Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-19 / 107. szám, kedd

P f E R R E C U R I E (1859—1906) í

'JUD. ÁPRILIS 19. Milyen torlódás van a régi Párizs szűk utcáin! A keskeny úttesten alig tudják mellőzni a kocsik egymást. A kora délután járókelői számára a járda nagyon szűk. Pierre ösztönösen keresi a szabad utat. Egyszer a járdát szegélyező kövön, máskor magán az úttesten jár egyenlőtlen léptekkel, mint azok, akik gondolataik fonalát követik. Vajon mire gondol oly elmerült pillantással, oly komoly arccal? Egy kísérletre? Egy barátja munkájára, melynek az Akadémiának szánt előterjesztése a zsebében van? Marie-ra? ... Pierre át akar menni az úttesten a másik járdára. A szórakozott emberek hirtelen mozdulatával elhagyja védett helyét a fiakker mögött, amely elzárta előle a kilátást és pár lépést tesz balra. De egyszerre fújtató állatba ütközik: a bérkocsi útját éppen ekkor keresztező társzekér egyik lovába. A két kocsi közötti távolság szédületesen csökken. Meglepetve Pierre ügyetlen mozdulattal a 16 igájába akar kapaszkodni: ez felágaskodik. A tudós cipője megcsúszik a síkos kövezeten. Húsz torokból tör kl a kiáltás: Pierre a lovak alá került ... PIERRE A FÖLDÖN FEKSZIK, él és sértetlen. Nem kiáltott, nem is mozdult. A lovak patái elhaladtak felette anélkül, hogy kárt tettek volna benne. Még mindig csoda történhetik. De a hatalmas tömeg, melyet saját hat tonnányi súlya visz, még pár métert csúszik előre. A hátulsó bal kerék könnyű akadályba ütközik: egy homlok, egy emberi fej. A koponya széttörik, vörös, nyúlós anyag fröcsköl szerteszét a sárban: Pierre Curie agyveleje. Így írta le Eva Curie, a tudós leánya annak a 60 év előtti szörnyű napnak az eseményeit, amelyek Curie asszony férjének halálát okozták. Pierre Curie érdemel főleg az anyagok mágneses tulajdonságainak vizsgálatához és a radioaktivitással kapcsolatos kutatásaihoz fűződnek. Curie-ék fedezték fel a rádiumot — Pierre saját testén kezdett vele kísérletezni —, majd felfedezésüket önzetlenül az orvostudomány szolgálatába állították. A NOBEL-DÍJAS NAGY FRAN CIA FIZIKUS feleségével közö sen új fejezetet nyitott az atomkutatás történetében, ezért a Curie név örökké emlékezetes marad. (dj) Embert formál az életmód A napokban Komárom felé utaztam. A bratislavai állomáson egy villogó, fekete szemű házaspár három még villogóbb szemű gyerekkel szállt fel a kupéba. Két kisfiú, egy leányka. Feltűnően iól öltözöttek valamennyien. Beszélgetésükből csakhamar kitűnt, hogy Ostrava vidékéről főttek, és szülőfalujukba mennek látogatóba. — Vasárnap valamennyien együtt vagyunk. Ilyenkor játszóterekre, bábszínházba, gyermekfilmekre járunk. Sétálgatunk a környéken, esténként — a gyerekek lefektetése után — kávéházba, szórakozóhelyekre járunk. Szabad időnkben olvasgatunk is, habár bevallom, eleinte idegenszerű volt, de később annyira megszoktuk a könyvforgatást, hogy most már nehezen vagyunk meg nélküle. Évi szabadságunkat egyszerre vesszük ki, s ilyenkor megtakarított pénzünkön utazgatunk, üdülünk. Megjártuk a MagasTátrát, Magyarországon ls voltunk, az idén Bulgáriába készülünk. ' — Autót nem vásárolnak? — Egyelőre nem. Ha majd már mindent beszereztünk, akkor talán arra is sor kerül. Akt becsületesen dolgozik, annak sok mindenre jut, okosan beosztva szépen élhet. Meg ts mondom a sógoromnak, nagyon elégedett vagyok mai helyze temmel. Régente nem így te kintettek ránk. nem számítót tunk egyenrangú állampolgár nak. Munkánk, életmódunk ma gasabb színvonalra emelt ben nünket. Ajánlom minden cigány polgártársamnak, munkájával, rendes életmódjával próbáiion változtatni jelenlegi helyzetén, hogy embertársai más szemmel tekintsenek rá. Érdekelt életsorsuk, ezért beszédbe elegyedtem velük. — Honnan jönnek? — kérdem a családapát. — Havífovból. A sógoromhoz utazunk. Az éjjelt átvirrasztottuk, a gyerekek álmosak, látszik is rajtuk. Majd ha helybe érünk, kipótolják az alvást. A három kis gyermek egymás vállára hajtva fejecskéjét, szundikálni szeretett volna, de szokatlan ülőhelyzetükben nem 6ikerült. '— Miként élnek az új bányászvárosban? — folytatom kérdezgetésemet. — Bányában találtam munkát, feleségem szintén dolgozik. Háromszobás, modern lakásunk van egy kilencemeletes toronyházban. Lakásunkat harmincezer koronás kiegészítő kölcsönnel rendeztük be, beleértve a legnagyobb képernyőfű televízort is. Flexaret fényképezőgépet ts vásároltam, megörökíthetjük a gyerekek minden mozdulatát. — Mennyit keresnek? — A bányában 2500 korona átlagfizetésem van, de előfordul, hogy 2700— 2800, sőt 3000 koronát is tartalmazott fizetési borítékom. Az asszony 8—900 koronát keres. A gyerekek óvodában vannak, ott ls étkeznek, feleségem, vagy én délután megyünk értük. — Hogyan tölttk szabad Idegüket? HORNYANSZKY TIBOR A forgalmas főutcán, az egyik zöldhomlokzatú ház előtt a legtöbb járókelő meglassítja lépteit s betekint a kiskertbe. Megszokták, hogy az utóbbi években szinte tavasztól őszig ott látták a deresedő öregembert. Köszönésükre erőteljesen válaszolt, vagy harsányan kiáltott: Gyere bet Az Ismerősök, az elvtársak mindig megálltak a kerítés mellett néhány szóra. Az idén már ritkábban látják hallongani a néhány szőlőtő körül vagy a veteményeságyak mellett. S ha ott van, ha ismerős áll meg a kapu előtt, akkor sem kiált, csupán a kezével int... Côuítáä&ui>íatiifXMÍ aeémátt S

ok az ismerőse, jóbarátja, elvtársa, gyakran nyílik a kiskapu. Ezek a látogatások a hetvenhét éves Bittér László hétköznapjainak fénypontjai. Hiába veszik körül szerető gondoskodással gyermekei, neki ez a csendes szobafogság szörnyűbb, mint a lábát szaggató reuma, mint a fojtó köhögés. Sosem szerette a magányt, életeleme volt a vitatkozás. Mindig másokkal törődött, az elnyomottak, kisemmizettek igazságát kereste ... Két világégésnek volt szemtanúja, és most a harmadik veszélye nyugtalanítja. Nem az elmúló napokat számlálja, hanem azon töpreng, hogyan, miként alakul a holnap. Figyelemmel kíséri a nemzetközi eseményeket, sőt mióta nyugdíjas — tizenkét éve — sokkal több ideje jut az önművelésre. Talán furcsán hangzik, hogy ezt a szót egy veterán pártharcossal kapcsolatban említem. De magam tapasztaltam, hogy magas kora ellenére is, mily meglepő jártassággal igazodik el a politikában. Tájékozottságát, marxista képzettségét a könyveknek köszönheti. 1905öt Írtak, mikor az aranyosi juhász tizenhat éves fia eljutott a felismerésig: ez a rendszer igazságtalan 1 Esténként az idős munkások szavait hallgatta, az éhező nyomorgó orosz milliókról, akik megpróbálták megdönteni a zsarnokok hatalmát. Kérdéseire, értelmes megjegyzéseire felfigyeltek az Idős szocialisták. Maguk közé fogadták. A cselédek és a napszámosok világában a rendszerről alkotott véleménye meggyőződéssé formálódott. Alig múlt húszéves, mikor 1912-ben néhány idős elvtárssal megalakítják a szociáldemokrata párt szervezetét, ö az egyedüli fiatalember, akit beválasztanak a vezetőségbe. Ekkor került a neve először a csendőrőrs jelentésébe R

égen volt. Évtizedek fátyla alól hámozza ki az emlékeket. Kun Bélával való találkozása mély nyomot hagyott emlékezetében. Az 1919-es május elseje életének egyik legszebb emléke. Húszezer ember vonult fel Komárom utcáin, s lelkesedésüket, bátorságukat fokozta a szomszédos munkáshatalom, a Magyar Tanácsköztársaság. S ők Komáromtól Gútáig mozgósították a falvak és tanyák népét. Csallóközaranyoson tizenöt fegyvert és két zsák kézigránátot is kiosztottak. Várták a jeladást, amely azonban elmaradt. Helyette jött a szomorú hír: a komáromi hídon áttörö magyar munkásokat, a Tanácsköztársaság katonáit lemészárolták az erősítést kapott csehszlovák csapatok. Ennek a tragédiának nem lett volna szabad megtörténnie ... Szomorú, fájó emlékek. Sokan megrettentek az események hatására, másoknak bátorságot kölcsönzött a hősök példája. A húszas évek elején sokat gondolt a komáromi temetőben közös sírban nyugvó vörös katonákra. Azok mertek, nekünk is merni kell... Szervezkedtek. 1920. május elsején ott állt a májfa az aranyost vendéglő előtt, tetejében sarló és kalapács ragyogott. Pléhből vágta ki a kovács. Felváltva őrizték a fát, s a csendőrök nem merték ledönteni. Ez volt az aranyosi munkások szervezettségének első csendes erőpróbája. A második — egy év múlva — már viharosabb volt. 1921. június hatodikán megalakult a faluban a kommunista párt. A szervezet elnökévé Bittér László elvtársat választották meg. Számára Ľubochňa jelentette az első nagy munkásmozgalmi élményt. Mint vendég vett részt 1921 januárjában a marxista baloldal kongresszusán. Hazatérve bekapcsolódott a pártszervezetek alakításába. Néhány év múlva ismerik a Csallóközben, sőt Mátyusföldön is. A csendőrök mind gyakrabban emlegették nevét. Nem véletlen, hogy Aranyoson a húszas években a községi képviselő testületbe 24 képviselőt jelöltek a kommunisták A

harmincas évek elején Igen aktívan vett részt a mozgalomban. A véres kosúti események után Aranyoson is tiltakozó gyűlést szerveztek. Major elvtárs volt a szónok. A jegyző csendőrökkel kergettette szét a tömeget, és a „fő bújtogatót". Bittér Lászlót három hétre lecsukták. Ebben az Időben tanyán laktak. Szerencséjére a gazdaság úrnője másként gondolkodott, mint a jegyző és a csendőrök. Szüksége volt Bittérré, hiszen a 11 cseléd és 18 napszámos kivétel nélkül hallgatott a szaváral Hogy esténként politizáltak, azzal mitsem törődött. A gazdaságban rend volt, dolgoztak a munkások és félt, hogyha Bittert elveszti, a rend felborul, a gazdaság tönkremegy. Ezért hozatta haza akkor, majd a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején még néhányszor. Bittér a Horthy-korszakban is pontosan teljesítette az elvtársak utasításait: az Illegális sajtótermékek és röplapok eljutottak a tanyákra ls. Akkor egy hiba, lebukást, halált jelentett. Szerencsésen átvészelte a háború utolsó éveit, s a pártsejtekben a hatalom átvételére készültek . .i r- március 28-án felt-J ZL szabadult a falu. ''Két nap múlva tizenhat kommunista újraalakította a helyi pártszervezetet. A szabadsággal, amit 1919-től vártak, hatalmat ls kaptak. Ekkor még nem sejtette, hogy alig egy év múlva átéli élete második fájdalmas csalódását. 1946 ban a magyar kommunistáktól olyan egyének vették át a falu vezetését, a párt irányítását, akiknek kevés közük volt a kommunista névhez. A két-három szlovák kommunista helyteleníti a magyarok Csehországba deportálását, .le megakadályozására nincs erejük. Egy este a Bitter-család kis holmiját is teherautóra rakták a katonák. Hiába volt orvosi bizonyítványa, ez mit sem segített. Mikor megjelent az orvos és tiltakozott, a „szervezők" cinikusan mosolyogtak. A beteg maradjon — mondták —, de a családot és a bútort elvisszük! Ekkor jött egy őrmester. Elküldte a katonákat, a teherautó ott maradt az udvarban. Bement az üres konyhába, a kis szobába és könynyezett. Trnavai volt, kommunista. Szörnyű tévedésről beszélt, meg a következményekről... Egy rozzant fapadon ülve töltötték az éjszakát. Beszélgettek. Reggel az őrmester lerakatta a bútort az autóról, és elmentek a katonák. Bittér sosem tudta meg az őrmester nevét. Még aznap felkereste az itthon maradt elvtársakat, vitte az üzenetet, a reményt: nem tarthat sokál Tévedett! Sokáig tartott. Hiába jött 1948 februárja, Aranyoson nem akartak tudomást venni az események alakulásáról. A kommunisták panaszt emeltek a járáson, ez sem segített. Ekkor, 1949 elején Gottwald elvtársnak írtak. Nyolc nap múlva megkapták a választ: vegyétek át a vezetéstl S náluk csak ekkor került sor a februári győzelemre. Majd egy évvel a nrágai események után Azóta a pártszervezet irányító és vezető ereje a falunak. BHter elvtárs 1961 ig — hoszszabb-rövidebb megszakításokkal negyven éven át — elnötf*volt a helyi pártszervezetnek. Hosszú Ideig tagja volt a járási pártbizottságnak, képviselője a Szlovák Nemzeti Tanácsnak. Érdemeiért 1964-ben születésének 75 évfordulóján Munkaérdemrenddel tüntették ki Futnak az évek. A bátor párthárcosból öregember lett. Dagadt a lába. nem tudja elhagyni az udvart. Idejárnak hozzá a falu, a pártszervezet vezetői. Mindenről tájékoztatják, ami a faluban történik, s neki ez a figyelmesség minden gyógyszernél többet ielent T

ettekkel, cselekedetekkel, már nem segíthet az elvtársaknak. Nem mehet az emberek közé, ezt sajnálja a legjobban. Már a járási pártkonferencián sem tudott részt venni. De leírta gondolatait. Levelét a lárási pártbizottságon olvastam. Befejező mondata tanács és figyelmeztetés minden kommunista számára: „ELVTÁRSAK, ÜGY DOLGOZZATOK, HOGY A PÁRTBAN NE A PÁRTTAGOK, HANEM A KOMMUNISTÁK SZÁMA NÖVEKEDJÉK . * CSETÖ JÁNOS Kiállítás a nemzetközi összefogásról A Xelst-szlovákiai Vasmű karbantartói (képünkön Anton Jurčiäin) kimagasló sikereket érnek el a CSKP XIII. kongresszusa tiszteletére szervezett versenyben. Tavaly terven felül 10,5 millió korona értékű pótalkatrészt készítettek. (G. Bodnát felv. — CTK) A budapesti Mező Imre ntcai szlovák gimnázium diákjai a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásának és a vörös tanácsválasztások 47. évfordulója alkalmából érdekes kiállítást rendeztek. A mintegy 250 kiállított tárgy: fénykép, újság, röplapok, felhívások és különféle emléktárgyak hűen dokumentálják a Duna-medence egymásra talált népeinek és nemzeteinek a proletár nemzetköziség táplálta harcát, melyet az intervenciós antant hadseregek által támogatott tűkés érdekek ellen vívtak. Nemzeteink összefogásának szükségességére leghatározottabban talán a Cseh Kommunisták Pártja mutat rá. Egyik röplapján olvashatjuk: „Tudod, mit teszel, ha fegyvert fogsz a magyar proletariátus tanácsköztársasága ellen? Öngyilkosságot követsz el, rabbilincset kovácsolsz utódaidnak, akik megátkozzák majd gyáva apáikat! A magyar vörös katona a fe és a világ minden proletárjának szabadságáért is harcol. Ütött az óra! Tettre fel! A Cseh Kommunisták Pártja." Külön érdekessége a kiállításnak a Kassára és Eperjesre vonatkozó kép és újságanyaga. A „Košické červené noviny" például hírt ad a kassai nagygyűlésről, melyet a magyar kormányküldöttség tiszteletére rendeztek. Az ezzel kapcsolatos képanyag Münnich, Landler, Vágó, valamint Garbai, Kún, Bőhm és Szántó elvtársak kassai látogatását dokumentálja Itt természetesen minden dokumentumot nem sorolhatunk fel, annyit azonban megjegyzünk, hogy a kiállított anyagot célszerű lenne Csehszlovákia több városában is bemutatni. SZANY1 JÖZSEF