Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-27 / 115. szám, szerda

Emberek, bábuk, sorsok llllllliilíiiiiillllill avagy llllllllllllllllüilllillüllllillilllll, Egy fáliá! faragott csodagyerek története E

lt egyszer egy szelíd arcú, meleg szívű tanárember, aki nagyon szerette a gyerekeket, nagyon szerette népét, népének szabadságát. Bölcsőjébe, amely a Šumava sejtelmesen suttogó fekete erdőrengetegének tövében ringott, a népmesék tündérei nem fénylő kardot, nem bíborosi kalpagot, nem is sörgyárak és fegyvergyártó üzemek jól jövedelmező részvényeinek kötegét, hanem egy fából faragott piros ruhás bohóc apró figuráját tették. így kötődött össze Josef Skúpa, a későbbi plzeňi reálgimnáziumi tanár élete a vigaszt nyújtó, reményt keltő és mosolyt fakasztó bábuk sorsával mindörökre. És amikor az első nagy világégés éveiben a bécsi császár tisztjei éhező cseh gyerekeket lövöldöztek halomra Plzeň utcáin, Skupa tanár Matéj Kopeckýnek, a cseh bábjátékosok nagy ősének több mint százesztendős örökifjú figuráját — Kaspareket — a cseh Paprikajancsit — állította szorítóba. Szimbólumok és egy politikai virágnyelv segítségével biztatta honfitársait a város falain belül és a közeli falvakban egyaránt, hogy bízzanak, ne csüggedjenek ... Aztán véget ért az első világháború. Régi birodalmak omlottak össze, új államok születtek Európa-szerte, köztük Csehszlovákia. Az új államba azonban sok régi maszlag és babona mentődött át, csakúgy mint a sok maradiság, félműveltség, melyet a fölényeskedés és páváskodás sem tudott leplezni. A miiveit és kultúrált Skupa tanár művészlelke mindezt nagyon jól látta. S ha a múlban a Habsburg-birodalom brutalitása ellen Kaspareket küldte a porondra, most új bajvívóra volt szüksége, aki az új haza rendszerének és polgárainak fonákságait gúnyolhatta, ostorozhatta, mégpedig eredményesen. E

gy szép napon — ezerkilencszázhuszat írtak a kalendáriumcsinálók — aztán megszületett a dülledt szemű, kopasz és görnyedt hátú Spejbl, fehér kesztyűben és frakkban, de a szimbolikus fapapuccsal a lábán. Spejbl úr az előkelő idegen szavak gyakori és helytelen alkalmazásával igyekezett feledtetni műveletlenségét, mindenbe beleszólt, a közügyekbe éppen úgy, mint polgártársainak magánéletébe. Bírált, tanácsokat osztogatott, mivel ő mindenhez értett, ő tudott mindent a legjobban. Hat hosszú esztendőn át mulattatta Spejbl úr, ez a magányos agglegény a plzeňieket, mulattatta és egyben bírálta, amikor Skupa tanár úgy gondolta, hogy Spejbl úr már nem sokáig bírná lélegzetvétellel a nagy iramot és Gustáv Nősek fafaragó segítségével megteremtette Spejbl úr fiát — Hurvlneket. E

z a Hurvínek, bár külsejével nagyon is hasonlít apjára, már az új kor gyermeke, aki mindenre kíváncsi, aki nem tiszteli a tekintélyeket, s elsősorban nem apját, Spejbl urat, mivel igen gyorsan felismeri „apucijának" minden fogyatékosságát. Nem a legjobb tanuló (ami a személyi kultusz korában majdnem a vesztét okozta), mindig az érdekli, amihez semmi köze. Hurvínek az a tisztán látó, szókimondó típus, aki nemcsak látja, hanem meg is mondja, hogy a császárnak nincs ls új ruhája, — a császár meztelen! És ezzel megkezdődik a két halhatatlan bábú, Spejbl és Hurvínek európai diadalmenete. Harmincban Skupa tanár hivatásos bábjátszó lesz, az „S + H bábszínház" igazgatója. Itthon, az országban ugyan még alig Ismeri valaki, de Párizsban, a belga Liégeben, a jugoszláv Ljublanában, valamint az akkori balti államokban a SpejblHurvínek dialógusok viharos sikereket arattak. A Spejbl-ésalád pedig tovább gyarapszik, Jifí Trnka, aki egy ideig Skupa tanár tanítványa, megalkotja Mányicska alakját, majd rövidesen Jerry kutyus is színre lép! Ekkor születnek meg Spejbl és Hurvínek szellemesnél szellemesebb szójátékai, az iskoláról és a családról kialakult Spejbl nézetek, valamint az őt kicsúfoló Hurvínek ellennézetei. A ztán véget érnek az „aranjuezi" szép napok. Hitler lerohanja Csehszlovákiát. Spejbl és Hurvínek, akárcsak a monarchia idején Kašpárek, az ellenállók sorába lép. Negyvennégyben Skupa tanárt egy Drezda melletti náci börtönbe csukják, míg Spejbl és Hurvínek a plzeňi Gestapo trezorjában raboskodnak! Mert Hitlerék számára még a bábuk is veszedelmesek, de elsősorban is Hurvínek, ez a kotnyeSpejbl és Hurvíniek les, fából faragott halhatatlan csodagyerek! Negyvenöt őszén a felszabadult hazában Skupa tanár a prágai Vinohradyn nyitja meg az „S + H színház"-at, amely azóta is számtalan forró siker színhelye volt. Spejbl, bár nem szívesen, mégis kénytelen alkalmazkodni az új társadalmi rendhez, amelyben sok minden nem tetszik neki. Iskolaköteles fia kedvéért azonban igyekszik lépést tartani a korral, és ez az iskola a haladás iskolája. Hurvínek pedig még kotnyelesebb, még csintalanabb, úgy, hogy a kultusz éveiben az a veszély feyegeti őt, hogy vagy rendes példamutató pionír lesz belőle, vagy pedig ismét valamelyik miniszteri hivatalnok trezorjába kerül. A bölcs Skupa tanár úgy vészeli át ezeket az időket, hogy kedvenceit külföldi turnékra viszi... A bölcs Skupa tanár, akit a „nemzeti művész" rangos címével tüntettek ki, ekkor már súlyos beteg és 1957 első hetében elhunyt. Mi lesz most? S

pejbl és Hurvínek azonban nem nagyon szomorkodnak, vezetőjük és beszélőjük már néhány év óta a fiatal, jóképű és nagyon tehetséges Miloš Kirschner, az „S + H színház" jelenlegi igazgatója, akinek elbeszéléséből tudom meg mindezt, de aki saját magáról nem szívesen beszél. De végül is kötélnek áll. — Prágai gyökér vagyok, Libeüben születtem, s ha az apám nem kényszerített, hogy bábszínházat játsszam, akkor a libenyi srácokkal harcoltam a zsizskoviak ellen. Apám hivatalnokember volt és szenvedélyes zenész, no meg bábszínjátékos. Házunk színházi lomtárhoz volt hasonló, bábuk, kardok, színes villanykörték, kulisszák hevertek mindenütt, s lakásunkban, ahol évek hosszú során minden áldott vasárnapon és ünnepnapon előadást tartottunk, bengáli és görög tűz szaga érződött. Negyvenhatban érettségiztem, majd a Károly Egyetem jogi karára iratkoztam be. Apám bábszínházában azonban állandóan játszottam. Kénytelen voltam, Ä felnőttoktatás feladatairól MiUii Kirschner és a kotnyeles Hurvínek apám szép szóval, fenyegetésekkel kényszerített. Valóban mindent elkövetett, hogy a bábszínházat megutáljam. |y|int műkedvelő bábjátékos • • ismerkedtem meg Skupa tanárral, aki sorra látogatta a műkedvelőket és hozzánk is eljött. Akkor még nem is sejtettem, hogy egyszer az ő munkatársa, majd utóda leszek! Jogi tanulmányaimat nem fejezhettem be, így hát bevonultam katonának. Ott, azonkívül, hogy bánya-brigádon vettem részt, bábszínházat játszottam, s két díjat is nyertem, ötvenegyben részt vettem Skupáék chomutovi előadássorozatán, s ott szerződtem az „S + H színházhoz". Azaz csak szerződtem volna. A prágai XII. körzeti nemzeti bizottság munkaközvetítő előadónője ugyanis kijelentette: „Ha Skupa tanár bábszínházat akar játszani, úgy játsszon rokkantakkal és asszonyokkal, az ilyen izmos pasasokat a bányáink várják". Skupa azonban fellebbezett és a Művelődésügyi Minisztérium végzése alapján mint rendkívüli tehetség kerültem végül is Skupáékhoz... Miloš Kirschner nem volt hajlandó magáról többet elmondani. Nem akart beszélni arról, hogy Skupa tanár, bár féltékeny volt nagy tehetségére, először Hurvíneket, majd Spejblt (vezetését és hangját) is rábízta, hogy védenceivel bejárta egész Európát; hogy többször voltak a Szovjetunióban, Angliában, Svédországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Olaszországban, Svájcban, az NDK-ban, Lengyelországban, Ausztriában, Romániában, Jugoszláviában, Bulgáriában, az 1958-as brüsszeli világkiállításon, Bulgáriában és Magyarországon, ahol nemcsak Hurvínek, hanem Miloš Kirschner is nagy sikert aratott.... Salamon Béla, a nemrég elhunyt jeles magyar színész és kiváló komikus ekkor írta be Hurvínek naplójába a következő mondatot: „Én tudom, hogy mi a humor, szívből gratulálok Önöknek! Salamon Béla". És Miloš Kirschner nemcsak mint a Spejbl és Hurvínek atyja lépdel Skupa tanár nyomdokaiban, hanem mint az „S + H színház" újítója és átalakítója. Jóllehet a sok külföldi érem, diploma, a sok lelkes, elismerő cikk mind azt bizonyítja, hogy az „S + H" világszínvonalon az elsők között iis az első, az „S + H színház" vezetőségének ennek ellenére mindjobban arra kell törekednie, hogy a műsort és a jelleget állandóan változtató i elük modernségéhez kell hasonlóvá tenni. Ma már a Velegrand cirkusz elképesztő ügyességi jelenetei, a bártáncosok, a bábu rezesbanda és a dzsessz-zenekar produkciói mellett, valamint az úgynevezett fekete színház, a voicebandok nagy sikerei mellett, a humor, a szatíra mellé a líra is felvonul. Ez utóbbit éppen a jelenlegi műsor, a „Szívélyes metamorforák" című (vigyázat, nem metamorfózisról, hanem bizonyos kifigurázó szójátékról van szó) bizonyítja. N

em is kétséges, hogy a Milos Kirschner vezetése alatt működő „S + H színház" lelkes és tehetséges kollektívája nemcsak Spejbl úr és halhatatlan fából faragott fiának, Hurvíneknek a dicsőségét lesz képes öregbíteni, hanem helyt áll azoknak a nagy feladatoknak a megvalósításában, amelyet a társadalom és a művészet állít a modern bábszínházak elé. BARSI IMRE A népművelés jelentősége szerte a világon, de különösen a szocialista társadalomban állandóan növekszik. Értekezleteken, a^sajtó hasábjain, a rádió és a televízió adásaiban, munkahelyeken, egyszóval az élet minden szakaszán egyre több és több szó esik a népművelési munka fontosságáról, hatékonysága állandó és tervszerű fokozásáról. Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa is behatóan foglalkozott ezzel a fontos kérdéssel, s kitűzte a társadalmi élet valamennyi szakasza tudományos irányításának követelményeit. Ez a követelmény természetesen a kulturális élet és a népművelési munka minden egyes szakaszára is vonatkozik. Bár e téren a kulturális életben és a népművelési munkában jelentős eredményeket könyvelhetünk el, a tudatosság és tervszerűség mellett gyakran találkozhatunk még ösztönös jelenségekkel is, melyek figyelmen kívül hagyják a népművelési munka mai igényeit és korszerű formáit. E negatívumok — bármennyire is az egységes népművelési munka természetes velejáróinak .tűnnek —, kiküszöbölése ina már szükségszerű és sürgető. S ezt csak úgy érhetjük el, ha a népművelés minden szakaszán nagyobb tudatossággal, következetességgel és körültekintéssel végezzük munkánkat. A csehszlovákiai magyar népművelési munkáról szólva elengedhetetlen többek között a tudományos alapokon nyugvó szociológiai, szociográ-. fiai és demográfiai felmérő munka mielőbbi megvalósítása. Arról van itt szó, hogy a tudományos igényű szervezés és vezetés a népművelési munkában sem mellőzheti a valóság tényeinek és összefüggéseinek pontos ismeretét. Kulturális népnevelő munkánk színvonalának emelését e nélkül aligha érhetnénk el. Nem vitás, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia, a központi népművelési szervek, a statisztikai hivatal stb. rendelkeznek azokkal az adatokkal, melyek szükségesek a népművelési munka irányításához. Azonban a magyar nemzetiségű dolgozók kulturálisnépművelő munkája irányításának is a valós életnek ezeken a tényein kell nyugodnia, hogy ezáltal még eredményesebben segítsük célkitűzéseink megvalósítását. A tudatos, tervszerű és szervezett kulturális-népnevelő munka enélkül elképzelhetetlen. Erre annál is inkább szükség van, mivel számbelileg jelentős azoknak a száma, akiknek a népművelési munkában az eddigieknél is hathatósabb segítséget kell nyújtanunk. Az igényes társadalmi feladatok valóra váltása ugyanis elképzelhetetlen a dolgozók általános műveltsége, politikai és szaktudása növelése nélkül. S itt elsősorban azokról a dolgozókról van szó, akik a szocialista építőmunkában eddig is derekasan helytálltak. Mellettük azonban szó van azokról a fiatalokról is, akik a kötelező iskolalátogatás keretében megkapták az általános műveltségnek és szakmai ismereteknek azt a fokát, mellyel elindulhatnak a gyakorlati életbe. Ahhoz azonban, hogy az életben, a folyton növekvő igények közepette a követelményeknek megfeleljenek, arra is szükség van, hogy továbbképzésükről a népművelési szervek rendszeresen gondoskodjanak. Magától értetődő és természetes, hogy a csehszlovákiai, magyar dolgozók körében végzendő kulturális és népművelő munka az egységes állami tervből indul ki, illetve annak szerves része. Ebből adódik, hogy annak irányításáért, és tartalmáért elsősorban a nemzeti bizottságok, azok szervei, illetve kulturális intézményei a felelősek. Ami pedi,g a kulturális és népművelési munkaformák szervezését, kivitelezését és eredményességét Illeti, az jelentős mértékben a társadalmi szervezetek vezetőségeitől, így természetesen a CSEMADOK szervezetek vezetőségétől is fiigg. Az adott körülmények és lehetőségek figyelembe vételével a CSEMADOK Központi Bizottsága és annak minden szerve igyekezett eredményesen eleget tenni ezen küldetésének. Aligha vitatható, hogy a CSEMADOK megalakulásától napjainkig eredményesen hozzájárult a csehszlovákiai magyar dolgozók kultúrpolitikai és szakmai művelődésének fokozásához. Példaként említhetjük meg, hogy a VIII. országos közgyűlés óta 531 népi akadémia szervezése dicséri a szervezetek munkáját. Sajnos, az eredmények ellenére azonban nagy lemaradás mutatkozik a magyar nyelvű műszaki jellegű népi akadémiák szervezésében, mivel ezeket sem a szakszervezetek, sem pedig más tömegszervezetek (CSISZ) nem szorgalmazzák. Ennek következtében a magyar nyelvű szakmunkásképzés mondhatnók évek óta stagnál. Márpedig Dél-Szlovákia iparosítása rohamléptekkel halad előre, és ez a magyar dolgozók soraiból is szakmailag fejlett ipari munkásokat követel. A szocialista társadalom építéséhez sokoldalúan képzett, haladó világszemlélettel rendelkező emberekre van szükség. E cél elérését szolgálták azok a tudományos szak- és politikai előadások, melyeket a CSEMADOK VIII. országos közgyűlésétől napjainkig a CSEMADOK szervei és szervezetei, valamint a Szocialista Akadémia járási bizottságai együttesen szerveztek. Szám szerint 13 000 alkalommal szerveztek mezőgazdasági, műszaki, természettudományi, szépirodalmi, kulturális és világnézeti kérdésekkel foglalkozó előadásokat. Az előadótevékenységről szólva jó eredményeket értünk el az irodalmi és szerzői estek terén is. 1964— 1965-ben 262 irodalmi és szerzői estet szervezett meg a CSEMADOK, s Dél-Szlovákia magyarlakta járásaiban — a szervezet keretében — 48 irodalmi önképzőkör működött. Annak ellenére, hogy a népművelési tnunka általában eredményesnek mondható, eredményeinket a jövőben — tudatos munkavégzéssel — lényegesen fokozhatjuk. Az előttünk álló feladatok felmérése érdekében a CSEMADOK Központi Bizottsága április 28—30-án háromnapos értekezlet keretében vitatja meg az alap- és középiskolák, illetve szakiskolák igazgatóival, valamint a járási és kerületi tanfelügyelőkkel a felnőttoktatás problémáit és lehetőségeit. A felnőttoktatás terén végzendő munka ugyanis elképzelhetetlen az iskolaügyi szervek hatékony támogatása nélkül. Remélhetőleg mind a problémák feltárásában, mind a feladatok valóraváltása szempontjából hasznos segítséget nyújt majd a fent említett tanácskozás, s eredményeként a felnőttoktatás jövőbeni sikerei is még biztatóbbak lesznek. BODNÁR BELA, a CSEMADOK KB osztályvezetője 1966. IV. 27, A Szlovák Nemzsti Színház mii vészei a közelmúltban a krakkói színház művészeit üdvözölhették körükben. Képünkön: Ctibor Filčík Margaréta Dareckával beszélget. (CTK — I. Dubovský felv.)