Új Szó, 1966. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1966-04-02 / 91. szám, szombat

z autósok, akik az elmúlt napokban Budapest szívében, a Vörösmartytéren megszokott moz| dulattal kormányozták kocsijukat az egykori Vigadó helyéit lévő parkoló-térre, hangosan csikorgó lékekkel juttatták kifejezésre meglepetésüket. Mert a parkolót körülkerítették és építőmunkások szállták meg. Dübörgő légkalapácsok tüntetik el a betont, amelyen már csak itt-ott láthatók a leálló kocsik helyét jelző sárga csíkok. Új, tizennégy emeletes kultúrpalóta építése kezdődött. Egyike azoknak a valóban modern építkezéseknek, amelyekről mind több szó esik — és mind több valósul meg Magyarországon. A Vörösmarty-téri kultúrpalota például pilléres megoldású toronyház lesz, benne mozi és színház — alatta pedig visszakapják helyüket a gépkocsik: csakhogy ez a parkoló már fedett lesz. Az első jelentések szerint az építkezés két évig tart, s a kultúrpalotát a régi Vigadóval együtt nyitják majd meg. Közben harmadik hónapjába lépett a Rákóczi út és a Körút kereszteződésében az „EMKE aluljáró" építése. A munka tervszerűen halad — csak a terelőutakra irányított autóbuszok változtatják szinte napról napra útvonalukat. A század elején épült szűk mellékutcák burkolata és a hatalmas, csuklós autóbuszok között meglehetősen egyenlőtlen a küzdelem: a mérkőzést nem azonos „súlycsoportbeliek" vívják. A Rákóczi út és a Körút kereszteződése Budapest legforgalmasabb pontja volt — é: a csúcsforgalom óráiban itt közelítette meg a helyzet leginkább a forgalmi csődöt. Az útvonalak átbocsátó képességót pedig nem lehet másként fokozni, mint a nagy világvárosok — és a szomszédos Astória — aluljáró példájának követésével. Ebben a térségben épül egyébként — a nemrég lebontott Nemzeti Színház helyén — az új földalatti egyik legfontosabb állomása is. így tehát a tér fölé magasodó sajtókombinát, a Népszabadság és az Esti Hírlap szerkesztőségének ablakaiból közÉPÜLETELEMEKBÖL KÉSZÜLT A BUDAFOKI KÍSÉRLETI LAKÓTELEP A KORSZERŰBB BUDAPESTÉRT | G1MES GYÖRGY BUDAPESTI LEVELE | vetlenül láthatók az építkezés szenzációi. Ezek közül a legújabb: a saroképületek tartópilléreit ideiglenesen „amputálják" és az egyes árkádíveket acél atlaszszerkezeteken „lebegtetik", miközben előkészítik az alagútrendszer vasbetonszerkezeti alapjait: ezekre állítják majd vissza az árkádok oszlopait, illetőleg a házak sarkait. Ha ez az aluljáró-építkezés befejeződik, nyomban megindul a következő, a lt>5—170 millió forintos költséggel épülő Baross téri alul

jä ró-rendszer kialakítása. Ez a Keleti pályaudvartól a Baros tér torkolatán át a Rákóczi út végéig teremt rendet a jelenlegi közlekedési káoszban. Ez lesz az utolsó láncszeme annak a sornak, amely az új Erzsébet híd felépítésével és az Astoria aluliáróval kezdődött, s amellyel „szinkronban" halad Budapest első modern földalatti vonalának építése. Budapest világvárosi mivolta mind több problémát vet fel egészségügyi vonatkozásban is. Erről tanácskoztak most a magyar főváros vezetői — és a főváros vezető orvosai. Csak távirati stílusban néhány ott felvetődött gondolatról, javaslatról. Helyes, hogy küzdelem folyik az utcák zajossága ellen, de helytelen, hogy közben az új lakóházakban olyan vékony falak épüluek, amelyek szinte „eltüntetik" a falat az egyes lakások között — legalábbis, ami a „hanghatásokat" illeti. Eröteljeseb ben kell fellépni a Duna ipari szenynyezése ellen, s meg kell valósítani az ívó- és ipari vízellátás elválasztását. Különböző álláspontok alakultak ki arra vonatkozóan, hogy milyenek legyenek az új orvosi ren delők. Pontosabban: több kisebb rendelő épüljön e, vagy kevesebb, de nagyobb, s szélesebb körű orvosi szolgáltatást nyújtó, továbbá, hogy az új rendelőkre a főváros belterületén, vagy inkább a peremvárosokban, az új lakótelepeken van e nagyobb szükség? A vita egyelőre nem dőlt el. De teljes az egyetértés abbau, hogy tovább kell fokozni Budapest és környéke lakosságának egészség ügyi ellátottságát. KAMFALAI VÁROSKÉP összpontosul. Az urszág ötéves gazdaságfejlesztési tervének alapvető célkitűzését, az évi ötszázalékos termelésemet kedést ugyan elérik, de ez az emelkedés édeskevés hasznút hoz magának a nrpuek. A fejlődés tejét a magán tőke föliizi le Ugandában. Milton Obote miniszterelnök minden erejét és tehetségét latha vetette az utóbbi kél esztendőben, hugy változtasson ezen a helyzeten. Közeledett a szocialista or szagokhoz és igyekezett gátat vélni a nyugati befolyás fokozódásának. Kísérleteit azonban erősödő ellenszenvvel figyelte az ugandai fcudalista reakció. A kiizte és a reakciós erők közti ellen tét végül is egy katonai puccs elő készítésében érte el telőpontját. Maga az államelnök, II. Mutesa, Buganda királya kezdett titkos tárgyalásokat „bizonyos nyugati követségekkel" Obote katonai erőszakkal való eltávolításának tervéről. A hatalomátvételt azzal akarták elfogadhatóvá tenni az ugandai tömegek szemében, hogy korrupcióval vádolták meg Obiitét és hadseregének egyik vezetőjét. A két változatból álló terv első szakasza szerint a központi parlament egyszerűen „lemondatta" volna Obote miniszterelnököt és természetesen a feudalista és Nyugat-barát erők emberével helyettesítette volna. Obote azonban kemény diónak bizonyult. Erre számítva kezdték meg a titkos tárgyalásokat katonai erővel való eltávolítására. S hogy alkotmányellenes terveiket még elfogadhatóbbá kovácsolják, hónapok óta rebesgettek valamiféle „kommunista puccskísérletei". Amikor azonban az erre illetékesek megvizsgálták a dolgot, kiderült, hogy merő kohulmányról van szó. Az ugandai pucLsot nigériai mintára (vagy sokkal inkább tlliana nyomdokain haladva) szerette volna nyélbe ütni a Nyugattal szövetkezett ugandai jobboldal. M'ilton Obote azonban ezúttal is, mint már annyiszor, politikai pályafutása alatt, okosabbnak és előrelátóbbnak bizonyult reakciós ellenfeleinél. Ahelyett, hogy védekezett volna a nyilvánvalóan alaptalan vádak ellen, támadásba lendült. A hadsereg és a rendőrség segítségével letartóztatta saját pártjának az összeesküvésben részt vett öt miniszterét, köz tük Grace Ibingirát, a párt jobb oldali főtitkárát, felfüggesztette a „Made in England" alkotmányt és rövid úton menesztette a szövetségi állam éléről II. Mutesa bugandai királyt. S ezzel a nagy szerűen végrehajtott „ellenpucscsal", — legalábbis átmenetileg — kihúzta a kapitalista és feu dalisla reakció inéregfogát. A tettenért politikusok pedig arról handabandáznak, hogy az, amit Obote csinált, az alkotmány nyílt megsértése. Csak éppen azt hallgatják el, hogy az, amit ők terveztek, nem valami „alkotmányos" dolog volt. Ugandában reng a föld. Természeti és politikai értelemben véve egyaránt. A kampalai politikai földrengés csupán része, da nagyon fontos része annak a küzdelemnek, amely manapság Afrika-szerte folyik a haladás és a reakció erői között. AZ UGANDAI SZÍNHÁZ INDIAI TEMPLOM (A szerző felvételei) szorgalmaz a szocialista országokkal. Sőt, követeli Uganda legfontosabb gazdasági ágainak államosítását. A jobboldal kapitaliz must és a jelenleginél is szorosabb kapcsolatokat akar a nyugati országokkal, mindenekelőtt pedig Angliával, az Egyesült Államokkal és Nyugat-Németországgal. S ez a politikai harc olyan körülmények kiizött folyik, ame lyekre alacsony életszínvonal, magas árak és éhbérek a jellemzők. Egy ugandai munkás havi kere sete három és öt font között in gadozik. Uganda bel- és külkereskedelmének zöme az indiai és a nyugati kereskedők kezében ŰO < O A z utóbbi időtlen két földren** gés volt a kelet-afrikai Ugandában. Az egyik politikai, a másik természeti erők következménye volt. Az előbbinek csupán ielképes áldozatai voltak. A természet kegyetlenebbnek bizouyult. Az ugandai főváros, Kani pala közelében megmozdult fold csaknem száz áldozatot követelt. A 7. egymást követő politikai és természeti csapás csaknem szimbolikus és egyszersmind párhu zamos jellemzője annak, ami nap jainkban Ugandában történik. Akárcsak a bőréből kibújni akaró föld, az ugandai politikai élet is vajúdik. Ennek a vajúdásnak várható következményei hatással lehetnek egész Kelet-Afrika jö vőjére. Amikor Uganda, ez az öt különálló királyságból és tizenegy tartományból összetákolt afrikai ország 1962-ben független lett, még a vak is látta, hogy a független ség angolok által telített lombikja előbb-utóbb robbanással fenyeget. Mert az angolok, gyarmati gya kúriaiaknak megfelelően, nem ol dották meg, hanem csupán alkot mányos keretek közé szorították Uganda politikai, társadalmi és mindenekelőtt törzsi problémáit. S ezeket a problémákat örökölte a dr. Milton Obote vezette ugandai központi kormány. Ugandában tokos. Fokozatosan előtérbe kerültek a jobboldaliak és elérték, hogy ]ohit Kakonget, a haladó politikát folytató főtitkárt a feuda lista Grace Ibingirával váltották fel. Eltávolítását azzal kényszerítették ki, hogy a már megszokott módszerrel, kommunistasággal vádolták. Milton Obote kénytelenkelletlen belement a főtitkárcserébe, hiszen ahhoz, hogy maga hatalmon maradjon, lavíroznia kellett a baloldal és a jobboldal között. Az Ugandai Népi Kong resszus Párt két szárnya között döntő pnlltikai és ideológiai ellentétek vannak. A baloldal szocialista társadalmi rendet és ennek megfelelően baráti kapcsolatokat a függetlenség elsiő pillanatától kezdve éles harcban álltak egy mással a haladás és a reakció, a kapitalista fejlődés és a feuda lista királyságok erői. Ezen a fe lemás helyzeten nem sokat segí tett az, hogy a laza szerkezetű állam vezetésében egymás mellé állították a haladó baloldalt, a Nyugat-barát reakciós jobboldalt és a még reakciósabb feudalizmust. A haladó nézeteiről ismert Obote miniszterelnök fölé rendel ték Buganda királyát, a London ban nevelt 11. Mutesát, — mint államelnököt. Igaz, hogy a szövetségi parlamentben többsége volt Obote Népi Kongresszus Pártjának, de ezt a többséget állandóan veszélyeztette a vallási reakció Demokrata Pártja, valamint a legszélsőségesebb feudalistákat tömörítő Kabaka Yekka párt. S amikor a reakció erői látták, hogy a szokásos parlamenti módszerekkel nem érhetik el egy csapásra célkitűzéseiket, ravasz módszerhez folyamodtak. A Demokrata Párt és a Kabaka Yekka prominens képviselői egymás után épültek be Milton Obote vezető pártjába, a Népi Kongresszus Pártba. Ezzel a taktikával elérték, hogy a párt két egymással szembenálló frakcióra bomlott. Egyaránt képviselve volt benne a munkás, a kapitalista. a kispolgár és a földbir ugandaban