Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-25 / 83. szám, péntek

A tökéletesített irányítási rendszer elősegíti a mezőgazdaság forrásainak és tartalékainak kihasználását L Štrougal elvtárs beszéde a CSKP Központi Bizottságának 1966. március 22—23-i ülésén A mezőgazdaság a társadalom élelmezésének fontos bázisa, a nélkülözhetetlen emberi szükséglet kielégítésével méginkább aláhúzza általános jelentőségét. Sajátságos feladatánál fogva a mezőgazdasági termelést semmi sem pótolhatja. A lakosság élelmezése, a táplálkozás helyes összetételének biztosítása az egész földkerekségen komoly problémát okoz. Az egyre növekedő igények és a termelés fokozásának üteme között nagyok az ellentétek. Ebből kifolyólag feszültség alakul ki a világpiacon, áremelkedéseket foganatosítanak és az élelmiszerek beszerzését ls megnehezítik. Ezek az ismétlődő jelenségek kizárják, hogy egy fejlett szocialista ország, mint amilyen mi vagyunk, a termelés pangásának és az élelmiszerek állandóan fokozódó behozatalának útját kövesse. A népgazdaság fejlődése eredményeinek eddigi elemzése meggyőzően igazolta, hogy a mezőgazdaság fejlesztése nélkül nem érhetjük el gazdaságunk egységes továbbfejlesztését, sem az életszínvonal növelését. Ez az egyik legbonyolultabb feladata népgazdaságunk távlati fejlesztésének. A nagyüzemi módszerekkel termelő mezőgazdaság és az ipar szoros együttműködését, a mezőgazdaság és az ipar között elmélyülő munkamegosztás jellemzi. A leszállítandó áru összetétele, mennyisége és minősége döntő mértékben befolyásolja e gazdasági ág hatékony fejlődését. Az ipar oszthatatlan és teljes felelősségének tudatában a jövőben tovább fokozza szállítmányait a mezőgazdaság számára. Ez a kapcsolat, a munkások és a parasztok testvéri szövetsége, szocialista társadalmunk alapját képezi. E szövetség további megszilárdításának kérdését azonban nem értelmezhetjük egyoldalúan. Kialakult viszonyunk a népgazdaság fejlesztésének fontos politikai-gazdasági része, dialektikus egységet alkot, az árukapcsolatok színvonalában jut kifejezésre. A munkás-paraszt szövetség további szilárdulásának fontos feltétele a leszállított ipari áruk kifogástalan minősége. Ez arra ösztönzi a mezőgazdaság dolgozóit, hogy az ipari munkások gyártotta gépi eszközöket hatékonyabban használják fel a termelés olcsóbbá tételére, a társadalmi Igények kielégítésére. A mezőgazdaság népgazdasági jelentőségét a nemzeti jövedelem képzésében való részvétele határozza meg. Az eddig használt értékmérő — hozzávetőlegesen 11—13 százalék — eléggé pontatlan és felületes, mert a termelésnek csak azt a mennyiségét veszi figyelembe, melyet a mezőgazdasági üzemek szavatolt begyűjtési árak mellett áru formájában értékesítenek. Ha nemcsak ebből Indulunk ki, a részesedés aránya 25 százalékra tehető. 'A mezőgazdaságban az alapeszközök értéke csaknem 80 milliárd korona, ami az egész termelési szféra alapeszközeinek 18 százalékát teszi ki, a termelő összlakosságnak mintegy 18,5 százalékát a mezőgazdaság foglalkoztatja. A mezőgazdasági termelés és az anyagi befektetés területén megnyilvánuló különbségek éppen ezért a népgazdaság stabilizálását is érezhetően befolyásolják. A mezőgazdaság szerepének fontosságát továbbá az a tény ls alátámasztja, hogy a termőföldet, mint legértékesebb természeti kincsünket jó gazda módjára védi. Ez mezőgazdasági üzemeink leghazafiasabb társadalmi feladata. Az előző két kongresszuson olyan határozatokat hoztunk, hogy a lakosság fokozódó élelmiszerszükségletét hazai termelésből fedezzük. Ezt az előirányzatot azonban nem teljesítettük kieléA párt XII. kongresszusának határozatai nyomán foganatosított intézkedésekben ezek a törekvések híven visszatükröződnek. Mezőgazdasági üzemeink gépi ellátottsága állandóan javul, több gyomirtó vegyszert kapnak szállítóüzemeinktől. Ezt követte a takarmánygyárak építése, a tervezés módosításában hozott változások tágabb teret nyújtottak mezőgazdasági üzemeink kezdeményezésére. A személyianyagi érdekeltség növelését több új bérintézkedés, és a szövetkezeti tagok szociális és nyugdíjjárulékának módosítása is elősegítette. Az utóbbi két év alatt a gabona, a tej és a borjúhús begyűjtési árának emelésével a mezőgazdaság több mint 2 milliárd koronához jutott. Nem lennénk azonban tárgyilagosak, ha elhallgatnánk, hogy egyes gazdasági szervek, különösen a szállítóvállalatok, a mezőgazdaság társadalmi jelentőségét még mindig lebecsülik. A földművesszövetkezetek és állami gazdaságok országos értekezletének résztvevői ezt konkrét példákkal is alátámasztották. gítően. Nem hallgathatjuk el, hogy az 1961—1965 ös ötéves tervben az előző tervidőszakhoz viszonyítva az alapvető élelmiszerek eladása 22 százalékkal, a mezőgazdaság árutermelése viszont csak 15 százalékkal növekedett. Az ebből levont következtetéseket most gyümölcsözően kamatoztatni kell a negyedik ötéves terv • előkészítésének munkájában. Az előző tervidőszakhoz viszonyítva a termelést 15 százalékkal, az árutermelést pedig legalább 19 százalékkal kell emelnünk, amit a fokozottabb műtrágyajuttatás is elősegít. Mezőgazdasági üzemeink az egységnyi területre — tiszta hatóanyagban kifejezve — 1970-ig 180—190 kg ipari trágyát vásárolhatnak. Jelentős mértékben javul a gépi ellátottság, a jelenlegi 16 miľliárdról 12—13 milliárd koronával növekszik az alapeszközök értéke. Ezzel lehetővé válik, hogy mezőgazdasági üzemeinkben csökkentsék a kétkezi munka arányát, gépekkel tökéletesítsék az egyes munkafolyamatok végzését. Meggyőződésünk, hogy önmagukban e cél elérését legnagyobb befektetések sem szavatolják. Mint fő tényezőkben továbbra is az emberekben bízunk. Végső fokon rajtuk múlik, milyen eredménnyel hasznosítjuk a társadalmi befektetéseket. A munkaerők kérdésének megoldására szintén nagy súlyt helyezünk, noha a mezőgazdasági dolgozók korösszetételének megjavítása, szakmai felkészültségének fokozása és a férfi munkaerő biztosítása okozza a legnagyobb problémát, ami aztán az alacsony munkatermelékenységben, a földek nem kielégítő kihasználásában is visszatükröződik. A mezőgazdasági üzemek munkaerőellátása ezenkívül további kérdést is felvet. Esetenként a műszaki fejlesztés alacsony foka és a nehéz testi erőt igénylő gyakori munka, valamint a helytelen díjazás egyáltalán nem vonzza a mezőgazdaságba a pályaválasztó ifjúságot. E kérdések megoldásában a társadalom készségesen a mezőgazdasági üzemek segítségére siet. Nem lenne helyes azonban, ha ők ugyanakkor tétlenül figyelnék a fejleményeket. Az állam segítségére mindig biztosan számíthatnak. A Központi Bizottság áprilisi ülésén mezőgazdasági termelésünk fejlesztésével párhuzamosan az anyagi érdekeltség fokozásának és a díjazásban még mindig megnyilvánuló egyenlősdi felszámolásának kérdését is napirendre tűzik. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége már korábban hozott döntést a tej és borjúhús begyűjtési ára emeléséről. Ezzel az ármódosítással évi 380 millió többletbevételhez juttatja a földművesszövetkezeteket és a magángazdálkodó parasztokat egyaránt. Hiba lenne azonban, — hangsúlyozta Novotný elvtárs a mezőgazdasági dolgozók országos értekezletén —, ha az anyagi érdekeltség kérdésének megoldására az ármódosítások láncolatának szemüvegén keresztül tekintenénk. Anyagi értékek létrehozása nélkül az Ilyen torz intézkedések a mezőgazdaságot csak sújtanák. A szocialista állam adakozó intézkedései A növekvő társadalmi szükségletek hazai termelés útján történő kielégítése megköveteli a mezőgazdasági termelés minőségi mutatóinak gyorsabb érvényesítését. Mindenekelőtt a mezőgazdasági üzemek közötti szorosabb együttműködésre, a belső munkaszervezés tökéletesítésére és a többi szállítóvállalat progresszívebb közreműködésére gondolunk. Szükséges kihangsúlyoznom, hogy a mezőgazdaság; termelés szakosításának eddigi üte mével sem lehetünk elégedettek. E fontos lépés sem törté nik akadálymentesen. A szakosítás bevezetéséhez Józan előrelátásra és megfontolásra, türelemre van szükség. Azokon a helyeken, ahol a vezető dolgozók komoly figyelmet szenteltek e nagy jelentőségű lépésnek, az eredmények sem maradtak el. A nyugat-szlovákiai és a dél-morvaországi kerület, valamint a tachovi Járás jó eredményeit adottságaikhoz mérten más vidékeken is gyümölcsözően lehetne hasznosítani. A mezőgazdaság távlati fejlesztésének igényes feladatai egyéb problémákon kívül a mezőgazdaság tökéletesebb irányítása rendszerének következetes érvényesítését is sürgetik. Az irányítás eddigi direktív módszerei felett elszállt az idő, noha a mezőgazdasági termelés átépítésének időszakában ragaszkodtunk hozzájuk. Ma azonban sokat változott a helyzet, lényeges minőségi változás történt az emberek egymás közti kapcsolatában és a termelés szférájában is. A centralizált direktív vezetési módszerek gátolták a mezőgazdasági üzemek önállóságának kialakítását, fékezték a dolgozók kezdeményezését. Az új irányítás érvényesítése feltételezi a mezőgazdasági üzemek és a velük kapcsolatban álló felvásárló vállalatok és más szervezetek, termelőüzemek egyenlő alapon történő elbírálását. A tökéletesebb irányítás új rendszere a szocialista mezőgazdasági üzemek három alapvető feladatát jelöli meg. Először: fokozni a termelés intenzitását, hogy a mezőgazdaság a népgazdaság szükségleteit teljes mértékben kielégíthesse. Másodszor: a társadalmi munkatermelékenység fokozatos emelésével és a termelés szakosításával mielőbb meg kell alapozni a termelés iparosításának feltételeit. Harmadszor: haladéktalanul biztosítani kell mezőgazdasági üzemeinkben a tökéletesebb irányítás érvényesítésének lehetőségeit. A mezőgazdaság irányításának új rendszere az irányító szervek felelősségének fokozását is elősegíti. Ha a mezőgazdasági termelés fejlődését, hatékonysága fokozódása kérdését elemezzük, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének eddigi tervei nem hatottak eléggé az élő munka terjedelmének általános csökkentésére. A legjobb gazdasági eredményeket felmutató szövetkezetek — mint ahogy ezt a központ ellenőrző adatai is híven igazolják — az átlaghoz viszonyítva mintegy 42 százalékkal magasabb termelési szintet bizsem lehetnek öncélúak, magyarán: nem támogathatják a rossz munkafegyelmet, a hanyag gazdálkodást. A befektetett összegnek a munka konkrét eredményeiben kell megtérülnie. A mezőgazdasági üzemek sajátos érdeke megköveteli, hogy falvainkon gondoskodjanak az iparban hasonló munkafeltételek megteremtéséről. Ezzel a kérdéssel a munkások szakmai képzésén kívül a falusi szövetkezeti lakásépítkezés is szervesen összefügg. Falvainkon — 1970-ig — a családi lakásépítkezés keretében legalább 70 ezer lakás építését szükséges előmozdítani. tosítottak az egységnyi területen. Az egy dolgozó főre eső részesedésnek aránya ugyanakkor csak 6,3 százalékkal haladta túl a közepes szintű szövetkezetek eredményeit. Annak ellenére, hogy ezek az élenjáró üzemek Javára szolgálnak a társadalomnak, azt ís látnunk kell, hogy mezőgazdasági üzemeink jelentős többségében szakmunkásokból érezhető hiánnyal küzdenek. A mezőgazdaság fejlesztési tervének éppen ezért tartalmilag is meg kell felelnie a hatékonyság fokozását célzó rendszer követelményeinek. Jelen esetben mindenekelőtt szükséges fokozni a termelési eszközök, vagyis a gépek állományát, melyek az állandóan csökkenő munkaerőlétszámot igyekeznek pótolni. Ezzel egyidőben a szakmunkásképzésről sem feledkezhetünk meg. A tökéletes irányítási rendszer homlokterében álló központi terv elsődleges követelménye a termelés előirányzatának kötelességszerű teljesítése. A terv segítségével egyszersmind meghatározhatjuk a mezőgazdasági befektetések kedvező struktúrájának színvonalát. Ezek közé tartoznak a mezőgazdasági épületek beruházási költségei, a talajjavítások befektetései, és az a tőke, mely Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a mezőgazdaság tökéletesített irányításának rendszere nem irányulna annak a közismert problémának megoldására, hogy a mezőgazdaságban különböző természeti feltételek között — az egyszerű munka azonos mennyiségével — különböző termékmennyiséget lehet elérni. A kedvezőtlenebb természeti feltételek között elért termékegységre fordított nagyobb költségek megtérítését is biztosítja a tökéletesített Irányítási rendszer, éspedig megkülönböztetett pótlék juttatásával, illetve olyan gazdasági eszközzel, amely az egységes alapárakat kiegészíti. Ennek az eszköznek tehát az a funkciója, hogy megtérülnek a kedvezőtlenebb természeti feltételek közötti mezőgazdasági termelésre fordított nagyobb költségek, illetve azok, amelyek meghaladják az egységes árakat. Szükséges tehát, hogy a szocialista mezőgazdasági üzemeket a természetadta feltételek figyelembevételével csoportosítsuk. Az új rendszerben sor kerül az ún. alapegységek alkalmazására, illetve a bizonyos területeken megközelítőleg azonos éghajlati, talaj- és terepfeltételek figyelembevételére, melyek együttvéve befolyásolják a mezőgazdasági termelés színvonalát. Hasonlóképpen figyelembe vesszük majd a vetésterületek összetételét, a hektárhozamok színvonalát, s az adott mezőgazdasági üzemben elérhető munkatermelékenységet is. Ezeknek az alapegységeknek elegendő mennyisége pedig azt teszi lehetővé, hogy az eddigi termelési területek összehasonlítása alapján, s a különböző természetadta feltételek figyelembevételével, minél pontosabban lehessen megállapítani a megkülönböztetett kiegészítő gazdasági esza termelési eszközök felújítását, korszerűsítését célozza. Az a nézetünk, hogy ezután sem leszünk hívei a mezőgazdasági üzemek tervének központból való meghatározásának. Ez természetesen a konkrét természeti és gazdasági adottságok függvénye. Az irányítás új rendszere széles lehetőséget biztosít a mezőgazdasági üzemek terveinek gazdasági ösztönzőkkel történő feltöltésére. Ezzel a lépéssel lehetővé válik a mezőgazdasági üzem közvetlen pénzügyi és árucsere-kapcsolatának kiépítése szállítóvállalataival, a termékfelvásárló üzemekkel. A központi terv ezzel jelentős segítséget nyújt a gazdasági ösztönzés érvényesülésére. Sok szó esik a mezőgazdasági termékek begyűjtési árairól is. Ha eltekintünk a terv irányszámai mutatóinak direktív úton történő szétírásától, ebben az esetben a felvásárlási árat olyképpen kell megállapítani, hogy az lehetőséget nyújtson az árutermelés kedvező lekötésére. A tökéletes irányítás új rendszerében ezt a funkciót az egységes felvásárlási árak teljesítik. Legfőbb jelentőségük, hogy nyomást gyakorolnak a termelés legkedvezőbb feltételeire, egyúttal a mezőgazdaság szakosítása érvényesítésére. Az irányítási rendszer előkészítésének időszakában ezzel kapcsolatosan sok vita merült fel, mert az egyes termékárak központi megállapítása hivatását csak nehézségek árán tudná betölteni. Az egyes termékek árkülönbözete nemkívánatos helyzet kialakulását vonná maga után, és nem fejezné ki a rendszer hatását. Ez a szükségesség az egységes ármegállapítás követelményeiből ered. Azok a mérlegelések, melyek legkedvezőtlenebb termelési adottságokkal rendelkező mezőgazdasági üzemejt önköltségszámításai alapján jelölték meg a terményárakat, a társadalom érdekeit Juttatták kifejezésre. közök szükségességét. A megkülönböztetett pótlékot központilag állapítják meg, éspedig minden bevételezett 100 koronára kiszámított szilárd öszszegben és néhány évre éppúgy, mint az alapárak megállapítása esetében. Az a tény, hogy ezt a megkülönböztetett pótlékot nem az adott termék árához számítják, hanem az állami alapokba juttatott termékekért befolyó bevétel 100 koronájára számítják ki — nagyon előnyös. Elsősorban azért, mert változatlanul megmarad az egységes ár, amely közvetve ható eszközként befolyásolja a terv arányosságát. A megkülönböztetett pótlék azonban egyidejűleg olyan eszköz is, amely hozzájárul a szállítási szerződések minél kedvezőbb betartásához. Ez a pótlék egyben a kedvezőtlenebb természeti feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági üzemeknek kárpótlásaként juttatható összeget is gyarapítja, éspedig érdem szerint, mivel — ha a bevételek 100 koronájaként több éven át kiszámított pót)ék változatlan — az adott üzem árutermelésének arányában nő a megkülönböztetett pótlékok összege is. A megkülönböztetett pótlékokkal bizonyos összefüggésben gyakorol befolyást a szilárdan megállapított mezőgazdasági adó is, amit a mezőgazdasági földek hektárjai alapján ugyancsak hosszabb időre számítanak ki. Az alapegységeknek megfelelően megkülönböztetetten megállapított szilárd mezőgazdasági adó eszerint az új irányítási rendszerb n (a megkülönböztetett pótlékkal összefüggésben) egyrészt oda hat, hogy kisebbek lesznek a különböző természeti feltétetelek között gazdálkodó mező(Foiytatás az 5. oldalon) A TERMELÉS NÖVELÉSÉNEK FELTÉTELE A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA A TÁVLATI TERVEK ÉS AZ ANYAGI ÉRDEKELTSÉG A GAZDASÁGI ESZKÖZÖK ÉS A TERMÉSZETI FELTÉTELEK