Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-30 / 88. szám, szerda

AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK XXIII. KONGRESSZUSÁN (Folytatás a 4. oldalról) feltételei és a harci tapasztalatai. Mindez nyomot hagy a kommunista pártok tevékenységén is. A forradalmi mozgalom tapasztalatai az utóbbi években újra megerősítették, hogy csak olyan pártok érnek el sikert, amelyek a gyakorlatban kipróbált és bevált lenini stratégiai és taktikai elvekhez tartják magukat, figyelembe veszik a reális helyzetet. Az élet arra tanít bennünket, hogy különösképpen akkor veszélyes^ ha akár jobbra, akár „balra térnek el a marxista—leninista Irányvonaltól, amikor ez a nacionalizmus, a nagyhatalmi sovinizmus és hegemonizmus megnyilvánulásaival párosul. A kommunistáknak le kell vonniuk ebből a kellő következtetéseket. Az elvtársak tudják, hogy a kommunista világmozgalomnak az utóbbi években komoly nehézségekkel kell szembenéznie. A kongresszus küldöttei jól ismerik az SZKP erre vonatkozó álláspontját. Mélyen fájlaljuk, hogy mindmáig nem sikerült megoldani a nézeteltéréseket, amelyekből csupán közös ellenségeink húznak hasznot. Véleményünk szerint ez egyetlen testvérpárt érdekelnek sem felel meg. Ez kárára van a kommunista vliágmozgalom közös érdekeinek. Az SZKP véleménye szerint minden kommunista köteles előmozdítani mozgalmunk sorainak egységét. Az SZKP Központi Bizottságának mély meggyőződése, hogy mennél erősebb a kommunista mozgalom összes osztagának szolidaritása, annál erősebb a nemzetközi antiimperialista front, s annál sikeresebben fejlődik a forradalmi világfolyamat. Milyen konkrét utakat lát a jelenlegi helyzetben pártunk a kommunista mozgalom egységének megszilárdítására? Az SZKP Központi Bizottságának véleménye szerint jó, marxi—lenini platformmal rendelkezünk ahhoz, hogy tömörítsük a kommunisták sorait. Ez a platform a testvérpártok 1957. és 1960. évi tanácskozásain kidolgozott fő vonal. Az élet a legszigorúbb próbának vetette alá ezt a vonalat, de az kiállta a próbatételt. Ma már meggyőződéssel vallhatjuk, hogy a hűség ehhez a fő vonalhoz az egység megteremtésének és a forradalmi mozgalom újabb sikereinek jő biztosítéka. Az egység megszilárdítása megköveteli, hogy betartsuk a pártok kölcsönös kapcsolatainak kollektíván kidolgozott normáit, a teljes egyenjogúság és önállóság, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a kölcsönös támogatás és az internacionalista szolidaritás normáit. A kommunista pártok nagy tapasztalatokat szereztek a forradalmi munkában és náluk jobban senki sem találhatja meg a pártok előtt felvetődő problémák helyes megoldását. Az SZKP ellenez minden hegemón törekvést u kommunista mozgalomban, síkraszáll a pártok igazi internacionalista egyenjogúságáért. Pártunk más marxista—leninista pártokhoz hasonlóan úgy vélekedik, hogy még ha nézeteltérések mutatkoznak is, törekedni kell a világ kommunistái egységének kialakítására az imperializmus elleni harc érdekében, törekedni kell arra, hogy fokozottabban visszaverjük az agresszív cselekményeket a népek szabadsága és függetlensége érdekében. Az amerikaiak vietnami agressziója megszüntetéséért folyó harc, az afrikai, ázsiai és latin-amerikai haladó erők támogatása az imperializmus merényleteivel szemben, kommunista testvéreink megvédése az egyes országokban uralkodó reakciós terrortól, mindez napjaink ímperiallstaellenes harcának más fontos feladataival együtt annál sikeresebben valósítható meg, minél szorosabbra tömöríti soralt a kommunisták nemzetközi hadserege. A kommunista világmozgalom tömörítését jól szolgálták a kommunista pártok képviselőinek a legutóbbi időszakban végbement értekezletei és találkozói. Pártunk nagy jelentőséget tulajdonít ezeknek a kapcsolatoknak. Csupán a legutóbbi másfél évben 60 testvérpártnak több mint 200 küldöttségét fogadtuk. A sokoldalú és kétoldalú találkozók további megtartása, az állandó tapasztalatcsere, az időszerű feladatok elvtársi megvitatása helyes és hasznos a testvérpártok viszonyában, s ugyanekkor a kommunista mozgalom tömörítésének nagyszerű útja. Az SZKP Központi Bizottsága teljes mértékbei magáévá teszi és támogatja a testvér pártok azon véleményét, hogy a kommunisták internacionalista egysége biztosításának, az élet által felvetett új problémák közös megvizsgálásának fontos és kipróbált formája a kommunista pártok nemzetközi értekezlete. Mi az új értekezElvtársak! Az SZKP Központi Bizottsága ezekben az években következetesen megvalósította azt az irányvonalat, hogy minden támogatást megad a népeknek a gyarmati elnyomás ellen vívott harcban, hogy mindenoldalúan együttműködik a felszabadult államokkal az egyenjogúságnak, a szuverenitás szigorú tiszteletben tartásának, a belügyeikbe való be nem avatkozásnak az alapján. Az elmúlt években számottevően tovább haladt a nemzeti felszabadulás ügye. Tizenhét újabb független állam jelent meg a világ térképén. Közöttük van az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság. Kenya, Uganda, Tanzania, Zambia és mások. Ma már csaknem egész Ázsia és Afrika lerázta a gyarmati rabság jármát. Ez a népek nagy vívmánya az imperializmus elleni felszabadító harcban. Ám ma is vannak még a világon olyan országok, ahol az imperialisták a fegyverek erejével próbálják fenutartani a gyalázatos gyarmati rendszert. Angolában és Mocambique-ban, „Portugáľ'-Guineában és DélArábiában a hazafiak hősiesen küzdenek a külföldi hódítók és területrevágyók ellen. DélAfrikában és Dél-Rhodesiában fokozódik a néptömegek ellen állása a fajüldöző rendszerek kel szemben. Pártunk, a szovjet nép tevékenyen támogatja ezt a küzdelmet, reális és sokoldalú tevékenységet nyújt és fog is nyújtani az idegen elnyomók ellen harcoló, szabadságukért és függetlenségükért küzdő né peknek. Jól tudjuk: nincs meszsze az a nap, amikor megsemmisülnek a kolonializmus utolsó fészkei is, a népek kitűzik a nemzeti szabadság zászlaját a felszabadult földeken. A történelem ítélete ez, amelyet nem lehet visszavonni. Az állami függetlenségük birtokába jutott országok azért küzdenek, hogy felszámolják a gyarmatosítók uralmának sú lyes következményeit. Ezek az országok felmérhetetlen kincsekkel rendelkeznek, az egy főre jutó termelés színvonalát tekintve azonban még húszszorosan-negyvenszeresen elmaradnak a gazdasíigilag fejlett országgok mögött. Ám a népek, amelyek kivívták függetlenségüket, szilárdan eltökélték, hogy felszámolják évszázados elmaradottságukat. A felszabadult országokban úgy születik az új élet, hogy elkeseredett harcokat kell vívni az imperializmussal, heves tusa folyik a haladás és a reakció erői között ezeken az országokon belül is. Egyes társadalmi rétegek az imperiallz mus segítségével azon vannak, hogy tőkés útra tereljék a felszabadult országok fejlődését. Mások — a nép többségének érdekeit kifejezve — olyan fejlődést követelnek, amely a társadalmi haladás és az igazi nemzeti függetlenség útját követi. Az élet azt mutatja, hogy a társadalmi haladásért és a nemzeti függetlenségért folyó küzdelem annál eredményesebb, minél szilárdabb egységlet megtartása mellett vagyunk, ha majd ehhez megérnek a feltételek. Tények igazolják, hogy a kommunista pártok túlnyomó többsége határozottan kiáll a nemzetközi munkásosztály forradalmi élcsapatának internacionalista összefogása mellett. Valamennyi forradalmi osztag alapvető érdekeinek objektív azonossága az az alap, amelyen a kommunisták egysége felépül és erősödik. Kongreszszusunkon az SZKP ma újból megismétli felhívását: Zárjuk szorosabbra sorainkat a közös ellenség elleni harcra! Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja változatlanul hű internacionalista forradalmi kötelességéhez. Kongresszusunk emelvényéről biztosítjuk a kommunista világinozgalom képvlbe tömörülnek a felszabadult országok összes hazafias, haladó, demokratikus erői. Tevékenyen részt vesznek ebben a küzdelemben a kommunisták, akik önfeláldozó harcosai az imperializmus ellen, a nép érdekeiért folyó küzdelemnek. Ott, ahol megfeledkeznek erről, sőt üldözik a kommunistákat, kétségkívül kárt szenved a nemzeti függetlenség és a szabadság ügye. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy sok felszabadult államra máig is ránehezedik az imperializmus gazdasági kizsákmányolása és politikai nyomása, hiszen az imperializmus nem nyugodott bele vereségeibe. Megkísérli, hogy minden áron fenntartsa a népek kizsákmányolásának lehetőségét, s ezért újabb, alattomosabb módszerekhez nyúl. A tőkés monopóliumok, amelyek még mindig jelentős mértékben ellenőrzésük alatt tartják sok ázsiai, afrikai és latinamerikai ország gazdasági életét ós természeti kincseit, folytatják a könyörtelen rablást. Az Egyesült Államok, Anglia és más imperialista országok csupán a tőkebefektetéseik után járó profit formájában évente körülbelül hatmilliárd dollárt szivattyúznak ki ezekből az országokból. Az Imperialisták mindenütt, ahol csak lehet, megpróbálják kiaknázni a felszabadult országok belső ellentéteit. összetűzéseket provokálnak egyes társadalmi, nemzetiségi és törzsi csoportok között, igyekeznek egymással szembe állítani a különböző politikai személyiségeket, uralomra juttatni a legreakciósabb és a legjobban mogvesztegethető köröket, amelyek a külföldi tőkével való kapcsolataikra és együttműködésükre építik boldogulásukat. Egyes országokban sikerül a néppel ellenséges rend szereket felállítani, amelyek nek képviselői nem vonakodnak nemzetközi színtéren az Imperializmus nyílt kiszolgálóinek szerepében tündökölni. Az imperialisták figyelmen kívül hagyják a felszabadult országok állami szuverenitását. Cinikus módon maguknak vindikálják a más népek belügyeibe való fegyveres beavatkozás jogát. Példa erre: az Egyesült Államok képviselőháza nemrégen határozatot hozott a latinamerikai országok ügyeibe való fegyveres beavatkozásról, amivel világszerte felháborodást keltett. Mindez lényegében kísérlet olyan imperialista agresszív cselekmények törvényesítésére, mint amilyen a közelmúltban az Egyesült Államok dominikai fegyveres intervenciója volt. Mindez annak a neokolonista politikának a megnyilvánulása, amely ellen a harcot az egész haladó emberiség elsőrendű feladatának tartja. Kétségtelen, hogy a függetlenségi harc útjára lépett népek végleges győzelemre viszik ügyüket és megakadályoznak minden újabb leigázásukra Irányuló kísérletet. Az SZKP Központi Bizottsága megelégedéssel jelentheti a kongresszusnak, hogy az elmúlt években eredményesen fejlödselőit és rajtuk fit az egész világ kommunistáit: Az SZKP rendületlenül küzdeni fog az összes testvérpártok internacionalista egységének erősítéséért Marx—Engels —Lenin nagy tanításának alapján, a kommunista világmozgaíom által közösen kidolgozott irányvonal alapján. Mi a jövőben is kérlelhetetlenül harcolni fogunk a revizionizmus, a dogmatizmus, a nacionalista megnyilvánulások ellen, síkraszállunk a marxista—leninista tanítás alkotó fejlesztéséért. Pártunk továbbra is követni fogja a világ kommunista pártjai közös akcióinak irányvonalát az imperializmus ellen, a nagy célokért — a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért, a szocializmusért és a kommunizmusért — vívott harcban. tek kapcsolataink a független ázsiai és afrikai országok túlnyomó többségével, jelentősen bővült kereskedelmünk, a Szov jetunió gazdasági és kulturális együttműködése ezekkel az államokkal. Tervező intézeteink segítségével, szovjet építő szakemberek közreműködésével az ázsiai és afrikai országokban mintegy 600 ipari, mezőgazdasági es más létesítmény épül. Számos országban, őserdőkben és sivatagokban dolgoznak szovjet geológus-expedíciók, segítve a fiatal államokat természeti kincseik feltárásában és abban, hogy azokat nemzetgazdaságuk szolgálatába állíthassák. A Szovjetunió közreműködésével felépült és épülőfélben van ezekben az országokban több mint 100 művelődési és orvosi intézmény, tudományos központ. Majdnem megkétszereződött az utóbbi öt év alatt a szovjet főiskolákon és technikumokban tanuló ázsiai, afrikai és latin-amerikai diákok száma. Négyszeresére növekedett az elmúlt Időszakban azoknak a szovjet tanároknak, orvosoknak és kulturális szakembereknek a száma, akik most 28 ázsiai és afrikai országban dolgoznak. A szovjet emberek ott önfeláldozóan, szívvel-lélekkel dolgoznak. Jelentősen hozzájárulnak az országaink közötti barátság erősítéséhez. Mindebben valójában a szovjet nép proletár internacionalizmusa nyilvánul meg. Pártunk és államunk mindenképpen támogatja a felszabadult országokat a nemzetközi színtéren is. A Szovjetunió aktívan ellenzi azt, hogy az Imperialisták beavatkozzanak a fiatal nemzeti államok belügyeibe, azt, hogy az újgyarmatosítók egymásra uszítsák a független államokat és az egymás közötti harcban meggyengítsék erejüket. Igen sok fontos nemzetközi kérdésben eredménnyel működünk együtt a független ázsiai, afrikai és latin-amerikai államokkal. A haladás és a béke érdé kében a jövőben ls fejleszteni fogjuk ezt az együttműködést. Elvtársaki Az utóbbi évek egyik fontos eseménye az volt, hogy több fiatal felszabadult ország a haladó társadalmi fejlődés útjára lépett. Ezzel a gyakorlatban beigazolódott a kommunista és munkáspártok 1960. évi moszkvai tanácskozásának az a megállapítása, amelyet a tanácskozásról kiadott nyilatkozat a következőképpen fogalmaz meg: a néptömegek „meggyőződnek arról, hogy az évszázados elmaradottság felszámolásának és életkörülményeink javításának legjobb útja a nem kapitalista fejlődési út. Csak ezen az úton haladva szabadulhatnak meg a népek a kizsákmányolástól, a nyomor tói és az éhségtől". Az olyan országokban, mint az Egyesült Arab Köztársaság, Algéria, Mali, Guinea, Kongó (Brazzavilla), Burma, lényeges társadalmi átalakulásokat hajtottak végre. Kiűzik a külföldi monopóliumokat. Kisajátítják a nagybirtokokat és államosítják a kapitalista vállalatokat. Fejlesztik a gazdasági állami szektort, Iparosítanak, széles körű szocialista törvényhozással szolgálják a nép érdekelt. Magától értetődik, hogy ezek a folyamatok a különböző országokban különbözőképpen, másmás formában, más-más szinten mennek végbe. A szocializmus építését céljuknak meghirdető népek forradalmi alkotó tevékenysége fokozza a társadalmi haladásért Indított mozgalom formáinak sokféleségét. Szoros baráti kapcsolatokat alakítottunk ki a szocializmus felé tartó fiatal államokkal. És csak természetes, hogy minél tovább haladnak kitűzött céljuk felé ezek az államok, annál sokoldalúbbakká, elmélyültebbekké, szilárdabbakká válnak kapcsolataink velük. Kibontakoznak az SZKP kapcsolatai a szóban forgó országok forradalmi-demokratikus pártjaival. A társadalmi haladás útjára lépett felszabadult államok fejlődése különösen nagy gyűlöletet vált ki az imperialisták körében, akik az összeesküvések hálóját szövögetik az említett országok körül. Az utóbbi időszak eseményei azt tanúsítják, hogy az afrikai földrészen fokozódik a reakciós erők tevékenysége. Több afrikai országban leleplezték és meghiúsították az imperialisták összeesküvéseit. A felszabadult népek az egyedül helyes választ azzal adják az imperialisták intrikáira és öszszeesküvéseire, megvásárolt ügynökeik mesterkedéseire, ha erélyesen lesújtanak a szabadság és a haladás ellenségeire, ha éberséget ós megint csak éberséget tanúsítanak. Az SZKP, az egész szovjet nép haraggal elítéli a független államok elleni összeesküvések és diverziók bűnös politikáját. Külön is kell szólnunk a latin-amerikai népek hősles felszabadító harcáról. Nem is olyan régen az Egyesült Államok még biztos hátországnak tekintette Latin-Amerikát. Ma már azonban ezen a földrészen egyetlen olyan ország sincs, ahol ne folynék harc az amerikai imperializmus ós szekértolói, a helyt szoldateszka, a nagybirtokosok, a burzsoázia és a velük egybefonódó külföldi monopóliumok ellen. E harc élén a munkásosztály, a kommunista pártok állnak. Korunk jelentős tényezője az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok népeinek egyre erősödő összefogása az imperializmus elleni harcban. Az afroázsiai szoldaritási mozgalom, az arab népek egységmozgalma, az afrikai népek egységtörekvései, a három földrész népeinek szolidaritási mozgalma a népek alapvető érdekelt szolgálja, és ml forrón támogatjuk ezeket a mozgalmakat. Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja internacionalista kötelességének tekinti, hogy a jövőben Is mindenképpen támogassa a népek harcát a gyarmati ós neokoloniallsta elnyomás végleges felszámolásáért. Pártunk és a szovjet állam a" jövőben ls: Minden eszközzel támogatja a felszabadulásukért küzdő népeket, küzdeni fog azért, hogy haladéktalanul függetlenséget adjanak minden gyarmati országnak és népnek. Fejleszti a sokoldalú együttműködést a nemzeti függetlenségüket elért országokkal, segítséget nyújt gazdasági fejlődésükhöz, nemzeti kádereik képzéséhez, a neokolonializmus elleni harcukhoz. Erősíti az SZKP testvéri kapcsolatait az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok kommunista pártjaival, valamint forradalmi-demokratikus szervezeteivel. A nemzeti felszabadító mozgalom sikerei elválaszthatatlanok a szocialista világrendszer és a nemzetközi munkásmozgalom sikereitől. E nagy forradalmi erők szilárd és megbonthatatlan egysége a népek végleges nemzeti ős társadalmi felszabadulásának záloga. (Folytatás • •. oldalon) 4. A nemzeti felszabadító mozgalom fejlődése. Pártunk támogatja a népek nemzeti felszabadító harcát