Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-02 / 60. szám, szerda

A föiskolűk színvonalúnak emeléséért JÓVÁHAGYÁS ELŐTT AZ ÚJ TO RV É N YJ A VA S LA T Az ú] főiskolai törvény szel­leme összhangban áll a CSKP XIII. kongresszusa előkészítésé­nek téziseiben foglalt elvvel: „A termelőerők további fejlesz­tésének kulcsa, szocialista tár­sadalmunkban a tudományos­műszaki forradalom, amelynek előfeltétele a szocializmus gaz­dasági, politikai, társadalmi fejlődésének dinamikája. Azt talán hangsúlyozni sem kell, hogy csak a valóban sokolda­lúan művelt és kiválóan szak­képzett emberek tudják ezt a tudományos-műszaki forradal­mat megvalósítani. A főiskolákról szóló új tör­vényjavaslat a Jelenleg érvé­nyes törvényt módosítja és szá­mos új, fontos elgondolást tar­talmaz. Különösen azt hangsú­lyozza, hogv főiskoláink peda­gógiai és kulturális téren a — Csehszlovák Tudományos Aka­démia mellett — a legmagasabb szintű tudományos munkahe­lyek. Hazánkban e téren az első lépéseket csak most tettük meg, s az ismeretkiegészítő tanfolyamok látogatása eddig csupán az orvosok számára volt kötelező. A szóban forgó tör­vényjavaslat számol ezzel a ki­egészítő oktatási rendszerrel is. Az új törvényjavaslat a főis­kolák pedagógiai tevékenységét minőségi és mennyiségi szem­pontból is vizsgálja. Különös­képpen annak szükségességét hangsúlyozza, hogy a hallga­tók rendszeresen és önállóan tanuljanak, mivel a főiskolai oktatási rendszer főleg ebben különbözik a középiskolai ok­tatási rendszertől. Társadal­munk érdeke, a különösen te­hetséges diákok képességeinek kiaknázása. Ezért főiskoláink — a tanárok, tanársegédek stb. — feladata, hogy a diákság sorai­ból kiválasszák a legtehetsége­sebbeket, céltudatosan foglal­kozzanak velük, hogy minél előbb részt vehessenek a tu­dományos kutató munkában. Az új társadalmi rend — a kom­munizmus felépítése egyre több főiskolát végzett szakember munkáját igényli. Ezeket az igényeket azonban lehetetlen a hagyományos tanulmányi for­mákkal kielégíteni. Az új tör­vényjavaslat ezért a főiskolai oktatás állandósított válfajának tekinti a foglalkozás melletti tanulmányi formákat is. Ezt nemcsak az teszi indokolttá, hogy — mint már említettük — egyre több főiskolai végzettségű szakemberre van szükségünk, hanem indokolja ezt közoktatá­si rendszerünk demokratikus jellege is, mely mindenki szá­mára lehetővé teszi a legma­gasabb fokú képesítés megszer­zését. A törvényjavaslat hangsú­lyozza, hogy fokoznunk kell az Igényeket az oktatókkal szemben és ehhez a kö­vetelményhez igazodva, az eddigieknél szigorúbb feltéte­leket szab az egyetemi tanárok és docensek kinevezésének. Je­lenleg a főiskolai tanároknak csupán egy kategóriája létezik; a törvényjavaslat két kategó­riát indítványoz, mégpedig azt, hogy rendes és rendkívüli ta­nárok legyenek főiskoláinkon. A főiskolai oktatók munkájával szembeni fokozott igényesség kihat a tudományos-kutatómun­ka színvonalára is. A törvény­javaslat ugyanis nagyon helye­sen leszögezi, hogy a főiskolai tanárok munkájának alapja a tudományos kutatás, főiskoláin­kon e nélkül senki sem fejthet ki oktatói tevékenységet. A közeljövőben lényegesen megszilárdul s elmélyül főisko­láink önkormányzata. Ez nemcsak az akadémiai funk­cionáriusok titkos megválasztá­sának felújításában nyilvánul meg, hanem e funkcionáriusok hatáskörének lényeges kiszéle­sítésében, valamint abban is, hogy a kollektív szervek fa tudományos tanácsok) a jövő­ben nagyobb mértékben vesz­nek részt a főiskolák, illetve az egyes korok irányításában. Az Iskola- és Művelődésügyi Minisztérium s a Megbízotti Hi­vatal központi irányítása előre­láthatólag a pedagógiai és tu­dómányos tevékenység irányel­veinek kitűzésére, a főiskolák fejlesztésének, az anyagi szük­ségleteknek biztosítására, vala­mint annak központi szakellen­őrzésére összpontosul, hogy főiskoláinkon következetesen betartsák a rájuk vonatkozó törvényeket és jogszabályokat. A pedagógiai és tudományos te­vékenység operatív irányítása a jövőben kizárólag a főiskolák hatáskörébe tartozik. A szlová­kiai főiskolák irányítását ille­tően rendkívül fontos módosí­tások várhatók. Az egyik, hogy ezentúl a Szlovák Nemzeti Ta­nács szervei is részt vesznek a szlovákiai főiskolák irányátásá­ban, a másik pedig az, hogy amikor a Nemzetgyűlés jóvá­hagyja az új főiskolai törvényt, a Szlovák Nemzeti Tanács — Szlovákia gazdasági és kulturá­lis feltételeivel s szükségletei­vel összhangban — jóváhagy­ja a 7. SZNT-nek a szlovákiai főiskolák irányításával s igaz­gatásával kapcsolatos hatáskö­réről szóló törvényjavaslatát. Az új törvényjavaslattal ösz­szefiiggő munkálatokat rendkí­vül hátráltatta annak a kérdés­nek a megoldása, hogy a tanul­mányok befejezése után milyen címet f titulus J kaphatnak az egyes főiskolák végzősei. Nyílt titok, hogy az 1953-ban beve­zetett címek fokleveles orvos, okleveles jogász stb. J nem ho­nosodtak meg, s egyre bővülő külföldi kapcsolatainkban bizo­nyos bonyodalmakat is okoz­nak. A törvényjavaslat erre va­ló tekintettel néhány új cím be­vezetését indítványozza. A mó­dosítások értelmében lényegé­ben visszatérünk az 1953 előt­ti címekhez, ugyanakkor azon­ban megmarad a tudományos dolgozókat megillető tudomá­nyok kandidátusa, tudományok doktora stb. cím is. Eszerint az orvos címe ismét M U D r, az állatorvosé MVDr, a műszaki, közgazdasági és me­zőgazdasági főiskolákat (az ál­latorvosi kar kivételével J vég­zettek címe pedig mérnök, il­letve építőművész-mérnök ' lesz. A szépművészeti főiskolákat végzett hallgatók a festőművész, szobrászművész és építőművész címre lesznek jogosultak. Az egyetemek bölcsészeti, termé­szettudományi és jogtudományi karán végzett egyének az előírt szigorlatok, illetve a széleseb­ben megalapozott szakismerete­ket bizonyító vizsgák letétele esetén megkaphatják a PhDr., RNDr. és a JUDr. címet. Azok az egyetemet, pedagógiai vagy más főiskolát végzett egyének, akik középiskolákon oktatnak, a „középiskolai tanár" címre jogosultak. Az Iskola- és Műve­lődésügyi Minisztérium a kö­zeljövőben rendelettel rögzíti azokat az elveket, amelyeknek értelmében az egyetemek böl­csészeti, természettudományi, illetve Jogtudományi karán az 1953—1966. években végzettek az előírt szigorlatok alapján szintén jogosultak lesznek az említett címekre. Az említett főiskolát végzett egyének az illetékes dekanátusra küldik be kérvényüket, amelyhez csatol­niuk kell az eddigi gyakorlatú kat, esetleg további szakismeret megszerzését bizonyító iratokat (bizonyítványokat) is. A kér­vényt és a mellékleteket há­romtagú szigorlati bizottság elé terjesztik, ez felülvizsgálja a kérvényező által végzett tanul­mányok és az egyetemi, illet­ve főiskolai szakdolgozat szín­vonalát, mérlegeli a gyakorlati tevékenységben elért eredmé­nyeket, majd ennek alapján el dönti, hogy a kérvényezőnek milyen vizsgát kell letennie. ( Egyes esetekben minden vizsga nélkül is elismerheti az illető jogosultságát az adott címre. — Szerk.J A főiskolai törvény jóváha­gyásával befejeződnek azok a rendkívül fontos munkák, ame­lyekben az állami közoktatási szervek, további állami szervek dolgozóinak kollektívái, főisko­lai tanárok és képviselők részt vesznek. A közeljövőben — az új jogszabályok törvénybe ik­tatásának napjától — nagyon sok feladat vár elsősorban a főiskolákra, hogy ezeket » sza­bályokat helyesen érvényesítsék, mert ez főiskoláink további fel­virágoztatásának egyik alapve­tő feltétele. JAROSLAV CERVINKA ÖRÖM UTÁN ÜRÖM ÉVENTE 2000 PÁCIENS • EGY ÉJSZAKA 100 Kčs • AZ ITAL RABJAI KÖZÖTT Szokatlanul kellemes, szinte tavaszi az est. Tíz óra után nyomom meg a bratisla­vai Radlinská utcai kijózanító szoba csengőjét. Két fehérkö­penyes és két civilruhás em­ber kíváncsi tekintete fogad. Amikor megtudják, mi járatban vagyok, mosolyogva betessékel­nek. Két háromágyas női, egy ti­zennégy ágyas férfi kórterem, orvosi rendelő, kezelőszoba, zuhanyozó, mosdó, öltöző, eb­ből áll a „kijózanítás háza". Évente 1800—2000 ember alussza ki mámorát a patyolat­fehér ágyneművel borított ágyakban. Egy éjszakára átla­gosan öt-hat ember esik! A fér­fiak—nők közti arány 7:1. Persze nem szállítják lde_ a város minden részegét, csupán azokat, akiket a közbiztonsági szervek ittas állapotban bot­ránykeltés, rendzavarás közben tetten érnek. Gyakori „vendé­gek" az otthon duhajkodó ré­szegek is. Alig múlt huszonkét óra, de a férfiak osztályán már csak tíz szabad ágy van. Dél­után óta négy embert szállítot­tak be. Röviddel tizenegy óra előtt rendőrségi kocsi fékez a kijózanító szoba előtt. Idősebb asszonyt támogatnak ki a Sko­dából. Az éjszaka első „hölgy­vendége". A kezelőszobában először a személyi adatait ír­ják be. Az ápolónő a jelen­levők előtt kutatja át kabátját, táskáját. Miután Jegyzőkönyvbe vett minden darabot, egy fiók­ba zárja be azokat. Pénz nincs a páciensnél. Mindössze 1 ko­rona 25 fillér. A „vendég" többszöri türelmes felszólítás ellenére sem hajlandó átmen­ni a kórterembe és lefeküdni. Néhány percnyi meddő vita után a két civilruhás férfi ügyes mozdulattal elkapja H. G. karját és az ápoló irányítá­sát követve, a szomszéd helyi­ségbe kísérik a révedező te­kintetű nőt. — A két civilruhás férfi a dúbravkai alkoholelvonó állo­más kúrán levő „betege" — tájékoztat a nővér. — Minden este kötelezően be van ide osztva két férfi. Ez is gyógy­mód! Fél egykor újból felber­reg a csengő. Egyenruhás rend­őrök kíséretébon egy férfi áll az ajtóban. Otthonról hozták. Széttörte a konyhaasztalt, fe­leségét és nagyobbik fiát a kezében maradt asztallábbal ütlegelte. Itt már csendesen viselkedik. Annyira támolyog, hogy képtelen megállni a lá­bán. Engedelmesen tűri, míg a személyzet megméri a vérnyo­mását és a pulzusát. Imbolygó léptekkel, első szóra a kórte­rem felé Indul. Ruhástul dől le az ágyra, és azonnal mély álomba merül. Egy óra húsz perckor újból az éjszakai rendörőrjárat egyik kocsija áll meg a bejárat előtt. •—• Törzsvendég — Jegyzi meg a fehérköpenyes ápoló, amikor meglátja „kibillenni" a kocsiból C. K.-t Évente többször fordul meg nálunk. Ez alkalommal a szokottnál jóval nagyobb lármával érke­zik. Tántorgó léptekkel, bilincs­be vert kezekkel lép a keze­lőszobába. Agresszív. Nem akar belefújni a Detalkol-csövecské­be, de aludni sem akar. Az ápo­ló és a két segítő karját el­kapva betuszkolják a mámoru­kat alvó többi férfi közé. Any­nvira erőszakos, hogy ruhástul kénytelenek ágyba fektetni. Le­szíjazzák. Dühösen, teli torok­ból ordít, méltatlankodik. Csak fél óra múlva csendesetlik el. A közbiztonsági szervek súlyos rendzavarásért szállították ide a Dukla kávéházból. A bilincse­ket a túlzott „legénykedéséért" kapta. Negyed háromkor újabb „vendég" érkezik. Az utcáról 'tozzák be, ahol magatehetetle­nül feküdt egy pocsolyában. A magas termetű férfi három gye­rek apja. Három óra körül az orvosi készültségi szolgálat orvosnője jön ellenőrzésre. Végigsétál a mély álomba merült „pácien­sek" szobáján, majd a kezelő­szobában aláírja a kórlapokat. Alighogy eltávozik, a nővér postautalványokat vesz elő. Minden páciensnek előre kiál­lít egyet a száz korona „szállá­si" s kezelési költségért. — Bratislavában hajnali há­rom és négy óra között zárnak az éjszakai mulatók. Nemsoká­ra sok lesz a dolgunk — Jegy­zi meg az ápoló a faliórára pillantva. Igaza van. Húsz i)erc lefor­gása alatt három személlyel — két férfival és egy nővel — gyarapodik a kijózanító szoba lakóinak a száma. A hajnalban beszállítottakat kivéve reggel hat órakor van ébresztő. A „vendégek" kari­kás szemmel, bizonytalan te­kintettel keresik, hogy hol van­nak? Aztán lezuhanyoznak és szótlanul öltöznek föl. Egyikük­másikuk szemében a megbánás szikrája .. . Zavart arckifejezés­sel veszik át a leltározott ér­tékeiket és a 100 koronára szó­ló postautalványt. Bratislavában ezen az éj szakán 11 vendége volt a „kijó­zanítás házának". Ki tudja, raj­tuk kívül még hányan feledkez­tek meg családjukról, saját egészségükről az ital kedvé : ért... MIKLÓSI PÉTER partizánháború nem gyermekjá­ték, elég gondot okoz nekünk. Ha ellensége volnék, csak ak­kor kívánnám, hogy vessék be partizánok ellen. De én egészen másra gondoltam. Például a láthatatlan frontra. Ml lenne, ha beosztását felderítöi beosz­tással cserélné fel! — E é-é-n? Felderítő? Nevet­séges. Szánalmas figura lennék. Egy gyalogostiszt!? — Maga túl szerény, kedves Paul. Higgye el, vannak, akik értékelni tudják képességeit. Maga megfelel a felderítő fel­adatokra, nekem elhiheti. Ortel színt vall Kuznyecov agyát feszítette a sok gondolat. Mennyire szere­tett volna most kapcsolatot te­remteni a törzskarral. Három napra eltűnt, Medvegyevvel ta­nácskozott. Azzal a megbíza­tással tért vissza, hogy lépjen von Ortel szolgálatába, teljesít­se megbízatásait. A partizánok majd gondoskodnak Siebert­Kuznyecov személyi biztonságá­ról, ha veszélyessé válna a helyzet. Siebert visszatérve először Maja Mikotát kereste meg. Egy parkban találkoztak. Maja „Gestapo-ügynökként" von Or­tel beosztottja volt, s a 18 éves szépség flörtölt a félelmetes náci nagysággal, aki „Mati" fe­dőnéven tartotta őt nyilván ügynökei között. (Nyilván na­gyobb szerepet szánt neki a felderítésben, mert a Mati Mata Harira, a legendás japán kém­nőre emlékeztetett). Maja kö­zölte Sieberttel, hogy főnöke rövidesen elutazik. Nem tudja hová készül, neki csak annyit mondott, hogy nagy megtisztel­tetés érte, s megbízatását tel­jesítve perzsaszőnyeggel lepi majd meg Maját. Siebert meghagyta Majának, hogy figyeljen mindent, aztán a kaszinóba tartott. Ortelt Jó hangulatban találta, éppen két­száz márkát nyert egy repülő­alezredestől. Ortel eleinte egy szóval sem célzott múltkori be­szélgetésükre. Közömbös témá­ról csevegtek, de Ortel hirtelen félbeszakította: — Látja, Paul, vannak, akik értékelni tudják a maga képes­ségeit. Rövidesen bemutatom egy nagyszerű embernek. Talán hallott is róla: Ottó Skorzeny. Nagyot dobbant Siebert szí­ve. Azzal a Skorzenyvel akar­ják összehozni, aki annak ide­jén Hitler parancsára ejtőer­nyősökkel kiszabadította Mus­solinit Badoglióék fogságából. Goebbels sajtója az „abruzzók hőse" címmel és legendával övezte Skorzeny alakját, de Siebert azt is tudta róla, ő volt az, aki annak idején Dolfuss osztrák kancellárt megölte, és hasonló szolgálatokat tett Hit­lernek. A birodalmi biztonsági főhivatal VI. osztályának titkos főnökeként emlegették, akitől még Walter Schellenberg SS­Gruppenführer, a VI. osztály hi­vatalos vezetője is félt. Skorze­nyt egyébként 15 éves barátság fűzte Kaltenbrunnerhoz, a biz­tonsági szolgálat vezetőjéhez. — És mit kell tennem? — kérdezte Paul. — Ugyanazt, amit eddig: vá­sárra kell vinnie a bőrét, per­sze civilben. Siker esetén még egy medália a Führertől, s raj­ta kívül pénz, sok-sok pénz, de igazi pénz, aranyban, valutá­ban, nem olyan vacak márka, amit két marokkal szór a ka­szinóban. Ha meg nem sike­rül... Olyan emberek, mtnt mi, mindig kellenek, sohasem vesz­nek el. Igaz, ha az oroszok en­gem elcsípnek, menten fel­akasztanak. Lehet, hogy maga tízévi szibériai táborral meg­úszná, aztán megint maga előtt lenne az élet. No de ne fessük az ördögöt a falra! Elvégre van még egy csodálatos földrész, Dél Amerika. Azt hiszem, idővel szót értünk az amerikaiakkal meg az angolokkal... — Talán csak nem áll olyan rosszul a szénánk? — kockáz : tatta meg a kérdést Paul. — Leningrád és Kurszk utáň már csak a csoda segíthet raj­tunk, kedves Paul, és a csoda­tevő szerepét rám bízta Skorze­ny. No meg egynéhányra, s ma­ga ts e „szentek" egyike lehet, ha akarja. Igyunk a csodára! Következik: ORTEL ELTŰNIK 1986. III. 2. — Ha visszaküldenek a front­ra, harcolni fogok a Führerért és a német birodalomért — vá­laszolta önérzetesen Siebert. — Ugyan, ugyan, Paul, elhi­szem magának, de ne olyan hi­vatalosan, nem vagyok én a pa­rancsnoka. Különben azt hiszi, csak a fronton harcolunk az el­lenséggel? — Nem, nem gondolom, hisz Itt, a városban is parAzánok leselkednek ránk az asszonyok, az aggastyánok és a gyermekek mögül. — Ne vicceljen. Sajnos, a A XX. SZAZAD KALANDJAI 10. A PERZSASZÖNYEG

Next

/
Oldalképek
Tartalom