Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-30 / 88. szám, szerda

AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK XXIII. KONGRESSZUSÁN (Folytatás a 3. oldalról) lődéshez, a haditermelés növeléséhez. Ez azonban nem vezetett, és nem vezethet a a kapitalizmus legfőbb bajaibői való kigyógyulásához. Bár a vezető kapitalista országokban a gazdasági fejlődés üteme a háború utáni években gyorsabb volt, mint a két világháború közti Időszakban meg kell látnunk, hogy a tőkés gazdaság továbbra is ingatag. A némi fellendülés Időszakai visszaesésekkel váltakoznak ezek a jelenségek sok kapita lista országban, különösen az Egyesült Államokban megnyil vánultak. Ha ehhez még hozzávesszük a fokozódó inflációt, az állam adóságoknak és a lakosság el adósodásának óriási növekedé sét, akkor világossá válik: a tőkés gazdaság rejtett romboló erői továbbra is működnek, a kapitalista gazdaság nem fogja elkerülni az újabb megrázkód tatásokat. Rendületlenül érvényesül a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésnek törvénye, kiéleződnek a kapitalista államok közti ellentétek. A nyugat-európai országok és Japán éveken át megelőzte az Egvesült Államokat a gazdasági fejlődés ütemében. A legutóbbi esztendők ben azonban a szerepek felcserélődtek. Az Egvesült Államok gazdasági fejlődésének üteme felgyorsult, Nyugat-Európában és Tapánban viszont ez az ütem erősen csökkent. Kihasználták ezt az Egyesült Államok monopóliumai, amelyek újabb támadásba mentek át a világpiacokon. Az amerikai tőke kezdett ismét erőteljesen behatolni Olaszország, az NSZK, Anglia és más országok iparába. Ámde fltérőleg a háborút követő első esztendőktől. az amerikai monopóliumoknak most megerősödött vetélytársakkal van dolguk, amelyek mind gyakrabban visszavágnak a dollárnak. Kiéleződött a konkurrenciaharc Nyugat-Európában is, nevezetesen a Közös Piacon belül és más állam-monopolista egyesülésekben. Az Imperialista tömbök résztvevői közti ellentétek kiéleződése folytán e tömbök megingásának folyama ta megy végbe. Az Egyesült Államok már nem képes olyan mértékben irányítani e tömbökbe tartozó államok politikáját, mint korábban. Már régóta egyetlen komoly politikus — a népekről nem ls beszélve — sem hisz a szovjet agresszió veszélyének mítoszában, amelynek alapján annakidején e tömböket összetákolták. Az amerikai agresszió viszont olyan tény, amely mindenki szemeláttára játszódik le. Az Egyesült Államok szövetségesei számára egyre világosabbá válik, hogy mennyire veszélyes dolog vakon követni Washington politikáját. Ily módon kibontakozik a kanitalista világon belül az ellentétek és a vetélkedés újabb szakasza. Lehetetlen nem felfigyelni a mai burzsoá világ legelfajultabb jelenségére: a gazdasági élet militartzálódására. A dolgozók által megteremtett nemzeti kincsek egyre inkább a halált osztó fegyverek termelését, s egyre kevésbé az emberek életének megjavítását szolgálják. Már egész hegyek ben éli a felhalmozott fegyver, de a fegyverkezési hajsza enElvtársak! Száz évvel ezelőtt, amikor Marx és Engels kibontotta a tudományos kommunizmus zászlaját, a világ első „Kommunista Szövetségében", amelyet ők hoztak létre, alig néhány tucatnyi ember tömörült. A világ meghallotta a mélységes tartalommal átitatott büszke, „kommunista" szót. Ez a szó azért hangzott el, hogy soha többé ne menjen feledésbe, mert ez a szó a legfőbb Igazságot, a munka emberei millióinak legfőbb életértelmét fejezi ki. Fél évszázaddal ezelőtt, amikor pártunk Vlagyimir Iljics Lenin vezetésével elsőként szólította harcba a népet a kapitalizmus megostromlására, az nek ellenére példátlan ütemben folytatódik, és elnyeli a nemzeti jövedelem hatalmas részét. Elegendő megemlíteni, hogy a NATO fennállása óta több mint ezer milliárd dollárt költöttek e tömb katonai gépezetének megteremtésére és tökéletesítésére. A háború óta eltelt húsz esztendő alatt az Egyesült Államok katonai kiadásai 48-szorosan haladták meg azokat a katonai kiadásokat, amelyeket a második világháborút megelőző két évtized alatt költöt tek el. jelenleg az Egyesült Ál lamok szövetségi költségvetésében a kiadások több mint há romnegyede közvetve vagy közvetlenül katonai célokat szolgál. Az, hogy a főbb imperialista államokban fokozódik a fegyvergyártás, más országokat is arra késztet, hogy számottevő összegeket költsenek védelmük megerősítésére. A gazdasági élet milltarizálódása szorosan összefügg az imperialista ha talmak és mindenekelőtt az Egyesült Államok agresszív politikai Irányvonalával. Az Egyesült Államok szeretne uralma alá hajtani sok független or szágot. gátat akar emelni az emberiség társadalmi haladásának útjába. A történelem újra és újra igazolja az amerikai imperializmusról adott lenini jellem zést: ragadozó rabló, a népeket fojtogató és mindenki előtt gyűlöletes imperializmus ez. A tőkés világban továbbra is teljes erővel hat a kapitalista társadalom alapvető ellentmondása: a munka és a tőke kö zötti ellentét. A monopóliumok minél több terhet akarnak a munkásosztály és a többi dolgozó réteg vállára rakni. A ki zsákmányolás foka sohasem volt még olyan magas, mint éppen ma. A tudományos-műszaki haladás eredményei, a termelőerők növekedésének gyümölcsei a monopolisták maroknyi csoportját gazdagítják. Az embermilliók pedig még a nagy konjunktúrák időszakában is munkanélküliségtől szenvednek. Tömegesen folyik a pa rasztok csődbojutásn és földjükről való elüldözése. A való tények semmisítik meg a burzsoá ideológusok ál tal terjesztett csaló legendákat az úgynevezett „népi kapitalizmusról", a „jóléti államról". Micsoda jóléti államról lehet szó plédául akkor, ami kor az Egyesült Államok mo nopólíumai 1965-ben 45 milliárd dollár tiszta haszonhoz jutottak, ami négyszer annyi, mint a második világháború Időszakában bezsebelt évi átlagos haszon, s ugyanakkor az amerikai kormány beismerése szerint 32 millió amerikai a szegénvség viszonyai között él? A dolgozók kizsákmányolásé nak fokozódása előidézi az osztályharc kiéleződését, a társadalmi harcok erősödését a tőkés társadalomban. Olaszország és Japán, Franciaország és Belgium, az Egyesült Államok. Anglia és más országok proletárjai ezekben az évpkben szívós sztrájkharccal verték vissza azt az offenzívát, amelyet a monopóliumok indítottak életszínvonaluk, ellen, és sok esetben engedményeket csikartak ki a burzsoáziától. Elegendő megemlíteni, hogy a legutóbbi évtizedben a sztrájkolók egész világon mindössze 400 ezer kommunistát tartottak számon. Jelenleg a világ kommunista pártjai csaknem 50 millió harcost tömörítenek soraikban. Mivel magyarázható a kommunisták sorainak szüntelen növekedése, befolyásuk fokozódása? Azzal, hogy a kommunisták fejezik ki a legjobban a dolgozók alapvető érdekeit. A munkásosztály ügyéhez való feltétlen hűség, széttéphetetlen kapcsolatuk a néppel, az a képesség, hogy állandóan tanuljanak a forradalom nyújtotta tapasztalatokból, az a képességük, hogy a tömegek élére álljanak és rettenthetetlenül vezessék harcukat, ez jeszáma megkétszereződött és jelenleg eléri az évi 55—57 milliót. A tőkésországokban vívott osztályharcban bővül a munkásosztály szociális, gazdasági és politikai követeléseinek köre. Olaszországban, Franciaországban és más országokban a munkások és alkalmazottak egyre határozottabban követelik a szakszervezetek bevonását a vállalatok irányításába, a legfontosabb gazdasági ágazatok államosítását, síkraszállnak a finánctőke mindenhatósága ellen. Japánban a dolgozó milliók nemcsak a bérek emelését, hanem az amerikai katonai támaszpontok megszüntetését is követelik, síkraszállnak azért, hogy az amerikai nukleáris tengeralattjárókat ne engedjék be a japán kikötőkbe. A tőkésországok proletariátusa, élcsapatának a kommunista pártoknak vezetésével tevékeny harcot folytat a hábo rú elhárításáért, az Imperialisták gyarmati politikája ellen, az Imperialista agresszió áldozatául esett népek védelmében. Franciaország munkásosztályának és összes baloldali erőinek az utóbbi idők politikai harcaiban kivívott nagy eredményei fényesen megmutatták, mennyire fokozódik ezeknek az erőknek a befolyása az ország egész közéletében, menynyire növekszik a tömegek politikai érettsége. Az olasz munkásosztály, amely a haladó erők széles frontjának élén halad, meghiúsítia a reakció ama kísérleteit, hogy kezet emeljen a nép demokratikus vívmányaira. Az Amerikai Egyesült Államokban ezekben az években nagyban fokozódott a faji megkülönböztetés elleni küzdelem, a húszmilliós néger lakosság polgári jogaiért vívott harc. Az amerikai nép széles tömegei egyre inkább tiltakoznak az amerikai imperializmus vietnami agressziója ellen. A munkásosztály körül mindinkább tömörülnek a monopóliumok elnyomása ellen küzdő más társadalmi rétegek: a parasztság alapvető tömegei, a szellemi munka dolgozói. Széles monopóliumellenes front alakul ki. Ez a folyamat elősegíti a tömegek további egybekovácsolódását, azt, hogy kibontakozzék a végső célért: a társadalom forradalmi átalakulásáért, a szocializmusért vívott harcuk. Mind nehezebb idők köszöntenek a kapitalizmusra. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy vereségre van kárhoztatva. A kapitalisták azonban soha nem mondanak le önként uralmukról. A munkásosztály és a dolgozó tömegek csak kitartó osztályütközetekben diadalmaskodhatnak. Tudjuk, hogy a kapitalista országok munkásmozgalmának komoly nehézségeket kell leküzdenie, nehéz harcokat kell megvívnia. És még sok ilyen harc áll előtte. A szovjetország kommunistái és egész népe forró rokonszenvről biztosítja a burzsoá országok dolgozóit. A szovjet embereket lelkesedéssel tölti el az a tudat, hogy a szovjetek országának és más szocialista országoknak a munkásosztálya támogatást nyújt osztályos testvéreiknek abban a férfias küzdelemben, amelyet jogaikért, gyermekeik jövőjé ért, az új társadalmi rend győzelméért vívnak. lenti a kommunisták erejének forrását. A kommunizmus az egész világon az egyetlen olyan politikai mozgalom, amely a társadalmi fejlődés tudományos elméletével van felvértezve és világosan látja az emberiség történelmi fejlődésének perspektíváit. A kommunista mozgalom fő vonala, amelyet a testvérpártok 1957-ben és 1960ban tartott tanácskozásaikon dolgoztak ki, a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a szocializmus győzelemre juttatásának vonala. Ez a fő vonal az egész emberiség érdekeit szolgálja. A kommunista pártok többsége az utóbbi években e fő vonal alapján új programjellegű dokumentumokat fogadott el, amelyek mind a nemzeti, mind pedig a nemzetközi érdekeket és feladatokat figyelembe veszik. Az SZKP Központi Bízottsá gának az említett években kifejtett nemzetközi tevékenységét az a változatlan törekvés hatotta ét, hogy erősítse összefogását és testvéri szolidaritását más kommunista és munkáspártokkal, velük együtt harcoljon a nemzetközi kommunista mozgalom fő vonalának érvényesítéséért. 1960 óta világviszonylatban 14 millió fővel nőtt a kommunisták száma. Tovább erősödtek tömegkapcsolataik. A nemzetközi kommunista mozgalom, a jelenkor legbefolyásosabb politikai ereje, megszilárdította hadállásait. A szocialista országok kommunista pártj a i óriási alkotómunkát végeznek. Azon vannak, hogy megoldják a gazdaság fejlesztésének, az új szocialista viszonyok kialakításának, a tö megek kommunista nevelésének bonyolult feladatait, biztosítsák a szocialista vívmányok védelmét. Ez történelmi jelentőségű feladat. Teljesítésével erősödnek a szocializmus nemzetközi pozíciói, fokozódik a szocialista eszmék vonzóereje az egész világon. A kapitalista országok kommunista pártj a 1 vezetik a tömegeknek a monopóliumok ellen vívott harcát, osztály ütközetekben kikovácsolják a forradalom politikai hadseregét. A kommunista pártok sok kapitalista országban ma már mélyreható befolyást gyakorolnak a nemzet egész életére. A kommunisták a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség legjobb fiaiból verbuválódnak. Nagy közéleti személyiségek és politikusok, a dol gozók ügyéért küzdő önfeláldozó harcosok kerülnek kl soraikból. Kommunisták vezetnek sok Szakszervezetet, demokratikus tömegszervezetet a kapitalista országokban; a kommunisták között sok parlamenti képviselő, polgármester, falusi vezető van; a kommunisták kö zött szép számmal akadnak publicisták és tudósok, írók és tanítók; kommunisták vezetik a partizán-osztagokat és a forradalmárok illegális csoportjait azokban az országokban, ahol fegyveres harc folyik a burzsoázia diktatúrája ellen. Igy fejeződik ki a gyakorlatban a kommunista pártok növekvő befolyása, széttéphetetlen kapcsolata a néptömegekkel. Franciaországban és Olaszországban, Finnországban és Belgiumban, Angliában és Ausztriában, Dániában és Cipruson, Ausztráliában és Kanadában, Indiában és Ceylonban, Szíriában és Irakban, Szudánban és a Dél-afrikai Köztársaságban, Chilében és Uruguayban, Argentínában és Kolumbiában, Brazíliában és Ecuadorban, Mexikóban és Guatemalában és a többi országban, egyszóval mindenütt, ahol csak kommunista pártok léteznek, kitartó harcot vívnak tömegbefolyásuk kiterjesztéséért, a munkásosztály és valamennyi dolgozó érdekefért. A kommunisták egyre jobban kivívják a néptömegek rokonszenvét. Egy sor európai és latin-amerikai országban nagy politikai erővé váltak a kommunista pártok. A kommunisták a munkásmozgalom egységének legaktívabb harcosai. Az utóbbi Idő ben bizonyos sikereket értünk el az egységért vívott küzdelemben, bár e tekintetben még nagy nehézségekkel kell számolnunk. Ezekért a nehézségekért elsősorban a jobboldali szociáldemokrata vezetők a felelősek. De nem ezek a vezetők fejezik kl a munkásmozgalom igazi érdekeit. A munkásosztály egyre világosabban látja, milyen veszélyt jelent a a jobboldali szociáldemokrata vezetők politikája, amelynek célja megvédeni a kapitalizmust, fenntartani a munkásmozgalom megosztottságát. A dolgozó tömegeket saját tapasztalataik mindjobban meggyőzik arról, hogy csak egyesült erővel érhetnek el tényleges sikereket a monopoltőke ellen vívott harcban. A munkásosztály egységre törekszik, s mély meggyőződésünk, hogy ezt ki ls fogja vívni. Az imperializmus gyarmati rendszerének összeomlása és a fiatal független államok nagy csoportjának kilépése a világszíntérre új feladatokat hárított az ázsiai, afrikai és latinamerikai kommunista mozgalomra. Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai kommunista mozgalom a nemzeti felszabadító forradalmak tüzében született meg, s erejét abból meríti, hogy harcol ezeknek a forradalmaknak a befejezéséért, a szabadság és a függetlenség erősítéséért és a társadalmi haladásért. Nehéz és tövises a kommunisták útja a hazugul „szabadnak" nevezett tőkés világ országaiban. A kommunista mozgalomnak ott minden előrelépésért kemény harcot kell vívnia a tapasztalt, ravasz és kegyetlen ellenséggel. Pártunk, amely dicsőséges utat tett meg a XIX. századvégi első Illegális marxista köröktől az 1905-ös barikádharcokig, majd a Nagy Október forradalmi csatáin át a szocializmus győzelméig, tökéletesen tudatában van annak, hogy a kommunistáknak az állandó ellenséges tűzben milyen bátran, állhatatosan és hőslesen kell harcolniuk a nép ügyéért. Hosszú idő óta illegalitásban működik a kommunista párt Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, NyugatNémetországban, Venezuelában, Peruban, a Dél-afrikai Köztársaságban és számos más országban. A legnehezebb körülmények között, az erőszak gigászi rendőri nyomása alatt, bátran harcol az Egyesült Államok Kommunista Pártja, amely ellen szakadatlan hajszát folytatnak a burzsoázia által felbérelt kommunistaellenes ideológusok. A burzsoá reakció nem képes eszmei-politikai harcban legyőzni a kommunistákat, s ezért terror-hadjáratot indít a kommunista pártok ellen, azt a megoldást választja, hogy fizikailag számol le a dolgozó nép hű fiaival. Egész pártunk és népünk mélységes felháborodással ítéli el az indonéziai kommunistaellenes terrort. Indonézia reakciós erői bírói ítélet és vizsgálat nélkül tízezrével semmisítettek meg olyan embereket, akiknek egyetlen „bűne" az volt, hogy a kommunista párthoz tartoztak. A kommunista párt üldözése és betiltása csapást mér az Indonéz forradalmi erők egységére, aláássa az antlimperlalista frontot és nagy kárára van a baráti indonéz nép érdekeinek. Követeljük, hogy hagyják abba az Indonéz nemzeti függetlenségért, a dolgozók érdekeiért hősiesen harcoló kommunisták bűnös gyilkolását. A hóhérok sok kiváló kommunista vezetővel végeztek az utóbbi években. Börtönben szenvedett kínhalált sok kiváló harcos, aki országa népeinek boldogságáért, a szocializmusért küzdött. Ezek az emberek halhatatlanok, tovább fognak élni az egymást követő nemzedékek szívében. Semmiféle kínzás, semmiféle reakciós terror nem képes megtörni a kommunistákat. Büszkék vagyunk arra, hogy mozgalmunk nagyszerű hősöket szül, akik az elvhűség, a hazafiúi és személyes bátorság kimagasló példaképet. Elvtársak! A kommunista mozgalom sikerei vitathatatlanok. De a kommunisták józanul ítélik meg a helyzetet. Lenin arra tanított bennünket, hogy ne csak a győzelmeket tartsuk számon, hanem a kudarcokat is, s vonluk le belőlük a helyes következtetéseket. Az osztályharc irányítása nagy és nehéz feladat, valóságos művészet. Korunkban talán még nehezebb feladat, mint bármikor is volt. A testvérpártok különböző körülmények között harcolnak. A forradalmi harcba új társadalmi rétegek és egész népek kapcsolódnak be. Mindegyiknek mások a hagyományai, a gazdasági (Folytatás ai 5. oldalon) 3. Az SZKP harca a kommunista világmozgalom összefogásáért