Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-12 / 42. szám, szombat

Nogyobb önállóságot és felelősséget o nemzeti öizotísagoknak • vv-^aejgapB^^ tm

tmmmiemmmmmmtmmmammmmmmmmmmmKmammmmmmmmsmMsmBamaKssmnamwm

vm min m

mmmmmmmmammmmmaamm^K^mmBmmammm m JOZEFLENART miniszterelnök beszéde a nemzeti bizottságok elnökeinek országos értekezletén Elvtársak! Ä Központi Bizottság és a kormány azzal az céllal hívta ésszé ezt az értekezletet, hogy közösen elgondolkozzunk és elbeszélgessünk arról, hogyan lehet a fejlődés jelenlegi szakaszában a nemzeti bizottságok tevékenységét tovább fejleszteui és összehangolni az egész társadalom fejlődésének szükségleteivel. Értekezletünk Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusa előkészületeinek szerves része. A javaslatok az eddigi munka eredményei és tapasztalatai alapján születtek, amint azt a párt kongresszusi téziseiben kifejtette és dolgozóink elé vitára bocsájtotta. Abból az alapgondolatból indulunk ki, hogy a szocialista társadalom sokoldalú fejlődésének a párt XII. kongresszusi határozatában megállapított távlati irányvonalát kell konkretizálnunk. Ez lényegében a fejlett szocialista társadalom eddig még ki nem merített lehetőségeinek felhasználását Jelenti. A tapasztalatok azt bizonyítják," hogy a fejlődés megelőzése lehetetlen, ugyanakkor az adott helyzetből felmerülő problémák reális megoldása szükséges. Ez a megállapítás egyaránt vonatkozik a gazdaságra, az emberek életfeltételeire és a felépítményre — ide sorolva az állami szervek és intézmények helyzetét és feladatait is. Ezt bizonyítja államiságunk fejlődésének története ls. A népi demokrácia — a munkásosztály diktatúrájának Csehszlovákia történelmi feltételei közepette megfelelő formája — a társadalmi fejlődésnek egyes szakaszaiban teljesítette történelmi küldetését. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában alapvető társadalmi átalakulásokat valósítottunk meg. Felszámoltuk az osztályérdekekből adódó ellentéteket, és így megteremtettük a szocialista társadalom érdek közösségének feltételeit. Ez egyaránt vonatkozik az egész társadalomra, az egyes társadalmi csoportokra és egyénekre. A népi demokrácia ilyen módon megteremtette a szocialista államiság fejlettebb formáinak feltételeit. !gy vált lehetővé a széles körű Nemzeti Frontra támaszkodó munkásosztály számára, hogy a dolgozók tömegeivel karöltve, a parasztság és az értelmiség alapvető érdekeivel és célkitűzéseivel összhangban érvényesíthesse vezető társadalmi funkcióját, A XIII. kongresszus tézisei külön kiemelik azt a gondolatot, hogy szocialista államunk tekintélyének megszilárdítása csak úgy lehetséges, ha fokozzuk minden állampolgár öntudatos és felelősségteljes részvételét a közéletben, a politikai életben s az államirányftásban, és így biztosítjuk a szocialista demokrácia kiszélesítését társadalmi életünk valamennyi szakaszán. Szocialista demokráciánk egész rendszeréből az a céltudatos törekvés tükröződik, hogy a dolgozók eltérő érdekei és a társadalmi problémák iránti eltérő viszonya demokratikus formában jussanak kifejezésre, és hogy a szocialista társadalom belső szervezésével helyesen, a társadalmi szükségleteknek és célkitűzéseknek megfelelően nyerjenek megoldást. Társadalmunk politikai szervezetének belső fejlődésében éppen az állam képviseleti szerveire hárul jelentős feladat. Az a küldetésük, hogy hathatósan tovább fejlesszék a választott állami szerveket és a dolgozókat összekötő demokratikus láncszemeket, ós így az Aj irányítási rendszer feltételei közepette a lehető legnagyobb mértékben kibontakoztassák a dolgozók kezdeményezését és j,alelősségtudatát. További előrehaladásunk legfontosabb feljatele éppen az emberek aktivitása és a társadalmi fejlődés ványainak helyes meghatározása. A képviseleti szervek feladata, hogy a dolgozók részleges érdekei közt felmerülő esetleges ellentéteket demokratikus alapon oldják meg, ós helyesen tolmácsolják, védelmezzék a társadalmi érdekeket. Ez a folyamat a gazdaságban ós a társadalom osztályszerkezetébeu bekövetkezett szocialista átalakulások befejezésével kezdődött, amit 1960-ban új szocialista alkotmányunk elfogadásával dokumentáltunk. A szocialista társadalom és a szocialista állam fejlődésében a nemzeti bizottságokra nagyon fontos feladat hárul. Politikai funkciójukat jellemzi az a tény, hogy az államhatalom és a közigazgatás kerületi, járási és helyi szervet, ugyanakkor a dolgozók legszélesebb körű szervezetei. A demokratikus centralizmus elve az a nélkülözhetetlen alap, amelyre a nemzett bizottságok tevékenységének tökéletesítésére irányuló törekvésünk épül. Ilyen értelemben fejlesztjük tovább és mélyítjük el azokat az alapvető irányzatokat, amelyek a nemzeti bizottságokat már születésük időszakában és későbbi tevékenységük folyamán jellemezték. A nemzeti bizottságokat a tömegek forradalmi ereje hozta létre, és a párt vezetésével nemzeti és szociális felszabadulásunk eszközévé váltak. A felszabadult területeken kezükbe vették a hatalmat, és minden erejüket latba vetették, hogy országunkban a haladás diadalmaskodjék. megszilárduljon a népi demokratikus rendszer. Hathatósan kivették részüket a háború utáni újjáépítésből, a népgazdaság átépítéséből, Szlovákia és más területek iparosításából. Megállták a helyüket olyan bonyolult feladatok teljesítésében ls, mint például a kis és közepes magánvállalkozás szocializálása, valamint a mezőgazdaság szövetkezetesítése. Ily módon jelentősen hozzájárultak a szocializmus építésé hez hazánkban. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet bonyolult gazdasági és politikai körülményei közepette érthetően a nemzeti bizottságok ts követtek el hibákat. Ezzel szemben a nemzeti bizottságok eddigi munkájára főleg az jellemző, hogy munkájuk eredménye, s tekintélyük annál nagyobb volt, minél eredményesebben biztosították a társadalom szükségleteit, minél inkább támaszkodtak a dolgozók széles rétegeire és minél nagyobb mértékben sikerült őket bekapcsolni a gazdaság, a kultúra és a közigazgatás irányításába. Mindezt szem előtt kell tartanunk a konferenciánk elé terjesztett javaslatok vitájában is. E javaslatok azt a célt követik, hogy megteremtsék a nemzeti bizottságok további sikeres munkájának feltételeit. Az elkövetkező Időszakban a nemzeti bizottságoknak, mint az államhatalom ós a közigazgatás demokratikus szerveinek, teljesíteniük kell a fejlett szocialista társadalom további fejlődéséből adódó feladatokat. A társadalmunk jelenlegi fejlődésében ós irányításában bekövetkezett változásokat nem csupán a gazdasági nehézségek áthidalásának, a népgazdaság, valamint egyes ágazatai harmonikus fejlődésének szükségszerűsége váltotta kl. E nehézségek kiütközése csupán figyelmeztető jeladás volt, amely meggyorsította azt a felismerést, hogy az irányítás eddigi, az ötvenes évek elejétől alkalmazott rendszere már elavult, és ebben a formájában nem képes a fejlett szocialista társadalom további fejlődése során felmerülő bonyolult problémák megoldására. Ez a legfőbb indok, amiért változásokat eszközlünk az irányításban. Ez abból az alapvető tényből adódik szükségszerűen, hogy a fejlődés új stádiumába léptünk. Most az a legfontosabb feladatunk, hogy tovább fejlesszük szocialista társadalmunk mozgató erőit, kiaknázzuk az új társadalmi viszonyok belső dinamikáját, elmélyítsük a szocialista alapelveket. Ezek a minőségileg új feladatok az U ányítás megfelelő rendszerét teszik szükségessé. Azok a formák, amelyek egykori jogosultságához nem fér kétség, s amelyeket tegnap, sőt ma is kisebb-nagyobb eredménnyel alkalmazunk, holnap már elégtelennek bizonyulnak. Ebben az irányban komoly lépésnek számít a népgazdaság irányításának új rendszere. Befejezés előtt állnak azok a munkálatok is, amelyek lehetővé teszik bevezetését a mezőgazdaságban ls. Az ebből adódó következtetések már megmutatkoznak a központi szervek munkájában is. Az irányítás új rendszere azonban nem szűkíthető le csupán a népgazdaságra. Számos új szemlélet születik a társadalmi élet különböző területein. Ide sorolható a nemzeti bizottságok problémája is. A szocialista társadalom gazdasági alapjában, osztályszerkezetében és eszmei világnézetében egységes. Ez annyit jelent, hogy a társadalom életének különböző területein, sajátosságaik tekintetbe vételével, azonos elveknek kell érvényesülniük. A népgazdaságban a bővített vállalati jogkör és önállóság útját választottuk. Ugyanezen az úton kell haladnunk a politikai életben, a közigazgatásban és a nemzeti bizottságok esetében is. A jogkör és a feladatok közelebbi meghatározása A nemzeti bizottságok államhatalmi és közigazgatási szervek. Gondjaikra van bízva a népi tulajdon jelentős része. Hatáskörükben különféle gazdasági, szociális és kulturális szükségleteket kell kielégíteniük. Ugyancsak jelentős pénzösszegekkel gazdálkodnak. Mind ez Ideig úgy jártunk el, hogy a nemzeti bizottságok pénzügyi bevételét — akár adókból és illetékekből, akár gazdálkodásuk eredményeiből származnak —, a helyi nemzeti bizottságok a járást és a kerületi bizottságok útján a központba juttatják el, ahol ismét az egyes irányítási fokozatokon lefelé osztják szét, pontosan megszabott tételekben. Az eszközöknek ilyen centralizálása és a központban történő újraelosztása a szocializmus építésének időszakában gazdaságilag és politikailag Indokolt volt. Pozitív szerepet játszott abban, hogy előnyben részesítette és elősegítette a kulcsfeladatok teljesítését, továbbá az egyes vidékek és községek történelmi fejlődése során keletkezett különbségek kiegyenlítését, és hozzájárult a dolgozó nép erkölcsi-politikai egységének megszilárdításához. Közben megváltoztak a feltételek és a túlzott centralizáció sok vonatkozásban fékezően hat. Következménye abban nyilvánul meg, hogy nem teszi lehetővé a kezdeményezés kellő kibontakozását, valamint a helyi gazdasági és kulturális szükségletek kielégítését. A jogos igények kielégítése sokszor a központ határozatától függ, a követelmények nem teljesítését viszont néha jogosan, néha alaptalanul az egész népgazdaságban felmerülő nehézségekkel indokolják. Ezek a helyi szükségletek, — melyeket sokszor másodrendűnek minősítettünk, kielégítésüket sokszor elodáztuk, — ma már a helyi hatáskör keretén belül kielégíthetők, és jelenleg nagyon is előtérbe kerülnek. Ez a jelensúg annál inkább komoly, mert csökkenti a nemzeti bizottságok gazdasági felelősségét és nem serkenti őket a halyi források kiaknázására. A nemzeti bizottságok tevékenységének nagy része abban merült kl, hogy Igényeiket a felsőbb szervek felé alaposan megindokolják, és így a gazdasági és szervező munkát gyakran „ügyeskedéssel" váltották fel a tervek a költségvetések készítésében, az anyagi érdekeltséget ós a felelősséget pedig ügyviteli rutinnal helyettesítették. A nemzeti bizottságok költségvetési adatai bizonyítják, hogy a pénzügyi eszközöket a kerületi és a járási bizottságokon összpontosították. Az efféle eljárás következményeként a helyi és a városi nemzeti bizottságok, ahol a nemzeti bizottsági képviselők kb. 90 százaléka tevékenykedik, a város- és község fejlesztés terén csaknem teljesen meg vannak fosztva döntési joguktól. Ehhez Járul még számos korlátozás a felsőbb szervek részéről év közben történő beavatkozások következtében. A politikai és erkölcsi hatáson kivül ma még kevéssé alkalmazzuk a gazdasági ösztönzőket, amelyek a nemzeti bizottságokat és a tisztségviselőket arra késztetnék, hogy valóban gazdaként tevékenykednének hatáskörükben. Ugyanakkor a falu, a város és a járás bizonyos társadalmi szerevezetet képez. Itt élnek az emberek helyi közösségei, akiknek megvannak a maguk közös igényei és érdekel. A szocialista társadalomban e szervezetek társadalmi és közszükségletei, valamint érdekei a dolgozó nép össztársadalmi érdekeinek és szükségleteinek elválaszthatatlan részét alkotják. A szocialista társadalomnak érdeke, hogy ezek az ún. társadalmi szervezetek sokoldalúan és kezdeményezően, önszántukból igyekezzenek olyan feltóteleket és eszközöket létrehozni, hogy a közérdeket és a közszükségletet kielégíthessék, hogy a községek, városok és más területi közigazgatási egységek lakosságának társadalmi szükségleteit ne az össztársadalmi szükségletekkel ellentétben, hanem azokkal összhangban elégítsék ki. A helyi közösségnek biztosítékot kell adni arra, hogy mindannak, amit közös törekvésükkel megteremtenek, ők is veszik hasznát, saját szerveik döntenek majd arról, hogyan használják fel közös munkájuk eredményét. A nemzeti bizottságok hatáskörében célszerű lenne megkülönböztetni azokat a feladatokat, amelyek az ügy Ismeretében a helyi, városi, esetleg a célnak megfelelően a járási, kerületi nemzeti bizottságok hatáskörében intézhetők, vagypedig kisebb-nagyobb mértékben egységes állami intézést igényelnek. Mindenekelőtt vonatkozik ez az iskolaügyi, egészségügyi és szociális-biztosítási szocialista vívmányokra, amelyeket az egész ország területén egységesen kell fejleszteni. E feladatok teljesítését a jövőben is a központi költségvetésből biztosítjuk. A városok és falvak hatáskörébe tartozó jellegzetesen helyi jellegű kérdéskomplexum a karbantartás, a város vagy a vidék ellátottságának fejlesztése. A nemzeti bizottságoknak ilyen irányú tevékenységét fokozatosan saját bevételi forrásokkal kell biztosítani. Egészen természetes, hogy a demokratikus centra! Izmus szellemében továbbra is érvényesek az állami pénzügyi politika elvei. Napirendre tűztük a nemzeti bizottságok jogkörének és munkamegosztásának differenciáltába meghatározását azzal a célial, hogy lényegesen megszilárdítsuk a városi, helyi és a járási nemzeti bizottságok irányító feladatait — ugyanakkor a kerületi nemzeti bizottságok munkáját a körzeti és a kerüleli tervek kérdéseire összpontosítjuk. Vagyis, az operatív irányítást a központokról és a kerületekről át kell ruházni a járásra, városokra és a falvakra. Ezen a területen természetesen megfelelően fogjuk alkalmazni a gazdasági eszközöket, valamint az anyagi érdekeltséget a gazdasági eredményekben. Ebből a szempontból kell megítélnünk a nemzeti bizottságok önállóságának bővítésáre irányuló javaslatokat is. Látnunk kell, milyen lehetőségeik vannak az anyagi eszközökbea. Ennek megfelelően kell elbírálni a terveket, a nemzeti bizottságok költségvetéseit, igényeiket az állami tervvel és költségvetéssel szemben. Arra törekszünk, hogy a nemzeti bizottságok állami-politikai helyzete megszilárduljon és nagyobb teret biztosítsunk döntéseiknek, lehetőségeket teremtsünk e döntések megvalósítására. El akarjuk érni, hogy a nemzeti bizottságok gazdálkodása belső fejlődési dinamikával rendelkezzék, s ez olyan szilárd alapot alkosson, amelyen a nemzeti bizottságok a választókkal karöltve céltudatosan és távlatokkal bírva szorgoskodnak a városok életkörülményei* nek megjavításán. A vázolt összefüggésekből világosan kitűnik, hogy a nemzeti bizottságok pénzügyi, gazdasági önállóságának megszilárdítása nem szervezési-technikai kérdés. Ez egy át kezdete, melyre azért lépünk, hogy politikai és gazdasági téren lényegesen megszilárdítsuk a nemzeti bizottságokat. Most pedig, elvtársak, az enlitett út néhány kérdéséről szeretnék szólni. Az új gazdasági irányítási rendszer megköveteli a tervezés tökéletesítését mind távlatilag, mind pedig a körzeti és a területi tervezést illetően. Abból indulunk ki, hogy a tervezett arányos fejlődés nemcsak időben, hanem térben IS megvalósul. A társadalom élet® szorosan összefügg a területtel, ahol kölcsönösen hatnak egymásra a természeti, gazdasági, valamint a történelmileg kialakult feltételek, melyek befolyásolják az é let környezetet és végeredményben a lakosság életszínvonalának sokoldalú fejlődését ls. Pártunk — kihasználva a szocialista gazdasági rendszer lehetőségeit — ezen a területen is jelentős eredményeket ér el. Különösen jelentős Szlovákia fejlődése, mely a háború előtt csupán 7 százalékkal, ma viszont már 21 százalékkal részesedik az ország ipari termelésében. Hasonló pozitív példa több ls akad. Ugyanakkor továbbra is komoly problémákkal találkozunk az egyes iparágakban. A területi tervezés néhány eredményét azért emlitjűk, mert bizonyos lehetőségekre mutatnak rá. önelégedettségre azonban nincs okunk, mert a tapasztalatok és az eredmények azt is bizonyítják, hogy ezeket a lehetőségeket nem használjuk kl. Szavaink gyakran nincsenek összhangban tetteinkkel. Nem bírálhatjuk el másként például egyes ágazatok eljárását, amelyek ott is igényelnek munkaerőket, ahol ez feltétlenül azt jelentené, hogy kivonnák ax összes munkaerőket a mezőgazdaságból, valamint az építőiparból ós a szolgáltatásokból. Érdemes lenne felmérni — a kiviteli és a behozatali árak figyelembevételével —, milyen a hatékonysága ennek az eljárásnak a valóságban. Hasonlóképpen — bár általában elismerik — találkozunk ttj beruházásokra vonatkozó javaslatokkal is, melyek nem veszik tekintetbe a természeti adottságokat. főleg a vízforrásokat vagy a közlekedést. Végül is figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a víz, amit hasasnátunk, nincs ingyen, hogy a levegő beszennyeződésére drágán ráfizetünk, hogy a föld drága, hogy a közlekedés és a lakásépítés céljaira a társadalom óriási anyagi eszközöket fordít. A területi arányosság fokmérője a mindenki által elismert társadalmi rentabilitás. A rossz és a Jó eredményekbői kiindulva szükséges, hogy újból rendezzük a központ és a központilag irányított szervezetek viszonyát a nemzeti bizottságokhoz és tervező szerveikhez. Hogy e kérdéseket megoldhassuk, új elemeket kell bevo(Folytatás a 8. oldalon) **