Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-30 / 88. szám, szerda

AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK XXIII. KONGRESSZUSÁN (Folytatás a 4. oldalról) feltételei és a harci tapasztala­tai. Mindez nyomot hagy a kommunista pártok tevékeny­ségén is. A forradalmi mozgalom ta­pasztalatai az utóbbi években újra megerősítették, hogy csak olyan pártok érnek el sikert, amelyek a gyakorlatban kipró­bált és bevált lenini stratégiai és taktikai elvekhez tartják magukat, figyelembe veszik a reális helyzetet. Az élet arra tanít bennünket, hogy különös­képpen akkor veszélyes^ ha akár jobbra, akár „balra tér­nek el a marxista—leninista Irányvonaltól, amikor ez a na­cionalizmus, a nagyhatalmi so­vinizmus és hegemonizmus megnyilvánulásaival párosul. A kommunistáknak le kell von­niuk ebből a kellő következte­téseket. Az elvtársak tudják, hogy a kommunista világmozgalomnak az utóbbi években komoly ne­hézségekkel kell szembenéz­nie. A kongresszus küldöttei jól ismerik az SZKP erre vo­natkozó álláspontját. Mélyen fájlaljuk, hogy mindmáig nem sikerült megoldani a nézetelté­réseket, amelyekből csupán kö­zös ellenségeink húznak hasz­not. Véleményünk szerint ez egyetlen testvérpárt érdekel­nek sem felel meg. Ez kárára van a kommunista vliágmozga­lom közös érdekeinek. Az SZKP véleménye szerint minden kom­munista köteles előmozdítani mozgalmunk sorainak egysé­gét. Az SZKP Központi Bizott­ságának mély meggyőződése, hogy mennél erősebb a kom­munista mozgalom összes osz­tagának szolidaritása, annál erősebb a nemzetközi antiimpe­rialista front, s annál sikere­sebben fejlődik a forradalmi világfolyamat. Milyen konkrét utakat lát a jelenlegi helyzetben pártunk a kommunista mozgalom egysé­gének megszilárdítására? Az SZKP Központi Bizottsá­gának véleménye szerint jó, marxi—lenini platformmal ren­delkezünk ahhoz, hogy tömörít­sük a kommunisták sorait. Ez a platform a testvérpártok 1957. és 1960. évi tanácskozá­sain kidolgozott fő vonal. Az élet a legszigorúbb próbának vetette alá ezt a vonalat, de az kiállta a próbatételt. Ma már meggyőződéssel vallhatjuk, hogy a hűség ehhez a fő vo­nalhoz az egység megteremté­sének és a forradalmi mozga­lom újabb sikereinek jő bizto­sítéka. Az egység megszilárdítása megköveteli, hogy betartsuk a pártok kölcsönös kapcsolatai­nak kollektíván kidolgozott normáit, a teljes egyenjogúság és önállóság, az egymás bel­ügyeibe való be nem avatko­zás, a kölcsönös támogatás és az internacionalista szolidari­tás normáit. A kommunista pártok nagy tapasztalatokat szereztek a forradalmi munká­ban és náluk jobban senki sem találhatja meg a pártok előtt felvetődő problémák helyes megoldását. Az SZKP ellenez minden hegemón törekvést u kommunista mozgalomban, sík­raszáll a pártok igazi interna­cionalista egyenjogúságáért. Pártunk más marxista—leni­nista pártokhoz hasonlóan úgy vélekedik, hogy még ha nézet­eltérések mutatkoznak is, töre­kedni kell a világ kommunis­tái egységének kialakítására az imperializmus elleni harc ér­dekében, törekedni kell arra, hogy fokozottabban visszaver­jük az agresszív cselekménye­ket a népek szabadsága és füg­getlensége érdekében. Az ame­rikaiak vietnami agressziója megszüntetéséért folyó harc, az afrikai, ázsiai és latin-ame­rikai haladó erők támogatása az imperializmus merényletei­vel szemben, kommunista test­véreink megvédése az egyes or­szágokban uralkodó reakciós terrortól, mindez napjaink ím­periallstaellenes harcának más fontos feladataival együtt an­nál sikeresebben valósítható meg, minél szorosabbra tömö­ríti soralt a kommunisták nem­zetközi hadserege. A kommunista világmozga­lom tömörítését jól szolgálták a kommunista pártok képvise­lőinek a legutóbbi időszakban végbement értekezletei és ta­lálkozói. Pártunk nagy jelentő­séget tulajdonít ezeknek a kap­csolatoknak. Csupán a legutób­bi másfél évben 60 testvérpárt­nak több mint 200 küldöttsé­gét fogadtuk. A sokoldalú és kétoldalú találkozók további megtartása, az állandó tapasz­talatcsere, az időszerű felada­tok elvtársi megvitatása helyes és hasznos a testvérpártok vi­szonyában, s ugyanekkor a kommunista mozgalom tömö­rítésének nagyszerű útja. Az SZKP Központi Bizottsá­ga teljes mértékbei magáévá teszi és támogatja a testvér pártok azon véleményét, hogy a kommunisták internaciona­lista egysége biztosításának, az élet által felvetett új problé­mák közös megvizsgálásának fontos és kipróbált formája a kommunista pártok nemzetközi értekezlete. Mi az új értekez­Elvtársak! Az SZKP Központi Bizottsága ezekben az években következe­tesen megvalósította azt az irányvonalat, hogy minden tá­mogatást megad a népeknek a gyarmati elnyomás ellen vívott harcban, hogy mindenoldalúan együttműködik a felszabadult államokkal az egyenjogúság­nak, a szuverenitás szigorú tiszteletben tartásának, a bel­ügyeikbe való be nem avatko­zásnak az alapján. Az elmúlt években számotte­vően tovább haladt a nemzeti felszabadulás ügye. Tizenhét újabb független állam jelent meg a világ térképén. Közöt­tük van az Algériai Demokrati­kus és Népi Köztársaság. Ke­nya, Uganda, Tanzania, Zambia és mások. Ma már csaknem egész Ázsia és Afrika lerázta a gyarmati rabság jármát. Ez a népek nagy vívmánya az im­perializmus elleni felszabadító harcban. Ám ma is vannak még a vi­lágon olyan országok, ahol az imperialisták a fegyverek ere­jével próbálják fenutartani a gyalázatos gyarmati rendszert. Angolában és Mocambique-ban, „Portugáľ'-Guineában és Dél­Arábiában a hazafiak hősiesen küzdenek a külföldi hódítók és területrevágyók ellen. Dél­Afrikában és Dél-Rhodesiában fokozódik a néptömegek ellen állása a fajüldöző rendszerek kel szemben. Pártunk, a szovjet nép te­vékenyen támogatja ezt a küz­delmet, reális és sokoldalú te­vékenységet nyújt és fog is nyújtani az idegen elnyomók ellen harcoló, szabadságukért és függetlenségükért küzdő né peknek. Jól tudjuk: nincs mesz­sze az a nap, amikor megsem­misülnek a kolonializmus utol­só fészkei is, a népek kitűzik a nemzeti szabadság zászlaját a felszabadult földeken. A tör­ténelem ítélete ez, amelyet nem lehet visszavonni. Az állami függetlenségük birtokába jutott országok azért küzdenek, hogy felszámolják a gyarmatosítók uralmának sú lyes következményeit. Ezek az országok felmérhetetlen kin­csekkel rendelkeznek, az egy főre jutó termelés színvonalát tekintve azonban még húsz­szorosan-negyvenszeresen el­maradnak a gazdasíigilag fej­lett országgok mögött. Ám a népek, amelyek kivívták füg­getlenségüket, szilárdan eltö­kélték, hogy felszámolják év­százados elmaradottságukat. A felszabadult országokban úgy születik az új élet, hogy elkeseredett harcokat kell vív­ni az imperializmussal, heves tusa folyik a haladás és a reakció erői között ezeken az országokon belül is. Egyes tár­sadalmi rétegek az imperiallz mus segítségével azon vannak, hogy tőkés útra tereljék a fel­szabadult országok fejlődését. Mások — a nép többségének érdekeit kifejezve — olyan fej­lődést követelnek, amely a tár­sadalmi haladás és az igazi nemzeti függetlenség útját kö­veti. Az élet azt mutatja, hogy a társadalmi haladásért és a nemzeti függetlenségért folyó küzdelem annál eredménye­sebb, minél szilárdabb egység­let megtartása mellett vagyunk, ha majd ehhez megérnek a feltételek. Tények igazolják, hogy a kommunista pártok túlnyomó többsége határozottan kiáll a nemzetközi munkásosztály for­radalmi élcsapatának interna­cionalista összefogása mellett. Valamennyi forradalmi osztag alapvető érdekeinek objektív azonossága az az alap, ame­lyen a kommunisták egysége felépül és erősödik. Kongresz­szusunkon az SZKP ma újból megismétli felhívását: Zárjuk szorosabbra sorainkat a közös ellenség elleni harcra! Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja változatlanul hű inter­nacionalista forradalmi köte­lességéhez. Kongresszusunk emelvényéről biztosítjuk a kom­munista világinozgalom képvl­be tömörülnek a felszabadult országok összes hazafias, hala­dó, demokratikus erői. Tevé­kenyen részt vesznek ebben a küzdelemben a kommunisták, akik önfeláldozó harcosai az imperializmus ellen, a nép ér­dekeiért folyó küzdelemnek. Ott, ahol megfeledkeznek er­ről, sőt üldözik a kommunistá­kat, kétségkívül kárt szenved a nemzeti függetlenség és a szabadság ügye. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy sok felszabadult államra máig is ránehezedik az imperializmus gazdasági ki­zsákmányolása és politikai nyo­mása, hiszen az imperializmus nem nyugodott bele vereségei­be. Megkísérli, hogy minden áron fenntartsa a népek ki­zsákmányolásának lehetőségét, s ezért újabb, alattomosabb módszerekhez nyúl. A tőkés monopóliumok, ame­lyek még mindig jelentős mér­tékben ellenőrzésük alatt tart­ják sok ázsiai, afrikai és latin­amerikai ország gazdasági éle­tét ós természeti kincseit, foly­tatják a könyörtelen rablást. Az Egyesült Államok, Anglia és más imperialista országok csupán a tőkebefektetéseik után járó profit formájában évente körülbelül hatmilliárd dollárt szivattyúznak ki ezek­ből az országokból. Az Imperialisták mindenütt, ahol csak lehet, megpróbálják kiaknázni a felszabadult orszá­gok belső ellentéteit. összetűzéseket provokálnak egyes társadalmi, nemzetiségi és törzsi csoportok között, igye­keznek egymással szembe állí­tani a különböző politikai sze­mélyiségeket, uralomra juttat­ni a legreakciósabb és a leg­jobban mogvesztegethető körö­ket, amelyek a külföldi tőkével való kapcsolataikra és együtt­működésükre építik boldogulá­sukat. Egyes országokban si­kerül a néppel ellenséges rend szereket felállítani, amelyek nek képviselői nem vonakod­nak nemzetközi színtéren az Imperializmus nyílt kiszolgálói­nek szerepében tündökölni. Az imperialisták figyelmen kívül hagyják a felszabadult országok állami szuverenitását. Cinikus módon maguknak vin­dikálják a más népek belügyei­be való fegyveres beavatkozás jogát. Példa erre: az Egyesült Államok képviselőháza nemré­gen határozatot hozott a latin­amerikai országok ügyeibe való fegyveres beavatkozásról, ami­vel világszerte felháborodást keltett. Mindez lényegében kísérlet olyan imperialista agresszív cselekmények törvényesítésére, mint amilyen a közelmúltban az Egyesült Államok dominikai fegyveres intervenciója volt. Mindez annak a neokolonista politikának a megnyilvánulása, amely ellen a harcot az egész haladó emberiség elsőrendű feladatának tartja. Kétségtelen, hogy a függetlenségi harc út­jára lépett népek végleges győzelemre viszik ügyüket és megakadályoznak minden újabb leigázásukra Irányuló kísérle­tet. Az SZKP Központi Bizottsága megelégedéssel jelentheti a kongresszusnak, hogy az elmúlt években eredményesen fejlöd­selőit és rajtuk fit az egész világ kommunistáit: Az SZKP rendületlenül küz­deni fog az összes testvérpár­tok internacionalista egységé­nek erősítéséért Marx—Engels —Lenin nagy tanításának alap­ján, a kommunista világmozga­íom által közösen kidolgozott irányvonal alapján. Mi a jövőben is kérlelhetet­lenül harcolni fogunk a revi­zionizmus, a dogmatizmus, a nacionalista megnyilvánulások ellen, síkraszállunk a marxis­ta—leninista tanítás alkotó fej­lesztéséért. Pártunk továbbra is követni fogja a világ kommunista párt­jai közös akcióinak irányvona­lát az imperializmus ellen, a nagy célokért — a békéért, a demokráciáért, a nemzeti füg­getlenségért, a szocializmusért és a kommunizmusért — vívott harcban. tek kapcsolataink a független ázsiai és afrikai országok túl­nyomó többségével, jelentősen bővült kereskedelmünk, a Szov jetunió gazdasági és kulturális együttműködése ezekkel az ál­lamokkal. Tervező intézeteink segítségé­vel, szovjet építő szakemberek közreműködésével az ázsiai és afrikai országokban mintegy 600 ipari, mezőgazdasági es más létesítmény épül. Számos országban, őserdőkben és siva­tagokban dolgoznak szovjet geológus-expedíciók, segítve a fiatal államokat természeti kin­cseik feltárásában és abban, hogy azokat nemzetgazdaságuk szolgálatába állíthassák. A Szovjetunió közreműködé­sével felépült és épülőfélben van ezekben az országokban több mint 100 művelődési és orvosi intézmény, tudományos központ. Majdnem megkétsze­reződött az utóbbi öt év alatt a szovjet főiskolákon és tech­nikumokban tanuló ázsiai, af­rikai és latin-amerikai diákok száma. Négyszeresére növeke­dett az elmúlt Időszakban azok­nak a szovjet tanároknak, or­vosoknak és kulturális szak­embereknek a száma, akik most 28 ázsiai és afrikai or­szágban dolgoznak. A szovjet emberek ott önfel­áldozóan, szívvel-lélekkel dol­goznak. Jelentősen hozzájárul­nak az országaink közötti ba­rátság erősítéséhez. Mindebben valójában a szovjet nép pro­letár internacionalizmusa nyil­vánul meg. Pártunk és államunk minden­képpen támogatja a felszaba­dult országokat a nemzetközi színtéren is. A Szovjetunió ak­tívan ellenzi azt, hogy az Im­perialisták beavatkozzanak a fiatal nemzeti államok bel­ügyeibe, azt, hogy az új­gyarmatosítók egymásra uszít­sák a független államokat és az egymás közötti harcban meggyengítsék erejüket. Igen sok fontos nemzetközi kérdés­ben eredménnyel működünk együtt a független ázsiai, afri­kai és latin-amerikai államok­kal. A haladás és a béke érdé kében a jövőben ls fejleszteni fogjuk ezt az együttműködést. Elvtársaki Az utóbbi évek egyik fontos eseménye az volt, hogy több fiatal felszabadult ország a haladó társadalmi fej­lődés útjára lépett. Ezzel a gyakorlatban beigazolódott a kommunista és munkáspártok 1960. évi moszkvai tanácskozá­sának az a megállapítása, ame­lyet a tanácskozásról kiadott nyilatkozat a következőképpen fogalmaz meg: a néptömegek „meggyőződnek arról, hogy az évszázados elmaradottság fel­számolásának és életkörülmé­nyeink javításának legjobb útja a nem kapitalista fejlődési út. Csak ezen az úton haladva szabadulhatnak meg a népek a kizsákmányolástól, a nyomor tói és az éhségtől". Az olyan országokban, mint az Egyesült Arab Köztársaság, Algéria, Mali, Guinea, Kongó (Brazzavilla), Burma, lényeges társadalmi átalakulásokat haj­tottak végre. Kiűzik a külföldi monopóliumokat. Kisajátítják a nagybirtokokat és államosítják a kapitalista vállalatokat. Fej­lesztik a gazdasági állami szek­tort, Iparosítanak, széles körű szocialista törvényhozással szolgálják a nép érdekelt. Ma­gától értetődik, hogy ezek a folyamatok a különböző orszá­gokban különbözőképpen, más­más formában, más-más szinten mennek végbe. A szocializmus építését céljuknak meghirdető népek forradalmi alkotó tevé­kenysége fokozza a társadalmi haladásért Indított mozgalom formáinak sokféleségét. Szoros baráti kapcsolatokat alakítottunk ki a szocializmus felé tartó fiatal államokkal. És csak természetes, hogy minél tovább haladnak kitűzött cél­juk felé ezek az államok, an­nál sokoldalúbbakká, elmélyül­tebbekké, szilárdabbakká vál­nak kapcsolataink velük. Ki­bontakoznak az SZKP kapcso­latai a szóban forgó országok forradalmi-demokratikus párt­jaival. A társadalmi haladás útjára lépett felszabadult államok fej­lődése különösen nagy gyűlö­letet vált ki az imperialisták körében, akik az összeesküvé­sek hálóját szövögetik az em­lített országok körül. Az utóbbi időszak esemé­nyei azt tanúsítják, hogy az af­rikai földrészen fokozódik a reakciós erők tevékenysége. Több afrikai országban lelep­lezték és meghiúsították az im­perialisták összeesküvéseit. A felszabadult népek az egyedül helyes választ azzal adják az imperialisták intrikáira és ösz­szeesküvéseire, megvásárolt ügynökeik mesterkedéseire, ha erélyesen lesújtanak a szabad­ság és a haladás ellenségeire, ha éberséget ós megint csak éberséget tanúsítanak. Az SZKP, az egész szovjet nép haraggal elítéli a független államok el­leni összeesküvések és diver­ziók bűnös politikáját. Külön is kell szólnunk a la­tin-amerikai népek hősles fel­szabadító harcáról. Nem is olyan régen az Egyesült Álla­mok még biztos hátországnak tekintette Latin-Amerikát. Ma már azonban ezen a földrészen egyetlen olyan ország sincs, ahol ne folynék harc az ameri­kai imperializmus ós szekérto­lói, a helyt szoldateszka, a nagybirtokosok, a burzsoázia és a velük egybefonódó külföldi monopóliumok ellen. E harc élén a munkásosztály, a kom­munista pártok állnak. Korunk jelentős tényezője az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok népeinek egyre erősö­dő összefogása az imperializ­mus elleni harcban. Az afro­ázsiai szoldaritási mozgalom, az arab népek egységmozgalma, az afrikai népek egységtörek­vései, a három földrész népei­nek szolidaritási mozgalma a népek alapvető érdekelt szol­gálja, és ml forrón támogatjuk ezeket a mozgalmakat. Elvtársak! A Szovjetunió Kom­munista Pártja inter­nacionalista köteles­ségének tekinti, hogy a jövőben Is minden­képpen támogassa a népek harcát a gyar­mati ós neokolonialls­ta elnyomás végleges felszámolásáért. Pártunk és a szovjet állam a" jövőben ls: Minden eszközzel támogatja a felszabadulásukért küzdő né­peket, küzdeni fog azért, hogy haladéktalanul függetlenséget adjanak minden gyarmati or­szágnak és népnek. Fejleszti a sokoldalú együtt­működést a nemzeti függet­lenségüket elért országokkal, segítséget nyújt gazdasági fejlődésükhöz, nemzeti káde­reik képzéséhez, a neokolonia­lizmus elleni harcukhoz. Erősíti az SZKP testvéri kap­csolatait az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok kom­munista pártjaival, valamint forradalmi-demokratikus szer­vezeteivel. A nemzeti felszabadító moz­galom sikerei elválaszthatatla­nok a szocialista világrendszer és a nemzetközi munkásmozga­lom sikereitől. E nagy forra­dalmi erők szilárd és megbont­hatatlan egysége a népek vég­leges nemzeti ős társadalmi felszabadulásának záloga. (Folytatás • •. oldalon) 4. A nemzeti felszabadító mozgalom fejlődése. Pártunk támogatja a népek nemzeti felszabadító harcát

Next

/
Oldalképek
Tartalom