Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-16 / 104. szám, szombat

AZ ELET N

ORBERT WIENERNEK, A kibernetika atyjának megfogalmazása szerint a bionika az élő rendszerek és a műszaki mechanizmusok közti viszonyokat tanulmányozza. Mi közös e két, látszólag távolálló rendszereknél? Elsősorban a tájékoztatón majd az utasitási jelek keletkezése, amelyek a külső környezetből érkeznek, s aztán a jelek képződése magában a rendszerben. A bionika tehát az ezerarcú biológiai folyamatok tanulmányozásával foglalkozik. Az a célja, hogy az új ismereteket érvényesítse a régi műszaki berendezések tökéletesítésében és az új berendezések szerkesztésében. A bionika a kibernetika legújabb hajtása. Kutatási területébe tartozik például az élő szervezetek igen érzékeny idegrendszere, a legparányibb „élő szerkezetek", a tengeri teknősök, halak, madarak és rovarok navigációs és tájékozódó képessége stb. A bionika ma önálló helyet foglal el a tudományban, mint a kibernetika egyik ága. Kilátásait és fejlődési irányát találóan jellemzi az USA-beli Daitonban megtartott első nemzetközi értekezlet jelszava: „Élő prototípusok — az áj technika kulcsai". Problémaköre igen széles, fő küldetését azonban így jellemezhetnénk: az élő természetet tanulmányozza, hogy a szerzett ismereteket jel lehessen használni az emberek gyakorlati céljaira. Bár a bionika csupán néhány éves múltra tekint vissza, tevékenységi területe annyira elterebélyesedett, hogy e tudományágon beliil ls újabb szakterületek születnek. Már ma is beszélnek például a mechanikai blonikáról, az elektrobionlkáról, az alkalmazott bionikáról, a kémiai bionikáról stb. A gépek „biologizálása" A bionika egyik legérdekesebb kérdése az ember-gép viszonya, amelyet a mérnöki pszichológia a kibernetikával vizsgál. Arra törekszik, hogy megtalálja az emberi lehetőségek legoptimálisabb jeltételeit a bonyolult műszaki berendezések irányításánál és javítsa az ember és a gép közötti csatolást a gépek „biologizálása" útján. Ez a szokatlan kifejezés tulajdonképpen a gépek tökéletesítését fejezi ki a biológiai elveknek a technikában való érvényesítése révén. Például olyan gép szerkesztése, amely reagálna a hangutasításokra, nagymértékben megkönnyítené a kezelő személy munkáját s egyúttal ki lehetne küszöbölni a szóbeli utasításoknak a nyomógombokba, kezelőkarokba vagy más irányító szervekbe való elengedhetetlen átkódolását. Megtanítani a gépet, hogy „értse" a szavakat, ez az egyik jellegzetes bionikai probléma. Tudjuk, hogy az ember és a gép közti információcsere kisszámú bemenő- és kimenőegység útján történik. A gép például az ember bizonyos mozdulata révén gombnyomással, a távírókulcs „kopogtatásával", a billentyűk lenyomásával, pedálok, kezelőkarok váltásával, a kormánykerék forgatásával stb. veszi át az utasításokat, az ember pedig hang és fényjelek útján értesül a gép működéséről. Az ember és a gép közti csatolás azonban lényegesen szélesebb körű lehetne. Hisz látáson és halláson kívül tapintással, szaglással, Izomérzékenységgel, ízérzékkel stb. is rendelkezünk s mindezt fel lehetne használni az Ínformációk vételére. Automatizált kliniká

k I Még kecsegtetőbb kilátások kínálkoznak az ember információinak a géppel való közlése terén. Az önműködő diagnosztikáló készülékek fejlődése például automatikus irányítású klinikák gondolatát veti fel, kidolgozás alatt állnak az olyan rendszerek, amelyek az emberi agyban keletkező bioárainok segítségével működnének, olyan narkotizáló készüléket terveznek, amelyet a mesterséges légzést biztosító berendezés mozdulatai fognak vezérelni stb. A munkabiztonsági technikában, különösen egyes ipari üzemekben, léteznek már olyan berendezések, amelyek jelzik a munkás helytelen viselkedését. A béka szeme csaK azokat az információkat továbbítja az agyba, amelyek lényegesek életfenntartása szempontjából s egyben a béka „hatáskörébe" ls ésnek. Az első mesterséges békaszemet egy radarernyő elé állították s úgy prog ramozták be, hogy csak azokat a tárgyakat lássa meg, amelyek előre meghatározott irányból. Illetve bizonyos sebességgel jutnak látókörébe. Az információátvitel lehetőségeinek kibővítése hozzájárul ahhoz, hogy a gépi technika jobban alkalmazkodjon az emberhez, vagyis megtanítja a gépeket, hogy „értsék" az élő" szervezet nyelvét. Látás bőrre

l | A bionikát természetesen egyes élő szervezetek sajátos képességei is érdeklik, amelyekről ma még hiányosak az Ismereteink. Ide tartozik a madarak tájékozódóképessége, a halak navigációs tehetsége stb. Erről már sokat olvashattunk. A bionika szempontjából figyelemre méltó azonban például a bőrrel való látás jenoménje is, vagyis egyes emberek ritka tehetsége, hogy ujjaikkal meg tudják különböztetni a színeket, a sík képek vagy fényképek tartalmát, s olvasni tudják a normális nyomtatott szöveget. A bőrrel való látás számos élőlény egyik jellegzetes biológiai sajátossága. Tudjuk, hogy az űrbélűek, puhányok, férgek és kétéltűek testfelülete érzékeny a fényre. A magasabbrendü állatoknál és az embernél a fejlődés folyamán ez a képesség elveszett, csupán egyes rendkívüli esetekben maradt fenn. A „bőrlátás" fenoménjének bionikai szemlélete nem szorul magyarázatra, hisz az ilyen látásnál nincs szükség optikai rendszerre. A bionika tehát a biológiai bőr-optikai tulajdonságokhoz hasonló műszaki berendezés szerkesztésén fáradozik, amelyek megkülönböztetnék a színeket és különféle síkidomok alakját, s keresi a mainál gazdaságosabb és egyszerűbb impulzátorok létrehozásának módját. Az új tudományággal nagyon szorosan összefügg a bioenergetika is, amely egyrészt olyan villamosenergia fejlesztő rendszerre törekszik, amely a biológiai rendszerekkel analóg módon állítana elő energiát, másrészt pedig hasznosítani akarja az élő szervezetekben keletkező energiát. A BIOLÓGIAI rendszerekbe való mélyebb behatolás egyre nagyobb érdeklődést vált ki a műszakiakban. Ez érthető, hisz az élő természet rengeteg olyan „szabadalommal" rendelkezik, amelynek leleplezése sok új ötlettel gazdagíthatja mindennapi életünk technikáját. DÓSA JÓZSEF Damázsdon láttam őket. Szombati nap volt. Március ötödike. Arany János Toldijának színpadi változatában szerepeltek mindketten. (Dr. Sátrán Györgyi színpadi változatáról van szó. J Mit vár ez ember egy műkedvelő előadástól? Művészi teljesítményt? Utolérhetetlen rendezői elképzelést? Engem újra és újra a nép és a kultúra találkozásának élményével lepnek meg a műkedvelők. A nézőtér homályából a névtelen sokaság figyel feszülten a cselekményre. A színpadon kissé esetlenül, de mindig lelkesen szereplő fiatalok, s néha öregek is — bocsátkoznak egyegy felejthetetlen szellemi kalandba. Mindig önmagukat adják, mert már a szereposztás is olyan, hogy önmagukat adhassák. A műkedvelő előadások rendezőinek egyetlen lehetőségük van a sikerre: a szereplők helyes megválogatása. Rendszerint külső megjelenésük után ítélik meg alkalmas voltukat. És csodálatos véletlen vagy törvényszerűség, hogy a testi külső mögött csaknem minden esetben ott rejlik valami az alakított jellemből. Ilyen szerencsés kézzel, Illetve szemmel válogatta meg a darab szereplőit Újvári László, csatai kilencéves alapfokú iskola műkedvelő rendezvényekben tapasztalt, fiatal igazgatója. Az előadás a Csemadok csatai színjátszó csoportjának, az Ifjúsági klub és kilencéves alapiskola együttműködésének eredménye. Az előadással kapcsolatban nem mondok többet, csak annyit, hogy a fenti értelemben volt élmény számomra. Ebben az esetben valami más érdekel, mégpedig az, hogy Toldi Miklós és Erzsébet királynő, hétköznapi nevükön: Takács Zoltán — darukezelő, és Grosszman Katalin — érettségire készülő diáklány, mindketten tagjai az ifjúsági klubnak, sőt a klub öttagú vezetőségének. Ebben a faluban, mely ott bandukol kétoldalt az országút mentén, mintha világgá akarna menni, s mégis mozdulatlanul ittrekedt a Garam partján, betört egy kis mozgató szél. A Duna menti metropolisból Indult, s megérintette a Garamparti fiatalokat. Többé-kevésbé mindannyian, Ojvári László, illetve a csatai kilencéves alapiskola neveltjei. Amennyiben diákok, innen kerültek a tizen-, kétéves zselízi iskolába, néhányan túl vannak már az érettségin és munkába álltak, s vannak köztük munkásfiatalok, akik ugyancsak a csatai iskolából kerültek ki. Erzsébet királynővel a damázsdi kultúrház színpadi öltözőjében ismerkedtem meg. Királynő kosztümjében diákos hetykeséggel felelgetett kérdéseimre. Érettségire készül. Igen. Most ebben az évben érettségizik. Utána? Beiratkozik a prágai Károly Egyetem orvosi karára. — Felveszik? — Felvesznek. Miért ne vennének fel? — Milyen tanuló? — Kitüntetett... Furcsa kifejezés az én fülemnek. Magyartalannak tartom. Mi valamikor úgy mondtuk, hogy jeles. Igaz, más az értelme: a jeles tanuló az Jeles volt. A kitüntetett megelégszik kettesekkel vegyes Jeles osztályzattal. Tulajdonképpen Igénycsökkentés a diákkal szemben. Nincs időm apróra kifaggatni a bizonyítványa felől. — Mi a programjuk. Értem az ifjúsági klub programja? — Az országos akciókon, közös táborozásokon és gyűléseken kívül tulajdonképpen semmi. Csinálunk, amit csinálunk. — Mégis. Elvben? — Kötetlen önművelés. Kiderül, hogy a legfőbb program tulajdonképpen a kötetlenség. Visszagondolok Csemadok- és annak előtte CSISZtagságomra. Ott minden tevékenység előre meghatározott program és koncepció szerint ment végbe, mely alig engedett meg valami személyes kezdeményezést. Dehát elég-e programnak a kötetlenség. Megrekedhet a táncnál és a sörözésnél. TOLDI • MIKLÓS és ERZSÉBET O KIRÁLYNŐ A lány mintha kitalálná gondolatomat. — Egyelőre indulni kell, mozogni kell. Végeredményben ez is program. Hangot váltok: — Mit gondol a szerelemről? — A szerelemről semmit nem gondolok. Tanulni kell. Túlontúl józan felfogás. Mi rejlik mögötte? Szemérem vagy álszemérem. Nem merem faggatni erről a szerepe szerint bosszúálló Erzsébet királynőt. Prózaibb és általánosabb területre térek át. -— Mit gondol a nők egyenjogúságáról? — A nő a házasságban mindig hátrányosabb helyzetbe kerül a férfinál. Ez határozottan, meggyőződésként hangzik. Tehát ezért kell tanulni, ezért nem gondol semmit a szerelemről. Tehát nem álszemérem a tartózkodása — józan meggondolás, az érlelődő nő megfontoltsága, s talán, talán félelem is. — Hogyan képzeli el az életét, ha elvégezte orvosi tanulmányait? — Hazajövök a falumba. Erzsébet királynő festett arcában eleven, fényes gombok gyanánt megragyog két sötét szeme. Ez már több mint öntudat: hivatástudat. Csak most veszem észre, hogy nem is olyan TECHNIKAJ A kötetlen program a programja. Van Prágában is magyar ifjúsági klub. Toldi Miklós a színpadon valóban önmagát adta. Derék, szálas legény. Huszonnégy éves. Értelmes, józan gondolkodású. Vele még a délelőtt folyamán ismerkedtem meg. Csatán az iskolaigazgató hivatali helyiségében. Már nem tudom, milyen ügyben jött, talán a kulisszákat szállító autó ügyében. Alaposan kifaggattam. Élete prózaibb analógiája Toldi Miklós életének. Tanulni szeretett volna. A kilencedik osztályban megbetegedett. Hosszú hónapokra izületgyulladás gátolta a rendszeres iskolalátogatásban, épp abban az időben, mikor a legalaposabb előkészületre lett volna szüksége. A betegség okozta gyenge osztályzatok miatt nem vették fel a tlzenkétéves iskolába. Beállt pékinasnak. Szerzett segédlevelet, dolgozott is a szakmában mindaddig, míg be nem vonult katonának. A hadseregnél szakácstanfolyamra és altiszti iskolába küldték. Tehát pék ls, szakács is lett belőle. Nem szerette ezt a szakmát, a gépeket szerette. A pékségben használatos szerkezetek, a dagasztógép, a présgép és a kiflisodró keltette fel érdeklődését. Katonaság után nem ment vissza a szakmába. Csakhamar Ostravára került a kohóműbe. Fékező lett. Azt remélte, mozdonyra Jut, fűtőnek vagy mozdonyvezetőnek. Az ostravai legényélet kiábrándította. A keletről és délről odavetődött fiatalok a Praha, Elektra, Fénix mulatókban verik el a pénzüket. Nagyon szigorúan ítél: Ostraván a szerelem nem szerelem, kaland v.igy züllés. Otthontalan és céltalan tengődés volt az élete. Hazajött. Hosszas utánjárás eredményeképp elérte, hogy felvették a párkányi papírgyárat építő vállalathoz: darukezelőnek. Persze, előbb tanulnia és vizsgáznia kellett. Igazolványa szerint jogosult a ZB—4, az SS—6 és a Wolf—30 Jelzésű toronydaru kezeléséhez. Naponta bejár Csatáról Párkányba. Elégedett. Másfél éve tagja a klubnak. Tagja volt azelőtt az irodaimi színpadnak is. Tulajdonképpen ebből jött létre a klub. Mindmáig, emlékszik régen tanult versekre, s a házasodni készülő fiatalember gyengédségével mormolja Illyés Gyula so« rait: Jár szemem a kedves kis anyán, s azt gondolom Itt megy a hazám. Gondom, hitem, eszmém talaja, öröklétem vagy te, kis anya. — Miért jött el tulajdonkép* pen Ostraváról? — Otthon akartam lenni. Észjárása ebben a tekintetben hajszálpontosan egyezik Erzsébet királynő észjárásával. Itthon akart lenni. Bizonyára köze van ehhez a szerelemnek is. Csakhogy erről nem beszél. Legfeljebb annyit mond, hogý a férfiembernek meg kell háza* sodni, ha itt az ideje. — Hogyan képzeli el a há* zasságot? — Az asszony maradjon otthon. Nevelje a gyerekeket. Kísérje figyelemmel minden lépé» süket. Tartsa rendben a házat^ kertet, mert faluhelyen, ha van ház, van kert ls. Tarthat mala* cot, aprójószágot. Segítsen až emberfiának. Gondolkodásában erős, szin' te feloldhatatlan ellentét ütkö* zik ki. Gépre, iparra vágyott-. Magánéletéről és házasságáról alkotott elképzelése tulajdon* képpen a parasztfiú álma. A klubot megkedvelte. Tet* szenek neki az előadássorozat tok, múzeumlátogatások és á közös kirándulások. Tevékenyen részt vesz a klub akcióinak szervezésében. Irne Toldi huszadik századbeli analógiája. Álmaínak netovábbja a gép. Élete ugyan sokkal szürkébb és prózaibb — á költészettel a klub ajándékoztá meg. BABI TIBOá