Új Szó, 1966. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1966-03-02 / 60. szám, szerda

Hazánk szocialista nemzetei és nemzetiségei egységének megszilárdításáért írta: VASIL BILAK, az SZLKP Központi Bizottságának titkára „A párt nemzetiségi politikája konkrét feladatainak megoldása gazdasági, szociális és kulturális téren, a szocialista demokrácia elmélyítése és bővítése nem hat automatikusan az emberek tudatára, s ezért ezzel egyidejűleg politikai és eszmei téren hatékony, offenzív szellemű agitáciéval és propagandával kell megmagyarázni e feladatok értelmét és jelentőségét". (A CSKP XIII. kongresszusa előkészítésének téziseiből). Ä

szocializmus építésének évei történelmi fordulatot eredményeztek a cseh és a szlovák nemzet, valamint a nemzetiségek történelmében, elősegítették sokoldalú fejlődésüket és ezzel kölcsönviszonyuk minőségileg magasabb szintre került. Mindez a szocialista nemzetek és nemzetiségek jelenleg is tartó kialakulási folyamatába torkollt. Csehszlovákia Kommunista Pártja alapítása óta szívós küzdelmet folytatott nemcsak az osztály-, hanem a nemzetiségi elnyomás kiküszöböléséért is. Á nemzetiségi kérdés megoldásához elvszerűen, a marxizmus—leninizmus talajáról látott hozzá. Ez azonban nem zárja ki, hogy bizonyos fogyatékosságok merülhetnek fel a gazdasági, politikai vagy a kulturális alapelvek érvényesítésében. A fejlődési folyamat ellentmondásos volt, több szinten zajlott le: éle a csehszlovakizmus, a fudák szeparatizmus és a nemzetiségi kisebbségek burzsoáziájának felforgató tevékenysége ellen irányult. Szlovákia dolgozó népe megismerte a nemzeti és szociális elnyomást, szert tett a szükséges tapasztalatokra a „saját állam" időszakában és politikailag megizmosodott a klérofasiszta hatalom elleni harcban, amit a Szlovák Nemzeti Felkelésben bizonyított. Programja lett a csehek és a szlovákok egyenjogúságára épülő új, közös állam megalakítása, amint azt a forradalmi Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 3-i nyilatkozata hangsúlyozta. A „saját" állama ellen felkelő szlovák nemzet magasra emelte a csehszlovák lobogót és ígv jelentősen hozzájárult az új, igazságos Csehszlovák Köztársaság megteremtéséhez. A cseh és szlovák viszonynak, illetve testvérnemzeteink kapcsolatainak fejlesztésében ez volt az új, minőségileg magasabb rendű szakasz kezdete. Hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása, és a kizsákmányoló osztályok végleges leverése 1948 Februárjában kialakították annak feltételeit, hogy a nemzeti demokratikus forradalom átnőjjön a szocialista forradalomba, hozzáláthassunk a szocialista társadalom építéséhez hazánkban és így a nemzetiségi kérdés megoldásához is. A hibák és a tévedések ellenére továbbra is alapvető mércét látunk az elmúlt húsz esztendő eredményeiben. Míg Szlovákia 1948 ban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ipari termeléséből 13,1 százalékkal részesedett, addig 1964-ben már 20,1 százalékkal, ami lényegében kitette a háború előtti köztársaság egész ipari termelését. Feltételezhető, hogy Szlovákia 1970-ben mintegy egynegyedével részesedik a Csehszlovák Szocialista Köztársaság teljes ipari termelésében. A párt azonban arra tanít minket, hogy nem marxista jelenség áltatni magunkat a sikerrel és nem venni tekintetbe, ezzel dialektikusan fellentmondó folyamatban, a pozitívumok másik oldalát, a negatívumokat, a inaradiságot és az előforduló tévedéseket is. T

apasztalataink igazolják, hogy a nemzetiségi kérdések nem veszítik el jelentőségüket azután fcem, hogy a munkásosztály végleg kivívja a hatalmat, és még kevésbé kerül sor automatikus megoldódásukra, párhuzamosan az anyagi bázis ,és a kultúra fejlődésével. Világviszonylatban nem találhatunk két egyforma nemzetet. A marxistáknak ezért a nemzetiségi kérdés megoldásában szem előtt kell tartaniuk az adott nemzet vagy nemzetiség különleges, sajátos vonásait, bármiből is erednek. A nemzetiségi kérdés marxista megoldása felöleli mind a demokratikus, mind a szocialista feladatok komplexumát. Elméleti és gyakorlati szempontból azonban rendkívül fontos, hogy e két feladatcsoport között különbséget tegyünk. Ennek gazdasági, eszmei-politikai, kulturális, történelmi és államjogi vetületei vannak. A nemzetiségi kérdés bármilyen leszűkílése csak egyetlen egy, elszigetelt területre, megnehezíti, sőt gyakran lehetetlenné teszi a kitűzött cél elérését. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a nemzetiségi kérdés nem csak politikai-jogi, vagy gazdasági, és még ennél is kevésbé csak kulturális, nyelvi, illetve ideológiai kérdés, sőt néhány ilyen kérdésnek a kombinációja sem! A nemzetiségi kérdés komplex megoldása nem vonatkozhat csak a csehek és szlovákok viszonyára, hanem egvformán a magvar, az ukrán és a lengyel nemzetiség iránti helyes viszonyra is, amelyek közös hazánkban élnek. A nemzetiségi kérdés komplex megoldása továbbá felöleli viszonyunkat a nemzetközi közvéleményhez és a marxizmus-leninizmus elméletének fejlesztéséhez. E kérdések komplexumában azonban elsőrendű és döntő fontosságú a gazdasági kérdés, de nem elszigetelten, hanem elválaszthatatlanul a közvetítő politikai, államjogi intézményektől és a különféle intézkedésektől. Ezt a mi pártunk gyakorlata is igazolja, amely Szlovákia szociális-gazdasági problémáinak megoldásában és iparosításában helyesen látta a nemzetiségi kérdés megoldásának alapját. A nemzetiségi kérdés annyira érzékeny és összetett (nemcsak többnemzetiségű államban, de nemzetközi viszonylatban is), hogy megoldása sok türelmet, nagyvonalúságot és politikai érettséget követel meg nemcsak a centrumban, hanem az irányítás minden fokán is. Mindig szem előtt kell tartani, hogy a nemzetiségi kérdés marxista megoldása előnyösen befolyásolja és meggyorsítja a szocializmus, illetve a kommunizmus építését. Nemzeteink a München előtti köztársaság burzsoáziájának „köszönheti" a nemzetiségi kérdés helytelen megoldásának katasztrofális következményeit. A burzsoázia nem akarta és nem tudta megérteni, hogy nincs olyan nemzet — amint erről ma a világ eseményei is meggyőznek bennünket —, amely szeretné a gyámokat, a felügyelőket. Még a legelmaradottabb nemzetnek is van nemzeti büszkesége, amelyet rendkívül érzékenyen óv és nagyon sokáig tart — a szocializmusban is, — míg az egész nemzet annyira fejlődik, hogy nemzeti érzése ne kerüljön ellentmondásba az internacionalizmus érzésével. Ä

nemzetiségi kérdés marxistaleninista megoldása nagy mértékben függ a nemzetiségi érdekek helyes, intézményes kifejezésre juttatásától a megfelelő államjogi elrendezésben. Pártunk abból az alapelvből indul ki, hogy a szocializmus feltételei között minden nemzet tartós társadalmi realitás, a politikai, szociális-gazdasági és a kulturális fejlődés alanya és az kell, hogy legyen. Az államjogi formák feladata biztosítani ezt a helyzetet és a lehető legnagyobb mértékben elősegíteni a nemzetek és nemzetiségek politikai — állami érvényesülését. A CSKP és a nemzeteink által megválasztott út — két közeli nemzet, és a nemzetiségek együttélésének sajátos modellje —, hozzájárult a nemzetiségi kérdés marxista megoldása elméletének és gyakorlatának gazdagításához. Ennek a modellnek nincs történelmi párja és példaképül szolgálhat. Csehszlovákia Kommunista Pártja nemzeteink történelmi feltételeiből, kapcsolataikból és életükből, valamint a marxizmus— leninizmus sajátos feltételeinkre való alkotó alkalmazásából indult ki. Ennek megfelel a Csehszlovák Szocialista Köztársaság jelenlegi államjogi elrendezése, bár a marxizmus—leninizmus elméletében természetesen adódnak más megoldások is. A marxizmus— leninizmus klasszikusai fontolgatták a föderáció tervét is, de ebben nem látták az egyedül érvényes és a legtökéletesebb mintát. Engels például az Erfurti Program bírálatában hangsúlyozza, hogy nézete szerint a proletariátusnak csupán az egységes és oszthatatlan köztársaság formájára lehet szüksége. Rámutatott arra, hogy a föderatív köztársaság általában elkerülhetetlen az Egyesült Államok óriási területén, bár annak keleti részében már akadályt kezd képezni. Régen akadálylyá vált a kis Svájcban ... Németország számára óriási visszalépést jelentene a svájci mintájú föderáció — ez volt Engels nézete. Lenin „A szovjethatalom soronlevő feladatai" című cikkében rámutat arra, hogy a föderáció a valóban demokratikus, de még inkább a szovjet államrendszerben csak átmeneti lépés a tényleges demokratikus centralizmus irányába. Fontos az, vajon a kialakított államjogi forma teljes mértékben biztosítja-e minden nemzet szuverenitásának érvényesülését, főleg részvételüket a nemzeti és közös ügyek irányításában, s ezzel létrehozza-e a megfelelő teret a valóban demokratikus együttéléshez és a további haladó fejlődéshez. A nemzetiségi viszonyok nálunk alkalmazott államjogi elrendezésének sajátos modellje már jelentős sikereket hozott, amelyek a legmeggyőzőbben igazolják egyrészt életképességét, másrészt különösen nagy és eddig teljes mértékben ki nem aknázott potenciális lehetőségeit. Feltételeink között nem jelentene haladást, hanem visszalépést, ha keresnénk a nemzetiségi kérdés államjogi rendezésének más formáját, például a föderatív forma „ajánlásával". Jelenleg nem más modell keresése a járha'ó út, hanem az adott modell tökéletesítése és kihasználása, vagyis az adott potenciális lehetőségek kiaknázása, a szlovák nemzeti szervek alkotmányos koncepciójának pozitív fejlesztése Szlovákia irányításában, az országos irányítás egységes rendszerében, összhangban a CSKP XII. kongresszusának határozatával, a CSKP KB és az SZLKP KB 1964. május 7-i „Az SZNT maradéktalanabb érvényesüléséért" elnevezésű határozatával. E

zen a téren a tervezés és az irányítás új rendszere jelentős feladatokat állít nemcsak a szlovákiai felelős politikai és gazdasági szervek, hanem a Csehszlovák Szocialista Köztársaság valamennyi fokozatú irányító szerve elé. Lehetővé teszi a szlovákiai dolgozók kezdeményezésének célszerű egybefűzését nemzeteink és nemzetiségeink össztársadalmi érdekeivel és így a különféle nehézségek és tisztázatlan kérdések leküzdését. Ez egyben a nemzetek közti kölcsönös bizalom és internacionális együttműködés elmélyítésének egyik alapvető feltétele. Ezekre a kérdésekre kell szüntelenül összpontosítanunk figyelmünket. Az eddigi szocialista fejlődés gazdasági, szociális és kulturális viszonylatban megszüntette a cseh kerületek és Szlovákia közti legkomolyabb különbségeket. Szlovákia az egységes szocialista gazdaság szerves része lett. Emellett a nemzetiségi kérdés eddigi fejlődésének konkrét tudományos elemzéséből és mai helyzetéből kell kiindulnunk, amely elsősorban azt bizonyítja, hogy a nemzetiségi kérdés sikeres megoldása csak a forradalmi proletariátus vezetésével, a marxi—lenini párttal az élén, vagyis hazai feltételeink között Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével lehetséges. A CSKP XIII. kongresszusa előkészítésének keretében hasznos beszélni ezekről a kérdésekről is, mert a kongresszus értékelni fogja a CSKP XII. kongresszusa határozatainak megvalósítását, tovább fogja őket részletezni és elmélyíteni. Ez annál is inkább szükséges, mert a CSKP XII. kongresszusa a nemzetiségi kérdés egyes problémát megoldásának keretében feladatul tűzte ki „tovább folytatni a szlovákiai kerületek fejlesztését, hogy döntő lépést tegyünk gazdaságuk kiegyenlítődéséhez, különösen a mezőgazdaság terén, a cseh kerületek színvonalához viszonyítva ...", politikai téren pedig „tovább fejleszteni a központi szlovák nemzeti szervek, elsősorban a Szlovák Nemzeti Tanács tevékenységét..." A nemzetek közeledése nemcsak hogy nem zárja ki, hanem egyenesen feltételezi minden egyes nemzet sokoldalú fejlődését. Nemzetiségi politikánk ezért a proletár nemzetköziség politikája, amely az egyes nemzetek szükségleteinek teljes tiszteletben tartása mellett kiemeli közös feladataikat és az őket egyesítő vonásokat. Teljes mértékben vonatkozik ez a kultúra egész területére is. A marxisták sohasem voltak az egyes nemzeti kultúrák sajátosságának ellenzői, és ma sem azok. Ellenkezőleg, szocialista humanista tartalmának átültetése mellett mindig teljes tiszteletben tartották a kultúra nemzeti jellegét. Az SZKP XXII. kongresszusa is hangsúlyozta azt a gondolatot, hogy „nem szabad megtűrni a nemzeti sajátosságok mellőzését, sem túlzását." Az Ideológiai munkában a nemzetiségi kapcsolatok terén elsősorban népünknek a proletár nemzetköziséghez és a szocialista hazafisághoz való nevelésének megszilárdítása kerül előtérbe. Itt persze nem csupán a nevelőmunka jelszavára gondolunk, hanem elsősorban a nemzetiségi kérdés megoldásának alapmódszeréről van szó, a kommunista párt politikájának alapelvéről. A társadalmi tudat jelenlegi helyzetének ismerete a nemzetiségi kérdésben és a tömegek politikai tapaszta latai nagyon fontosak a nemzetiségi kérdésben végzett ideológiai munka tartalma és formája meghatározását illetően. Annak ellenére, hogy dolgo zóink többségének tudatában a proletár nemzetköziség és a csehszlovák szocialista hazafiság eszméi vannak túlsúlyban. nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy mind Szlovákiában, mind a cseh kerületekben léteznek és fenntartják magukat olyan, a társadalmunk számára kétségtelenül káros nézetek, amelyek részben a nemzetiségi kérdés marxi—lenini alapelveinek hiányos ismeretéből, illetve a CSSZSZK — a nemzetiségre való tekintet nélkül minden polgár közös hazája — alkotmányának internacionalista elvei hiányos ismeretéből adódnak. A nevelő tevékenységben sok munka vár ránk. Szüntelenül hangsúlyoznunk kell a demokratikus centralizmus elveit. Azt, hogy a CSKP Központi Bizottsága, a Nemzetgyűlés és a kormány, az ország legfelsőbb szervei, melyeknek határozatai mindenki számára az egész köztársaság számára érvényesek, s hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a szlovák szervek nem feleslegesek, hanem a szlovák nemzeti szuverenitás képviselői. Nem kívánatos pszihózist, sőt nemzeti ellenségeskedést lehet tapasztalni itt-ott a különböző sportrendezvények alkalmával. Ha nem vennénk észre ezeket a káros jelenségeket és nem fordítanánk rájuk a nevelőmunkában nagy figyelmet, ez társadalmunk kárára válna, annál is Inkább, mert objektív módon olyan táptalajjá válnak, amelyen szívesen élősködnek a hazai és a külföldi ellenséges elemek maradványai. E

nézetek egy részének objektív oka a jelenleg minőségileg új és még nem minden esetben Ismert problémákban gyökerezik, amelyeket a párt nemzetiségi politikája fokozatosan old meg, de vannak szubjektív gyökerei is, amelyek részben a „csehszlovakizmus" és a „ludák szeparatizmus" csökevényeiből erednek. A pártnak ebben a kérdésben végzett helyes politikai irányvonala ellenére a nézetek egy része a pártvonal gyakorlati érvényesítése során előforduló hibákból és hiányosságokból adódik. Több figyelmet kell szentelni az internacionalista elvek antikommunista propaganda általi tudatos elferdítésének. Polgárainknak tényekkel kell bebizonyítani, mily hamis az a törekvés, amely gyengíteni akarja viszonyunkat a Szovjetunióhoz és az SZKP-hez, ahhoz a párthoz, amely mindig szilárd támaszunk volt és marad, amely a számára nehéz Időkben is hűségesen teljesítette és teljesíti nemzetközi kötelezettségeit. Az eszmei nevelömunka elválaszthatatlan elve és része a nemzetiségi kapcsolatok terén a szocialista hazafiságra és a csehszlovák szocialista államiságra való nevelés. Az állampolgáraink természetes érzelmi kapcsolatát a szocialista hazához, otthonukhoz, családjukhoz és anyanyelvükhöz, amelyek a szocializmusban sem veszítik el jelentőségüket, a tömegek hazafias tudatának céltudatos befolyásolásával tovább kell fokozni, a tudatos hazafiság irányában fejleszteni, vagyis meg kell tanítani a tömegeket, hogy helyesen értelmezzék az össztársadalmi érdekeket. Hisz, a szocialista hazafiság új, tetterős oldala — a forradalmi aktivitás, az az akarat, hogy progresszív módon megváltoztassuk és átalakítsuk a társadalmat és a világot, ebben az elvben gyökerezik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hazáról ne szólamokat hangoztassunk, hanem mindennapi konkrét tettekkel törekedjünk az ország gazdasági és kulturális fejlesztésére. A pártpropaganda és az ideológiai befolyás összes eszközének, így az Illetékes tudományos intézményeknek is — amelyek a nemzetiségi kapcsolatok területén az ideológiai munka alapelveiből indulnak ki — alkotó módon és differenciáltan, a nemzeti fejlődés eltérő fokát, helyzetét, hagyományait, valamint nemzeteink és nemzetiségeink hagyományait és múltját tiszteletben tartva segíteniük kellene a pártnak olyan problémák feltárása és megvilágítása dolgában, amilyen például a nemzetközi egység és nemzeteink, valamint nemzetiségeink nemzeti érdekei közti viszony; a nemzeteink és nemzetiségeink haladó • hagyományainak és kultúráinak hatékonyabb kölcsönös megismerése és közös hagyományaik fejlesztése; a csehek és a szlovákok kölcsönös kapcsolatai a szocialista fejlődés politikai és eszmei vonatkozásúi, összefüggésben a szocialista nemzetek és nemzetiségek további fejlődésének, kiegyenlítődésének és fokozatos közeledésének szempontjából; a szocialista nemzetek és nemzetiségek alakulásának folyamata országunkban; a nemzetiségi összetételnek, mint a társadalom szociális struktúrája alkotóelemének konkrét elemzése és a nemzetiségi kérdés egyéb vonatkozásainak egész sora általános — elméleti, gazdasági, kulturális és államjogi — területen. B

ár munkánkban az a legfontosabb, hogy biztosítsuk a feladatok teljesítését gazdasági téren, felújítsuk közgazdaságunk szükséges dinamizmusát, növeljük az ország javalt és ezzel köztársaságunk erejét, egy pillanatra sem téveszthetjük szemünk elől nemzeteink és nemzetiségeink eszmei, politikai és erkölcsi egységét, szüntelenül szilárdítanunk kell kölcsönös viszonyainkat, mert a nemzetiséi*! kérdés marxista megoldása az egység alapja s ez egyúttal a Csehszlovák Szocialista Köztársaság — közös hazánk erejének az alapja ls.