Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-16 / 104. szám, szombat

Nem egy beavatott turistától hallottam azt a véleményt, hogy az Alacsony-Tátra vidéke színességével, változatosságával sajátos, szerény, de megragadó romantikájával túltesz a Magas-Tátra felhatványozott világhírén. Én azonban most nem akarom eldönteni, vajon, a fa alsó ágain ízletesebb-e a cseresznye vagy a tetején. Annyi bizonyos, hogy az alacsony-tátrai üdülőket évről évre egyre több üdülő — köztük sok külföldi — keresi fel... Jí zvegy Nagy Józsefné kell szegfalvi lakos több mint M fél éve él a Tále-völgy" ben, az alacsony-tátrai turistaforgalom egyik központjában. Hétvégi látogatók rövid két napot, beutalt üdülők legfeljebb három hetet töltenek a Gyömbér-hegy alatt. Özvegy Nagy Józsefné több mint fél éve él a zúgó fenyvesekkel övezett völgyben s csodálhatja a hegyvidék szépségeit. Mondják, nem Irigylésre méltó? özvegy Nagy Józsefné egyívású a századunkkal. Hegyeket, tűlevelű erdőt, csörgedező hegyi patakot hatvanöt, éves koráig sohasem látott. Most, ha kinyitja ablakát, hallja a fenyvesek hangját, szobájába betódul az ózondús, friss levegő, s megnyugtató zöld színt árasztanak felé a fenyők, amelyek felett halványkéken derengenek a messzi csúcsok ... S mégis ki irigyli özv. Nagy Józsefnél?! A Tále-völgy Podbrezová közelében, a Bystrá patak jobb partjától nyúlik be mélyen a hegyek közé. A völgy keleti peremén épült fel szomszédosán a podbrezovái vasgyár és a piesok! gépgyár pompás üdülője. Ez évben sem az egyik, sem a másik üdülő nem látta vendégül azokat, akik építették. Mindkét épületnek állandó vendégei az Iskolaév folyamán a keszegfalvi gyerekek. A két épület közti utat naponta tízszer is megjárja egy asszony: özv. Nagy Józsefné. Nem nagy távolság, legfeljebb 300 méter, de ezen a vidéken nem olyan egyenesek az utak, mint lenn a Csallóközben, özv. Nagy Józsefné pedig nem kiránduló, munkában megfáradt asszony, egvütt indult viharos századunkkal, s átélte, átszenvedte minden szeszélyét, borzalmát. Hatvanhat éves, de annyit átélt, hogy kétszer annyi időre ls elég volna. Útközben néhányszor megáll, megpihen, a szívéhez nyúl, mintha biztatni, vagy csillapítani akarná, aztán újra elindul a dimbes-dombos úton. Ha körülnéz, csak csodálja a tájat, de nem tudja szeretni. Minden gondolata összehasonlítás. Látja, virágzik már a lila sáfrány, de arra gondol, hogy a Csallóközben csak szeptember végén szokta kidugni fejét az ősz lila hírnöke. Azt ls észre veszi, hogy a cinkék úgy piszegnek, a sármány úgy dalol itt, mint odalent, és mégis minden, minden más itt. A gondolatok csak átvillannak az agyán, mint a villám fénye az ég kupoláján. Más gondjai vannak. Nagyobbak, fontosabbak. Mert ő nem özv. Nagy Józsefné, így senki sem szólítja. Ö Mari néni. Kilencvenöt gyerek, tanítók, nevelők számára egyaránt. Sőt még ennél is több: Mama, édesanya, nagymama. Akárhogy szólítják is az üdülő lakói, mindenképpen bennfoglaltatik a megszólításban az anyák iránt érzett bizalom, tisztelet és szeretet. Édesanyjuktól, szüleiktől elszakadt gyerekek, férjeiktől távol élő feleségek, kedveseiket meszszehagyott férfiak őbenne keresik szeretteiket. Mari néni most a vasgyár épületéből igyekszik a piesoki üdülőházba. Sietnie kell, mert Bódai tanító néninek fél óra múlva zeneórája lesz, s megígérte, hogy az alatt majd ő vigyáz az apró Bódal-csemetére. Kezében egy tábla mogyorós csokoládét tart. Árpád napja van ma, az ajándékot Árpikának, az unokájának viszi. Árpika és Ilonka, Mari néni két unokája is itt él a táléi üdülőkben, hiszen éppen ő miattuk Jött ide az Alacsony-Tátra vidékére — korántsem üdülni. Elvállalta a mosást, varrást kilencvenöt gyermekre, mert nem akarta, nem tudta elhagyni unokáit. Bár a harmadik, a legfiatalabb, mégsem lehet a nagymamánál, ő ugyanis az ala-, csonyabb évfolyammal a Szitnya alá, egy počúvadlo! üdülőbe került. De legalább Árpikát és Ilonkát minden nap láthatja, megsimogathatja! Mit kellett kiállnia az unokáiért. Amikor tavaly Keszegfalván is az árvíz veszélyét ordította a sziréna, Mari néni kendőt kapott magára és a lányához szaladt, hogy a gyerekeket védje. Elátkozta azt, aki éppen éjnek Idején kapcsolta be a szirénát, majd megszakadt a szíve az álmos, halálra rémült gyermekek láttán. Hiába tuszkolták az autóbuszba, hiába magyarázták, hogy el kell hagynia a falut, nem akarta. De amikor Árpikát meglátta az egyik autóbuszban, egyszeriben megváltozott a TOL • HOSSZÚ •• •• r UDULES helyzet. Felszállt hozzá. A gyerekeknél azonban nem maradhatott, mert őket máshová vitték, mint a felnőtteket. Mari néni elkeseredetten tiltakozott: Nem válok meg az unokáimtól! S megkérdezte, nem esik-e baja, ha megmondja, mint gondol. Mondja csak nyugodtan, biztatta a bizottság embere. S Mari néni megmondta azt, ami a lelkét nyomta, amitől félt. Hogy a háború idején a zsidókat csoportosították így különkülön, aztán elvitték őket... Sose tértek vissza. Megértették az asszonyt, az anyát, a nagymamát, s hagyták, hogy kísérje unokáit. Ez meggyőzőbb volt minden bizonyítgatásnál. Férje otthon maradt. Kellett a férfierő, erősíteni kellett a gátakat, dolgozni kellett éjjel-nappal. Nagy József nem sajnálta az erejét, de a munka, a szükség többet követelt. Az egész embert kérte. Nagy József halálos fáradtan, agyvérzésben összeesett. Mire meghalt, a keszegfalvi temetőben derékig érő víz állt. Amikor leapadt a szürke, zavaros pusztító ár, Mari néni visszatért a falujába. A gyerekek is megjöttek. Az özvegyasszony háza ép maradt, csakhát nagyon megüresedett. Fia házát elvitte az ár, lánya is fedél nélkül maradt családjával. Az Iskola épülete hasznavehetetlen volt. A faluban kihirdették, hogy a tanulók hegyvidéki üdülőkben töltik az iskolaévet. T

11

1

1111111111111! 1111111111111111 f f I

J

I

M T! 11111 f 11 • Hogyan született meg legkorszerűbb szövőgyárunk iiiititiiiinmiiiiiiiiuimiiiiiiiuiiiiiiiiiiii, A HATÉKONY BERUHÁZÁS ISKOLAPÉLDÁJA Özvegy Nagy Józsefné és unokája Füssi Árpád. Az igazgató, Bittér Ferenc kisegítő személyzetet keresett az iskola számára. Mari néni döntött. Házát felajánlotta Géza fiának, s elhatározta, hogy elkíséri unokáit a messzi idegenbe. Jelentkezett az igazgatónál. Varrónő vagyok, mosni tudok, szívesen vállalom a munkát. Az igazgató jóindulattal megjegyezte, hogy kilencvenöt gyerekről gondoskodni nem kis dolog. Jó lenne egy fiatalabb aszszonyt felvenni Mari néni mellé. Nagy Józsefné úgy érezte, hogy ez célzás az ő munkabírására. Amit mondott, csípésnek szánta. — Talán az a baj, hogy öreg vagyok? Bezzeg ha volna a faluban Jó hatvanéves igazgató, bizonyosan nem habozna! Mari nénit felvették, hiszen más, fiatalabb nem jelentkezett. Azokra otthon volt szükség. Egyedül vállalta a munkát, amely bizony két asszonyt ls igénybe venne. De bírja, bírnia kell, mert az embernek -szíve van, és a szívében törvények élnek. A múlt hónapban a szíve is rakoncátlankodni kezdett. Túl sok volt már a megterhelés, a szorongás, az aggódás. Hosszúra nyúlt ez az üdülés. A gyerekek könnyen megszokják, Mari néni nem tud elaludni, annyira epeszti a honvágy. Az anyai szív csodákra képes. De ami sok, az sok. Mari nénit mentővel szállították be a podbrezovái kóiházba. A halálsápadt asszony összeszedte az utolsó erejét, úgy kérte az igazgatót: — Szállítsanak engem haza! Nem akarok itt meghalni. Férjem, a szegény Üjvárban fek szik, mert amikor meghalt, víz állt a faluban. De én miért maradjak itt, ez a föld más föld. Sziklás, nehéz nekem. Igazgató úr, az égre kérem, vigyenek haza ... Nem kellett Mari nénit hazaszállítani. Meggyógyították. Nem teljesen, az talán már sosem sikerül. De tovább járhatja a távolságot a két üdülőház között, naponta tízszer is, mindig aszerint, melyikben mikor akad dolga. Neha-néha megáll. Megpihen, mert hát nehéz a járás a hegyvidéki utakon. De járni kell, mert a gyermekek tisztában akarják aludni álmukat, meg kell varrni kettéhasadt melegítőjüket. A kilencedikes lányok sokmindenre kíváncsiak, a kisebbek számára pótolni kell az édesanyát, a nagymamát. S itt van két unokája, Füssi Árpád és Nagy Ilona, gyermekeinek gyermekei, akik számára most a szülőket is pótolja. Mert a szülőknek sok a dolguk. A romok helyén új házat építenek ... PETRlK JÖZSEF A podbrezovái vasgyár Impozáns üdülője (A szerző felvételei) A Jogos bírálat állandó célpontjai az olyan építkezések, amelyek befejezése után kitűnik, hogy a tervezettnél sokkal nagyobb összegeket emésztettek fel. Számos olyan esetnek is tanúi lehettünk, amikor az újonnan üzembe helyezett gyáregységek termelési színvonala nem érte el a tervezettet, ami egész sor egyenetlenséget vont maga után. Ilyen esetek fő okozója gyakran a tervezők helytelen anyagi érdekeltsége volt, amely a készülő mű értékén alapult, tehát szükségszerűen felduzzasztottá az építkezések árát. A józan mérlegelés, a hatékonyság követelménye azonban ilyen akadályokkal is sok esetben megbirkózott, s I

utat tört a gyakorlatba

. A csak három hónapja érvényben levő új irányítási rendszerben természetesen még nem születhettek olyan üzemi építkezések, amelyek példáján bemutathatnánk az újszerű beruházás előnyeit a tervezéstől a kivitelezésig, az új létesítmények üzembe helyezéséig. De az alig egy hőnappal ezelőtt a ružomberoki V. I. Lenin Textil művekben ünnepélyesen üzembe helyezett szövőgyár szemléltetően példázza azokat a mozzanatokat, amelyeket a jövőben az új beruházásoknál érvényesíteni kell. Mert ez az üzem a tervezettnél I

hétmillióval olcsóbban épült fel

, s ezenfelül a világ legkorszerűbb szövőgyárai közé tartozik. A szövőgyár tervei abban az időben bontakoztak ki, amikor az új irányítási rendszernek még híre-hamva sem volt. Az extenzív iparfejlesztésre jellemző a „nagyvonalúság", amellyel az új gyár felépítésére készültek. 800 szövőgéppel felszerelt, nagy térséget elfoglaló gyárat terveztek 39 és fél millió koronáért. Nagy pénz ez, de legalább annyival könnyebb lesz lefaragni belőle valamit — gondolták. Különféle módosításokkal sikerült is csökkenteni a beruházási költségeket egy egész millióval. Ebben az időben megjelent egy újfajta szövőgép, a vetélő nélküli, pneumatikus, halkan zümmögő masina. I

Ha már új üzemet építünk, legyen korszer

ű — úgy döntöttek a józan fejek a gyárban, és számolni kezdtek. Kitűnt, hogy az új gépek drágábbak ugyan a tervezett hagyományos szövőgépeknél, ám teljesítményük azok kétszerese, s kevesebb üzemzavarral dolgoznak. Ilyen gépekből csupán 400-ra lenne szükség az eredeti nyolcszáz helyett, s a tervezett teljesítményt így is elérhetnék. Ráadásul kisebb épületre van szükségük, ami ugyancsak csökkentené a beruházás összegét. Az előkészítő munkákat végző gépekből négy darabra lett volna szükség, ám a szállító vállalat elavultságuk miatt abbahagyta gyártásukat. Ez azonban csak látszólag jelentett nehézséget. Így ugyanis lehetővé vált drágább, devizával fizetett, de sokkal korszerűbb gépek beszerzése. Kitűnt, az új előkészítő gépek teljesítménye olyan, hogy I

négy helyett három is elé

g lesz belőlük. Ismét félmillió koronával csökkent a beruházás, azt bizonyítva, hogy ami drágább, az néha előnyösebb is lehet. Az új gépek beállítása új technológiát is követelt, aminek eredménye egy müvelet kiiktatása volt, s ez további gépek vásárlását tette felesle. gessé. Szépen gyülemlettek a megtakarított milliók, s így már gondolni lehetett a költségesebb berendezésekre is. I

Nemzetközi viszonylatban is egyedüláll

ó módon emeletesre építette az üzemet, ami szövődéknél eddig lehetetlen volt, hiszen a gépek idővel betonépületeket is tönkre tehetett volna. Ám a vetélő nélküli szövőgépek nem rázzák az épületet. Felszereltek klimatizációs berendezést is, amely a levegő hőmérsékletét, nedvességtartalmát szabályozza. Külön biztosító berendezések automatikusan szabályozzák a levegőt akkor is, ha az egyik gépsor felmondaná a szolgálatot. Az állandó hőmérséklet és páratartalom fenntartása óriási jelentőségű a feldolgozott gyapot minősége szempontjából. Ezért ki kell küszöbölni az időjárás szeszélyeit, vagyis a szövődét el kell szigetelni a környezettől. Így született meg az I

ablak nélküli szövöde

, amelyben egész nap fénycsövek árasztják a fényt. Színárnyalatukat orvosok és pszichológusok határozták meg, ugyanúgy, mint a gépek és a falak színét. Az ablaktalan gyárban dolgozó nők igen dicsérik az automatikus szellőztetést és a légkondicionáló berendezést. Már ma is sokkal kevesebb a meghűléses megbetegedés, senki sem panaszkodik huzatra vagy hőségre. Borús időben nem kell lámpát gyújtani, napos időben pedig nem zavar a szemre igen káros kétféle fény. Igaz, a napsugár nem süt be, de a patyolatfehér szövet legalább nem vakítja a szövőnőket. A derűs nappali fényt árasztó világítótestek és a környezet kellemes színei jó hangulatot teremtenek a munkahelyen ... A tökéletes és háromszoros kapcsolással, tartalékteleppel biztosított világítóberendezés persze drága dolog. A sok korszerű berendezés karbantartása ls bonyolult. A karbantartók között a legtöbben érettségizettek, a magasabb képzettséget azonban jobban is fizetik ... I

S mégis kifizetődöt

t Hazánk legkorszerűbb szövőgyárát az eredeti 39,5 millió korona helyett 31 millió 800 ezerért építették fel. Feleannyi gép van benne, de ezek már a próbaüzem során is 800 000 méter szövetet gyártottak, az idén termelésük eléri a 10 millió métert, s rövidesen 15 millió 900 ezer méterre fokozódik. A szövőnők a hagyományos 28 szövőszék helyett csak 24-et kezelnek, teljesítményűik mégis összehasonlíthatatlanul nagyobb. Sok leány, például Varga Emmi vagy Mária Bonková már ma is teljes mértékben kihasználják gépeik kapacitását. A több mint harminckilenc milliós beruházásért sokan jó prémiumot kaptak volna — elvégre egymilliót takarítottak volna meg. Hétmillió megtakarításáért a prémium ugyan nem volt több, hisz a tervek módosítása révén érték el, a fá jutalom azonban egy világviszonylatban is a legkorszerűbb bek közé tartozó gyár. Eredményét már ma ls élvezik a kellemes környezetben dolgozó nök, a hosszú időre hatékonyan termelő üzem gazdasági vezetői, s végeredményben a népgazdaság is, amely hétmillió koronával és sok millió méter olcsóbban és jobb minőségben gyártott szövettel lett és lesz gazdagabb. VILCSEK GÉZA