Új Szó, 1966. február (19. évfolyam, 31-58. szám)

1966-02-12 / 42. szám, szombat

Nagyobb önállóságot és felelősségei a nemzeti bizottságoknak (Folytatás a 7. oldalról) zetnünk az egész gazdasági gyakorlatba, ideszámítva a hatékony gazdasági eszközöket is. Amikor valamely terület, vagy körzet gazdasági eszközeiről beszélünk, nemcsak a büntetésre, bírságolásokra, kötbérekre gondolunk, hanem elsősorban ls az árakra, a célszerű befektetésekre és beruházásokra, különféle pótbefektetésekre, az az újiáépítkezésekre stb. Az, hogy a népgazdasági tervben érvényrejuttassuk ezeket a szempontokat, elképzeléseket és célkitűzéseket, és hogy rugalmasan, a legrövidebb úton érvényesüljenek a területen, és íordílva. a területtől az állami tervben — megköveteli, hogy a <ávlat! tervezés az ágazati és területi vonalon találkozzanak. A körzeti tervből, mely magában foglalja az ágazatok távlati tervét, már egyenes az ňt a körzetek és városok területi tervéhez. A területi tervezés állami intézete már feldolgozta az úgynevezett „R terv" első szaka szát, mely a köztársaság területi-műszaki feltételeinek felmérését képezi. Az összegyűjtött adatok lehetővé teszik, bogy mélyebbre hatoljunk a kerületek és az egyes városok Jelenlegi természeti és társadalmi feltételeibe, s éppen ezért ki kell ezeket használni a körzeti és területi tervezésben. A fejlődés jelenlegi fokán társadalmunknak határozottan meg kell oldania a területek problematikáját. Ezt elősegíti az új irányítási rendszer is, de a fő feladat a nemzeti bizottságokra, azok ismereteire, objektivitására és kezdeményezésére hárul. Szocialista társadalmunk ezzel a küldetéssel ruházza fel őket az Igazgatá suk alá tartozó területen. Hangsúlyozni szeretnénk azt az alapvető gondolatot, hogy tudományos alapokra helyezzük a területi és körzeti terve zést. s hogy a területi terveket felhasználjuk a városok és falvak fejlesztésének irányítására, s így a gazdasági fejlődés létrehozza a megfelelő életkörnyezetet Is. A városok jelenlegi fejlődésében mutatkozó egyenletlenségeket. melyek gyakran katasztrófáiis helyzethez vezetnek, nemcsak Prágában és Ostraván kell leküzdenünk, hanem számtalan kisebb városban ls. Prága, Bratislava és további városok mái rendelkeznek területi tervvel, amely lehetővé teszi a szükséges összefüggésekben konkretizálni az ötéves tervet. Hasznos és szükséges, hogy minden nemzeti bizottság, de íőleg a városi nemzeti bizottságok hasonló jellegű tervet dolgozzanak ki. És mert a beruházás a legjobbat) befolyásolja a város fejlesztését, lényegesen ki kell bővíteni a városi és helyi nemzeti bizottságok jogkörét, főleg saját beruházási tevékenységű kezdeményezés A finanszírozás terén elsősorban ls arról van szó, hogy szabadítsuk fel az eddigi eszközöket, amelyeket a nemzeti bizottságoknak a központi költségvetésből juttatnak. Meg kell határoznunk, hogy a nemzeti bizottságok melyik fokán és milyen arányban hagyják jóvá a nemzeti bizottságok költségvetését, úgyhogy minden faluban, városban, járásban tudják milyen eszközökkel gazdálkodhatnak felelősséggel és önállóan. A nemzeti bizottságok gazdasági önállósága kibővítésének másik oldala a helyi forrásokból származó pénzeszközök létrehozásának lehetőségében van. Az egyes intézkedéseket a nemzeti bizottságok haladéktalanul megvalósíthatják. A továbbiakra később kerül sor. Így például már jelenleg ls sokkal jobban kihasználhatjuk a város vagy a falu területén működő gazdasági szervezetek, a szövetkezeteknek és a köz pontilag Irányított vállalatoknak az építkezésre, az üzemeltetésre és a szolgáltatásokra fordított anyagi eszközeinek ket. Ugyanis mindeddig az eszközök túlnyomó része n kerületi nemzeti bizottságokon összpontosul. Így például a Bratislava! Városi Nemzeti Bizottság a beruházásokból mindössze 5 százalékkal rendelkezik. Ugyanakkor a város életének olyan fontos területén, mint például a lakásépítés, Iskolaépítés, agészségügyi és szociális berendezések, valamint az úthálózatok kiépítése, ahol figyelembe kell venni a város jellegzetességét és ahol a döntésre a nemzeti bizottság a leghivatot tabb szerv, mégis, mindeddig a Bratislavai Városi Nemzeti Bizottság csupán hozzászólásokat tehet a kerületi nemzeti bizottságon. Ilyen viszonyok vannak más nagyobb városokban is, és ezek szemléltetően bizonyítják, hogy a beruházásokról való döntést azon nemzeti bizottságokra kell bíznunk, melyek felelősek az egyes feladatokért, mely a legközelebb áll hozzánk és amelv megfelelő feltételeket fog teremteni. A nemzeti bizottságok megfontolására bízzuk, döntsék el, hogy vajon a beruházási tevékenységet — hogy úgymondjam — „önköltségben" akarják végezni, vagy pedig kihasználják a7. arra illetékesek szolgáltatását, így például a kerületi beruházó szervet. Természetesen ezeknek a szervezeteknek — a jelentől eltérően — egyre jobban az önelszámolás alapelvei szerint kell dolgozniuk. Ebtől az alkalomból élesen el kell ítélnünk a tervezés és a beruházás előírásaiban jelenleg mutatkozó helyzetet. Ez annak a következménye, hogy a minisztériumok a saját elképzeléseiket és akaratukat jutatták kifejezésre az országos előírásokban, melyekkel aztán gúzsba kötötték még a legkisebb beruházást is. Ez a bizalmatlanság jele az alsóbb szervekkel és szakembereivel szemben. Ennek aztán az a következménye, hogy már senki sem Ismeri ki magát az előírások halmazában. A technika állami bizottsága ugyan már készíti a változásokat, a munkát azonban meg kell gyorsítani. Azok a feladatok, amelyekre a körzeti és területi tervezésnél összpontosítani kell figyelmünket, a negyedik ötéves terv, valamint a szakágazatok és a területek arányos fejlődést biztosító távlati terv befejező munkálataiból következnek. Feltételezzük, hogy a kerületek feíiesztési kérdéseinek eldöntésekor a nemzeti bizottságok szigorú objektivitással, igényes és gazdasági szempontból bírálják el a szóban forgó beruházásokat. Ez azt Jelenti, hogy megszabadulunk az eddigi, gyakran primitív szubjektív, nem eléggé alátámasztott és ösztönösen keresztülvltt álláspontoktól, amilyenekkel gyakran nemcsak a vállalatok, hanem az egyes funkcionáriusok és képviselők fellépnek. összpontosítását. Példaként megemlítem a nyugat-csehországl kerületben levő Staiikovi Helyi Nemzeti Bizottságot, mely a szervezetek kulturális alapjainak összevont eszközeit a könyvtár kibővítésére és kulturális népművelési tevékenységre fordítják. Tavaly óta a nemzeti bizottságok felhasználhatják az Állami Takarékpénztár nyújtotta kölcsönöket is. A Blateci Helyi Nemzeti Bizottság — olomoucl járás — téglagyár kibővítésére vett fel kölcsönt, a Dudincei Helyi Nemzeti Bizottság — zvoleni járás — ugyanakkor víkendházak építésére és a teherfuvarozás bevezetésére használta fel célszerűen a köl csönt. A kölcsönök, amelyeket természetesen Időre vissza kell fizetni, kedvezően befolyásolják a beruházások megtérülését és általában a gazdálkodást. A nemzeti bizottságok bevételének stabilizálása érdekében rendkívül fontos, hogy gazdasági kapcsolatot teremtsünk a nemzeti bizottságok és a területükön működő üzemek között. Ez az együttműködés annak szükségességéből ered, hogy a város számára biztosítani kell a közlekedést, a kanalizációt, a vízellátást, a közvilágítást, a komplex lakásépítkezést, a művelődéssel és neveléssel összefüggő kiadásokat. Egészen természetes, hogy a vállalatoknak kőtelezően hozzá kell Járulniuk a közérdekű berendezésekre fordítandó kiadások fedezéséhez, éppen úgy, ahogy fel is használhatják őket. Az új rendszer fontos eleme — mely már az Idén érezteti hatását — a fejlesztési és tartalékalap. A nemzeti bizottságok ebben az alapban összpontosítják gazdálkodásuk eredményét. Az említett alap jellege és a nemzeti bizottságok üzleti szelleme felkeltésének szükségessége arra késztetnek bennünket, hogy gondolkozzunk az eszközök kamatoztatásának megoldásáról. A jövőben szintén lehetővé kell tennünk, hogy a nemzeti bizottságok célalapokat hozza nak létre a társadalmilag szük séges berendezések építésére. Hasonlóképpen a helyi gazdálkodási üzemek alapjainak képzését és felhasználását is módosítanunk kell, így például a rizikó-, tartalék- és karbantartási alapét. A további Intézkedések többségét — többek között a helyi bevételek kibővítését — a legközelebbi időszakban meg kezdjük. Hasonlóképpen lesz a mezőgazdasági adóval is; ahol ennek beszedését a járási nemzeti bizottságon összpontosították, azokban a járásokban is újból a helyi nemzeti bizottságokra bízzák, úgyhogy ezek költségvetési bevételeit képezik. Ugyanakkor az előkészületben levő mezőgazdasági törvény módosítását feltételezi, hogy ezt az adót az állami gazdaságok is a nemzeti bízott ságok számlájára fizetik be. Természetes, hogy a beszedett mezőgazdasági adó nagyságának megfelelően határozzák meg a helyi nemzeti bizottság és a járási nemzeti bizottság költségvetésének viszonyát, éspedig vagy befizetés vagy pedig dotálás formájában. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az árakat tlletően foganatosított Intézkedéseknek. Elsősorban ls a helyi termelésben és szolgáltatásban kel) az árak csoportosítását kihasználni. Az Ipari termelésben 30,1 százalék a limitár és 7,5 százalék a szabad ár — a helyi termelésben és a szolgáltatásokban a limitár 41 százalékot, a szabad ár pedig 32 százalékot tesz ki. Joggal elvárjuk, hogy a nemzeti bizottságok az árképzéssel kapcsolatban bővített Jogkörüket nem a drágításra, hanem a szolgáltatások minőségének megjavítására, bővítésére, a választék gazdagítására, a műszaki és divalújdonságok bővítésére használják ki. A piac érdekében azonban ki kell használni az árak csökkentését is, és egyáltalában a kapacitások hatékonyabb kihasználását. Az árképzésben a jogkört úgy határozták meg, hogy a nemzeti bizottságok az országos előírások keretében a helyi gazdálkodási üzemeknek meghatározzák a termékek, munkák és szolgáltatások szilárd és limitárát. Az üzemek ezután az átvevőkkel megegyezve meghatá rozzák a realizálandó limit- és szabad árakat. Természetesen a nemzeti bizottságok — bár a közérdek szempontjából nem célszerű az említett árak kép zését a vállalatokra hagyni — közvetlenül befolyásolhatják, esetleg fentarthatják ezen a területen a realizálandó árak meghatározásának jogát. A nemzeti bizottságoknak meg kell tanulniok ezt a lehetőséget célszerűen kihasználni főleg arra, hogy az árak segítségével vállalataikat a gyárt mányok és a szolgáltatások minőségének megjavítására kényszerítsék. Az a terület, ahol a nemzeti bizottságok ezeket a lehetőségeket teljesebben kihasználhatják, s ahol erre ma rendkívül nagy szükség van — főleg az egyéni lakásépítkezés meggyor sltása érdekében — az az építőanyag-gyártás. A téglagyártás a szabad ár kategóriájába tartozik. A nem kifizetődő téglagyárak üzemeltetésének felújításakor tehát a nemzeti bizottságok a tégla árának emelésével megoldhatják a jövedelmezőség kérdését és egyidejűleg kielégíthetik a helyi szükségleteket. Meg lehet elégedve azonban az átvevő is, mert a magasabb ár kedvezőbb lehet számára, ha ugyanakkor megtakarítja a szállítási költségeket. A nemzeti bizottságok pénzügyi-gazdasági önállóságának megszilárdítása megmutatkozik az anyagi-műszaki ellátás terén is. Az új irányítási rendszer alapelvei ugyanis nem annyira a pénz, hanem az áru és a pénz viszonyának kihasználását tartják szem előtt. A nemzeti bizottságok rendelkeznek pénzeszközökkel, ezért természetes, hogy igyekezni fognak befektetni. Ebből bizonyos kötelességek hárulnak a nemzeti, szövetkezeti és helyi vállalatokra, éspedig, hogy gyártmányaik iránt növekvő érdeklődést helyesen ítéljék meg és rugalmasan reagáljanak rá. Jelenleg, amikor bizonyos anyagokban hiány mutatkozik, minden meglevő lehetőséget kl kell használni és célszerűen úja. kat hozni. A népgazdasági helyzetnek megfelelően a nemzeti bizottságok számára lehetővé kell tenni az anyagok felvásárlását a kiskereskedelemben és bővíteni kell az anyagellátást közvetlenül a termelésből is. Ott, ahol hasznos lesz, a nemzeti bizottságok önálló elszámolási alapon saját anyagraktárakat létesítenek. A kormány alapvető intézkedéseket készít a pótalkatrészekkel való ellátás megjavítására és az anyagi-műszaki ellátás komplex kérdéseit is fokozatosam meg akarja oldani. Ezekben a kérdésekben azonban mentesülnünk kell a mechanikus sablonoktól és a kérdéseket célszerűen a konkrét feltételeknek megfelelően kell megoldani. Ezért rugalmasan kell eljárnunk, ki kell használnunk a jó tapasztalatokat, amelyeket például a nehézgépipari üzemeknek Prágában, Brnóban, Ostraván és Bratislavában megnyílt kohászati anyagok elárusítóhelyeivel, vagy pedig központi mezőgazdasági termékfelvásárló igazgatóság raktárainak és üzleteinek létesítésével szerveztünk. Halaszthatatlan a lakáskérdés megoldása A nagyobb önállóságnak a nemzeti bizottságok gazdálkodásában elsősorban is a különféle szolgáltatások gyorsabb fejlődéséhez kellene vezetnie. A lakosság szükségleteinek szempontjából első helyre helyezzük a megfelelő lakásfeltételekről való gondoskodást, éspedig nemcsak új lakások építésével, hanem a meglevők korszerűsítésével és karbantartásával, valamint olyan szolgáltatásokkal, amelyek a lakás színvonalát biztosítják. A jelenlegi helyzet tarthatatlan. Torzítja az életszínvonal emelkedése terén elért eredményeket és komolyan fékezi a termelőerők fejlesztését. Az új lakások építésével még korántsem fedezzük jelenlegi szükségleteinket, és a meglevő lakásokat sem tudjuk karbantartani, fokozatosan tönkremegv. Olyan nagy az új lakásszükséglet, hogy a lakásalap Jelenlegi évi gyarapodását meg kellene kétszerezni. Természetesen az eddigi módszerekkel nem érhetjük el a lakásépítkezés gyorsabb fejlesztését, sem pedig a lakások karbantartásának javítását. Pedig az állam évente három és háromnegyed milliárd koronát fordít lakásépítésre és karbantartásra. Ezenkívül a közművesítésre több mint kétmilliárd koronát fordít. Nem tekinthetünk továbbra ís tétlenül a lakáshiányra. Ezen a helyzeten változtatnunk kell. Elsősorban egészséges gazdasági alapokra kell helyeznünk a lakáspolitikát és keresnünk kell a módokat, hogyan fokozhatnánk a lakosság részvételét a lakáskérdés megoldásában. E megfontolásokkal összhangban a kormány már az idei tervben nem egész 10 ezerre korlátozta az állami lakások számát és bővítette a szövetkezeti építkezést. A következő években tovább akarjuk fejleszteni a szövetkezeti építkezést, és az állami lakásépítkezést az elkerülhetetlen bontás következtében szükséges pótlakások és a komoly szociális esetek megoldására korlátozzuk. Egyben feltételezzük, hogy a lakásépítkezésből anyagilag kivennék részüket a vállalatok és a nemzeti bizottságok is, amelyek így eredményesebben és hatááosabban oldhatják meg a munkaerők stabilizációjának kérdését is. További módozatokkal Is foglalkozunk, hogyan kapcsolhatjuk be a lakosságot a lakásproblémák megoldásába. A Szlovák Nemzeti Tanács törvényjavaslatot dolgozott kl a lakások személyi tulajdonba való vételéről. Az egyéni lakásépítkezés gyorsabb fejlesztését is támogatnunk kell, meg kell szüntetnünk az eddigi korlátozó Irányzatokat, az adminisztratív jellegű akadályokat és minden szempontból meg kell Javítanunk a városi és a falusi önsegélyes lakásépítkezés anyagi ellátottságát. A lakásépítkezés gyorsabb fejlődésének fő feltétele azonban az anyagi alapok és az építkezési kapacitások jelentős növelése. A kormány következtetései alapján az Állami Tervbizottság kidolgozza a következő évek lakásépítkezése anyagi biztosításának koncepcióját. Feltevésünk, hogy a lakásépítkezésre fordított állami beruházás csökkentése lehetővé teszi, hogy az így felszabaduló eszközöket az eddiginél sokkal nagyobb mértékben a karbantartás anyagi és kapacitási alapjaira fordítsuk. A lakásprobléma megoldásához valamennyiünknek hozzá kell járulnunk. A nemzeti bizottságoknak is. Az ő kezükben vannak a járási és a városi építővállalatok, amelyek — sajnos — még kevés gondot fordítanak a lakások karbantartására, a szolgáltatásokra és az önsegélyes építkezést sem támogatják eléggé A helyi építkezés kapacitása növelésének érdekében bővíteni kell a dolgozók számát, a felvételek eddigi korlátozását meg kell szüntetni. Ugyanakkor javítani kell a műszaki felszerelést, és rendet kell teremteni a jutalmazásban, s ezáltal szilárdítani a munkafegyelmet, a munkaidő kihasználását. A nemzeti bizottságok legyenek igényesebbek a lakásszervezetekkel szemben, követeljék tőlük, hogy a javításokra Jobban használják kl saját karbantartó csoportjaikat és a lakosok önsegélyes brigádmunkáját jutalmazás ellenében. Egyes kerületekben — mint például az észak-csehországi kerületben — bevált az a módszer, hogy a kiegészítő forrásokból szereztek dolgozókat: tavaly 22 millió korona értékű javítási munkálatokat végeztek el. Brnóban pedig az ipari és más vállalatok segítettek hatékonyan a lakások karbantartásában. Prágában, Plzeftben és Havíŕovban a lakóbizottsági formával kísérleteznek és több jó eredményt mutathatnak fel. Javult az átadott munkák minősége és ellenőrzése, s egyre több javítást maguk a lakók végeznek el. A lakásgazdálkodás egyes üzemrészlegei lehetővé teszik a lakóknak, hogy a különféle aprőjavításokat maguk elvégezzék, éspedig úgy, hogy szerszámokat kölcsönöznek nekik, valamint anyagot és pótalkatrészeket bocsátanak rendelkezésükre. Az ilyen és más megfelelő formákat bátran kell terjeszteni, hogy ezzel ls nsa megakadályozzuk a lakásalap ||flQ további elértéktelenedését. A beterjesztett javaslatok lgg6 szerint az önsegélynek különösen nagy Jelentősége van a vá- n. 15 rosok és a falvak szépségéről és sokrétű szükségleteiről való Q (Folytatás a 9. oldalon) **