be, mi nem gyártjuk többé, talán Sušicén gyártanak még, de inkább reklámcélokra. Nyugaton még gyártanak, de szintén csak rek­lámképpen. A dobozgyufa a pa­rafinos pálcikára ragasztott gyújtófej a legelterjedtebb gyújtószerszám ma is. Úgyszól­ván minden dohányosnak van öngyújtója, látom, önnek is, a háziasszonyok számára feltalál­ták a szikrás gázgyújtót, van­nak ilyenek villanyra, sőt elem­re is. De ezek olyan átmeneti dolgok. Egy háziasszony addig használja a mechanikus gyújtó­kat, amíg el nem romlanak. A nőknek többnyire nincs érzé­kük az ilyesminek a megjaví­tásához. Inkább a gyufához nyúlnak. Egy öngyújtó elvesz­tése huszonöt korona. Egy gyu­fásdobozé — húsz fillér. A gyu­fa nem okoz gondot, nem kell benzint vásárolni hozzá, vagy gáztöltetet. Nem romlik el, egy­szerű. És azt hiszem, ez a lé­nyeg: a gyufa a legegyszerűbb gyújtóeszköz. Amíg hasonló egyszerű gyújtót nem találnak fel, addig marad a gyufa. — Milyen lesz a gyufa a jövő­ben? — Most azon gondolkozunk — mondja Hamranová mérnök —i hogyan lehetne a doboz igen munkaigényes fiókját egysze­rűbben, műanyagból készíteni. A napajedlai Fatra mtKinvag­Szállításra készítik elő az árut a Kelet-szlovákiai Vasmtt hi­deghengerdéjének készáruraktárában. (Bacham felvétele.) Elmés gép tölti a gyufas do­bozok ezreit. A gép kezelője a zavartalan üzemmenetre ügyel. (Vilcsek felv.) gyárral tárgyalunk erről. Ma még úgy tűnik, hogy ez vala­mivel drágább megoldás lesz, mint az eddigi, amely munka­igényesebb ugyan, de a nyers­anyag olcsóbb. Tudja, meny­nyiért gyártunk egy doboz gyu­fát? — Fogalmam sincs. — öt fillér a terv, de meg­oldjuk 4,8 fillérért... — Háromszáz százalékos nye­reség, az nem rossz üzlet. Ta­lán ezért is tartja olyan' jól magát a gyufa. — Lehet... A Banská Bystrica-i gyufa­gyár jövőre ünnepli fennállásá­nak 60. évfordulóját. Ez a kor már nyugdíjjogosultsággal jár ugyan, de itt még korszerűsí­tésről gondolkoznak, műanyag­dobozokat terveznek, új, na­gyobb teljesítményű gépek vá­sárlását latolgatják. Ma napon­ta 27 millió darab gyufát ké­szítenek, évente összesen 180 millió dobozra valót. Ez fedezi Szlovákia gyufaszükségletét, s csak csekély mennyiségben ér­kezik csehországi gyufa a vá­laszték kiegészítésére. Az ex­porttermelés felújítása is lehet­séges lenne, ha a gyár korsze­rűbb berendezéssel dolgozhat­na. Elvégre a hatvanéves ha­gyomány jő csengést ad az üzem árujának ... ... Másfél köbméteres fatör­zset ragad magával a fűrész­gép szalagja. A rakodóból el­tűnt egy fatörzs, elnyelte a za­katoló régi üzem megannyi vá­gógépe, szárítója. A kis gyár másik végén fürge kezű lányok automatagépeken címkéket ra­gasztanak sok ezer gyufásdo­bozra. Az előbb fűrészelt más­fél köbméteres törzsből rövide­sen 50 000 doboz gyula le;z... VILCSEK GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom