Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-02 / 91. szám, szombat

z autósok, akik az el­múlt napokban Budapest szívében, a Vörösmarty­téren megszokott moz­| dulattal kormányozták kocsijukat az egykori Vigadó helyéit lévő parkoló-térre, hangosan csikorgó lékekkel juttat­ták kifejezésre meglepetésüket. Mert a parkolót körülkerítették és építő­munkások szállták meg. Dübörgő légkalapácsok tüntetik el a betont, amelyen már csak itt-ott láthatók a leálló kocsik helyét jelző sárga csí­kok. Új, tizennégy emeletes kultúr­palóta építése kezdődött. Egyike azoknak a valóban modern építkezé­seknek, amelyekről mind több szó esik — és mind több valósul meg Magyarországon. A Vörösmarty-téri kultúrpalota például pilléres megol­dású toronyház lesz, benne mozi és színház — alatta pedig visszakapják helyüket a gépkocsik: csakhogy ez a parkoló már fedett lesz. Az első je­lentések szerint az építkezés két évig tart, s a kultúrpalotát a régi Vi­gadóval együtt nyitják majd meg. Közben harmadik hónapjába lé­pett a Rákóczi út és a Körút keresz­teződésében az „EMKE aluljáró" épí­tése. A munka tervszerűen halad — csak a terelőutakra irányított autó­buszok változtatják szinte napról napra útvonalukat. A század elején épült szűk mellékutcák burkolata és a hatalmas, csuklós autóbuszok kö­zött meglehetősen egyenlőtlen a küzdelem: a mérkőzést nem azonos „súlycsoportbeliek" vívják. A Rákóczi út és a Körút kereszteződése Buda­pest legforgalmasabb pontja volt — é: a csúcsforgalom óráiban itt köze­lítette meg a helyzet leginkább a for­galmi csődöt. Az útvonalak átbo­csátó képességót pedig nem lehet másként fokozni, mint a nagy világ­városok — és a szomszédos Astó­ria — aluljáró példájának követésé­vel. Ebben a térségben épül egyéb­ként — a nemrég lebontott Nemzeti Színház helyén — az új földalatti egyik legfontosabb állomása is. így tehát a tér fölé magasodó sajtókom­binát, a Népszabadság és az Esti Hír­lap szerkesztőségének ablakaiból köz­ÉPÜLETELEMEKBÖL KÉSZÜLT A BUDAFOKI KÍSÉRLETI LAKÓTELEP A KORSZERŰBB BUDAPESTÉRT | G1MES GYÖRGY BUDAPESTI LEVELE | vetlenül láthatók az építkezés szen­zációi. Ezek közül a legújabb: a sa­roképületek tartópilléreit ideiglene­sen „amputálják" és az egyes árkád­íveket acél atlaszszerkezeteken „le­begtetik", miközben előkészítik az alagútrendszer vasbetonszerkezeti alapjait: ezekre állítják majd vissza az árkádok oszlopait, illetőleg a há­zak sarkait. Ha ez az aluljáró-építkezés befe­jeződik, nyomban megindul a követ­kező, a lt>5—170 millió forintos költséggel épülő Baross téri alul jä ró-rendszer kialakítása. Ez a Keleti pályaudvartól a Baros tér torkolatán át a Rákóczi út végéig teremt ren­det a jelenlegi közlekedési káosz­ban. Ez lesz az utolsó láncszeme an­nak a sornak, amely az új Erzsébet híd felépítésével és az Astoria alul­iáróval kezdődött, s amellyel „szin­kronban" halad Budapest első mo­dern földalatti vonalának építése. Budapest világvárosi mivolta mind több problémát vet fel egészségügyi vonatkozásban is. Erről tanácskoz­tak most a magyar főváros vezetői — és a főváros vezető orvosai. Csak távirati stílusban néhány ott felve­tődött gondolatról, javaslatról. He­lyes, hogy küzdelem folyik az utcák zajossága ellen, de helytelen, hogy közben az új lakóházakban olyan vékony falak épüluek, amelyek szin­te „eltüntetik" a falat az egyes la­kások között — legalábbis, ami a „hanghatásokat" illeti. Eröteljeseb ben kell fellépni a Duna ipari szeny­nyezése ellen, s meg kell valósítani az ívó- és ipari vízellátás elvá­lasztását. Különböző álláspontok ala­kultak ki arra vonatkozóan, hogy milyenek legyenek az új orvosi ren delők. Pontosabban: több kisebb ren­delő épüljön e, vagy kevesebb, de nagyobb, s szélesebb körű orvosi szolgáltatást nyújtó, továbbá, hogy az új rendelőkre a főváros belterüle­tén, vagy inkább a peremvárosokban, az új lakótelepeken van e nagyobb szükség? A vita egyelőre nem dőlt el. De teljes az egyetértés abbau, hogy tovább kell fokozni Budapest és környéke lakosságának egészség ügyi ellátottságát. KAMFALAI VÁROSKÉP összpontosul. Az urszág ötéves gazdaságfejlesztési tervének alap­vető célkitűzését, az évi ötszáza­lékos termelésemet kedést ugyan elérik, de ez az emelkedés édes­kevés hasznút hoz magának a nrpuek. A fejlődés tejét a magán tőke föliizi le Ugandában. Milton Obote miniszterelnök minden erejét és tehetségét latha vetette az utóbbi kél esztendőben, hugy változtasson ezen a hely­zeten. Közeledett a szocialista or szagokhoz és igyekezett gátat vélni a nyugati befolyás fokozó­dásának. Kísérleteit azonban erő­södő ellenszenvvel figyelte az ugandai fcudalista reakció. A kiiz­te és a reakciós erők közti ellen tét végül is egy katonai puccs elő készítésében érte el telőpontját. Maga az államelnök, II. Mutesa, Buganda királya kezdett titkos tárgyalásokat „bizonyos nyugati követségekkel" Obote katonai erő­szakkal való eltávolításának ter­véről. A hatalomátvételt azzal akarták elfogadhatóvá tenni az ugandai tömegek szemében, hogy korrupcióval vádolták meg Obiitét és hadseregének egyik vezetőjét. A két változatból álló terv első szakasza szerint a központi par­lament egyszerűen „lemondatta" volna Obote miniszterelnököt és természetesen a feudalista és Nyugat-barát erők emberével he­lyettesítette volna. Obote azon­ban kemény diónak bizonyult. Er­re számítva kezdték meg a tit­kos tárgyalásokat katonai erővel való eltávolítására. S hogy alkot­mányellenes terveiket még elfo­gadhatóbbá kovácsolják, hónapok óta rebesgettek valamiféle „kom­munista puccskísérletei". Amikor azonban az erre illetékesek meg­vizsgálták a dolgot, kiderült, hogy merő kohulmányról van szó. Az ugandai pucLsot nigériai mintára (vagy sokkal inkább tllia­na nyomdokain haladva) szeret­te volna nyélbe ütni a Nyugattal szövetkezett ugandai jobboldal. M'ilton Obote azonban ezúttal is, mint már annyiszor, politikai pá­lyafutása alatt, okosabbnak és előrelátóbbnak bizonyult reakciós ellenfeleinél. Ahelyett, hogy vé­dekezett volna a nyilvánvalóan alaptalan vádak ellen, támadásba lendült. A hadsereg és a rend­őrség segítségével letartóztatta saját pártjának az összeesküvés­ben részt vett öt miniszterét, köz tük Grace Ibingirát, a párt jobb oldali főtitkárát, felfüggesztette a „Made in England" alkotmányt és rövid úton menesztette a szö­vetségi állam éléről II. Mutesa bugandai királyt. S ezzel a nagy szerűen végrehajtott „ellenpucs­csal", — legalábbis átmenetileg — kihúzta a kapitalista és feu dalisla reakció inéregfogát. A tet­tenért politikusok pedig arról handabandáznak, hogy az, amit Obote csinált, az alkotmány nyílt megsértése. Csak éppen azt hall­gatják el, hogy az, amit ők ter­veztek, nem valami „alkotmányos" dolog volt. Ugandában reng a föld. Termé­szeti és politikai értelemben vé­ve egyaránt. A kampalai politi­kai földrengés csupán része, da nagyon fontos része annak a küz­delemnek, amely manapság Afri­ka-szerte folyik a haladás és a reakció erői között. AZ UGANDAI SZÍNHÁZ INDIAI TEMPLOM (A szerző felvételei) szorgalmaz a szocialista orszá­gokkal. Sőt, követeli Uganda leg­fontosabb gazdasági ágainak ál­lamosítását. A jobboldal kapitaliz must és a jelenleginél is szoro­sabb kapcsolatokat akar a nyuga­ti országokkal, mindenekelőtt pedig Angliával, az Egyesült Ál­lamokkal és Nyugat-Németország­gal. S ez a politikai harc olyan körülmények kiizött folyik, ame lyekre alacsony életszínvonal, ma­gas árak és éhbérek a jellemzők. Egy ugandai munkás havi kere sete három és öt font között in gadozik. Uganda bel- és külke­reskedelmének zöme az indiai és a nyugati kereskedők kezében ŰO < O A z utóbbi időtlen két földren­** gés volt a kelet-afrikai Ugandában. Az egyik politikai, a másik természeti erők következ­ménye volt. Az előbbinek csupán ielképes áldozatai voltak. A ter­mészet kegyetlenebbnek bizo­uyult. Az ugandai főváros, Kani pala közelében megmozdult fold csaknem száz áldozatot követelt. A 7. egymást követő politikai és természeti csapás csaknem szim­bolikus és egyszersmind párhu zamos jellemzője annak, ami nap jainkban Ugandában történik. Akárcsak a bőréből kibújni aka­ró föld, az ugandai politikai élet is vajúdik. Ennek a vajúdásnak várható következményei hatással lehetnek egész Kelet-Afrika jö vőjére. Amikor Uganda, ez az öt külön­álló királyságból és tizenegy tar­tományból összetákolt afrikai or­szág 1962-ben független lett, még a vak is látta, hogy a független ség angolok által telített lombikja előbb-utóbb robbanással fenyeget. Mert az angolok, gyarmati gya kúriaiaknak megfelelően, nem ol dották meg, hanem csupán alkot mányos keretek közé szorították Uganda politikai, társadalmi és mindenekelőtt törzsi problémáit. S ezeket a problémákat örökölte a dr. Milton Obote vezette ugan­dai központi kormány. Ugandában tokos. Fokozatosan előtérbe ke­rültek a jobboldaliak és elérték, hogy ]ohit Kakonget, a haladó po­litikát folytató főtitkárt a feuda lista Grace Ibingirával váltották fel. Eltávolítását azzal kényszerí­tették ki, hogy a már megszokott módszerrel, kommunistasággal vá­dolták. Milton Obote kénytelen­kelletlen belement a főtitkárcse­rébe, hiszen ahhoz, hogy maga hatalmon maradjon, lavíroznia kellett a baloldal és a jobboldal között. Az Ugandai Népi Kong resszus Párt két szárnya között döntő pnlltikai és ideológiai ellen­tétek vannak. A baloldal szocia­lista társadalmi rendet és ennek megfelelően baráti kapcsolatokat a függetlenség elsiő pillanatától kezdve éles harcban álltak egy mással a haladás és a reakció, a kapitalista fejlődés és a feuda lista királyságok erői. Ezen a fe lemás helyzeten nem sokat segí tett az, hogy a laza szerkezetű állam vezetésében egymás mellé állították a haladó baloldalt, a Nyugat-barát reakciós jobboldalt és a még reakciósabb feudaliz­must. A haladó nézeteiről ismert Obote miniszterelnök fölé rendel ték Buganda királyát, a London ban nevelt 11. Mutesát, — mint államelnököt. Igaz, hogy a szövet­ségi parlamentben többsége volt Obote Népi Kongresszus Pártjá­nak, de ezt a többséget állandóan veszélyeztette a vallási reakció Demokrata Pártja, valamint a leg­szélsőségesebb feudalistákat tö­mörítő Kabaka Yekka párt. S ami­kor a reakció erői látták, hogy a szokásos parlamenti módszerek­kel nem érhetik el egy csapásra célkitűzéseiket, ravasz módszerhez folyamodtak. A Demokrata Párt és a Kabaka Yekka prominens képviselői egymás után épültek be Milton Obote vezető pártjába, a Népi Kongresszus Pártba. Ezzel a taktikával elérték, hogy a párt két egymással szembenálló frak­cióra bomlott. Egyaránt képvisel­ve volt benne a munkás, a kapi­talista. a kispolgár és a földbir ugandaban

Next

/
Oldalképek
Tartalom