Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-19 / 107. szám, kedd

Bányák — bányászok nélkül A VILÁG ELSŐ TELJESEN AUTOMATIZÁLT BANYÁJA • AZ ÜZEM LELKE: AZ ELEKTRONIKUS VEZÉRLŐRENDSZER • A RADIOIZOTÓPOK IS SEGÍTENEK • BÁNYÁSZOK HELYETT GÉPÉSZ-SZAKEMBEREK Amikor 1961 augusztusában üzembe helyezték a nottlnghainshire-i angol szénvidék keleti részén fekvő bevercotesi széabányát, még senki sem sejtette, milyen szenzációt vált kl néhány év múlva ez a semmiképp sem kimagasló bányalétesítmény. Az induló bányaüzem személyzete kereken 2000 fő volt és az üzemvezetőség úgy számított, hogy ezzel a személyzettel évente kb. 1,25 millió tonna szenet tudnak termelni. Alig egy év múlva azonban megjött az első szenzáció: a munkát abba kellett hagyni. A tárnák betonépítménye hibás volt, és nem lehetett tovább fenntartani a bányászok biztonságát. anyag nagyobb ellenállására vall, automatikusan csökken a fejtés előrehaladása. A kifejtett szén szállítógörgők segítségével páncélszállítóra kerül. Automatikus berendezések megtisztítják a meddőÜgy látszott, hogy ezzel ennek a bányának a története be is fejeződött. Valójában azonban csak ekkor kezdődött igazán. Az angol szénbányászati hatóság kérésére ugyanis az üzemi vezetőség elhatározta, hogy a bevercotesi bányát a világ első teljesen automatizált bányájává teszi. Újraéledés tökéletesebb formában A világ legtöbb bányájában vannak már természetesen olyan berendezések, amelyek a nehéz bányászmunkát automatikusan végzik, ezek azonban csak a bánya egy egy részét érintik. Bevercotesban támaszkodni tudtak ilyen részautomatizálásokra, ahhoz azonban, hogy mindezek a részmegoldások súrlódásmentesen együttműködjenek, központi vezérlést kellett létesíteni. E célra angol mérnökök aránylag rövid idő alatt kifejlesztettek egy elektronikus vezérlőrendszert, amely a ROLF (távvezérelt frontfejtés) nevet kapta. A bevercotesi bánya így a világ első automatikus bányájaként ünnepelhette meg saját újraéledését. Megszületett tehát a második csoda is, amely ismeretlenné tette a veszélyes fejtőhelyi bányászmunkát. A föld alatti munka leírása úgyszólván fantasztikus regénybe illő: Az ember helyébe öt automatikus résetögép lépett, amelyek mindegyike több mint 1000 méter mélységben, 247 m széles fronton végzi a fejtést. Ami pedig még feltűnőbb: ezek a gépek maguktól különbséget tudnak tenni fejtésre érdemes szén és a meddőközet között. Radioizotópos szénérzékelő A gépeknek ezt a „finom érzékét" egy tulium-170 preparátumból készült radioaktív szénérzékelő teszi lehetővé. Ez letapogató sugarakat bocsát a fejtendő rétegbe, s azok onnan visszaverődnek. Három Geigerszámláló regisztrálja a visszavert sugarakat. A Geiger-számlálók jelei erősítés után a mérőműszerekre jutnak, amelyek egyrészt a gép előtt fekvő szénréteg vastagságát mutatják, másrészt a gépet vezérlik. Ha a szénérzékelő azt mutatja, hogy a szénréteg vastagsága 3 cm-nél kevesebb, akkor a berendezés megállítja a további fejtést. Ha a szénréteg vastagabb, akkor az automatika tovább vezeti a gépet fel és le, amíg el nem érik a minimumot. További mérőműszerek a réselőgép teljesítményfelvételét ellenőrzik. Ha ez túl nagyra növekszik, ami a fejtett kőzettől, megmérik és a főtámlndőssze egy emberre van szükség, hogy a gépre felügyeljen és üzemzavar esetéu beavatkozzék. Azonban nem ő az egyetlen, aki a gépet működés közben ellenőrzi. A gép továbbítja adatait egy külszíni ellenőrző állomásra, ahol egy további elektronikus számítógép ellenőrzi a bánya egész üzemét, mégpedig olyan részletesen, hogy még arról is tájékoztatást tud adni, hol van e percben olyan szakmunkás, akire éppen szükség van. A bevercotesi bányában az eredeti kétezer főnyi személyzet helyett ma csak hétszázhetItMmíii A teljesen automatizált bevercotesi szénbányában gondoskodtak a mérgező metán elvezetéséről is. Különleges fúróberendezések lyukakat mélyítenek a tárna falaiba, elszívják onnan a metánt és felszínre szállítják. A képen a berendezés mintapéldánya. rolóba továbbítják, ahol síneken állnak a szállítószalagok. Minthogy ezek között kereken 45 méter átfedés van, a fejtésfront körülbelül egy hétig haladhat előre anélkül, hogy a szállítószalagokat át kellene helyezni. Mialatt a réselőgép előrehalad, mögötte hidraulikus bányaducok ereszkednek ie, hogy a fötét megtámasszák. Ezek a dúcok automatikusan ereszkednek le, követik a gépet, ismét beállnak a kellő helyzetbe és rögzítődnek, még akkor is, ha a talajt törmelék fedi. Az ember csak ellenőriz Az embernek ebben a bányában csupán a gépek állandó karbantartása a feladata, mert még a gépek állandó együttműködését is gépek — elektronikus számítógépek — vezérlik. Hozzájuk fut be az ellenőrző műszerek valamennyi jelentése, s ők értékelik is ezeket. Az egyik ilyen elektronikus számítógép mindig pontosan megmondja, mennyi szenet fejtettek már, mennyi fut éppen a szállítószalagokon, és hogyan kell közlekedniük a bányavonatoknak, hogy a kitermelt szenet zökkenésmentesen a felszínre szállítsák. Az első elektronikus számítógép egy bányavonaton van, a fejtési fronttól biztos távolságban. Ez a gép vezérli a szén automatikus rakodását, mérését és szállítását, azonkívül szabalyozza a réselőgépek előrehaladását, a bányaducok utánhaladását és a törmelék pneumatikus eltávolítását. Ehhez Ilyen tiszta bányaüzem sem mindennapi látvány. A képen a bevercoSesi bánya szénnemesítő részlege. A szenet itt mossák és osztályozzák, majd ellenőrző állomáson áthaladva futószalagon a tárolóba továbbítják. A szén fő átvevője a nottinghamshire-i erőiaa. venen dolgoznak, az eredetileg tervezett 1,25 millió tonna szén helyett mégis 1,5 millió tonnát termelnek. Bánya helyett ültetvény A

z Egyesült Államok északnyugati részén van egy völgy, amelyet az indiánok mondái szerint egykor elátkoztak a gonosz szellemek és jaj azoknak, akik itt letelepednek. Állítólag minden mérgező itt, az embereket és állatokat valamilyen gyógyíthatatlan betegség kaszálja. A tudósok csak néhány évti zeddel ezelőtt állapították meg az ottani betegségek okát és leplezték le a Szellemek Völgyének titkát. Rájöttek, hogy a kórok okozója az igen becses szelén, az a fém, amellyel ma igen gyakran találkozunk a műszaki gyakorlatban. Az „elátkozott" helyen ezért újabban egy igen furcsa „bánya" létesült. Nem a föld alatt keresik a szelént, hanem különös fűfélékkel vetették be a völgyet .. . Tudni kell ugyanis, hogy a növények vegetációjuk közben bizonyos mennyiségű mikroelemet vesznek át a talajtól, s ezt magukban raktározzék. Emellett érdekes, hogy a növények a rokonelemeket felcserélhetik, anélkül, hogy ez befolyásolná fejlődésüket. A szelént például kénnel, a sztronciumot kalciummal stb. lehet felcserélni és fordítva. A szelénatom ezért a növényi fehérjék aminosavjaiban teljesen pótolja az egyébként mindennapi ként. A tudósok azt is megállapították, hogy a növények jóval nagyobb töménységben tartalmazhatják a mikroelemeket, mint a talaj. Ha például a talaj 0,001 százalék szelént tartalmaz, a növények hamujában akár 5 százalékban is szerepelhet. A

Szellemek Völgyében tehát ma olyan fűféleségek zöldellnek, amelyek mohón veszik át a talajból a szelént. A füvet évente többször ls lekaszálják, szárítják és égetik. A hamuból kémiai úton aztán kivonják a szelént. Egy hektár évi fémhozama eléri a 25 kilót. Ez a példa is szemlélteti, hogy a látszólag távoli tudományágak (ebben az esetben a biológia és a bányászat) ismeretei ls összefügghetnek és értékes eredményekkel gazdagíthatják a gyakorlatot. A. TRIZULJAK SZOBRAI A MŰVELŐDÉS HAZÁNAK legsikerültebb megoldású tárlati termében láthatók Trizuljaknak az elmúlt öt évben alkotott művei, melyek a modern szlovák szobrászat elismert képviselője fejlődésének merőben új s feszültséggel teli szakaszát jelzik. A köztudatban Trizuljak úgy él, mint a múlt hősi vállalkozásait megrögzítő és méltató monumentális emlékművek alkotója. Élete ötödik évtizedébe lép ve új problémák, kérdések izgatják. Ezek megválaszolásának konkrét eredményeivel állunk itt szemben. Mintha éles határvonal metszené két teljesen különböző csoportra a kiállított plasztikákat, mintha két, különböző, egymásnak mintegy ellentmondó egyéniség megnyilvánulásai lennének. Jiŕí Mašín a tárlatot megnyitó költői lendületű szavaiban ezt a kettősséget az „értelem és érzés természetes polaritásaként" határozta meg. A szemlélő azonban ösztönös érzékenységgel, vagy érzékeny ösztönösséggel mégis úgy véli, hogy az igazi, s a Trizuljak énjéből természetesen fakadó: a lírai csoport. Talán tizenkét-tizenhárom mű, kisebb-nagyobb torzók. Sugalmazójuk Trizuljaknak tengerparti tartózkodásáról magával hozott, századok, s hullámok formálta kövek megkapó egyszerűsége. A művész intuitív látásával megérezte a belül lappangó, kibontásra váró emberi alakot. Brancusi és korai Moore hatásokat is idézve, így születtek meg a zárt egységű, sima, dallamosan hajlékony, fémesen csillogó felületű leegyszerűsített formák, melyek a néző szemét és tapintó érzékét sajátosan vonzzák. A vas-, a réz-, az aranyfényűre csiszolt bronz torzók asszony- és gyermekfigurákat érzékeltetnek. A rušícaí márvány tiszta fehérségében ragyog a kifejező testtartással, s a fej szép mozdulatával az „Estét" költőien éreztető, finoman összefogott nőalak. A szlovák nép nagyjainak emlékét megőrző figurák a több művel ellentétben nem a végleges anyagból, hanem jjatinázott gipszből valók. Egyrészt zárt, másrészt nyitott formájukat kis elbeszélő jellegű, domborművű lapok egészítik ki. A gondolat, s az indulat kifejezői az alacsony talapzaton álló, természetes szik laeredetiikre emlékeztető tömb szerűen faragott alakzatokkal együtt. A. Trizuljak: Torzó (márványI A MÁSODIK CSOPORT: az újat hozó tudomány és technika vívmányainak tükrözője. Az alkotó képzeleten kívül rendkívül fegyelmezett agymunkával és számítással szerkesztette ezeket az előretörő konstruktivisztikus műveket. Világosak, egyszerűek, józanak, mint a matematikai igazságok. A Rakétagép, — köztük a még 1961-ből származó is —

i egy központi árbócra szerelt, különböző átmérőjű és hosszú, függélyes és vízszintes ritmusú, metaforás értelmet hordozó vascsövek egésze. Majd hat tompán fénylő, öt méter magas, a térben harmonikusan elhelyezett alumíniumcső a Koz~ mikus kor hírnökei, de orgonasíp jellegüknél egyben Hódolat Bachnak is. A kibernetikus plasztikák négyzet-, és téglalap alakú hegesztett vas és alumínium lemezekből való összeállítások. Vált'akoznak benne a tömör és üres részek, melyek szigorúan egyszerű ritmusukkal a tudomány komoly fenségére utalnak. Az Idomok ívelt körvonalú, vitorlára emlékeztető három összehegesztett fémnégyszöge egy pontba fut össze, másutt meg szétnyílik. Hatásuk valóban érzelemkeltő. A LEGÚJABBAK: az Útvesztő, mely a vas dialketikájából csupán a keménységet érezteti, s nem a hajlékonyságot. Ez utóbbi azonban a Virágok ban jut szóhoz. SÁRKÁNY JENÖNÉ MICHAL KARÍN A SZLOVÁK FILHARMÓN1AYAL MICHAL KARÍN ZONGORA MŰVÉSZ ezúttal érdekes és értékes feladatot tűzött maga elé. Paul Hindemíth nálunk eddig ismeretleu zongoraversenyével lépett a közönség elé, az 1950-ben komponalt mü Karin tolmácsolásában először hangzott el a bratislavai hangversenyteremben. Hindemith rendkívül erőteljes muzsikusegyéniség. Komponálásmódja friss és keresetien, mondanivalója természetes, és természetes, mesterkéletlen a forma is, amelyben gazdag alkotóereje kifejezést nyer. Egyéniségétől távol áll minden póz, látszatkeltés vagy nagyhangúság. Mint ember és mint muzsikus mélyen éli a valóságos életet. Ritmikai és hangzásbeli vonzóerő, eredeti módon alkalmazott ellentétek, halk költőiség váltakozása egy vérbeli muzsikustemperamentum heves kitttréseivel, szubtilis dallamok feloldódása dús színekben tobzódó zenekari hangzásban ... nagyjából ezek volnának a Hindemith zongoraverseny főbb vonásai. • A MONTREALI 1967-es Világkiállításon hazánkat a hivatalos pavilonon kívül egy jellegzetes szlovák kunyhó is képviseli majd, amely háromszáz négyzetméter területen épül fel, s benne tősgyökeres szlovák ételeket szolgálnak majd fel. S. Halaš és V. Villiam, a tervező építészek nem egy bizonyos népies épület formáját utánozzák. A kunyhó modern megfogalmazásánál a szlovák népi építkezés formakincseiből lueríteuek. Michal Karin koncepcióját lényegre törő egyszerűség jellemezte. Kitűnő felkészültséggel, elmélyülten szólaltatta meg Hindemith szellemi és technikai szempontból egyaránt roppant igényes művét. ANTONIO AVIVALDl GLÓRIÁJÁVAL, a különös, kalan dos életű komponista gazdag életművének újabb alkotásával ismerkedtünk meg. Az ismerkedés annál becsesebb volt, mert az olasz zeneköltő vokális kompozícióinak jó része eltűnt az utókor zenekincseiből, s a Vivaldi zenekutatás még ma sem tekinthető befejezett nek. A két szopránra, altra, énekkarra és zenekarra komponált Glória előadása a hallgatóságnak különleges örömet szerzett. Az est karmestere, Zdenék Bílek lelkes muzsikálását átvéve Filharmóniánk és énekkarunk életteljesen szólaltatta meg a szivet-lelket gyönyörködtető Vivaldi muzsikát. Szép teljesítménnyel szerepeltek a szólisták is: Alžbeta Mrázová és Darina Markovičová (szoprán), és az érett, nemes előadóművészet élményét nyújtó Ľuba Baricová (alt). GlUSEPPE VERDI TEDEUMJA a hangversenyt tetőponton fejezte be. A késői Verdi alkotás kristálytiszta, átszeHemült dallamaiban egy nagy művész és mélyen érző ember szívverése lüktet, aki megelőzte korát. Zdenék Bílek intenzív átéléssel, áradó, sőt néha túláradó temperamentummal állította elénk az idős Verdi tisztult világát. A tartalmas műsor a közönség körében élénk visszhangra talált. HAVAS MÁRTA