Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-25 / 83. szám, péntek

Ľtfl jVyjf.l A villanymüvek dolgozóinak sztrájkja nagy bonyodalmat oko­zott a párizsi közlekedésben. Nem működtek az elektromos jelzőberendezések, s igy 2000 közlekedési rendőrt vezényel­tek az utcákra. Képünk bizonyítja, hogy ez sem segített so­kat. (CTK— UPI felv.) Nemzeti érdek és nemzetköziség KAVARGÁS A NATO KÖRÜL Johnson beszéde a NATO válságáról • Közzétették az amerikai és francia elnök levélváltását A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján Komó­csin Zoltán, a Politikai Bizott­ság tagja előadást tartott „Nemzeti érdek és nemzetközi­ség" címmel. Komócsin elvtárs előadásában foglalkozott a szocialista országok közötti vl­viszony alakulásával. A sok te­kintetben azonos fejlődés mel­lett — mint mondotta —, nem tagadható, hogy egyes orszá­gok között nagy különbség van. Ezek az eltérések ellent­mondásokat szülhetnek. A mar­xista—leninista elvek nagy je­lentősége éppen abban van, hogy képes a gyakorlat szülte ellentmondásokat feloldani. Előfordulhat, mint ahogy elő is fordult, hogy egyes testvéri országok nemzeti érdekeinek követése ellentétbe kerül a többi szocialista ország közös érdekével. Ilyen esetben köl­csönös megértéssel az összeüt­közés elkerülhető. De nem old­hatók fel tartósan az érdekel­lentétek, ha egyesek az el­veknek hátat fordítva csak ad­dig vesznek részt az együttmű­ködésben, amíg az teljes mér­tékben összhangban áll a kü­lön nemzeti érdekükkel, s ml után ennek lehetőségét kimerí­tették, elfordulnak a közös­ségtől. Komócsin elvtárs a to­vábbiakban a proletár Inter­nacionalizmus próbakövének nevezte a Szovjetunióhoz való Viszonyt. A szolidaritás a Szov­jetunióval olyan történelmi szükségesség, amelyet a nem­zetközi kommunista mozgalom­ban jelenleg létező elvi nézet­eltérés és vita átmenetileg ugyan megzavarhat, de soha meg nem változtathat. Komócsin Zoltán foglalkozott a magyar nacionalizmus kérdé­seivel is, s megállapította: minden nemzet elsősorban a saját nacionalizmusa ellen har­coljon. Amióta létezik a Szovjetunió, azóta az egész világra kiterje­dően a nacionalizmus velejá­rója a szovjetellenesség. A nemzetközi kommunista mozga­lomban jelenleg jelentkező na­cionalizmus összefügg a mai világhelyzet sajátosságaival. Mozgalmunkban ez a naciona­lizmus ma főleg az önerőből építés elvének egyoldalú és el­túlzott hangsúlyozásában nyil­vánul meg. A LAOSZI HAZAFIAK SIKERE Hanoi (CTK) •— A Laosz Hangja rádió közölte, hogy a laoszi szabadságharcosok Xieng Khouang tartomány hegyvidéke fölört március 4—16-ig három amerikai repülőgépet lőttek le. A Laosz déli területén har­coló egységeknek csupán már­cius 15-én 8 amerikai repülő­gépet, közöttük két sugárhaj­tású bombázót — sikerült lelő­niük. Johnson elnök szerda délelőtt beszédet mondott az amerikai külügyi intézet szemináriumá­nak hallgatói előtt. Beszédében elismerte, hogy a NATO alapí­tó levelének aláírása óta bizo­nyos változások következtek be, amelyek a NATO-ban is változásokat eredményezhetnek. Ellenben világossá tette, hogy ezek nem érinthetik a szerve­zet alapjait, s az Egyesült Ál­lamok alapvetőnek tartja a közös parancsnokságot csak­úgy, mint az integrált katonai rendszert. Hozzáfűzte azonban, — De Gaulle címére Intézett egyenes figyelmeztetésként — hogy ezeket a változtatásokat nem elszigetelődéssel, hanem a többi szövetségessel való kon­zultációk útján lehet csak el­érni. Ezek után azt állította, hogy Franciaország elszigetelő­dése NATO szövetségeseitől ve­szélyes, mert a katonai szerve­zetet legsúlyosabban a széthú­zás érinti. Kijelentette, az Egyesült Államoknak eltökélt szándéka, hogy a többi 13 NATO szövetségesével együtt mindent megtesz a NATO erő­sítésére. Washingtoni újságírókörök­ben Johnson szavait úgy értel­mezik, hogy az amerikai kor­mányzat ma már szembe néz a De Gaulle befolyásolására ki­fejtett erőfeszítések sikerteleu­ségének lehetőségével is. Párizs (ČTK) — A tegnapi francia sajtó bőven foglalkozik Johnson beszédével. A gaiulle-is­ta Nation úgy véli, hogy a Fe­hér Ház főnöke igen dicséretre méltó nézeteknek adott hangot, a tények azonban ellene szól­nak. A lap hangsúlyozza, hogy Franciaország hajlandó szövet­ségeseivel tárgyalni. Szeméra A PÁPA ÉS AZ ANGLIKÁN EGYHÁZFŐ MEGEGYEZÉSE Róma (CTK) — Tegnap be­fejeződtek Rómában a VI. Pál pápa és az anglikán egyházfő, dr. Michael Ramsey canterbury érsek közötti beszélgetések. Az egyházfők ez alkalomból ki­adott közös nyilatkozata hang­súlyozza, hogy a két egyház a keresztény világmozgalom egye­sítése érdekében további pár­beszédet készít elő. A két egy­házfő találkozóját általában „történelmi jelentőségűnek" tartják, mert most első ízben találkoztak hivatalos jellegű beszélgetésen. veti azonban az amerikaiaknak, hogy nyolc évig nem tartották szükségesnek a válaszadást Franciaország javaslataira a NATO megreformálását illetően. Párizs (CTK) — Csütörtökön közzétették Párizsban annak a levélnek teljes szövegét, ame­lyet De Gaulle a NATO-val kap­csolatban március 7-én küldött Johnsonnak. Közzétették továb­bá a március 22-én keltezett válaszlevelet is. De Gaulle e levelében a fran­cia kormány elhatározását kö­zölte, mely szerint Franciaor­szág kilép az Atlanti Tömb ka­tonai szervezetéből, felmond­ja az ezzel összefüggő több­és kétoldalú egyezményeket s a NATO integrált parancsnoksá­gaiból hazarendeli Franciaor­szág képviselőit. De Gaulle egyben felajánlot­ta, hogy tárgyalásokat lehetne kezdeni az esetleges katonai támogatásról, ha fegyveres ösz­szetűzésre kerülne sor. De Gaulle a továbbiakban közölte, hogy Franciaország 1969 után is az Atlanti Tömb­höz akar tartozni, de csak az esetben, „ha a következő há­rom évben sorrakerülő esemé­nyek elvileg megváltoztatnák a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatokat". Johnson válasz­levelében azt állította, hogy a francia kormány elhatározása „megbontja" az Atlanti Tömb­höz tartozó országok eddig elért katonai és politikai szö­vetségét és egységét. Párizs (CTK) — A NATO 14 tagállamának állandó küldöttei (a francia képviselő kivételé­vel) csütörtökön Párizsban ötö­dik gyűlésüket tartották. PORTUGÁLIA IS? New York (CTK) — Antonio de Oliveira Salazaa-, portugál miniszterelnök a New York Timesnek adott interjújában kijelentette, hogy szerinte „teljesen elégtelen" a NATO jelenlegi katonai rendszere. A miniszterelnök véleménye sze­rint Portugáliának feltétlenül foglalkoznia kellene azzal a kérdéssel, hogy ezentúl is az atlanti szövetség tagja marad­jon-e vagy sem. A portugál kormányfő állásfoglalását nyit­ván nemcsak a NATO-n belüli ellentétek befolyásolják. A por­tugál miniszterelnökre nyilván az is kedvezőtlenül hat, hogy mindeddig nem sikerült számos portugál—amerikai vitás kér­dés megoldása. M. T. FEDURENKO, a Szov­jetunió állandó ENSZ- küldötte Moszkvába utazott, ahol a kor­mánnyal fog tanácskozni — jelentette be a Szovjetunió ál­landó ENSZ-küldöttségének szó­vivője. Fedorenko részt vesz az SZKP XXIII. kongresszusán, majd ennek befejezte után va­lószínűleg visszatér New York­ba. (CTKJ AZ ÚJ KlNA hírügynökség jelentése szerint Kína délnyu­gati területe fölött lelőttek egy amerikai pilóta nélküli repülő­gépet. A hírügynökség szerint a repülőgép „provokatív felde­rítő céllal" hatolt Kína légite­rébe. (CTK) TOKIÓBAN közleményt adtak ki a szovjet—Japán gazdasági bizottság első üléséről. A köz­lemény leszögezi, hogy a ta­nácskozások hozzájárultak a két ország kölcsönös megérté­sének és barátságának elmélyí­téséhez. (CTKJ A JAPÁN Szocialista Párt küldöttsége Koicsi Jamamoto­nak, a párt végrehajtó bizott­sága tagjának vezetésével ba­ráti látogatásra a Vietnami De­mokratikus Köztársaságba ér­kezett. (CTK) GHANA visszahívta nagykö­vetét a Vietnami Demokratikus Köztársaságból. Meyer nagykö­vet már elhagyta Hanoit, és a ghanai képviseleti hivatal to­vábbi két tagja március 29-én utazik Ghanába. (CTK) ERHARD nyugatnémet kan­cellár fogadta Szmirnovot, a Szovjetunió bonni nagykövetét. (CTKJ LORD CHALFONT angol le­szerelésügyi államminiszter Moszkvába utazott, ahol foly­tatja az ez év februárjában megkezdett szovjet—angol tár­gyalásokat. (CTK) SCHRÖDER nyugatnémet kül­ügyminiszter tegnap hatnapos látogatásra Spanyolországba és Portugáliába utazott. Elsősor­ban a katonai együttműködés kérdéseiről fog a két ország vezetőivel tárgyalni. (ČTK) ACCRÁBAN bezárták a Né­met Demokratikus Köztársaság kereskedelmi misszióját. Kari Heinz Kern, a misszió vezető­je elutazott Ghánából. Az új ghanai kormány ezzel kapcso­latban nem adott ki hivatalos közleményt. (CTK) A KENNEDY-FOKON hivata­losan bejelentették, hogy az el­ső amerikai csillagvizsgáló űr­állomás felbocsátását csütör­tökről hétfőre halasztották. (CTK) vojok pusztultak el, hivatalok lobbantak lángra. Négy és fél évszázad halálos csendjét puskák és géppisztolyok ropo­gása, gránátok és aknák rob­banása szakította félbe. A feltét­len engedelmességhez és a szol­gai megalázkodáshoz hozzászo­kott portugál katonák és rend­őrök egyik napról a másikra megtanulták, mit jelent a saját életükért rettegni. Egy év nem sok idő. De elegendő ahhoz, hogy bebizonyítsa a világnak, Mocambique népe elindult a szabadság és a nemzeti függet­lenség sok vért és áldozatot, de teljes győzelmet ígérő útján. Az ország több ezer négyzet­mérföldnyi területén már a partizánhadsereg az úr. Ezeken a vidékeken iskolákat építenek, és népi hatalmat szerveznek. Ezeket a vidékeket messziről elkerülik a portugál büntető­osztagok. A harcot olyan embe­rek vezetik, mint dr. Eduardo Mondlane. Dar es Salaamban találkoztam vele először a fel­szabadító harc el:ő évfordulójá­nak ünnepségén. Meglehetne mintázni róla az afrikai geril­la-harcosok szobrát. Magas, erős termetű, katonás fellépésű vezető. Többedmagával érkezett meg az ünnepség színhelyére, de egyből ráismertem. Az ün­nepséget Tanzániában tanuló mocambique-i diákok kórusa nyitotta meg. Miközben a kórus énekelt, fiatal lányok felirato­kat tartottak a közönség felé: „Függetlenség, vagy halál! Él­jen a FRELIMO, a mocambique-t szabadságharc vezető ereje! Le a portugál fasizmussal!" Aztán az emelvényre lépett Mondlane. Mosolya besugározta a hatalmas termet. Mielőtt be­szélni kezdett, megszavaztatta hallgatóságát, milyen nyelven beszéljen. Kiderült, hogy a je­lenlevők fele angolul, másik fe­le portugál nyelven tud. Mond­lane bölcsen döntött. — Hol angolul, hol portugá­lul fogok szólni hozzátok. — De amikor bejelentette, hogy a FRELIMO, Mocambique-i Fel­szabadítási Front Központi Bi­zottsága hat hónapon belül a harcoló hazába teszi át székhe­lyét Dar es Salaamból, bár an­golul mondta, egyformán tap­solt neki az egész terem. Sza­vainak minduntalan nyomaté­kot adott kezével, feje mozgá­sával. — Mocambique ellensége ugyanaz, ami egész Afrikáé: Az imperializmus. Csak ezt portu­gálnak nevezik. Nem vagyunk fajgyűlölők. Tudunk különbsé­get tenni arc és arc, fehér és fehér között. Aki csatlakozik hozzánk, aki segítségünkre siet, aki kész egy sorban harcolni velünk, azt szívesen látjuk, bármilyen is a bőre színe. Csak két kincsünk van. Hazánk és népünk. Olyan társadalmat akarunk teremteni, amelyben a nép tulajdona lesz a föld, a gyár és Mocambique minden ér­téke. Nem kérünk a kapitaliz­musból, se az imperializmusból, a külföldi monopóliumokból. Elegünk volt belőlük csaknem fél évezreden át. Nem kérünk sem a klasszikus, sem a mo­dern rabszolgaságból. Szabadok akarunk lenni. És senkinek sincs joga. hogy bennünket rabságban tartson. Szavai zengtek és lángra gyújtottak. A gyűlés után hosszan be­szélgettem Mondlaneval. — Évek során át próbáltuk rávenni a tárgyalásokra a por­tugálokat — mondotta —, de nem álltak velünk szóba. Köz­ben felkészültünk a fegyveres harcra. 1964. szeptember 25-én ÉLIÁS BÉLA CIKKSOROZATA 2. MOCAMBIQUE (A CIKK ELSŐ RĽSZE LAPUNK TEGNAPI SZÁ­MÁBAN JELENT MEG. J Tavaly szeptemberben volt az felső évfordulója annak, hogy Angola példáján felbátorodva Mocambique népe ts fegyvert fogott a portugál civilizátorok, a modern rabszolgakufárok el­len. Kétszáz partizán kezdte meg a harcot 40 000 portugál katona ellen. A partizánok 5—6-főnyi kis csoportokban tá­madtak, egyszerre több vidé­ken. A portugálok egész had­erejüket riadóztatták, s arról cikkeztek újságjaikban, hogy több ezer főnyi, kommunista B B- haderő lépte át Tanzánia és 2j Mocambique határát, hogy szít­sa a portugálellenes háború tü­zét. Portugál erődítmények re­^ piiltek levegőbe, katonai kon­megindítottuk a támadást. Kis erővel és korlátolt célokkal. Egy év alatt jelentős sikereket értünk el. Fegyveres alakula­taink megvetették lábukat Mo­cambique mind a négy tarto­mányában. Egyes közigazgatási körzetek teljesen a mi ellenőr­zésünk alatt vannak. A hoz­zánk csatlakozó fiatalok kato­nai kiképzése már mocambi­que-i területen történik. Harco­saink azokkal a fegyverekkel küzdenek, amelyeket afrikai testvéreinktől, vagy a baráti szocialista országoktól kapunk. Megtanultuk nemcsak visszavo­nulásra kényszeríteni, hanem le is győzni a portugálokat. Bí­zunk benne, hogy néhány év le­forgása alatt Mocambique is csatlakozhat a független afrikai országok népes családjához. E beszélgetés óta fokozott fi­gyelemmel kísérem a Mocambi­que-ből érkező híreket. A por­tugálok igyekeznek elejét ven­ni annak, hogy itt is elhara­pódzók a tűz, mint Angolában. Ebben az igyekezetükben bizton számíthatnak nyugati barátaik­ra, különösképpen pedig az Egyesült Államokra és Nyugat­Németországra. Nem véletlen, hogy amerikai segítséggel ha­talmas légibázist építettek Bet­rában, s hogy a partizánok el­len angol, francia és nyugatné­met gyártmányú bombázókat vetnek be. A FRELIMO gerilla­hadseregét, amelynek létszáma legfeljebb néhány ezerre tehe­tő „afrikai Viet Cong-nak" ne­vezik a portugálok. Talán nincs messze a nap, amikor ezek a halált megvető hősiességgel küzdő FRELIMO-partizánok pontot tesznek a portugál gyarmatosítók uralmának vé­gére. Partizánok megfigyelőállása a dzsungelben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom